.jpg)
Szerző: Guti Tünde
Pisszenni sem mertem, ahogy gyengéden elhúztam a kárpitot,
és óvatosan benéztem a királyi terembe.
Szemem nagyra nyílt, pupillám kitágult, ámulatomban szinte
leesett az állam… Színesebbnél színesebb, dúsabbnál dúsabb perzsaszőnyegek
hevertek a csodálatos márványlapokon. A hűvös falakat bársony borította, a
bíbortól az enciánkékig. Lágy tapintású, könnyed függönyöket lebegtetett a
beáramló gyenge szél, és a különös ablaknyíláson beszűrődő napfény mesés színben
fürdette a drágakövekkel kirakott trónt.
Halk, kopogó hangot hallottam, ezért visszahúzódtam abba az
árnyékos zugba, ahol várakoznom kellett. Valaki arra lépkedett, de hamar
elcsendesedett a palotaszárny. Próbáltam felidézni gondolataimban azt a sok-sok
gyönyörűséget, amit az előbb láttam. Hova kerültem? Egyáltalán behívnak?
Meghallgatnak? Mi lesz? Vajon nem dobnak ki túl egyszerű ajándékomat meglátva?!
Összeszorult a gyomrom és könny szökött a szemembe. De hát
meghívtak! És annyi gyász, szomorúság, gyötrelem van már mögöttem… Leültem
szomorúan egy kőpadra és vártam. Távolból halk fuvolaszó hullámzott felém,
kellemesen édes-fanyar virágillat terjengett a levegőben, ami kissé
megnyugtatott. Gyerekkori emlékképek villantak fel gondolataimban. Magas, zöld
hegyek, édesanyám ölelő karja, édesapám mosolya, testvéreim hancúrozása…
Újra lépések közeledtek, ami kizökkentett álmodozásomból.
Hirtelen feleszméltem, hogy A KIRÁLY ELÉ KELL ÁLLNOM! Halántékom lüktetni
kezdett, és újra az a régi gyomorszorítás… Annyira méltatlan vagyok!
A fuvolához már más hangszerek is társultak, így tökéletes
harmóniában szólt az egyre erősödő, de mégsem bántó zene. A cipősarkak kopogása
sietősebb lett, egyre többen igyekeztek a nagyterem felé, hallottam vidám
suttogásukat, köntösük suhogását. A legszebb dallamsornál egy ünnepi dob is
megszólalt.
- A király! – szólt egy tekintélyes hang.
- Fogadjátok tisztelettel! – Újra a ruhák suhogása,
szöszmötölés, halk sóhajtások. Biztos meghajoltak, gondoltam.
- Ma egy kedves vendéget szeretnék bemutatni nektek, akit
azonnal be is hívok.
Akkorát dobbant a szívem, hogy már szinte a torkomban
éreztem dobogását. Lábam megingott, amikor valaki elhúzta az engem takaró
kárpitot. Minden szem érdeklődve, mosolyogva szegeződött rám a bársonyos,
selymes, dús perzsaszőnyegekkel kirakott trónteremből.
- Gyere be hozzám, ne félj! – szólított meg a KIRÁLY olyan
hangon, amitől úgy tűnt, mintha nem is a kövezeten járnék, hanem lebegnék. Az
idő megállt talán… Minden érzékszervemet átjárta ez a hang, a KIRÁLY HÍVÓ
SZAVA.
Elém lépett, s amikor leborultam, a nevemen szólítva emelt
fel és a szemembe nézett.
- Örülök, hogy eljöttél! Mostantól fogva az én házam az
otthonod!
Csak néztem és csodáltam hangok nélkül, pedig a hála ezernyi
dallama zsongott a lelkemben. Lassú mozdulatokkal, szem lesütve adtam át Neki
szegényes ajándékomat, egy feltekert szőnyeget. Rongyokból szőtt életemet…
De Ő boldogan elfogadta és maga mellé terítette, mert tudta,
hogy a legnagyobb értékemet hoztam el neki.
Gyönyörűséges zene szólt, mindenhol ragyogó szemek, és a
KIRÁLY kézen fogva bevezetett az ünneplő sokaságba.
Guti Tünde
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.