Ige: Kijelentés minden Istent szerető hívőnek

 „Te azért a munkának terhét hordozzad [vagyis: (kakopatheó): szenvedd el a nehézségeket, nyomorúságot, bajt, bántalmat, a szenvedést], mint a Jézus Krisztus jó [(kalosz): derék, vitéz, bátor, használható, hasznos] vitéze [(sztratiótész): a háborúban aktívan részt vevő katonája]” (2 Tim. 2,3)

És folytatódik a kijelentés minden Krisztusban hívő embernek, hiszen Timóteus jelentése: aki Istent tiszteli; istenfélő: „Ezt a parancsolatot [vagyis ezt az utasítást, és ezt a tanítást] adom néked [és kötöm a lelkedre], fiam Timótheus [jelentése: Istent tisztelő, istenfélő], a rólad való korábbi jövendölések [vagyis próféciák] szerint, hogy vitézkedjél azokban ama jó vitézséggel. [Más fordítás: Használd azokat a próféciákat, mint fegyvereket, és e próféciákon állva és azokkal megerősödve harcold végig ezt a küzdelmet, ezt a szellemi harcot jó stratégiával]” (1 Tim. 1,18).

Hogy győztesen kerüljünk ki a harcból, Isten felfegyverzett bennünket: „Legyen rajtatok Isten minden fegyvere, hogy megállhassatok az ördögnek [az ellenségnek] minden ravaszságával [mesterkedéseivel] szemben. Mert nem vér és (hús)test ellen folyik a harcunk; nem test és vér ellen kell nékünk viaskodnunk, küzdenünk [birkóznunk], hanem a jelenlegi sötét világot irányító hatalmas és gonosz szellemek (erők és hatalmak) ellen, akik a magasságban vannak. Annakokáért hordozzátok és használjátok az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok [sőt szembeszálljatok, és harcoljatok] e veszedelmes időben, így tudtok majd mindvégig harcolni, és megállni a gonosszal szemben. Álljatok hát elő körül övezvén derekatokat [csípőtöket] igazlelkűséggel [(alétheia): a VALÓSÁGGAL, vagyis ÖLTÖZZÉTEK FEL A KRISZTUS JÉZUST].  És felöltözvén az igazságnak [a megigazultság] mellvasába [és a hit páncéljába, mellvértjébe]. És legyetek állandóan készenlétben az örömhír, a győztes hadvezér érkezésének hírét hirdetni. minden esetben hordozzátok a hitnek [hatalmas] pajzsát, amellyel ama gonosznak [a veszélyes ellenségnek] minden tüzes [izzó] nyilát megolthatjátok [és elfojtjátok]. Az üdvösség [vagyis a megmenekülés, megszabadulás] sisakját is fölvegyétek  és a Szellem kardját ragadjátok meg  [mert ez a hatalom támadó fegyvere], amely nem más, mint az Isten beszéde [Isten rémája, kijelentett igéje]. Minden helyzetben imádkozzatok a Szent Szellem által. Gyakoroljátok az imádkozás és kérés minden fajtáját! Erre mindig legyetek készen, maradjatok éberek, és tartsatok ki az imádkozásban]” (Eféz. 6,11-18)

Jubileumi kommentár így magyarázza: Tusakodásnak (palé), szószerint: birkózásnak mondja. Az első fegyver: az igazság (alétheia). A római katona első kelléke: az öv (cingulum) volt, a hívő emberé az igazság, vagyis maga a Krisztus, amit fel kell öltenie, hogy készen álljon a harcra mindenféle hazugság ellen. A második fegyver: az igazságosság (dikaiosyné), pontosabban a megigazultság, amit mint mellvértet (lorica) kell felöltenie, és ez nem más, mint Isten bűnbocsánatban neki ajándékozott igazsága. A harmadik Szellemi fegyver: a békesség evangéliumának készsége (hetoimasia). Ez utóbbin van a hangsúly, ezt hasonlítja a saruhoz (caliga), mellyel bátran, keményen kiléphetett, minden akadályon át mehetett előre a legionárius. A következő fegyver: a hit (pistis), amit mint pajzsot (scutum) használ a hívő ember, hogy magát fedezze, védje vele. Ismét másik fegyver: az üdvösség (sótérion), melyet mint sisakot (galea) kell felvenni, hogy a fejét védje vele, egyben kiemelkedve ragyogjon az, bátorságot sugározva. Más szóval: hogy legyen üdvtudatuk és üdvbizonyosságuk, ami erősít a megpróbáló helyzetekben. A hatodik és utolsó fegyver: Isten beszéde (réma theou). Az igét, mint az egyetlen támadó fegyvert, helyesebben kardot (gladius) kell elfogadniuk és megtanulniuk, hogy lehet hatásosan forgatni azt. Nem az ő kardjuk ez, hanem a Szent Szellemé, aki mindig élővé és hatékonnyá teszi az igét és annak hirdetését” (Eféz. 6,10–20).

 Hiszen: „…az Istennek beszéde (logosza)=igéje) élő és ható, (aktív, működő hatékony, élő energia) és élesebb (és metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb) minden kétélű fegyvernél (és kardnál). És elhat (és áthatol) a szívnek (a személy egész lényének) és szellemének, az ízeknek (vagyis az ízületeknek) és a velőknek megoszlásáig (szétválasztásáig vagy szétosztásáig, szétválásáig), és megítéli (megkülönbözteti) a szívnek (a bensőnek) gondolatait (nézeteit, véleményét, gondolkodását) és indulatait (és szándékait). És nincsen oly teremtmény, amely nyilvánvaló nem volna (És nincsen láthatatlan, rejtett, ismeretlen) előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek (lemeztelenített, csupasz, és fedetlen) annak szemei előtt, akiről mi beszélünk. »Más fordítás: Neki kell majd számot adnunk«. (Zsid. 4,12-13).

És az apostol így tovább folytatja: rólunk pedig tudhatjátok, hogy: Az igazság üzenete, amit hirdetünk, és Isten ereje, amely megmutatkozik rajtunk keresztül. Azt bizonyítja, hogy Istennel összhangban élünk, és teljesen fel vagyunk fegyverkezve a szellemi támadó és védekező fegyverekkel” (2 Kor. 6,7).

„Mert noha [igaz ugyan, hogy] (hús)testben élünk [húsban járunk], de nem (hús)test szerint  vitézkedünk [nem a hús szerint harcolunk, hadakozunk]. Mert a mi vitézkedésünk [hadakozásunk] fegyverei [harci fegyvereink nem földiek] nem (hús)testiek [nem a húsból valók], hanem a mi fegyvereink különböznek a közönséges fegyverektől! Ezekben Isten ereje működik! Le tudunk rombolni velük minden büszke erődítményt, amit az ellenség azért épített, hogy Isten megismerését akadályozza” (2 Kor. 10,3-4).

Ezt azért mondom, mert nektek is: „Ugyanolyan tusakodástok [küzdelmetek, harcaitok] lévén [hiszen ugyanazt a harcot (tusát) kell megvívnotok], amilyent énnálam láttatok, és most hallotok felőlem” (Fil. 1,30).

De fontos az önuralom is, mert nézzétek: „Mindaz pedig aki pályafutásban [küzdésben] tusakodik [versenyben vesz részt; ökölharcban küzd; (agónidzomai): az igyekezetet gátló akadályok leküzdése; - küzd, szó szerint (díjért versenyez), átvitt értelemben (ellenféllel harcol, versenyez), vagy birtokos esetben (törekedik, hogy valamit elérjen). Harcol, buzgón fáradozik, igyekszik. Itt: „aki versenyen indul, - vagy vesz részt], mindenben [minden (módon, mindenképpen), mindig (állandóan)] magatűrtető. [(egkrateuomai): uralkodik magán; megtartóztatja magát; önuralmat gyakorol mindenben (étkezés, indulatai megfékezésében); tudja türtőztetni magát]. Azok ugyan, hogy romlandó [hervadó; (phthartosz): mulandó] koszorút [koronát] nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. [hervadhatatlant; (aphthartosz). nem romlandó, nem mulandó, örök; halhatatlan]” (1 Kor. 9,25)

És arra buzdítlak: „… hogy a Krisztus evangéliumához méltóan [megfelelően éljetek és] viseljétek magatokat. [Más fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen]. Hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megálltok [erősen] egy Szellemben, egy érzéssel [egy akarattal; szívvel; egyetértően] viaskodván [bajtársian együtt küzdötök] az evangélium [örömüzenet] hitéért. És meg nem félemlvén [rettenve; (ptüromai): megijed, félelembe esik, félelem fogja el, megrémül; Itt: semmiféle módon ne féljetek (ne ijedezzetek; ne riadjatok meg) ellenségeitektől] semmiben az ellenségek [ellenfelek; szembeszegülők; (sátán)] előtt. Ami azoknak a veszedelem [romlásnak, pusztulásnak] jele [bizonyítéka], néktek pedig az üdvösségé [megmenekülés; megmentés; megszabadítás megmutatása], és ez az Istentől van. Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem hogy szenvedjetek is Őérette. Ugyanolyan tusakodástok [küzdelmetek, harcaitok] lévén [hiszen ugyanazt a harcot (tusát) kell megvívnotok], amilyent énnálam láttatok, és most hallotok felőlem” (Fil. 1,27-30).

Az apostolok állandóan figyelmeztetik a hívőket, hogy a hit megtartása küzdelemmel – harccal – jár, és ebben a harcban csak közösen, teljes egységben lehet győzni: Júdás apostol is arra inti a hívőket, hogy harcoljanak a hitért: „Szeretteim, miközben teljes igyekezettel azon fáradoztam, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek, szükségesnek láttam, hogy ezt az intést megírjam: küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra, a szentekre bízatott” (Jud. 1,3)

 Mert meg van írva, hogy: „Minden istentelen (akiben nincs Isten, Isten nélkül élő) fut, ha senki nem üldözi is; az igazak (a megigazultak) pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak” (Péld. 28,1).

„Mert nem félelemnek (csüggedtség, gyávaság, félénkség) szellemét adta nékünk az Isten; hanem erőnek (hatalomnak) és szeretetnek és józanságnak [Ige szerinti gondolkodás] szellemét” (2 Tim. 1,7)