Ige: Az imáról

 „És mikor imádkoztok, ne legyetek sokbeszédűek [ne szaporítsátok a szót; ne fecsegjetek összevissza], mint a pogányok [mint a nemzetekből valók], akik azt gondolják [akik azt hiszik, és úgy vélik], hogy az ő sok beszédükért [a bőbeszédűségükért] hallgattatnak meg, [hogy ha ömlik belőlük a szó, nyomban meghallgatásra találnak]*

Mát. 6,8 Ne legyetek hát ezekhez hasonlók [ne utánozzátok hát őket; ne hasonlítsatok tehát hozzájuk]; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt [még] kérnétek tőle” (Mát. 6,7-8)

A hústesti embert így inti a Szent Szellem: „Ne gyorsalkodjál a te száddal (és ne beszélj elhamarkodottan), és a te elméd ne siessen valamit szólni Isten előtt (és ne hirtelenkedd el az Isten előtt kimondott szavadat); mert az Isten mennyben van, te pedig e földön, azért a te beszéded kevés legyen” (Préd. 5,2)

Ha éppen elestél bármi bűnben, vagy hústest szerint élsz, és még nem tudtad megfeszíteni a hústestedet, akkor így szól az Úr: „Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel (vagyis az imádság) utálat előttem (még a füstjét is utálom); újhold, szombat s ünnepre-felhívást (vagy ünnepi összejövetelt): bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek. És ha kiterjesztitek (és felém nyújtjátok) kezeiteket, elrejtem (és eltakarom) szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot (és bármennyit is imádkoztok), én meg nem hallgatom…” (Ésa. 1,13.15)

És Pál apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Akik pedig (hús) testben vannak, [vagyis hústest szerint élnek] nem lehetnek kedvesek Isten előtt [és Istennek nem tetszhetnek, de nem is törekednek arra, hogy örömet okozzanak, vagy hogy tetszenek Istennek]” (Róm. 8,8)

Dávid ismeri az Urat és így énekel az Úrnak, példát hagyva nekünk: „… Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz. Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden utamat jól tudod. Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted (te már pontosan tudod) azt Uram” (Zsolt. 139,1-4) És az Úr válasza: „És mielőtt kiáltanának, én felelek (én már válaszolok), ők még beszélnek, és én már meghallgattam” (Ésa. 65,24)