Max Lucado: A hegytetőn

Egyhetes vakációnkat töltöttük több másik család kíséretében Colorado-ban, amikor elhatároztuk, hogy megmásszuk az egyik hegycsúcsot.

A túra gyönyörű volt, ám egyben fárasztó is. A magaslaton lévő ritka levegő arra hívta fel a figyelmemet, hogy én igencsak besűrűsödtem.

Négyéves lányunk Sara, kétszeresen megnehezítette a túrát, mert az első pár méter után elesett, és lezúzta a térdét. Nem akart gyalogolni. Azt akarta, hogy vigyük őt. Először a hátamon cipeltem, majd anyukája a karjában, aztán megint a hátamon, majd egy barátunk a hátán, azután anyukája a karjában… Hát el tudod képzelni.

Igazából azt is tudod, hogy érezte magát Sara. Te is elestél, és te is segítséget kértél. És meg is kaptad. Mindannyiunknak szüksége van segítségre. Az út egyre meredekebbé válik. Olyannyira, hogy néhányan fel is adják. Néhányan nem másznak tovább. Egyszerűen leülnek. Közel vannak az úthoz, de nincsenek rajta. Nem adták fel az utat, de nem folytatják. Nem mennek tovább. Sok időt töltenek a tűz körül üldögélve, és arról beszélgetnek, hogy volt régebben. Néhányan évekig ugyanazon a helyen ülnek. Nem változnak. Az imáik nem mélyülnek. Az odaszántságuk nem növekszik. A szenvedély nem ébred fel bennük.

Néhányan még cinikussá is válnak. Jaj, annak a túrázónak, aki arra biztatja őket, hogy folytassák az utat. Jaj, annak a prófétának, aki arra bátorítja őket, hogy nézzék meg a hegycsúcsot. Jaj, annak a felfedezőnek, aki emlékezteti őket az elhívásukra… a zarándokok itt nem szívesen látott vendégek.

A zarándok tovább zarándokol, míg, aki letelepedett ott marad.

Megmarad ugyanabban.

Megmarad a biztonságban.

Megmarad a hótorlaszban.

Pedig megéri tovább menni.

Elkezdtem Sara-nak leírni, hogy mit fogunk odafönt látni, így próbáltam rávenni, hogy jöjjön tovább. „Olyan csodás lesz. Látni fogod a hegyeket, az eget és a fákat.” Nem jártam sikerrel. Továbbra is azt akarta, hogy cipeljük. Azért továbbra is jó ötletnek tartom, hogy ezeket mondtam. Semmi nem ad több erőt az úthoz, mintha elképzeljük a hegytető látványát.

Egyébként rád is vár egy fenséges látvány. A Zsidókhoz írt levél írója olyan képet fest nekünk a Mennyről, mintha a tévében a National Geographic-ot néznénk. Figyeld csak, hogy írja le a Sion hegyét.

Azt írja, ha elérünk a Sion hegyéhez, akkor elérkezünk „az élő Isten városához, … ezer és ezer angyalhoz, akik összegyűltek, hogy együtt örvendezzenek. Az elsőszülöttek összegyűlt seregéhez…azokhoz, kiknek a neve fel van írva a Mennyben. Magához Istenhez…, aki minden ember bírája, és az igazságos emberek szellemeihez, akik tökéletessé váltak. Jézushoz…, aki az Újszövetséget megkötötte. Jézus véréhez, amely megtisztít, és sokkal jobb dolgot jelent, mint Ábel vére” (Zsidók 12:22).”

Micsoda hegy! Hát nem lesz nagyszerű látni az angyalokat? Végre tudni, hogy néznek ki, és kik is ők valójában? Hallgatni a történeteket arról, amikor ott voltak mellettünk, még a saját házunkban is?

Képzeld el az elsőszülöttek találkozását, ahol ott lesz Isten minden gyermeke. Nincs féltékenység, Nincs versengés. Nincs széthúzás. Nincs rohanás. Tökéletesek leszünk… bűntelenek. Nincs több bukás. Nincs több botlás. A vágyakozás elmúlik. A pletyka elhallgat. A neheztelés mindörökre eltűnik.

És képzeld el, milyen lesz Istent látni. Végre belenézni Atyád arcába. Érezni magadon az Atya tekintetét. És ez soha nem fog elmúlni.

Meg fog tenni mindent, amit megígért. „Mindent újjá teremtek” – hangzott ígérete. „Mindent helyreállítok, mindenért kárpótollak” – mondja az Atya. „A mankóval, vagy a kerekesszékben eltöltött évekért. Visszavarázsolom a mosolyt az arcodra, amit elrabolt a fájdalom és a bánat. Újrajátszom a szimfóniákat, amiket a süket fülek nem hallhattak, és a naplementéket, melyeket a vak szemek nem láthattak. A néma dalra fakad. A szegény lakomázni fog. A sebek begyógyulnak.

Mindent újjá teremtek. Mindent helyreállítok. A gyermek, akit elragadott tőled a betegség, rohanni fog a karjaidba. A szabadság, amitől megfosztott az elnyomás, táncot jár a szívedben. A tiszta szív békéjének az ajándékát adom neked.

Mindent újjá teszek. Új remény. Új hit. És legfőképp új Szeretet. Olyan Szeretet, melyről az összes többi szeretet beszél. Olyan szeretet, mely mellett az összes többi szeretet elhalványul. A Szeretet, melyet mindig is kerestél… Az Én Szeretetem lesz a tiéd.”

Micsoda hegy! Ott lesz Jézus. Vágyakozol, hogy lásd Őt, és meg fogod látni. Érdekes, amit az író említ arról, hogy mit fogunk látni. Nem említi Jézus arcát. Nem utal Jézus hangjára, bár nagyon is hallani fogjuk. Jézus lényének olyan részét említi, amiről nem gondoltuk volna, hogy látni fogjuk. Azt mondja, látni fogjuk Jézus vérét. A karmazsinvörös keresztet. Az élet-nedű, ami csöpögött a homlokáról, kezéből, és kifolyt az oldalából.

Az isteni Krisztus emberi vére. A bűneink befedezésére adatott.

Üzenetet hordoz: Megvásárolt minket. Soha többé nem lehet minket eladni. Soha.

Micsoda pillanat! Micsoda hegy!

Hidd el nekem, ha mondom: megéri! Nincs túl nagy ár. Ha meg kell fizetned az árat, tedd meg. Nincs túl nagy áldozat. Ha a csomagodat az úton kell hagynod, hát hagyd ott. Semmilyen veszteség nem túl nagy. Tedd meg, bármi is az.

Meglátod majd, hogy megéri. Egyetlen pillantás a csúcson igazolni fogja az út minden fájdalmát.

Egyébként a kis csapatunkkal felértünk a hegytetőre. Körülbelül egy órát töltöttünk ott. Fényképeztünk és gyönyörködtünk a látványban. Később, amikor már lefelé baktattunk a hegyről, hallottam, ahogy a kislányom, Sara, büszkén mondja: „Megcsináltam!”

Megtorpantam. Nem, nem csináltad meg. Anyukád és én csináltuk meg. A barátok és a családod hoztak fel ide a hegyre. Nem te csináltad meg.

De nem szóltam semmit. Nem szóltam semmit, mert velem is így van. És veled is. Azt gondoljuk, hogy mászunk, de igazából visznek minket. Az Atya cipel minket a hátán, mióta elestünk. Az Atya a hátán visz minket, mert azt akarja, hogy biztonságban hazaérjünk. Olyan Atyánk van, aki nem haragszik meg ránk, ha elfáradunk.

Végtére is, Ő tudja mit jelent megmászni egy hegyet.

Egyet már megmászott értünk.

Max Lucado

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/max-lucado/201-a-hegyteton.html

ÚJ IDENTITÁS

1 De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! 2 Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. 3 Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód! Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted. 4 Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket. 5 Ne félj, mert én veled vagyok! Napkeletről visszahozom gyermekeidet, és napnyugatról összegyűjtelek. 6 Ezt mondom északnak: Add ide! - és délnek: Ne tartsd fogva! Hozd ide fiaimat a messzeségből, leányaimat a föld végéről, 7 mindenkit, akit nevemről neveznek, akit dicsőségemre teremtettem, formáltam és alkottam. Ézs 43,1-7.

                           ÚJ IDENTITÁS

De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! (Ézs 43,1)

"Pszt!!" - hallottam egy erőteljes suttogást néhány pillanattal az istentisztelet kezdete előtt. "Ha kihirdeted, ki játszik ma az orgonán, mondd, hogy Elizabeth!"
Össze voltam zavarodva. Elizabeth? Hiszen mindig csak Bettynek ismertem!

Az istentisztelet után mosolyogva magyarázta: "Megváltozott az életem. Isten segített fontos döntéseket hoznom. Úgy érzem, új ember lettem, ezért új névre van szükségem."

Elizabeth kimenekült egy rossz házasságból, melyben bántalmazásokat szenvedett. Abbahagyta az ivást, és csatlakozott egy támogató csoporthoz. A megújulás és a felfedezés új ösvényére lépett. Új személyazonosságot kapott Istentől, az ő szeretett gyermeke lett.

Elizabeth nem tudta mindig magáról, hogy értékes, szeretetre és tiszteletre méltó. Most azonban már bátran néz a jövőbe, hiszen tudja, hogy Isten ismeri és szereti őt. Akárhányszor találkozunk, mindig Elizabeth-nek szólítom.

Imádság: Istenünk, aki mindnyájunkat név szerint ismersz, segíts felismernünk, hogy valódi önazonosságunkat, énünket tőled kaptuk, hiszen gyermekeid lehetünk. Ámen.

Minden ember, akivel ma találkozom, Isten gyermeke lesz.

Susan J. Foster (Connecticut, USA)

http://csendespercek.hu

Casting Crowns - Life of praise (magyarul)

A szépségről, és a bölcsességről

 "A szépséget nézni kell.

A bölcsességet látni.

A szépséget hallgatni kell.

A bölcsességet meghallani.

A szépségért meg kell szenvedni.

A bölcsességért meg kell küzdeni..

A szépség mulandó.

A bölcsesség maradandó.

A szépséget megoszthatod mindenkivel.

A bölcsességet nem oszthatod meg bárkivel."

Bejegyezte: Agape

Gondolatok a pénzről és a bankárokról!

SZERETET ÖSVÉNYÉN - BÖJTE CSABA GONDOLATAI

Minap egy társasággal találkoztam, akik nagyon vehemensen szidták a bankár világot, mely ugye "nyakunkra hozta ezt a nagy gazdasági krízist"!!

Megkérdezték, hogy én mit is szólok ehhez a kérdéshez.

Egy darabig hümmögtem, de aztán időt kértem és megígértem, hogy majd hozzá

szólok ehhez a kérdéshez egy kis elmélkedés után.

Kezembe vettem a szentírást és arra próbáltam ráfigyelni, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus mit tanít a pénzzel, a bankvilággal kapcsolatosan.

Néhány szentírási rész ötlött különösebben is a szemembe:

Jézus a talentumát elásó embernek azt mondja, hogy: „Te gonosz és lusta szolga! Ha tudtad, hogy aratok ott is ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is ahová nem ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék; és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van!

Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre!  Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!” Mt 25.

Ezek szerint a Mesternek nincs baja a bankárokkal, sem magával a pénzzel, sem az anyagi világgal. Végül is Isten teremtette az anyagi világot, még az aranyat is mely bolygónkon is megtalálható, bár tudjuk ugyancsak Jézus Krisztustól, hogy:

,,Bizony, nagyon nehéz az Isten országába jutni azoknak, akik a vagyonban bíznak! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni Isten országába." Mk 10,17-30

Jézus nem haragszik a pénzzel foglalkozó emberekre,  még azokat sem kerüli akik csalnak.

Betegnek kell az orvos!

Csodálatos a Zakeusos történet:  "Ezután Jerikóba ért (Jézus) és áthaladt rajta. Élt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt. Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kistermetű lévén, nem láthatta a sokaságtól.

Ezért előre futott és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: „Zakeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom." Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta. Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak:

 „Bűnös embernél szállt meg." Zakeus pedig előállt, és ezt mondta az Úrnak:

„Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki." Lk.19.1-8

Többször is elolvastam az egész részt, de Jézus nem kéri sehol ettől az embertől, hogy változtassa meg a munkahelyét, hagyjon fel a mesterségével.. Egyszerűen csak annyit mond Jézus a megtért vámosnak: "Boldogság költözött ma ebbe a házba!"

Jézus maga is elfogadta a pénzt, sőt az apostolok missziós csapatának még pénztárosa is volt: "Mivel Júdás kezelte a pénzt, némelyek azt gondolták, hogy Jézus megbízta: "Vedd meg, amire az ünnepen szükségünk lesz." Vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek." Jn 13.

Krisztus nem azt akarja, hogy pusztítsuk el a bankárokat a bankjaikkal együtt, hanem azt szeretné, hogy ők is - akárcsak mindenki más -, az anyagi világot bátran használják, de ne legyenek annak rabjai. Isten nem azt akarja, hogy valakik ellen háborúzzunk, hanem csak azt, hogy a szeretet, a jóság útján járva szabadon kövessük Őt.  A pénz az csak eszköz, és ezt is akárcsak bármilyen más eszközt, lehet jóra is használni, de általa lehet hatalmas bukásba is sodródni.

Én azt tartom, hogy a pénz az ördög ganaja, és éppen ezért ha adnak nekem belőle arra is használom, amire való:  Szépen elterítem a "főldön", igen elterítem, hogy egy egy gyermek,  vagy életet szolgáló intézmény jobban fejlődjön, haladjon, bontakozzon ki.

Úgy gondolom,hogy akkor van baj ha elkezdjük gyűjtögetni, halmozni,  és az általa képviselt hatalommal megpróbálunk visszaélni.

Ha valaki a sílécen száguldva nagyot esik és összetöri magát, nem a sízéssel van baj, hanem azzal az emberrel, aki tudás, tapasztalat, óvatosság nélkül egy olyan sípályára merészkedett, hol magában és másokban kárt tett.

Fontosnak látom ezeket a gondolatokat megosztani, hogy ne nyissunk a gyűlöletnek, a haragnak egy új frontot, és hogy egyes bankárok nyilvánvaló bűne miatt ne ítéljük el a pénzvilág minden szereplőjét.

Testvéri szeretettel, Csaba testvér.

http://szeretet-osvenyen.blogspot.hu/

Pásztor Anita: Szeress, mint Ő

Készítette:  József Balogh

Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást (János 13:34).

Az Efézus 3:17-19-ben Pál Apostol így imádkozott, “Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben; A szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jó voltának , És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.”

Azt szeretné tőlünk, hogy megértsük Isten szeretetének amplitúdóját és mérhetetlenségét; ez határtalan dimenzió, tehát tudunk úgy szeretni, mint Ő.

Isten szeretete irántunk intenzív és feltétlen; ez a határok nélküli szeretet. Az Ő szeretetének tudata ad neked bátorságot és magabiztosságot. Úgy szeret téged, mintha te volnál az egyetlen a földön. Ugyanakkor úgy kell szeretned másokat, ahogy Ő szeretett téged. Ez azt jelenti, hogy szeretned kell mindenkit magad körül, mintha ők lennének az egyetlenek a földön, nem számít, hogy látszólag ők “megszerethetetlenek”.

A János 3:16 azt mondja, “Mert úgy szerette Isten e világot – az emberek világát - hogy az Ő egyszülött Fiát adta”. Megkülönböztetés nélkül szeret minden embert a világban, és azt akarja tőlünk, hogy kövessük őt: “Legyetek annak okáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek: És járjatok szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul” (Efézus 5:1-2 NIV). Megvan a képességed ahhoz, hogy úgy szeress, mint Isten, máskülönben nem kérte volna, hogy kövesd Őt.

A Biblia azt mondja, “De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!) ” (Efézus 2:4-5). Isten szeretett minket, miközben még bűnösök voltunk, éppen ezért hagyd az Atya szeretetének, hogy motiváljon, hogy elérd a bűnösöket és megnyerd őket Krisztusnak. Hagyd, hogy a szíved szeretettel verjen azok iránt, akik még nem tértek meg körülötted. Kötelezve vagy a szeretet által, hogy prédikáld az Evangéliumot nekik, és fordítsd őket a bűnből az igazságosságba, és a Sátán hatalmából Istenébe.

Megvallás

Megvan a képességem ahhoz, hogy úgy szeressek, mint az én mennyei Atyám, mert én az Ő szeretett gyermeke vagyok. Az Ő szeretete betölti a szívemet és kinyilvánítom ezt a szeretetet a mai napon azáltal, hogy elérek másokat

Krisztus szeretetével, a Jézus nevében. Ámen

TOVÁBBI TANULMÁNYOK: Róma 5:8; 1 János 4:8-11

A tehetség

Készítette: Keresztény szépségportál

A tehetséged Istentől kaptad ajándékba, és amit kezdesz vele az a te ajándékod Istennek.

Jim Dornan 

www.keresztenyszepsegportal

A SAJÁT SZAVAID

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

…Aki kárára esküszik, és meg nem változtatja.
– ZSOLTÁROK 15,4.

Bár eltévesztettem Isten tökéletes akaratát azzal, hogy gyapjút tettem ki, mégis ottmaradtam egy évig, mert megígértem nekik, hogy ezt teszem.
Nehezen, de kibírtam. Én olyan ember vagyok, aki állja a szavát.
Egy szellemi zarándoknak az egyik jellemző tulajdonsága, hogy „ha még kárára esküszik is, meg nem változtatja”.
Azaz megtartja adott szavát. Ha nem tanulsz meg olyan emberré válni, aki mindig megtartja a szavát, a hiteddel sohasem jutsz sehova.
Miért? Mert ahhoz, hogy a hited mûködjön, hinned kell a szavaidban és hinned kell a szívedben is:ha valaki azt MONDJA…(Márk 11,23)
és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit MOND, megtörténik, meglesz néki, amit MONDOTT.”
„Amit MONDASZ”: azaz a szavaid! És egész biztosan nem fogod elhinni, hogy a szavad beteljesedik, ha tudod magadról, hogy nem tartod meg a szavadat!
Én be fogom tartani a szavamat. Ha nem ezt tenném,annak rossz hatása lenne az egész szellemi életemre. Én minden esetben megmondom az igazat.Én nem vagyok hajlandó azt mondani valakinek, hogy mennyire örülök,hogy látom, ha ez nem így van.
Megtalálom a módját annak, hogy valamit mondjak,anélkül, hogy erőszakot követnék el lelkiismeretemen.
Én nem vagyok hajlandó hazudni, mert ez rossz hatással lenne a hitemre.
Ez csupán udvariasság”, érvelhet valaki.Nem, ez nem az! Ez ördögi viselkedés.

Megvallás: Én olyan ember vagyok, aki megtartja a szavát!
/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/

Charlotte & Jonathan: Kincs a torkában

http://www.youtube.com/watch?v=ZsNlcr4frs4&list=TLcvtaPsE-Bog

Opera duo Charlotte & Jonathan - Britain's Got Talent 2012 audition - UK version

www.youtube.com

Opera meets pop when 17-year-old Jonathan and 16-year-old Charlotte sing together. But can the duo convince Britain's Got Talent 

Ige: Isten engesztelő áldozata

 „Mert az Isten őt (Jézust, az Urat) [eleve] (el) rendelte [oda adta] engesztelő [véres] áldozatul [fedélnek, a Láda fedele (a Templomban), mint előkép, vagyis az irgalom helye, a kiengesztelés]. Azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát [igazságosságát] megmutassa [nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként] Isten ugyanis az előbb [a korábban] elkövetett bűnöket [végtelen türelmében] elnézte [elengedte; megbocsátotta]

Türelme idején [az előbb történt vétkezések büntetlenül hagyása; elengedése; megbocsátása által, Melyeket Isten elszenvedett, eltűrt, béketűrésével] hogy e mostani időben [időszakban] mutassa meg [jelentse meg] igazságát [és kimutatta igazságosságát a jelen időre nézve is]: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, [megigazít mindenkit] aki Jézusban hisz. [aki a Jézus hitéből való]” (Róm. 3,25-26)*

*Mert: „Ő az előző nemzedékek során megengedte, hogy minden nép a maga útján járjon” (Csel. 14,16)

És: „A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg” (Csel. 17,30)

„Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsid. 4,16)

Futunk és nem lankadunk

Az Úrban bízom!

„Ezek szekerekben, amazok lovakban bíznak; mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevéről emlékezünk meg” (Zsolt. 20,8)

Albert Schweitzer: A létezésről

“Amikor az ember már nem veszi természetesnek a létet, hanem meglátja benne annak misztikusságát, ott kezdődik a gondolat.” 

Oswald Chambers: A LÁTOMÁSNAK ÁRA VAN

"Amely esztendőben meghalt Uzziás király, láttam az Urat" (Ézs 6,1).

Lelkünk történetében gyakran ismétlődik meg, hogy "eltűnik a hős". Isten újra meg újra elvesz valakit barátaink közül azért, hogy saját maga foglalhassa el a helyét. Ilyenkor ájulás környékez, elgyengülünk, gyávákká leszünk. Vegyük személyesen: amelyik évben meghalt az a valaki, aki olyan drága volt nekem, mint Isten - odadobtam mindent? - beteg lettem? - elcsüggedtem? Vagy - megláttam az Urat?

Jellemem állapotától függ, hogy meglátom-e Istent. A kijelentés a jellem szerint alakul. Mielőtt ezt elmondhatom: "Láttam az Urat", kell lennie valaminek a jellememben, ami összhangban van vele. Míg újjá nem születtem, míg nem láttam meg Isten országát, csak a saját előítéleteim vonalában látok. Szükségem van a külső események sebészi beavatkozására és a belső megtisztulásra.

Csak akkor tudjuk életünket összhangban tartani Istennel, ha Ő áll az első, a második és a harmadik helyen is, és más nem is számít többé. "Az egész világon nincs más, csak Te, én Istenem, rajtad kívül senki sincs."

Fizesd az árát állandóan! Hadd lássa Isten, hogy hajlandó vagy a tőle nyert látás szerint élni.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

ELAINE TAVOLACCI: A félelem nélkülieknek szóló hívás

Múlt héten egy hajléktalanról szóltak a hírek, akit cipő és zokni nélkül találtak New York utcáin sétálva, egy fagyos estén. A rendőr, aki meglátta, megszánta, és bement egy boltba, és vett neki egy pár zoknit és egy pár drágább cipőt. Néhány nap múlva ismét mezítláb látták a hajléktalant az út szélén ülve. Odamentek hozzá az újságírók, és megkérdezték tőle, mi lett az új cipővel. A férfi azt felelte, hogy "Eldugtam a cipőket. Nagyon sok pénzt érnek. Meg is ölhetnek miatta." Ez az ember az életét féltette, mert azt gondolta, hogy valaki megölheti a drága cipő miatt, amit nagylelkűen ajándékoztak neki. Amikor a rendőr hallotta, mit tett a hajléktalan, azt mondta, hogy ő továbbra is, egész életében folytatni fogja, hogy segítsen azokon, akiknek szükségük van erre.

Néhányan közületek félnek elfogadni azokat a drága ajándékokat és elhívásokat, amit Jézus tett lehetővé számotokra. Féltek az ellenség heves reakciójától, ezért nem jártok mindabban, amire az Úr elhívott benneteket.

Az Úr ezt mondja: Ti félelem nélkül születtetek erre a világra. Én félelem nélkülinek teremtettelek benneteket. Erősnek lettetek teremtve, nem félénknek és bátortalannak. Céllal teremtettelek titeket. Azokat keresem, akiket felemelek és használok a végidők aratásában. Az elmétekben azok a gondolatok csak a képzeletetek szüleményei. Ne engedjétek, hogy ezek uralkodjanak a döntéseitek felett. Ne engedjétek, hogy azok, amikből megszabadultatok, visszahúzzanak, mint ahogy a vipera használja a mérgét a prédáját letámadva. Azoknak, akik közületek a sötétség mélyéről szabadultatok ki, itt az idő visszaemlékezni, honnan jöttetek. Ahogy egykor erősek voltatok, bátrak és rettenthetetlenek voltatok valamikor, itt az ideje, hogy ugyanazt a kitartást alkalmazzátok, és ne vonuljatok vissza gyáván. Itt az ideje, hogy még egyszer szellemi lendületbe jöjjetek az Én királyságomért.

Azokat keresem, akik bátrak, készek szembenézni a kihívásokkal, a szellemi hadakozásban pedig hajthatatlanok. Ne féljetek az ellenség hazugságaitól. Ha a vereség gondolatait dédelgetitek magatokban, azok hátráltatni fogják, hogy átvegyétek mindazt, amit nektek készítettem. Akiket eddig lenéztek, azoknak itt az ideje, hogy felkeljetek az elhívásotokba. Nem vagytok méltatlanok arra, hogy kapjatok. Habár a világ elutasított benneteket, Nekem tervem van azokkal, akiket kigúnyoltak, megvetettek, elkerültek vagy kihasználtak. Akiket elhagytak és elutasítottak, most van a ti időtök, hogy kapjatok. Ne érezzétek alkalmatlannak magatokat, mert az Én királyságomban senki sem nagyobb a másiknál. Akik mindenüket elvesztették, most van a ti időszakotok a visszaszerzésre. Nincsenek korlátai annak, amit Én tudok tenni az életetekkel.

Jöjjetek ki a rejtekhelyetekről, és gyertek elő a komfort zónátokból. Annak az ideje van, amikor a körülményeitek fölé kell emelkednetek. Az elernyedtségetek ideje lejárt. Keljetek fel, hogy azzá a magasztos teremtéssé váljatok, amire elhívtalak benneteket. Soha többé ne féljetek az ismeretlentől, és ne féljetek attól, hogy rossz döntéseket is hozhattok. Ne aggódjatok amiatt, és ne tűnődjetek azon, hogy vajon hogyan fog tudni mindez megtörténni. Az az időszak van, amikor új utakra kell kelni, és új dimenziókba kell lépni az Én királyságomban, mondja az Úr.

Ésaiás 41:10 Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítelek, és igazságom jobbjával támogatlak.

2 Timótheus 1:6-7 Minekokáért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely benned van az én kezeimnek reád tétele által. Mert nem a félelem szellemét adta nékünk az Isten, hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak szellemét.

Jakab 2:5 Halljátok meg szeretett atyámfiai, avagy nem az Isten választotta-é ki e világ szegényeit, hogy gazdagok legyenek hitben, és örökösei legyenek annak az országnak, amelyet azoknak ígért, akik Őt szeretik?

2012. december 13.

Staten Island, NY

www.awordinseason.info

www.TheVoiceOfBreakthrough.com

http://gyurinaploja.blogspot.com

Bob Gass: Hagyd abba a panaszkodást! (1)

„Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent…” (Filippi 2:14)

Pszichológiát tanuló egyetemisták két csoportját bemikrofonozták, és azt a feladatot kapták, hogy egy adott időszakban szabadon beszélgessenek az emberekkel. Az egyik csoport tudta, hogy a kísérlet a panaszkodás/zúgolódás szintjét fogja mérni a normál beszélgetésben, a másik csoport viszont nem. Végül mind a két csoportot megdöbbentette az eredmény, hogy milyen gyakran zúgolódtak. Az a csoport, amelyik tudta, hogy mi a felmérés célja, csaknem ugyanannyit panaszkodott, mint azok, akik nem tudták, hogy mi a kísérlet célkitűzése.

Ahogy a nagykönyvben meg van írva – szó szerint! Ha szembesítenek minket döntéseinkkel és tetteinkkel, ösztönösen reklamálni kezdünk: „Az ő hibájuk volt, nem az enyém; ha ők nem tették volna… én sem tettem volna”.

Ádámnak nem kellett leckét vennie a kifogások művészetéből. Mikor rajtakapták, ezt mondta Istennek: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és így ettem… az asszony [Éva] így felelt: A kígyó szedett rá, azért ettem” (1Mózes 3:12-13).

 Egyikük sem vállalta fel, hogy saját maga felelős a döntéséért. Ha utólag rá is jöttek valaha, hogy mi a panaszkodás következménye, tudásukat nem adták át leszármazottaiknak, Izráelnek:

„Egyszer a nép siránkozott az Úrnak, hogy rosszul megy a sora. Az Úr pedig meghallotta, és haragra gerjedt. Fölgyulladt ellenük az Úr tüze, és belekapott a tábor szélébe” (4Mózes 11:1).

Figyeld csak meg más fordításban: „És lőn, hogy panaszolkodék a nép az Úr hallására, hogy rosszul van dolga. És meghallá az Úr…” (4Mózes 11:1 Károli).

Minden panaszkodás Isten füle hallatára történik, pedig Ő nyilván nem akarja hallani! Pál azt írja: „De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elveszítette őket a pusztító angyal. Mindez pedig példaképpen történt velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk…” (1Korinthus 10:10-11).

Tisztítsd meg a beszéded! Határozd el, hogy felkutatsz, kiselejtezel és kidobsz minden panaszkodást, kifogást és zúgolódást a szótáradból!

Róm 15,1-16,2  Mt 14,1-12  Zsolt 145,1-13  Péld 4,20-22

Karen Wheaton: Uram, szent vagy

Karen Wheaton: Uram, szent vagy

Fordítása:

REFRÉN: Uram, Szent vagy,

Uram, Szent vagy,

És mi felemelünk Téged, és magasztaljuk a Nevedet

Uram, Szent vagy,

Uram, Szent vagy,

És mi felemelünk Téged, és magasztaljuk a Nevedet

1. versszak:

hogy körbenézek, és látom a kezeid munkáját,

Személyed fenségét,

És ahogy a szereteted soha nem vall kudarcot

Szavak nem képesek kifejezni, amit a bensőmben érzek

Nem tudom leírni a fenséges dicsőséged

De szeretetem jeleként felemelem kezeimet és csupán ezt tudom tenni, és azt kiáltom: Szent vagy

REFRÉN

2.versszak

Nincsenek szavak, amelyekkel kifejezhetném, mennyire értékes vagy nekem,

Azok a csodálatos dolgok, amelyeket adtál nekem,

a Szeretedet, irgalmadat,

Csak azt kívánom, hogy dicsérjelek,

és elmondjam, mennyire szeretlek,

Minden tiszteletre Te vagy méltó,

Méltó vagy minden dícséretre

Nem tudom, hogyan tudsz ennyire szeretni,

hogyan tudsz ilyen nagy irgalmat adni nekem,

nem kényszerített senki, hogy szenvedj, és meghalj értem a kereszten

Én csak szeretném megköszönni Neked

Köszönöm Neked

Köszönöm Neked

Köszönöm Neked

Csodálatos, dicsőséges, Szent, és Igaz,

Győzedelmes, Diadalmas, Dicső és Hatalmas

Gyógyító, Szabadító, Pajzs, és Védelmezőm, Erős torony, és a legkedvesebb barátom,

Mindenütt jelenvaló, és Mindenható

Hamarosan megérkező Király

Alfa és Omega

Mindeneknek Ura

Szent, Szent a Te neved

Szülők tisztelete

 „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked!” 2Mózes 20:12.

Miért? Miért kell tisztelni a szülőket?

Vajon a szülők tisztelik az ő szüleiket?

És a politikusokat?

A tanárokat?

Az idősebbeket?

Milyen példát látunk, és milyent közvetítünk?

Valami nagyon elromlott ezen a területen! Könnyebben eltart egy szülő öt gyereket, mint öt gyerek a szüleit. Miért? Miért halt ki csaknem teljesen a tisztelet?

Pedig Isten után a szülők azok, akik életet adtak nekünk.

Lehet, hogy néha követnek el hibákat, de Isten parancsa akkor is változhatatlan.

Luther Márton ezt írja az ötödik parancsolat magyarázatában:

„..a szülőkre, mint egy palástot teríti rá Isten a maga tisztességét és tekintélyét. Lehet, hogy a palást alatt sokszor a legkevésbé sem tiszteletreméltó személy rejtőzik, de akkor is tisztelni kell rajta a palástot. Ezért nem áll az ötödik Igében, hogy tiszteld a te tiszteletreméltó szüleidet. Isten azért parancsolja meg a szülők tiszteletét, mert ezzel tulajdonképpen önmagának követeli meg azt. Nem a szülőnek jár, hanem egyedül Istené a tisztelet. De a szülőket Ő bízta meg, ezért bennük és rajtuk túllátva, Istent kell tisztelnünk. Ezért mondhatjuk azt, hogy a helyesen értelmezett és gyakorolt szülői tisztelet az istentiszteletnek egyik formája és része.”

Keressük meg a szülőkben, a vezetőkben, a tanárokban mindazt, amit tisztelhetünk, amire felnézhetünk, és kezdjük el a pozitív viszonyulást hozzájuk még ma! Ne a sírjukra vigyük majd a tisztelet virágait, hanem életükben adjuk oda nekik!

És ha szülők vagyunk? Tegyünk meg mindent azért, hogy tisztelhessenek minket!

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/05/szulok-tisztelete.html

Kenneth Copeland: Az imádság helye

És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Szellememből minden testre. (Apostolok Cselekedetei 2:17)

Van egy kifejezés, amit számtalanszor hallottam az elmúlt évek alatt, és minden alkalommal egyre kevésbé szeretem. Nincs kétségem afelől, hogy már te is hallottad.

Leggyakrabban olyankor halljuk, ha valami tragédia történik. Akkor szokták mondani, többnyire elnyújtott, vallásosnak hangzó hangsúllyal, amikor úgy tűnik, a körülmények nem vágnak össze azzal, amit Isten ígért az Ő Igéjében.

A kifejezés pedig: „Nos, testvérem, nem szabad elfelejtened, hogy Isten szuverén.”

Bármilyen szelleminek is hangzik ez a kijelentés, igazából nagyon zavar engem. Nem mintha nem hinném, hogy Isten szuverén. Természetesen az. A Webster szótár szerint a szuverén a következőket jelenti „minden más felett álló vagy felsőbb; legfelső/páratlan erőben, rangban vagy hatalomban.” Nem kérdéses, hogy Istenre mindez igaz.

Azonban túl gyakran, amikor az emberek Isten szuverenitására utalnak, igazából azt mondják: „Soha nem

tudhatod, mit fog tenni Isten. Végülis, Ő mindenható és teljesen független, tehát azt teszi, amit csak tenni akar.” A szuverenitás ilyen megközelítésével azonban az a probléma, hogy minket minden felelősség alól mentesít. Hiszen, ha Isten szuverén, Ő mindenképpen azt teszi, amit akar, ezért mi akár mehetünk is TV-t nézni és elfeledkezhetünk az egészről, nem igaz?

Ez azonban nem így van. Az Ige több mint harminc éves tanulmányozása és az evangélium hirdetése után rá kellett jönnöm, hogy ezen a földön Isten igen kevés dolgot – ha egyáltalán van ilyen – tesz az ember közreműködése nélkül. Habár a föld Istenhez tartozik - az Ő teremtése és Ő birtokolja -, a Zsoltár 8:6 elmondja nekünk, hogy Isten az embert „úrrá tette (Isten) kezeinek munkája felett.”

Maga Isten helyezte uralomra az embert. Nem avatkozik bele a földi dolgokba, amikor csak kedve tartja. Tiszteletben tartja azt az uralmat és hatalmat, amit nekünk adott. Ezért amíg az ember bérleti joga ezen a bolygón le nem jár, Isten korlátozza erejét a földön, és csak akkor lép közbe, amikor megkérik erre.

Miután azok, akik általában megkérik Őt (a közbenjárók), többnyire igen csendes emberek, akik félrevonulva imádkoznak, sokszor úgy tűnhet, hogy Isten önkényesen cselekszik. A látszat ellenére azonban, a Biblia elejétől a végéig azt tanítja, hogy Isten kapcsolata az emberrel imádság és hit-összeköttetés. Amikor látod Őt hatalmasan cselekedni, biztos lehetsz abban, hogy valahol valaki imádkozott és közbenjárt, hogy Ő színre léphessen.

Többek mint külső szemlélők

Most sokkal inkább mint valaha, létfontosságú hogy ezt minden keresztény megértse. Az utolsó idők legutolsó napjaiban vagyunk. Isten dicsősége leghatalmasabb kiáradásának peremén vagyunk, amit a föld valaha is látott. Döbbenetes, természetfeletti dolgok vannak készülőben, pontosan úgy, ahogy a Biblia mondja.

Mégis, sok hívő egyszerűen csak hátradől, és szellemi szemlélőként figyeli ezeket az eseményeket. Úgy tűnik, azt hiszik, hogy Isten önhatalmúlag felborít néhány mennyei dicsőség kosarat, és széthinti a jeleket és csodákat a földön. De nem így fog történni.

Hogyan fog megtörténni? Az Apostolok Cselekedetei 2:17-19 megmutatja nekünk:

És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Szellememből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. És éppen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Szellememből, és prófétálnak. És csodákat teszek az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn…

Ha újra elolvasod ennek a résznek a végét, figyelmen kívül hagyva a fordítók révén bekerült írásjeleket, észre fogsz venni egy isteni összefüggést, amit legtöbben elvétenek. Látni fogod, Isten azt mondja, hogy amikor az Ő szolgái és szolgálóleányai prófétálnak, amikor közbenjárásban és hitben kimondják az Ő szent akaratát és célját, az ő beszédükre válaszolva Isten jeleket és csodákat fog tenni.

Ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy a dicsőségnek ez az utolsó kiáradása a teljességében eljöjjön, Isten valamennyi szolgájának és szolgálólányának a helyén kell lennie. Milyen helyen?

Az imádság helyén!

Néhányan mondhatják: „Nos, Copeland testvér, most az idővégi eseményekről beszélünk, és én úgy hiszem,

Isten egyszerűen előhozza ezeket egyedül is. Nincs szüksége a mi segítségünkre. Hiszen ezek a dolgok

túlságosan fontosak ahhoz, hogy pusztán emberekre bízza őket.”

Volt idő, amikor én is ugyanígy gondoltam. Azonban néhány évvel ezelőtt Isten kiigazított engem. Akkoriban az ember hatalmát tanulmányoztam, és az Igében újra és újra láttam, hogyan előzték meg Isten népének imádságai Isten cselekvését a földön. Ennek ellenére továbbra is ragaszkodtam ahhoz a nézethez, hogy a legfontosabb munkáit Isten az embertől függetlenül végzi.

Egy nap, ahogy efelől imádkoztam, azt mondtam: „Uram, Jézust mindenki mástól függetlenül hoztad a földre, ugye?” "Nem, nem így volt." – válaszolta. „Úgy érted, voltak emberek, akik közbenjártak Jézus megszületéséért?” – kérdeztem. "Igen." Majd megmondta két ilyen ember nevét: Simon és Anna.

Ötven év imádság

Lukács 2. fejezetében találod az igei beszámolót erről a két közbenjáróról. Itt elmondja nekünk a Biblia, hogy amikor Jézus 8 napos volt, a szülei elvitték a templomba, hogy odaszenteljék az Úrnak és körülmetéljék az ábrahámi szövetségbe.

A zsidó nép számára ez a szertartás igen szentnek számított, a kellős közepén egy Simon nevű férfi mégis

besétált és karjaiba vette a csecsemő Jézust. Senki nem szólt hozzá egy szót sem. Senki nem próbálta megállítani őt. Tehát egyértelmű, hogy mindenki jól ismerte őt a templomban, és szellemi embernek tartották.

Honnan tudta Simon, hogy pont abban az időben kell a templomba mennie? Valaki talán odament hozzá és

elmondta, hogy Jézust épp most mutatják be az Úrnak? Nem, a Biblia azt mondja nekünk, hogy „ő a Szellem

indításából” ment a templomba (27. vers). Isten vezette őt oda.

Sőt mi több, bár akkor még maga Mária sem értette igazán, kicsoda is az ő gyermeke, Simon pontosan tudta, és így prófétált felőle: Mostan bocsátod el, Uram, a Te szolgádat, a Te beszéded szerint, békességben; Mert látták az én szemeim a Te üdvösségedet, Amelyet készítettél minden népeknek szemeláttára; Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a Te népednek, az Izraelnek dicsőségére” (29-32. versek).

Simon tudta, hogy kicsoda Jézus, mivel közbenjárt érte; kérte Istent, hogy küldje el a Megváltót. Olyan buzgón és olyan régóta imádkozott, hogy Isten megígérte neki, hogy addig halált nem lát, amíg meg nem látja az Úrnak Krisztusát (26. vers).

Már az is elég döbbenetes, hogy Simon felismerte Jézust, mint Izrael Megváltóját, de szavaiból kitűnik, hogy még ennél is többet tudott. Olvasd el újra amit Simon mondott és látni fogod, hogy ő tudta, hogy Jézus üdvösséget fog hozni a pogányoknak – azt a tényt, amit a gyülekezet többi része nem értett meg addig, amíg 10 évvel Pünkösd napja után Péter el nem ment Kornélius házához!

Miért volt Simon ilyen bölcs? Közbenjáró volt. A közbenjárók tudnak olyan dolgokat, amiket mások nem. Isten szent titkokat és rejtélyeket árul el nekik. Belső információkkal látja el őket.

Aznap, miután Simon befejezte a prófétálást Jézus felett, besétált egy Anna nevű, apró, 84 éves özvegyasszony. Simonnal ellentétben ezt az asszonyt nem kellett a Szellemnek a templomba vezetnie – ő már ott volt. A Bibliából megtudjuk, hogy ő tulajdonképpen nem távozott el a templomból, hanem böjtölésekkel és könyörgésekkel szolgált éjjel és nappal. (37. vers).

Nem is csupán egy vagy két hetet töltött ott. A templomban tartózkodott azóta, hogy a férje meghalt. Mivel csak hét éven keresztül volt házas, és történelmi feljegyzésekből tudjuk, hogy a zsidó nők 16 éves kor körül mentek férjhez, kiszámolhatjuk, hogy valószínűleg már több mint 50 éve imádkozott ott a templomban.

Ezt nevezem elkötelezettségnek!

A Lukács 2:38 azt mondja, hogy Anna abban a pillanatban bejött és hasonlóképpen hálákat adott az Úrnak (KJV), és szólt Őfelőle mindeneknek, akik Jeruzsálemben a megváltást várták.Nem volt szüksége rá, hogy valaki elmondja neki, kicsoda Jézus. Tudta abban a pillanatban, amikor meglátta Őt, mert – akárcsak Simon – ő is sok éven át imádkozott Istenhez, hogy küldje el Őt.

Gondolj csak bele – habár Isten a világegyetem Mindenható, Legfelsőbbrendű Teremtője, nem önkényesen küldte el Jézust a földre. Az emberrel együttműködve tette. Az Ő népének hittel teljes szavaira és imádságaira adott válaszként tette.

A Máté 18:19 azt mondja: ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön, bármely dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám. Simon és Anna – akár tudtak róla, akár nem – egyetértésben imádkoztak. Mindketten közbenjártak, kérték Istent, hogy küldje el az Ő Megváltóját, és Isten megválaszolta az imájukat.

Kapcsolódj be a programba!

Mit jelent ez ma a számunkra? Azt jelenti, hogy ha látni akarjuk a dicsőség utolsó kiáradásának ezt a teljességét, akkor be kell kapcsolódnunk a programba, ahogy Anna is tette. Le kell térdelnünk és el kell kezdenünk imádkozni érte. El kell kezdenünk kimondani Isten Igéjét és erre az utolsó órára vonatkozó akaratát próféciában és közbenjárásban, hogy Ő jeleket és csodákat tehessen.

Látjátok, vannak bizonyos dolgok, amik soha nem fognak megtörténni a földön, hacsak valaki ki nem mondja őket. Ha végigolvasod a Bibliát, fel fogod fedezni, hogy bizonyos eseményeket a prófétáknak előre meg kellett jelenteniük, mielőtt Isten véghez vihette volna őket.

Most nem azt akarom mondani, hogy ha nem imádkozol, Jézus nem fog visszajönni. Jézus eljön az Ő népéért

– mégpedig hamarosan. A világban annyi bűn van már, amennyit csak elbír, és közel van ahhoz, hogy darabokra hulljon. Az egész teremtés ennek nyomása alatt fohászkodik és nyög. Isten le fogja zárni ezt a korszakot, ahogy az Ő Igéjében ezt megígérte – nem számít mit teszel te vagy én. Valahol találni fog egy Simont és egy Annát, hogy elvégezze a feladatot.

Azonban ha mi hívők mindannyian imádkozunk, nemcsak néhányan, Ő megnöveli a dicsőség kiáradását, amely az Ő visszatérését kíséri majd. Ha egy szívvel felkiáltunk Istenhez, ahogy a korai gyülekezet tette az Apostolok Cselekedetei 4-ben, akkor Isten ereje meg fogja rengetni ezt a földet.

Isten nem tud tétlenül ülni, amikor népének kiáltását hallja!

Az a probléma, hogy Isten népének nagy részét túlságosan lefoglalják az egyéb dolgok, és nem szánnak időt arra, hogy közbenjárjanak és felkiáltsanak Hozzá. Nem tulajdonítanak jelentőséget az imádkozásnak. Sokan annyira elfoglaltak, ahogy Istennek „dolgoznak”, hogy azt hiszik, nincs szükségük arra, hogy imádkozzanak.

De legvégül ki fog derülni, hogy a szolgálatok sikerei mögött a közbenjárók állnak. Egy nap a mennyben, amikor majd a jutalmakat osztják, Nagy testvér ott fog ülni az első sorban, várván az arany trófeát, mivel ő indította az első gyülekezetet az országában. Odahajol majd a mellette ülőhöz, és azt mondja: „Igen, ámen. 47 évig pásztoroltam azt a gyülekezetet. 2000 embert vezettem az Úrhoz és ezren keresztelkedtek meg a Szent Szellemben 1919-ben. Mindent el fogok mesélni erről, amint megkaptam a trófeámat.” Ám amikor az Úr elkezdi átadni a jutalmat, ahelyett hogy Nagy testvér nevét szólítaná, azt fogja mondani: „Hol van Kovács testvérnő?” Majd leküld egy angyalt a hétmilliomodik sorba hogy Kovács tesvérnőt előrehozza.

Amikor az asszony odaér, az Úr a kezébe helyezi a jutalmat és azt mondja: „Kovács testvérnő, ezt szeretném neked adni annak a 25 évnek az elismeréseként, amikor közbenjártál és arcra borultál Előttem. A te imáid által elhívtam Nagy testvért, hogy elkezdje az első gyülekezetet az országodban. Az imáid miatt több ezer ember nyert üdvösséget és töltekezett be Szent Szellemmel abban a gyülekezetben.” Ezután az első sorhoz fordul és azt mondja: „Nagy testvér, azzal jutalmazlak, hogy viheted Kovács testvérnő trófeáját helyette.”

Megfelelő idő - Megfelelő hely

Megmondhatom, én kiknek a trófeáit fogom hordozni, amikor eljön az idő. Egyik az édesanyámé lesz, a másik pedig egy kis asszonyé, aki általában együtt imádkozott vele. Ez az asszony mindig bement a szobámba és elvette a párnát az ágyamról. Utána magával vitte, ahogy az emeleten sétálgatott és közbenjárt értem, a párnámon hagyva könnyeit. Biztosan tudom, hogy Isten ezért nem hagyott engem magamra az ágyamban éjszakánként.

Ennek a két asszonynak köszönhető, hogy üdvösséget nyertem és ma az evangéliumot prédikálom. Semmi

elismerés nem jár nekem ezért.

Kapok némi elismerést azokért az időkért, amikor én is közbenjártam és Istenhez kiáltottam valaki más érdekében. De nem a jutalmak miatt mondod el azokat az imákat. Azért imádkozod el őket, mert szolgatársa vagy Annak, aki a Vérét adta érted. A Szeretet miatt imádkozol.

Ez az egyetlen elég erős motiváció, mivel a közbenjáró feladata a legnehezebb feladat Isten Királyságában. A

közbenjáró cipeli mindannak a szellemi terhét, ami Krisztus Testében zajlik, és ez a létező leghálátlanabb szolgálat.

Amikor prédikátorok alkalmakat tartanak, ahol emberek üdvösséget nyernek, a legtöbben azt gondolják: "a

mi erőfeszítéseink hozták az embereket az Úrhoz." Pedig nem tettünk mást, mint prédikáltuk azt az üzenetet, amit Istentől kaptunk. Az elveszettek üdvösségre vezetéséhez szükséges kenet a közbenjárók imádsága által jött elő.

Az ébredéseket nem a jó prédikáció hozza elő. Az ébredést az imádság hozza elő. Péter nagyszerű prédikációja Pünkösd napján nem azért született, mert Péter olyan remek ember lett volna. Hanem azért, mert az emberek sok napon át imádkoztak egységben. Körülbelül 120-an imádkoztak, amíg Isten Szelleme a színre nem tört.

Azok az emberek imádkozták le a Szent Szellem első hatalmas kiáradását. Amikor Ő eljött, mit gondolsz, hol

nyilvánította ki Magát legelőször? Azon a helyen, ahol imádkoztak.

Isten nem változott meg. Napjainkban is ugyanazt teszi, mint amit az Apostolok Cselekedetei 2. fejezetében. Most azonban még erőteljesebben és dicsőségesebben mozdul, mint akkor.

Éhezik a szíved arra, hogy megtapasztalja ezt az idővégi kiáradást? Szeretnéd elsőkézből látni a természetfeletti dolgokat és csodákat, amiket véghez fog vinni az utolsó időkben? Akkor kerülj az imádság helyére! Legyél közbenjáró, nyisd meg magad Isten Szellemének az imádságban és mondd ki az Ő akaratát.

Ha ezt megteszed, nem kell majd beérned másodkézből származó beszámolókkal Isten dicsőségéről. Nem kell majd azt mondanod: „Bárcsak ott lettem volna!”

Akárcsak Simon és Anna, a megfelelő helyen leszel, a megfelelő időben. Belső információkkal fogsz rendelkezni, mert nem csak külső szemlélő leszel. Segíteni fogod előhozni az Úr dicsőséges visszatérését!

http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=az_imadsag_helye_0zmH

JOSEPH PRINCE: A tények változnak, de Isten Igéje ugyanaz...

János 8:32

Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.

Fontold meg a kemény, rideg tényeket, amikkel ennek a három embernek szembesülnie kellett:

Egy hölgy nagynénje számára a gyülekezetünkből a röntgenfelvétel azt mutatta, hogy két veséje közül az egyik elrákosodott. Egy pár a gyülekezetünkből arról kapott orvosi jelentést, hogy soha nem lehet gyermekük. Egy hölgy a gyülekezetünkből, aki biztosítóként ténykedett oda jutott, hogy a pénzügyi cég felszólította őt 34 millió Singapure dollár kifizetésére. Amikor hasonló helyzetek vágnak mellbe minket és megengedjük a tényeknek, hogy leterheljék a szívünket, a végén úgy fogjuk érezni magunkat, hogy nagy bajba kerültünk.

De amikor megengedjük Isten Igéje igazságának, hogy elrendezze bennünk az egész dolgot, érzékelni fogjuk, hogy Szent Szellem bizonyságot tesz arról az igazságról, hogy hitben vagyunk. Ő az igazság Szelleme. (Jn 16:13)

Ő nem a tények szelleme és nem tesz bizonyságot a tényekről. Tény lehet az, hogy beteg vagy. Az orvosok azt mondják, hogy beteg vagy. A röntgenfelvétel azt mutatja, hogy beteg vagy. De Isten Igéje azt mondja, hogy Jézus sebeivel meggyógyultál. (Ésa53:5) Ez az igazság, ami a helyzetedre vonatkozik. Mi a különbség a tény és az igazság között? A tények változnak, de Isten Igéje változatlan marad!

Amikor Isten emberei azt választják, hogy dacolva a tényekkel az Ő igazságában járnak, amely a helyzetükre vonatkozik, Szent Szellem bennük bizonyságot fog tenni arról az igazságról, hogy ők hitben vannak.

A hölgy a rákos veséjével műtétnek vetette alá magát, hogy eltávolítsák a beteg szervet. De dicsőség Istennek természetfeletti helyreállításban volt része, később a röntgenkép 2 egészséges vesét mutatott egy helyett! Isten egy új vesét alkotott a számára!

A gyermektelen pár 7 év után kapta meg csodálatos ajándékát. Ma ők büszke szülei nem egy, hanem négy gyermeknek!

A gyülekezeti tag a 34 millió dolláros adóssággal megmondta a pénzügyi cégnek, hogy ez nem volt tisztességes vele szemben, és hogy Isten meg fogja védeni őt. A cég igazgatósága csodálatos módon elhatározta, hogy eltörli az adósságát!

Legközelebb, amikor zavaró tényekkel találod szembe magad, engedd, hogy Isten Igéje az igazságot munkálja ki benned a helyzeteddel kapcsolatosan. És amint Szent Szellem bizonyságot tesz arról az igazságról benned, hogy hitben vagy, a tények meg fognak változni és megkapod a csodádat!

http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=1vargaildyko&pid=126725&blog_cim=JOSEPH%20PRINCE:%20A%20t%E9nyek%20v%E1ltoznak,%20de%20Isten%20Ig%E9je%20ugyanaz...

GLORIA C.: Menj be Isten nyugodalmába!

Megosztva: Minden Lehetségesről

Annakokáért megvan a nyugodalma az Isten népének… Munkálkodjunk tehát, hogy bemenjünk abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék.
– Zsidó 4:9,11 ¹

Isten nyugodalma. Ha a mozgalmas, elfoglalt életünkre gondolunk, ez nagyon jó dolognak tűnik, nem? De mi ez a nyugalom pontosan? És hogyan lehet belelépni?

A Zsidókhoz írt levél harmadik és negyedik fejezete Isten nyugodalmát ahhoz hasonlítja, amikor a zsidók elfoglalták az Ígéret Földjét. Annak a földnek olyan helynek kellett lennie, ahol minden szükségük be van töltve; a háborúzó ellenségektől való szabadság helye, ahonnan senki nem tudja őket többé kiűzni. Annyit kellett tenniük, hogy bemennek, és elfoglalják. De valami megakadályozta ezt: a hitetlenség és az engedetlenség.

Nekünk hívőknek is megvan a lehetőségünk, hogy belépjünk az Ígéret Földjére, a bőség és a békesség megígért földjére. Olyan hely ez, ahol nyugalmunk lehet a küzdelmektől, és élvezhetjük Isten győzelmét. Ahhoz, hogy ide belépjünk, azt kell tennünk, ami Izrael népének nem sikerült. Egyszerűen bíznunk kell Istenben, és engedelmeskednünk kell az Ő hangjának.

Hogyan juthatsz el a bizalom és engedelmesség e helyére? Úgy, hogy megismered az Atyát. Időt töltesz azzal, hogy közösségben vagy Vele imában és az Igében. Ez az a munka, ami elvezet téged az Ő nyugodalmába!

Soha nem felejtem el, amikor ezt először felfedeztem. A hit alapelveit tanultam, és küszködtem, hogy betartsam azokat. Majd egy nap azon kezdtem el dolgozni, hogy megismerjem az Atyát, ahelyett, hogy megtudjak dolgokat Róla.

Amikor ezt megtettem, Ő elkezdte magát kijelenteni nekem. Bepillantást adott a szívébe, a természetébe és a szeretetébe. Ahogy megmutatta nekem, hogy milyen sok mindent akar tenni a gyermekeiért, az a küszködésemet békességgé változtatta, a kétségemet bizalommá, a félelmemet bátor engedelmességgé. Ez lehetővé tette, hogy belépjek az Ő nyugodalmába.

Ismerd meg az Atyádat! Dolgozz ezen! Ez legyen a „munkálkodásod”! Nála van az Ígéret Földje, a nyugalom megígért földje, ami rád vár!

Igei olvasmány: Zsidó 4:1-11

Stelo Malgranda: Egy kismadár története

Készítette: Bölcsesség Biblia

"Nagyon régen valahol született egy kismadár.
Amikor kikelt a tojásból, tágra nyílt szemmel nézte a világot, nem ismert semmit és senkit, mert egyedül volt a fészekben. Furcsa érzés kerítette hatalmába, akkor még nem tudta mi ez, csak később jött rá, hogy ennek a neve: magány.


Egyszer furcsa lények jöttek, magukkal vitték, és bezárták egy nagy, fényes kalitkába. Akkor börtönnek érezte, menekülni szeretett volna, de minden oldalról rácsok vették körül

Lassan megnyugodott, és rájött, nem is olyan rossz ez a hely. Biztonságban volt, kapott enni, nem kellett semmit csinálnia, csak üldögélni, és néha-néha énekével szórakoztatni az embereket, akik ezért szerették.
Már el is felejtette, milyen volt gyermekkorában. Egy napon amikor kalitkástól kitették a kertbe levegőzni, arra repült egy hozzá hasonló kismadár. Ez a kismadár csodálkozva nézte a kalitkát, mert számára az ismeretlen volt.
Szabadnak született, és szabadon is nőtt fel.
- Gyere velem! - kérte a szabad madár.
- Nem, köszönöm, jó itt nekem! - felelte majdnem gőgösen a kalitkából.
- Ahogy gondolod - felelte búsan a másik, és elrepült.

A kismadár elgondolkodott. Valami furcsa érzés vett rajta erőt. Rájött, hogy magányos, hiába vannak körülötte az őt szerető emberek.
Úrrá lett szívében a vágyódás, várta, mikor jön megint az a madárka, akivel olyan jól érezte magát, amit önmagának is félt bevallani.
Sok idő telt el a találkozásuk óta. A madárka pedig várta, várta a másikat.
Közeledett az ősz, de még melegek voltak a napok, így még mindig kitették a kertbe levegőzni.

Egy nap nagyot dobbant a szíve, nem tudta miért. Izgalom fogta el..... Felnézett az égre, és akkor meglátta őt, akit annyira várt, meglátta a másik madarat.
Ő leszállt mellé egy faágra.
- Végre, megtaláltalak! Annyi ideig kerestelek, mindig jöttem, néztem a kertet, de nem láttalak. Hiányoztál.
- Te is hiányoztál nekem, én is nagyon vártalak. Mindig néztem az eget, mikor látlak meg.
- Gyere velem, kérlek. Szeretlek.
Szeretlek. Ez a szó, oly kedvesen és őszintén hangzott. A madárka szíve hevesen dobogott, érezte, igazat mond a másik.

Elgondolkodott. Az emberek is szeretik, azt mondják legalábbis, vagy mégsem? Amikor azt mondták neki, hogy milyen kedves kis lény, és mennyire szeretik, nem érezte, amit most érez.
A gazdái bíztak benne, hogy nem repül el, így nem zárták be a kalitka ajtaját. A kismadár kinyitotta szárnyával, majd csak állt és nézte a rácsok nélküli világot.

Tett egy tétova lépést, és huss, kirepült, a társa mellé az ágra.
Nézte, nézte a hátrahagyott otthonát. Nem fogta el honvágy, biztonságban érezte magát a másik madár mellett.
Nem szóltak semmit, egyszerre keltek útra. Egyre magasabbra szálltak és a madárkát rég nem érzett érzés kerítette hatalmába.
Ez pedig a szabadság, a boldogság és az igaz szerelem érzése volt.

Eltűntek a látóhatár mögött, hogy megkeressék azt a helyet, ahol csak ők ketten élhetnek, boldogan, szeretetben..."

Jézus ott áll a kalitkád előtt, és a szíved ajtaján kopogtat ma is! Ő azért halt meg hogy te szabad lehess, hogy a fogvatartód hatalma megszűnjön az életed fölött, hogy a kalitka ajtajáról lehulljon a lakat. Már szabad vagy, csak el kell hinned! Higgy az Úr Jézusban, és megmenekülsz mind te, mind a családod!
Valld meg a száddal:
Hiszek benned Jézus, hiszem hogy Te vagy az élő Isten fia, Aki meghaltál az én bűneim miatt, Te magadra vetted az Én bűneim következményét! Én ma megbánok minden bűnömet, amelyet elkövettem valaha is! kérlek bocsáss meg nekem... Hiszem hogy feltámadtál a harmadik napon, legyőzvén a halált! Hiszem hogy tiéd minden hatalom mennyen, földön és föld alatt! Hiszem hogy a Te véred értem ontatott ki a Golgotán! Hiszem hogy a Te véred ma is megtisztít mindentől ami elválaszt Istentől! Elfogadlak Megváltómnak, Szabadítómnak, Gyógyítómnak és Uramnak! Jöjj az életembe Uram, és állítsd helyre mindazt amit tönkre tett az ördög, és téged foglak szolgálni örökkön örökké! Köszönöm a kegyelmedet, legyen áldott a neved, az Úr Jézus Krisztus nevében! Ámen! 
És most lépj ki a börtönödből, és kezdj el szállni!!!!!!! HalleluJah

Jézus a legjobb barátod - Kubinyi Károly

Áldjad én lelkem - 4D