Készítette Győzedelmes Gyülekezet
Volt egyszer egy ember, aki egy kisvárosban a folyó
felvonóhídját kezelte.
A hídon vonatsín haladt át, és a hídkezelő feladata az volt,
hogy amikor nem jött vonat, felvonva tartsa a hidat, hogy a hajók
áthaladhassanak alatta. Amikor vonat közeledett, meg kellett fújnia a sípját,
és leengedni a hidat.
Egy napsütéses szombat reggelen a férfi magával vitte
hétéves kisfiát a munkahelyére. A kisfiú ugrándozhatott a folyóparton,
kavicsokat kacsáztathatott a vízen, pillangókat kergethetett, vagy akár halat
is megpróbálhatott fogni.
Kevéssel dél előtt egy személyvonatnak kellett áthaladnia a
hídon. A férfi megtette az előkészületeket a híd leeresztésére, hogy a vonat
biztonságban áthaladhasson a folyó fölött. Ahogy végignézett a hídon,
észrevette, hogy valaki - egy kisgyerek - valahogy átmászott a híd mellett levő
védőkorláton, és éppen azon a helyen játszott, ahová a híd le fog csukódni.
Ahogy jobban megnézte, rémülettel ismerte fel, hogy a kisgyerek az ő fia.
Kétségbeesetten kiáltotta fia nevét, de a közeledő vonat zaja elnyomta
kiáltásait. Tudta, hogy nagyon gyorsan kell döntenie. Ha most leereszti a
hidat, a fia meghal. Ha viszont nem teszi, a vonat utasai halnak meg, amikor a
vonat a folyóba zuhan. Alig volt ideje gondolkodni.
Fájdalmas üvöltéssel előretolta a kart, hogy leeressze a
hidat, ahogy a vonat odaérkezett. A fia azonnal meghalt. És ahogy a vonat
elhaladt, az emberek mosolyogva integettek a hídkezelő bódéjában lehajtott
fejjel álló ember felé, mit sem sejtve arról, mi történt.
Ezt tette értünk Isten!!!!!
"Mert Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött
Fiát adta, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen."
Jn 3.16
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.