Volt egyszer egy ember, aki azt hitte, hogy meghalt. Aggódó
felesége és barátai elküldték őt a közelben lakó ismerős pszichiáterhez. A
pszichiáter elhatározta, hogy oly módon gyógyítja meg az illetőt, hogy meggyőzi
őt egy tényről, amely ellentmond annak a nézetének, hogy halott.
A pszichiáter azt az egyszerű igazságot választotta, hogy a
halottak nem véreznek. Egészségügyi szövegeket olvastatott a páciensével,
hullaboncolásokat nézetett vele, stb. Több heti munka után a páciens végül azt
mondta: "Jól van, meggyőzött. A halottak nem véreznek." Ekkor a
pszichiáter megszúrta a páciáns karját egy tűvel, és folyni kezdett annak a
vére. A férfi eltorzult és holtsápadt arccal nézte a karját, s feliáltott:
"Te jó ég! Hát mégis véreznek a halottak!"
Ez a pédázat azt mutatja, hogy ha az ember kellő kitartással
ragaszkodik megalapozatlan előfeltevéseihez, akkor a tények semmit sem
változtatnak, és megteremteti saját, valóságtól elszakadt világát, amelyre a
valóság nem hathat. Ez az állapot (melyet a filozófusok szolipszizmusnak, a
pszichiáterek autisztikus pszichózisnak, a jogászok pedig elmebajnak neveznek)
egyenértékű a halállal, mert megszakadt a valós világgal való kapcsolat.
http://velunkazisten.hu/small_story/Elmebaj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.