Brian Brodersen: Szellemi harc (reszlet) 1.

Készítette: Lisa Szanyel
„Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, melyek a magasságban vannak.“
Efézus 6:11-12
A keresztény élet nem csupán abból áll, hogy egyszerűen hiszün

k Jézusban és boldogan élünk, amíg meg nem halunk. Szép volna, ha így lenne. Bárki azonban, aki komolyan törekszik az Urat követni, rájött, hogy nem ez a helyzet. Jézus azt mondta a követőinek, hogy az evilági életet nyomorúság és ellenállás fogja jellemezni. Ez az ellenállás nagyrészt az ördögtől és a gonosz szellemek sokaságától jön, akik egyesült erőt képviselnek Isten országával szemben. Biztos vagyok benne, hogy minden keresztén megtapasztalta már ezt az ellenállást, ki hevesebben, ki enyhébben. Abban biztos vagyok, sokan nem tudják vagy nem értik, hogy ez az ellenállás szellemi forrásból ered.
A sátán egyik leghatékonyabb stratégiája, hogy tudatlanságban tart minket ezzel kapcsolatban, és olyan jól álcázza magát, hogy nem vesszük észre, tulajdonképpen mi is történik.

Élet Ura jöjj közel.

18-as ZSOLTÁR.

Ember, ki vagy? 1.

Hogyan segít a Biblia megismerni és megérteni önmagunkat és kapcsolatainkat? Első rész.

Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé. Ültetett az Úristen egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált. (1Móz 2,7-8)

A Biblia nem bizonygatja Isten létezését. Nem sorol fel érveket, magyarázatokat, egyszerűen tényként kezeli Isten valóságát. A Teremtés könyvének első mondata erre is utal:

Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. (1Móz 1,1)

Isten van, Ő teremtette a világot. A Biblia ennyivel elintézettnek tekinti az Isten létezésével kapcsolatos összes kérdést, és nem véletlenül. Azért tehet így ilyen egyszerűen, mert Isten teremtői mivoltában kitörölhetetlen nyomot hagy teremtményeiben. Úgy kell ezt elképzelnünk, mint amikor egy műalkotás a szakértő szem számára egyértelmű, az alkotóra utaló jeleket hordoz. Az emberben az egyik ilyen alkotóra utaló jel a vallásosság. Az ember kultúrától, földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül vallásos. Nem kell bizonygatni számára Isten létezését, tudja, hogy létezik. Nem biztos, hogy megtalálja a helyes módját hite megélésének, de tudja, hogy van valami vagy valaki, aki nála sokkal nagyobb, és ezt nem hagyhatja figyelmen kívül. A vallás lényege, hogy kapcsolatot akarunk teremteni Istennel, mert nélküle nem teljes az életünk. Az ember eredendően tehát vallásos.

A Biblia, amikor Istenről beszél, az ember lelkében lévő tapasztalatra épít. Honnan származik ez a tapasztalat? Magából Istenből. Az ember teremtésének történetében azt olvassuk, hogy az ember két fő alkotórésze a föld pora és az isteni lehelet (szellem). E kettő egysége az ember. Értelmezhetjük nyugodtan úgy is, hogy Isten az emberben két világot kapcsolt össze. Ez teszi különlegessé a többi élőlény között.

Ennek a kettősségnek a következménye, hogy az ember nem csak az anyagi világot, hanem a szellemi valóságokat is érzékeli és kötődik is hozzájuk. Az embernek hinnie kell valamiben. Nemcsak azért, mert ha nem hisz, akkor racionálisan végiggondolva az élete értelmetlen, hanem azért is, mert szellemi valójának ez egy szükséglete.

A kielégítetlen szellemi szükségletek ugyanúgy szenvedést és előbb vagy utóbb – ez esetben szellemi – betegséget vagy halált okoznak, mint a testiek. Az első, szellemi hiányra utaló jel az emberben a személyiség egyensúlyvesztése, egy állandó hiányérzet. Nem tudja, hogy mi, de valami mindig hiányzik neki. Sokan próbálják anyagi természetű dolgokkal betölteni ezt a hiányt, ám az mindig visszatér. Hiába van meg minden a testi oldalon, ha a szellem szenved. Egyensúlyt kell teremteni, anélkül nincsen harmónia.

A te indításod az bennünk, hogy gyönyörűség dicsérnünk téged, mert magadnak teremtettél minket, s nyugtalan a szívünk, míg csak el nem pihen benned. (Szt Ágoston: Vallomások, 1. könyv 1/1)

Elfogadni Isten létezését – ez minden egyensúly, önismeret és istenismeret alapja.

 Jorsits Attila

(Folyt. köv.)

http://www.teologiablog.hu/ember-ki-vagy-1/

Imre Dinnyes: ÜTÉSRŐL ÜTÉSRE

Készítette: Imre Dinnyes

Jézus, Isten emberi arca. Isten az örökkévalóságtól fogva (mondjuk így) ránk akart nevetni. A dicsőséges Ádámra, de a bukott Ádámra is. A Fiú emberré válását nem a bűn vagy a bukás kényszerítette ki, hanem Isten szeretete. A különbség csak az árban volt. A bűn (elszakadás, elidegenedés, önzés) idegen Isten számára. Nem Ádám személye, hanem az, ahogyan Ádám Istenre, magára, és Évára nézett. Ezzel az Ádámmal akart Isten MINDENKÉPPEN közösségbe kerülni. Az ár végtelenül nagyobb lett Isten számára, mintha Ádám nem bukott volna el.

Azt gondolhatjuk, hogy Jézus emberi és Isteni természete valamilyen csodálatos oknál fogva könnyedén együttműködött egymással. Azonban meg kell látnunk, hogy ő nemcsak értünk jött, hanem KÖZÜLÜNK is! Bele kellett merülnie abba a természetbe, amit meg akart változtatni, újjá akart teremteni. A Teremtő egyszer már "bepiszkította" a kezét, amikor a porból elkészítette az ember testét. Eljött az idő, hogy ismét megtegye.

"Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben." (Lukács 2:52)

A "gyarapodás" szót normálisan egy természetes, folyamatos előrehaladásnak, növekedésnek értelmezzük. Azonban a görög kifejezés megdöbbentő jelentést hordoz. A "prokopto" szó azt jelenti szó szerint, amit a kovács a patkóval csinál: felizzítja a tűzben, majd kiveszi, és kalapácsával újra és újra és újra hatalmas csapásokat mérve formálja lassan, apránként, de biztosan olyanná, hogy céljának megfelelő legyen. A pro jelentése előre, a kopto jelentése pedig vágni, ütni.

Jézus emberként való növekedése a bukott emberi természet, az Istentől való elidegenedés vasának felizzítása és hatalmas erővel való ütése, ismét ütése, és újra ütése volt. Ádám cipőjében, a mi cipőnkben állva újra és újra nemet mondott a bukottságnak. Lépésről lépésre, csapásról csapásra haladt előre a kereszten át, hogy átváltoztassa a bukott emberi létet. A fiú az utolsó Ádámként hűséges maradt fiú mivoltához, eredeti önmagához - ÉRTÜNK. A kereszten teljes mértékben azonosult az emberi elveszettség tapasztalatával (Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem!), de ez az utolsó ütés, a végső csapás volt bukottság vasán. Utolsó szavai azonban - Elvégeztetett és Atyám, a te kezeidbe teszem le az én szellememet - a győzelem szavai voltak: ELKÉSZÜLT AMIÉRT JÖTT!

A MAG készen állt, hogy a földbe vetve megsokszorozza önmagát. Isten keze ismét "poros" lett, hogy a harmadik napon a második Ádám megszülessen és az eredeti tervnek megfelelően Éva is, a testéből.

Joel Osteen: Eljön a vasárnap!

15,3 Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint.

15,4 Eltemették, és - ugyancsak az Írások szerint - feltámadt a harmadik napon. (1Korinthus)

Amikor Krisztus feltámadását ünnepeljük, eszembe jut a kereszthalála. Az a péntek volt élete legfájdalmasabb, legkiábrándítóbb napja. Annyira szörnyű volt, hogy ezt megelőzően Jézus vérrel verejtékezett. Úgy nézett ki, hogy az ellenségei csúnyán elbántak vele. De Istennek más terve volt! Pénteken sírba tették Jézust, ellenségei győzelmi ünnepet ültek, de aztán a vasárnap reggel valami mást hozott. A sír nem tudta Jézust visszatartani! A sötétség erői nem tudták megállítani! Harmadnapra kijött a sírból és azt mondta: „Halott voltam, de most már örökké élni fogok!”

Megfogalmazhatunk egy alapelvet, amit a feltámadás tanít nekünk: Isten mindig befejezi, amit elkezdett. Nem számít, milyen sötétnek néz ki a dolog, nem számít milyen hosszú ideje tart, nem számít, hányan akarnak lenyomni, ha kitartasz a hitben, akkor Isten el fog vinni a péntekből a vasárnapba. Ő mindig elvégzi, amit elkezdett benned!

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy elvégzed, amit elkezdtél az életemben. Bízom Benned, és bármilyen sötétnek is tűnnek a dolgok, Te vagy számomra a remény ragyogó fénye. Köszönöm, hogy munkálkodsz a színfalak mögött, és átviszel engem ezen a helyzeten a győzelem helyére, életem minden területén! Jézus nevében. Ámen.

Joel Osteen

Dicsérünk, imádunk térdet hajtunk.

Bob Gass Légy óvatos:

Ha nincs saját biztos hitrendszered, meg fog tetszeni valaki másé!

Guti Tünde: A GYÖNGYSOR

   Lelkemben láttam egy megrázó képet. Elöntött a szánalom és az együttérzés, amikor átéreztem, hogy mai generációk haláltusája tárult elém különös módon. Az Úr csodája, ha néhány másodpercben megérthetünk és átvehetünk egy ránk bízott üzenetet.

   Minden összedől egyszer, ami nem Krisztusra épült. Egyetlen út van, ami az életre visz, ez JÉZUS!

                                *   *   *

   Egy ember kapaszkodott a magasban egy ide-oda himbálódzó kötélen. Sápadt arcára kiült a félelem, ahogy kétségbeesetten markolta azt a vékony szálat, amitől utolsó esélyként megmenekülést várt.

   Ekkor ismertem fel, hogy egy óriási gyöngysor végén függ az életéért küzdve, mert elszakadt a fonal.

   Sorban potyogtak le a gyöngyszemek, s ő rémülten fogódzkodott mindig a következőbe, hogy le ne zuhanjon. Egyre csak fogytak a szebbnél szebb gömbök lehullva a mélybe hangos csörrenéssel, összetörve a sötét szakadékban, s halálra dermedten nézte a pusztulást.

   SEMMIVÉ VÁLT A VALÓSNAK HITT ÁBRÁND…

   A végveszélybe került ember homlokán verejtékcseppek jelentek meg, agya lázasan dolgozta fel az ijesztő tényeket. Mindaz, amit évek nehéz munkájával összegyűjtött, mindaz, amit jónak és szépnek hitt, mindaz, amiben gyönyörködött és megelégedettséggel töltötte el, kárba veszett.

   Már utánuk sem mert nézni, csak az életét mentette újabb kapaszkodókat keresve, amit el is ért, de néhány másodperc után az is leszakadt, és folytatódott a hajsza tovább.

   A hosszú gyöngysor dísze rohamosan fogyatkozott… Halálra váltan tudatosult a küzdelemben, hogy még néhány gyöngyszem, és ennyi volt… Nincs semmi, ami megtartaná, amiben bízhatna vagy biztonságot jelentene. Nincs semmije.

   Már az utolsót is elvesztette a füzér szemeiből, mind lezuhant, összetört. Kimerült izmai összerándultak, felkészült, hogy itt a vég… S ekkor a zsinór végén meglátott egy keresztet.

Maradék erejével, eltorzult arccal görcsösen megragadta, és abban a pillanatban megmenekült. Valami köszönöm félét rebegett remegő ajka, inkább csak a lelkét öntötték el a hálaérzet lágy hullámai.

   Egyszeriben minden olyan békés lett. Egy láthatatlan erő gyengéden felemelte. Szeretetteljes hömpölygés járta át, mélységes nyugalom az Atya nyakában, Jézusba kapaszkodva és a Szent Szellem áramlásában elmerülve.

   Új élet kezdődött! Minden engedelmessége, irgalmas cselekedete, önmaga és a világ feletti győzelme, igazságban járása igazgyöngyöket fűzött élete fonalára.

   Mostantól Isten szüntelen hordozza, gyönyörködik benne, őrző szemei rajta vannak.

   A kapaszkodó ember én is lehetek, sőt bármelyikünk. Nem építhetünk hamis ábrándokra! A valóság Krisztus! Ne cseréljük igazgyöngyeinket hamisakra!

   A Sátán a világosság angyalaként akarja megtéveszteni a választottakat! VIGYÁZZATOK!

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/ateleseim/a-gyongysor.html

Ami nem öl meg, az erősebbé tesz

„Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti utaitok az én utaim, így szól az Úr! Mert a mint magasabbak az egek a földnél, aképpen magasabbak az én utaim utaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!” Ésaiás könyve 55,8-9

Gyülekezetünk egyik tagjának szomszédjában tűz ütött ki, és az ő lakásuk is teljesen tönkrement. Az egyik ismerőshöz költöztek átmenetileg. Felvetődik a kérdés, hogy Isten miért nem akadályozza meg az ilyen és ehhez hasonló tragédiákat, amikor megtehetné?

Olyan szépen el tudjuk mondani, hogy Isten formálni, nevelni szeretne bennünket, alkalmassá tenni az Ő országára és ezért megengedi azt, hogy nehézségek érjenek bennünket. Minden próba erősebbé tesz bennünket, és közben Isten figyel ránk, hogy nagyobb megpróbáltatás ne érjen, mint amit ne tudnánk elviselni.

Ha ez mind igaz, akkor mit kezdjünk azokkal az igékkel, hogy Ő „Megőriz…”, „Megvéd…”, „Nem érhet baj …” stb.

„Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok” – mondja a ma reggeli Igénk. Isten másként nézi a mi életünket. Gondoljunk csak a Jézus eljövetele előtti időkre! Most még három csoportja van az embereknek: akik hisznek, akik nem hisznek, és akik közömbösek. Mielőtt Jézus eljön már csak két csoport lesz: akik hűségesek Jézushoz és akik nem.

Melyik csoporthoz akarsz tartozni?

Ha az egyikhez, akkor nem vehetsz és nem adhatsz majd szabadon. Minden pillanatban ott lebeg majd a halálos ítélet a fejed felett. Üldöznek, és menekülnöd kell. Ezek azokkal történnek, akik Jézust követik. A másik csoport viszont elszenvedi a hét utolsó csapást, harapdálják nyelvüket fájdalmukban, a nap forrón perzseli őket.

Első látásra úgy tűnik, hogy mindegy mit választunk, szenvedni fogunk. De Isten gyermekei számára az ígéret is felcsendül – és ez a különbség ma is.

Isten nem ígérte a nehézségek, problémák nélküli életet, de azt igen, hogy Ő a nehézségekben is a tenyerén hordoz bennünket.

91. Zsoltárban a következőket olvashatjuk:

„Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugszik az. Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom! Mert Ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől. Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; pajzs és páncél az ő hűsége. Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal; A dögvésztől, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít. Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren; és hozzád nem is közelít. Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését! Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá: Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz; Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban. Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe. Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt. Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet! Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt. Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én szabadításomat.”

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2012/10/ami-nem-ol-meg-az-erosebbe-tesz.html

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Újra állítsd be a szellemi fókuszodat. Én élek, mondja az Úr, és az Én királyságom már áll. Elvégeztetett. Valóságos; és megadtam az utat is arra, hogy egy legyél Velem a Szellem láthatatlan birodalmában. Gyere és legyél közösségben velem a rejtekhelyen. Emelkedj fel a világi gondjaid fölé, és legyünk együtt édes együttlétben. Ne késlekedj! Gyere most, hogy az örömöd teljes legyen!

János 15:9-11 "Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben. Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen."

Jézusért égő szívű ember bizonyságtétele megbocsátásról, bűnbánatról, gy...

Film jézus második visszajövetele csilla664

Joel Osteen: A várakozásról

Készítette: Lisa Szanyel
Majdnem mindig várakozni kell. Vársz egy új kapcsolatra, házasságra, előléptetésre, gyógyulásra. Az élet nagy része várakozással telik el. A különbség az, hogy lehet helyesen és helytelenül várakozni. Túl gyakran feladunk célokat, ha azok nem terveink szerint valósulnak meg. Ez azért történik, mert nem helyes módon várakozunk. 
Jakab 5:7 „Légy türelmes, amikor várakozo

l”
„amikor” várakozol és nem azt, hogy „ha” várakozol. Ez azt jelenti, hogy valamikor mindenki várakozni fog.

Jakab 5:7 „Nézd, ahogy a gazda elvárva várakozik”
Ez a kulcs! Elvárással kell várakoznunk. Nem szabad leülnöd letörve, negatívan és arra gondolva, hogy helyzeted soha nem fog megváltozni. Azt mondod, hogy hittel imádkoztál, mégsem látod, hogyan mászhatnál ki a slamasztikából. Az elvárás azt jelenti, hogy pozitívak, reményteltek vagyunk. Úgy kelünk fel reggel, hogy arra készülünk, hogy aznap csupa jó dolog történik velünk. Lehetnek problémáink, de tudjuk, hogy talán a mai napon fognak megoldódni, lehet, hogy a mai nap lesz az áttörés.
A várakozásnak tehát nem szabad passzívnak lennie. Ha helyesen várakozunk, akkor előrelátva várakozunk. Úgy beszélünk, teszünk, mintha már megtörtént volna. Előkészületeket teszünk.
Ha meghívsz valakit vacsorára, akkor nem vársz rá, hogy megjelenjen, mielőtt elhatároznád, hogy elkezdesz főzni. Sokkal valószínűbb, hogy már korán reggel ellenőrzöd, hogy tiszta-e a lakás, elmégy a zöldségeshez bevásárolni, a virágboltba csokrot venni az asztalra, a pékhez friss kenyeret venni. Mindezeket az előkészületeket azért teszed, mert vársz valakire. És erre a hozzáállásra van szükségünk akkor, miközben arra várakozunk, hogy Isten ígérete megvalósuljon. Nem elég csak imádkoznunk, hanem tettekkel is alá kell támasztanunk imánkat.
Jakab 2:17 „A megfelelő tettek nélküli hit halott.”
Azt jelenti, hogy hihetünk valamiben, imádkozhatunk valamiért, de ha nem támasztjuk alá tettekkel, akkor nem sül ki belőle semmi jó.

Túl sok embernek nem helyes az elvárása. Nem várják a felemelkedést, helyzetük javulását. Nem veszik észre, hogy elvárásuk tartja őket a középszerűség szintjén.
Fel kell emelnünk elvárásunk szintjét. Ha keveset várunk el, akkor keveset is kapunk. Ha nem várjuk, hogy valami jobbá váljon, akkor nem is fog jobbá válni. Isten elvárásunk szintjén találkozik velünk. Figyelnünk kell arra, hogy mit várunk el. Minden reggel, mikor felkelünk az ágyból, mondjuk azt, hogy: ma valami jó dolog történik velem. Határozzuk meg már reggel a nap alaphangulatát. Mint egy kisgyerek, aki kibont egy ajándékot, nézz előre, hogy vajon milyen meglepetések várnak ma rám. Ahelyett, hogy keseregnél, várd el, hogy ma a megfelelő időben a megfelelő helyen leszel. Mint ahogy az üzletbe is azzal az elvárással mégy be, hogy megkapod, amit keresel, az állásinterjúra is úgy menj, hogy elvárod, hogy megkapd az állást. Az elvárásaid a hited gyakorlati megvalósulása.
Elvárásaid minden irányban hatnak. Ha reggel azzal kelsz fel, hogy nehéz napod lesz, az emberek barátságtalanok veled, akkor azt fogod magadhoz vonzani. Elvárásaid működni fognak, de nem a megfelelő módon használod őket.
Emlékszem egy fiatalemberre, aki a záróvizsgáira készült. Nagyon ideges volt, mert eddig minden vizsgáján leblokkolt és hiába készült szorgalmasan, nem tudott jól teljesíteni. Azt mondta nekem: Joel, kérlek, imádkozz értem, mert tudom, hogy megint így lesz. Én azt mondtam neki, hogy nem jó az elvárása. Változtasd meg az elvárásod es mondogasd a nap folyamán, hogy: elvárom, hogy a vizsgám kitűnően sikerül és a memóriám jól működik, nyugodt vagyok. A fiatalembernek ez lett az egyik legjobb vizsgája.
Jézus ezt mondja a Bibliában:
Máté 9:29
„According to your faith be it done unto you."
„Legyen nektek hitetek szerint.”
Kérdezem tőled, hogy mit vársz el az élettől? Kis dolgokat? Nagy dolgokat? Vagy semmit? Nagyon egyszerű a legrosszabbat elvárni, de változtass és várd el, hogy álmaid megvalósulnak.
Sokan öntudatlanul is a legrosszabb dolgokat várják el és általában meg is kapják.
Lehet, hogy a múltban sok csalódás ért, de ne ess a negatív gondolkodás csapdájába. Ahelyett, hogy ugyanazt várnád el, kezdj el csupa jót elvárni. Amikor reggel fölkelsz, gondolj arra, hogy Isten csodálatos dolgokat tartogat számodra. Várd izgatottan a nap folyamán, hogyan változnak a dolgok a te javadra. Lehetnek nehézségeim, de elvárom, hogy megoldódjanak. Lehet, hogy álmaim lehetetlennek tűnnek, de elvárom, hogy Isten nyisson, nekem egy utat hozzá. Csak elvárásaink szabnak korlátot életünknek.
Valaki mondta nekem egyszer: Joel, én nem szeretek nagy dolgokat elvárni, mert ha nem sikerül, akkor így nem ér olyan nagy csalódás.
Ez nem helyes. Ha nem vársz el jót, akkor nem teljesíted ki hitedet. Ha valami nem elképzeléseid szerint, vagy számodra nem elég gyorsan történik, tudd, ez azért van, mert Istennek valami jobb terve van veled.
Ne éld úgy az életed, hogy a csalódástól való félelem miatt nem mersz semmi jót elvárni. Mondhatod, hogy: Joel, én nem várok el semmi rosszat.
Valójában ez nem elég, ha nem várunk el rosszat. Nem lehetsz közömbös az elvárasok tekintetében.
Az a kérdésem, hogy elvársz-e valami jót? Elvárod, hogy álmaid megvalósuljanak? Elvárod, hogy az idei éved jobb lesz, mint a tavalyi?
Figyelj arra, hogy mit vársz el.
Talán egyedülálló vagy és arra vágysz, hogy férjhez menj. Ne gondolj arra, hogy talán sosem fog sikerülni, mert egyre idősebb leszel, és nem találkozol senkivel. Kezdd el elvárni, hogy a megfelelő időben a megfelelő helyen leszel. Hidd, hogy Isten a megfelelő kapcsolatokat és a megfelelő személyt hozza utadba.
Kérdezed: Joel, mi van akkor, ha ezt megteszem, és mégsem történik semmi?
Én kérdezem: mi van akkor, ha megteszed és történik valami?
Elárulom neked, hogy semmi sem fog történni, ha már az elején nem hiszel benne.
Én megtapasztaltam, hogy ha nem tartunk fegyelmet gondolatvilágunkban, elvárásainkban, akkor azok hajlamosak negatív irányba elszabadulni.
Ismerek olyan embereket, akik csak a következő kudarcra várnak.
Valaki kérdezte tőlem egyszer: Joel, neked gyönyörű családod van, sikeres vagy. Nem félsz attól, hogy szinte túl szép, hogy igaz legyen? Nem félsz, hogy egyszer valami rossz történik és mindennek vége lesz?
Én mondtam, hogy ilyesmire nem is gondolok. Megtanultam, hogy hitemet nem fordítom negatív dolgokra.
Tarts fegyelmet gondolataidban, mert különben elszabadulnak negatív irányba!
Én elvárom a jó dolgokat. Elvárom, hogy ez az évem jobb lesz, mint az előző. Elvárom a felemelkedést anyagilag, a párkapcsolatban, karrierben. Elvárom, hogy vágyaink teljesüljenek.
Várd el a felemelkedést életed minden területén. Sokan nem várnak el eleget. Fel kell emelned elvárásod szintjét. Ha megteszed, olyan magasra tudsz eljutni, amiről álmodni sem mertél volna. Készülj fel a többre!
Kezdj elvárni pozitív dolgokat! Kezdd elvárni, hogy gondjaid megoldódnak! Ne ragadj le! Isten nem akarja, hogy jövőre ugyanazon a szinten legyünk, mint most. Ő fel akar emelni, több befolyást akar adni neked. Azt akarja, hogy egészségileg, anyagilag, párkapcsolatodban jobban állj. Még nem érted el a felső határt. Vannak olyan képességek és tehetségek bensődben, amiket még nem fedeztél fel. Tele vagy hihetetlen lehetőségekkel!
Ahelyett, hogy rosszra számítasz, várd el inkább a legjobbakat. Ekkor új szintekre fogsz emelkedni és a győztesek életet fogod élni!

A nyitott ajtó

Készítette: Kereszténység a Biblia szerint

Neked szól az Úr Jézus!

Készítette: Keresztény idézetek ツ

Nem véletlenül olvasod most ezt.
Nem. Hiszen Isten már a születésed előtt tudta, hogy ebben a pillanatban épp itt leszel. Úgy tervezte, hogy néhány pillanatra megpróbálja felkelteni a figyelmedet, hogy elmondhassa neked ezt: 
(Rick Warren nyomán).

Ateizmus - a hit, mely téves

Készítette: György Csuka

József - Kubinyi Károly

Hit Gyülekezete - Szent Szellem, jöjj

Máté Evangélium 11. fejezet: Jézusnak adatott minden hatalom (revideált)

Mát. 11,1 És lőn [vagyis az történt], mikor elvégezte Jézus a tizenkét tanítványának [az apostoloknak] adott utasítást [és oktatást útbaigazítást, és rendelkezéseit], elméne [vagyis továbbment] onnan, hogy tanítson és prédikáljon [és hirdesse az igét] azoknak [környező] városaiban [is].

Mát. 11,2 János pedig, mikor meghallotta a fogságban [vagyis a börtönben, a tömlöcben] a Krisztus cselekedeteit [és tetteit], elküldvén kettőt az ő tanítványai közül [ezt üzente neki, és]*

* „Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén (bilincsbe verette), tömlöcbe (vagyis börtönbe) vetette vala Heródiásért (a Heródiás kedvéért), az ő testvérének, Fülöpnek feleségéért. Mert ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked ővele (együtt) élned. (és Heródes szerette volna megöletni), de mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert mint egy prófétát úgy tartják vala őt” (Mát. 14,3-5)

Azonban: „Mikor pedig Heródes, a negyedes fejedelem, megfeddetett ő tőle (és megintette őt János) Heródiásért, az ő testvérének, Filepnek feleségéért és mindama gonoszságokért (és gonosz tetteiért), amiket Heródes cselekedett, Ez még azzal tetézte mindezeket, hogy Jánost tömlöcbe vetteté (vagyis börtönbe csukatta)” (Luk. 3,19-20)

Mát. 11,3 Monda néki: Te vagy-é az, aki eljövendő, vagy mást várjunk?

Mát. 11,4 És felelvén Jézus, monda nékik: Menjetek el és jelentsétek [és mondjátok el; adjátok hírül, és adjátok tudtára] Jánosnak, amiket hallotok és láttok:

Mát. 11,5 A vakok [újra] látnak, és a sánták [és bénák] járnak; a poklosok [vagyis a leprások] megtisztulnak és a siketek (és némák) hallanak; a halottak föltámadnak [életre kelnek], és a (koldus)szegényeknek Evangélium [vagyis örömhír, örömüzenet] hirdettetik;

Mát. 11,6 És boldog, aki én bennem [és énrajtam] meg nem botránkozik [és aki el tud fogadni engem, aki miattam tőrbe nem esik, és el nem botlik]*

*Lukács bizonyságtétele Bemerítő János elbizonytalanodásáról így hangzik: „És Jánosnak mind ezeket elmondták (és hírül vitték) a tanítványai. És János az ő tanítványai közül kettőt előszólítván (magához hívatott, és) Elküldé Jézushoz (az Úrhoz ezzel a kérdéssel), mondván: Te vagy-é az, aki eljövendő vala, vagy mást várjunk? Mikor azért azok a férfiak hozzámentek (vagyis odaérkeztek hozzá), mondának: Bemerítő János küldött minket te hozzád (ezzel a kérdéssel), mondván: Te vagy-é az, aki eljövendő vala, vagy mást várjunk? Azon órában pedig (Jézus) sokakat (vagyis sok embert) gyógyított meg (különféle) betegségekből (és bajokból), csapásokból, (és megszabadított gonosz) tisztátalan szellemektől, és sok vaknak adá meg szeme világát (és adta vissza a látását). És felelvén Jézus, (így válaszolt, és) monda nékik: Elmenvén mondjátok meg (és vigyétek hírül) Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: hogy a vakok szemeik világát veszik (vagyis a vakok látnak), a sánták járnak, a poklosok (vagyis leprások) megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangélium prédikáltatik (és hirdettetik). És boldog, valaki én bennem meg nem botránkozik” (Luk. 7,18-23)

Az elbizonytalanodás egyik oka az volt, hogy Jánoshoz is eljutott az Úr Jézus tetteinek híre, Aki: „… körüljárta [és bejárta] vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten [vagyis a mennyek] országának Evangéliumát [az Isten királyságáról szóló örömhírt, királyi uralmának jó hírét, a győztes hadvezér érkezésének hírét]. És gyógyítván mindenféle [és mindenfajta] betegséget és mindenféle erőtlenséget [gyengeséget; minden bajt, kórt, fogyatékosságot, rosszullétet, krónikus jellegű fizikai rendellenességet az emberi szervezetben. Ártalmat, csapást, panaszt; gyötrő, kínos betegségeket] a nép között” (Mát. 9,35).

És az Úr Jézus szolgálatának eredményeként beteljesedtek a próféciák: „Megelevenednek (és életre kelnek) halottaid és holttesteim fölkelnek (és föltámadnak a holttestek): serkenjetek föl és énekeljetek (és ébredjetek, és ujjongjatok), akik a porban lakoztok, mert harmatod az élet (és a világosság) harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!” (Ésa. 26,19)

„És meghallják ama napon a siketek (is) az írás beszédeit, és a homályból és sötétből (és a homály és a sötétség után) a vakoknak szemei (pedig) látni fognak. És (újra) nagy örömük lesz a szenvedőknek az Úrban, és a szegény emberek vígadnak Izráel Szentjében” (Ésa. 29,18-19)

„És megismerik a tévelygő szelleműek az értelmet (és észhez térnek), és akik zúgolódnak, tanulságot tanulnak (és levonják a tanulságot)” (Ésa. 29,24)

„Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, aki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket! Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak, Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta (és szökellni fog), és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok (erednek) a kietlenben (a pusztában)” (Ésa. 35,4-6)

Mát. 11,7 Mikor [és miután] pedig azok elmentek vala, szólni [és beszélni] kezde Jézus a sokaságnak [a tömegnek] Jánosról: Mit látni [és miért] mentetek ki  a pusztába [a sivatagba]? Nádszálat [látni], amit a szél hajtogat [vagyis hogy széltől hajlongó, szél ingatta nádszálat lássatok, vagy széltől rázott nádat]?

Mát. 11,8 Hát mit látni [és ugyan miért] mentetek ki? Puha ruhába [és díszes, drága, finom kelmébe] öltözött embert-é? Ímé akik puha [és díszes, drága, finom] ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak [és azokat a királyi palotákban lehet megtalálni].

Mát. 11,9 Hát mit látni [de hát miért] mentetek ki? [akkor viszont kivel akartatok találkozni] Prófétát-é? Bizony, mondom néktek [azt láttatok, sőt], prófétánál is nagyobbat [és többet]!

Mát. 11,10 Mert ő az, akiről meg van írva: Ímé én elküldöm az én (hírvivő) követemet [vagyis angyalomat] a te orcád [a te színed] előtt, [aki megkészíti előtted a te útadat, [és hogy előtted járva előkészítse a te útadat].

Mát. 11,11 Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek [az asszonyok magzatai] között nem támadott [és nem lépett fel] nagyobb Bemerítő Jánosnál [mert Ő a legnagyobb azok között, akik valaha is megszülettek erre a világra]; de aki legkisebb a mennyeknek országában [az Isten Királyságában], nagyobb nálánál.

Mát. 11,12 A Bemerítő János idejétől [vagyis napjaitól] fogva pedig mind mostanig [vagyis az ő megjelenésétől mostanáig] erőszakoskodnak a mennyek országáért [és a mennyek országa erőszakot szenved, és erőszakkal lehet betörni], és az erőszakoskodók [és energikusak] ragadják el azt [és az erőszakosok igyekeznek hatalmukba keríteni; és ők ragadják azt magukhoz].

Mát. 11,13 Mert a próféták [vagyis az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyek, akik Isten jelenlétében éltek, és Tőle vettek Igéket] mindnyájan és a törvény Jánosig [Jelentése: Isten kegyelmet ad, vagyis a kegyelem korszakáig] prófétáltak [és isteni akaratot közvetíttettek] vala [és ezt János idejéig hirdették].

                                                        

Mát. 11,14 És ha be akarjátok venni [és ha akarjátok, fogadjátok el. És ha meg akarjátok érteni, és ha tudni akarjátok, ha készen álltok elfogadni, Ő maga], Illés, aki eljövendő vala [akinek el kellett jönnie].

Mát. 11,15 Akinek van füle a hallásra, hallja [meg]*

*Lukács is így folytatja bizonyságtételét: „Mikor pedig elmentek a János követei, kezdé mondani a sokaságnak János felől: Mit látni (és miért) mentetek ki a pusztába? Szél ingatta nádszálat-é? Hát mit látni (és ugyan miért) mentetek ki? Puha ruhákba öltözött embert-é? Ímé akik drága (és pompás) öltözetben és gyönyörűségben vannak (és bőségben élnek), a királyok palotáiban vannak. Hát mit látni (és miért) mentetek ki? Prófétát-é? Bizony mondom néktek (azt láttatok, sőt), prófétánál is nagyobbat. Ő az, aki felől meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orcád előtt (vagyis előtted), ki elkészíti előtted a te útadat. Mert mondom néktek, hogy azok között, akik asszonytól születtek, egy sincs nagyobb próféta Bemerítő Jánosnál; de aki legkisebb az Isten országában, nagyobb ő nála” (Luk. 7,24-28)

De Bemerítő János ennek a próféciának a beteljesedését várta: „Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja (és elegyengeti) előttem az utat, és mindjárt (és hamar) eljön az ő templomába az Úr, akit ti kerestek (és aki után vágyódtok), és a szövetségnek követe, akit ti kívántok; ímé, eljön (sőt jön is már), azt mondja a Seregeknek Ura. De kicsoda szenvedheti el, és ki bírja majd ki, az ő eljövetelének napját? És kicsoda áll meg az ő megjelenésekor? Hiszen olyan ő, mint az ötvösnek tüze, és a ruhamosóknak (vagyis a ruhatisztítóknak) lúgja! És ül, mint ötvös vagy ezüsttisztogató és megtisztítja Lévi fiait (ahogyan leül az ötvös, és megtisztítja az ezüstöt, úgy tisztítja meg az ÚR őket) és fényessé teszi őket, mint az aranyat és ezüstöt; és igazsággal visznek ételáldozatot (és akkor majd igaz áldozatokat visznek) az Úrnak” (Malak. 3,1-3)

Az Úr Jézus kijelentése így folytatódik: „A törvény és a próféták Bemerítő Jánosig valának: az időtől fogva az Istennek országa hirdettetik, és mindenki erőszakkal tör abba

(Más fordításban: A törvényt és a prófétákat Jánosig hirdették, azóta az Isten országának örömhírét hirdetik, és mindenki erőnek erejével törekszik feléje)” (Luk. 16,16)

„És megkérdezék őt az ő tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie? Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljő előbb, és mindent helyreállít; De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerték meg őt (és nem ismerték fel), hanem azt mívelték (azt tették) vele, amit (csak) akarának. Ezenképpen az ember Fiának is szenvednie kell majd őtőlük. Ekkor megértették a tanítványok, hogy Bemerítő Jánosról szóla (és beszél) nékik” (Mát. 17,10-13)

Mát. 11,16 De kihez hasonlítsam ezt a nemzetséget [vagy ezt a nemzedéket]? Hasonlatos [azokhoz] a gyermekekhez, akik a piacon [és a piactereken és a vásártereken] ülnek [és tanyáznak], és kiáltoznak az ő társaiknak [a többieknek],

Mát. 11,17 És [odakiáltják a többieknek], és ezt mondják: Sípoltunk [furulyáztunk, és fuvoláztunk] néktek, és nem táncoltatok; [siránkoztunk], és siralmas énekeket [vagyis siratót] énekeltünk néktek [és gyászdalokat fújtunk], és nem sírtatok [és nem gyászoltatok, és nem vertétek melleteket, nem is jajgattatok, és nem zokogtatok]*

*Az Úr Jézus Bemerítő Jánosról, és az Ő szolgálatáról tesz bizonyságot, de: „A farizeusok pedig és a törvénytudók az Isten tanácsát megveték ő magukra nézve (és elvetették Isten akaratát), nem merítkezvén be általa. Monda pedig az Úr: Mihez hasonlítsam azért e nemzetségnek embereit (vagy e nemzedék tagjait)? És mihez (is) hasonlók? Hasonlók a piacon ülő gyermekekhez, kik egymásnak kiáltanak, és ezt mondják: Sípoltunk (és furulyáztunk) néktek, és nem táncoltatok; siralmas énekeket (vagyis siratót) énekeltünk néktek, és nem sírtatok” (Luk. 7,30-32)

Mát. 11,18 Mert eljött János, aki sem eszik, sem iszik, és azt mondják: Ördög [vagyis gonosz szellem, démon] van benne.

Mát. 11,19 Eljött az embernek Fia, aki [ugyanúgy] eszik és iszik [mint mások], és ezt mondják: Ímé [nézzétek] a nagyétkű [falánk] és részeges [iszákos, borivó] ember, a vámszedők és bűnösök [a céltévesztők] barátja! És igazoltatik a bölcsesség az ő fiaitól [Más fordítás: De cselekedetei által nyert igazolást a bölcsesség, és az eredményei igazolják]*

*Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Mert eljött Bemerítő János, aki kenyeret sem eszik, bort sem iszik, és ezt mondjátok: Ördög (vagyis tisztátalan szellem, démon) van benne. Eljött az embernek Fia, aki eszik és iszik, és ezt mondjátok: Ímé a falánk és borivó (részeges) ember, a vámszedők és bűnösök (azaz a céltévesztettek) barátja. És igazoltatik a bölcsesség minden ő fiaitól (Más fordítás: De minden gyermekében igazolódott az ő bölcsessége)” (Luk. 7,33-35)

És hogy az Úr miért a bűnösökkel eszik és iszik, arra ad választ a Róla szóló prófécia: „Én az engem szeretőket szeretem, és akik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak. Gazdagság és tisztesség (és megbecsülés) van nálam, megmaradandó jó (és vagyon) és igazság. Jobb (és drágább) az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom (az én jövedelmem) a válogatott ezüstnél (és a színezüstnél). Az igazságnak útján járok, és az igazság ösvényének közepén (és a törvénynek az útjain). Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket (és kincstárukat) megtöltsem” (Péld. 8,17-21)

Mát. 11,20 Ekkor elkezdi szemükre hányni ama városoknak, [és meginteni, feddeni, és korholni kezdte azokat a városokat], amelyekben legtöbb csodái lőnek [melyekben hatalmát a legtöbbször mutatta meg, ahol a legtöbb erő működött általa, és ahol a legtöbb erő-megnyilvánulás történt], hogy nem tértek vala meg [hogy nem változtatták meg a gondolkodásukat, és az életüket, hogy nem tértek más felismerésre, és nem tértek észre]*

*Már a prófétán keresztül szólt az Úr: „Atyáitok idejétől fogva eltértetek rendeléseimtől és nem tartottátok meg azokat. Térjetek (meg) hozzám, és én is hozzátok térek, azt mondja a Seregeknek Ura. De azt mondjátok (és azt kérdezitek): Miben (és miből) térjünk meg?” (Malak. 3,7)

Mát. 11,21 Jaj [rossz lesz] néked Korazin [népe (jelentése: fekete hal; füstölgő kályha]! Jaj [rossz lesz] néked Bethsaida [lakója (jelentése: halászat háza, vadászat háza]! Mert ha Tírusban [jelentése: sziklák városa] és Sidonban [jelentése: lapos város] történnek vala azok az [erő-megnyilvánulások, és hatalmas] csodák [és ott működtek volna azok az erők], amelyek bennetek lőnek [és történtek]. Rég megtértek [vagyis már régen megváltoztatták volna életüket, régen más felismerésre tértek volna, már rég észre tértek, és gondolkozásmódot változtattak] volna gyászruhában [és szőrzsákban] és hamuban [vagyis fejükre hamut szórnának, hogy ezzel is kifejezzék, mennyire bánják a bűneiket].

Mát. 11,22 De mondom néktek: Tírusnak és Sídonnak könnyebb dolga [és elviselhetőbb, tűrhetőbb sorsa] lesz az ítélet [a döntés, a (meg)ítélés, és válság] napján, hogysem néktek*

*Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus szavairól: „Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! Mert ha Tírusban és Sidonban lettek volna azok a csodák, melyek te benned lőnek (és amelyek nálatok történtek), régen zsákban és hamuban ülve megtértek volna. Hanem Tírusnak és Sídonnak tűrhetőbb (és elviselhetőbb) lesz állapota (és sorsa) az ítéletkor, hogysem néktek” (Luk. 10,13-14)

Hiszen látták az Ő csodáit: „És alámenvén ővelük, megálla a síkságon (vagyis egy sík helyen), és (vele együtt) az ő tanítványainak serege (és nagy sokasága) és a népnek nagy sokasága (nagy néptömeg) egész Júdeából és Jeruzsálemből és Tírusnak és Sídonnak tengermelléki határából, akik (azért) jöttek, hogy hallgassák őt és meggyógyíttassanak betegségeikből. És akik tisztátalan szellemektől gyötrettek, meggyógyulnak. És az egész sokaság igyekezik vala őt illetni (és megérinteni): mert erő származék (és áradt ki) belőle, és mindeneket (és mindenkit) meggyógyíta” (Luk. 6,17-19)

Mát. 11,23 Te is Kapernaum, aki az égig felmagasztaltattál [talán nem az égig emelted-e magad], a pokolig* [a láthatatlan országig, a Hádészig, egészen az alvilágig] fogsz megaláztatni [és levettetni, alászállni, és lesüllyedni]. Mert ha Szodomában történnek vala azok a [hatalmas] csodák [és működtek volna azok az erők], amelyek te benned lőnek [és történtek, és amelyeket ti láttatok], mind e mai napig megmaradt volna [és még ma is állna, és nem pusztult volna el].

*Pokol. (jelentése: amit nem láthatunk). A halottak tartózkodási helye, vagy állapota. Megfelel a héber seolnak, amit sírnak fordítanak. Seol: A holtak hazájának neve az Ószövetségben, ahova az emberek haláluk után »alászállanak« Sírgödörszerű képződmény. Ezt a téries képzetet nem szabad túlértékelni. A seolba való leszállás gyakran csak a meghalás képes kifejezése, az eltemetésre történő utalás.

Mát. 11,24 De mondom néktek, hogy Szodoma földének [Szodoma népének] könnyebb dolga [és elviselhetőbb, és tűrhetőbb sorsa] lesz az ítélet napján, hogysem néked.

Mát. 11,25 Abban az időben szólván Jézus, monda: Hálákat adok néked [és magasztallak, dicsőítelek, áldalak téged, és vallást teszek rólad], Atyám, mennynek [égnek] és földnek Ura. Hogy elrejtetted [és titokban tartottad, eltitkoltad] ezeket [az igazságokat] a bölcsek és az értelmesek [az okosok éles eszűek] elől, és a kisdedeknek [és a kiskorúak előtt] megjelentetted [Más fordítás: De megmutattad azoknak, akik olyanok, mint a kisgyermekek, és kijelentetted, kinyilatkoztattad, leleplezted, és láthatóvá tetted ezeket a kisgyermekeknek (a kisdedeknek, a kicsinyeknek)].

Mát. 11,26 Igen, [valóban így van] Atyám, mert így volt kedves te előtted [és mert így láttad jónak, mert így tetszett neked, és mert ezt te is így láttad helyesnek].

Mát. 11,27 Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni [és kijelenteni, leleplezni, akinek szeme elől a Fiú a leplet el akarja vonni]*

*Lukács bizonyságtétele szerint ez akkor történt, amikor a hetven tanítvány győztesen visszatért: „Azon órában örvendeze (és így ujjongott) Jézus a Szent Szellem által, és monda: Hálákat adok néked (és magasztallak), Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted (és felfedted a gyermekeknek). Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted (és így láttad jónak). Mindent nékem adott (át) az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem csak a Fiú, és (az) akinek a Fiú akarja megjelenteni” (Luk. 10,21-22)

Mert: „Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent. Aki hisz a Fiúban, (annak) örök élete van; aki pedig nem enged (és nem engedelmeskedik) a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Ján. 3,35-36)

És: „Amiként te hatalmat adtál néki minden (hús)testen (vagyis minden halandó felett), hogy örök életet adjon mindennek, amit néki adtál. Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust” (Ján. 17,2-3)

Pál apostol bizonyságtétele: „Mert mindent az ő lábai alá vetett [Isten]. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló hogy azon kívül [vagyis annak kivételével], aki neki mindent alávetett. [Aki a mindenséget alá rendelte]. Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, [vagyis Istennek] aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben. [Más fordítás: Amikor azonban alá fogja rendelni a mindenséget, akkor majd maga a Fiú is alá fogja rendelni magát Annak, aki a mindenséget alá rendelte, hogy az Isten legyen minden mindenekben]” (1 Kor. 15,27-28)

 A feltámadott Úr átadja ezt a hatalmat a kihívottak közösségének, az eklézsiának: „És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen” (Mát. 28,18-20)

És hogy ez a hatalom – amelyet visszaad Istennek – a Krisztusé, és az Ő testéé, vagyis az Eklézsiáé, a felkenté,– azaz a fiúé – arról így beszél az Ige: „Sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel ő róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá? Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg, mindent lába alá vetettél.” Ha ugyanis mindent alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll, azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált” (Zsid. 2,6-9)

 Erről tesz bizonyságot a Szent Szellem Dávidon keresztül is: „micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is; Az ég madarait és a tenger halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár. Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!” (Zsolt. 8,5-10)

Hiszen Krisztus a fej, és az eklézsia – a kihívottak gyülekezete, mely Uráról, Krisztusról neveztetik – az Ő teste: „És Ő a feje a testnek, az egyháznak: aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék” „Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg. és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Kol. 1,18-19; 2,9-10)

Mát. 11,28 Jöjjetek [gyertek] énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok [akik kimerültetek] és megterheltettetek [és teher alatt éltek], és én megnyugosztlak titeket [és megnyugvást (nyugalmat) adok nektek, megpihentetlek (és felüdítlek) benneteket].

Mát. 11,29 Vegyétek föl magatokra az én igámat [az én jármomat], és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat [és megnyugvást] találtok a ti lelkeiteknek [vagyis magatoknak]*

*Amint azt a prófétán keresztül már kijelentette az Úr: „Mert megitatom a szomjú lelket (és felüdítem a fáradt lelket), és minden éhező (és elcsüggedt) lelket megelégítek” (Jer. 31,25)

„Hát nem tudod-e és nem hallottad-e, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremté a föld határait (Ő a földkerekség teremtője). Nem fárad, és nem lankad el; végére mehetetlen (és kifürkészhetetlen) bölcsessége! Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja (és nagyon erőssé teszi). Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak (és megbotlanak) a legkülönbek (a legkiválóbbak) is; De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk (mint a sasok), futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el!” (Ésa. 40,28-31) 

Dávid megvallása: „Az Úr megőrzi az alázatosokat (az együgyűeket, a kiskorúakat); én ügyefogyott voltam és megszabadított engem (elesett voltam, de ő megsegített). Térj meg (hát térj vissza) én lelkem (én bensőm) a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled (légy újból nyugodt, lelkem (én bensőm), mert jól bánt veled az ÚR). Minthogy megszabadítottad lelkemet (és megmentettél engem) a haláltól, szemeimet a könnyhullatástól és lábamat az eséstől (az elbukástól): Az Úr orcája (színe) előtt fogok járni az élőknek földén” (Zsolt. 116,6-9)

Mert: „Bő záport hintesz vala (és bőven adtál esőt), oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod (és a fáradtat megerősíted) vala” (Zsolt. 68,10)

És hogy ez hogyan történik, arról így szól Isten Igéje: „Az ünnep utolsó nagy napján pedig felállt Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám, és igyék. Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig mondja vala a Szellemről, amelyet veendők valának az Őbenne hívők: mert még nem vala (mert még nem adatott) Szent Szellem; mivelhogy Jézus még nem dicsőíttették meg” (Ján. 7,37-39)

Akkor következik be a hívő életében, hogy: „És majd ama napon, amelyen nyugalmat ád néked az Úr fáradságodtól és nyomorúságodtól és ama kemény szolgálattól, amellyel szolgálnod kellett. (És amikor majd nyugalomra fordítja az ÚR fájdalmaidat, nyugtalanságodat és azt a kemény szolgálatot, amelyet végezned kellett). E gúnydalt mondod Babilon királya felett, és szólsz: Miként lőn vége a nyomorgatónak (a sanyargatónak), a szolgaság házának (és az erőszaknak) vége lőn! Eltörte az Úr a gonoszok pálcáját (és vesszejét), az uralkodóknak vesszejét (a zsarnokság botját)” (Ésa. 14,3-5)

Ezért így figyelmeztet az apostol: „Óvakodjunk tehát, hogy mivel megvan (de még nem teljesedett be) az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, (gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről, és) valaki közületek fogyatkozásban levőnek ne láttassék. Mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől (munkáitól), amiképpen Isten is a magáéitól” (Zsid. 4,1.10)

Mát. 11,30 Mert az én igám [az én jármom] gyönyörűséges [boldogító; könnyű; hasznos; kellemes; és édes], és az én terhem [amit én teszek rátok] könnyű [és nem nehéz].