Máté így számol be az Úr Jézus megkísértéséről:

 „Akkor Jézus viteték a Szellemtől [vagyis elvezette a Szellem] a pusztába [a sivatagba, a magányos, elhagyatott helyre], hogy megkísértessék [vagyis ott megpróbálta rávenni, és elcsábítani bűnre, vagyis céltévesztésre] az ördögtől [(diabolos: vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló, hamis vádló, szanaszét dobáló; sátán]. És mikor negyven nap és negyven éjjel böjtölt vala, végre megéhezék.

És hozzámenvén a kísértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd [és parancsold meg], hogy e kövek változzanak kenyerekké. Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével [(rémával:  kijelentéssel, Isten élőbeszédével], amely Istennek szájából származik.

Ekkor vivé Őt az ördög [a sátán, aki a félrevezető, és ellenség] a szent városba [vagyis Jeruzsálembe], és odahelyezé a templom tetejére [a templom párkányára, a templom ormára állította]. És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen [és a tenyerükön] hordoznak [hogy megőrizzenek] téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe. Monda néki Jézus: Viszont meg van írva [és megmondatott]: Ne kísértsd [és ne tedd próbára] az Urat, a te Istenedet.

 Ismét [és végül] vivé Őt az ördög [a félrevezető, az ellenség, vagyis a Sátán] egy igen [egy rendkívül és nagyon] magas hegyre, és megmutatá néki [és felvonultatta szeme előtt] a világ [illetve a világ(egyetem), a teremtett világ] minden országát [minden királyságait, és birodalmát] és azok dicsőségét [és gazdagságát]. És monda néki: Mindezeket [azaz: mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét] néked adom [mert nékem adatott, és annak adom, akinek akarom], ha leborulva imádsz engem [akkor mindez a tied lesz].

Ekkor [elutasította] Jézus, és monda néki: Eredj el [távozz tőlem; el innen! Hátam mögé, (vagyis: ne állj előttem, ne légy a társaságomban)] Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj [Neki adj Isten(nek járó) tiszteletet]. Ekkor elhagyá [vagyis otthagyta] őt az ördög [a félrevezető, az ellenség, a sátán].

És ímé angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala néki” (Mát. 4,1-11).

A Márk írása szerinti Evangélium röviden így számol be a kísértés történetről: „És [kinn maradt, és] ott volt a pusztában [a sivatagban, a sivár, elhagy(at)ott, magányos pusztaságban]. Negyven napig kísértetve [megkísérelve rávenni bűnre, vagyis céltévesztésre] a sátántól, és a vadállatokkal [a veszélyes dühös, vadállatokkal; a szörnyetegekkel, vagyis a gonosz angyalokkal] vala együtt. És az angyalok szolgálnak vala néki” (Márk. 1,13).

 A sátán Isten szavát kérdőjelezi meg, hogy elbizonytalanítsa Jézust. Ha valóban Isten Fia vagy, fordítsd a te isteni erődet a te saját szükségleteid kielégítésére.

Pedig Isten már korábban  így szólt: „És ímé [az égből szózat hallatszott], és egy égi hang, amely ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm [akiben kedvem telik; kiben én megengeszteltettem]” (Mát. 3,17).

Ebben a történetben az Úr Jézus arra tanít, hogy az ördög próbálkozásait – kísértését – csak Isten élő beszédével lehet visszaverni: „… az ember nemcsak kenyérrel él, hanem mindazzal él az ember, ami az Úrnak szájából származik” (5 Móz. 8,3).

„Mert az Istennek beszéde (az Ő igéje) élő és ható (élő energia), és élesebb minden kétélű fegyvernél (minden kétélű kardnál)….” (Zsid. 4,12).

 Maga az Úr kijelentette, hogy: „Nem olyan-e az én igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr, (vagy) mint a sziklazúzó pöröly?” (Jer. 23,29).

Az apostol is arra tanít, hogy győzni csak Isten Igéjével lehet, ezért: „Öltözzétek föl (öltsétek magatokra) az Isten minden fegyver(ze)ét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával (mesterkedéseivel) szemben.

Mert nem vér és (hús)test ellen van nékünk tusakodásunk (harcunk), hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok (erők és hatalmak) ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen (a sötétség világának urai), a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak.

 Annakokáért (és éppen ezért) vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén (leküzdve) megállhassatok. Az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde” (Eféz. 6,11-13.17).

A kísértő Isten Igéjét idézi, de kihagyja az ígéret teljesedésének feltételét, amely így hangzik: „Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá

(Más fordítás: Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak).

Nem illet (és nem érhet) téged a veszedelem (a baj), és csapás nem közelget (nem férhet) a sátorodhoz. Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged (és vigyázzanak rád) minden utadban. Kézen hordoznak (és kézen fogva vezetnek) téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe” (Zsolt. 91,9-12).

A sátán nem tudta, hogy azt kísérti, és akarja céltévesztésbe vinni, aki maga a CÉL, és aki így figyelmezteti az Övéit: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a (hús)test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet(tel való)  kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. És (pedig) a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17).

 „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében (az ő életében) kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért (életéért)?” (Mát. 16,26).

A megkísértetés okáról így ír Isten Igéje: „Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz (testvéreihez), hogy könyörülő (irgalmas) legyen és hív (hű) főpap az Isten előtt való dolgokban (a szolgálatban), hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek” (Zsid. 2,17-18).

Az Úr Jézus megkísértetett, de nem bukott el, ezért bátorít így az apostol: „Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt (amartias: céltévesztést). Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsid. 4,15-16).

Jakab apostol pedig gyakorlati útmutatást ad a győzelemhez: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek; (de) álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek” (Jak. 4,7)