Guti Tünde: PALÁNTÁK SZÉLVIHARBAN

    Kis „birtokunk” él és virul az erkély alatt és a virágládákban. Igaz, meg sem közelíti a családi házak kertjét, de legalább van némi kapcsolatunk a zölddel. Cseresznye- és barackfa kandikál be a korlát fölött, a konyhaablak előtt pedig diófa álldogál.

   Muskátli, paprikavirág és brazilrózsa között jól megférnek a paradicsompalánták is. Szépen fejlődnek, és a sok, apró sárga virág között már akad néhány kis zöld paradicsom. Karókkal kellett megtámasztani magasba nyúló szárukat.

   Múltkor nagy vihar volt. Olyan erős szél fújt, hogy még a vastag törzsű fák is hajlongtak…

   Másnap szomorú látvány fogadott. Legkisebb palántánk derékba tört. Valószínű, ő volt a leggyengébb is… Haldokolva tűrte, hogy felegyenesítsem, összeillesztgessem, és újra karót szúrjak le mellé. „Ki kellett volna kötnünk” – villant át a fejemben, s bizony fájt a mulasztás!

   Mára fonnyadtan, teljesen élettelenül lógott a karó mellett…

    Mennyi vihar szaggatja, cibálja a nemrég megtért keresztyén „palántákat”! S hányszor felejtünk el milliónyi fontos dolgunk mellett melléjük állni karóként, hogy ki ne dőljenek a szélvészben! Nem stabilizáljuk őket a gondoskodó szeretet kötelével, így a hirtelen támadt fergetegben tehetetlenül eltörnek, még mielőtt gyümölcsöt teremhettek volna… Azonban kellő védelem mellett megerősödnek, mélyre eresztik gyökereiket, és ellenállóvá válnak.

   Ne várjuk meg a szíveket tépő, viharos nehézségeket! A megpróbáltatások így is, úgy is megérkeznek! Idejében ellenőrizzük a szeretetteljes „kötéseket”! Törődjünk egymással, bátorítsunk, vigasztaljunk, intsünk, tanácsoljunk, legyen mindenkinek embere, hogy Krisztus Testéből egyetlen tag se vesszen el!

Spurgeon: Akinek érzékeny a lelkiismerete

„...igazságot teszek bárány és bárány között!" (Ez 34,22).

   Vannak, akik természetüknél fogva erősek, és ezért kíméletlenek a 
gyengékkel szemben. Ez súlyos bűn, és sok szomorúságot okoz. A 
szeretetlen tolakodás, a gyengék és betegek félreállítása sajnos 
előfordul még a hitvallók gyülekezetében is. Az Úr azonban látja ezt a 
büszke és kegyetlen magatartást, és nagyon haragszik miatta, mert Ő 
szereti a gyengéket.

   Kedves olvasóm, te is a gyengék között vagy? Azok között, akik 
szomorúak a tolakodás miatt, és akiket megbélyegeztek érzékeny 
lelkiismeretük miatt? Kemény szívűek hozzád a testvérek? Ne neheztelj 
rájuk viselkedésükért, és főleg ne akard nekik visszaadni a tolakodást 
és a könyöklést. Tedd ügyedet az Úr kezébe". Legyen Ő a bíró! Miért is 
avatkoznál a dolgába? Sokkal jobban és igazságosabban tud elintézni 
mindent, mint mi. Ő a legmegfelelőbb időben ítél, miért is siettetnénk?
  

A kemény szívű elnyomó pedig reszkessen! Még ha úgy látszik is, 
hogy most büntetlenül léphet másokon keresztül, minden büszke és bántó 
szava fel van jegyezve és mindegyikért számot kell majd adnia a Nagy 
Bíró ítélőszéke előtt.

   Légy türelemmel, én lelkem! Az Úr ismeri szomorúságodat, és 
meglátod, megsegít.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Napi elgondolkoztató.

Készítette: Vallás-mém

Meghallgat az Úr!!

Készítette: Bölcsesség Biblia

Szeretem az Urat,
mert meghallgatja esedezéseim szavát.
Mert az ő fülét felém fordítja,
azért segítségül hívom őt egész életemben.
Körülvettek engem a halál kötelei,
és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem;
nyomorúságba és ínségbe jutottam.
És az Úrnak nevét segítségül hívám:
Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!
Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.
Az Úr megőrzi az alázatosokat;
én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.
Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba,
mert az Úr jól tett teveled.
Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól,
szemeimet a könyhullatástól és lábamat az eséstől:
Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén.
(Zsoltárok 116:1-9 KAR)

Nincs más Isten (klasszikus kísérettel)

Ige: Bizonyságtétel Ábrahámról, és az ő MAGVÁRÓL

István (jelentése: megkoronázott, vagyis a kenet alatt lévő) bizonyságot tesz a vallási vezetők előtt:

Csel. 7,1 Monda pedig a főpap: Vajjon [csakugyan] így vannak-é hát ezek [a dolgok]?

Csel. 7,2 Ő pedig monda: Férfiak, atyámfiai [testvéreim] és atyák, halljátok, és [(akúó): értsétek] meg! A dicsőségnek [(doxa): a fény, a ragyogás] Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak [jelentése: sokaság Atyja], mikor Mezopotámiában [Jelentése: két folyó közt] vala, minekelőtte [(prin): aki korábban] Háránban [jelentése: napégette, száraz hegyen] lakott, [(katoikeó): tartózkodott]

Csel. 7,3 És monda néki: Eredj ki a te földedből és a te nemzetséged [(szüggeneia): családod, és rokonaid] közül, és jer [menj] arra a földre, amelyet mutatok néked.

Csel. 7,4 Akkor kimenvén a Káldeusok földéből, [letelepedett, és] lakozék Háránban [jelentése: napégette, száraz, hegy]: és onnét, minekutána megholt az ő atyja, kihozta [és Isten áttelepítette] őt e földre, amelyen ti most laktok

Csel. 7,5 És nem adott néki abban örökséget [örökrészt] csak egy lábnyomnyit is [vagyis még egy talpalatnyit sem]: és azt ígérte, hogy néki adja azt birtokul [(kataszkheszisz): visszatartás, feltartóztatás, halasztás, halogatás, másik jelentése a szónak: elfoglalás, birtokbavétel] és az ő magvának ő utána, holott [még] nem vala néki gyermeke*

*Ez pedig így történt: Az Úr szólt Ábrámnak, aki: „És felvevé Ábrám (jelentése: felmagasztalás, felemelés atyja) az ő feleségét Szárait (jelentése: fejedelmi nő), és Lótot (jelentése: lepel, fátyol, takaró; elrejtettség; sötét színű; égés), az ő atyjafiának (az ő testvérének) fiát, és minden szerzeményüket, amelyet szereztek vala, és a cselédeket, akikre Háránban (út, utca; hegyes vidék) tettek vala szert, és elindulának, hogy Kanaán (jelentése: lapály, mélyföld; megalázás, leigázás) földére menjenek, és el is jutának a Kanaán földére. És általméne (átvonult) Ábrám a földön mind Sikhem (jelentése: hegyhát) vidékéig (a sikemi szenthelyig), Móréh (korai eső, tanító; termékeny; hajító, íjász; engedetlen, ellenálló) tölgyeséig. Akkor Kananeusok valának azon a földön. És megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: A te magodnak adom ezt a földet. És Ábrám oltárt építe ott az Úrnak; aki megjelent vala néki” (1 Móz. 12,5-7).

Amikor elvált Ábrám Lóttól, megismételte az Úr az ígéretet: „Az Úr pedig monda Ábrámnak, minekutánna elválék tőle Lót: Emeld fel szemeidet (tekintetedet) és tekints arról (és nézz szét) a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugotra. Mert mind az egész földet, amelyet látsz, néked adom, és a te magodnak örökre. És olyanná tészem a te magodat, mint a földnek pora, hogyha valaki megszámlálhatja a földnek porát, a te magod is megszámlálható lesz. Kelj fel, (és indulj) járd be ez országot hosszában és széltében: mert néked adom azt. Elébb mozdítá azért sátorát Ábrám, és elméne, és lakozék Mamré (Hebronban) tölgyesében, mely Hebronban (jelentése: a szövetség helye) van, és oltárt építe ott az Úrnak” (1 Móz. 13,14-18).

Majd később Isten újra megerősítte az ígéretet: „Mikor Ábrám kilenczvenkilencz esztendős vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem (az én színem előtt, az én jelenlétmben), és légy tökéletes (és légy támím: feddhetetlen ép, fogyatkozás nélküli, hibátlan, ártatlan). És megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted: és felette igen megsokasítlak téged. És arcára borúla (arcára esik) Ábrám; az Isten pedig szóla őnéki, mondván: Ami engem illet, imhol az én szövetségem te veled, hogy népek sokaságának atyjává leszel. És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged. És felette igen megsokasítalak téged; és népekké teszlek, és királyok is származnak tőled. És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségűl, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad. És adom tenéked és a te magodnak te utánnad a te bujdosásod (a te vándorlásod) földét, Kanaánnak egész földét, örök birtokul; és Istenök lészek nékik” (1 Móz. 17,1-8).

Az apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy ki az Ábrahám magva: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak [Ábrahámnak lettek kijelentve] és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16).

És a pogányokból (nemzetekből) megtérteknek is így szól az Úr: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,29).

Ezért: „Nincs [többé] zsidó, sem görög [hellén, azaz: pogány]; nincs (rab)szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok [eggyé lettetek] a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,28).

„Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,29).

Az apostolon keresztül az is kijelentést nyer, hogy a hit hősei soha nem nyerték el az ígéretet: „Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy (induljon el, és) menjen ki arra a helyre, amelyet örökölendő vala, és (elindult, és) kiméne, nem tudván, hová megy. Hit által (költözött át, és) lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival. Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok (és jövevények) a földön” (Zsid. 11,8-9.13).

HALLELUJA, HALLELUJA

Joyce Meyer: Nézz szembe a félelemmel

Istenünkről:

Mert Istenetek, az ÚR, istenek Istene és uraknak Ura. Ő a nagy, erős és félelmes Isten, aki nem személyválogató, és akit nem lehet megvesztegetni” (5 Móz. 10,14-17)

Abraham Lincoln: jobb hallgatni…

“Jobb csendben maradni, és hagyni, hogy azt gondolják buták vagyunk; mint megszólalni, és minden kétséget elolszlatni e felől”

Megvallás

Részlet: Charles Capps: Isten gyógyszere

Ahogy Mózessel Isten vele volt, ugyanúgy velem is velem van. A látásom nem homályosodik el, és az életerőm sem fogyatkozik meg. Szemeim áldottak, mert látnak, és áldottak a füleim is, mert hallanak. (5Mózes 34:7)

Unos-untalan

„A hitetleneknek útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén.” Példabeszédek 4,14

Ha van valami, amit minden ember un, ha van valami, amit mindenki gyerekkorától már ezerszer is hallott, az ez. „Ne tedd ezt! Ne tedd azt! Ez így nem helyes, másképp kellene! Hallgass rám! …” Mégis olykor a legnagyobb, a legfontosabb igazságok a legelcsépeltebbek is egyben.

Miért kell Istennek állandóan csak figyelmeztetni bennünket? Miért van tele a Biblia azzal, hogy ne legyünk rosszak, hogy kerüljük a gonoszságot? Sokan gondolják, hogy ez már nagyon unalmas, és nem akarják többet hallani. Tegyük fel, hogy Isten valóban az, akinek mondja megát: Mindannyiunk csodálatos mennyei Apukája, aki nagyon, de nagyon szeret bennünket. Annyira, hogy képes volt értünk adni az életét. Vajon miért mondja akkor mindig ezeket nekünk? Miért van tele a nekünk írt levele mindezzel? A válasz szerintem egyértelmű: mert szükségünk van rá!

Vagyis mi emberek, mindannyian bűnösek vagyunk és hajlamosak vagyunk inkább a helytelen dolgokat megtenni, mint a helyeset. Nézzünk néhány példát! Mit választanál: Egy csokifagyis kelyhet a legfinomabb krémes öntettel, vagy egy tál epret? Inkább megnéznéd a legújabb szuperprodukciót a moziba, vagy elmennél meglátogatni néhány öreget az öregotthonba. Na ugye! Nem azt mondom, hogy mindig a rosszat tesszük, hanem azt, hogy arra hajlunk inkább. Arra vágyunk, arra csábulunk, amelyikről tudjuk, hogy rossz. Még a párkapcsolatok esetében is izgalmasabbnak látjuk a rosszfiút, vagy az úgynevezett belevaló csajt. Ilyenkor mindig szükségünk van arra, hogy a józan eszünkre hallgassunk. Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy ez a józan ész legtöbb esetben komoly összeköttetésben áll Isten akaratával. Mindazokkal a figyelmeztetésekkel, melyekkel Isten szeretne óvni bennünket.

Te unod, vagy engeded?

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/04/unos-untalan.html

A hit látja a szivárványt

"Amikor felhőt borítok a földre, és feltűnik az ív a felhőn..." (1Móz 9,14).

Felhő most is van bőven, de nem félünk attól, hogy a világot özönvíz pusztítja el. Elég gyakran látjuk a szivárványt ahhoz, hogy ne legyenek ilyen aggályaink. A szövetség, amelyet az Úr Nóéval kötött, szilárdan áll, és mi nem kételkedünk benne. Akkor hát miért gondoljuk, hogy a bajok felhői, amelyek most elhomályosítják életünk egét, végül is romlásunkat tudnák okozni? Hagyjunk fel az ilyen alaptalan és méltatlan gondolatokkal!

Ahol földi érzékeink csak a nyomorúság felhőit látják, ott a hit mindig látja a szövetség ígéretének szivárványát. Istennek van olyan íja, amelyből a pusztulás nyilait lőhetné ki; de íme, az íj most fölfelé van irányítva. Nincs húrja és nincsenek nyílvesszői; olyan íj, amelyet csak nézni kell, nem hadakozásra való. Sok színből áll, örömet és gyönyörűséget fejez ki, nem vérvörös a mészárlástól, nem fekete a haragtól. Ezért bátorodjunk fel! Isten soha nem sötétíti el felettünk úgy az eget, hogy ne adná szövetségének tanújelét, de még ha meg is tenné, akkor is bízzunk benne, mert Ő nem változik, nem hazudik és semmi meg nem akadályozhatja abban, hogy békessége szövetségét megtartsa.

---

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Fenségednél nincs vonzóbb

Max Lucado: A Gyógyító ismeri a fájdalmainkat

New York, 1921. február 15. A Kane Summit Korház műtője. A sebész vakbélműtétet végez.

Dr. Evan O’Neill Kane hajtja végre a műtétet. Harminchét éves sebészi múlttal rendelkezik, és már majdnem négyezer vakbélműtétet végzett. Így, két dolgot leszámítva, teljesen rutinműtétnek mutatkozik az esemény.

Az egyik újdonság az, hogy a műtétet helyi érzéstelenítésben végzik. Dr. Kane úttörő ezen a területen. Szerinte a helyi érzéstelenítés sokkal biztonságosabb, mint az altatás. Sok kollégája egyetért vele elméletben, de ahhoz, hogy a gyakorlatban is egyet tudjanak érteni, látniuk kell a teória alkalmazását.

Dr. Kane egy önkéntest keres, aki hajlandó alávetni magát a műtétnek. Nincs könnyű dolga. Sokan rosszul vannak attól a gondolattól, hogy ébren legyenek az operáció alatt. Mások pedig attól tartanak, hogy túl hamar elmegy az érzéstelenítő hatása.

Végül, mégis sikerül egy vakbélgyulladásos pácienst találni. Kezdetét veszi az új korszakot nyitó műtét. A beteget betolják a műtőbe. Dr. Kane rutinos mozdulatokkal végrehajtja az operációt. A páciens a műtét után hamar felgyógyul, sőt két nap múlva haza is mehet. Dr. Kane bebizonyította, hogy az elmélete a gyakorlatban is működik. Hála a bátor önkéntesnek, Dr. Kane bemutathatta, hogy a helyi érzéstelenítés igenis járható út, sőt jobb alternatíva.

De az elején azt mondtam, hogy két különös dolog van ebben az operációban. Az elsőt már említettem: a helyi érzéstelenítés. A második pedig a páciens. A bátor jelentkező Dr. Kane műtétjére maga Dr. Kane volt. Azért, hogy a teóriáját alátámassza, saját magát operálta meg!

Azonban a saját magát operáló orvos története, aki önmaga páciense volt, nem is hasonlítható ahhoz a történethez, amiben Isten emberré vált. Jézus megtette. Azért, hogy te és én elhiggyük, hogy a Gyógyító ismeri a fájdalmainkat, önként egy lett közülünk. A mi bőrünkbe bújt. Elszenvedte a fájdalmainkat és átélte a félelmeinket.

Elutasítás? Volt benne része. Kísértés? Ezt is megtapasztalta. Magány? Átélte. Halál? Megízlelte. Na és a nyomás, a stressz? Könyvet írhatna róla.

Miért tette mindezt? Egy oka volt. Azért, hogy amikor fájdalmad van, Őhozzá menj – az Atyádhoz és az Orvosodhoz – és hagyd magad meggyógyítani.

Max Lucado

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/max-lucado/347-a-gyogyito-ismeri-a-fajdalmainkat.html

John G. Lake: Kalandok Istennel. 1-ső rész

Már gyerekkoromban megtaláltam Istent, így évek óta - csaknem ötven esztendeje - isteni világosságban járok. Tudom, mit jelent közösségben élni Vele, és az Ő hangjára hallgatok.

Fel akarom hívni a figyelmeteket néhány olyan dologra, amiket a keresztények élveznek, mások azonban elszalasztanak.

Egy kedves ember halálos autóbalesetet szenvedett Beavertontól nem messze. A halála utáni napon meglátogattam néhány barátomat Beavertonban; tőlük hallottam az esetről. A látogatás után a feleségemmel bementünk a városba autóval. Amint az országúton haladunk, egy hang ezt mondja: „Húzódj le az út bal oldalára, és állj meg!”

Nem ismered ezt a hangot, drága testvérem? Olyan gyakran hallom, hogy a feleségemnek meg sem szoktam említeni. Persze az út bal oldalára nem mehetsz át, megsérted a közlekedési szabályokat, ha így teszel. Csakhogy olyan sok éve hallgatom már ezt a hangot, hogy a legtöbb esetben megtanultam engedelmeskedni neki.

Jézus ezt mondta: „Az én juhaim hallják az én szómat.” (Jn 10:27)

(Drága barátaim, csak azt próbálom megértetni veletek, hogy milyen értékes dolog ismerni az Urat, és hogy az Istennel való közösség mit jelent. Az üdvösség nem csupán olyan valami, amivel Isten a halálod után akar megáldani - már most élvezheted miatta az Úr jelenlétét. A keresztények számára Isten ígérete a Szent Szellem útmutatása és vezetése)

Az út bal szélére húzódtam, közvetlenül az árok mellé, és megálltam. Ekkor már hallottam is a kanyarban közeledő teherautó csikorgását. Addig nem láttam a járművet, amely nem annak rendje s módja szerint jött, hanem a menetirány szerinti bal oldalon, negyvenöt fokos szögben. A vezetője elvesztette fölötte az uralmát, és a jármű az egész utat lefedte keresztben! Ha az én sávomban haladok, lesöpört volna az útról, és akkor jó harmincméteres zuhanás vár rám! Így viszont az út másik oldalán voltam, amikor elzúgott mellettem. A jármű húsz-harminc méterrel mögöttem egyenetlen útszakaszra jutott, és ott rendbe jött a pályája. A sofőr visszanyerte uralmát fölötte, és tovább hajtott.

Drága barátaim, azokat az embereket, akikről Isten Igéje ír, az Úr hangja vezette. Ő szólt hozzájuk. Ez az igazi keresztény megtapasztalás belső valósága; ez az ok, ami miatt az Úr kegyelme által az emberek arra törekszenek, hogy belépjenek magába Isten szívébebe egyenesen Jézus Krisztus szívébe -, arra a helyre, ahol Ő benned él, és a hangja a szívedben szól.

Egy nap a DeValera család otthonában voltam a dél-afrikai Krugersdorpban, amikor megérkezett egy férfi, aki beutazta az egész országot. Mindenhol a nyomomban járt, próbált utolérni engem. Ez az ember napszúrást kapott, ami kihatott az elmeállapotára is, azonfelül nagy rákos daganat fejlődött ki rajta.

Bejött a házba, és kiderült, hogy a család barátja.

Kis idő múltán egy hatéves kislány, aki addig a közelemben üldögélt, keresztülment a szobán, fölmászott a férfi térdére, rátette a kezét a tumorra az arcán, és imádkozni kezdett.

A rák a szemem láttára száradt el. Fél órán belül eltűnt az egész. A seb még ott éktelenkedett, de pár nap alatt az is begyógyult.

Miután a gyermek a fejére tette a kezét, a férfi felállt és ezt mondta: „Ó, az agyamban az a tűz elmúlt!” - az elméje is rendbe jött.

„Az erő az Istené.” (Zsolt 62:12) A legegyszerűbb lélek is megérintheti Istent, és magának Istennek a jelenlétében és erejében élhet.

Számomra elszomorító, hogy az embereknek csodálkozniuk kell Isten erejének hétköznapi, kézzelfogható bizonyítéka láttán.

Egyszer eljött egy asszony a Gyógytermekbe; nagyobb tumor volt benne, mint egy teljesen kifejlődött magzat. Az a kórság a bolondját járatta az orvosokkal, mert azt hitték, hogy a nő terhes, amíg a természetes idő le nem telt. Akkor számukra is eldőlt a kérdés, hogy valami másnak kell lennie.

Szóval ez az asszony eljött a Gyógytermekbe, és én beszélgetni kezdtem vele. Ezt mondta:

- Lake úr, több orvosi véleményt is hallottam. Mind más és más, de azt mindenki lehetségesnek tartja, hogy gyermekem van. Igen ám, csakhogy túlléptem az időt, és már nem tudják, mit mondjanak.

Egy pillanatra rátettem a kezemet.

- Asszonyom - mondtam -, ez nem gyermek, hanem tumor.

Leült és sírva fakadt. Elkísérte az ápolónője is. A hölgy lelkileg földúlt állapotban volt, és nem gyógyult meg.

Egy másik délután is eljött, hogy imát kérjen, majd másnap is visszatért, fűzőt viselve.

- Azért jöttem - mondta -, hogy megmutassam magam önnek. Tökéletesen jól vagyok! Amikor tegnap este tízkor nyugovóra tértem, még semmi jele sem volt annak, hogy bármi történt volna, azt leszámítva, hogy könnyebben éreztem magam, és megszűnt a fulladás. Amikor viszont fölébredtem, már a testméretem is normális volt.

- Folyadék formájában távozott? - kérdeztem tőle.

- Semmiféle külső jelet sem találtam - felelte.

Szeretteim, mi történt azzal a tumorral?

Anyagtalanná vált, feloldódott.

Hogy mi a csoda? Annak kézzelfogható bizonyítéka, hogy Isten Szelleme az anyag minden jellemzője és formája fölött tökéletes ellenőrzést gyakorol.

Szeretteim, az ilyenfajta esemény ereje, egy ilyen tett és jel azt mutatja számotokra és számomra, hogy az Isten Szellemével való élő, tényleges érintkezés révén minden lehetséges. Áldott legyen az Ő neve!

Munkába állított hit (3)

...hited megtartott téged." (Lukács 17:19)

Lukács feljegyzi: Amikor... Samária és Galilea között haladt át... szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, és kiáltozva kérték: »Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!« Amikor meglátta õket, így szólt hozzájuk: »Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak.« És amíg odaértek, megtisztultak." (Lukács 17:11-14).

Az Úr Jézus idejében a leprások a társadalomból kitaszítottak voltak, ezért éltek együtt egy csoportban. A gond csak az, hogy senki sem fog meggyógyulni, ha ugyanolyan nyomorultakkal van körülvéve, mint õ. Ezért kell a problémát Jézushoz hozni. Figyeld meg, Jézus nem ment be a lepratelepre, bár a közelben vezetett az útja.

Mit teszel olyankor, amikor elhagy az egészséged, elveszted a családodat, az örömödet, a vagyonodat, akármit, és úgy tûnik Jézus nem is figyel oda, egészen másfelé néz? Elõfordulhat, hogy csalódott és keserû leszel, mert úgy érzed, mindenki mást megáld, csak téged nem, és azon tûnõdsz: Uram, mikor következem már én? Hûségesen szolgáltalak, mégis úgy látszik, hogy mindenki másra jobban figyelsz." Ilyenkor itt az ideje így kiáltani: Jézus, könyörülj rajtam!"

 Félre az udvariassággal és az önérzettel! Kétségbeesett emberek kétségbeesett imákat mondanak, és Isten válaszol az imáikra. Figyeld meg, amikor a leprások Jézussal találkoztak, nem azt kiáltották: Tisztátalan!" - pedig ezt írta elõ a törvény. Nem, õk most megtörték az elõírást.

Amikor nehéz helyzetben vagy, elõfordul, hogy ki kell törnöd ahhoz, hogy áttörhess. Azt kell tenned, amit Dávid is tett: Hangosan kiáltok az Úrhoz, és õ meghallgat szent hegyén" (Zsoltárok 3:5).

Rajta, ha választ akarsz, állítsd munkába a hitedet!

http://www.maiige.hu/

Dr-Kováts György: VEZETÉS… - 2. A SZERETET MEGMARAD… (1Kor 13,13.)

Kaptam egy levelet, melyben csúnya szavak szerepeltek. Olyan embertől kaptam, akivel már vagy 15 levelet váltottam, és nem gondoltam, hogy ezt fogom kapni tőle. Sokat segítettem neki, bizalmat szavaztam neki. De rá kellett jönnöm, hogy amit rábíztam, azzal nem bízhatom meg tovább. Ilyeneken járt az eszem, s közben a szeretet szerint igyekeztem eljárni.

Nem ismerjük egymást valójában, csak e-mail kapcsolat. Igazából azokat a dolgokat, amiket nekem leírt, nem tőlem tudja. Hogy honnan hallott róla? Az egész levél olyan lezáró, mint amit férj, feleség szokott írni válás előtt.

Ilyenkor figyelj a Szent Szellem vezetésére: meg fogja mondani, mit mond a szeretet. A szeretet ilyen helyzetben is mindent elfedez, mindent remél, mindent hisz, mindent eltűr. És soha el nem fogy.

Úgy tanultam az Úr Jézustól, hogy a szeretet az ilyen nehéz helyzetekben is szeret. Ha szeretsz, semmit nem veszíthetsz! A szeretet olyan vetés, amiből mindig lesz aratás. Ha a földön nem, akkor a mennyben igen.

Azok az emberek, akik így viselkednek, általában sok sérelmet szenvedtek az életben, és arra készülnek, hogy most is ez fog velük történni. Az ilyen embernek csak az segít, ha szeretik őket. Ez a hosszú távú befektetés.

Ezt jó sok évvel ezelőtt értettem meg.

Ebben meg is erősített egy olvasmány. Egy református testvér leírta a korábbi iszákos-mentő tapasztalatait. Egy amerikai missziós házról írt, ahol MINDIG visszafogadták az embereket. AKIK MEGRABOLÁK ŐKET, azokat is. Sokan rászorultak erre a hozzáállásra: odavetődtek nyomorult állapotban, mocskosan, betegen, éhesen, kiszolgáltatottan. Helyrehozták őket. S utána, néhány nap józanság után eltűntek, s voltak, akik néhány értékes dolgot is magukkal vittek a misszióból. Egy pár munkatárs a rendőrséghez fordult volna, de a vezető kapott egy látást Istentől, és azt mondta: „hagyjátok…, úgyis itt fognak ismét felbukkanni. Máshová hova mehetnének?”

Az ellopott dolog eladása, árának eliszogatása után az az ember újra nyomorult állapotba került, nem volt hova mennie, mint vissza, ebbe a missziós házba, ahol tiszta ruhát kapott, ellátást stb. Lehet, hogy még egyszer lopott, de hosszabb-rövidebb idő után ezek az emberek megtértek, és belőlük váltak a misszió igazi oszlopos tagjai.

Ne oszd meg magad!

 Jorsits Attila, 2013. július 01.

A Biblia szerint egy, egységes az az ember, aki azonosulni tud végső céljával, aki megfelel a róla és neki szóló isteni tervnek.

“Egy szolga sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” (Lk 16,13)

A kettősség a Bibliában olyan jelenség, amely mindegy, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben jelenik meg, mindig problémát okoz. A fenti igét leginkább Isten és a pénz szeretetének ellentéteként szoktuk értelmezni, ami helytálló, bár a mammon nem csak pénzt, hanem tágabb értelemben vett vagyont is jelent. Az igazi problémaitt is a kettősség. Nem az a gond, amikor egy hívőnek vagyona van, hanem az, amikor valaki Istent és a mammont egyaránt szolgálni akarja, egyformán fontosnak tartja. Ezt Jézus nem pusztán két különböző, hanem két tökéletesen ellentétes (anyagi és szellemi) célként írja le. Ez és az ehhez hasonló kettősségek tehát ellentétek,amelyek Istennél nem férnek össze egymással.

“Illés pedig odalépett az egész nép elé, és így szólt: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt, ha pedig a Baal, akkor őt kövessétek!” (1Kir 18,21)

Isten egy, és ezt nem csak lényére, személyére értjük, hanem úgy is, hogy Őbenne nincs kettősség és önellentmondás. Ez nem mondható el az emberről; tele vagyunk kettősségekkel, amelyekhihetetlen rombolást végeznek az életünkben.

“Ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie. Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból árasztja-e az édes és a keserű vizet? Avagy teremhet-e, testvéreim, a füge olajbogyót, és a szőlő fügét? Sós forrás sem adhat édes vizet!” (Jak 3,10-12)

Jakab apostol nagyon egyértelműen világít rá, hogy a kettősségek mennyire ellehetetlenítik a hívő ember életét és istenkapcsolatát. Isten művében működésképtelenné, rendeltetését betölteniképtelenné válik a kettős természetű ember, mert amelyik forrásból sós víz folyik, az nem tud édes vizet adni.

A kettősség nem csak a hitben, hanem az ember életvezetéseszempontjából is zsákutca. A média ma azt sugallja, hogy bármit megtehetünk és bármivé válhatunk. Annyi utat és célt jelölhetünk ki maguknak, amennyit csak akarunk, és csak döntés kérdése, hogy mivé leszünk – de ez nem igaz. Az igazán komoly célok közülcsak egyre tehetjük fel az életünket. Vagy annak megvalósításába fektetjük minden energiánkat – ezzel együtt a többiről lemondva –, vagy csak szétmorzsolódunk a lehetőségek tengerében. A kettősség, az önellentmondás minden területen rombol és pusztít. Isten egy, és minket is arra teremtett, hogy egységben legyünk önmagunkkal és Vele. Nem azért, mert mindenáron irányítani akar minket, hanem azért, mert tudja, hogy csak így jutunk valamire az életben, és csak így válhatunk Hozzá hasonlóvá.

Lelkem ujjong