1. Thess. 1 fejezet: Hálaadás a kiválasztottak hitéért (göröggel és kapcsolódó igékkel)

1 Thess. 1,1 Pál [jelentése: a kicsi, alacsony, csekély], Silvánus [azonos Silással. jelentése: kívánt, kért, hallgatag; erdei] és Timótheus [Jelentése: Isten dicsősége; valaki, aki Istent tiszteli; istenfélő] a Thessalonikabeliek (kihívott)gyülekezetének [eklézsiájának írja e levelet], amely van [amely fennáll, él] az Atya Istenben és az Úr Jézus Krisztusban [Istenben, az Atyában és az Úrban, a Krisztus Jézusban]: kegyelem [vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása] néktek és békesség [eiréné:vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.

1 Thess. 1,2 Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, emlékezvén rólatok a mi imádságainkban;

1 Thess. 1,3 Szüntelenül [(adialeiptósz): megszakítás, és megállás nélkül, állandóan, szünet nélkül, szakadatlanul] emlegetve a ti hitetek munkáját [hitből eredő munkátokat], és a ti [(agapé): Isten szerinti] szeretetetek fáradozását [szeretetből jövő fáradozásotokat]. És a mi Urunk Jézus Krisztus felől való [elváró] reménységeteknek [(elpisz): az Isten ígéreteire irányuló, ember fölött álló (természetfölötti) reménység] állhatatosságát [kitartását], az Isten előtt, a mi Atyánk [színe] előtt.

[Más fordítás: Állandóan gondolunk Istenünk és Atyánk előtt tevékeny hitetekre, áldozatos szeretetetekre és Urunkba, Jézus Krisztusba vetett szilárd, állhatatos reményetekre. A mi Urunkban, Jézus Krisztusban való hitetek gyümölcseire]^*

*Az apostol minden gyülekezetet – akiket ismer, és akikről csak hallott – és minden hívőt az Úr előtt hordoz imádságban, példát mutatva nekünk: „Mindenkor hálaadással (szüntelen hálával) tartozunk az Istennek, atyámfiai (testvéreim), ti érettetek, amiképpen méltó is, mivelhogy felettébb megnövekedék (és nőttön nő) a ti hitetek, és mindnyájatokban bővölködik (gazdagodik) az egymáshoz (az egymás iránt) való szeretet. Mivégből imádkozunk is mindenkor ti érettetek, hogy a mi Istenünk méltóknak tartson (tegyen méltóvá) titeket az elhívásra, és töltsön be titeket a jóban való teljes gyönyörűséggel (gyönyörködéssel), és a hitnek hathatós munkálásával (és minden erejével)” (2 Thess. 1,3.11)

„Hálát adok [szüntelenül] értetek Istennek mindenkor, azért a  kegyelemért, [az Isten ama ajándékáért] amely nektek a Krisztus Jézusban adatott” (1Kor. 1,4)

„Először hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van; [dicsérettel szólnak; hirdettetik]. Mert bizonyságom [tanúm] nékem az Isten, kinek szellem szerint [szellemben] szolgálok az ő Fiának evangéliumában [amit hirdetek], hogy [imáimban] szüntelen [szakadatlanul; megszakítás, megállás nélkül] emlékezem felőletek, [említést teszek rólatok]” (Róm. 1,8-9)

„Hálát adunk az Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, mindenkor [valahányszor] tiértetek könyörögvén, [imádkozunk]^. Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a Krisztus Jézusban, és a szeretetet amellyel minden szentekhez vagytok” (Kol. 1,3-4)

„Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok. Mindenkor minden én könyörgésemben [imádságomban] mindenitekért nagy örömmel könyörögvén. Mivelhogy részt vettetek [közösséget vállaltatok velem] az evangélium [örömüzenet] ügyében [szolgálatában; hirdetésében] az első naptól fogva mind ez ideig” (Fil. 1,3-5)

„Hálát adok mindenkor az én Istenemnek, amikor megemlékezem rólad imádságaimban, mert hallok a te hitedről és szeretetedről, amely az Úr Jézus és minden szent iránt van benned” (Filem. 1,4-5).

„… szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen ismerjétek meg az ő akaratát minden szellemi bölcsesség és megértés révén” (Kol. 1,9)

„Én tehát, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről, szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban; és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Szellemét, hogy megismerjétek őt” (Eféz. 1,15-17)

A hívőket is erre buzdítja az apostol: „és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében” (Eféz. 5,20)

1 Thess. 1,4 Tudván [tisztában vagyunk vele, és meg vagyunk győződve], Istentől szeretett atyámfiai [testvéreink], hogy ti ki vagytok választva [hogy ti választottak vagytok]^*

*És: „Mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek ti érettetek atyámfiai (testvéreim), akiket szeret az Úr, hogy kezdettől fogva kiválasztott titeket Isten az üdvösségre, a Szellem szentelésében (a Szellem megszentelő munkája) és az igazság hitében (és az igazságba vetett hit által); Amire elhívott titeket a mi evangéliumunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének elvételére (hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében)”  (2 Thess. 2,13-14)

„Úgyhogy, mi magunk dicsekszünk veletek az Isten gyülekezeteiben, a ti kitartástok (állhatatosságotok) és hitetek felől, minden ti üldöztetésetek és szorongattatásotok (nyomorúságotok) között, amelyeket szenvedtek (és elviseltek)” (2 Thess. 1,4)

De: „Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden szellemi áldással a mennyekből [a mennyeiek között] a Krisztusban. A szerint, amint magának kiválasztott [kiválogatott] minket Őbenne a világ teremtetése [megalapozása; a világ(alap) levetése] előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek [hibátlanok; kifogástalanok; szeplő nélküliek teljesen épek, fogyatékosság nélküliek] Őelőtte szeretet által” (Eféz. 1,3-4)

Isten kiválasztottjai vagyunk: "Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk” (2 Tim. 1,9-10)  

1 Thess. 1,5 (Mivel)hogy a mi Evangéliumunk [az örömüzenet] ti nálatok nem áll csak szóban [nemcsak szavakban jutott el hozzátok, nem csak üres beszéd volt (logosz)], hanem isteni erőkben [erő-megnyilvánulásban, csoda(tevő erőben)] is, Szent Szellemben [a Szent Szellem kiáradásával, és meggyőző erejével] is, sok bizodalomban [és teljes bizonyossággal és sok meggyőződéssel, nagy biztonsággal] is [és annak a teljes bizonyosságával, hogy ez az igazság]; amiképpen tudjátok [láttátok], hogy milyenek voltunk [hogyan éltünk, hogyan léptünk fel] közöttetek ti érettetek [a ti érdeketekben, és hogy mindent értetek tettünk]^*

*És az apostol minden gyülekezetben Isten erejével hirdeti az örömhírt: „És az én beszédem és az én prédikálásom [igehirdetésem] nem emberi bölcsességnek hitető beszédeiben [nem a bölcsesség meggyőző (rábeszélő) szavaiból] állott, [nem tudományos szavakkal szólott] hanem Szellemnek és erőnek [hatalomnak; hatóerőnek] »(dünamisz): csodatevő erő« megmutatásában: [megnyilvánulásában]. hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején [hatalmán] »(dünamisz): - erő -: csodatevő erő« nyugodjék” (1 Kor. 2,4-5)

„Mert [ugyanis] nem szégyellem a Krisztus evangéliumát [az Úr Jézus kereszthalála általi győzelméről szóló jó hírt; örömhírt] mert Istennek hatalma [képessége; (szabadító, /üdvösséget hozó/) ereje]  az minden hívőnek üdvösségére, [aki hisz] zsidónak először s [aztán] görögnek. [hellénnek, azaz: pogánynak]” (Róm. 1,16)

1 Thess. 1,6 És ti a mi követőinkké [utánzóink] lettetek és az Úréi, befogadván az igét [(logosz)] sokféle szorongattatás [] között [sok háborúság, megpróbáltatás, zaklatás, és üldözés ellenére, sok nehézségben], Szent Szellem örömével^*

⁴ És így folytatja az apostol: „Mert ti, atyámfiai (testvéreim), követői lettetek az Isten gyülekezeteinek, amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól (a saját népetektől), miként azok is a zsidóktól” (1 Thess. 2,14)

1 Thess. 1,7 Úgy hogy példaképekké [mintaképeivé, példává is] lettetek Macedóniában és Akhájában minden hívőre nézve [minden hívő számára].

1 Thess. 1,8 Mert nemcsak Macedóniában és Akhájában zendült ki [terjedt tovább; hangzott ki] tőletek az Úr beszéde (logosza) [Az Úr igéjének hirdetése ugyanis tőletek haladt tovább; az Úr üzenete, az örömhír], hanem minden helyen [mindenfelé] is híre terjedt [minden helyre elhatolt; mindenütt ismeretes lett] a ti Istenben vetett hiteteknek, annyira, hogy szükségtelen arról valamit szólnunk.

1 Thess. 1,9 Mert azok [az emberek] maguk(tól) hirdetik felőlünk [beszélik rólunk], milyen volt a mi hozzátok való menetelünk [hogyan jutottunk el (érkeztünk) hozzátok, és milyen fogadtatásban volt részünk nálatok], és miként tértetek meg az Istenhez a bálványoktól, hogy az élő és igaz [valódi]  Istennek [rabszolgáivá legyetek,] szolgáljatok^*

*És Isten Igéje bemutatja, hogy először Tessalonikából menekülniük kellett: „De a zsidók, kik nem hisznek vala, irigységtől felindíttatván, és magok mellé vévén a piaci népségből (a piaci csavargók közül) némely gonosz férfiakat (néhány hitvány embert), és csődületet támasztván, felháborítják (és fellármázták) a várost; és a Jáson házát megostromolván, igyekeztek őket kihozni a nép közé (és ki akarták vezetni Pálékat a népgyűlés elé.). Fel is indítják (fel is izgatták) a sokaságot és a város elöljáróit… Az atyafiak (a testvérek) pedig azonnal, azon éjszakán elküldék Pált Silással egyetemben Béreába…” (Csel. 17,5.8.10)

1 Thess. 1,10 És [hogy] várjátok az Ő Fiát az égből [a mennyből], akit feltámasztott [életre keltett] a halálból [a halottak közül], a Jézust, aki megszabadít [(rüomai): megment; megszabadít, megóv, megvédelmez,

megőriz, kiragad] minket amaz eljövendő [(erkhomai): bekövetkező] haragtól^*

* „aki halálra adatott [halált szenvedett; ki lett szolgáltatva] bűneinkért [vétkeinkért, azaz:  félrecsúszásainkért (botlásainkért és elhajlásainkért] és feltámasztatott [feltámadt] megigazulásunkért [felmentésünkért, vagyis: igazzá nyilvánításunkért]” (Róm. 4,25)

Minden gyülekezetet és minden egyes hívőt így bátorít az apostol, egyben az is kijelentést nyer, hogy ki a mi Istenünk: „mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését” (Tit. 2,13)

Aki: „Amikor (tűznek lángjában) eljő majd, hogy megdicsőíttessék az ő szenteiben, és csodáltassék mindazokban, akik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon” (2 Thess. 1, 8.10)