Egy idegen turista napszálltakor a néptelen Mexikói
tengerparton kószált. Séta közben észrevett egy másik férfit a messzeségben.
Közelebb érve látta, hogy az odavalósi illető fáradhatatlanul hajladozik és
valamit a vízbe dobál.
Miután még inkább megközelítette, megállapította, hogy a
mexikói a dagály által a partra mosott tengeri csillagokat szedegeti össze, és
egyenként visszahajítja őket az óceánba.
Barátunk elképedt.
- Jó estét uram! - Szólította meg a férfit-, azon tűnődtem,
hogy min fáradozik itt.
- Visszadobom ezeket a tengeri csillagokat a vízbe. Tudja a
dagály partra vetette őket, a ha nem segítek rajtuk elpusztulnak víz nélkül.
- Értem, de hát százával hevernek itt a fövenyen. Ekkora
tömeget nem tud visszajuttatni a vízbe. Meg aztán gondoljon csak bele: nyilván
ugyanez a helyzet végig a parton, sok száz kilométeren át.
Akárhogy töri magát, nem lesz látszatja a munkájának.
A mexikói elmosolyodott, lehajolt, felvett egy újabb tengeri
csillagot és a hullámok közé dobta.
- Ennek az egynek mégsem mindegy!
Forrás: ismeretlen
http://jellem.qwqw.hu/?modul=oldal&tartalom=1116045
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.