Magyar Continental Singers - Tükör

Áldottak vagyunk!

Flach Ferenc - Állok és Téged csodállak Istenem

Akit Isten küld

Keresztelő János bizonyságtétele.

"Utánam jön egy férfi , aki megelőzött engem, mert előbb volt mint én. Én nem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy ismerté legyen Izráel előtt."

Így tett erről bizonyságot János: " Láttam, hogy a Lélek leszállt az égből, mint egy galamb, és megnyugodott rajta. Én nem ismertem őt, de aki elküldött, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: Akire látod a Lelket leszállni és megnyugodni rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel. Én láttam, és bizonyságot tettem arról, hogy ez az Isten Fia."

János 1:30-34,

János felkészítette a népet erre a nagy eseményre, kijelentette, hogy akire rászáll a galamb, az Isten Báránya.

"Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!"

 János 1:29,

Ez a mondat elég volt azoknak, akiknek szólt. A jövendő tanítványoknak. Mert az övéi hallják és felismerik őt.

"Íme, az Isten  Báránya!"

Meghallotta a két tanítvány, hogy ő ezt mondta, és követték Jézust. Jézus megfordult, és  amikor meglátta, hogy követik őt, megszólította őket: " Mit kerestek?"

Ők pedig ezt válaszolták: " Rabbi - ami azt jelenti: Mester -, hol van a lakásod?

Ő így szólt: "Jöjjetek, és meglátjátok."

János. 1:36-39,

Ma is így működik ez aki keresi őt az megtalálja. Milyen egyszerűen történnek a találkozások, hallunk róla és a találkozáskor már követjük is őt. Mert kiválasztottak vagyunk, mert akartuk megismerni őt. Követjük őt és az Ige alapján meg is ismerjük teljes valóját, ő pedig elfogad, szeret minket, tanít és pásztorol mindenkit aki hozzá tartozik.

Csúcsra törő

„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, a mint van” 1Jn 3,2

Pontosan megtervezte az útvonalat fel a csúcsig. Tudta, hogy melyik ponton indul el, és azt is, hol fut a fő repedés, amit el kell érnie. Bízott magában és abban is, hogy jól választotta ki a napot, és nem fog esni az eső. Nem egészséges, ha az ember meg akarja mászni a „Nagy sziklát”. Sokan próbálkoztak már, de csak néhánynak sikerült az ismerősei közül látni a csodálatos panorámát onnan fentről. Most már ő is közéjük akart tartozni. Amikor nekilendült, bátran haladt előre. Keze, lába rutinosan kereste a kapaszkodókat, kis hasadékokat a kemény felszínen; elkerülve a porosabb, mozgékonyabb részeket, nehogy néhány kavics miatt az elejéről kelljen kezdenie. Nem jó dolog megcsúszni, lezuhanni, még akkor sem, ha biztosító kötelet használt. Könnyen megsérülhet az ember.

„Csak a hasadék, csak az is sikerüljön!” – gondolta. Sokat gyakorolt rá. Még eddig egyszer sem mászott úgy, hogy két sziklafal közé került volna, és alig marad kapaszkodó. Ha oda ér, nagyon vigyázni fog. Ott lesz két világ között. Mindig ébernek kell lennie, jól kell gazdálkodnia az erejével. Minden ponton meg kell feszítenie az izmait, a keze és a lába nem csúszhat meg. Egyszerre csak az egyik pihenhet, de lesz egy rövidebb szakasz, amikor egyik sem. „Ott adjon nekem erőt az Úr!” – sóhajtotta magában. Bátorságot adott neki a mászáshoz, hogy az eddigi próbák sikerültek. Mindenki azt mondta: jó hegymászó lesz, ha ezt a pályát is legyőzi.

Minden jól sikerült, ahogy szerette volna. De volt egy pont, vagy talán kettő, ahol úgy érezte, mintha átsegítenék az akadályon. Amikor elfogyott az ereje, amikor egy pillanatra megcsúszott a lába, véletlenül mégis kapaszkodóra lelt, mégis ki tudott tartani. Amikor túljutott a visszahajló peremen, amikor felhúzta magát csupán a keze erejével és végre két lábbal állt világa fölött, jóleső érzés töltötte el a szívét.

A hitre jutott ember két világ között él. Életének - szíve szerint - már nem lenne része mindaz, ami szédíti, csábítja, rosszra viszi az embert, de még nem is ért célba. Nem hallja még a mennyei hárfákon játszó angyalok zenéjét, csak homályosan látja az Isten dicsőségét és egyre csak Felé törekszik. Az útja sem egyszerű. Fel kell készülnie, folyamatosan kell tanulnia, mindent meg kell pontosan terveznie a célig és egy percre sem felejtheti el, ki ő valójában. Ha ezek szerint cselekszik, még ha útját állják is csalfa akadályok, még ha lankad is az ereje, a gondviselő Isten vele lesz, reménye megtartja őt és meglátja majd az Isten arcát.

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2012/02/csucsra-toro.html

Jézus szólt

Bátorság és megalkuvás - Görbicz Tamás 2012.05.20-án elhangzott prédikác...

Ígéret a győzteseknek

Istenben bízom

 „Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam” (71. Zsoltár. 7. vers)

„Csudává lettem sokaknak”, vagy, ahogy más fordítás mondja „csodálkoznak rajtam sokan.” - mondja Dávid. Mi lehetett a csodálkozás oka?

Dávid isteni csodával legyőzte a Gáthi óriást, Góliátot, több harci sikert ért el pásztorfiúként, mint a korabeli harcedzett vitézek, vagy maga Saul a király. „És énekelni kezdének az asszonyok, kik vígadozának és mondának: Megverte Saul az ő ezerét és Dávid is az ő tízezerét.” (1Sám.18:7)

Bizony, ez is lehetett volna a csodálkozás tárgya. Viszont, Dávid az igaztalan üldözés miatt vált „csudává” sokak számára. A korabeli bulvársajtó biztos tele volt történetével; A semmiből jött, hős lett, de kiderült, hogy csak a trónt akarta megkaparintani. Vérdíjat tűztek ki a fejére, de ez a ’rablófejedelem’, csodával határos módon mindig kicsúszik a hatóság kezéből...

A tömeg számára ez a skandalum volt a csoda, Dávid számára valami más. Amikor menekül féltékeny apósa gyilkos haragja elől, szabadulásában nem saját találékonyságát, ügyességét látja, hanem Isten erejének megnyilvánulását.

S hozzá hasonlóan, mi is üldözöttek vagyunk. „a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen.” (1Pét.5:8)

Életünk nap, mint nap veszélyben forog. De az Úr, akiben bízunk sokszor számunkra láthatatlan módon oltalmaz meg a legnagyobb veszélytől, a kárhozat útjától.

Így ma Dáviddal együtt adjunk hálát az Örökkévalónak, hogy a lelki harcunkhoz erőt ad ma is, és az Ő érdeméért győzőként ott ülhetünk, az Ő királyi székében.

„Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.” (Jel.3:21)

http://reggelidicseret.blogspot.com

Oswald Chambers: ISTENI TERVEK FELFEDEZÉSE

"Az Úr vezérelt engem ez utamban..." (1Móz 24,27).

Annyira eggyé kellene lennünk Istennel, hogy ne legyen szükségünk folytonos vezetést kérnünk. A megszentelődés Isten gyermekeivé tett minket, és a gyermek életének természetes vonása az engedelmesség. Ha engedetlen akarna lenni, azonnal ösztönszerűen észreveszi a diszharmóniát. A szellemi élet területén az ösztönösen megérzett belső zavar Isten Szellemének az intése. Amikor Ő megdorgál, abban a pillanatban állj meg! Újulj meg elméd szellemében, hogy megértsed, mit akar Isten. Ha Isten Szellemétől újjászülettünk, hitünk kudarca, ha ebben vagy abban vezetést kérünk. "Az Úr vezérelt engem", és ha visszanézünk, meglátjuk azt a csodálatos tervet, amit - amikor újjászülettünk - Istentől elfogadtunk.

Mindannyian megláthatjuk Istent a rendkívüli dolgokban, de ahhoz már szellemi képzettség kell, hogy minden kis részletkérdésben is meglássuk Őt. Soha ne gondolj arra, hogy a "véletlen"-nek nevezett esemény nem Isten rendelése! Légy kész, hogy mindenben felismerd Isten terveit! Őrizkedj attól, nehogy bálvánnyá tedd saját meggyőződésedhez való ragaszkodásodat, ahelyett, hogy Istennek rendelnéd alá magad! "Sohasem fogom ezt megtenni" - pedig valószínű, hogy mégis meg kell tenned, ha az Ő szentje vagy. Nem élt a mi Urunknál következetlenebb lény ezen a földön, de Atyjával szemben sohasem volt következetlen. A szent ne valamilyen elvhez legyen hűséges, hanem az isteni élethez. Az isteni élet mindig újra felfedezi az isteni gondolkozást. Könnyebb fanatikusnak lenni, mint hűségesen hívőnek, mert meglepően megalázó Isten iránt hűségesnek lenni - különösen a lelki gőg számára.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Hát elfeledkezhetik-e az anya a gyermekéről

Énekem az Úrnak!

Hősök voltunk !!!!!!

Akik a 1980-as évek előtt születtek, azok valódi HŐSÖK,

Gondolj csak bele, 1990 előtt születettek, azaz Mi, kész csoda, hogy életben maradtunk.

Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom.

A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval.

Mikor bicajozni mentünk, nem hogy könyökvédőnk, de sisakunk sem volt. Még rendes biciklink sem.

Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Sokáig kevertük a szódavízzel. Azt hittük az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között. Mai napig szódának hívom a ásványvizet!

Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nem hogy mobil.

Nyáron a derékig érő fűben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham.

Nem tudtuk mi az az UV sugárzás, a pollen.

Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak.

Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy Mc'Donaldson edződött amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra. Zseniális!!!! Így volt!

Az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk.

A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont 'bedeko'-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz.

Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült.

A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt.

A WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, Domestos mentes korban.

Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy esetleg spektruma (az valami számítógép volt). áááááá

De szó sem volt Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, Videó játékról, 164 tévécsatornáról, műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVD-ről, internetről, Fitness-Club kártyáról vagy

mobiltelefonról.

Viszont voltak barátaink!!!!!!! bezonyám!

Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a ping-pong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek.

Nem kellet megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket!

Nem vittek és nem hoztak a szülők.... Mégis itt vagyunk.

Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk.

Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult.

Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is. Azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. Mennyire igaz!!

A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük.

Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. így volt!

Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk.

Ismertük a törvényt. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a

bűntudat, a jóérzés, a felelősség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét.

Ezek voltunk mi!

Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.

Bob Gass: A „hit szabályai” szerint élni

„Hitben haltak meg ezek mind…” (Zsidók 11:13)

A Biblia azt mondja: „Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat…” (Zsidók 11:13).

A hit emberei előre látják, amit Isten megígért, akár megtapasztalják megvalósulásukat, akár nem. „Hogy hihetek egy ígéretben, ha nem láttam beteljesedni?” – kérdezed.

Az olyan emberek, mint Ábrahám nem érték meg, hogy lássák Isten életükre vonatkozó ígéretének teljes beteljesedését, de úgy haltak meg, hogy hittek benne.

Istenben bízni azt jelenti, hogy biztosra veszed szavát, akkor is, ha még nincs semmi látható megnyilvánulása annak, hogy amit mondott, az valósággá lesz. Ha már a halálos ágyadon vagy, és még mindig nem teljesedett be, akkor is bízol benne.

Ezt jelenti hit által élni. Az idézett igében az a kifejezés, hogy „hitben”, különbözik attól, amit a szakasz többi részében olvashatunk: „hit által”. A „hitben” igazából azt jelenti: „a hit szerint, a hitnek megfelelően”. Ezek az emberek a „hit szabályai” szerint éltek. A hit volt az uralkodó alapelv az életükben! Ezért, még ha úgy mentek is a sírba, hogy nem látták megvalósulni Isten ígéreteit, mégis úgy távoztak, hogy ezt mondták: „Isten akkor is igazat mondott”. Tudták, hogy a beteljesedés el fog jönni, és ennek várásában éltek.

 Ezt kéri ma tőled is Isten. Azt szeretné, hogy úgy élj előtte, hogy számítasz ígéreteire akkor is, ha minden körülmény ellene szól annak, amit az ígéret állít. Azt is jelenti, hogy nem manipulálod a körülményeket, hogy „besegíts” Istennek, mint ahogy Sára tette, amikor Izmael született. Azt jelenti, hogy bízol Istenben, hogy az Ő módszereivel, az Ő időzítése szerint és az Ő dicsőségére be fogja teljesíteni.

Előttem áll az élet.

Készítette: Előttem áll az élet. Nem látok tőle semmit.

Teremtés

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Volt egyszer egy szegény ember, aki gondterhelten bandukolt az erdő szélén… Amikor elfáradt, leült pihenni, és a hátát egy fának támasztotta. Ekkor még nem tudta, milyen fát választott. Különös, mágikus fa volt ez. Olyan fa, ami minden kívánságát teljesíti annak, aki hozzá ér.

A vándor először arra gondolt, milyen jó lenne most egy pohár víz. Hirtelen azon vette észre magát, hogy egy pohár kristálytiszta víz van a kezében. Meglepetten nézte, vizsgálgatta, még meg is szagolta. Végül úgy döntött, hogy nem lehet veszélyes, és megitta. Aztán megéhezett, és valami ennivalót kívánt. Az étel ugyanolyan hirtelen és bámulatos módon jelent meg előtte, mint a víz.

- Úgy látszik, teljesülnek a kívánságaim! – gondolta meglepetten.

Most már hangosan mondta ki:

- Akkor hát szeretnék egy gyönyörű házat!

Az előtte lévő völgyben megjelent a ház. Arcán széles mosollyal szolgákat kívánt, akik a háznak gondját viseljék. Amint ezek is megjelentek, úgy érezte, hihetetlen erővel áldotta meg az Úr. Kívánt hát magának egy gyönyörű szép és rendkívül intelligens asszonyt, akivel szerencséjét megoszthatja.

Amikor ez is valóra vált, meglepődve szólt a nőhöz:

- Várj csak egy kicsit! Mi történik itt? Nekem nincs ilyen szerencsém! Ez velem nem történhet meg!

Abban a pillanatban, hogy ezeket a szavakat kimondta… minden eltűnt.

- Tudtam”– mondta, és megrázta a fejét.

Azután felállt, és gondterhelten bandukolt tovább az erdő szélén…

Júda oroszlánja: Új élet Krisztusban

Gyakran tapasztalom azt, amikor egy új üzenet készül, hogy Isten elém hoz embereket, helyzeteket vagy engem vezet oda olyan emberekhez, vagy küld bele szituációkba, amelyeken, vagy akiken keresztül konkrétan bemutatja, hogy a fizikai szememmel is lássam, megértsem, miről is akar most tanítást adni nekünk. Így történt ez most is, ráadásul két ízben is adott az Úr bizonyosságot, megerősítést arról, amiről ma szó lesz.

Hadd kezdjem azzal, hogy Istennek az az akarata, hogy a keresztények felé angyalok szolgáljanak és ott legyenek mellettük, aktívan az életük részeivé válva. Istennek az az akarata, hogy a természetfeletti világban éljünk, abban az új életben, ami Jézus feltámadása után van.

Jézus élete és szolgálata során többször is szolgáltak angyalok, vagy vitték a hírt angyalok. Pl. Az üres sírnál angyalok voltak a fejénél és a lábainál ott, ahol Jézus teste korábban feküdt.

János 20:12

„és két angyalt látott, amint fehér öltözetben ott ültek, egyik a fejnél, másik a lábnál, ahol Jézus teste feküdt.”

A menybemenetel után hirtelen két angyal jelent meg a tanítványoknak.

Ap.Csel 1:10

„ De mialatt meredten néztek a mennybe távozó után, fehér ruhában hirtelen két angyal állott eléjük és megszólította őket: „Galileai férfiak, miért álltok itt s néztek a mennybe? Az a Jézus, aki tőletek a mennybe felvétetett, ugyanazon a módon jő majd el, ahogy őt a mennybe menni láttátok.”

Amíg mi  hivők testben élünk, az óember vezet bennünket és nem haltunk meg a test kívánságainak, addig nem fogjuk megtapasztalni ezt a természetfeletti áldást.

Amíg a hivők életét a test irányítja, addig nem lép működésbe a szellemvilág. Bele kell lépnünk a feltámadás erejébe, és annak természetfeletti csodájába kell részesülnünk. A test teljes halálba adása, a saját egó feladása, a lélek vezette intellektuális kontroll feladása, az értelem, érzelem és emberi akarat gyeplőjének átadása a Szent Szellemnek. Amint megtapasztaljuk a test, az ”óemberi kő” elgördülését, beléphetünk a szellemvilág csodálatos dimenziójába, ahol angyalok fognak szolgálni felénk,és beszélni hozzánk. Amikor már a hústest szabad a bűn és a halál törvényétől, amikor már nem a test dolgai és kívánságai körül forognak a gondolatok, hanem a Szellem dolgai körül (Róma 8:5) amikor a test aláveti magát a Szent Szellem uralmának, akkor már nem a test kívánsága szerint fogunk élni többé. A Szent Szellemmel megöldököljük a test műveit, a rosszindulatot, a felfuvalkodást, az önző gondolkodást, az egoista szemléletet (én életem, nekem, én tekintélyem, én gyerekem, én vagyok a sorban az első, engem nézzetek, vegyetek már észre stb.)     megöldököljük  a képmutató hivő életet, akkor ezután a Szent Szellem fogja tudni élni Jézus életét az életükben. Akkor Jézus feltámadásának az élete, a feltámadás ereje látható lesz a beszédünkön, a hétköznapi életünkön, a munkahelyen is és a gyülekezetekben egyaránt. Akkor mindannyiunknál ott lesznek az angyalok - ugyanúgy, ahogy ott voltak az üres sírban – ott lesznek a fejnél is és a lábunknál is, ott lesznek a gondolatainknál és a járásunk közben is meg fogjuk tapasztalni őket.

A testi keresztény még nem ment át Jézussal a halálból az életre, benne és általa Jézus nem tudja a feltámadott életét élni. Ezért a testi keresztény még nem ismeri a szellemben járás áldásait, és hogyha beszélgetsz vele, nem is érti, hogy miről beszélsz. Nála még nem gördült el a kő.

 Kolossé 3. (Csia ford.)  

„Ha tehát a Felkenttel együtt feltámadtatok, a fenn lévőket keressétek, ahol a Felkent van, az Isten jobbján ülve. Eszetek a fenn lévőkön járjon, ne a földön levőkön! Hiszen meghaltatok, s életetek a Felkenttel együtt rejtve van az Istenben. Mikor a Felkent, aki a mi életünk, láthatóvá lesz, akkor ti is megdicsőülve Vele együtt láthatókká lesztek.

Öljétek el hát földön lévő tagjaitokat, a paráznaságot, tisztátalanságot, szenvedélyt, gonosz vágyat, továbbá a telhetetlenséget, ami bálványimádás. Ezekért jön el az Isten haragja. Tegyétek le ti is mind: a haragot, indulatot, gonoszságot, rágalmazást, szátokból a gyalázatos beszédet. Ne hazudjtok egymás ellen, ha egyszer az óembert foglalkozásaival együtt levetkőztétek, és az újat felöltöttétek, mely annak képére újul meg, minduntalan új megismerésre, aki azt teremtette. Öltsétek fel tehát azért, mert Isten választottai szentek és szeretettek vagytok, az irgalom gerjedezését, jóságosságot, alázatosságra való törekvést, szelídséget, hosszútűrést. Viseljétek el egymást és legyetek kegyelmesek egymáshoz, ha valakinek valaki ellen panasza volna. Ahogy az Úr kegyelmet adott nektek, úgy kegyelmezzetek ti is. Mindezekre rá öltsétek fel a szeretetet, mely a legtökéletesebb kötelék.”

 Hogyha Jézus Krisztus feltámadási erejében éljük a mindennapjainkat, akkor meg fogjuk tapasztalni az angyalok segítségét, szolgálatát, akik ott járnak előttünk, ott járnak mögöttünk is és intézik a dolgainkat. Akkor mennyei helyeken járhatunk Jézussal, akkor ki – és bejárásunk lesz a menyben, akkor az Ő gondolatai a mieink lesznek, az Ő útjai a mieink lesznek, és az Ő terhét fogjuk hordozni, nem a sajátunkat.

   

„Mert feltámadtatok és a ti életetek el van rejtve Krisztusban.”

Ezen a szinten már olyan könnyű az új életet élni, mert nem mi élünk, a régi élet már halott, már régen nem harcol, itt már a Felkent éli bennünk az Ő életét.

Ezen a szinten az emberi jellem érett arra, hogy hitelesen mutassa be Krisztust a világnak. Ezen a szinten egy nyitott menny alatt élhetünk, ahol fontosabb lesz számunkra a mennyei világ, mint a földi világ, ahol a szellemvilág valóság lesz a számunkra, ahol Krisztus a Felkent az Úr, a Szent Szellem hangja, jelenléte, a természetfölötti dimenzió és az angyalok, vagyis maga a menny fogja meghatározni a földi életünket és annak irányát.

Amikor a test befolyása megszűnik az életünkben, akkor fog tudni a Szent Szellem folyója teljesen kiáradni. Amikor a test és annak kívánságai már nem bálványok többé, akkor fog az új élet, Krisztus élete előtörni bennünk. Sátán a befolyásolásával csábítja a lelkünket, az óemberünket, hogy a bennünk lévő Krisztusi élet ne tudjon kiteljesedni. Kérdés, hogy a Szent Szellemnek engedünk – e vagy ennek a hamis befolyásnak, amelyik léhaságot hoz a hivők életében, egy könnyelmű életmódot, és könnyelmű gondolkodást eredményez, egy felszínes hivő életet, és a világgal és annak kívánságaival való keveredést.

A sátán hamis befolyásának engedve az óember ott felejti magát a tv előtt, az internet előtt, ott találjuk ezt az óembert a világi programokon, vagy a foci vb szenvedélyes szurkolói között és vicces, kétértelmű beszédek jönnek ki a száján, vagy éppen egy folyamatos ábrándozás alatt éli az életét.  A sátán befolyásolásával használni tudja az óembert az ő céljaira, az ő szolgálatára. Befolyásolhatja az ember érzelmeit, akaratát, amikor az ember az indulatai felett nem tud gyeplőt tartani, amikor hiába akar Istennek engedni, mégsem tud. Meg kell tagadnunk a test, az óember uralmát, és meg kell tagadnunk a sátán befolyását a lelkünkre nézve, ahhoz, hogy a szellemünk szabadon tudjon a Szent Szellemmel összekapcsolódva együtt irányítani és vezetni.

A másik oldalon pedig Isten is használni akarja ezt az embert, de nem az óembert, hanem a feltámadás erejében járó új embert az Ő szolgálatára.

Kérdés, hogy kinek az életét éled, Ki éli az életét benned? Isten, a sátán, az új ember vagy az óember? Az óember uralma akadályozza a Szent Szellem szabad áramlását.

A lelkünknek, az óembernek a törekvése, nincs összhangban a Szent Szellemmel. Az óember ábrándozik, kedélyállapota hullámzó, az óember érzelgős, az óembernél még ott vannak a hajlamok, a generációs bűnök. Az értelemnek legfontosabb, hogy a mennyei impulzusok irányítsák, a Szellem uralma alatt legyen, és Ő irányítsa az embert. Ez akkor tud megvalósulni, hogyha az óember halott,hogyha meg van tagadva és a keresztre van küldve.

„Mert meghaltatok és a ti életetek el van rejtve a Krisztusban…”

Amint az Isten igazsága a Szent Szellem által nem tud átáramlani az értelmünkbe, máris a hústest kezd irányítani és máris tévúton járunk, elvesztettük a feltámadás erejét. Az új ember már nem tud kiteljesedni A gondolkodásunkért felelősek vagyunk, nem engedhetjük meg, hogy a sátán hamis befolyása alá kerüljenek, de azt sem, hogy ne a Szent Szellem irányítsa azt. Foglyul kell ejtenünk a hamis gondolkodásmódot, és minden magaslatot, amely Isten ismeretével szemben emeltetett és amelyek akadályozzák az Isten akaratát az életünkben.

Ebben a gonosz világban nem engedhetjük meg, hogy a sátán hamisságokat csepegtessen a gondolkodásunkban és ő prédikáljon vagy irányítsa azokat. Amint engedünk neki, ez aztán kihat a döntéseinkre, a beszédünkre és a cselekedeteinkre, a kapcsolatainkra. A sátánnak az a célja, hogy a hajlamainkat felhasználja, a gondolatainkat, az értelmünket és érzelmeinket befolyásolhassa, mert akkor nyert ügye van, máris megakadályozta, hogy Krisztus láthatóvá váljon bennünk.

Egyedül Isten élő, kinyilatkoztatott igéje, amely kétélű kard, tudja szétválasztani az óemberi cselekedeteket, az emberi erőlködést és a szellemi embert.

Zsidók 4:12

„ Mert az Isten igéje él és hatékony, élesebb bármely kétélű kardnál, és elhat a léleknek és a szellemnek, az ízeknek és a velőknek széjjeloszlásáig, megítélni képes a szív szenvedélyeit és gondolatait:” (Csia ford.)

  

Egyedül Isten kinyilatkoztatott igéje képes bennünket átvinni a kereszt előtti állapotból a kereszt utániba, vagyis a hústestból, az óember állapotából az újemberig, a feltámadott új életig. Amikor a Szent Szellem által megvilágosított ige behatol az ember szellemébe nap,mint nap az tud egyedül ott tartani bennünket a Felkent, feltámadt Krisztus új életében. 

Ez a kinyilatkoztatott ige leválasztja a lelki törekvéseket, és döntéseket, megakadályozza az óember tetteit és felszabadítja Krisztus akaratát, Krisztus gondolatait és érzelmeit bennünk, rajtunk keresztül. A rhéma ige képes ott tartani bennünket az üres sírnál, a naponként elvett kijelentett ige képes a mennyet nyitva tartani a számunkra és a Szent Szellem uralmát megtartani az életünk felett. Amilyen mértékben engedjük, hogy Isten élő igéje vezessen bennünket, amilyen mértékben tud a Szent Szellem hatással lenni a szellemünkön át az életünkre, olyan mértékben lesz láthatóvá rajtunk Krisztus, az új ember olyan mértékben lesz erős bennünk.

 

Máté 26:41 (Csia ford.)

    

„Legyetek éberek és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A szellem ugyan kész,  (hajlandó) de a test erőtlen.”

Az embereknek Istennel érintkező belső szerve: a szellem. A szellemünk fejlődésével leszünk egyre szabadabbak az óembertől. Ahhoz, hogy a szellem életét élhessük, meg kell öldökölnünk a földi tagjainkat. (Róma 8:13) a világ befolyását, dicsőségét és értékrendjét a Szellem erejével. A feltámadás erejével való összekapcsolódás elválaszt bennünket a bűn, az óember hatalmától.

Kereszt előtt a test élete, kereszt után a szellem élete él.

Kereszt előtt ott vannak a test cselekedetei és ha itt maradunk, és így akarunk Istennek tetszeni, itt mindig erőlködés lesz a hivő élet és kudarcos, mindig elesés, felállás, elesés és újabb felállás a hivő élet.

Efézus 2:1-3 

„Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben egykor éltetek a világ életmódja szerint. Egykor mi is mind közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk emberi természetünk szerint, éppen úgy,mint a többiek.”

Hogyha azonban megismerted ezt az erőt, a feltámadás erejét, akkor maradj is benne mindenestül, mindvégig, mert test és vér, az óember nem örökölheti Isten királyságát.

Gyakran látok 10-20 éves keresztényeket, akik elvesztették a feltámadás erejét, akik abban a hitben vannak, hogy mivel egyszer elmondták a megtérő imát, ilyen – olyan tanításokat hallgatnak, ők adakoznak, jó keresztények,mégis, amikor beszélnek és amikor az életüket nézed, akkor az látszik, hogy réges – régen nem járnak a feltámadás erejében, az új életben. Mert, amikor megszólal, akkor a „test” beszél, az önigazultság, önhittség szavait árasztva, és a vallásos lepel rájuk telepedve, elhiteti velük, hogy ők életre keltett új emberek,miközben az emberi természet ordít ott a hétköznapokban is. Az ilyen hivőknél a hivő élet gyakran imitáció, szerepjátszás.

Megláttam, hogy a sátánnak van egy erőteljes és hatásos taktikája: mégpedig az, hogy megtalálja ezt a rést, megtalálja az óembert és nagyon könnyen használni tudja a saját céljaira, így válik megkötözötté a hivő egy idő után, hogyha kiesik a feltámadás erejéből és az óember újra életre kel, vagy pedig hogyha meg sem halt még.

Vannak olyan jellembeli hibák a hivőknél, amelyek még soha nem kerültek fel a keresztre pl. rivalizálás, megbízhatatlanság, szavahihetőség hiánya, csapongás, szétszórtság, kapkodó, rendetlen életvitel, önmaga körül forgolódás, mindenben a hiba és a negatívumok keresése, minden lében kanál , érvényesülési vágy, engem nézzetek, engem hallgassatok,rám figyeljetek stb.  Amikor ez tapasztalható egy keresztény embernél, ott a kereszt még nem végzett mélyreható munkát. Azonban ezekkel a jellembeli hibákkal Isten királyságában nem lehet szolgálni, de oda bejutni sem.

És itt jön a sátán műve, hogy ezekre a hústesti dolgokra rádobja a törvénykezés, a vallásosság, a hitetés, megtévesztettség szellemeit és máris nyert ügye van, mert elaltatta a hivőt. Itt az Isten királysága máris csak beszéd marad.

„Uram, könyörülj rajtuk!”

Ezek az emberek áhítatosan imádkoznak tovább,énekelnek az Úrnak:”Jó az Úr, megbocsát és újra megbocsát, kegyelmes és irgalmas,és szabadságot adott nekünk. Halleluja!” „Feltámadtam, és az életem, el van rejtve Krisztusban.”

Aztán hétről – hétre újra előjönnek az újabb és újabb ígérgetések, melyek teljesítése mindig elmarad, és amelyek miatt már sokan el is fordultak tőle, de hát Jézusnak is voltak ellenségei.

Vagy talán hétről – hétre hanyagul kezeli a családját, esetleg a munkáját, arrogáns a családjával szemben, vagy éppen felületes,nem érdekli a másik családtag sorsa , közömbös, és újból és újból elesnek, titkos bűnökben stb. Az ilyen hivők a vallásosság leple alatt nem tudják, hogy az amiben élnek nem az Isten királysága.

Így jött vissza a gyülekezetekben a bűn és így jött vissza a világ szelleme,mert a pogányság egyre nagyobb teret hódít, az óember és a hústest egyre nagyobb teret hódít a hivőknél és ezáltal a gyülekezetekben is.

Nagyon tetszik ez az ige:

Róma 6:1- 8 (Csia ford.)   

„Mit mondjunk hát? Megmaradjunk a vétekben, hogy a kegyelmet megsokasítsuk?  Szó sem lehet róla. Vajon mi, akiket halálba vitt a vétek, élhetnénk-e még tovább ebben a vétekben? Hát nem értitek, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba bemerítkeztünk, halálába merültünk be? A bemerítkezés ővele együtt eltemetett minket a halálba, hogy amiként a Krisztust a halottak közül az Atya dicsősége feltámasztotta, úgy mi is megújult életben járjunk. Hiszen, ha eljutottunk arra, hogy halálának hasonmásával összenőjünk, feltámadásával is összenőttekké leszünk.

Mert tudjuk, hogy ó emberünk vele együtt megfeszíttetett, hogy a vétek teste tehetetlenné váljék, hogy tovább ne legyünk a vétek rabszolgái, mert aki meghalt, az igazságossá lett, és a vétektől szabaddá.     Ha pedig a Krisztussal együtt meghaltunk, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk.”

Kereszt által összenőttünk Krisztus feltámadásával, hogyha a halálával azonosultunk, hogyha az óember Krisztussal meghalt, akkor tehetetlenné vált. Meghalt a bűn a világ befolyásának.

Róma 6:17

„Csak voltatok a bűn rabszolgái.” Krisztus szabad életre hívott el bennünket.

Galata 5:19  

„A hús tettei pedig nyilvánvalóak, ilyenfélék: paráznaság, tisztátalanság,(maszturbáció) kicsapongás,  bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, civakodás, féltékenység, indulatoskodás, veszekedések, meghasonlás, versengések, irigykedés, részegeskedés, lakmározás és az ezekhez hasonlók. Akik ilyesmiket tesznek – előre megmondom nektek, mint ahogy már előre meg is mondtam –, Isten királyságát nem fogják örökrészül kapni.”

A test az óember cselekedetei elzárnak bennünket Isten Királyságától. Olyan sok kereszténynek a beszédéből látható, hogy még nem ment át a kereszten. A vallás nem engedi az embert a feltámadás erejében járni. Ahogy a farizeusok nem voltak ott Jézussal a keresztnél, a vallásos ember nem tud eljutni önmagától az üres sírig, a feltámadásban való járásig. Ezért látható a gyülekezetekben olyan sok elbukás, kudarc és sok testi keresztény, mert a vallásos szellem megbénítja, halottá teszi a szellemüket.

El kell, hogy gördüljön a vallásosság köve az életünkről ahhoz, hogy többé ne a test cselekedeteit tegyük, hanem egyedül a Szent Szellem befolyása alatt tudjunk élni.

A feltámadás erejében élve, nem lesznek visszacsúszott, elbukott hivő életek, bukdácsoló keresztények, és nem lesz nehéz a hit útja, mert a Szent Szellem maga végzi el az Ő megszentelő munkáját bennünk. A legnagyobb természeti csoda az, amikor egy ember átmegy a halálból az életre, ezt hívjuk újjászületésnek. A Szent Szellem adja meg, a vallásban élő hívőknek az újjászületés csodáját, hogy valóban megtapasztalható mindennapi csodaként éljük át az angyalok szolgálatát és azt, hogy Krisztus, a Felkent éli bennünk az Ő szent életét.

  

A Szent Szellem végezze el ezt a hatalmas átformáló munkát, hogy a beszédünk és a viselkedésünk ne az egónkat tükrözze, hanem Krisztus jellemét és természetét.

Galata 5:22

„A Szellemnek gyümölcse ellenben: szeretet, öröm, békesség, hosszútűrés, jóságosság, derékség, hűség (hit), szelídség, önuralom. Azok, akik a Krisztus Jézuséi, a húst szenvedélyeivel és kívánságaival együtt megfeszítették.”

Sokáig nem hittem, amikor azt hallottam a gyülekezetben, hogy a hivő élet legnagyobb csodája az újjászületés. Több éves keresztényként éltem át ezt a csodát és akkor megértettem, igen valóban ez a legnagyobb csoda. Ma sokan élnek hivő életet, járnak gyülekezetben úgy, hogy sosem élték át ezt a csodát.

Ez az a csoda, amikor az ember szelleméről lehull a lepel, amikor a kárpit kettéhasad a hivők templomában. A kárpit a szent sátorban elválasztotta, elzárta a legszentségesebb részt, az Isten jelenlétét az embertől. A kárpit mögött a szent Isten szava, jelenléte, dicsősége van ma is. A kárpit mögött a manna, a friss élő ige, amely naponként adja a legmegfelelőbb szellemi ételt a számunkra. A kárpit ma is elválaszt a külvilágtól. Amikor az ember átéli az újjászületés csodáját, akkor bemegy a szentélyből a szentek szentjébe, ahol a Szent Szellem birodalma van és a Szellem irányítása van. Amikor átéljük a templomunkban lévő kárpit kettéhasadását, azt sokszor sírás – nevetés, szabadulás kíséri. Ez egy gyönyörű és szent esemény, ilyenkor Isten élő rhéma igéje végzi a munkát, a szétválasztás munkáját, amikor szétválasztja a lelket a szellemtől. Ilyenkor egy élő igemag a Szent Szellem ereje által behatol az ember szellemébe, amely kettéhasítja a kárpitot. Ez az esemény az, amikor a kő elgördül és előjön az újember.

  

„ Többé már nem én élek, hanem él bennem a Krisztus.”

Ahogy Jézus engedte, hogy a teste meghaljon és bekerüljön a sírba, úgy tegyük ezt mi is vele együtt. Legyen az óember Krisztussal együtt meghalva. Jézusnak a feltámadása azonban olyan dicsőséges volt, hogy a testéből semmi maradvány nem maradt a sírban, mert a feltámadás ereje legyőzte a halált teljesen. A mi óemberünknek egyszer s mindenkorra ott kellene, hogy maradjon mindenestül a sírban, hogy Krisztussal együtt összenőve éljük tovább a feltámadott új életet. Vannak hivők, akik átélték ezt a csodát, de kiestek egy idő után a Krisztusban való új életből, és lecsúsztak ismét az óember szintjére, a régi életet tovább cipelve. Egy hajszál választ el a kettőtől, maga a kárpit, és sokszor nem is könnyű észrevenni, hogy már nem a szellem útját járjuk, hanem a test éli a hivő életet. Amikor pedig a test végzi az istentiszteletet, az maga a vallásgyakorlás.

 A sokéves keresztényeket biztatnám, hogy merjenek őszintén belenézni az Ige tükrében és megvizsgálni, hogy vajon melyik oldalon állnak: a kereszt előtt vagy után. Az istentiszteletük nem süllyedt – e vissza a test szintjére időközben. A Szentek szentjében ki és be lehet járni naponta. Sokan csak ritkán mennek oda be, azonban minél ritkábban mégy oda be, annál inkább teret kap a hústest és az óember. Nekünk újszövetségi hivőknek folyton ott kellene élnünk a szentek szentjébe, Isten élő jelenlétébe. Ma sokan beszélnek, sok prédikáció és elméleti igehirdetés hangzik el erről, a hivők nagy része mégis a szentélyben, a lelki síkon éli meg a hivő életét. Látszólag mindenki ugyanarról az igéről beszél, mégis van, aki a kárpit előtt táborozik éveken át. A kárpit előtt a test, az óember még él, folyton elbukik és feláll, fújja az ige betűjét megszokásból és ez olyan természetes, de nincs benne a Szellem ereje. Az is sokszor olyan magától értetődő, hogy gyakran elesnek a hivők, hogy félvállról veszik a szentséget, mert olyan erős a világgal való keveredés, és nem is érzékelik, hogy pusztán a pitvarban vagy csak a szentélyben élnek.

Isten Szelleme hív – hív a mennyei szentek szentjébe, a Szellem birodalmába, a nyitott menny alá, hív a feltámadott új életre minden hivőt. Ne maradj a kárpit előtt évekig, onnan imádkozva, onnan szolgálva soha nem fog tűz leáradni az imádra és a szolgálatodra. Látszólag ugyanaz az istentisztelet, ugyanaz a hivőélet, látszólag mindenki ugyanazt gyakorolja. Azonban a pitvarban és a szentélyben élő hivők felszínes élete és szolgálata nem fog természetfeletti gyümölcsöket eredményezni. Nem hordozza a beszédük, az életük, a szolgálatuk Isten jelenlétét, erejét és dicsőégét.

A pitvarból és a szentélyből is lehet prófétálni, de abban túl sok a lelki és a testi beszéd, abban még kevés az ihletett beszéd, kevés az a szó, ami közvetlenül a tróntól jön. Ott még látható az egó, a teljesítményre figyelés, a magamutogatás, a szellemi büszkeség stb. A pitvarban és a szentélyben levőknél az Isten igéje még nem kétélű kardként működik, a pitvarban levő hivőknek a szava lehet éles és vághat is gyakran vág is, ez azonban a törvény szava még, a testből jövő okoskodások, kioktatások, önigazoló, önhitt szavak, amelyek sebeket okoznak, amely nem az ige kardja.

De Isten Szelleme hív ma, hogy térjünk arra az útra, amely a Szentek Szentjébe vezet.

Zsidók 10:19 - 20 (Egyszerű ford.)

„ Ezért, testvéreim, félelem nélkül, bizalommal és teljesen szabadon bemehetünk a mennyei Szentek Szentjébe. Ez Jézus vére (halála) miatt lehetséges, hiszen megnyitotta az utat, amely oda vezet. Ez az új és élő út, amely bevezet a függönyön keresztül a Szentek Szentjébe. A függöny pedig nem más, mint Jézus teste.”

Jézus Krisztus véráldozata az, amely kettéhasítja a kárpitot a te templomodban is. Jézus Krisztus véráldozata az, amelyik átvisz a testi kereszténységből a szellemi életbe, az óemberből új embert teremt. Jézus Krisztus véráldozata, amely ott a Golgotán be lett mutatva ma szétválasztja a lelki dolgokat és cselekedeteket a szellemitől, hogy az új teremtés szolgáljon, az új ember prédikáljon a gyülekezetekben és ne a test. Jézus Krisztus véráldozatát érvényesítjük ma az életünkben, mert ma is bemegyünk az Atya jelenlétébe, az Ő dicsőségébe, a trónhoz, hogy halljuk az Ő hangját,és azt szóljuk, hogy szellemben lássuk meg az Ő akaratát és azt tegyük meg.

„Atyám, bocsásd meg nekünk azokat a dolgokat és életünknek azt a szakaszát, amelyet a pitvarban és a szentélyben vesztegettünk el. Köszönjük Jézus vérét, amely megmos, megtisztít és megszentel bennünket a régi életünk minden tisztátalanságától, amely szégyent hozott az Isten országára. Atyám mi most úgy döntünk, hogy nem akarunk többé a vallásban vesztegetni egy percet sem, nem akarunk többé az óemberből szólni és cselekedni, a halálba adjuk a régi életünket, legyen odaszegezve a keresztre, legyen egyszer s mindenkorra halott, Jézus halálával együtt. Atyám, akarjuk, hogy ki tudd fejezni magad rajtunk keresztül, nem engedjük többé, hogy a régi, pogány életünk útját állja a Te királyságod megnyilvánulásának. Meg akarjuk ismerni a feltámadásod valódi erejét, vissza akarunk menni a keresztre az óemberünkkel Jézus nevében.”

Ámen.

Hit Gyülekezete - Melletted áll

Levél Filemonhoz: Ima és kérés (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Filem. 1,1 Pál, Krisztus Jézusnak foglya, és Timótheus [jelentése: Isten dicsősége; valaki, aki Istent tiszteli; istenfélő], az atyafi, [a testvér, írják e levelet] Filemonnak [jelentése: szerető, szeretetteljes], a mi [Isten szerinti szeretettel, kedvesen, nagyon] szeretett [drága testvérünknek és] munkatársunknak,

Filem. 1,2 És Appiának »jelentése: előhozó, termékeny; gyümölcsöző« [a mi testvérünknek, és Isten szerinti szeretettel, kedvesen, nagyon szeretett, vagyis] a szeretettnek, és Arkhippusnak [jelentése: a ló gazdája; a ló mestere, lovakon uralkodó], a mi bajtársunknak [és harcostársunknak], és a te házadnál [a te otthonban] való gyülekezetnek [vagyis: kihívottak közösségének, vagyis: eklézsiának]:

Filem. 1,3 Kegyelem néktek [vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása] és békesség [vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.

Filem. 1,4 Hálát adok [folyton, és újra meg újra] az én Istenemnek mindenkor, [amikor megemlékezem rólad] emlegetvén téged az én imádságaimban,

Filem. 1,5 Mert hallom a te [(agapé): Isten szerinti] szeretetedet és ama te hitedet, mely van benned [és hogy milyen hűséges vagy] az Úr Jézushoz, és minden szentek irányában [és mennyire szereted azokat, akik Istenhez tartoznak]*

*Az apostol minden gyülekezetet – akiket ismer, és akikről csak hallott – és minden hívőt az Úr előtt hordoz imádságban, példát mutatva nekünk, így imádkozik: A Korinthusibeliekért: „Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott” (1 Kor. 1,4)

A Rómabeliekért: „Először is hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy hiteteknek az egész világon híre van” (Róm. 1,8)

A Thessalonikabeiekért: „Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban; mert szüntelenül emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől táplált reménységetek állhatatosságát” (1 Thess. 1,2-3)

Az Efézusbeliekért: „Annakokáért én is, hallván a ti hiteteket az Úr Jézusban, és minden szentekhez való szerelmeteket (és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről), Nem szűnöm meg hálát adni tiérettetek, emlékezvén reátok az én könyörgéseimben (imádságaimban)” (Eféz. 1,15-16)

A Kolosébeliekért: „Hálát adunk az Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, mindenkor ti értetek könyörögvén, Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a Krisztus Jézusban, és a szeretetet, amellyel minden szentekhez vagytok (és arról a szeretetről, amely valamennyi szent iránt él bennetek)” (Kol. 1,3-4).

A Filippibeliekért: „És azért imádkozom [és könyörgök], hogy a ti [(agapé): Isten szerinti] szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék [gyarapodjon] (Isten)ismeretben [teljes (igazi) megismerésben; tudományban; megértésben] és minden értelmességben [és a teljes tapasztalatban és mindenféle észlelésben; érzékelésben]. Hogy megítélhessétek [és el tudjátok dönteni, és bírálni], hogy mi a rossz és mi a jó [mi a helyes, mi a lényeges, és fontos, hogy az eltérő dolgokat meg tudjátok próbálni és vizsgálni].

Hogy legyetek (napfény)tiszták [a NAP fényében megvizsgált, megítélt, minden hamisságtól mentesek] és botlás nélkül valók [kifogástalanok; feddhetetlenek, és megütközést nem keltők, meg nem botránkoztatók, vagyis: nem tévútra vezetők, nem eltévelyitők, olyanok, akikben senki meg nem botolhat] a Krisztusnak napjára. Teljesek lévén az igazságnak [vagyis a megigazulásnak] gyümölcsével [és hasznos eredményével], melyet Jézus Krisztus teremt [Más fordítás: és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus Krisztusban] az Isten dicsőségére és magasztalására, [és dicséretére].” (Fil. 1,9-11)

És azért imádkozik, hogy az az Isten szerinti szeretet növekedjen bennetek, amely: „… hosszútűrő [nagyon türelmes; Szó szerint: haragos indulatot megfékez], kegyes [jóságos; kedves; szeretetre méltó]; a szeretet nem irigykedik; [nem féltékeny, nem vetélkedik, nem verseng; nem lép fel vetélytársként], a szeretet nem kérkedik [nem dicsekszik; nem henceg], nem fuvalkodik fel. [nem is kevély; nem pöffeszkedik; nem gőgös, nem fújja fel magát]^. Nem cselekszik éktelenül [nem tapintatlan; nem viselkedik bántóan.

Nem nagyravágyó; nem illetlen], nem keresi a maga hasznát [vagyis nem keresi a maga érdekeit, a maga javát], nem gerjed [és nem lobban] haragra [nem bőszül fel; nem válik ingerültté], nem rója fel [és nem számítja fel, és nem tartja számon] a gonoszt [a rosszat; a sérelmet, és nem gondol rosszra]. Nem örül [és nem örvendezik] a hamisságnak [a gonoszságnak; igazságtalanságnak; istentelenségnek], de együtt örül [és örvendezik] az igazsággal; [és örömét az igazság, a valóság, vagyis Isten igéjének győzelmében leli].

Mindent elfedez [eltakar; csenddel elleplezi (szó nélkül eltűri, türelmesen elviseli); elhallgat, és magában tart], mindent hiszen [és elhisz; mindig bizakodik], mindent [elvárva] remél, [Ez biztos várása valaminek, ami be is fog következni] mindent eltűr. [elvisel; elszenved; teher alatt marad; kitartással tűr, mindenben állhatatos]. A szeretet soha el nem fogy [nem szűnik meg soha (el nem múlik; alább nem hagy; nem roskad össze; nem vall kudarcot; nem merül ki)]” (I Kor. 13,4-7)

És az apostol kéri Istent: „… hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Szellemét, hogy megismerjétek őt. És világosítsa meg szellemi szemeteket, hogy meglássátok: milyen reménységre hívott el minket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között. És milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön…„(Eféz. 1,17-19)

De a Szent Szellem azt is kijelenti, hogy az ismeretben való gyarapodásnak mi a feltétele: „Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott. Mert a vele való közösségben mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben és minden ismeretben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek” (1 Kor. 1,4-6)

Filem. 1,6 Hogy a te hitedben [és meggyőződésedben] való közösség hathatós [(energész): aktív, működő, tevékeny, és hatékony] legyen, a Krisztus ügyében, minden bennetek levő jónak [vagyis jó dolgoknak, és javaknak] megismerése [és megértése] által. [Más fordítás: Azért imádkozom, hogy a hitünkben való közösséged, és a benned élő hit vezessen el téged azoknak a jó dolgoknak a teljes felismerésére, amiket Krisztusért megtehetünk, és ami a mienk a Krisztusban]*

*És így folytatódik a kijelentés: „Mert ismeritek [tudjátok] a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét [kegyelmét], hogy gazdag lévén, [mégis teljesen] szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok [és gazdaggá lehessetek, ezzel mutatta meg, mennyire szeret benneteket]” (2 Kor. 8,9).

„Aki, mikor Istennek formájában [vagyis alakjában] vala [(hüparkhó): létezik, jelen van], nem tekintette [és nem tartotta] zsákmánynak [ragadománynak] azt, hogy Ő az Istennel egyenlő, [nem tekintette olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell]. Hanem önmagát megüresíté szolgai formát vévén föl [szolgai alakot öltött], emberekhez hasonlóvá lévén [és külsejét tekintve olyan lett (úgy jelent meg), mint egy ember (és magatartásában is embernek bizonyult)].

Más fordításban: »Hanem azzal, hogy rabszolga alakját öltötte fel, s emberi hasonmásba öltözött, üressé tette magát, mindenről önként lemondott, és beleegyezett abba, hogy szolga legyen. Amikor a Földön megszületett és emberré lett, és valóban olyan is volt, mint egy szolga« (Fil. 2,6-7)

Filem. 1,7 Mert sok örömünk és vigasztalásunk van [és sok buzdítást, és bátorítást kapunk] a te [(agapé)= Isten szerinti] szeretetedben, hogy a szenteknek szíveik [bensői] megvidámodtak [és felüdültek] te általad, atyámfia [testvérem].

[Más fordítás: Testvérem, sokszor megmutattad, hogy isteni szeretettel szereted a testvéreket, és ezzel felvidítottad (és megnyugtattad) őket. De még engem is megvigasztaltál, és nagy örömet szereztél]  

Filem. 1,8 Annakokáért jóllehet nagy bátorságom van a Krisztusban, megparancsolni néked azt, ami illendő [ami kötelességed volna];

»Más fordítás: Filemon, valamit meg kellene tenned. Igaz, meg is parancsolhatnám ezt neked, hiszen lenne rá hatalmam«,

Filem. 1,9 A szeretetért inkább [csak] kérlek, ilyen lévén, én [az öreg] Pál, a megvénhedett, most pedig [megkötözött] foglya is a Jézus Krisztusnak;

Filem. 1,10 Kérlek téged az én fiamért, akit fogságomban szültem [akinek bilincseimben adtam életet], Onésimusért [jelentése: hasznos, hasznot hozó, használható],

Filem. 1,11 Aki egykor tenéked haszontalan [és hasznavehetetlen szolgád] volt, most pedig mind néked, mind nékem nagyon hasznos [használható és nagyon drága lett],

Filem. 1,12 Kit visszaküldöttem; te pedig őt, azaz az én szívemet, fogadd magadhoz

[Más fordítás: te pedig úgy fogadd őt, mint az én szívemet]!

Filem. 1,13 Őt én magamnál akartam tartani, hogy te helyetted szolgáljon [és segítségemre legyen] nékem az Evangéliumért szenvedett fogságomban [vagyis az örömüzenetért viselt bilincseimben];

Filem. 1,14 De a te megkérdezésed [és beleegyezésed] nélkül semmit sem akartam cselekedni, hogy jótéteményed ne kényszerítésből, hanem szabad akaratból való legyen [és hogy ne kényszerből tegyél jót, hanem saját elhatározásodból].

Filem. 1,15 Mert talán azért vált meg [és szakadt el] tőled ideig-óráig [vagyis azért hagyott el téged rövid időre], hogy őt, mint örökkévalót kapd vissza [hogy őt örökre visszanyerd];

Filem. 1,16 Nem úgy immár [és többé már nem], mint (rab)szolgát, hanem (rab)szolgánál nagyobbat [és jóval többet], mint szeretett atyafit [mint kedves testvéredet], kiváltképpen nékem, mennyivel inkább pedig néked, mind (hús)testben, mind az Úrban.

[Más fordítás: aki nekem is, de sokkal inkább neked, hústesti értelemben is és az Úrban is szeretett testvéred].  

Filem. 1,17 Azért, ha engem részestársadnak [veled közösségben lévőnek] tartasz, úgy fogadd őt magadhoz, mint engemet.

Filem. 1,18 Ha pedig valamit vétett ellened [ha valamivel megbántott, vagy bármivel megkárosított téged], avagy adós [és tartozik neked], ezt nekem ródd fel [mert én kezeskedem érte, tőlem kérd számon, vagyis azt nekem számítsd fel, én megfizetem helyette].

Filem. 1,19 Én Pál írtam az én [saját] kezemmel, én [azt] megfizetem [vagyis megadom neked]: hogy azt ne mondjam néked, hogy te magaddal is adós vagy ezen felül nékem

[Más fordítás: Azt ugyanis nem akarom mondani, hogy önmagaddal is tartozol nekem].

Filem. 1,20 Bizonyára, atyámfia, jótéteményt várnék tőled az Úrban: vidámítsd meg az én szívemet [az én bensőmet] az Úrban

[Más fordítás: Igen, testvérem, kérlek, tedd meg nekem ezt a szívességet az Úrért! Vidámíts fel engem, és nyugtasd meg, üdítsd fel az én szívemet, - a bensőmet - Krisztusban; szeretnék benned örömet találni az Úrban]!

Filem. 1,21 Bízván [mert biztos vagyok] a te engedelmességedben, így írtam néked, tudván, hogy annál, amit mondok, többet is fogsz cselekedni.

Filem. 1,22 Egyúttal pedig készíts nékem szállást; mert reménylem, hogy a ti imádságaitokért néktek ajándékoztatom

[Más fordítás: Remélem, hogy Isten válaszolni fog az imádságaitokra, és hamarosan meglátogatlak benneteket].

Filem. 1,23 Köszönt téged Epafrás (Jelentése: Aphroditének szánt,

szeretetre méltó, kedves; pezsdülő; ékesszóló), [aki velem együtt raboskodik Jézus Krisztusért, vagyis] az én fogolytársam a Krisztus Jézusban*

*A Kolossébeli Epafrás Pál apostollal szolgált, és hű volt Urához az Úr Jézus Krisztushoz, és tanítójához, Pál apostolhoz, akivel együtt szolgált: „….Epafrás… [jelentése: szeretetre méltó, kedves; ékesszóló], a mi szerelmes [agapé = Isten szerinti szeretettel szeretett] (rab)szolgatársunk, aki hív [hűséges, megbízható] (rab)szolgája tiérettetek [ti köztetek] a Krisztusnak” (Kol. 1,7)^.

És aki nem hagyta el az apostolt a fogságban sem: „Köszönt titeket Epafrás, ki ti közületek való, Krisztus Jézusnak (rab)szolgája, mindenkor tusakodván ti érettetek imádságaiban, hogy megállhassatok tökéletesen és teljes meggyőződéssel az Istennek minden akaratában. Mert bizonyságot teszek őfelőle, hogy sokat fárad érettetek és azokért, kik Laodiczeában (jelentése: a nép igazsága; népítélet) és Jerápolisban (Jelentése: szent város, papok városa) vannak” (Kol. 4,12-13)

Filem. 1,24 Továbbá Márk [jelentése: védelem], Aristárkhus [jelentése: a legjobb vezér, a legjobb uralkodó], Démás [jelentése: nép kedveltje, a nép férfia, a nép vezetője, népek kormányzója] és Lukács [jelentése: napfényes, világos, fényt adó], az én munkatársaim [is köszöntenek]*

*Márk (Márk héber neve: ióannész, vagyis János) Pál apostol és Barnabás segítőtársa volt, már a közös szolgálatuk elkezdésekor: „Amikor Szalamiszba értek, hirdették az Isten igéjét a zsidók zsinagógáiban. János is velük volt, mint segítőtárs” (Csel. 13,5).

Péter apostol úgy ír róla, mint saját fiáról: „Köszönt titeket a [veletek] együtt (ki)választott babiloni (Babilonban lévő)[gyülekezet] és Márk, az én fiam” (1Pét 5:13).

 Aristárkhus egy Tessalonikai keresztény volt, aki az apostollal szolgált: „… a Thessalonikabeliek közül pedig Aristárkhus” (Csel. 20,4).

És amikor az apostolt hajón vitték Rómába, ő az apostollal együtt ment: „Beülvén azért egy Adramittiumból való hajóba, az Ázsia mentében fekvő helyeket akarván behajózni, elindultunk, velünk lévén a macedóniai Aristárkhus, ki Tessalonikából való” (Csel. 27,2).

Démás is az apostollal szolgált, de később így ír róla az apostol: „… Démás engem elhagyott, e jelen való világhoz ragaszkodván, és elment Thessalonikába…” (2 Tim. 4,10).

Lukács tartott ki végig az apostol mellet, még a római fogság idején is: „Egyedül Lukács van velem…” (2 Tim. 4,11)

Filem. 1,25 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme [vagyis: Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása] legyen a ti szellemetekkel! Ámen [Filemonhoz küldetett Rómából az Onésimus szolga által].