Egy hívő ember egyszer megkérdezett egy fiatalembert, mióta ismeri Megváltóját, és tudja-e bizonyosan, hogy bűnei meg vannak bocsátva.
A fiatalember így válaszolt:
- Bűneim meg vannak bocsátva, ezt biztosan tudom.
- Mikor tudta ezt először? – kérdezte a hívő ember.
- Amikor édesanyámat megszúrta a méh.
- Amikor édesanyát megszúrta a méh? Hogy érti ezt? Mondja el!
- Édesanyám hívő asszony volt – kezdte a fiatalember a történetet. - Gyermekkoromban gyakran elmondta nekem, mit tett értem Jézus Krisztus, de soha nem értettem egészen, nem tudtam elképzelni, hogyan halt meg helyettem. És ekkor, egy délután a kapunk előtt játszottam. Édesanyám a konyhaajtó közelében feltűrt ruhaujjal vasalt. Hirtelen egy dühös méh repült felém, és keringeni kezdett a fejem körül. Nyilván meg akart szúrni. Megijedtem, és megpróbáltam a zsebkendőmmel elhessegetni. De csak egyre ott körözött, és mindig közelebb jött. Végül kétségbeesve rohantam be a házba, hogy megszabaduljak szúrós ellenségemtől.
Anyámhoz futottam, aki egész idő alatt szemmel tartott, és most betakart a kötényével. Bár mosolygott az ijedtségemen, mégis anyai gondossággal átölelt, mintha csak ezt mondaná:
- Nálam biztonságban vagy.
Alighogy ezt tette, a méh a karjára szállt és hirtelen megszúrta. Anyám összerázkódott, azután a méhre nézett, nekem pedig azt mondta:
- Nyugodtan előjöhetsz, a méh édesanyát szúrta meg helyetted, nézd csak, hogyan mászik a karomon. Most már nem árthat, mert a méh csak egyszer tud szúrni.
Még mindig féltem egy kicsit, meg aztán sajnáltam édesanyámat is. De meg mertem nézni a fullánkot, míg anyám okosan felhasználta ezt az eseményt. Elmondta ugyanis:
- Látod, ez szépen kiábrázolja azt a csodát, amelyről már oly sokszor beszéltem neked: Krisztus a helyedbe állt és helyetted halt meg.
Megtanultam, és sokszor ismételgetem a bibliai mondást: „…bűneinket maga vitte fel testében a fára, …Akinek sebeivel gyógyultatok meg.” – de mindaddig soha nem értettem, hogy Jézus Krisztus valójában önként vállalta helyettünk a büntetést.
Most, hogy láttam a méhet és a fullánkját, egyszerre világos lett előttem minden. Isten nem kéri számon kétszer az adósságot – engem sem hív már többé ítéletre – hiszen Jézus Krisztus a vérével fizetett értem.
1Péter 2,24: Aki a mi bűneinket maga vitte fel a testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: Akinek sebeivel gyógyultatok meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.