1 Thessalonikai levél 3. fejezet: minden Istent szerető ember küldetése (göröggel és kapcsolódó igékkel)

1 Thess. 3,1 Annakokáért, mivelhogy tovább már el nem tűrhetők [mikor nem győztük már türelemmel, és amikor már nem bírtuk tovább a várakozást], jónak ítéltük, hogy magunk maradjunk Athénban [jelentése: bizonytalanság].

»Más fordítás: Mi magunk nem tudtunk hozzátok menni, de várni sem tudtunk tovább, mert nem viselhettük el tovább a távollétet. Ezért elhatároztuk, és úgy láttuk helyesnek, hogy inkább egyedül maradunk Athénben«^*

*Athénban pedig ez történt: „Athénben pedig, mikor azokat várja Pál, szelleme háborog vala őbenne, látván, hogy a város bálványokkal van tele. Vetekedik (és vitázik) vala azért a zsinagógában a zsidókkal és (a hozzájuk csatlakozott) istenfélő emberekkel, és a piacon (illetve a főtéren pedig) mindennap azokkal, akiket előtalált (illetve akiket éppen ott talált).

Némelyek pedig az epikureus (ez olyan filozófia, ami materialista, csak az evilági életre irányuló felfogás; és ami tagadta a halál utáni életet) és sztoikus (ez a filozófia szigorú erkölcsiség és annak megfelelő törvények betartásával igyekeztek olyan szenvedélymentes életet biztosítani, amelyet nem érint sem a gyönyörűség, sem pedig a szenvedés) filozófusok közül összeakadtak ővele. És némelyek (ezt kérdezték), és mondának: Mit akarhat ez a csacsogó (ez a fecsegő) mondani? Mások meg: Idegen istenségek hirdetőjének látszik. Mivelhogy a Jézust és a feltámadást hirdeti vala nékik. És megragadván őt, az Areopágusra (jelentése: Arész dombja, Aresnek vagyis Marsnak szentelt dombjára) vivék, (és megkérdezték tőle) ezt mondván: Vajon (megtudhatjuk-e), és megérthetjük-é mi az az új tudomány (és mi az az új tanítás), melyet te hirdetsz? Mert valami idegen dolgokat beszélsz a mi füleinknek: meg akarjuk azért érteni, mik lehetnek ezek

(Más fordítás: Mert, amint halljuk, idegenszerű dolgokkal hozakodsz elő; szeretnénk tehát megérteni, hogy miről is van szó).

Az Athéniek pedig mindnyájan (és a bevándorolt idegenek) és az ott lakó jövevények (ugyanis) semmi másban nem valának foglalatosok (és egyébbel sem töltötték az idejüket), mint valami újságnak beszélésében és hallgatásában (vagyis hogy valami újdonságot mondjanak, vagy halljanak)” (Csel. 17,16-21)

1 Thess. 3,2 És elküldöttük Timóteust (jelentése: valaki, aki Istent tiszteli, aki istenfélő, és Istennek kedves), a mi atyánkfiát [vagyis a mi testvérünket] és Istennek szolgáját és munkatársunkat a Krisztus Evangéliumának [a Krisztusról szóló örömhír] hirdetésében [és terjesztésében]. Hogy erősítsen [megszilárdítson és felbátorítson] titeket és intsen [bátorítson, megerősítsen és buzdítson] titeket a ti hitetek felől [hogy hiteteket megtartsátok];

1 Thess. 3,3 Hogy senki meg ne tántorodjék [és meg ne inogjon, és ne ingadozzék] ama szorongattatások között [vagyis a mostani megpróbáltatásokban, nyomorúságokban, ezeknek az üldöztetéseknek közepette, amik most körülvesznek benneteket]; mert ti magatok tudjátok, hogy mi arra rendeltettünk, [és hogy ezeket nem kerülhetjük el, mert ebbe bele lettünk helyezve, és ez benne van a rendelte­tésünkben, a minket érintő isteni tervben]^*

*Hogy kövessétek a mi példánkat, akik:  „… dicsekedünk [ujjongunk] a háborúságokban [a nyomorúságokban, szenvedéseinkben, megpróbáltatásokban, Külső szorongatásokban, szorult helyzetekben, nyomorgatásokban, elnyomásban] is, tudván, hogy a háborúság [és a nyomorúság] békességes tűrést nemz, [kitartást, és alatta maradást, és állhatatosságot eredményez, és munkál]” (Róm. 5,3).

Isten pedig: „… megvigasztal [buzdítást szól, és felbátorít] minket [is] minden nyomorúságunkban [szomorúságunkban, háborúságunkban, szorongattatásunkban, kínzásokban, gyötrődés és üldözésben, megpróbáltatásban, és bajban]. Hogy mi is megvigasztalhassunk [és hogy képesek legyünk bátorítani] bármely nyomorúságba esteket. [vagyis azokat, akik szomorúak, akik bármiféle szorongattatásban, gyötrődés és üldözésben vannak] azzal a vigasztalással [buzdítással és felbátorítással] amellyel Isten vígasztal minket [vagyis azt a vigasztalást, és bátorítást nyújtva nekik, amelyet Ő nyújt nekünk]” (2 Kor. 1,4).

Isten vigasztalása így hangzik a prófétán keresztül: „Ujjongjatok egek, és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvígasztalá népét az Úr, és könyörül szegényein!... Én, én vagyok megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó embertől? Ember fiától, aki olyan lesz, mint a fű?!...

Mint férfit, akit anyja vígasztal, akként vigasztallak titeket én, és Jeruzsálemben (a kihívott gyülekezetben) vesztek vigasztalást! Meglátjátok és örül szívetek, csontjaitok, mint a zöld fű, virágoznak, és megismerik az Úr kezét az Ő szolgáin, és haragját ellenségei fölött” (Ésa. 49,13; 51,12; 66,13-14).

És Pál apostol így folytatja: „Mert a mi [mostani] pillanatnyi, és könnyű(súlyú) [vagyis könnyen elviselhető, és jelentéktelen] szenvedésünk [nyomorúságunk, (szorongattatás, gyötrés, megpróbáltatás, gyötrődés, szorongás)] igen-igen nagy [és minden mértéket meghaladó] örök [súlyú] dicsőséget  szerez nékünk. [Más fordítás: „ugyanis a mennyei örök dicsőség túláradó mértékét szerzi meg nekünk, és munkál ki számunkra]” (2 Kor. 4,17).

 „Mert azt tartom, [és állítom] hogy amiket most [a jelenlegi időszakban] szenvedünk [megtapasztalunk, ami történik velünk] nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik.

[Más fordítás: véleményem szerint nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul, és láthatóvá lesz és ki fog nyilatkozni rajtunk].

(Még egy másik fordításban: „Úgy számítom ugyanis, hogy a mostani idő, vagyis ennek az életnek a szenvedései nem érdemlik meg, hogy összehasonlítsuk őket azzal a dicsőséggel, melyre értünk egyszer a lepel le fog hullani” (Róm. 8,18).

Ti vagyok azok: „Akiket Isten hatalma őriz (őriz - egy helyőrséggel-, megvéd) hit (bizonyosság, meggyőződés, hitvallás, hűség) által az üdvösségre (megmenekülésre), amely készen van (készen vár), hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen (lelepleződjék). Amelyben örvendeztek (ugráltok az örömtől, és ujjongtok), noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között, és a  (sokféle, sokrétű kísértés miatt, a gonoszság megtapasztalása által).” (1Pét 1:5-6).

Hát: „Szeretteim, ne rémüljetek (ne idegenkedjetek, ne ütközzetek) meg attól a tűztől (azon a tüzes kohón), amely próbáltatás (kísértés) végett támadt köztetek. (amelyen kell átjutnotok), mintha valami rémületes (idegen, szokatlan) dolog történnék (fordulna elő) veletek” (1Pét 4:12).

„Sőt, (a szerint) amennyiben részetek van (személyes közösséget vállaltok, részt vehettek) a Krisztus szenvedéseiben (szenvedéseivel), örüljetek (vidám, azaz békésen boldog), hogy az ő dicsőségének megjelenésekor (lelepleződésekor, kinyilvánulásakor) is vigadozva (túláradóan boldognak lenni; rendkívüli módon örül, ujjong) örvendezhessetek (vidám, azaz békésen boldog). Boldogok [vagytok] (a legteljesebb mértékben boldog; áldott), ha Krisztus nevéért gyaláznak (szidalmat kaptok, ócsárolnak) titeket. Mert megnyugszik (megpihen) rajtatok a dicsőségnek és az Istennek (isteni Felség) Szelleme, [amit] amazok káromolnak (becsmérel; tiszteletlenül beszél) ugyan, de ti dicsőítitek azt”. (1Pét 4:13-14).

„A minden(fajta) kegyelemnek (jótétemény, szívesség, kedvezés, ajándék, öröm, nagyvonalúság, nagylelkűség, bőkezűség)(szerzője) Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére (dicsőségébe) hívott el minket a Krisztus Jézusban. Titeket, akik rövid ideig (keveset) szenvedtetek (rövid szenvedésetek után), ő maga tegyen (tesz, fog tenni) tökéletesekké. (alkalmassá) (helyre fog igazítani) (teljesen befejez, tökéletessé tesz, helyreállít), erősekké (rögzít, erősít, megalapoz, rendíthetetlenül kitűz, megerősít), szilárdakká (megerősít, támogat, megszilárdít [szellemi ismeretekben és hatalomban]), és állhatatosakká (megalapoz).” (1Pét 5:10).

 Ezért: „Teljes (nagy) örömnek (jókedvű, vidám, azaz nyugodt, békés örömnek) tartsátok testvéreim, ha sokféle kísértésbe estek (ha különféle megpróbáltatás ér) (a gonoszság megtapasztalása által, provokáció által)” (Jak. 1,2).

„De mindazok is, akik hitben akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak. A gonosz emberek pedig és az ámítók nevekednek (és még tovább mennek) a rosszaságban, tévelyegve és másokat is megtévesztve” (2 Tim. 3,12-13).

Az Úr Jézus így bátorítja a minden korban élő Övéit: „Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen énbennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én legyőztem a világot” (Ján. 16,33)

1 Thess. 3,4 Mert mikor közöttetek valánk is, előre [figyelmeztettünk titeket], és megmondtuk néktek, hogy szorongattatásnak [és zaklatásnak] leszünk kitéve [hogy üldözni fognak minket, és számíthattok ilyen bajokra és nehézségekre, és hogy nyomorúság, és megpróbáltatás vár ránk, és ez elkerülhetetlenül meg fog történni]. Amint meg is történt [és amint az be is következett], és tudjátok [és amint tapasztaltátok, és látjátok, pontosan úgy is történt]^*

*Az Úr Jézus kijelentette, hogy ahogy közeledik ennek a világkorszaknak a lezárása, úgy fokozódik az üldözés. Erről így ír Márk: „Halálra fogja pedig adni testvér testvérét, atya gyermekét; és magzatok (gyermekek) támadnak szülők ellen, és megöletik őket (és vesztüket okozzák). És lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért; de aki mindvégig megmarad (kitart), az megtartatik” (Márk. 13,12-13).

János még további részletekkel egészíti ki az elkövetkezendőket: „A gyülekezetekből (zsinagógákból) kirekesztenek (kizárnak) titeket; sőt jön idő (eljön az óra), hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik (hogy Istennek tetsző szolgálatot végez). És ezeket azért cselekszik (teszik) veletek, mert nem ismerték meg (sem) az Atyát, sem engem” (Ján. 16,2-3).

Lukács idézi az Úr Jézus szavait, amelyben elmondja, hogy mire számíthatnak az Övéi: „Gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön (hogy békességet hozzak a földre)? Nem, mondom néktek; sőt inkább meghasonlást. Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban (egy családban), akik meghasonlanak, három kettő ellen, és kettő, három ellen. Meghasonlik az atya (az apa) a fiú ellen, és a fiú az atya (az apja) ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa (az anyós) a menye ellen, és a menye a napa (az anyósa) ellen” (Luk. 12,51-53).

A prófétán keresztül pedig így figyelmeztet a Szent Szellem: „Ne higgyetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban (a jó ismerősben); az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját (még asszonyod előtt is, akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit mondasz). Mert a fiú bolondnak tartja atyját (gyalázatosan bánik apjával), a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára (az anyósa ellen); az embernek saját háznépe az ellensége” (Mik. 7,5-6).

 És: „Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket (átadnak titeket kínvallatásra), és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. És akkor sokan megbotránkoznak (eltántorodnak), és elárulják egymást, és (meg)gyűlölik egymást. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig állhatatos marad (kitart), az üdvözül” (Mát. 24,9-10.12-13).

És mielőtt lezárul e világkorszak: „De mind ezeknek előtte kezeiket reátok vetik (kezet emelnek rátok), és üldöznek titeket, adván a gyülekezetek elé (átadnak benneteket a zsinagógáknak), és tömlöcökbe (börtönbe vetnek), és királyok és helytartók elé visznek (vezetnek titeket) az én nevemért. De ebből néktek lesz tanúbizonyságotok (de ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre).

Tökéljétek (határozzátok) el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre (hogy nem gondoltok előre a védekezésre): Mert én adok néktek szájat és bölcsességet, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, akik magokat ellenetekbe vetik (amelynek nem tud ellenállni, vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem).

Elárulnak (kiszolgáltatnak) pedig titeket (még a) szülők és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek némelyeket (egyeseket) ti közületek. És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. De fejeteknek egy hajszála sem vész el. A ti béketűrésetek által (állhatatosságotokkal) nyeritek meg lelketeket (az életet)” (Luk. 21,12-19).

És hogy mindez mikor kezdődik, és hogyan lehet megmenekülni, arról így beszél Pál apostol: „Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta (elküldte) Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt (a törvénynek alávetve) lett, Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot (és Isten fiaivá legyünk)” (Gal. 4,4-5).

„Mert az Isten őt [eleve] (el)rendelte [oda adta] engesztelő [véres] áldozatul [fedélnek, a Láda fedele (a Templomban), mint előkép, vagyis az irgalom helye, a kiengesztelés]. Azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát [igazságosságát] megmutassa [nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként] Isten ugyanis az előbb [a korábban] elkövetett bűnöket [végtelen türelmében] elnézte [elengedte; megbocsátotta].

Türelme idején [az előbb történt vétkezések büntetlenül hagyása; elengedése; megbocsátása által, Melyeket Isten elszenvedett, eltűrt, béketűrésével] hogy e mostani időben [időszakban] mutassa meg [jelentse meg] igazságát [és kimutatta igazságosságát a jelen időre nézve is]: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, [megigazít mindenkit] aki Jézusban hisz. [aki a Jézus hitéből való]” (Róm. 3,25-26)

1 Thess. 3,5 Annakokáért én is, mivelhogy tovább már nem tűrhettem [és tovább várni már nem bírtam, mivel már nem győztem türelemmel, és nem viselhettem el tovább a tájékozatlanságot], elküldék, hogy megismerjem a ti hiteteket [vagyis hogy valami értesülést kapjak hitetek felől, mert tudni akartam, erős-e a hitetek]. És hogy nem kísértett-é meg valami módon titeket a kísértő [vajon a kísértő nem szedett-e rá benneteket, és nem próbált-e meg elcsábítani bűnre, vagyis céltévesztésre], és nem lett-é hiábavaló [üres, és tartalom nélküli] a mi fáradságunk.

[Más fordítás: Aggódtam miattatok, vajon nem győzött-e le benneteket a kísértő (a sátán) valamilyen túl erős kísértéssel. Vajon nem veszett-e kárba a közöttetek végzett munkánk]^*

*A sátán Isten szavát kérdőjelezi meg, hogy elbizonytalanítsa a hívőket, ahogyan ezt az Úr Jézussal is tette: „És hozzámenvén a kísértő, monda néki: Ha Isten fia vagy…” (Mát. 4,3)^.

Bizonyítsd be. Pedig Isten már előzőleg azt mondta: Te vagy az én szerelmes [kedvesen, drágán, nagyon szeretett, drága] fiam, akiben én gyönyörködöm [tebenned telik kedvem; akiben én megengeszteltettem]^” (Márk. 1,9-11^.

Ezért az nyugtalanított: „hogy meg ne csaljon minket [be ne hálózzon; rá ne szedjen; túl ne járjon az eszünkön] a sátán [hogy a sátántól el ne foglaltassunk; (hogy még nagyobb nyeresége ne legyen belőlünk)]; mert jól ismerjük [és tudjuk] az ő szándékait [mesterkedéseit; fondorkodásait; törekvéseit]” (2 Kor. 2,11).

Hiszen az Úr Jézus már adott kijelentést a sátánról – aki az ördög – és az ő természetéről: „…az ördög … emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja” (Ján. 8,44)

1 Thess. 3,6 Most pedig, amikor megérkezett hozzánk Timótheus ti tőletek, és örömhírt hozott nékünk a ti hitetek és szeretetetek felől, és arról, hogy jó emlékezéssel vagytok irántunk [és hogy szívesen emlékeztek ránk], mindenkor kívánván látni minket, miképpen mi is titeket. [Más fordítás: Örömmel számolt be arról, hogy hitben és szeretetben éltek, jó szívvel emlékeztek ránk, és nagyon szeretnétek már találkozni velünk, mint ahogy mi is veletek];

1 Thess. 3,7 Ezáltal megvigasztalódtunk [felbátorodtunk, felbuzdultunk, megvigasztalódtunk] reátok nézve, atyámfiai [és megnyugodtunk felőletek, testvéreink], minden mi szorongattatásunk [megpróbáltatásunk, és minden bajunk és üldöztetésünk között, és minden ránk nehezedő kényszer és szorongatás ellenére] és minden szükségünk mellett is, a ti hitetek által:

[Más fordítás: Ezzel nagyon megörvendeztetett, és felbátorított bennünket, mert láttuk, hogy erős a hitetek. Sok baj és nehézség közepette is megvigasztalódtunk].

1 Thess. 3,8 Mert szinte megelevenedünk [feléledünk, és azon­nal újjáéledünk], ha ti erősek vagytok [és ha szilárdan megmaradtok, és kitartotok, és állhatatosak vagytok] az Úrban^*

*És az apostol újra, és újra megvallja, hogy mennyire szereti a minden korban élő Krisztus népét: „Mert bizonyságom [és tanúm] az Isten, mely igen vágyakozom [epekedem, és sóvárgok] mindnyájatok után a Krisztus Jézus szerelmében [és szeretetével]” (Fil. 1,8).

„Annakokáért szerelmes atyámfiai [testvéreim, akiket szeretek, én kedveseim], akik után úgy vágyakozom, ti én örömöm és én koronám [és győzelmi koszorúm], ekképpen álljatok meg az Úrban, én szerelmeseim!

[Új fordítás. Testvéreim, úgy szeretnék már találkozni veletek! Hiszen nagyon szeretlek benneteket: ti vagytok az én örömöm és győzelmi jutalmam! Továbbra is kövessétek az Urat, aki szeret titeket, és maradjatok benne]” (Fil. 4,1)^.

„Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája [koszorúja; győzelmi koronánk; és dicsőségünk]? Ha nem ti, a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az Ő megjelenésekor? Bizony ti vagytok a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája” (1 Thess. 2,19-20).

„Azért szerelmes [szeretett] atyámfiai [testvéreim] erősen álljatok, mozdíthatatlanul [legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, állhatatosak, kitartók], buzgólkodván az Úrnak dolgában [munkájában] mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok [fáradozásotok] nem hiábavaló az Úrban” (1 Kor. 15,58).

De a figyelmeztetés nekünk is szól: „Legyetek éberek; virrasszatok; maradjatok ébren, figyeljetek, álljatok meg szilárdan, mozdíthatatlanul. Tartsatok ki állhatatosan a hitben. Viselkedjetek bátran, és cselekedjetek férfiasan, és erősödjetek meg; és győzedelmeskedjetek” (1 Kor. 16,13).

És: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen: Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben (szilárdan)…” (1 Pét. 5,8).

„Minden erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma (és nagysága) szerint minden kitartásra (a teljes állhatatosságra) és hosszútűrésre örömmel” (Kol. 1,11).

Hiszen meg van írva: „Minden istentelen (aki Isten nélkül él) fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig (biztosnak érzik magukat), mint az ifjú oroszlán, bátrak” (Péld. 28,1).

1 Thess. 3,9 Mert milyen hálával is fizethetünk [viszonzásként] az Istennek ti érettetek [és hogyan is adhatnánk eléggé hálát Istennek értetek], mindazért az örömért, amellyel örvendezünk miattatok a mi Istenünk [színe] előtt?!

1 Thess. 3,10 Mikor éjjel-nappal nagy buzgón [fáradhatatlanul] esedezünk [és mindent felülmúló mértékben könyörgünk], hogy megláthassuk a ti orcátokat [hogy végre szemtől-szembe láthassunk benneteket személyesen], és kipótolhassuk a ti hitetek hiányait [és helyreigazíthassuk hitetek hiányosságait].

1 Thess. 3,11 Maga pedig az Isten és a mi Atyánk, és a mi Urunk a Jézus Krisztus [Más fordítás: A mi Istenünk és Atyánk, és Urunk Jézus Krisztus] egyengesse meg [terelje, és vezesse] a mi utunkat ti hozzátok.

[Más fordítás: Azért imádkozunk, hogy Istenünk, mennyei édesapánk, és Urunk, Jézus segítsen meg minket, és végre valóban eljussunk hozzátok]^*

*Az apostol így vágyakozik a római gyülekezet után is: „Mert bizonyságom [tanúm] nékem az Isten, kinek szellem szerint [szellemben] szolgálok az ő Fiának evangéliumában [amit hirdetek], hogy [imáimban] szüntelen [szakadatlanul; megszakítás, megállás nélkül] emlékezem felőletek, [említést teszek rólatok].

És szüntelenül [mindig; minden időben] azért könyörgök, [kérem imádságaimban] hogy egyszer [végre-valahára] Isten segítségével [akaratából] eljuthassak [hogy el tudjak menni] már hozzátok. Mert [hiszen] kívánlak [sóvárogva (epedve) vágyom] titeket látni, hogy valami szellemi ajándékot közölhessek veletek [adjak át nektek] a ti megerősítésetekre [megszilárdításotokra; megalapozásotokra]” (Róm. 1,9-11)

1 Thess. 3,12 Titeket pedig gyarapítson [és sokasítson] az Úr és tegyen bőségesekké [és túláradóvá] az egymás iránt és mindenki iránt való [Isten szerinti] szeretetben, amilyenek vagyunk mi is ti irántatok

[Más fordítás: Azért imádkozunk, hogy isteni szeretettel szeressétek egymást, és ez a szeretet egyre erősebben működjön bennetek. De ne csak egymást szeressétek, hanem mindenki mást is ugyanúgy, ahogy mi szeretünk benneteket];

1 Thess. 3,13 Hogy erősekké tegye [és szilárdítsa meg] a ti szíveteket [és a ti bensőtök szilárd alapra találva], feddhetetlenekké [kifogástalanná, tökéletessé, hibátlanná, és megtámadhatatlanná váljon] a szentségben [a megszentelődés során a szent életben]. A mi Istenünk és Atyánk [vagyis mennyei Édesapánk színe] előtt, amikor eljő [és megjelenik] a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szentjeivel egyetemben [vagyis összes szentjeivel együtt]^*

*Ezt kéri Urunktól az apostol: „És azért imádkozom, hogy…” „A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket…ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosakká” „Aszerint, amint magának kiválasztott minket Őbenne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Őelőtte szeretet által” (Fil. 1,9; 1 Pét. 5,10;  Eféz. 1,4)

Aki: „… a békességnek Istene (Ő) szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind szellemetek, mind testetek (szóma=énetek) feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére” (1 Thess. 5,23).

„aki meg is erősít (szilárdít) titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek [kifogástalanok] legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus [eljövetele] napján” (1Kor. 1,8).

„Hogy legyetek feddhetetlenek [kifogástalanok] és tiszták [romlatlanok, épek, vegyítetlenek, érintetlenek], Istennek szeplőtlen [ártatlan, hibátlan, tökéletes, ócsárlástól mentes, megrovást nem érdemlő, támadhatatlan] gyermekei [fiai] az elfordult [fonák, hamis, ravasz, álnok] és elvetemedett [elfajult, kificamodott, eltorzult] nemzetség közepette [a gonosz és romlott nemzedékben]. Kik között fényletek [ragyogtok, fénylettek, világítotok], mint csillagok [fénypontok] e világon [a mindenségben].

»Más fordítás: „Akkor Isten ártatlan és tiszta gyermekei lesztek, akikben senki sem talál hibát. A gonosz és romlott emberek között úgy ragyogtok, mint a csillagok a sötét éjszakában, ha az élet igéjére figyelte «” (Fil. 2,15).

És így folytatódik a kijelentés: „Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza [fölkelti] az ő napját mind a gonoszokra [rosszakra, haszontalan, hibás, silány], mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak [igazságosoknak, megigazultaknak], mind a hamisaknak [bűnösöknek nem-hívőknek; engedetleneknek, igazságtalanoknak (ige nélkülieknek)]. Legyetek azért ti [valóban olyan] tökéletesek [felnőtt, érett korú (célba érkezők)], miként [éppen úgy, mint ahogy] a ti mennyei Atyátok tökéletes [célját betöltött; (a célban van)]” (Mát. 5,45.48).

„Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek” (Eféz. 5,1).

 És hogy te is: „Tökéletes (és feddhetetlen) légy az Úrral, a te Isteneddel”  (5 Móz. 18,13).

„Mert úgy van az Isten akarata (Istennek ugyanis az az akarata), hogy jót cselekedvén (feddhetetlen élettel), elnémítsátok a balgatag (esztelen, oktalan, értelmetlen) emberek tudatlanságát” (1 Pét. 2,15).

Az apostol megvallása: „Mi őt hirdetjük, intvén minden embert, és tanítván minden embert minden (teljes) bölcsességgel, hogy minden embert tökéletesnek állassunk elő (tökéletessé tegyünk) a Krisztus Jézusban” (Kol. 1,28).

 És Ő: „így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen” (Eféz. 5,27)