BIZONYSÁGTÉTELRE KÉSZ

26 Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: "Kelj fel, és menj Dél felé

a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen." 27 Ő felkelt, és elindult. És íme, egy etióp férfi, a kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Jeruzsálemben járt az Istent imádni,

28 visszatérőben hintóján ülve olvasta Ézsaiás prófétát. 29 Ezt mondta a Szellem Fülöpnek: "Menj oda, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz." 30 Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle: "Érted is, amit olvasol?" 31 Erre az így válaszolt: "Hogyan érthetném, míg valaki meg nem magyarázza?" És megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé.

32 Az Írásnak az a szakasza, amelyet olvasott, ez volt: "Amint a juhot
levágni viszik, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem nyitja
meg a száját. 33 A megaláztatásért elvétetett róla az ítélet, nemzetségét ki sorolhatná fel? Mert élete felvitetik a földről." 34 Az udvari főember megkérdezte Fülöptől: "Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?" 35 Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust. 36 Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt az udvari főember: "Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogybemeritkezzem?" 37 (Ezt mondta neki Fülöp: "Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet." Ő pedig így válaszolt: "Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.") 38 Megparancsolta, hogy álljon meg a hintó, és leszálltak a vízbe mind a ketten, Fülöp és az udvari főember, és megkeresztelte őt. 39 Amikor kijöttek a vízből, az Úr Szelleme elragadta Fülöpöt, és nem látta őt többé az udvari főember, de örvendezve haladt tovább az útján. ApCsel 8,26-39.

                       BIZONYSÁGTÉTELRE KÉSZ

Nem hagytak fel a naponkénti tanítással, és hirdették a Krisztus Jézust a templomban és házanként. (ApCsel 5,42)

Évekkel ezelőtt bevezettük azt a szokást a feleségemmel, hogy reggelenként elolvastuk a Csendes Percek áhítatos kiadvány soron következő szakaszát. Amikor elutaztunk valahová, akkor is mindig magunkkal vittük. Amikor tehát egy mexikói kirándulásra mentünk, akkor is folytattuk ezt a gyakorlatot, és hangosan olvastam a feleségemmel a napi áhítatot a reggelinél.

Ez a reggeli csendességünk felkeltette a kirándulóhajó személyzete egyik tagjának a figyelmét. Ez a hölgy elmondta, hogy önkéntelenül is hallotta az áhítatunkat, és az sokat jelentett neki. Örömmel fogadta ezután, amikor a hitünkről bizonyságot tettünk neki. A beszélgetés során neki adtam a Csendes Percek füzetet, hogy ő is elkezdhesse gyakorolni az Isten előtti naponkénti elcsendesedést. Bár így ideiglenesen áhítatos könyvecske nélkül maradtunk, tudtam, hogy Isten jó kezekbe juttatta azt.

E véletlenszerű találkozás után azt az időt, amit eddig az áhítatos füzet olvasására szántunk, imádsággal töltöttük, kérve Istent, hogy a Csendes Percekben lévő isteni ige szóljon hatalmas erővel ehhez az asszonyhoz.

Imádság: Istenünk, nyisd meg szemünk észrevenni, hogy mikor beszélhetünk igédről a körülöttünk élőknek. Tégy minket az evangélium terjesztésének eszközeivé. Ámen.

Hogyan használom ki a lehetőségeket az örömüzenet továbbadására?
Mark Hrabe (Arizona, USA)

http://csendespercek.hu