János evangélium 13. fejezet: Az új parancsolat (szerkesztett)

Ján. 13,1 A husvét [(paszkha): a Peszach, vagyis a pászka: jelentése: átugrás, átlépés, megkímélés] ünnepe előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen [hogy átköltözzön] e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit [(agapaó): vagyis teljesen odaszánta magát az Övéinek] e világon, mindvégig szerette őket [és szeretetében elszánta magát a végsőkre].

Ján. 13,2 És vacsora közben, amikor az ördög [(diabolosz): a vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló] belesugalta [(balló): belehelyezte] már Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe [bensőjébe], hogy árulja el [hogy szolgáltassa ki, és adja át] őt,

Ján. 13,3 Tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába [(kheir): a kezébe] adott néki, és hogy ő az Istentől / Istenből jött [ki] és az Istenhez megy [és Istenbe tér vissza],

Ján. 13,4 Felkele a vacsorától, leveté a felső ruháját; és egy kendőt vévén, körülköté magát.

Ján. 13,5 Azután vizet tölte a medencébe, [(niptér): a mosdótálba] és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, amellyel körül van kötve.

Ján. 13,6 Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat?

Ján. 13,7 Felele Jézus és monda néki: Amit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted.

Ján. 13,8 Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám [és nincs részesedésed, szereped, feladatod velem].

Ján. 13,9 Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!

Ján. 13,10 Monda néki Jézus: Aki megfürdött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.

Ján. 13,11 Tudta ugyanis, hogy ki árulja el [ki kiszolgáltatja ki, és ki adja át] őt; azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták!

Ján. 13,12 Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén, [vagyis újra asztalhoz dőlt] monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek?

Ján. 13,13 Ti engem így hívtok: Mester, és Uram és jól mondjátok, mert az vagyok.

Ján. 13,14 Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.

Ján. 13,15 Mert példát [hüpodeigma): mintát, útmutatást] adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek.

Ján. 13,16 Bizony, bizony mondom néktek: A (rab)szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ [Az eredetiben aposztolosz: az apostol] nem nagyobb annál, aki azt küldötte.

Ján. 13,17 Ha tudjátok [és ha megértitek] ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.

Ján. 13,18 Nem mindnyájatokról szólok; tudom én kiket választottam el; hanem hogy beteljesedjék az írás: Aki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem.

Ján. 13,19 Most megmondom néktek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higyjétek majd, hogy én VAGYOK.

Ján. 13,20 Bizony, bizony mondom néktek: Aki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.

Ján. 13,21 Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék [és megrendült, zaklatott, feldúlt lett] szellemében, s bizonyságot tőn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közületek elárul [és kiszolgáltat, átad] engem.

Ján. 13,22 A tanítványok ekkor [(aporeó): tanácstalanul, és zavartan] egymásra tekintének bizonytalankodva, hogy kiről szól.

Ján. 13,23 Egy pedig az ő tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik vala, [vagyis Jézus keblére dőlve feküdt] akit szeret [(agapaó) kedvelt, többre tartott] vala Jézus.

Ján. 13,24 Int azért ennek Simon Péter, [Szimón Petrosz): jelentése: meghallgatott kődarab] hogy tudakozza [(pünthanomai): kérdezze] meg, ki az, akiről szól?

Ján. 13,25 Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az?

Ján. 13,26 Felele Jézus: Az, akinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának.

Ján. 13,27 És a falat után [illetve a falattal együtt] akkor beméne abba a Sátán. Monda azért néki Jézus: Amit cselekszel, [vagyis amit tenni szándékozol] hamar cselekedjed.

Ján. 13,28 Ezt pedig senki sem érté a leültek [vagyis az asztalnál fekvők] közül, miért mondta néki.

Ján. 13,29 Némelyek ugyanis állíták, mivelhogy az erszény Júdásnál vala, hogy azt mondá néki Jézus: Vedd meg, amikre szükségünk van az ünnepre; vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek.

Ján. 13,30 Az pedig, mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne: vala pedig éjszaka.

Ján. 13,31 Mikor azért kiment vala, monda Jézus: Most dicsőítteték meg az embernek Fia, az Isten is megdicsőítteték ő benne.

[Más fordítás: (hote ún): miután tehát (exerkhomai): eltávozott, így szólt Jézus: Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten dicsőült meg Őbenne].

Ján. 13,32 Ha megdicsőítteték Őbenne az Isten, az Isten is megdicsőíti Őt Őmagában, és ezennel megdicsőíti őt

[Más fordítás: Ha pedig az Isten dicsőült meg benne, az Isten is megdicsőíti majd őt önmagában, sőt azonnal megdicsőíti őt].

Ján. 13,33 Fiaim, [(teknion): gyermekeim] egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem; de amiként a zsidóknak [(iúdaiosz): vagyis a júdeaiaknak] mondám, hogy: Ahová én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom.

Ján. 13,34 Új [(kainosz): újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő] parancsolatot adok néktek, [ami lényegében is különbözik a korábbitól, ami eddig még nem volt érvényben] hogy egymást szeressétek; [(agapaó): Vagyis teljesen szánjátok oda magatokat egymásnak, többre tartva a másikat, mint magatokat]. Amint [(kathósz): ugyanúgy, ahogyan] én szerettelek titeket [(agapaó): vagyis odaszántam magam érettetek], úgy szeressétek ti is egymást.

Ján. 13,35 Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok [(agapé): vagyis Isten szerinti szeretettel szeretve és megbecsülve egymást, függetlenül attól, hogy a másik ezt bármivel kiérdemelte volna].

Ján. 13,36 Monda néki Simon Péter: Uram, hová mégy? Felele néki Jézus: Ahová én megyek, most én utánam nem jöhetsz; utóbb azonban utánam jössz.

Ján. 13,37 Monda néki Péter: Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet adom éretted!

Ján. 13,38 Felele néki Jézus: Az életedet adod érettem? Bizony, bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, mígnem háromszor megtagadsz engem.

Dicséret

Jézus hódolatra méltó

 „Isten! Én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem,

téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, amelynek nincs vize” (Zsolt. 63,2)

Ó Uram Jézus!

 „Ki ne félne téged, népek Királya? Bizony, tiéd a tisztelet! Mert nincs hozzád hasonló a népek bölcsei között egyetlen országban sem” (Jer. 10,7)

Imádság:

Uram! Én csak egyféleképpen minősíthetlek Téged: teljes szívből dicsérlek. Minden más távol álljon tőlem, mert Te arra vagy méltó, hogy Tied legyen a dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás. Magasztallak a teremtés csodáiért, a Jézusban kivitelezett megváltásért és az univerzum bölcs igazgatásáért! Köszönöm emberi teremtményeid iránt való türelmedet, szeretetedet, irgalmadat! Ámen

Janette Oke: A könnyeinkről

 Isten nem törölgeti könnyeinket, hanem örömmé változtatja őket.

Isten munka teljesítményének értékelése.

Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. (Máté 28:18)

Nem fukarkodnak az amerikai közvélemény-kutatók az izgalmas felmérésekkel, most például közölték: az USA lakóinak 52 százaléka elégedett Isten munkateljesítményével. Úgy általában.

Az Egyesült Államok lakói sokkal elégedettebbek Isten művével, mint a politika gyászos teljesítményével. Legalábbis a demokrata kötődésű Public Policy Polling szakértői szerint. Az észak-karolinai székhelyű kutatócég ugyanis éppen ezt mérte fel reprezentatív mintán – adta tudtul a CNN.

A sajátos feladatra vállalkozó cég szigorúan a tudomány eszközeivel mért: telefonos adatfelvételi metódus révén 928 honpolgár véleményét rögzítették 3 nap alatt. Gondosan ügyeltek a liberális és mérsékelt konzervatív meggyőződések túlsúlyára, plusz-mínusz 3,2 százalékos hibahatár számításba vétele mellett.

Az eredmények magukért beszélnek: általánosságban a válaszadók 52 százaléka elégedettségének adott hangot Isten munkateljesítményével kapcsolatban, a világban úgy alapból látottakat legfeljebb 9 százalékuk helyteleníti. A kérdés már ab ovo kasszandrai önbeteljesítést vetíthetett az értők elé – már a végső összegzés tekintetében, ugyanis ez állt a papíron: „amennyiben létezik Isten, Ön elismeri, vagy elutasítja a teljesítményét?”

A részletes munkaértékelés is beszédes: a válaszadók 71 százaléka alapvetően jó dolognak tartja az univerzum megteremtését, ezt mindössze 5 százalék tartja visszavonandó munkafolyamatnak. Az állatvilág úgy, ahogy az van, a válaszadók 56 százaléka szerint elfogadható, ebben a kérdésben már 11 százaléknyian rendeznék újra a már létezőket. A természeti katasztrófák puszta létét 50 százaléknyian tartják – Isten részéről – adekvátnak, míg 13-an a Teremtő rossz munkavégzéseként könyvelték el eme jelenségeket.

Isten népszerűsége egyébként a legszeretettebb republikánus és demokrata vezetőkét is meghaladta…

Számomra megdöbbentő az emberi gondolkodás: minősíteni Istent? Hogy jövünk mi ehhez? Majd Ő fog minket minősíteni. Mert Ő a Teremtő, Gondviselő, Mindenható Úr, akinek erre egyedül joga és lehetősége van. Szabad sokkal alázatosabbnak lennünk akkor, amikor Istent minősítgeti az ember. Csak hálát adhatunk Neki és leborulhatunk előtte…

Imádlak

Böjte Csaba gondolatai

Az élet azért van, hogy odaadjuk. Sokszor mondtam, hogy a mi életünk olyan, mint egy marék aranypor. Hatalmas érték, kincs. De hogyha nem adjuk oda valamiért, akkor is kiperegnek a mindennapok az ujjaink közül.

Guti Tünde: ÖNVIZSGÁLAT 10 PONTBAN

  1. Sokan mondják, hogy szeretik Jézust, azonban nem lépnek vérszövetségre Vele!

 2. Sokan érzik át, hogy mit tett értük Jézus, s milyen kevesen teszik meg azt, amit Ő kér tőlük!

3. Hányan döntenek úgy, hogy megváltoznak, mégis kevesen kötelezik el magukat az igazság megismerésére!

4. Mennyien hisznek Jézusban és a feltámadásban, de olyan kevesen követik Őt a keskeny úton!

5. Tömegek mondják el a Jézust befogadó imát, azonban nagyon kevés az odaszánt tanítvány!

6. Hányan, arrébb tolnak hittel egy hegyet, mégis, figyelmetlenül megbotlanak egy útszéli kavicsban!

7. Mennyien dobnak nagy címletet a perselybe, de elfordítják arcukat a nincstelenektől!

8. Sokan örvendeznek Isten csodálatos szeretetében, mégis nehezen gyakorolnak kegyelmet mások felé!

9. Milyen sokan élvezik a Krisztusban nyert fiúságot, s hogy lehet, hogy olyan kevesen hordozzák keresztjét?

10. Milliók hívják magukat keresztyéneknek, ám egyre kevésbé hasonlítanak arra, Akinek a nevét viselik!

 És velem hogy állnak a dolgok?! Tartsd elém tükrödet, Uram!

2013. augusztus 26.                     

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/blog/onvizsgalat-10-pontban.html

Joseph Prince: Számítasz Istennek!

…a maga juhait pedig nevükön szólítja. (János 10,3)

Szoktad néha azt érezni, hogy csak egy arc vagy a tömegben, vagy csak egy szám a rendszerben? A TB számunk, vagy az adószámunk alapján azonosítanak minket. Sokszor az orvosnál is a sorszámunk és nem a nevünk alapján szólítanak minket. Hogyha emberi méltóságodtól megfosztva érzed magad egy személytelen világban, akkor az ördög elérte a célját; ő azt akarja, hogy pont így érezz, hogy senkinek sem számítasz, főként nem Istennek.

De igenis számítasz Istennek! Ő a neveden szólít. Pontosan tudja min mész keresztül, és mi bánt. Lát téged és gondja van rád. Ugyanúgy törődik veled, mint ahogyan földi élete során törődött az emberekkel, akikkel találkozott.

Érted is meg fogja azt tenni, amit a samáriabeli asszonyért megtett. Volt egy rövidebb út Júdeából Galileába, de a Biblia azt mondja:

4,4 Samárián kellett pedig átmennie (János).

Vagyis, Jézus szándékosan a hosszabb utat választotta, hogy találkozhasson az asszonnyal, aki már régóta keresett valamit, ami az életét megelégítené. Ennek az asszonynak öt férje volt már, de akivel együtt élt, az nem volt a házastársa. Világosan látható, hogy a dolgok nem alakultak éppen jól az életében. Valószínűleg válaszok után kutatott és megelégedésre vágyott, és biztosan szégyellte magát az elrontott kapcsolatai, valamint a jelenlegi életvitele miatt.

Azonban, mindezek ellenére Jézusnak számított! „Samárián kellett pedig átmennie” hogy szolgálhasson feléje. És miután az asszony találkozott a tökéletes Emberrel, teljesen átalakult. Már nem szégyenkezett az emberek előtt, elment a városba és beszélt nekik Jézusról. (János 4:28-29)

Jézus nagy utat tett meg a mennyből, hogy eljöjjön érted. Igenis számítasz Neki! Azért jött, hogy életet adjon neked, megelégítő életet. „Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek” (János 10:10). Nem csak egy arc vagy a tömegben, vagy csak egy szám a rendszerben. Nem! Ő név szerint ismer téged és személyes, rád szabott szeretettel szeret. Lehet bármilyen nagy zűrzavar az életedben, Ő akkor is találkozni akar veled, átformálni és betölteni a szükségeidet.

Joseph Prince

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/joseph-prince/56-szamitasz-istennek.html

Mutassuk fel kereszténységünket

Készítette: Szeretet-Közösség

ARRÓL GONDOLKODOM

Krisztus Szeretete Egyház

Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom.
- Zsoltárok 119,97.

Egy szolgáló elmesélte nekem, hogyan próbálta meg sikeressé tenni a gyülekezetét. Ha hallott egy olyan pásztorról, aki sikeres volt, meglátogatta az illetőt és megnézte szolgálatát. Aztán azt megpróbálta megvalósítani a látottakat a saját gyülekezetében — de ez sohasem vált be, pedig bejárta repülővel az egész országot, hogy így segítsen magán.
Aztán elhatározta, hogy elmélkedni fog az Igén úgy, ahogy tőlem hallotta tanítani. Így minden reggel szakított egy kis időt arra, hogy elmélkedjen az Igén. Elmondta nekem, hogy miután 30 napot elmélkedett az Igén, egy vasárnap, földcsuszamlásszerű változás történt. Több ember jutott üdvösségre, mint a megelőző két vagy három év alatt, a nyája megújult — ő meg kezdett sikeres lenni.
A szolgálat volt a pásztornak az élete. Itt volt szüksége arra, hogy sikeres legyen. Lehet, hogy a te életed elhívása más. De az biztos, hogy te is lehetsz jószerencsés és neked is lehet sikered. Szánj időt arra, hogy elmélkedsz az Igén. Vonulj el és legyél egyedül a szellemeddel. Zárd ki a világot.

Megvallás: Én elmélkedni fogok Isten Igéjén. Gondom lesz arra, hogy megtegyem, amit Isten Igéje tanít. Minden utamon jószerencsés leszek. Sikeres leszek és boldogulok az életben. Bölcsen fogom megoldani az élet dolgait. Mert Isten Igéje ezt mondja.
/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/

Sanctus Real - Whatever You're Doing (magyarul)

Ige: Egy gyülekezeti vezetőnek olyannak kell lenni:

 „Aki ragaszkodik, amire taníttatott, a megbízható (hiteles) Igéhez, hogy képes legyen bátorítani (és buzdítani) is az egészséges tanítással, de meggyőzni, és megcáfolni is az ellentmondókat«

Ez azért is fontos, mert sok az engedetlen és lázadó természetű ember, akik haszontalan dolgokról beszélnek, és másokat rossz útra vezetnek. Főként azokra gondolok, akik a zsidók közül jöttek«.

Akiknek be kell fogni a szájukat és le kell inteni őket. Akik egész családokat feldúlnak, felzaklatnak, és tönkre tesznek. Ezek piszkos nyerészkedés kedvéért, és rút nyereségért hamis tanításokat hirdetnek, és aljas haszonlesésből ártalmas dolgokat tanítanak” (Tit. 1,9-11)*

*Az apostol félelmének ad hangot mindazok felé, akik – megmásítják az Evangéliumot annak ellenére, hogy – megkapták Istentől elhívásukat: „Félek azonban, hogy amiként a kígyó a maga álnokságával [ravaszságával, és ravasz mesterkedésével] megcsalta [rászedte, becsapta; elcsalta] Évát [jelentése: minden élők anyja]. Akként a ti gondolataitok [a ti felfogásotok, és gondolkodásmódotok] is megrontatnak, és akkor vége Krisztushoz való őszinte ragaszkodásotoknak, a Krisztus iránti őszinte és tiszta odaadásotoknak«.

Mert hogyha az, aki jő [és odamegy hozzátok, és] más Jézust prédikál [és hirdet], akit nem prédikáltunk [és akit mi nem hirdettünk], vagy más szellemet vesztek [és más szellemet fogadtok be], amit nem vettetek [és nem akit korábban kaptatok, és amit elnyertetek], vagy más evangéliumot [azaz: örömüzenetet hallotok], amit be nem fogadtatok [és nem amelyet elfogadtatok], szépen eltűrnétek; [elviselnétek, sőt szívesen vennétek]” (2 Kor. 11,3-4).

Pál apostol emlékezteti a Krisztusban hívőket, hogy csak egy Evangélium van, mégpedig az, amit az Írások szerint hirdetett ő: „Eszetekbe juttatom [és figyelmetekbe ajánlom; meg akarom ismertetni veletek] továbbá, atyámfiai [testvérek], az evangéliumot, melyet hirdettem néktek [azt az örömüzenetet, (jó hírt) amelyet én néktek vittem], melyet be is vettetek [és el is fogadtatok], melyben állotok is, [és szilárdan kitartotok benne; (amelyben meg is maradtatok); melyet be is vettetek és követtek]. Amely által üdvözültök is [vagyis elnyeritek az üdvösséget, amelyen át meg is menekültök], ha megtartjátok [és megőrzitek] (úgy), aminémű beszéddel [(logosszal: IGÉ-vel] hirdettem néktek, hacsak nem hiába [elhamarkodottan, feleslegesen] lettetek hívőkké. [és ha ugyan ragaszkodtok még hozzá, hacsak nem látszatra lettetek hívőkké]” (1 Kor. 15,1-2).

 Ezért: „...úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, Róla is mint a megfeszítettről” (1Kor. 2,2).

 És így folytatja az apostol, mert: „… nincs más [örömüzenet]; de némelyek zavarnak [megháborítanak; zavarba ejtenek; nyugtalanítanak] titeket, és el akarják ferdíteni [és el akarják forgatni] a Krisztus evangéliumát. [örömüzenetét; a jó hírt]. De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek [jó hírként; örömüzenetként] valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk legyen átok. [vagyis átkozott (átok alatt) legyen!]. Amint előbb mondottuk [és kijelentettük], most is ismét mondom [és megismétlem]: Ha valaki néktek hirdet valamit [vagyis más evangéliumot (örömüzenetet; örömhírt; jó hírt)] azon kívül [amit tőlünk hallottatok, és kaptatok], és amit elfogadtatok [és átvettetek], átok [alatt, és átkozott, vagyis a sátán hatalma alatt] legyen” (Gal. 1,7-9)

És Pál apostol elmondja, hogy: „...aki megzavar titeket, el fogja venni büntetését, bárki legyen is az” (Gal. 5,10).

Az apostol figyelmezteti a Krisztusban hívőket, hogy csak egy Evangélium van, és aki mást hirdet (vagy hozzá tesz, vagy elvesz belőle), az a sátán szolgája: Kérlek [buzdítlak, intelek] pedig titeket atyámfiai [testvérek], vigyázzatok azokra, [és tartsátok szemmel azokat] akik szakadásokat [és egyenetlenséget; széthúzásokat; megosztást, meghasonlásokat támasztanak; akik háborúságnak okai volnának] és botránkozásokat okoznak [és kelepcéket készítenek; elégedetlenséget okoznak] a tudomány körül, [és akik más tudományra tanítanának azon kívül; vagyis az ellenkezőjét tanítják annak] melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el. [Kerüljétek (eltávoztassátok) őket; Térjetek ki előlük]” (Róm. 16,17)

„Mert az ilyenek hamis apostolok [álapostolok], álnok [csaló; cselszövő; csalárd] munkások, akik a Krisztus apostolaivá [kiküldötteivé] változtatják át [és adják ki; tettetik; és hazudják] magukat [Más fordítás: Mert ezek hamis apostolok. Becsapják az embereket, és elhitetik velük, hogy ők valóban Krisztus apostolai; kik a Krisztus apostolaihoz hasonlóvá változtatják a külsejüket; akik csak a látszatát keltik annak, hogy Krisztus apostolai]. Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává [és a világosság angyalának tetteti magát; a fény követévé]. Nem meglepő tehát, ha a Sátán szolgái olyan álarcot vesznek fel, hogy az igazság szolgáinak látsszanak. Végül azonban megkapják, amit a tetteikkel megérdemeltek” (2 Kor. 11,13-15).

 Az Úr Jézus így figyelmezteti az övéit: „… Vigyázzatok és őrizkedjetek [óvakodjatok] a farizeusok [jelentése: elkülönült, elzárkózó; elválasztó kiemelkedően vallásos emberek zárt csoportja, szektája] és sadduceusok [jelentése: (igaz, egyenes, őszinte); olyan vallási felekezet, de elsősorban politikai párt, amely a vallási és politikai hatalmat összekapcsolja,  szekta] kovászától [erjesztő, tovaterjedő emberi magatartásától, vagy tanításától]” azaz: „ ... a farizeusok és sadduceusok (vagyis: a vallásos emberek) tudományától őrizkedjetek” (Mt. 16,6.12)

Isten már az általa küldött prófétákon keresztül így szól népéhez: „Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a prófétáknak fecsegését, akik néktek prófétálnak, elbolondítnak titeket: az ő szívüknek látását szólják, nem az Úr szájából valót. És az Úrnak terhét (vagyis szavát, igéjét) ne emlegessétek többé, mert mindenkinek terhes lesz az ő szava, ha elforgatjátok az élő Istennek, a Seregek Urának, a mi Istenünknek, beszédét (vagyis igéjét)” (Jer. 23,16).

De a galaták hallgattak ezekre a tanítókra, ezért így ír nekik Pál apostol: „Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangéliumra [örömüzenethez; jó hírhez] hajlotok [vagyis olyanokra hallgattok, akik az evangéliumot mássá teszik, megváltoztatják; és elfordultak, elpártoltak az Úrtól; átálltak, és eltántorodtak]. Holott nincs más [örömüzenet]; de némelyek zavarnak [megháborítanak; zavarba ejtenek; nyugtalanítanak] titeket, és el akarják ferdíteni [és forgatni] a Krisztus evangéliumát. [örömüzenetét; a jó hírt]. De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek [jó hírként; örömüzenetként] valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk legyen átok. [legyen átkozott, vagyis átok alatt, azaz: a sátán hatalma alatt legyen]” (Gal. 1,6-8).

Mert a zsidók el akarják téríteni a Krisztusban szabadságot nyert hívőket: „Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat: Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem üdvözülhettek” (Csel. 15,1).

De a jeruzsálemi apostolok és vének megírják a Galáciában élő hívőknek, hogy ezeket az embereket nem ők küldték: „...meghallottuk, hogy közülünk egyesek megzavartak titeket, és szavaikkal feldúltak benneteket - pedig mi nem adtunk nekik megbízást” (Csel. 15,24).

A szövegösszefüggésekből megtudhatjuk, hogy mit is jelent az „átok”: Az a beszéd, amely nem az Úr Jézust hirdeti, csak üres fecsegés, az pedig szentségtörés: „A szentségtörő, üres fecsegők elől pedig térj ki, mert egyre messzebb mennek az istentelenségben, és szavuk úgy terjed, mint a rákos fekély...” (2Tim. 2,16-17)

Ezek a sátán szolgái, és nem az Úr Jézusé, és azért kell kerülni őket, mert: „Ha valaki nem szereti az Urat, legyen átkozott! Marana tha! (a mi Urunk jön)” (1Kor. 16,22)

Önmagára is átkot mond az apostol: „Mert azt kívánom, hogy inkább én magam legyek átok alatt, Krisztustól elszakítva, testvéreim, az én (hús)test szerinti rokonaim helyett”(Róm. 9,3).

Mert sokan vannak, akik: „… eltévelyedvén [és elfordulva], hiábavaló beszédre [és üres fecsegésre] hajlottak [és üres fecsegésre adták magukat]. »Más fordítás: Ezeket azonban némelyek elhibázták és letértek az útról, hogy hiábavalóságokat fecsegjenek«. Kik törvénytanítók akarván lenni [és akik abban tetszelegnek, hogy ők a törvén magyarázói, holott] nem értik, sem amiket beszélnek [vagyis amiket fecsegnek], sem amiket [csökönyösen] erősítgetnek [sem amit bizonygatnak; vagy amikről vitatkoznak; és amit olyan csökönyösen állítanak]” (1 Tim. 1,6-7).

És ezt: „A Szellem pedig nyilván (és világosan) mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető (és megtévesztő) szellemekre és gonosz (ördögi) szellemek tanításaira figyelmezvén (és azokat hallgatva). Hazug beszédűeknek képmutatása által (vagyis olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek), kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretükben” (1 Tim. 4,1).

Mert: „Ha valaki másképpen tanít (és tévtanokat hirdet), és nem követi a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédeit és a kegyesség (az istenfélő, vagyis Istent tisztelő hit) szerint való tudományt. Az felfuvalkodott, aki semmit (nem tud) sem (nem) ért, hanem vitatkozásokban és szóharcokban szenved, amelyekből származik irigység, viszálykodás, istenkáromlás, rosszakaratú (gonosz) gyanúsítások. Megbomlott elméjű és az igazságtól megfosztott (és az igazságot elvető) embereknek hiábavaló torzsalkodásai, akik az istenfélelmet nyerészkedés eszközének tekintik. Azoktól, akik ilyenek, eltávozzál” (1 Tim. 6,3-5).

Mert: „… aki eszi (vagyis befogadja) azt, viselje az ő álnokságának terhét; mivelhogy megfertőztette az Úrnak szentségét, irtassék ki az ilyen ember az ő népe közül” (3 Móz. 19,8)

Jézus Te vagy az egyetlen

Méltó vagy Urunk!

„Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett” (Jel. 4,11)

A problémák kezeléséről

Ha menekülünk a problémák elől, lehetetlenség megoldanunk (s ezáltal felszabadulni alóluk), hisz menekülés közben hátat fordítunk nekik, ahelyett, hogy szembenéznénk velük...

(magdanya)

Ima

(K.Kulman könyvéből)

Úr Jézus! 

Te válaszoltál imádságainkra ragyogó csodával. Meg vagyok vakulva tőle. De életem leghőbb kívánsága, legmagasabbra törő vágyam, hinni, szenvedélyesen hinni, feltétlenül hinni és soha többé nem elemezni, nem kételkedni. Csak hinni!!!”

Segíts...

Egyik este, akár csak a többi napon, a kicsi árva lányka az utcasarkon állt, és ételt, pénzt koldult, vagy bármi más egyebet, amivel az emberek megszánják. A kislány ócska ruhát viselt, piszkos volt és kócos a haja.

Egy gazdag ember sétált el a kislány mellett, anélkül, hogy egy pillantásra is méltatta volna.

De amikor hazatért a drága otthonába, boldog és jómódban élő családjához, a gazdagon terített asztalhoz, gondolatai vissza-visszatértek az árva kislányhoz.

Nagyon megharagudott Istenre, amiért engedi, hogy ilyen körülmények között éljenek emberek.

Szemrehányást tett Istennek, mondván, "Hogy engedheted, hogy ez megtörténjen? Miért nem teszel valamit, hogy segíts ezen a kislányon???"

Aztán lénye legmélyéről meghallotta Isten válaszát "Már tettem. Megteremtettelek Téged."

http://albar.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=665599

Victoria Osteen: Felülkerekedve a vádló hangokon

Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak… (Róma 8,1)

Az Újszövetségben olvashatjuk annak az asszonynak a történetét, akit házasságtörésen értek. Korának vallásos vezetői, már elítélték őt az elméjükben, és törvényeik szerint meg kellett kövezni az ilyet. Kíváncsiságból Jézus elé vitték az asszonyt, hogy vajon Ő mit fog tenni vele. Azonban Jézusnak a helyzetre adott válasza mindnyájukat meglepte. Ahelyett, hogy elítélte volna az asszonyt szeretettel és együttérzéssel szolgált felé. Tulajdonképpen az egész helyzetet megfordította, amikor így szólt: „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ” (János 8:7). Az asszony vádlói egyenként eloldalogtak. Azután Jézus az asszonyhoz fordult és megkérdezte tőle: „Hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?” (János 8:10) Az asszony így válaszolt: „Senki, Uram.” Jézus erre egy nagyon mély dolgot mondott, olyat, amiből betekintést nyerünk abba, milyen a szíve felénk. Így szólt: „Én sem ítéllek el téged, menj el és mostantól fogva többé ne vétkezz!” (János 8:11) Isten lényegében ezt mondta: „Nem pecsételem meg a kárhoztatást a jóváhagyásom bélyegével. Nem ezért jöttem. Azért jöttem, hogy megszabadítsalak.”

Talán találkoztál már olyan emberekkel, akik el akarnak ítélni, és meg akarnak „kövezni”. De Isten nem ilyen! Ő soha sem fog köveket hajigálni rád, vagy megpróbálni lenyomni téged. Szeret téged és erejével akar felruházni, hogy szabadon élhess, és ezáltal egy jobb életet élhess. Lehet, hogy követtél el hibákat, vagy olyasmit tettél, amire nem vagy büszke, vagy éppen téged bántott meg valaki azzal, hogy köveket dobált rád. Most van itt az ideje, hogy elengedd a fájdalmat, és befogadd Isten szeretetét és megbocsátását.

Tudod, amíg ezen a földön élünk, mindig lesznek vádló hangok. Kötekedők és kődobálók mindig lesznek. Amikor a negatív hangokat halljuk, dönthetünk úgy, hogy hiszünk nekik, és megragadunk a kárhoztatásban. Vagy pedig úgy határozunk, hogy Istennek hiszünk és szabadságban járunk, tudva, hogy Isten megbocsátott, elfogadott és jóváhagyott minket. Rajtunk múlik, hogy a szavazatunkat a szabadságra, vagy a kárhoztatásra adjuk le; a hitet vagy félelmet; a szeretetet vagy a keserűséget választjuk.

Azért imádkozom, hogy megértsd, értékeld, és valóban meglásd, mit adott neked Isten, és te mit tudsz adni másoknak. Az élet túl rövid és túl értékes ahhoz, hogy egy pillanatot is a félelemre, vagy a kárhoztatásra vesztegessünk. Inkább ejtsünk rabul minden negatív gondolatot, és döntsünk úgy, hogy Isten Igéjének az igazságába merülünk el. Helyezd Belé a reményedet és a bizalmadat, hogy az Ő örökkévaló szabadságában élhess, messze felülkerekedve evilág vádló hangjain.

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/victoria-osteen/205-felulkerekedve-a-vadlo-hangokon.html

Minden mi él,csak téged hirdet.

CseriKálmán: Véget ért a nyár

Elmúlt az aratás, véget ért a nyár, és mi nem szabadultunk meg! (Jer 8,20)

Az a nyár, amiről itt Jeremiás ír, a Kr. e. 587. év nyara volt. Ezt követően Nebukadneccar babiloni király hadai a földdel tették egyenlővé Júda városait, köztük Jeruzsálemet és a templomot is.

Az előző fejezetben Isten részletesen elmondja, hogy miért. „Loptok, gyilkoltok, paráználkodtok, hamisan esküsztök", pogány környezetetek hatására az ég királynőjének és egyéb bálványoknak áldoztok, asztrologiát és más sötét babonaságot gyakoroltok, mindezt leöntitek vallásos mázzal, és úgy vélitek, minden rendben van. Változni senki sem akar, „már pirulni sem tudnak".

Pedig az egyetlen menekvés az őszinte bűnbánat lenne, s akkor Islen nem hajtaná végre a kilátásba helyezett ítéletet. Az a nyár még a kegyelmi idő meghosszabbítása volt. De hiába, az emberek nem arra használták, amire Isten adta. így bekövetkezett az ítélet.

Komolyan vesszük-e, hogy minden bűnnek következménye van? Hisszük-e igazán, hogy minden megbánt és abbahagyott bűnre Isten bocsánatot ad? És arra használjuk-e a kegyelemből kapott időt, hogy megragadjuk az elkészített kegyelmet? Arra használjuk-e az alkalmakat, amire Isten adta?

Így a nyár végén, tanév elején mindig feltűnik: milyen gyorsan megnőnek a gyerekek. Amit nem adtunk meg nekik kiskorukban, talán soha nem lehet pótolni. S milyen hamar elmennek az öregjeink - s mi itt maradunk sok lelkiismeret-furdalással a mulasztásaink miatt. És váratlanul távoznak sokan a derékhadból is.

Egyszer pedig elmúlik nemcsak egy nyár, hanem az életünk is. Mit kell majd mondani: sajnos nem szabadult meg, vagy ezt: idejében megragadta Isten szabadító kegyelmét, s most hazament hozzá a mennyei dicsőségbe?

„Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek... kihasználva az alkalmas időt mert az idők gonoszak." (Ef 5,15-16)

http://velunkazisten.hu/kegyelem_harmatja/0831_Veget_ert_a_nyar

Kenneth Copeland: Emlékezz Isten irgalmára

JSir 3:21 Ezt veszem szívemre, azért bízom. (Erre emlékezem az elmémben ezért reménységem van.)

JSir 3:22 Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága! (Az Úr irgalma miatt nem emésztetünk meg, mert az Ő együttérző szeretete nem vall kudarcot)

JSir 3:23 Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged! (Új minden reggel, nagy a te hűséged) Zárójelben Ampl.Bible ford.

Isten hűséges, tele van együtt érző szeretettel. Az ő irgalma új minden reggel. Hívőként te ezt már betéve tudod. De csak tudni nem elég.

Ahhoz hogy számodra ebből jó is származzék, emlékezned is kell rá, újra és újra, hogy újra lángot kapjon a reményed és felgerjedjen a hited.

Ezért hát minden reggel emlékezz meg Isten hűségéről. Emlékezz meg azokról a jó dolgokról, amik már a tieid Jézusban.

Mik is ezek? A 103. Zsoltár összefoglalása szerint:

1. megbocsátja minden bűnödet. 2. Meggyógyítja minden betegségedet. 3. megváltja életedet a romlástól. 4. Megkoronáz szerető kedvességgel és gyengéd irgalommal. 5. Megelégíti szádat jó dolgokkal azért, hogy az ifjúságod megújuljon mint a sasé. 6. A nyomások alól az igazság és az ítélet által szabaddá tesz. 7. Ismertté teszi az útjait számodra. 8. Szükség idején kegyelmét és irgalmát adja neked.

Legyen fontos számodra ebben az évben minden reggel hangosan kimondani ezeket az Úrnak. Állj meg előtte imádságban és emlékeztesd magad az Ő irgalmára. Csak tarts ki, és év végére erősebb leszel hitben, és sokkal biztosabb leszel Isten szeretetében mint bármikor az életedben.

Ne elégedj meg azzal, hogy csupán ismered Isten áldásait. Emlékezz rájuk minden nap, és csak figyeld, ahogy valóra válnak az életedben.

Fordította:

Orbán Tibor

KCM engedélyével

Zsolt 103,1-18.

Zsolt 103:1 A Dávidé.; Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.

Zsolt 103:2 Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.

Zsolt 103:3 Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.

Zsolt 103:4 Aki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.

Zsolt 103:5 Aki jóval tölti be a te ékességedet, [és] megújul a te ifjúságod, mint a sasé.

Zsolt 103:6 Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.

Zsolt 103:7 Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.

Zsolt 103:8 Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.

Zsolt 103:9 Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.

Zsolt 103:10 Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.

Zsolt 103:11 Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.

Zsolt 103:12 Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.

Zsolt 103:13 Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.

Zsolt 103:14 Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.

Zsolt 103:15 Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.

Zsolt 103:16 Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.

Zsolt 103:17 De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;

Zsolt 103:18 Azokon, akik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.

http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=hirlevel_copeland:_emlekezz_isten_irgalmara_vu0

r> Y  0� �� :1 A Dávidé.; Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.
Zsolt 103:2 Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
Zsolt 103:3 Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
Zsolt 103:4 Aki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
Zsolt 103:5 Aki jóval tölti be a te ékességedet, [és] megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
Zsolt 103:6 Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
Zsolt 103:7 Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.
Zsolt 103:8 Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
Zsolt 103:9 Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
Zsolt 103:10 Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
Zsolt 103:11 Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
Zsolt 103:12 Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
Zsolt 103:13 Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
Zsolt 103:14 Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
Zsolt 103:15 Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.
Zsolt 103:16 Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.
Zsolt 103:17 De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;
Zsolt 103:18 Azokon, akik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.

http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=hirlevel_copeland:_emlekezz_isten_irgalmara_vu0

Dr-Kováts György: ÖRÜLNI JÓ! – 3.

Az Úrban való öröm - hit általi öröm. Örülsz a hit által. ("Akkor is" örülsz, "annak ellenére is"...)

Amúgy az öröm magától is beköszönt, ha jó dolgok történnek veled.

De az "Úrban" akkor is örülsz, ha nem tűnik teljesen örvendetesnek, amit átélsz... ("csakazértis" - ez egy harci öröm. Ha a tolvaj el akarja venni az örömödet - amit megígértek neked, nem teljesítették, a határidő csúszik, az ára a dolognak, amire gyűjtöttél, megemelkedett, bejött valami váratlan, ami akadályoz - "csakazértis" örülsz, még, ha kihúzod is a kardodat, és szembe fordítod is az ellenséggel, még, ha felemeled is a szavadat, és szólsz is a hegynek, vagy a viharnak - de közben "csakazértis" örülsz.)

Alapigéje - a Filippi 3,1 és 4,4, stb. mellett - a Jak 1,2-4: "Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe (megpróbáltatásokba) estek, TUDVÁN, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez, a kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen (lesz is), hogy tökéletesek és épek legyetek, minden fogyatkozás nélkül!"

Ha nem örvendetes csak úgy magától, akkor "csakazértis" örömnek TARTOD. És beköszönt az öröm is, nem "csak tartod", hanem teszed is: hálát adsz, kiemeled a te Urad csodálatos, gondoskodó, szerető voltát, és felemeled azt, amit tesz, és tenni fog (minden összedolgozik a javadra, a Róma 8,28 szerint, ugye), és lerögzíted, hogy te ezt meg fogod látni. Más szóval: hálát adsz (a hit által), és lerögzíted (megvallod), kijelented, hogy Neki van igaza, és Neki is lesz igaza, és Igéje nem téved, nem hazudik. Ez a harci öröm kapuja. Itt köszön be hozzád az öröm, a "csakazértis" öröm, a Filippi levél öröme, a Jak 1,2-4 öröme. Az Úr győzelmi öröme. Örülsz az Úrban.

És persze örülsz mindennek, aminek csak úgy magában is lehet örülni, hiszen egy csomó ilyen is körülvesz, ilyenekkel is meglep téged az Úr - esővel, a szárazságban, napfénnyel az eső után, reggellel az éj után, és estével a fárasztó nap után. Mi mindennek örülhetünk csak úgy, általában is. Ugye? És ehhez még jön ez a csodálatos harci öröm, az öröm az Úrban, a hit általi öröm, az "örömnek tartás", és a hit általi hálaadással beköszöntő öröm (ezek ugyanazok).

Békesség. És örömöd legyen teljes az Úrban. S az enyém is.  Ámen.

A megbocsátás

Keresztény szépségportál

A megbocsátás (...) nem állítja helyre automatikusan a kapcsolatot, de megnyitja előtte a lehetőséget.

Gary Chapman

www.keresztenyszepsegportal.hu

AZ IGE GYAKORLÁSA

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

Az Igének pedig megtartói legyetek, és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.
- Jakab 1,22.

Négy dologgal lehet fejleszteni a szellemedet. Az elsőt már megvizsgáltuk, az elmélkedést. Most megvizsgáljuk az Ige gyakorlását. Az Ige gyakorlása azt jelenti, hogy az Igének cselekvői vagyunk. Vannak, akik beszélnek az Igéről, sőt vannak, akik még örvendeznek is az Igének. Kevesen vannak viszont, akik megcselekszik az Igét.
Kezdd el megcselekedni az Igét. Minden helyzetben tedd azt, amit Isten Igéje mond, hogy tenned kell. Sokan hiszik, hogy az Ige cselekvője az, aki egyszerűen megtartja a tízparancsolatot. Nem, a Jakab 1,22 nem ezt jelenti. Végül is, az Újszövetség alatt csak egy parancsolatunk van, a szeretet parancsolata. Ha szeretsz valakit, nem fogsz lopni tőle. Nem fogsz hazugságot mondani róla.
Pál azt mondta, hogy a törvény betöltése a szeretet. Ha szeretetben jársz, nem szegsz meg egy törvényt sem, ami a bűn megfékezésére adatott. Így, ha te az Ige cselekvője vagy, akkor szeretetben jársz. Az Ige megcselekvése azonban az Újszövetség keresztényei számára azt jelenti, hogy elsősorban azt teszik, ami le van írva az apostoli levelekben. Ezek azok a levelek, amelyek az Egyháznak íródtak. Ezek minket illetnek, és nekünk ezeket kell megcselekednünk.

Megvallás: Én az Ige cselekvője vagyok, nem csak a hallgatója!
/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/

A megtalált örömhír - Kubinyi Károly

Starfield - Cry In My Heart (magyarul)

Ige: Timóteushoz

vagyis a minden korban élő Istent szeretőkhöz így ír az apostol:

 „Ne szégyeneld hát a mi Urunk bizonyságtételét, se engem, az ő foglyát [aki Őérte vagyok bilincsben, és vagyok fogoly, és rab] hanem együtt szenvedj [és szenvedd el velem együtt a nehézséget, a bajt, a bántalmat. Türelmesen szenvedd el a rosszat, vállald a szenvedést, nehézségeket, a nyomorúságot] az Evangéliumért Istennek hatalma [és Istennek ereje, képessége] szerint”

[Más fordítás: Ehelyett vállald az evangéliumért a szenvedéseket velem együtt, Istennek ereje, erő- megnyilvánulása által]* (2 Tim. 1,8)

*Az Úr Jézus kijelentése: „Mert valaki szégyell engem és az én beszédeimet [az én (logoszomat): Igémet] e parázna [házasságtörő] és bűnös [vagyis céltévesztett] nemzetség között [azaz: nemzedék előtt, ebben a parázna, elfajult és bűnös korban], az embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor [vagy bármikor, és valahányszor] eljő az ő Atyja dicsőségében [pompa, fényesség, ragyogás, erőben] a szent angyalokkal” (Márk. 8,38).

Pál apostol megvallása: „…nem szégyellem a Krisztus evangéliumát [az Úr Jézus kereszthalála általi győzelméről szóló jó hírt; örömhírt] mert Istennek hatalma [képessége; (szabadító, /üdvösséget hozó/) ereje] az minden hívőnek üdvösségére, [aki hisz] zsidónak először s [aztán] görögnek. [vagyis pogánynak]. Mert a keresztről [vagyis a kínoszlopról] szóló beszéd [(logosz): Ige] bolondság [ostobaság; esztelenség; butaság; képtelenség] ugyan azoknak, akik elvesznek, [(elpusztulnak, megsemmisülnek] de nekünk, akik üdvözülünk, [vagyis bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítást (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/. oltalmazást; biztonságot; állandóságot; jólétet (vagyis bővölködést anyagi és szellemi javakban); jóllétet (azaz egészséget); boldogságot, és megtartatás nyerünk] Istennek ereje [(dünamisz): erő, képesség, hatalom; Itt: Isten ereje a szabadításra/megmentésre]” (Róm. 1,16.18)^.

 És Timóteus – és minden Istent szerető, hívő – bátorítása: „Te azért a munkának terhét hordozzad (és vállald velem együtt a szenvedést), mint a Jézus Krisztus jó vitéze (jó katonája)” (2 Tim. 2,3).

És: „… józan légy mindenekben, szenvedj (és a bajokat szenvedd el), végezd az evangélista munkáját, szolgálatodat teljesen betöltsd” (2 Tim. 4,5)

 „(Isten az), Aki megtartott [és megszabadított, megváltott és szent tiszta, tökéletes, Istenhez méltó, Isten szerinti életre elhívott] minket és hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink [vagy erőfeszítéseink] szerint, hanem az ő saját végzése [és elhatározása, szándéka] és kegyelme [vagyis öröme, jóindulata, és kedvezése] szerint, mely adatott nékünk [és amellyel megajándékozott] Krisztus Jézusban örök időknek előtte [vagyis az idők kezdete előtt]

 »Új fordítás: Hisz ő az, aki megmentett, és előzetes határozatának megfelelően szent hívással elhívott, hogy szent népévé tegyen bennünket. Nem tetteink alapján, hanem kegyelmének következményeképpen. És nem azért, mintha bármivel kiérdemeltük volna. Egyáltalán nem! Azért tette, mert így látta helyesnek, és mert kegyelme erre indította. Hiszen Isten már a világ kezdete előtt elhatározta” (2 Tim. 1,9)*

Bár: „Őt – Isten – ugyan a világ teremtése előtt kijelölte, de előttetek csak a végső időben nyilvánította ki, és az idők végén tette láthatóvá értetek” (1Pét 1,20)

 „Megjelentetett [szemmel láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté, tett, és kijelentett] pedig most a mi Megtartónknak [Üdvözítőnknek, megváltó, szabadító, megtartó, megmentő, segítő, gyámolító, pártfogó, gyógyító], Jézus Krisztusnak megjelenése [feltűnése, ragyogása, megmutatkozása, nyilvánvalóvá létele] által, aki [legyőzte, és] eltörölte (vagyis érvénytelenítette, eltörölte.  Szó szerint: teljesen működésképtelenné tette) a halált. Világosságra hozta [és felragyogtatta, láthatóvá tette] pedig az életet [a természetfeletti életet; az életnek egy más létezési formáját] és halhatatlanságot [romolhatatlan, el nem múló, múlhatatlan, örökkévaló életet] az Evangélium által.

[Más fordításban: Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és aki hatóerejétől megfosztotta a halált, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet, és halhatatlanságot]* (2 Tim. 1,10)

*Mert: „Őbenne vala az (örök)élet, és az (örök)élet vala az emberek világossága [és fénye]. És a világosság [a fény] a sötétségben fénylik [a sötétségben világít, felragyog, és tündöklik], de a sötétség nem fogadta be azt. [mert nem fogta fel; nem ismerte meg; fel nem tartóztatta; nem tudta megragadni, hatalmába keríteni, elfoglalni; fogva tartani. A görög szöveg szerint: A sötétség nem tudott erőszakkal úrrá lenni a világosság fölött]” (Ján. 1,4-5).

Mert: „Az igazi világosság eljött volt már a világba (Az Ige volt az igazi világosság), amely megvilágosít minden (e világra jövő) embert (ő jött el a világba). A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt” (Ján. 1,9-10).

Az Úr Jézus kijelentése: „Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él. És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal…” (Ján. 11,25-26).

Az Úr Jézusról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Mivel tehát a gyermekek (hús)testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen (vagyis hozzájuk hasonlóan) részese lett azoknak, hogy a halál(a) által megsemmisítse [és teljesen működésképtelenné, hatástalanná tegye, érvénytelenítse]  azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt. És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid. 2,14-15).

„Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot [vagyis rothadatlan természetet] öltsön [azaz: öltözzön] magára, és e halandó test [az emberi természet, amely ki van téve a halálnak, ami meghalásra képes] halhatatlanságot öltsön [azaz: öltözzön] magára. [mert a romlandónak fel kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot]. Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz Ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál [a felbomlás, az élet ellentéte, megszűnése] diadalra [a győzelemben örökre].

»Más fordítás: Amikor pedig (ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és) ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött; (Elnyelte a halált a diadal végleg). Halál! Hol a te fullánkod [győzelmed; diadalod]? Pokol [koporsó; halál]! Hol a te diadalmad? [fullánkod; tövised]. A halál fullánkja [tövise] pedig a bűn [(hamartia): a céltévesztés]; a bűn [céltévesztés] (ható)ereje [hatalma] pedig a törvény. De hála az Istennek, aki a diadalmat [győzelmet] adja [és megadta]  nékünk [mert ő győzelemre segít minket] a mi Urunk  Jézus Krisztus által” (1 Kor. 15,53-57).

Az apostol kétségbeesetten így kiált fel, de a megoldásra is rámutat: Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg [Ki vált meg; ki fog kiragadni] engem e halálnak testéből)? (a szómából = holttestből). „Az Istentől felkínált kegyelem a mi Urunkon, a Krisztus Jézuson keresztül” (Róm. 7,24-25).

„Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat; Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk!  Mert mi is, akik e sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet” (2 Kor. 5,2-4).

És beteljesült az ígéret: „… elveszi (leveszi) e hegyen a fátyolt (a leplet), mely beborít minden népeket (és nemzetet), és a takarót, mely befödött (és betakart) vala minden népségeket (és nemzeteket). Elveszti a halált (véget vet a halálnak, megsemmisíti) örökre, és letörli az Úr Isten (az én Uram, az ÚR) a könnyhullatást minden orcáról. És népe gyalázatát eltávolítja (és leveszi) az egész földről; mert az Úr szólott (és ezt ígérte). És szólnak (ezt mondják) ama (vagyis azon a) napon: Ímé (itt van a mi) Istenünk, akit mi vártunk, és aki megtart (benne reménykedtünk, hogy megszabadít) minket. Ez az Úr (Itt van az ÚR), akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk (vigadjunk) szabadításában!” (Ésa. 25,7-9).

Mert Isten ígérete így hangzik: „Megváltom (kifizetem a váltságdíjat; kiváltom, kiszabadítom) őket a Seol hatalmából (a holtak hazájából, az alvilág torkából)! Megmentem (megváltom) őket a haláltól! Hol van a te veszedelmed (tövised, mérged), oh halál?! Hol van a te romlásod (fullánkod), oh Seol (holtak hazája, alvilág)?! Megbánás (nincs bennem) elrejtetett én előlem (Elrejtőzött a részvét szemem elől)” (Hós. 13,14).

 És a prófécia beteljesült Krisztusban: „Mert [drága; nagy] áron vétettetek [vásároltattok] meg; [Nagy volt a váltságdíjatok] dicsőítsétek [meg tehát, és hordozzátok] azért az Istent a ti testetekben [(szómátokban): egész valótokban] (és szellemetekben, amelyek az Istenéi)” (1 Kor. 6,20)

Elszállnak az évek, véget ér a világ.

A megigazult emberről

Az igaz pedig hitből él, és aki meghátrál, nem gyönyörködik abban az én Szellemem. De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk. (Zsidó 10:38-39).

A vak lány

Volt egyszer egy vak lány, aki gyűlölte magát amiatt, hogy vak volt. Mindenkit gyűlölt, kivéve a kedvesét. A fiú mindig vele volt. Mondogatta a barátjának:

- Ha láthatnám a világot, minden más lenne!

- Hozzám jönnél feleségül? – kérdezte a kedvese.

- Persze.

Egy nap szóltak a lánynak, hogy találtak megfelelő donort, és hamarosan elvégzik a műtétet.

A fiú ismét megkérdezte: - A műtét után hozzám jössz feleségül?

- Persze – hangzott a lány válasza.

Amikor a műtét után levették szeméről a kötést, láthatta az egész világot, beleértve a barátját is.

A fiú megkérdezte ismét: - Most, hogy látod a világot, hozzám jössz feleségül?

A lány a fiúra nézett, és látta, hogy vak. A lehunyt szemhéjak látványa szinte sokkolta. Erre nem számított. Az a gondolat, hogy az élete hátralévő részében ezt kell nézze, arra a döntésre vezette, hogy visszautasítsa a fiút.

A fiú csendesen könnyezett, és szó nélkül elment.

Pár nap múlva kapott a lány egy levelet a fiútól: 'Kérlek vigyázz a szemeimre.'

Valahogy így működik az emberi agy, amikor megváltozik a helyzetünk. Csak kevesen emlékeznek arra, milyen volt az életük azelőtt és ki az, aki mindig mellettük volt a nehéz időkben.

következő történet

http://www.jezus.350.com/tortenetek/vak.htm

Albert Schweitzer: A boldogságról

“Nem tudom mi a sorsod, de egy dolgot tudok: csak azok lesznek igazán boldogok, akik keresték és megtalálták hogyan lehet másokat szolgálni”