"Nekem
pedig ne legyen másban dicsekedésem, mint a mi Urunk Jézus Krisztus
keresztjében" (Gal 6,14).
Az
újjászületett ember eleinte nem látja az összefüggéseket. Érzései rendezetlenül
kavarognak, a külső dolgok mozzanatai között nem lát összefüggést. Pál apostol
mindenben mély, szoros összefüggéseket látott, ezért külső élete is
változhatott anélkül, hogy ez elkedvetlenítette volna, mert nála minden Istenre
volt alapozva, benne gyökerezett. Krisztus keresztje az alapja ezeknek a
szellemi összefüggéseknek. A legtöbben azért nem vagyunk szellemileg
rendezettek, mert a dolgok külső rendezettsége jobban érdekel, mint a belső.
Pál az alapokban élt, a kritikusok pedig, akik csak a dolgok külső rendjét
ismerik el, a "felső emeleten" mozognak. Ez a két világ még csak nem
is találkozhat egymással. Pál szilárdsága a fundamentumban gyökerezett. Ez a
nagy alap Jézus Krisztus keresztje, Isten haláltusája volt a világ
megváltásáért.
Vess
számot újra azzal, mit hiszel, aztán ejts el abból, amit csak lehet és menj
vissza Krisztus keresztjének kősziklájára! A történelem külső lefolyásában a
keresztre feszítés jelentéktelen eseménynek látszik, de a Biblia szemszögéből
nézve sokkal fontosabb a világ minden birodalmánál. Ha igehirdetésünkben nem a
kereszt tragédiájából indulunk ki, nem érünk el semmit, mert nem közvetítjük
Isten erejét az emberek számára. Lehet hogy érdekes amit mondunk, de nincs
benne erő. Prédikáld csak a keresztet, és Isten ereje felszabadul:
"...tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a
hívőket." - "Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mégpedig mint
megfeszítettet" (1Kor 1,21.23).
Oswald Chambers "Krisztus mindenek felett" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.