Máté Evangélium 8. fejezet: Akarom, gyógyulj meg!

Mát. 8,1 Mikor leszállott vala [vagyis lejött] a hegyről, nagy sokaság [nagy tömeg csatlakozott hozzá és] követé őt.

Mát. 8,2 És ímé [egyszer csak] eljövén egy bélpoklos [vagyis leprás], leborula [és térdre esék] előtte [és lábához borult], mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem [mert hatalmad van, hogy megtisztíts]^*

*Ez a leprás odament az Úr Jézushoz, pedig a törvény kimondja: „Ha valamely ember testének bőrén daganat, vagy tarjagosság (azaz: var), vagy fehér folt támad, és az ő testének bőrén poklos fakadékká lehet (és poklos kiütés lesz belőle): vigyék el az ilyet Áronhoz, a paphoz, vagy egy valamelyikhez az ő papfiai közül. És nézze meg a pap azt a test bőrén lévő fakadékot (azaz: kiütést). Ha a szőr a fakadékban fehérré változott, és ha a fakadéknak felülete mélyebben van az ő testének bőrénél: akkor poklos fakadék az. Mihelyt látja ezt a pap, tisztátalannak ítélje (és mondja ki) azt. A poklos ember pedig, akin a fakadék (vagyis a kiütés) van, megszaggatott ruhában és mezítelen fővel (és a haja gondozatlan) legyen, és a bajuszát fedezze be (vagyis takarja el), és ezt kiáltsa: Tisztátalan, tisztátalan! Mindaddig tisztátalan legyen, amíg rajta van a fakadék (vagyis a kiütés), tisztátalan az; csak ő maga lakjék (egyedül), a táboron kívül legyen az ő lakása” (3 Móz. 13,2-3.5-46)

A leprás – éppen úgy, mint mindenki, aki kérni akart valamit – leborult az Úr Jézus előtt, példát adva nekünk: Akinek a lánya meghalt: „… egy főember (egy zsinagógai elöljáró) eljövén leborula előtte, mondván: Az én leányom épen most halt meg; de jer, vesd reá kezedet, és megelevenedik (és élni fog)” (Mát. 9,18)

Akinek a lányát démonok gyötörték: „Az asszony pedig odaérvén, leborula előtte, mondván: Uram, légy segítségül nékem (és segíts rajtam)!” (Mát. 15,25)

Amikor kivételezett helyet kértek Tőle: „Ekkor hozzá méne a Zebedeus fiainak anyja az ő fiaival együtt, leborulván és kérvén ő tőle valamit” (Mát. 20,20).

Pedig az Úr (JHVH=Jehova) kijelentette, hogy csak Őelőtte szabad leborulni, mert: „Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földéről, a szolgálat (vagyis a szolgaság) házából. Ne legyen más istened rajtam kívül!” (2 Móz. 20,2-3)

„… és le ne borulj azok előtt, és ne tiszteljed azokat...” (5 Móz. 4,19)

Mát. 8,3 És kinyújtván kezét, megilleté [megérintette, megfogta] őt Jézus, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal [vagyis hamar, azon órában, rögtön, haladéktalanul] eltisztult annak poklossága [vagyis leprája].

Mát. 8,4 És [ekkor] monda [és megparancsolta] néki Jézus: Meglásd [és vigyázz, ügyelj, hogy], senkinek se szólj [és senkinek se mondd el]. Hanem eredj [és menj el], mutasd meg magadat a papnak, és vidd [és ajánld] fel az [áldozati] ajándékot, amelyet Mózes (el)rendelt, bizonyságul [azaz: tanúbizonyság-tételül] nékik [hogy bizonyíték legyen számukra, hogy meggyógyultál]^*

*Mert a törvény parancsa a poklos emberről így hangzik: „Ez legyen a poklos embernek törvénye az ő megtisztulásának napján, hogy vigyék a paphoz (és amikor megtisztulva a pap elé kerül). A pap pedig menjen ki a táboron kívül, és nézze meg a pap, és ha és ha úgy látja, hogy) meggyógyult a pokloson a poklos fakadék (hogy meggyógyult a poklos kiütésből), Akkor parancsolja meg a pap, hogy hozzanak a megtisztulandó emberért két élő, tiszta madarat, cédrusfát, karmazsint (azaz: bíborfonalat) és izsópot” (3 Móz. 14,2-4)

Márk írása szerinti Evangélium bizonyságtétele: „És jöve (és odament) hozzá egy bélpoklos (egy leprás), kérvén őt és leborulván előtte, és (aki könyörögve és térdre borulva így szólt hozzá) mondván néki: Ha akarod, megtisztíthatsz (mert meg tudsz tisztítani) engem. Jézus pedig könyörületességre indulván (megszánta), kezét kinyújtva megérinti őt, és monda néki: Akarom, tisztulj meg. És amint ezt mondja vala, azonnal eltávozék tőle (illetve róla) a poklosság (a lepra) és megtisztult. És erősen megfenyegetvén (és erélyesen rászólva Jézus), azonnal elküldé őt, És monda néki: Meglásd (és vigyázz), hogy senkinek semmit ne szólj (és el ne mondj); hanem eredj el, mutasd meg magadat a papnak, és vidd (és ajánld) fel a te tisztulásodért, amit Mózes parancsolt (és rendelt), bizonyságul nékik. Az pedig kimenvén (elment, és) kezde sokat beszélni és terjeszteni a dolgot (és elkezdte mindenfelé hirdetni és híresztelni az esetet), annyira, hogy nyilvánosan immár be sem mehetett Jézus a városba, hanem künn puszta helyeken vala, és mennek vala hozzá mindenfelől” (Márk. 1,40-45)

Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus gyógyító akaratáról: „És lőn, hogy mikor az egyik városban vala, ímé vala ott egy poklossággal teljes (egy leprával borított) ember: és mikor meglátta Jézust, arcra borulva kéré őt, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz (mert meg tudsz tisztítani) engem! Jézus pedig kinyújtván kezét, illeté azt (vagyis megérintette őt és így szólt), mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltávozék tőle a bélpoklosság (és letisztult róla a lepra). És ő megparancsolá néki, hogy azt senkinek se mondja el; hanem eredj el, úgymond, mutasd meg magad a papnak, és vígy (és ajánlj fel) áldozatot a te megtisztulásodért, amint Mózes parancsolta, bizonyságul őnékik. A hír azonban annál inkább terjedt őfelőle; és nagy sokaság gyűlt egybe, hogy őt hallgassák, és hogy (meggyógyítsa őket, és) általa meggyógyuljanak az ő betegségeikből” (Luk. 5,12-15)

„… és ő meggyógyítja vala mindnyájokat. És megfenyegeti őket (és meghagyta nekik), hogy őt ismertté ne tegyék (és ne fedjék fel, kicsoda ő)” (Mát. 12,15-16)

És akik hallottak az Úr Jézusról, azok mind Hozzá mentek gyógyulást keresve, de csak kevesen ismerték Őt fel, és adtak néki hálát: „És mikor egy faluba beméne, (szembejött vele, és) elébe jöve tíz bélpoklos (vagyis tíz leprás) férfi, kik távol megállnak: És felemelik szavukat (és kiáltozva kérték), mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! És mikor őket látta, monda nékik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak. És lőn, hogy míg odamennek, megtisztulnak. Egy pedig ő közülük, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, dicsőítvén az Istent (fennhangon) nagy szóval; És arccal leborula az ő (vagyis Jézus) lábainál hálákat adván néki: és az Szamariabeli vala. Felelvén pedig (és ekkor így szólt) Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? A kilence (vagyis a többi kilenc) pedig hol van? Nem találkoztak (és nem akadt más) akik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek (és hogy dicsőítsék Istent), csak ez az idegen? És monda néki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott” (Luk. 17,12-19)

Az Úr Jézus mindenkinek azt a parancsot adja, hogy ne híreszteljék, hogy meghallgatta kérésüket, és teljesítette is, mert hatalmában állott megtenni. Ezt parancsolta, amikor a vakok szemeit meggyógyította: „És megnyilatkozának azoknak szemei; és (erélyesen) rájuk parancsolt Jézus, mondván: Meglássátok (és vigyázzatok), senki meg ne tudja!” (Mát. 9,30)

Az Úr Jézus süketnémát gyógyít meg: „És (meghagyta, és) megparancsolá nékik, hogy senkinek se mondják el; de mennél inkább tiltja vala, annál inkább híresztelik” (Márk. 7,36)

 A Jairus lányát feltámasztja, és: „Ő pedig erősen megparancsolá (és szigorúan meghagyta) nékik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondá, hogy adjanak annak (a leánykának) enni” (Márk. 5,43)

A tanítványainak, amikor Péter apostol kijelentést nyer az Ő személyéről: „… Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus. És (ekkor) rájuk parancsolt, hogy senkinek se szóljanak felőle (és ne beszéljenek őróla)” (Márk. 8,29-30)

Mát. 8,5 Mikor pedig [beérkezett, és] beméne Jézus Kapernaumba, egy százados méne [és odalépett] hozzá, kérvén őt [és segítségül hívta],

Mát. 8,6 És ezt mondván: Uram, az én (rab)szolgám otthon gutaütötten [és bénán] fekszik, és nagy kínokat szenved [mert szörnyű kínjai vannak, és gyötrődik, mert nagy fájdalmai vannak].

Mát. 8,7 És monda néki Jézus: Elmegyek és meggyógyítom őt.

Mát. 8,8 És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok [én arra elég] méltó [és nem vagyok érdemes rá, és nem is érdemlem meg], hogy az én hajlékomba [az én házamba az én fedelem alá, az otthonomba] jöjj [és belépj]. Hanem csak szólj egy szót [egy (logoszt)=egy Igét], és [éppé lesz, és] meggyógyul az én (rab)szolgám.

Mát. 8,9 Mert én is hatalmasság alá vetett [és hatalom, és fennhatóság alatt álló] ember vagyok, és vannak alattam vitézek [és nekem is vannak alárendelt katonáim, akiknek én parancsolok]. És mondom egyiknek: Eredj el [és indulj útnak], és elmegy [és elindul]. és a másiknak: Jöszte [gyere csak], és eljő; és az én (rab)szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi.

Mát. 8,10 Jézus pedig, amikor ezt hallá, elcsodálkozék [és meglepődött, megdöbbent], és monda az őt követőknek [a kísérőinek]: Bizony mondom néktek, még az Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet [senkinél].

Mát. 8,11 De [azt] mondom néktek, hogy sokan eljőnek [sokan fognak érkezni] napkeletről és napnyugatról [is], és letelepednek [vagyis asztalhoz dőlnek] Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában [az Egek Istenének királyságában]:

Mát. 8,12 Ez ország fiai pedig [vagyis akik pedig Isten országa fiainak tartják magukat] kivettetnek [Más fordítás: De azokat, akiket a királyság illetne, hogy e királyság fiai legyenek, ki fogják dobni] a külső sötétségre; holott lészen sírás (jajgatás, siránkozás) és fogaknak csikorgatása^*

*Lukács bizonyságtétele: „Ott (és akkor) lesz sírás és fogak csikorgatása, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot, és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve (onnan). És (akkor) (el)jőnek napkeletről és napnyugatról, és északról és délről, és az Isten országában letelepednek (az asztalhoz)” (Luk. 13,28-29)

 Mert beteljesül az Írás, amely kimondja: „És teszem minden hegyemet úttá (mert minden hegyen utat készítek), és ösvényeim magasak lesznek (és kimagaslanak az országutak). Ímé, ezek messziről (vagyis messze földről) jönnek ímé, amazok észak és a tenger felől (és nyugat felől), és amazok Sinnek (Jelentése: sár, szenny, mocsár, iszap, láp; iszapos, agyagos; az ingovány városa v. vidéke) földéről! Ujjongjatok egek, és föld örvendezz (és vigadozz), ujjongva énekeljetek (és törjetek ki ujjongásba) hegyek; mert (megszánta, és) megvígasztalá népét az Úr, és könyörül szegényein (és a nyomorultakon)!” (Ésa. 49,11-13)

De: „Titeket én a kard alá számlállak (és fegyver lesz a sorsotok), és mindnyájan leborultok megöletésre (mert valamennyien a vágóhídra kerültök): mert hívtalak és nem feleltetek, szóltam és nem hallottátok: (hanem azt tettétek, amit rossznak látok) a gonoszt cselekedtétek szemeim előtt, és amit nem szerettem (és ami nem tetszik nekem), azt választottátok. Azért így szól az Úr Isten (az Úr, az én Uram): Ímé, szolgáim esznek, ti pedig éheztek, ímé, szolgáim isznak, ti pedig szomjúhoztok, ímé, szolgáim örvendnek, de ti (szégyent vallotok, és) megszégyenültök! Ímé, szolgáim vígadnak szívük boldogságában (és ujjongani fognak örvendező szívvel), és ti kiáltani fogtok szívetek fájdalmában, és megtört szellemmel jajgatni fogtok; És (csak) átok gyanánt (átok formájában) hagyjátok itt neveteket az én választottaimnak, és megöl titeket az Úr Isten, és szolgáit más (újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő) névvel nevezi” (Ésa. 65,12-15)

Mát. 8,13 És monda Jézus a századosnak: Eredj el [és menj haza], és legyen néked a te hited szerint [vagyis ahogy hittél, úgy történjék veled]. És meggyógyult annak szolgája [a legénye] abban az órában^*

*Lukács bizonyságtétele a történtekről, újabb részletekkel kiegészítve: „Mikor pedig minden Ő (vagyis az Úr Jézus) beszédeit a nép hallatára elvégezte (és befejezte), beméne Kapernaumba. Egy századosnak szolgája pedig, aki annál nagy becsületben volt (és akit nagyon kedvelt), igen rosszul lévén, már halófélben vala (és haldoklott). Az pedig, mikor hallott Jézus felől, hozzá küldé a zsidók véneit, kérvén őt, hogy jöjjön el és gyógyítsa (és mentse) meg az ő szolgáját. Azok pedig Jézushoz menvén, igen (sürgetve) kérék őt, mondván: Méltó, hogy megtedd néki; Mert szereti a mi nemzetünket (a mi népünket), és a zsinagógát is ő építtette nékünk. Jézus tehát (elindult, és) elméne velük. Mikor azonban már nem messze volt a háztól, eléje küldé a százados néhány jó barátját, üzenvén néki: Uram, ne fáraszd magad; mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj; Amiért is magamat sem tartottam érdemesnek (és méltónak) arra, hogy hozzád menjek: hanem csak szóval mondd (csak szólj), és meggyógyul az én szolgám. Mert én is hatalom alá vetett (hatalom alá rendelt) ember vagyok, és vitézek vannak alattam (és nekem is vannak alárendelt katonáim); és ha az egyiknek azt mondom: Eredj el, elmegy; vagy a másiknak: Jövel (ide), eljő; és ha szolgámnak szólok: Tedd (meg) ezt, azt (meg)teszi. Jézus pedig ezeket hallván, elcsodálkozék őrajta; és hátrafordulván monda az őt követő sokaságnak: Mondom néktek, ilyen (és ekkora) hitet Izráelben sem találtam! És a küldöttek visszatérvén a házhoz, a beteg szolgát már egészségben találák” (Luk. 7,1-10)

Az Úr Jézus kijelentése arról, hogy mi a feltétele a gyógyulásnak. Egy Kananeus asszony jön az Úr Jézushoz, és kéri, hogy a leányát szabadítsa meg és Ő megszabadította: „Ekkor felelvén Jézus, (így szólt hozzá és) monda néki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint (legyen úgy, amint kívánod). És meggyógyult az ő leánya attól a pillanattól fogva (és még abban az órában)” (Mát. 15,28)

Két vak azt kéri az Úrtól, hogy lásson: „Akkor illeté (és megérintette) az ő szemeiket, (ezt) mondván: Legyen néktek a ti hitetek szerint. És megnyilatkozának azoknak szemei” (Mát. 9,29)

A vérfolyásos asszony a tömegben megérinti az Úr Jézust: „Mert ezt mondja vala magában: Ha csak ruháját illetem is (és ha csak megérinthetem), meggyógyulok. Jézus pedig megfordulván (és meglátta őt) és reá tekintvén (így szólt, és), monda: Bízzál leányom; a te hited megtartott (meggyógyított) téged. És meggyógyult az asszony abban az órában” (Mát. 9,21-22)

Az apostol bizonyságtétele az Úr Jézusról a zsidóknak: „A názáreti Jézust, mint kené fel őt az Isten Szent Szellemmel és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak (és az ördög igájában vergődtek); mert az Isten vala ő vele. És mi vagyunk bizonyságai (és tanúi) mindazoknak, amiket mind a zsidóknak tartományában, mind Jeruzsálemben cselekedett; akit megölének, fára feszítvén” (Csel. 10,38-39)

Így teljesedtek be a próféciák, amelyek már előre hirdették: „Ímé, én hozok néki kötést (és majd bekötözöm) és orvosságot (és orvosolom sebeit), és meggyógyítom őket, és megmutatom nékik a békesség és hűség (vagyis a hit) kincseit” (Jer. 33,6)

És: „Az elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom (és az eltévedtet visszaterelem), s a megtöröttet kötözgetem (és a sérültet bekötözöm), s a beteget (és a gyengét) erősítem; és a kövérre és az erősre vigyázok, és legeltetem őket úgy, mint illik (és ahogy kell)” (Ezék. 34,16)

Mert: „… az Úrhoz kiáltanak szorultságukban (és nyomorúságukban): sanyarúságukból (és szorult helyzetükből) kiszabadította őket. Kibocsátá az ő szavát (elküldte igéjét) és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből (a sír mélyéről)” (Zsolt. 107,19-20)

 Az Úr Jézus így buzdítja az Őbenne hívőket: „… Legyen hitetek (higgyetek) Istenben. Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj (és emelkedjél) fel és ugorjál (és vesd magadat) a tengerbe! És szívében (az ő bensőjében) nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond (az) megtörténik, meg lesz néki (mert annak meg is adatik), amit mondott. Azért mondom néktek: Amit könyörgésetekben kértek (és amiért imádkoztok), higgyétek, hogy mindazt megnyeritek (és megkapjátok), és meglészen (és meg is adatik) néktek” (Márk. 11,22-24)

Hát: „Betegeket gyógyítsatok, poklosokat (vagyis leprásokat) tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek (éps kaptátok), ingyen adjátok” (Mát. 10,8)

Hogy beteljesedjen Isten Igéje, amely szerint: „A vakok látnak, és a sánták (és a bénák) járnak; a poklosok (vagyis leprások) megtisztulnak, és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangélium hirdettetik; És boldog, aki énbennem meg nem botránkozik (és meg nem botlik)” (Mát. 11,5-6)

Mát. 8,14 És [aztán betért, és] bemenvén Jézus a Péter házába, [észrevette és] látá, hogy annak napa [azaz: anyósa, hideglelésben] fekszik és lázas [és lázban ég].

Mát. 8,15 És illeté [és megérintette, megfogta] annak kezét, és elhagyta őt a láz [és a hideglelés]; és fölkele, és szolgála nékik^*

*Márk bizonyságtétele így hangzik: „És a zsinagógából azonnal kimenvén, a Simon és András házához menének Jakabbal és Jánossal együtt. A Simon napa (vagyis az anyósa) pedig hideglelésben (és lázasan) fekszik vala, és azonnal szólnak néki (vagyis Jézusnak) felőle.  És ő odamenvén, felemelé azt, annak kezét fogván (talpra állította); és elhagyá azt a hideglelés (és a láz) azonnal, és szolgál vala nékik” (Márk. 1,29-31)

Lukács is bizonyságot tesz a történtekről: „Azután a zsinagógából eltávozván, a Simon házába méne. A Simon napa pedig nagy hideglelésben feküdt (vagyis anyósát magas láz gyötörte, és szóltak az érdekében Jézusnak), és könyörögtek neki érette. És Jézus mellé állván (és fölébe hajolva), megdorgálá a hideglelést (és ráparancsolt a lázra), és az (a láz) elhagyá őt (vagyis az asszonyt); és ő azonnal felkelvén, szolgála nékik” (Luk. 4,38-39)

Mát. 8,16 Az est beálltával pedig vivének hozzá sok ördöngőst [vagyis sok démontól megszállottat, démonizáltat, akikben gonosz szellem volt], és egy szóval [egy logosszal=igével] kiűzé a tisztátalan [gonosz] szellemeket, és meggyógyít vala minden beteget [akik gonoszul szenvedtek.  Akik szerencsétlenül, nyomorúságosan, rosszul voltak].   

Mát. 8,17 Hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott [vagyis az Ézsaiás prófétán át szólt ige], így szólván: Ő vette el [és Ő viselte, mert Magára vette, és hordozta, így távolította el, és szüntette meg] a mi erőtlenségünket [gyengélkedéseinket, gyengeségeinket, és bajainkat], és ő hordozta^* (el) a mi betegségünket [fájdalmainkat, nyavalyáinkat, csapásainkat]. »Itt a görög szöveg mondanivalója: betegségeinket Ő vette le rólunk«^**

*Hordozta (basztadzó): hord, cipel; eltávolít, elvisz.

**Márk bizonyságtétele így hangzik: „Estefelé pedig, amikor leszállt a nap, mind Őhozzá vivék a betegeseket [a gonoszul, súlyosan, nyomorúságosan beteg, fájdalmasan rosszul lévőket] és az ördöngösöket [a gonosz szellemtől megszállottakat, vagyis a démonizáltakat]. És az egész város oda gyűlt vala az ajtó elé [és ott tolongott az ajtó előtt]. És meggyógyíta sokakat, akik különféle betegségekben [nyavalyákban, bajokban, fogyatékosságban, rosszullétben, és akiknek krónikus jellegű fizikai rendellenesség volt a szervezetükben. És bármilyen ártalom, baj, panaszuk volt, és akik gyötrő, kínos betegségekben] sínylődnek [gyötrődtek és gonoszul szenvedtek] vala. és sok ördögöt [sok gonosz szellemet, vagyis démont] kiűze [és kihajított, kidobott]. és nem hagyja [és nem engedte] vala szólni [még szóhoz sem engedte jutni, és beszélni] az ördögöket [a gonosz szellemeket, vagyis démonokat], mivelhogy Őt (fel)ismerték” (Márk. 1,32-34)

Lukács így írja le a történetet: „Napnyugtakor mindenki hozzávitte a különféle bajokban szenvedő betegét; ő pedig mindegyikükre rátette a kezét, és meggyógyította őket. Sokakból pedig ördögök (gonosz szellemek, démonok) is mentek ki, kiáltozván és mondván: Te vagy ama Krisztus, az Isten Fia! De ő megdorgálván, nem engedi őket szólani, mivelhogy tudták, hogy ő a Krisztus” (Luk. 4,40-41)

Az Úr Jézus nem csak szavakkal hirdette Isten országát, hanem bemutatta, hogy ez mit jelent az emberek életében: „És körüljárja (és bejárta) vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten (vagyis a mennyek) országának evangéliumát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtlenséget a nép között” (Mát. 9,35)

„És elterjede az ő híre egész Siriában: és hozzávivék mindazokat, akik rosszul [szerencsétlenül, nyomorúságosan] valának [és minden szenvedőt]. A különféle betegségekben [és súlyos nyavalyákban] és kínokban [és gyötrelmekben] sínylődőket [akiket különféle betegségek és bajok gyötörtek, és a fájdalmas bajokban szenvedőket], ördöngösöket [ördögtől, vagyis démonoktól) megszállottakat, a démonizáltakat, az epilepsziásokat, és a], holdkórosokat és gutaütötteket [a bénákat, és az inaszakadtakat]; és meggyógyítja vala őket. És nagy sokaság [nagy tömeg] követé őt [és szegődött nyomába, és csatlakozott hozzá, és csapatostul kísérték] Galileából és a Tízvárosból [vagyis a pogány Dekapoliszból] és Jeruzsálemből és Júdeából és a Jordánon túlról [való tartományokból]” (Mát. 4,24-25)

„És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magukkal sántákat (és bénákat), vakokat, némákat, csonkákat (és nyomorékokat) és sok egyebeket (és sok más beteget), és odahelyezték (oda tették) őket a Jézus lábai elé; és (Ő) meggyógyítá őket” (Mát. 15,30)

 Mert az emberek pedig – hallva és látva a csodákat – özönlöttek Hozzá: „És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná őket, és azoknak betegeit meggyógyítá” (Mát. 14,14)

Márk írása szerinti Evangélium bizonyságtétele így hangzik: „És (Jézus) prédikál vala [hirdette az igét] azoknak zsinagógáiban, egész Galileában, és ördögöket [vagyis démonokat] űz [és kihaj(í)t, kidob] vala” (Márk. 1,39)

 „És megmondá tanítványainak, hogy egy kis hajót tartsanak néki készen, a sokaság miatt, hogy ne szorongassák őt (és ne tolongjanak körülötte). Mert sokakat (sok embert) meggyógyított, úgy hogy akiknek valami bajuk volt, reá rohanának, hogy illethessék (hogy megérinthessék) őt. A tisztátalan szellemek is, mikor meglátták vala őt, leborulának előtte, és (így) kiáltanak, mondván: Te vagy az Istennek a Fia. Ő pedig erősen fenyegeti vala őket, (és erélyesen megtiltotta nekik), hogy őt ki ne jelentsék (nehogy felfedjék kilétét)” (Márk. 3,9-12)

„És (némelyek) azt az egész környéket befutván, kezdék a betegeket a nyoszolyákon ide-oda hordozni, amerre hallják vala, hogy ő ott van (és ahol hallomásuk szerint éppen tartózkodott). És ahová bemegy vala a falvakba vagy városokba, vagy majorokba (és településekre), a betegeket letevék a piacokon (és tereken), és kérik vala őt, hogy legalább a ruhája szegélyét illethessék (és érinthessék). És valahányan csak illeték (és megérintették, meg is), gyógyulnak” (Márk. 6,55-56)

 „Jézus pedig (elvonult, és) elméne tanítványaival a tenger mellé; és nagy sokaság követé őt Galileából és Júdeából, És Jeruzsálemből és Idumeából és a Jordánon túlról; és a Tírus és a Sidon környékiek is, amikor hallották, hogy miket mivel vala (hogy milyen nagy dolgokat visz véghez), nagy sokasággal jövének ő hozzá” (Márk. 3,7-8)

„És alámenvén ővelük, megálla a síkságon (egy sík helyen), és (vele együtt) az ő tanítványainak serege (és nagy sokasága) és a népnek nagy sokasága (nagy néptömeg) egész Júdeából és Jeruzsálemből és Tírusnak és Sídonnak tengermelléki határából, akik jöttek, hogy hallgassák őt és meggyógyíttassanak betegségeikből. És akik tisztátalan szellemektől gyötrettek, meggyógyulnak. És az egész sokaság igyekezik vala őt illetni (és megérinteni): mert erő származék (és áradt ki) belőle, és mindeneket meggyógyíta” (Luk. 6,17-19)

Erről tesz bizonyságot az apostol is: „A názáreti Jézust felkente az Isten Szent Szellemmel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt vele” (Csel. 10,38)

Mindenki Hozzá ment, kivéve azokat, akik „ismerik” az Írásokat: „Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebub van vele (és benne), és: Az ördögök fejedelme által (annak segítségével) űzi ki az ördögöket” (Márk. 3,22)

Az Úr Jézus a tanítványainak azt is kijelenti, hogy ez az evangélium lesz a jele annak, hogy befejeződött ez a világkorszak: „És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég (Mát. 24,14)

És beteljesítette az Ézsaiáson keresztül hangzó próféciát, amely így hangzik: „… a mi betegségeinket (Ő) viselte, a mi fájdalmainkat hordozta (és eltávolította). Mi meg azt (hittük, és azt) gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta (hogy Istentől ostoroztatik, verettetik és kínoztatik). Pedig a mi vétkeink (hamartia: a mi céltévesztésünk) miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg” (Ésa. 53,4-5)

Péter apostol is idézi a próféciát, ezzel bizonyságot téve arról, hogy azt az Úr Jézus beteljesítette: „Aki a mi bűneinket (a mi vétkeinket) maga vitte fel (hús)testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván (mi a vétkekre ne legyünk kaphatók). Az igazságnak (és az igazságosságnak) éljünk (és igaz életet éljünk): akinek sebeivel gyógyultatok meg, (lettetek teljesen éppé, véres zúzódásai gyógyítottak meg titeket). (és az ő sajgó sebei által gyógyultatok meg)” (1Pét 2:24)

 És az Úr Jézus beteljesítette Ézsaiásnak ezt a próféciáját is a Messiás (a Felkent) küldetéséről: „Az Úr Isten Szelleme van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak. Elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást (és szabadon bocsátást). Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvigasztaljak minden gyászolót. Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt szellem helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére!” (Ésa. 61,1-3)

„És nem mondja (többé) a lakos (Sion lakója = a messze sugárzó emlékmű; jel = a diadalmas gyülekezet): (hogy) beteg vagyok! A nép, amely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer” (Ésa. 33,24)

Mert Ő az: „Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. Aki megváltja életedet a koporsótól (és a sírtól); kegyelemmel (szeretettel) és irgalmassággal koronáz meg téged” (Zsolt. 103,3-4)

Mát. 8,18 Látván pedig Jézus a nagy sokaságot [a nagy tömeget] maga körül, [úgy rendelkezett, és] parancsolá, hogy menjenek [és keljenek át a tó] a túlsó partjára^*

*Márk bizonyságtétele így hangzik: „Azután monda nékik azon a napon, amint este lőn: Menjünk át a túlsó partra. Elbocsátván azért a sokaságot, elvivék őt, úgy amint (éppen) a hajóban vala…” (Márk. 4,35-36)

Lukács írása szerinti Evangélium hírt ad arról, hogy az Úr Jézus többször is átkelt hajón a túlsó partra: „Lőn (történt) pedig egy napon, hogy beméne (vagyis beszállt) a hajóba ő és az ő tanítványai; és monda nékik: Menjünk (át) a tónak túlsó partjára. És elindulnak” (Luk. 8,22)

Mát. 8,19 És [ekkor azonban] hozzámenvén [és elé járul] egy írástudó [egy törvénytanító, törvénymagyarázó, és], monda néki: Mester [vagyis tanító], követlek téged, akárhova mégy.

Mát. 8,20 És monda néki Jézus: A rókáknak vagyon barlangjuk [vagy odújuk, és vackuk] és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani^*

*Az Úr Jézus egy próféciára utal válaszában, egyben kijelentve azt is, hogy ki Ő, hiszen nem volt „hajléktalan”: Mert: „… odahagyva Názáretet, elméne és lakozék (és letelepedett) a tengerparti Kapernaumban, a Zebulon és Nafthali határain (a Zebulon és Nafthali területén)” (Mát. 4,13)

Viszont a prófécia így szól Róla: „Izráel reménysége, megszabadítója a nyomorúság idején! Miért vagy e földön úgy, mint valami jövevény, és mint valami utas, aki (csak) éjjeli szállásra tér be (vándorként)? Miért vagy olyan, mint a megriasztott férfi (és mint a riadt ember, mint akit megbénít a félelem); mint a vitéz (és mint az olyan férfi), aki nem tud segíteni? Hiszen te közöttünk vagy, Uram (JHVH=Jehova), és mi a te nevedről neveztetünk; ne hagyj el minket!” (Jer. 14,8-9)

Mát. 8,21 Egy másik pedig az ő tanítványai közül monda néki: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat [vagyis az apámat].

Mát. 8,22 Jézus pedig monda néki: [te csak] Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat^*

*A Lukács írása szerinti Evangélium, további részletekkel egészíti ki a történetet: „Lőn pedig, mikor menének, valaki monda néki az úton: Követlek téged Uram, valahová (és akárhova) mégy! És monda néki Jézus: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania. Monda pedig másnak: Kövess engem. Az pedig (ezt kérte, és) monda: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat. Monda pedig néki Jézus: Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat: te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát. Monda pedig más is: Követlek téged Uram; de előbb engedd meg nékem, hogy búcsút vegyek azoktól, akik az én házamban vannak (a házam népétől). És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára” (Luk. 9,57-62)

Mát. 8,23 És mikor a hajóra szállt vala [vagyis beszállt a bárkába], követék őt az ő tanítványai.

Mát. 8,24 És ímé nagy háborgás lőn [és heves vihar, és nagy rengés támadt] a tengeren [vagy a tavon], annyira, hogy a hajót [vagy a bárkát már-már] elborítják vala a hullámok; ő pedig [ő azonban] aluszik [mert lepihent, és szunnyadott] vala.

Mát. 8,25 És az ő tanítványai hozzámenvén, felköltik [felébresztették] őt, mondván: Uram [Urunk], ments [és tarts] meg minket; mert elveszünk [mert mindjárt elpusztulunk, és meghalunk]^*

*Már Dávid így prófétál: „De az Úrhoz kiáltanak az ő szorultságukban (az ő nyomorúságukban), és sanyarúságukból kivezeti őket (és kiszabadította őket szorult helyzetükből). (lecsendesítette, és) megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok (és elcsitultak a hullámok). És örülnek, hogy lecsillapodtak vala (amikor azok elsimultak), és a kívánt kikötőbe vezette őket. (Zsolt. 107,28-30)

„Serkenj fel! Miért alszol Uram?! (ébredj, és) kelj fel, ne vess (és ne taszíts) el minket örökké (és végképp)!” „Kelj fel, Uram (lépj elő), haragodban, emelkedjél fel ellenségeim dühe ellen (szállj szembe dühös ellenségeimmel); serkenj (és kelj) fel mellettem, te, aki parancsoltál ítéletet (szolgáltass igazságot nekem)!” (Zsolt. 44,24; 7,7)

Hiszen Te vagy: „Aki hegyeket hoztál létre erőddel, és hatalmat öltöttél magadra; Aki lecsillapítottad a tengerek zúgását, és hullámaik zúgását, a nemzetek háborgását” (Zsolt. 65,7-8)

Hát: „Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te vagy Uram? És a te hűséges voltod körülvesz téged. Te uralkodol a tengernek kevélységén (a dühöngő tengeren); mikor az ő habjai felemelkednek (ha hullámai tornyosulnak), te csendesíted le azokat” (Zsolt. 89,9-10)

Pál apostol ismerve az Urat, így bátorítja a mindenkori hívőket: „Semmi felől (és semmiért) ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal (és mindenkor) hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat (kéréseiteket) az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Fil. 4,6-7)

Mát. 8,26 És monda nékik: Mit féltek [miért vagytok ilyen félénkek, bátortalanok, gyávák], óh kicsinyhitűek? [milyen kevés a hitetek] Ekkor fölkelvén [azután felállt], megdorgálá [ráparancsolt és megfedi] a szeleket és a tengert [vagy a tavat], és lőn nagy csendesség [és nagy nyugalom támadt, és teljes szélcsend lett].

Mát. 8,27 Az emberek pedig elcsodálkoznak [és megdöbbentek, és elámultak], mondván: Kicsoda ez [honnan való ő], hogy mind a szelek, mind a tenger [vagyis a tó] engednek [és engedelmeskednek] néki^*

*Márk írása szerinti Evangélium így ad hírt a történtekről: „Azután monda nékik (ugyan)azon a napon, amint este lőn: Menjünk át a túlsó partra. Elbocsátván azért a sokaságot, elvivék őt (magukkal), úgy amint (és ahogy éppen) a hajóban vala; de más hajók is valának vele (vagyis a nyomában). Akkor nagy szélvihar támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék. Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon (vagyis a vánkoson) aluszik vala. És fölkelték őt és mondának néki: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk? És felkelvén (ráparancsolt, és) megdorgálá a szelet, és (azt) monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél(vihar), és lőn nagy csendesség. És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek (miért féltek ennyire)? Hogy van, hogy nincsen hitetek? És megfélemlének nagy félelemmel (mert nagy félelem fogta el őket), és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek (vagyis engedelmeskednek) néki?” (Márk. 4,35-41)

Lukács is bizonyságot tesz a történtekről: „Lőn (történt) pedig egy napon, hogy beméne a hajóba (vagyis hajóra szállt) ő (Jézus) és az ő tanítványai; és monda nékik: Menjünk a tónak túlsó partjára. És elindulnak. De hajózásuk közben elszenderedék (és ő elaludt); és (ekkor) szélvész (vagyis szélvihar) csapott le a tóra, és (a hajó kezdett vízzel megtelni, és) megmerülnek, és veszedelemben valának (úgyhogy veszélyben forogtak). És (ekkor) hozzá menvén, felköltik (vagyis felébresztették) őt mondván: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felserkenvén (felkelt), megdorgálá a szelet és a víznek habjait (és ráparancsolt a hullámokra mire azok lecsillapodtak); és megszünének, és lőn csendesség. És monda nékik: Hol van a ti hitetek? És (ők pedig) félelemmel (megrettenve) csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Ugyan ki ez, hogy a szeleknek is, a víznek is parancsol, és (azok) engednek (és engedelmeskednek) néki?” (Luk. 8,22-25)

Mát. 8,28 És amikor eljutott [átért] vala a túlsó partra, a Gadarénusok tartományába [azaz: földjére], két ördöngős [két démontól megszállott, vagyis démonizált] ment eléje [vagyis jött szembe vele, és közeledett felé]. A sírboltokból kijövén, igen [és rendkívül, és roppant] kegyetlenek [és veszélyesek, mert dühöngő őrültek voltak], annyira, hogy senki sem mer [senki sem tudott miattuk] vala elmenni [és végigmenni, és közlekedni] azon az úton.

Mát. 8,29 És ímé [egyszer csak] kiáltanak [vagyis felkiáltottak, rikoltottak, sikítottak, felordítottak]: mondván Mi közünk te veled [és mi dolgunk van nekünk egymással, mit akarsz tőlünk, mi bajod velünk] Jézus, Istennek fia? Azért jöttél ide, hogy [a kijelölt, az elrendelt] idő előtt meggyötörj minket? [és megkínozz bennünket].

Mát. 8,30 Tőlük [messze] távol pedig egy nagy disznónyáj [egy disznócsürhe; egy disznókonda] legelészik [és turkált] vala.

Mát. 8,31 Az ördögök [a démonok, vagyis a gonosz szellemek] pedig [esengve] kérik [és kérlelték] vala őt [és könyörögtek neki] mondván: Ha kiűzesz minket, engedd meg nékünk, hogy ama disznónyájba [disznócsürhébe] mehessünk [és küldj a disznókondába]!

Mát. 8,32 És monda nékik: Menjetek [és takarodjatok]. Azok pedig kimenvén [előjöttek, és kijöttek az emberekből, és] (bele)menének  a disznónyájba [és megszállták a sertéseket]: és ímé az egész disznónyáj [vagyis az egész konda, az egész csürhe] a meredekről [a lejtőről] a tengerbe rohant [és lezúdult], és oda vesze [mert beleveszett, belefulladt] a vízben [s elpusztultak a hullámok között].

Mát. 8,33 A pásztorok [vagyis a kondások, a kanászok]

pedig elfutnak [elmenekültek], és bemenvén [beszaladtak] a városba hírré adnak [és elhíreszteltek] mindent, azokat is, amik [a szemük láttára történtek] az ördöngösökkel [vagyis a démonoktól megszállottakkal, a démonizáltakkal] történtek vala [vagyis azokkal az emberekkel, akikben gonosz szellemek voltak].

Mát. 8,34 És ímé [ekkor] az egész város kiméne Jézus elébe [hogy Jézussal találkozzék, és hogy lássa Jézust]; és mihelyt meglátták, kérék őt, hogy távozzék [és menjen máshová] az ő határukból [s hagyja el a környéküket]^*

*Márk bizonyságtétele így hangzik: „És (azután) menének a tenger túlsó partjára, a Gadarénusok földére. És amint a hajóból kiméne (és kiszállt, egyszer csak szembejött vele, és), azonnal elébe méne egy ember a sírboltokból, akiben tisztátalan szellem (vagyis aki egy tisztátalan szellemtől megszállott) volt, Akinek lakása a sírboltokban vala; és már láncokkal sem bírta őt senki sem lekötni (és megkötözni). Mert sokszor megkötözték őt békókkal (és már sokszor meg volt kötözve bilincsekkel) és láncokkal, de ő a láncokat szétszaggatta, és a békókat (a bilincseket pedig) összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni. És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt (és tartózkodott), kiáltozva és magát kövekkel vagdosva. Mikor pedig Jézust távolról meglátta, oda futamodék, és elébe borult (vagyis leborult előtte), És (hangosan felkiáltott, és) fennhangon kiáltva  monda: Mi közöm nékem te veled (Tehozzád) Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz (és ne gyötörj) engem. Mert (Jézus ugyanis) ezt mondja vala néki: Eredj (és menj) ki, tisztátalan szellem, ez emberből. És (meg)kérdezé tőle: Mi a neved? És (az így) felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk. És igen (nagyon) kéré őt, hogy ne küldje (és ne űzze) el őket arról a vidékről. Vala pedig ott a hegynél (vagyis a hegyoldalban) egy nagy disznónyáj, amely legel vala. És (ezért) az ördögök (a tisztátalan szellemek) kérik vala őt mindnyájan, mondván: Küldj minket a disznókba, hogy azokba (hadd) menjünk be(léjük). És Jézus azonnal megengedé nékik. A tisztátalan szellemek pedig kijövén, bemenének (és beköltöztek) a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohant. Valának pedig mintegy kétezren; és belefúlnak a tengerbe. Akik pedig őrzik (és legeltették) vala a disznókat, elfutnak, és hírt vivének a városba és a (környező) falvakba. És (erre az emberek) kimenének, hogy lássák, mi az, ami történt. És menének Jézushoz (és amikor közelébe értek), és láták, hogy az ördöngős (vagyis a megszállott) ott ül, fel van öltözködve, és eszénél van, az, akiben a légió volt; és megfélemlének (és félelem fogta el őket). Akik pedig látták, elbeszélék (és elmondták) nékik, hogy mi történt vala az ördöngőssel (a megszállottal), és a disznókkal. És (ekkor) kezdék kérni őt (vagyis Jézust), hogy távozzék el az ő határukból. Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ördöngős (a volt megszállott) kéré őt, hogy vele lehessen (és mellette maradhasson). De Jézus nem engedi meg néki (ezt), hanem monda néki: Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg (és vidd hírül) nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült (meg) rajtad. El is méne, és kezdé hirdetni a Tízvárosban, mely nagy dolgot cselekedett (és milyen nagy jót tett) vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkoznak” (Márk. 5,1-20)

Lukács is hírt ad a történtekről, további részleteket közölve: „És eveznek a Gadarénusok tartományaiba, mely Galileával átellenben van (Galileával átellenben fekszik). És mikor ő (partra szállt, és) kiment a földre, jöve elébe (vagyis szembejött vele) a városból, (a város felől) egy ember, kiben ördögök (azaz tisztátalan szellemek) voltak sok időtől fogva, sem ruhába nem öltözött (és már régóta nem vett magára ruhát), sem házban nem lakott, hanem a sírboltokban. És mikor meglátta Jézust, felkiálta és lábai elé esék néki (és leborult eléje), és fennszóval (és hangosan ezt) monda: Mi közöm van nékem te veled (Tehozzád) Jézus, felséges (és magasságos) Istennek Fia? Kérlek téged, ne gyötörj engem. Mert (ugyanis) azt parancsolá annak a tisztátalan szellemnek, hogy menjen ki (ebből) az emberből. Mert (mivel az régóta tartotta megszállva) gyakran elragadá őt: annakokáért láncokkal és békókkal (vagyis bilincsekkel) megkötözve őriztették; de a kötelékeket elszaggatván, az ördögtől (a gonosz szellemtől) a pusztákba hajtatik. Megkérdé pedig őt Jézus, mondván: Mi a neved? És ő monda: Légió; mert sok ördög (sok gonosz szellem) ment vala (és költözött) bele. És (ezek nagyon) kérék őt, hogy ne parancsolja nékik, hogy a mélységbe menjenek (és ne parancsolja őket vissza az alvilágba). Vala pedig ott egy nagy disznónyáj, legelészve a hegyen; és kérék őt (a gonosz szellemek), hogy engedje meg nékik, hogy azokba menjenek. És (Ő pedig) megengedé nékik. És minekutána kimentek az ördögök (vagyis a gonosz szellemek) az emberből, bemenének a disznókba; és a disznónyáj a meredekről a tóba rohant, és megfulladt. A pásztorok pedig látván mi történt, elfutnak, és elmenvén, hírré adák a városban és a falukban. Kimenének azért (az emberek) megnézni mi történt; és menének (és amikor odaértek) Jézushoz, és (ott) ülve találák az embert, kiből az ördögök (vagyis a gonosz szellemek) kimentek, felöltözve és eszénél (és ép elmével), a Jézus lábainál; és megfélemlének (és megrettentek). Elbeszélék pedig nékik azok is, akik látták, mi módon szabadult meg az ördöngős (vagyis a megszállott). És (ekkor) kéré őt a Gadarénusok körül való tartományok egész sokasága (vagyis Gadara vidékének egész népe), hogy ő közülük menjen (és távozzon) el, mert felette igen félnek vala (és mert nagy félelem lett úrrá rajtuk): ő (Jézus) pedig (ekkor hajóra szállt és) beülvén a hajóba, visszatért. Arra kéré pedig őt az az ember, akiből az ördögök (vagyis a gonosz szellemek) kimentek, hogy ő vele lehessen (és hogy vele maradhasson); de Jézus elbocsátá (és elküldte) őt, (ezt) mondván (neki): Térj vissza házadhoz (és térj haza), és beszéld el, mely nagy dolgokat (és mit) tett az Isten veled. Elméne azért, hirdetvén az egész városban, mely nagy dolgokat cselekedett (és milyen nagy jót tett) Jézus ő vele” (Luk. 8,26-39)

Új dalt zeng szíven.

Soha nem hagylak el - mondja az Úr!

Én veled vagyok… ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg” (Ésa. 43,2)

AZ Úr Jézus válasza az Urat keresőknek

 „Én az engem szeretőket szeretem, és akik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak” (Péld 8:17)  

Térjetek meg!

„Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van” (Ézs 55:6)  

A hamis menyasszony (a Nagy Parázna)

Készítette:  Kma Hu 

 És lélekben elvitt engem egy pusztába és láték egy asszonyt ülni egy veres fenevadon, a mely teljes vala káromlásnak neveivel, a melynek hét feje és tíz szarva vala.

Öltözött vala pedig az asszony bíborba és skárlátba, és megékesíttetett vala aranynyal és drágakővel és gyöngyökkel, kezében egy aranypohár vala, tele útálatosságokkal és az ő paráznaságának tisztátalanságával,

És az ő homlokára egy név vala írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld útálatosságainak anyja.

És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől;  Jelenések 17

A nagy szajha bíborba és skarlátba van öltözve.

Teli van arannyal, tehát nagyon gazdag, hatalmas palotái vannak.

 

Paráználkodik a föld összes nemzetével.

Tehát minden vallást maga köré gyűjt csak az újjászületett keresztényeket és az igaz prófétákat üldözi.

Meg van részegülve a szentek vérétől.

Papjai is vannak, akik a kereszténység képében csapdába csalják az emberek százmillióit.

Kis szajhák veszik körül, akik ugyancsak közösülnek az állami hatalommal.

Emberi struktúrák, trónra emelt vezetővel, akit az egyház fejének kiáltottak ki.

A biblia szerint Jézus az egyház feje és mi vagyunk a test (Ef. 1:22).

A hamis egyházak képviselői lehetnek szépek, sőt érdekesek is.

Telis-teli vannak varázslatos dolgokkal, amik rabul ejtik a szíveket, az érzelmi embert.

Olyan gyümölcsök képviselői, amibe az emberek szívesen beleharapnak.

És az, aki ebbe beleharap, nemigen szabadul többé belőle.

Tehát a te dolgod az, hogy a sok hamis között megtaláld az egyetlen igazit.

Ebben senki nem tud segíteni neked, csak Isten Szent Szelleme és az Ige, Isten szava.

Légy áldott az igazság keresésében.

Mert aki kér, az kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek (a kapu) megnyittatik.  Lk 11:10

A hamis mátka (hamis egyház), külsőségekben túltesz mindenkin, de belül telve van romlottságokkal.

Az ilyenekről ezt mondja az Ige:

Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen: Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat (térj meg), hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.  Jelenések 3:16-18

Dícsérem szent Neved.

MI DOBOGTATJA MEG LEGJOBBAN ISTEN SZÍVÉT?

Készítette: Róbert Pávay

Nézzük földi szemmel :))

Mi dobogtatja meg legjobban egy édesapa szívét?

Ha a gyereke mindenben szót fogad és engedelmes lesz?

Lehet de ezzel az apa csak uralkodhat rajta a hatalmánál fogva.

Ha a gyereke olyan lesz mint ő?

Benne van a pakliban hogy nem lesz olyan.

Ha a gyereke jó cselekedeteket tesz?

Lehet az apa nem ezt várja és nem is a jóság a stílusa.

Ha a gyereke mindennap imádkozna hozzá?

Lehet idegesítené egy idő után a sok beszéd.

Ha a gyereke csak olvasna róla egy könyvet?

Ez még nem ad intim viszonyt ővele.

Ha a gyereke megvonná magától az ételt hogy jobban szeresse?

Az apa szívét ez inkább szomorúvá teszi mintsem boldoggá.

Nos mi okozza a legnagyobb örömet az apa szívének?

Szerintem a válasz: amikor a gyermek felismeri hogy kihez tartozik és hogy ki ő az apa számára.

Isten szívét az dobbantja meg a legjobban amikor te felismered hogy tőle származol és hogy az ő fia vagy!

Az ÚR JÉZUS KRISZTUS NEVÉBEN!

Készítette: Szapáry-Erdei István

Hiszik, hogy egy Isten van, aki örökké létezik három személyben.. Itt a Pünkösdiek már el is buktak mivel nem három személy hanem három tisztség EGY SZEMÉLYBEN!Ha három lenne az már nem egy Isten imádás hanem több Isten imádás! Ilyen nincs a Bibliában! Ez a probléma hogy az egyik a niceai zsinat szerint hozott dogmákat elfogadja és úgy veszem észre az Ige szerint hogy..: ISTEN EGYETLEN EGY GYÜLEKEZETBEN SINCS OTT! Meg lehet nézni meg lehet mutatni azt az Igét ahol megmondja hogy: Igen megtartottad Nevem így szól az ÚR! Nem fogsz találni egyet sem! Ez a korszak a: Laodiceai korszak ahol Isten nem találja se hidegnek se forrónak a gyülekezetet és inkább kiköpi a szájából! ..Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem...(Jel.3.20.)

Világos itt is hogy csak oda megy be Isten ahová beengedik! De mivel:..egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök; És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak. (2Tim.4.3-4.)

Mit gondoltok olyan egy Gyülekezetet amilyet ma látunk?! Isten ilyen lenne szerintetek?! Mert ezek kik magukra azt mondják: "ilyen vagy olyan Gyülekezetes vagyok" az életben nem ismerte meg Istent igazán mert ha Istent valaki megismeri az nem csak 2 napig vagy max 3-om napig változik meg hanem egy ÖRÖK ÉLETRE! LÁTNI KÉNE CSAK!

Bemegy valaki a gyülibe megtér 2 napig és utána ugyan azokat csinálja mint előtte! De ha nem Isten áll a gyülekezetekben, akkor kicsoda?! Na, ezt már oda bízom mindenkire, hogy eldöntse ki áll ott! Áldás!

Guti Tünde: AMIKOR AZ IGAZSÁG FELEMELKEDIK

Mint ködös éjjelen a lidércfény,

sötét éjszakában a fakó sugár,

úgy vezet halálba a délibáb.

Csalfa álmok, hiú remények foszlanak szét,

amikor az Igazság felemelkedik,

és porba hull minden hazugság.

Félrevezetett lelkek nyelik keserű könnyeiket

az elmulasztott látás miatt,

és gyógyíthatatlannak tűnő sebeiken sírnak

a megtévesztettek.

Oltárt romboló kiáltásra,

álnokságot megemésztő tűzre van szükség,

hogy tőből kiszakadjon a régi konkoly,

és egy szent, tiszta Magból új szülessen,

ami az Igazságról neveztetik!

Guti tünde

Joel Osteen pásztor üzenete:

Készítette: Lisa Szanyel

Mondd: „Istenem, tudom, hogy te meg tudod tenni, amire ember nem képes. Meg tudod adni azt a lehetőséget, hogy a következő szintre jussak.” Merd hinni, hogy Istennek van egy terve! Ha nem sikerül a te terved, ne légy csalódott, hanem tedd meg, ami rajtad múlik, és tudd, hogy Isten a tenyerén hordoz! Ne engedd, hogy az álmaid felemésszenek téged és boldogtalanná tegyenek! Tedd őket az oltárra, és bízz Istenben és az Ő útjában! Neki mindig van kiútja a számodra. Ha mersz bízni Benne, és az utadat rá bízni, nemcsak a szíved kívánságát adja meg, hanem kiönti rád a támogatását és áldását minden képzeletet felülmúlóan.

Joel Osteen pasztor, Lakewood Church, Houston, Texas

Megnézendő videók (lejátszási lista)

Szeret az Úr!

Jó cselekedetek!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Egy kisfiú az asztalra könyökölve "Jó cselekedetek" címmel írt dolgozatot a füzetébe. Édesanyja mellette éppen ruhákat vasalt és figyelte gyermeke felsorolt vállalásait.

- Ha látnám, hogy valaki fuldoklik - írta a kisfiú - azonnal a vízbe ugranék, hogy megmentsem őt. Az égő házból kimenteném az életveszélyben lévő gyermeket. Ha földrengés lenne, nem félnék attól, hogy a romok 

közé menjek és kimentsem a bajban lévőket. Az életemet arra szánom, hogy a világ éhezőit segítsem.

Ekkor édesanyja így szólt a fiához - fiacskám szaladj át a boltba és hozz egy kiló kenyeret.

- Anya, hát nem látod, hogy el vagyok foglalva, és különben is kint esik az eső. Majd ha elállt az eső, és befejeztem a dolgozatot - szólt a fiú.

Milyen sok "ha" van a mi jó cselekedeteink előtt.
Nem elég a szándék, a fogadalom. Tettek, cselekedetek kellenek.

"Mert Isten alkotása vagyunk, akiket Krisztus
Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket
előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk."


Efézus 2.10.

Ne akarjunk világraszóló jó cselekedeteket véghez vinni.
Kezdjük a környezetünkön. Lássuk meg a mellettünk élő
emberek rászorultságát és mutassuk be szeretetünket
azzal, hogy a kis dolgokat, szolgálatokat is szívesen,
örömmel elvégezzük.
Így szól Isten igéje az ilyen emberekhez:

"Jól van, jó és hű szolgám, a kevesen hű voltál,
sokat bízok rád ezután."

Máté 25.21.

Agyag az alkotó kezében!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
..Óriási öröm volt számomra, amikor fölfedeztem, hogy a fazekasságban nincs selejt. Semmit sem kell kidobni.

Szeretettel és szakértelemmel az utolsó kis agyagdarabkát is meg lehet menteni, újra lehet gyúrni és ismét meg lehet formálni. A másik nagy meglepetés az volt, amikor fölfedeztem, hogy az értéktelen sárból egy kevés idő ráfordításával, valamint hozzáértéssel, telj

esen új anyag keletkezik. Megmarad az alap, de a kemence tüzéből kikerülő cserépnek már teljesen más a szerkezete, mint az agyagnak.
A korábbi életem is leginkább egy marék sárhoz volt hasonló, teljesen alaktalan és képlékeny volt. Nagyon mélyre kerültem, sok kívánnivalót hagyott maga után az életvitelem. A környezetem gyakorlatilag lemondott rólam.
Ekkor Isten kezébe vette az életemet, mint fazekas az agyagot, és elkezdte formálni. Így a vad életemből egy békés, nyugodt élet lett, amit Istennek köszönhetek.
A mesterségemen keresztül nap mint nap szembesülök azzal, hogy nincs reménytelen, kilátástalan helyzet, mindig van egy következő lépés, egy választható kiút.

Gál Álmos keramikus

Phillips, Craig & Dean - Tell Your Heart to Beat Again (magyarul)

Ige: Kijelentés az evangéliumról

 Kijelentés az evangéliumról, amely megítéli a hallgatóit, és az ítélet: „Ha mégis leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik elvesznek (apollumenoi: megsemmisül). Akikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki az Isten képe. Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért” (2 Kor. 4,3-5)

„Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között; Ezeknek halál illatja halálra; amazoknak pedig élet illatja életre” (2 Kor. 2,15-16)

Ezért: „... Nem szégyellem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére, zsidónak először meg görögnek (azaz:pogánynak)” (Róm. 1,16)

Ige: A nemzetekről

A nemzetek a maguk választotta úton járhattak: „Ki az elmúlt időkben hagyta a pogányokat mind a maguk útján haladni” (Csel. 14,16)  

És bár: „A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg” (Csel. 17,30)

Az apostol így figyelmezteti a szenteket: „Ezt mondom annakokáért és bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az ő elméjüknek hiábavalóságában. Kik értelmükben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívük keménysége miatt van bennük. Kik erkölcsi érzés nélkül, önmagukat a bujálkodásra adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére” (Eféz. 4,17-19)

A megtérés előtti időről így szól Isten Igéje: „Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban. Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor „távol” voltatok, „közel” kerültetek a Krisztus vére által” (Ef. 2,12-13)

Azért: „Hogy mindenitek szentségben és tisztességben tudja bírni a maga edényét, Nem kívánság gerjedelmével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent” (1 Thess. 4,4-5)

Gallai Péter-Halleluja+Dalszöveg

Ő ma is Isten

„Jézus Krisztus tegnap, ma, és mindörökké ugyanaz” (Zsid. 13,8)  

C. H. Spurgeon: alvás - ébredés

“Jobb, ha vacsora nélkül fekszel le, mintha adóssággal ébredsz.”

TÖRTÉNEK AZ ELSŐ AMERIKA TELEPESEKRŐL

Szerző: H.A.IRONSIDE

Amerikában történt, amikor az első telepesek úttörőként keletről haladtak nyugat felé:

Néhány úttörő az egyik középső államon haladt át a távoli területek felé, amelyeket a letelepedés előtt nyitottak meg. Ponyvás szekereken utaztak, amelyeket ökrök húztak, így a haladás szükségképpen lassú volt. Egy napon megrettenve vették észre, hogy nyugati irányban, mérföldeken át hosszú csíkban füstöl a préri. Préritűz volt az, égett a fű és sebesen közeledett feléjük. Egy nappal korábban keltek át egy folyón, de oda már lehetetlen lett volna a visszatérés mielőtt a lángok utolérték volna őket. Úgy látszott, hogy csak egy férfi ismeri fel, hogy mit kell tenniük. Utasítást adott, hogy gyújtsák fel a füvet maguk mögött. Azután amint leégett egy terület, mindannyian erre vonultak vissza.

Amint a lángok nyugat felé feléjük zúgtak, egy kislányka rémülten kiáltott fel: 'Biztos, hogy nem fogunk mindannyian itt égni?'

A férfi így válaszolt: 'Gyermekem, itt nem érhetnek el minket a lángok, mivel ahol mi állunk, ott már járt a tűz!'

'ERŐS TORONY AZ ÚRNAK NEVE, AHHOZ FOLYAMODIK AZ IGAZ, ÉS BÁTORSÁGOS LÉSZEN...NEM IS ADATOTT AT EMBEREK KÖZÖTT AZ ÉG ALATT MÁS NÉV, MELY ÁLTAL KELLENE NÉKÜNK MEGTARTATNUNK.' (Péld.18:10,  Csel. 4:12)

http://www.keresztenydalok.hu/tortenetek/olvasas/36

Oswald Chambers: ÍV A FELHŐKBEN

 "Az én ívemet helyezem a felhőkbe s ez lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között" (1Móz 9,13).

Isten azt akarja, hogy az emberek erkölcsi kapcsolatba jussanak vele: ezzel a céllal kötött velük szövetséget. "Miért nem szabadít meg engem Isten?" Már megszabadított, de én nem léptem vele kapcsolatba. "Miért nem teszi Isten ezt vagy azt?" Már megtette, de az a kérdés, szövetséget kötök-e én vele? Isten nagy áldásai befejezettek és készek, de nem az enyémek addig, amíg nem lépek vele kapcsolatba az Ő szövetsége alapján.

Megtestesült hitetlenség Isten jeleire várni. Azt jelenti, hogy nincs benne hitem, arra várok, tegyen valamit azért, hogy hihessek. Nem fogja megtenni, mert nem ez az alapja az Isten és ember közti kapcsolatnak. Az embernek önmagából kell kilépnie Istennel kötött szövetségéért, mint ahogyan Isten is kilépett magából az emberrel kötött szövetségében. Ez az Istenben való hit kérdése - a legritkább dolog, mert mi csak saját érzéseinkben hiszünk. Nem hiszek Istennek, ha csak a kezembe nem ad valamit, amiről tudom, hogy az enyém, akkor aztán kimondom: "Most hiszek!" Ez nem hit. "Térjetek énhozzám, hogy megtartassatok" (Ézs 45,22).

Amikor valóban szövetséget kötök Istennel, teljesen rábízom magam és végleg elengedek mindent. Akkor már nem gondolok érdemre vagy emberi hozzáadásra, hanem teljesen eláraszt annak a tudata, hogy egységre jutottam Istennel, és ezt az egységet öröm és békesség ragyogja be.

---

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Áldott és szent

Ilyen az Isten által megigazult ember?

„Az igaz virul, mint a pálma… ott virulnak Istenünk udvarain” (Zsolt. 92,13-14)

Spurgeon: A harmatcsepp

A nap egyetlen harmatcseppben is visszatükröződik.

A hegyen épített város

 A hegyen épített város távolról meglátszik.

Fénye, hogyha nem is erős, de messzire világlik

Lent a völgyben ki eltévedt, ha felnéz, akkor látja,

sötét éjben irányt mutat a tévelygő útjára.

Voltam én is lent a völgyben, nehéz volt a léptem,

nem volt ember, hogy bajomból megsegítsen engem.

Lábam roskadt, hátam görnyedt, de nem szánt meg senki,

most már tudom, hogy a völgyben rab szinte mindenki.

Kiáltoztam: hé emberek, segítsetek rajtam!

S nem láttam, hogy mindenkinek nehéz már a batyuja.

Csak az én terhem ily nehéz! - nyögtem, amíg tudtam, -

míg végre egy éjjelen felnéztem, és fényt pillantottam.

 Gyenge fény volt, hívogató, reményt keltő sugár,

elmémben egy régi emlék képe elébem áll.

Hagytam magam, had segítsen emlékezni arra,

hogy Jézusnak énfelém is ki van tárva karja.

Eddig menekültem, más irányba mentem,

de pontosan ezért lett ily nehéz a terhem.

Nem bírtam már tovább! Vajon szeret-e még?

Hiszen tapasztaltam már a szeretetét.

Mit tegyek most vajon, merre is induljak?

Hogyha tovább megyek: éltem egyre rosszabb.

Ránéztem hát újra, - s ráléptem az útra. -

keskeny, rögös, meredek, de felfelé visz újra,

Sóhajtottam nagyot: - Óh, Istenem segíts meg!

Terhem nehéz, bűnöm oly sok, de mégis remélek. -

Az a kis fény, onnan fentről, biztatón hívogat,

Rá néztem, hogy a lábam ne tévessze célomat.

Az a kis fény akkor nekem, az életnek fénye volt.

Valakinek ablakából pont énreám ragyogott.

Jézus fénye a sötétben ma is hívón világít,

most e kis vers által érzed? Szeretettel téged hív.

E költeményt neked szánta: fentről, Tőle küldetett.

Halld meg tehát, nyisd meg szíved, indulj, mentsd meg életed.

Én felértem, Jézus engem is örömmel fogadott.

Gyere bátran, még ma jöhetsz, Te is legyél megváltott.

http://havannacsoport.lapunk.hu/?modul=blog

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN

Készítette: Bata Maria
Legyetek tisztában azzal, hogy az ördög nemcsak azért küldte el rablóbandáját, hogy kifosszon titeket, hanem azért is, hogy zavart keltsen köztetek, Én népem. Álljatok őrt és ne engedjétek, hogy a tolvaj ellopja javaitokat, egészségeteket vagy békességeteket. Utasítsatok vissza minden kísértést, amely elvonja figyelmeteket vagy elterel benneteket az általam adott céljaitoktól, azt mondja az Úr. Adtam nektek hatalmat, hogy ellenálljatok és megkötözzétek az ellenség erejét és minden próbálkozását, hogy eltérítsen a helyes iránytól. Keljetek fel és vegyétek vissza azt, amit elrabolt tőletek.

Jakab 4:7 Engedelmeskedjetek azért Istennek; álljatok ellene az ördögnek és az elfut tőletek.

Nyitott ajtó (Csodás Királyom) - Dics-suli 2011

Isten nyugodalmában

Csak Istenben nyugszik meg lelkem; tőle van az én szabadulásom. Csak ő az én kősziklám és szabadulásom; ő az én oltalmam, azért nem rendülök meg felettébb. Zsoltarok 62:2-3. Ámen!

Az Isten, Aki harcol érted!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Itt jön a nagy kérdés. Vajon, mit csinál Isten, amikor kutyaszorítóba kerülünk? Ha a mentőcsónakba szivárog a víz? Ha a mentőkötél elszakad? Amikor az utolsó fillér is elfogy, és ott van még egy kifizetetlen számla? Amikor az utolsó remény elment az utolsó vonattal? Ilyenkor mit csinál Isten?

Azt tudom, hogy mi mit teszünk ilyenkor. Tövig rágjuk a körmünket. Idegesen j

árkálunk fel s alá. Beveszünk egy nyugtatót.

De Isten mit csinál? Ez egy nagy kérdés, igazán nagy. Mi van, ha alszik? Akkor nekem annyi! És ha kinevet? Akkor végem van. És ha a fejét csóválja karba tett kézzel? Akkor nekem lőttek. Kedves barátom, ideje kiderítenünk. Mit csinál Isten?

Elhatároztam, hogy utánajárok ennek a kérdésnek. Képzeljünk el egy párbeszédet egy újságíró és Mózes között. A Mózes és a Szentföld Press (SZP) riportere között zajló interjú arra a kérdésre keresi a választ, vajon mit csinál Isten, amikor bajban vagyunk?

SZP: Meséljen nekünk a konfliktusról, ami az egyiptomiak és önök között történt.

MÓZES: Ó, az egyiptomiak – hatalmas nép. Kemény harcosok. Olyan gonoszok, mint a kígyó!

SZP: De sikerült megmenekülniük, ugye?

MÓZES: Csak miután ők elsüllyedtek.

SZP: A Vörös-tengeri konfliktusra gondol?

MÓZES: Igen. Ijesztő volt!

SZP: Mondja el, mi történt.

MÓZES: Nos, a Vörös-tenger volt az egyik oldalon, az egyiptomiak pedig a másik oldalon.

SZP: Megtámadták őket?

MÓZES: Viccel? Fél millió vályogtégla készítővel? Nem, népem túlságosan félt. Vissza akartak menni Egyiptomba.

SZP: Visszavonulást rendelt el?

MÓZES: Hova? A tengerbe? Nem voltak csónakjaink. Nem tudtunk sehová sem menni.

SZP: Mit javasoltak a vezetői?

MÓZES: Nem kérdeztem őket. Nem volt rá idő.

SZP: Hát akkor mit tett?

MÓZES: Azt mondtam nekik: „Csak álljatok veszteg, és meg fogjátok látni az Úr szabadítását.”

SZP: Miért akarta, hogy veszteg maradjanak?

MÓZES: Azért, hogy ne álljanak Isten útjába. Ha az ember nem tudja, mit tegyen, akkor a legjobb, ha megvárja, amíg az Úr cselekszik.

SZP: Ez egy furcsa stratégia, nem gondolja?

MÓZES: Igen, ha elég nagyok vagyunk a csatához. De ha a csata nagyobb, mint mi, és azt akarjuk, hogy Isten átvegye, akkor ez minden, amit tehetünk.

SZP: Beszélhetnénk valami másról?

MÓZES: Természetesen, ez az ön lapja.

SZP: Nem sokkal a megmenekülésük után…

MÓZES: A megszabadításunk után.

SZP: Nem mindegy?

MÓZES: Nem. Nagy a különbség. Ha valaki megmenekül, akkor azt ő maga hajtja végre. Ha valakit megszabadítanak, akkor azt valaki más hajtja végre.

SZP: Szóval, nem sokkal a megszabadításuk után harcolniuk kellett az ammo… amala… na, nézzük csak, valahol itt van nekem felírva…

MÓZES: Amalekitákkal.

SZP: Igen-igen, az amalekiták.

MÓZES: Hatalmas nép. Kemény harcosok. Olyan gonoszak, mint a kígyó.

SZP: De győztek, igaz?

MÓZES: Isten győzött.

SZP: Jó, Isten győzött, de ön harcolt. Ön volt a csatamezőn.

MÓZES: Tévedés.

SZP: Hogyan? Ön nem vett részt a csatában?

MÓZES: Nem, ebben nem. Amíg a seregünk harcolt, én fogtam két barátomat, Áront és Húrt, és felmentünk a hegytetőre. Mi ott fent harcoltunk.

SZP: Egymással?

MÓZES: A sötétséggel.

SZP: Karddal?

MÓZES: Nem, imával. Én csak felemeltem a kezeimet Istenhez, mint ahogy a Vörös-tengernél, csak ezúttal megfeledkeztem a botomról. Amikor fent tartottam a kezem, a seregünk győzött. Amikor leeresztettem a kezem, a seregünk veszített. Így megkértem a barátaimat, hogy segítsenek tartani a kezeimet, míg végül győztünk és az amalekitákból történelem lett.

SZP: Na, várjunk csak. Ugye nem azt akarja mondani, hogy számított valamit, hogy felemelt kezekkel állt a hegy tetején?

MÓZES: Lát maga körül amalekitákat?

SZP: Nem találja furcsának, hogy a sereg vezére a hegytetőn marad, miközben a katonái a völgyben harcoltak?

MÓZES: Ha a csata a völgyben zajlott volna, lementem volna, de nem ott zajlott.

SZP: Elég furcsa egy stratégia.

MÓZES: Gondoljon csak bele, ha az édesapja nagyobb, mint a fickó, aki önt gyepálja, nem kiabálna neki?

SZP: Tessék?

MÓZES: Ha egy alak megtámadná, és az apja, aki azt mondta, hívja őt bármikor, amikor segítségre van szüksége, hallótávolságon belül van, mit tenne?

SZP: Hívnám az apámat.

MÓZES: Hát pontosan ezt teszem én is. Ha a csata túl nagy, kérem Istent, hogy vegye át. Hagyom, hogy harcoljon értem.

SZP: És ez működik?

MÓZES: Látott mostanában zsidókat piramisokat építeni?

SZP: Na, nézzük csak, jól értettem-e. Tehát egyszer úgy győzték le az ellenséget, hogy nyugton maradtak, máskor pedig úgy nyerték meg a csatát, hogy ön felemelte a kezét. Mégis, honnan jöttek ezek az ötletek?

MÓZES: Hát, ha elmondanám, úgysem hinne nekem.

SZP: Tegyen egy próbát.

MÓZES: Az úgy volt, hogy egyszer csak észrevettem egy égő csipkebokrot…

SZP: Talán mégis igaza van. Ezt inkább meghagyjuk a következő alkalomra.

Nos, mit gondolsz? Mit csinál Isten, amikor nehéz helyzetbe kerülünk? Ahogy Mózes történetéből is kiderült: harcol! Harcol értünk. Belép a ringbe, a sarokba irányít minket, és átveszi a harcot.

„Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!” (2 Mózes 14:14)

Az Ő dolga a harc, a mi dolgunk pedig a bizalom. Csak bízz Benne. Ne próbáld meg irányítani, vagy megkérdőjelezni. Semmi többre nincs szükség.

„Csak Ő az én Kősziklám és Szabadulásom; Ő az én Oltalmam, azért nem rendülök meg” (Zsoltárok 62:7 - Károli).

Max Lucado

Joel Osteen: A várakozásról

Készítette: Lisa Szanyel
Majdnem mindig várakozni kell. Vársz egy új kapcsolatra, házasságra, előléptetésre, gyógyulásra. Az élet nagy része várakozással telik el. A különbség az, hogy lehet helyesen és helytelenül várakozni. Túl gyakran feladunk célokat, ha azok nem terveink szerint valósulnak meg. Ez azért történik, mert nem helyes módon várakozunk. 
Jakab 5:7 „Légy türelmes, amikor várakozo

l”
„amikor” várakozol és nem azt, hogy „ha” várakozol. Ez azt jelenti, hogy valamikor mindenki várakozni fog.

Jakab 5:7 „Nézd, ahogy a gazda elvárva várakozik”
Ez a kulcs! Elvárással kell várakoznunk. Nem szabad leülnöd letörve, negatívan és arra gondolva, hogy helyzeted soha nem fog megváltozni. Azt mondod, hogy hittel imádkoztál, mégsem látod, hogyan mászhatnál ki a slamasztikából. Az elvárás azt jelenti, hogy pozitívak, reményteltek vagyunk. Úgy kelünk fel reggel, hogy arra készülünk, hogy aznap csupa jó dolog történik velünk. Lehetnek problémáink, de tudjuk, hogy talán a mai napon fognak megoldódni, lehet, hogy a mai nap lesz az áttörés.
A várakozásnak tehát nem szabad passzívnak lennie. Ha helyesen várakozunk, akkor előrelátva várakozunk. Úgy beszélünk, teszünk, mintha már megtörtént volna. Előkészületeket teszünk.
Ha meghívsz valakit vacsorára, akkor nem vársz rá, hogy megjelenjen, mielőtt elhatároznád, hogy elkezdesz főzni. Sokkal valószínűbb, hogy már korán reggel ellenőrzöd, hogy tiszta-e a lakás, elmégy a zöldségeshez bevásárolni, a virágboltba csokrot venni az asztalra, a pékhez friss kenyeret venni. Mindezeket az előkészületeket azért teszed, mert vársz valakire. És erre a hozzáállásra van szükségünk akkor, miközben arra várakozunk, hogy Isten ígérete megvalósuljon. Nem elég csak imádkoznunk, hanem tettekkel is alá kell támasztanunk imánkat.
Jakab 2:17 „A megfelelő tettek nélküli hit halott.”
Azt jelenti, hogy hihetünk valamiben, imádkozhatunk valamiért, de ha nem támasztjuk alá tettekkel, akkor nem sül ki belőle semmi jó.

Túl sok embernek nem helyes az elvárása. Nem várják a felemelkedést, helyzetük javulását. Nem veszik észre, hogy elvárásuk tartja őket a középszerűség szintjén.
Fel kell emelnünk elvárásunk szintjét. Ha keveset várunk el, akkor keveset is kapunk. Ha nem várjuk, hogy valami jobbá váljon, akkor nem is fog jobbá válni. Isten elvárásunk szintjén találkozik velünk. Figyelnünk kell arra, hogy mit várunk el. Minden reggel, mikor felkelünk az ágyból, mondjuk azt, hogy: ma valami jó dolog történik velem. Határozzuk meg már reggel a nap alaphangulatát. Mint egy kisgyerek, aki kibont egy ajándékot, nézz előre, hogy vajon milyen meglepetések várnak ma rám. Ahelyett, hogy keseregnél, várd el, hogy ma a megfelelő időben a megfelelő helyen leszel. Mint ahogy az üzletbe is azzal az elvárással mégy be, hogy megkapod, amit keresel, az állásinterjúra is úgy menj, hogy elvárod, hogy megkapd az állást. Az elvárásaid a hited gyakorlati megvalósulása.
Elvárásaid minden irányban hatnak. Ha reggel azzal kelsz fel, hogy nehéz napod lesz, az emberek barátságtalanok veled, akkor azt fogod magadhoz vonzani. Elvárásaid működni fognak, de nem a megfelelő módon használod őket.
Emlékszem egy fiatalemberre, aki a záróvizsgáira készült. Nagyon ideges volt, mert eddig minden vizsgáján leblokkolt és hiába készült szorgalmasan, nem tudott jól teljesíteni. Azt mondta nekem: Joel, kérlek, imádkozz értem, mert tudom, hogy megint így lesz. Én azt mondtam neki, hogy nem jó az elvárása. Változtasd meg az elvárásod es mondogasd a nap folyamán, hogy: elvárom, hogy a vizsgám kitűnően sikerül és a memóriám jól működik, nyugodt vagyok. A fiatalembernek ez lett az egyik legjobb vizsgája.
Jézus ezt mondja a Bibliában:
Máté 9:29
„According to your faith be it done unto you."
„Legyen nektek hitetek szerint.”
Kérdezem tőled, hogy mit vársz el az élettől? Kis dolgokat? Nagy dolgokat? Vagy semmit? Nagyon egyszerű a legrosszabbat elvárni, de változtass és várd el, hogy álmaid megvalósulnak.
Sokan öntudatlanul is a legrosszabb dolgokat várják el és általában meg is kapják.
Lehet, hogy a múltban sok csalódás ért, de ne ess a negatív gondolkodás csapdájába. Ahelyett, hogy ugyanazt várnád el, kezdj el csupa jót elvárni. Amikor reggel fölkelsz, gondolj arra, hogy Isten csodálatos dolgokat tartogat számodra. Várd izgatottan a nap folyamán, hogyan változnak a dolgok a te javadra. Lehetnek nehézségeim, de elvárom, hogy megoldódjanak. Lehet, hogy álmaim lehetetlennek tűnnek, de elvárom, hogy Isten nyisson, nekem egy utat hozzá. Csak elvárásaink szabnak korlátot életünknek.
Valaki mondta nekem egyszer: Joel, én nem szeretek nagy dolgokat elvárni, mert ha nem sikerül, akkor így nem ér olyan nagy csalódás.
Ez nem helyes. Ha nem vársz el jót, akkor nem teljesíted ki hitedet. Ha valami nem elképzeléseid szerint, vagy számodra nem elég gyorsan történik, tudd, ez azért van, mert Istennek valami jobb terve van veled.
Ne éld úgy az életed, hogy a csalódástól való félelem miatt nem mersz semmi jót elvárni. Mondhatod, hogy: Joel, én nem várok el semmi rosszat.
Valójában ez nem elég, ha nem várunk el rosszat. Nem lehetsz közömbös az elvárasok tekintetében.
Az a kérdésem, hogy elvársz-e valami jót? Elvárod, hogy álmaid megvalósuljanak? Elvárod, hogy az idei éved jobb lesz, mint a tavalyi?
Figyelj arra, hogy mit vársz el.
Talán egyedülálló vagy és arra vágysz, hogy férjhez menj. Ne gondolj arra, hogy talán sosem fog sikerülni, mert egyre idősebb leszel, és nem találkozol senkivel. Kezdd el elvárni, hogy a megfelelő időben a megfelelő helyen leszel. Hidd, hogy Isten a megfelelő kapcsolatokat és a megfelelő személyt hozza utadba.
Kérdezed: Joel, mi van akkor, ha ezt megteszem, és mégsem történik semmi?
Én kérdezem: mi van akkor, ha megteszed és történik valami?
Elárulom neked, hogy semmi sem fog történni, ha már az elején nem hiszel benne.
Én megtapasztaltam, hogy ha nem tartunk fegyelmet gondolatvilágunkban, elvárásainkban, akkor azok hajlamosak negatív irányba elszabadulni.
Ismerek olyan embereket, akik csak a következő kudarcra várnak.
Valaki kérdezte tőlem egyszer: Joel, neked gyönyörű családod van, sikeres vagy. Nem félsz attól, hogy szinte túl szép, hogy igaz legyen? Nem félsz, hogy egyszer valami rossz történik és mindennek vége lesz?
Én mondtam, hogy ilyesmire nem is gondolok. Megtanultam, hogy hitemet nem fordítom negatív dolgokra.
Tarts fegyelmet gondolataidban, mert különben elszabadulnak negatív irányba!
Én elvárom a jó dolgokat. Elvárom, hogy ez az évem jobb lesz, mint az előző. Elvárom a felemelkedést anyagilag, a párkapcsolatban, karrierben. Elvárom, hogy vágyaink teljesüljenek.
Várd el a felemelkedést életed minden területén. Sokan nem várnak el eleget. Fel kell emelned elvárásod szintjét. Ha megteszed, olyan magasra tudsz eljutni, amiről álmodni sem mertél volna. Készülj fel a többre!
Kezdj elvárni pozitív dolgokat! Kezdd elvárni, hogy gondjaid megoldódnak! Ne ragadj le! Isten nem akarja, hogy jövőre ugyanazon a szinten legyünk, mint most. Ő fel akar emelni, több befolyást akar adni neked. Azt akarja, hogy egészségileg, anyagilag, párkapcsolatodban jobban állj. Még nem érted el a felső határt. Vannak olyan képességek és tehetségek bensődben, amiket még nem fedeztél fel. Tele vagy hihetetlen lehetőségekkel!
Ahelyett, hogy rosszra számítasz, várd el inkább a legjobbakat. Ekkor új szintekre fogsz emelkedni és a győztesek életet fogod élni!

A kitiltott Isten válasza

Készítette: Istenmorzsák
Gyakran megkérdezik az emberek a vallások képviselőit: Ha van Isten, miért engedi meg azt a sok szenvedést és bajt, amely sújtja világunkat, benne a sok ártatlan embert és gyermeket? Az alábbi interjú találó választ ad a kérdésre.

Az ismert amerikai lelkész, Billy Graham leányával, Anne Grahammel készítettek interjút az egyik rádióműsorban, amelyben Jane Clayson riporte

rnő megkérdezte őt az utóbbi idők borzalmas eseményeivel kapcsolatban: Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyenek történjenek?

Anne nagyon mély, éleslátásra utaló választ adott:

Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történik, ám évek óta azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, a kormányunkból, és távozz az életünkből. És Ő, amilyen gentleman, csendben hátrahúzódott.

Miképpen várhatjuk el Istentől, hogy áldását és védelmét adja, ha egyben arra szólítjuk fel, hogy hagyjon bennünket békén? O Hare (akit meggyilkoltak, testét nemrég találták meg) panaszkodott, hogy nem akar imádságot az iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben.

Azután valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassuk a Bibliát iskoláinkban: a Bibliát, amely azt mondja: ne ölj, ne lopj és szeresd felebarátodat, mint önmagadat. És mi azt mondtuk, rendben.

Azután dr. Benjamin Spock azt mondta, ne fenekeljük el a gyermekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük megsérül, és lerombolhatjuk önbecsülésüket (Spock fia öngyilkos lett). És mi azt mondtuk, egy szakember biztosan tudja, miről beszél, és azt mondtuk, rendben.

Aztán valaki azt mondta, hogy a tanárok és az osztályfőnök jobb, ha nem fegyelmezik a gyermekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És az iskola vezetői azt mondták, hogy a tanárok inkább meg se érintsék a diákokat, nehogy ezzel rossz reklámot csináljunk az iskolának, és semmiképpen sem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket. És mi azt mondtuk, rendben.

Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt végezhessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják szüleiknek. És azt mondtuk, rendben.

Aztán egy bölcs vezető azt mondta, mivel a fiúk fiúk, és úgyis meg fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak, és nem kell, hogy erről szüleiknek beszámoljanak. És azt mondtuk, rendben.

Aztán valaki, az általunk jelentős posztra megválasztottak közül azt mondta, hogy nem számít, hogy mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat. Újból egyetértve velük, azt mondtuk, nem számít, mit tesz valaki (beleértve az elnököt is) a magánéletben, amíg van munkánk és a gazdaság jól működik.

Aztán valaki egyre tovább lépett ebben a csodálatban, és meztelen gyermekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket elérhetővé tette az interneten . És mi azt mondtuk: rendben, a szabad szólás joga ezt lehetővé teszi számukra.

És aztán a szórakoztatóipar azt mondta, csináljunk tv- műsorokat és mozifilmeket, amelyek az erőszakot, az erkölcstelenséget és a tiltott szexet reklámozzák. És készítsünk olyan zenefelvételeket, amelyek bátorítanak a nemi erőszakra, a kábítószer-fogyasztásra, a gyilkosságra, az öngyilkosságra és a különböző sátáni témákat dolgozzák fel. És mi azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz hatása, és különben sem veszi senki komolyan, úgyhogy, csak hadd menjenek.

Most pedig feltesszük magunknak a kérdést: miért nincs a gyermekeinknek lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat? Talán, ha elég hosszan és keményen gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni. Azt hiszem, elég sok köze van mindennek ahhoz a mondáshoz, hogy amit vet az ember, azt aratja.

"Kedves Isten, miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek az osztályban? Tisztelettel, egy Érintett Tanuló"

És a válasz?

"Kedves Érintett Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolából. Tisztelettel: Isten."

Furcsa, milyen egyszerű az embereknek kivetni, kidobni Istent, zagyvaságnak, értelmetlenségnek tartani üzenetét, aztán csodálkoznak, miért megy a világ a Pokolba.

Furcsa, mennyire elhisszük, amit az újságok írnak, de megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond. Furcsa, hogyan mondhatja valaki "Hiszek egy Istenben", miközben a Sátánt követi, aki egyébként szintén hisz az Istenben!

Furcsa, hogy milyen gyorsan készek vagyunk az ítélkezésre, és mennyire nem a megítéltetésre. Furcsa, milyen gyorsan továbbküldjük a viccek ezreit és azok bozóttűzként terjednek a köztudatban, de ha az Úrról szóló üzenetekkel tesszük ezt, az emberek kétszer is meggondolják, mielőtt továbbítanák.

Furcsa, hogy az erkölcstelen, obszcén, durva és vulgáris dolgok szabadon áramlanak a világhálózaton, miközben az Istenről való nyilvános beszédet elnyomják az iskolákban és a munkahelyeken. Furcsa, hogyan lehet valaki Krisztusért lángoló vasárnap és láthatatlan keresztény a hétköznapokban.

Furcsa, hogy jobban érdekel, mit mondanak rólam az emberek, mint az, hogy mit mond Isten felőlem! Gondolkozol?

Add tovább az üzenetet, ha úgy gondolod, hogy megéri! Ha nem, akkor csak szabadulj meg tőle. Senki sem fogja megtudni, hogy ezt tetted.

Azonban, ha kidobod ezt az elmélkedést, akkor ne panaszkodj arról, hogy milyen rossz bőrben van ez a világ!

kép: feeling

A mi Istenünk(Önként adtál oda mindent), Dobner Illés

Ige: Az Úr Jézus kijelentése

Az Ő kivégzésének módjáról, eszközéről és céljáról: „És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie. Hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne” (Ján. 3,14-15)

A rézkígyó felemelése pedig így történt: „Az ÚR pedig ezt mondta Mózesnek: Csinálj egy rézkígyót, és tűzd rá egy póznára. Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha föltekint arra. Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt” (4 Móz. 21,8-9)

Ige: Miért vagyunk a földön?

„Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy bemerítsek, hanem hogy az evangéliumot [a győztes hadvezér érkezésének jó hírét, az örömüzenetet] hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel hogy a Krisztus keresztje (kínoszlopa) [(sztaurosz): - egy cölöp vagy oszlop, függőlegesen felállítva] el ne veszítse erejét [tartalom nélkülivé (hasztalanná, üressé) ne legyen].

Mert a keresztről [kínoszlopról] szóló beszéd [(logosz): Ige] bolondság [ostobaság; esztelenség; butaság; képtelenség] ugyan azoknak, akik elvesznek, [(apollumenoi): Teljes feloldódás, elpusztul, megsemmisül] de nekünk, akik üdvözülünk, [szódzó; szótéria: bűnbocsánat. Megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/. oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatást nyerünk] Istennek ereje [(dünamisz): a szabadításra/megmentésre]” (1Kor. 1,17-18)

Ezért: „Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcsességgel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét. Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről” „És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédében állott, hanem szellemnek és erőnek megmutatásában” (1 Kor. 2,1.2.4)

Azt kérdezi az Úr:

„Kihez hasonlíthatnátok az Istent, és hogyan készíthetnétek el képmását? A mesterember bálványszobrot önt, az ötvös bevonja arannyal, és ezüstláncot forraszt hozzá. Aki szegény ilyen áldozathozatalra, nem korhadó fát választ, ügyes mesterembert keres, hogy olyan bálványszobrot készítsen, mely nem inog. Hát nem tudjátok, nem hallottátok, nem mondták el nektek régtől fogva, nem magyarázták meg a föld alapozását?” (Ésa. 40,18-21)

Az apostol is így szól a pogányokhoz: „Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt hinnünk, hogy aranyhoz vagy ezüsthöz vagy kőhöz, művészi alkotáshoz vagy emberi elképzeléshez hasonló az istenség” (Csel. 17,29)

És az Úr így figyelmezteti az Övéit: „Őrizzétek meg azért jól a ti lelketeket (phüszé = magatokat), mert semmi alakot nem láttatok akkor, amikor a tűznek közepéből szólott hozzátok az Úr a Hóreben. [pusztaságban; sivatagban: vagyis a világban] Hogy el ne vetemedjetek, és faragott képet, valamely bálványféle alakot ne csináljatok magatoknak, férfi vagy asszony képére; Képére valamely baromnak, amely van a földön; képére valamely repdeső madárnak, amely röpköd a levegőben; Képére valamely földön csúszó-mászó állatnak; képére valamely halnak, amely van a föld alatt lévő vizekben. Se szemeidet fel ne emeld az égre, hogy meglásd a napot, a holdat és a csillagokat, az égnek minden seregét, hogy meg ne tántorodjál, és le ne borulj azok előtt, és ne tiszteljed azokat, amelyeket az Úr, a te Istened minden néppel közlött, az egész ég alatt. (5 Móz. 4,15-19)

„Ezt mondja az Úr: A pogányok útját el ne tanuljátok… Mert a népek bálványai csupa hiábavalóság, hiszen az erdő fájából vágják azt; ács-mester kezei készítik bárddal. Ezüsttel és arannyal megékesíti azt, szegekkel és pörölyökkel megerősítik, hogy le ne essék. Olyanok, mint az egyenes pálmafa, és nem beszélnek; viszik-hordják őket, mert mozdulni nem tudnak. Ne féljetek tőlük, mert nem tehetnek rosszat; de jót tenni se képesek! Mind egyig balgatagok és bolondok; hiábavalóságokra tanít; fa az. Társisból [leigázás] hozott lapított ezüst és Ofirból (vörös; gazdag, zsíros; a gazdagság földje) való arany; az ácsnak és az ötvös kezének munkája; öltözetük kék és piros bíbor; mesterek munkája valahány” (Jer. 10,2-6.8-9)

A Teremtő dicsérete.

Spurgeon: Isten ígéreteiről

Saját tehetetlenségünk semmit sem változtat Isten ígéretein

Erich Fromm: Az emberi létezésről

A szeretet az egyetlen ésszerű, és kielégítő válasz az emberi létezés problémájáéra.

Carl Eichhorn: Az ember csodálatos volta

Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. (Zsoltár 139, 14)

A zsoltáríró magasztalja Istent, hogy olyan csodálatos teremtményt alkotott, mint az ember. így azután az sem vak véletlen, ha egy ember születik a világra. Isten könyveibe még a nap is bele van írva, amikor formáltattunk (Zsolt 139, 16). Isten szeme minden egyes embert már jóelõre lát és felmér. Milyen vigasztalás ez például házasságon kívül vagy más szomorú körülmények között született embereknek. Hitre jutva hányan nyugtalankodnak közülük, vajon egyáltalán Isten akarata szerint való-e a létük. Lehetnek születési körülmények, melyek Isten akaratával ellentétesek, de az, hogy valaki egyáltalán a világra jött, nem Isten akaratán kívül történt. Hiszen õ nemcsak a csillagokat ismeri nevükrõl, hanem minden egyes ember létét is megszabja. Õ ad lelket neki, így különböztetve meg õt az állatoktól.

Az embert nemcsak sajátos belsõ élete teszi istenképûvé, hanem már tisztán testileg is csodálatos, Istentõl kapott vonásokat hordoz. Egyenes testtartása arra utal, hogy nem csupán lefelé, hanem felfelé is tud tekinteni. Szabad homloka mögött gondolkodási készsége rejlik. Az Ige szerint a homlok gyakran az ember jellemét fejezi ki. Így beszél például parázna homlokról (Jel 3, 3), de olyanról is, amelyre Isten pecsétie kerül. Egyszer majd az õ neve ragyog a homlokokon (Jel 7, 3; 22, 4). Csodálatos isteni ajándék a két kezünk. Tudunk velük mûködni, alkotni, dolgozni, Isten hasonlatosságában: Az ember az egész teremtett világ záróköve. Mint valami gyújtópontba, futnak össze benne Isten hatalmának és teremtõi bölcsességének sugarai.

Az embernek viszont Istentõl kapott tagjait eszközként kell az õ szolgálatára és dicsõségére használnia, egész testét mint áldozatot neki ajánlva. Az ótestamentumi fõpapok homlokán aranytábla volt, ezzel a felirattal: "Az Úrnak szenteltetett!" Ez a mi rendeltetésünk is. De mennyire visszaélünk tagjainkkal, a bûn szolgálatába állítva azokat! Mennyit vétkezünk kezeinkkel, testünkkel, mások testével! Ha Isten mindezért lesújtana ránk, megérdemelnénk.

Micsoda nagy dolog, hogy Jézus nemcsak lelkünket, hanem testünket is megváltotta vére árán. Tehát nemcsak szívünknek és lelkiismeretünknek, hanem testünknek is meg kell szenteltetnie. Istennek az az akarata, hogy testünk is õt dicsérje és magasztalja.

Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/eichorn?ho=1&nap=4

Az Ő állandó lakozása

Készítette: Kiáltó Szó A Pusztában

Ő adja meg nektek az Ő dicsőségének gazdag kincsestárából, hogy megerősödjetek és megszilárduljatok hatalmas erővel a belső emberben a (Szent) Szellem által [aki maga lakozik a ti legbensőbb lényetekben, a személyiségetekben]. Krisztus a ti hitetek által [valóságosan] lakozzék (telepedjen le, maradjon meg, építse ki állandó lakhelyét, otthonát) a ti szívetekben… - Efézus 3,16. 17. (Amplified)

Hogyan lakozik, hogyan telepedik le és építi ki állandó lakhelyét, otthonát Krisztus a szívedben? A te hited által.

Amit Isten akar az az, hogy kiépíthesse az Ő állandó lakhelyét a szívedben! A keresztények pontosan ezt nem engedik meg Neki! (Ne feledd: Ezt a levelet újjászületett, Szellemmel betöltekezett keresztényeknek írták.)

A keresztények így énekelnek: „Jöjj el hozzám, Uram, jöjj el hozzám.” Ezzel azt mondják, hogy az Úr nincs itt — de ha valahogy rá tudnánk venni, hogy eljöjjön, Ő biztosan tudna valamit tenni értünk. Meg azt is énekeljük: „Nyúlj ki és érintsd meg Jézust, amikor erre jár.“ Mindezek az érzések a fizikai megismerésen alapulnak. Nekem nem kell kinyúlnom és megérintenem az Urat, mert Ő bennem él! Azt is énekeljük: „Csak egy érintést kérek, ó Uram, Tőled.” Mit kezdjek én ezekkel az „érintésekkel”, amikor a Szent Szellem bennem él? Bízz Istenben, aki már benned lakik! Tanulj meg „Isten-bennem-van” tudatú lenni!

Megvallás: Meg vagyok erősítve és fel vagyok szerelve hatalmas erővel a Szent Szellem által, aki a bensőm legmélyén lakik. A Krisztus vett lakozást a szívemben; beköltözött, letelepedett és állandó lakhelyévé tette a szívemet.

Dicséretek. (lejátszási lista)

A Teremtő Szava

Készítette: Lisa Szanyel
Így szól az Úr, Izraelnek Szentje és Teremtője: Kérdezzétek meg a jövendőt tőlem, fiaimat és kezeim munkáját csak bízzátok reám! Én alkottam a földet, és az embert rajta én teremtém, én terjesztém ki kezeimmel az egeket, és minden seregüket én állítottam elő.
Én támasztottam Őt fel igazságban, és minden útjait egyengetem, Ő építi meg városomat, és foglyaimat elbocsátja, nem pénzért, sem ajándékért, szóla a Seregek Ura! Esaias 45:11-13.
Amen!

Atyád karjai

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Az éjszaka közepén az egyik emeletes házban tűz ütött ki. A lakók a ház udvarára menekültek ,és kétségbeesve figyelték a tűz terjedését.

Az egyik családban az édesanya döbbenten vette észre, hogy öt éves gyermekük nincs az udvaron tolongó emberek között. Az történt, hogy a gyermek félelmében nem a kijárat, hanem az emelet felé menekült. A szülők rettegve néztek egymásra. A tűzoltók

 késtek és a lakók a gyorsan elharapódzó tűzbe nem mertek bemenni.

Akkor észrevették, hogy a felső emelet ablakából a fiúcska segítségért kiált.
- Ugorj le! Elkaplak! - kiáltott fel az édesapa.
- Nem látlak apa! - kiáltott a gyermek.
- Én viszont jól látlak és ez elegendő! Azonnal ugorj!
A gyermek leugrott. Édesapja biztos karokkal ölelte magához a zuhanó gyermeket.



"Várva vártam az Urat, és Ő lehajolt hozzám,
meghallotta kiáltásomat.
Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból,
sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet."

Zsoltárok könyve 40.2-3.

Amit az ember lát

Készítette: MEGOSZTOM
"Kár, hogy az emberek csak a különbséget látják meg, amely elválasztja őket egymástól. Ha több szeretettel néznének egymásra, azt vennék inkább észre, ami közös bennük, és feleannyi probléma lenne a világban."
( Paulo Coelho )

Remény

Készítette: Lydia magazin
Vers a 36. sz. Lydia magazinból.

Mielőtt ítélsz...

Készítette: Őszinte Szív