Ige: Isten végtelen kegyelme

Pál apostol megvallása elhívásáról, és Isten végtelen kegyelméről:  „Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott [jutott osztályrészül] ez a kegyelem [ez az ajándék], hogy a pogányoknak [nemzeteknek örömüzenetül] hirdessem a Krisztus végére mehetetlen [felfoghatatlan, kinyomozhatatlan, kifürkészhetetlen, mérhetetlen] gazdagságát;

És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett vala örök időktől [örök korok;(világ)korszakoktól (aionoktól)] fogva  az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által.

[Más fordításban: és felvilágosítsak minden embert, hogyan valósult meg ez a titok, amely kezdettől fogva el volt rejtve az Istenben, a mindenség Teremtőjében].

Azért, hogy megismertettessék [kijelentse, ismertté tegye, értésére adja, tudomására hozza] most a mennybeli fejedelemségekkel [az égi helyeken lévő kormányzatokkal; fennhatóságokkal] és hatalmasságokkal az egyház [a kihívott gyülekezet (eklézsia)] által az Istennek sokféle [és szerfölött sokrétű] bölcsessége (Eféz. 3,8-10)

És így folytatja az apostol: „Mert én [ugyanis] a legkisebb [legjelentéktelenebb] vagyok az apostolok között, aki nem vagyok méltó [érdemes arra], hogy apostolnak neveztessem [hívjanak], mert háborgattam [üldöztem] az Isten anyaszentegyházát. [eklézsiáját; kihívott gyülekezetét]. De Isten kegyelme által [kegyelméből] vagyok [az], ami vagyok. És az ő hozzám való [rám (belém) árasztott; nekem juttatott] kegyelme nem lőn hiábavaló [nem maradt bennem hatástalan; (nem volt sikertelen); nem lett eredménytelen, (tartalom nélküli, üres; semmit érő; céltalan)]; sőt többet munkálkodtam [keményebben dolgoztam; fáradoztam], mint azok mindnyájan [mindegyiküknél] de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme” (1 Kor. 15,9-10)

„Ki előbb istenkáromló (rágalmazó, gyalázkodó, becsmérlő, szitkozódó, az övéit), üldöző és erőszakoskodó (ember) valék: de könyörült rajtam (mégis irgalmat nyertem), mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségben; Szerfelett megsokasodott pedig (és bőségesen kiáradt rám) a mi Urunknak kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa (üdvözítse) a bűnösöket, akik közül első vagyok én. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem (énrajtam) mutassa meg legelőbb (elsősorban) a teljes hosszútűrését (végtelen türelmét), példa gyanánt azoknak, akik (majd) hisznek Őbenne (és így) az örök életre (jutnak)” (1 Tim. 1,13-16)

Mert az Úr Jézus az: „Aki által vettük [nyertük; kaptuk] a kegyelmet és az apostolságot [apostoli küldetést; megbízást] a hitben való engedelmességnek okáért, [hogy a hitnek minden nemzet meghódoljon] minden pogányok [nép; nemzet] között, [munkálkodjunk; hívjunk fel] az ő nevéért; [neve dicsőségére]” (Róm. 1,5)

„… Aszerint a megbízatás szerint, amelyet Isten nekem a ti javatokra adott, hogy teljesen feltárjam előttetek az Isten igéjét” (Kol. 1,25)