Zsolt. 24,1
Dávid [jelentése: szeretett, szerető, összekötő, egyesítő, főember] zsoltára. [dicsőítése a szombat első napján]. Az Úré [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévalóé] a föld s annak teljessége
[és minden (məlô məlô' məló'): gazdagsága]; a föld kereksége s annak lakosai [a termékeny
föld és a rajta lakók].
Zsolt. 24,2
Mert ő alapította azt [(jásaḏ):
vetette meg alapját] a tengereken, és a folyókon megerősítette [rögzítette].
Zsolt. 24,3
Kicsoda megy fel [(ʿáláh): emelkedik fel] az Úr [(jəhóváh):
Jahve, az Örökkévaló] hegyére? És kicsoda áll meg [(qúm): szilárdan] az ő szent helyén [(qóḏeš
máqômáh máqóm máqôm): szent lakóhelyén]?
Zsolt. 24,4
Az ártatlan kezű és tiszta [(bar):
őszinte] szívű, aki nem adja magát [nem (násá' náśá'): vágyik, és sóvárog] hiábavalóságra, [(šavə' šávə'):
gonoszságra] és nem esküszik meg csalárdságra [akinek az esze nem (mirəmáh): csaláson, becsapáson, félrevezetésen jár, nem esküszik hamisan].
Zsolt. 24,5
Áldást nyer az Úrtól, [(násá' náśá' jəhóváh
bəráḵáh): megajándékozza,
körbeveszi Jahve, az Örökkévaló jóléttel] és
igazságot [(cəḏáqáh): megigazulást]
az
üdvösség Istenétől [(jéšaʿ ješaʿ): a megmentő,
szabadító Istentől].
Zsolt. 24,6
Ilyen az őt [az Istent] keresők, akik [(drš): kérdezősködők, tudakozódók] nemzetsége, a Jákób [jelentése:
sarokfogó vagy mást kiszorító, más
helyébe lépő] nemzetsége, az a [(dór dôr): nemzedék, amely hozzá folyamodik],
akik a te orcádat, a Te [(páním):
jelenlétedet] keresik. Szela.
Zsolt. 24,7 Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel [táruljatok] ti
örökkévaló [ősi] ajtók; hadd menjen [hadd vonuljon] be a dicsőség királya.
[Héber szerint: Ti (ró'š):
kezdeti, eredeti (šaʿar):
kapuk (násá' náśá'): emelkedjetek
fel, emelkedjetek fel (ʿólám ʿôlám): örökkévalóság (peṯaḥ):
kapui, hadd (bô'): jöjjön be, és vezesse
be a népet a (káḇóḏ káḇôḏ): dicsőség
fenséges (mּeleḵ): királya].
Zsolt. 24,8
Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr [(jəhóváh): Jahve, az
Örökkévaló], az erős hadakozó Úr. [az Úr, aki hatalmas, verhetetlen a harcban].
Zsolt. 24,9 Ti kapuk, emeljétek
fel fejeiteket, és emelkedjetek fel [táruljatok] ti örökkévaló [ősi] ajtók; hadd menjen [hadd vonuljon] be a dicsőség királya. [Héber szerint: Ti (ró'š): kezdeti, eredeti (šaʿar): kapuk (násá' náśá'): emelkedjetek fel, emelkedjetek fel (ʿólám ʿôlám):
örökkévalóság (peṯaḥ): kapui, hadd (bô'):
jöjjön be, és vezesse be a népet a (káḇóḏ
káḇôḏ): dicsőség fenséges (mּeleḵ): királya].
Zsolt. 24,10 Kicsoda
ez a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség királya. Szela.