AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEI 1.fejezet: Jézus a Szent Szellem eljövetelét ígéri.

Csel. 1,1 Első könyvemet [(logosz): beszámolómat] írtam, Theofilus [jelentése: Istent szerető, Isten barátja; akit Isten szeret], mindazokról, amiket [kezdettől fogva] kezdett Jézus [Jehosua = az Úr (JHVH= Jahve) a szabadulás, a menekülés, az üdvösség] cselekedni [tenni] és tanítani.

Csel. 1,2 Mind a napig [egészen addig], melyen fölviteték [felemelteték az égbe], minekutána parancsolatokat [megparancsolta, elrendelte, meghagyta, és megbízást, utasításokat, útbaigazítást] adott a Szent Szellem által [a kiválasztott] apostoloknak kiket választott vala magának

Csel. 1,3 Kiknek az ő szenvedése [kínszenvedése] után sok [bizonyító, csalhatatlan] jel által [és sok bizonyítékkal] meg is mutatta, hogy ő él, negyven napon át [ismételten] megjelenvén nékik [láthatták őt, megláttatta magát], és szólván az Isten országára [az Isten királyságára, királyi uralmára] tartozó dolgokról

Csel. 1,4 És velük összejövén [egybegyűjtvén őket, és egyszer, amikor együtt evett (sózott) velük], meghagyá [megparancsolta] nékik, hogy el ne menjenek [ne távozzatok el] Jeruzsálemből, hanem várják be [türelemmel] az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem:

Csel. 1,5 Hogy János ugyan vízbe merített, ti azonban Szent Szellembe fogtok bemeríttetni nem sok nap múlva [nem sokkal e napok után]

Csel. 1,6 Mikor azért [a parancsra] azok egybegyűltek, megkérdék [tudakozódtak Tőle, és faggatták] őt, mondván: Uram, avagy nem ez [nem a mai] időben [mostanában] állítod-é helyre az országot [állítod fel újra a királyságot] Izráelnek?

Csel. 1,7 Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni [ismerni] az időket vagy alkalmakat [az időpontokat, vagy időszakokat, az időket és a korszakokat; (kairosz): alkalom, alkalmas / megfelelő idő; kijelölt, elrendelt idő(pont)], melyeket az Atya a maga hatalmába [hatáskörébe] helyezett.

[Más fordítás: Egyedül az Atyának van hatalma ezeket meghatározni, amelyeket az Atya saját tetszése szerint határozott meg].

Csel. 1,8 Hanem vesztek [kaptok] erőt [hatalmat], minekutána a Szent Szellem eljő [leszáll] reátok: és lesztek nékem tanúim [bizonyságtevőim] úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig^.

Csel. 1,9 És mikor ezeket mondotta, az ő láttukra felemelteték, és felhő fogá el [takarta el] őt szemeik elől [Más fordítás: felemelkedett, azután felhő vette hátára, s elszakította szemüktől].

Csel. 1,10 És amint szemeiket az égre függesztették [De mialatt meredten néztek a mennybe távozó után, hogy hogyan emelkedik az égbe], mikor ő elméne, ímé két férfiú állott meg mellettük fehér ruhában,

Csel. 1,11 Kik szóltak is: Galileabeli férfiak, mit állotok [itt] nézve a mennybe [égre emelt tekintettel]? Ez a Jézus, aki felviteték [fölemelkedett] tőletek a mennybe [égbe], akképpen [ugyanazon a módon] jő [majd] el [ismét], amiképpen [ahogy] láttátok őt felmenni a mennybe [ahogyan szemetek láttára (szemlélve őt) elment az égbe]

Csel. 1,12 Akkor megtérnek [ezután visszatértek] Jeruzsálembe a hegyről, mely hivatik Olajfák hegyének, mely Jeruzsálem mellett van, egy szombatnapi járóföldre [ez a rabbinikus értelmezés szerint annyi lehetett, mint a pusztai táboron átvezető út, azaz 2000 lépés, ami kb. 880 méter].

Csel. 1,13 És mikor bementek [hazatértek], felmennek a felsőházba [a felső szobába], ahol szállva valának: Péter és Jakab, János és András, Filep és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, és [buzgó] Simon, a zelóta, és Júdás, a Jakab fia.

Csel. 1,14 Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel [egy indulattal s állandóan, kitartóan, állhatatosan] foglalatosak valának [vettek részt] az imádkozásban és a könyörgésben, az asszonyokkal és Máriával, Jézusnak anyjával, és az Ő atyjafiaival [testvéreivel] együtt.

Csel. 1,15 És azokban a napokban felkelvén Péter a tanítványok [a testvérek] között, monda (vala pedig ott együtt mintegy százhúsz főnyi sokaság [tömeg]):

Csel. 1,16 Atyámfiai [testvéreim], férfiak, szükség volt betelni [beteljesedni] annak az írásnak, melyet megjövendölt [előre megmondott, kinyilatkoztatott] a Szent Szellem Dávid szája által Júdás felől, ki vezetőjük lőn azoknak, akik megfogták [elfogták] Jézust.

Csel. 1,17 Mert mi közénk számláltatott [közénk tartozott], és elnyerte ennek a szolgálatnak az osztályrészét [a mi szolgálatunk részese volt]. (Más fordítási lehetőség: Ez a szolgálat jutott neki örökségül)

Csel. 1,18 (Ez hát mezőt [telket] szerze hamisságának [gonoszságának, istentelenségének] béréből [ennek a gonosztettnek jutalmából]; és [felakasztván magát] alázuhanván [és fejjel lezuhant], elhasadt középen [kettészakadt derékban], és minden belső része kiomlott [kifordult].

Csel. 1,19 És ez tudtukra lőn [közismertté is vált] mindazoknak, kik Jeruzsálemben lakoznak [tartózkodnak]; úgy hogy az a mező [az a telek] tulajdon [saját] nyelvükön Akeldamának, azaz Vérmezőnek neveztetett el.

Csel. 1,20 Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: Legyen az ő lakóhelye [szállása, hajléka] puszta [elhagyatott, váljék sivataggá], és ne legyen [ne éljen] lakó abban [ne lakja senki sátrukat]. És: Az ő püspökségét [hivatalát, felvigyázói tisztét, tisztségét pedig] más vegye [foglalja] el [más nyerje el]

Csel. 1,21 Szükség azért, hogy azok közül a férfiak közül, akik velünk együtt jártak minden időben, míg az Úr Jézus közöttünk járt-kelt,

Csel. 1,22 A János bemerítésétől kezdve mind a napig, melyen fölviteték tőlünk, azok közül egy [még valaki] az ő feltámadásának bizonysága [tanúja] legyen mivelünk egyetemben.

Csel. 1,23 Állatának azért elő [kijelöltek; felállítottak] kettőt, Józsefet, ki hivatik Barsabásnak [jelentése: Sabbas fia, a hűségeskü fia; a bővölködés, megelégítés fia; a szombaton született], kinek mellékneve Jusstus [jelentése: az igaz, igazságos] vala, és Mátyást [jelentése: Isten ajándéka].

Csel. 1,24 És [így] imádkozván, mondának: Te, Uram, ki mindeneknek szívét ismered [ki belelátsz mindenkinek a szívébe], mutasd meg [te jelöld ki, jelentsd meg] a kettő közül egyiket, akit kiválasztottál [magadnak; kire esik választásod],

Csel. 1,25 Hogy elnyerje [megkapja; átvegye; elfoglalja] az osztályrészét e szolgálatnak és apostolságnak [hogy ebben a szolgálatban és apostolságban azt a helyet], melytől eltévelyedik [amelyet hűtlenül elhagyott] Júdás, hogy az ő saját helyére [az őt megillető helyre] jusson.

Csel. 1,26 Sorsot vetének azért reájuk, és esék a sors Mátyásra, és a tizenegy apostol közé számláltaték [sorolták őt]