1 Thess. 2. fejezet: Buzdítás, bátorítás (göröggel és kapcsolódó igékkel)

1 Thess. 2,1 Mert magatok tudjátok, atyámfiai [testvéreim], hogy a mi ti hozzátok való menetelünk nem volt hiábavaló [nem volt haszontalan, eredménytelen, üres]^*

*És azért nem volt csak üres beszéd:  „(Mivel)hogy a mi Evangéliumunk [az örömüzenet] ti nálatok nem áll csak szóban [nemcsak szavakban jutott el hozzátok, nem csak üres (logosz: Ige) vagyis nem csak üres beszéd volt]. Hanem isteni erőkben [erő-megnyilvánulásban, csoda(tevő erőben)] is, Szent Szellemben [a Szent Szellem kiáradásával, és meggyőző erejével] is, sok bizodalomban [és teljes bizonyossággal és sok meggyőződéssel, nagy biztonsággal] is [és annak a teljes bizonyosságával, hogy ez az igazság]…” (1 Thess. 1,5)

1 Thess. 2,2 Sőt inkább, noha elébb [előzőleg] már háborúságot és bosszúságot szenvedtünk volt [előbb már szenvedés és bántalmazás ért bennünket] Filippiben, amint tudjátok, volt bátorságunk a mi Istenünkben, hogy közöttetek is [nyíltan; szabadon] hirdessük az Isten evangéliumát [szóljuk nektek az Isten örömüzenetét] sok tusakodással. [nehéz harcok árán; a sok nehézség ellenére is];

»Más fordítás: Mielőtt hozzátok érkeztünk, Filippiben megvertek és bántalmaztak bennünket amint tudjátok. Isten azonban mégis felbátorított bennünket, hogy a ti városotokban is mindenkinek elmondjuk az Istentől származó örömhírt. Valóban el is mondtuk, pedig Thesszalonikában is sokan ellenünk voltak«^*

*Az apostol Filippibe egy jövendőmondó lányból kiűzi a tisztátalan szellemet, és ezért a lány gazdái fellázították a tömeget: „És velük egyben feltámada a sokaság (is) őellenük (és rájuk támadt). A bírák (az elöljárók) pedig letépetvén ruháikat, megvesszőztették (megbotoztatták) őket. És miután sok ütést mértek rájuk, tömlöcbe (börtönbe) veték őket, megparancsolva a tömlöctartónak (a börtönőrnek), hogy gondosan őrizze őket. Ki ilyen parancsolatot vévén, veté őket a belső tömlöcbe, és lábaikat kalodába szorítá” (Csel. 16,22-24)

1 Thess. 2,3 Mert a mi buzdításunk [vigasztalásunk; bátorításunk, igehirdetésünk] nem hitetésből van [nem tévelygésből, nem megtévesztésből ered], sem nem tisztátalanságból [nem is tisztátalan, hamis szándékból], sem nem álnokságból

[Más fordítás: A mi üzenetünk és tanításunk igaz, a szándékaink tiszták, viselkedésünk teljesen egyenes és őszinte]^*

*És így folytatja az apostol: „Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják [(kapéleuó): csal, hamisít; megrontják] az Isten igéjét [logoszát] hanem tisztán [(eilikrineia): szó szerint: keveretlenül, elkülönítve, pontosan, őszintén]. Sőt szinte Istenből szólunk az Isten (színe) előtt a Krisztusban” (2 Kor. 2,17)^.

És az apostol tovább folytatja a megvallását: „Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és tisztasággal, nem (hús)testi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképpen pedig ti köztetek” (2 Kor. 1,12)

„...nem járunk ravaszságban, nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt” (2 Kor. 4,2)  

1 Thess. 2,4 Hanem amiképpen az Isten méltatott [megvizsgált, kipróbált] minket arra, hogy reánk bízza az Evangéliumot [(euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének hírét], akképpen szólunk; nem úgy, hogy embereknek tessünk hanem az Istennek, aki megvizsgálja [és ismeri] a mi szívünket (bensőnket).

[Más fordítás: Olyan emberek vagyunk, akiket maga Isten tett próbára. Ő talált alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az örömhírt. Ezért úgy beszélünk, hogy nem az emberek tetszését keressük, hanem Istenét. Mert ő vizsgálja meg a szívünket és szándékainkat]^*

10 És hogy ki az az Isten, aki az apostolt megbízta, arról a feltámadott Jézus tesz bizonyságot, kijelentve, hogy: „… én vagyok a vesék és szívek vizsgálója…” (Jel. 2,23)

1 Thess. 2,5 Mert sem hízelkedő beszéddel, amint tudjátok, sem telhetetlenség színében [sem leplezett kapzsisággal] nem léptünk fel [nem forgolódtunk közöttetek] soha. [Nem próbáltuk senkitől kicsalni a pénzét], Isten a bizonyság [a tanú rá].

»Más fordítás: Mert amint tudjátok, sem hízelgéshez nem folyamodtunk soha, sem haszonlesést nem lepleztünk valami látszattal, az Isten rá a tanú«^*

*És így folytatja az apostol: „… nem járunk ravaszságban [nem alkalmazunk cselt, nem járunk fortélyoskodásban], és nem is hamisítjuk meg [sem nem használjuk cselvetésre] az Isten igéjét [logoszát]. De a nyilvánvaló igazsággal kelletjük [a való(igaz)ság nyílt hirdetésével (kijelentésével; láthatóvá tételével) ajánljuk] magunkat  minden ember lelkiismeretének [szellemi ismeretének – együttészlelésének] az Isten előtt [Isten jelenlétében]” (2 Kor. 4,2).

 „Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják az Isten igéjét (és nyerészkednek Isten igéjével); hanem tisztán (mint akik tiszta szívből), sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban” (2 Kor. 2,17).

 „Mert a mi buzdításunk (igehirdetésünk) nem hitetésből van (nem tévelygésből ered), sem nem tisztátalanságból (nem is tisztátalan szándékból), sem nem álnokságból” (1 Thess. 2,3)

 „Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre (megszentelődésre) hívott el minket az Isten” (1 Thess. 4,7)

És: „… (úgy) ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban” (2 Kor. 6,4)  

Mert: „Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket térítünk (győzünk meg), Isten előtt pedig nyilván vagyunk (és nyíltan állunk); Remélem azonban, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is nyilván vagyunk (és nyíltan állunk)” (2 Kor. 5,11)

1 Thess. 2,6 Sem emberektől való dicsőítést nem kerestünk, sem tőletek, sem másoktól. Holott terhetekre lehettünk volna, mint Krisztus apostolai [Más fordítás: [Emberi elismerésre nem törekedtünk sem a tiétekre, sem a másokéra. Pedig mint Krisztus apostolai élhettünk volna tekintélyünkkel, mégis szelíden léptünk fel közöttetek]^*

*Pedig: „Ekképpen rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot [örömüzenet; jó hírt] hirdetik, [prédikálják] az evangéliumból [örömüzenetből; jó hírből] éljenek” (1 Kor. 9,14)^.

De mi: „nem éltünk senkinél ingyen kenyéren, hanem fáradsággal és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is megterheljünk közületek. Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként” (2 Thess. 3,8-9).

„Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam:

Sőt magatok tudjátok, hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak” (Csel. 20,33-34).

És követve az Úr Jézust: „Én nem fogadok el dicsőséget emberektől” (Ján. 5,41)

1 Thess. 2,7 De szívélyesek valánk [(épiosz): jóindulatúan, barátságosan és szelíden, jártunk] ti közöttetek, amiként a dajka dajkálgatja [gondozza, melengeti] az ő gyermekeit.

[Más fordítás: Pedig Krisztus apostolai vagyunk, és használhattuk volna ezt a tekintélyünket. Mi azonban olyan gyengéden bántunk veletek, ahogy az anya dajkálja (táplálja) melengeti gyermekét].

1 Thess. 2,8 Így felbuzdulva irántatok [és az utánatok való vágyódásunkban; epekedésünkben], készek valánk közleni veletek nemcsak az Isten Evangéliumát, hanem a mi magunk lelkét [(pszükhé): életét] is, mivelhogy szeretteinkké lettetek nékünk.

[Más fordítás: Annyira közel álltatok szívünkhöz, hogy nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is nektek akartuk adni. Ennyire megszerettünk benneteket]^*

*Hiszen a mi Urunkat – aki maga a szeretet – is: „Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért (ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért)” (1 Ján. 3,16).  

Dávid is így prófétál: „A szentekben, akik e földön vannak (a földön élnek) és a felségesekben (a dicsőségesekben), bennük van minden gyönyörűségem (és telik minden kedvem)” (Zsolt. 16,3)

1 Thess. 2,9 Emlékezhettek ugyanis atyámfiai a mi fáradozásunkra és bajlódásunkra [vesződségünkre; kemény munkánkra]: mert éjjel-nappal munkálkodva [dolgoztunk, és úgy] hirdettük néktek az Isten Evangéliumát, csakhogy senkit meg ne terheljünk közületek.

[Más fordítás: Emlékezzetek csak vissza, testvéreim, milyen keményen dolgoztunk, amikor nálatok voltunk! Éjjel-nappal saját kezünkkel dolgoztunk, hogy ne legyünk terhetekre, és ne nektek kelljen gondoskodnotok rólunk. Így adtuk át nektek az Istentől származó örömhírt]^*

*Az apostol minden gyülekezetnek megismétli, hogy őt hogyan vezeti a Szent Szellem: „Mert magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek, nem éltünk senkinél ingyen kenyéren, hanem fáradsággal és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is megterheljünk közületek. Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként” (2Thessz. 3,7-9)

 Bizony: „Fáradozunk is, tulajdon kezünkkel munkálkodván [kezünk munkájával keressük kenyerünket, dolgozva el is fáradunk] ha szidalommal illettetünk, [átkoznak; gyaláznak] jót kívánunk; [áldást mondunk] ha háborúságot szenvedünk, [üldöznek] békességgel tűrjük; [türelemmel elhordozzuk; helytállunk]” (1 Kor. 4,12)

1 Thess. 2,10 Ti vagytok bizonyságok [a tanúk] és az Isten, milyen szentül, igazán [(hosziósz): istenfélő, szent módon, jóindulatúan] és feddhetetlenül [kifogástalanul] éltünk előttetek [viseltük magunkat irántatok], akik hisztek [akik hívőkké lettetek]^*

*De: „Magatok is tudjátok, mi módon (hogyan) kell minket követni; mert nem viseltük magunkat közöttetek rendetlenül (hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek)” (2 Thess. 3,7)

1 Thess. 2,11 Valamint tudjátok, hogy miként atya az ő gyermekeit, úgy intettünk [kérleltünk] és buzdítgattunk [ösztönöztünk] egyenként mindnyájatokat.

1 Thess. 2,12 És kérve kértünk [bátorítottunk, buzdítottunk, biztattunk benneteket és tanúságot tettünk], hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat [éljetek az Istenhez méltó módon; hogy méltóan kell járnotok (viselkednetek és, életmódot folytatnotok) ahhoz az Istenhez], aki az ő országába [az ő királyságába] és dicsőségébe hív titeket^*

*És így folytatódik a kijelentés: „Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok” (Eféz. 4,1)

És: „Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott” (1Kor. 7,24).

És ismét „Kiki amely hivatásban hívatott el, [(klészisz): hivatás; foglalkozás; társadalmi helyzet. Itt: „ki-ki maradjon meg abban a (társadalmi, emberi) helyzetben, amelyre elhivatott (= amelyre Isten rendelte; amelybe Ő helyezte bele)] abban maradjon. [(menó): - marad (egy adott helyen, állapotban, kapcsolatban vagy várakozásban)]” (1 Kor. 7,20).

És minden hívőnek szól az  üzenet: „Hogy járjatok [éljetek] méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten megismerésében” (Kol. 1,10).

És: „… a Krisztus evangéliumához méltóan [a Krisztus evangéliumának megfelelően éljetek és] viseljétek magatokat. [Más fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen]. Hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megálltok [erősen] egy Szellemben, egy érzéssel [egy akarattal; egy szívvel; egyetértően] viaskodván [bajtársian együtt küzdötök] az evangélium [örömüzenet] hitéért” (Fil. 1,27).

 „Amire elhívott titeket a mi Evangéliumunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének elvételére [Más fordítás: hogy részesei legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének]” (2 Thess. 2,14).

„Mert a mi országunk mennyekben van (nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk vagyis: „nekünk a polgárjogunk” (=magatartásunkat meghatározó eredetünk és hovatartozásunk) a mennyekben van). Honnét a megtartó (üdvözítő) Úr Jézus Krisztust is várjuk” (Fil. 3.20)

1 Thess. 2,13 Ugyanazért mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül [megszakítás nélkül], hogy ti befogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét [(logosz): Igéjét], nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét, aminthogy valósággal az is, amely(nek) [ereje] munkálkodik is tibennetek, akik hisztek^*

*„Mert az Istennek beszéde (logosz: Igéje) élő és ható, (élő energia) és élesebb minden kétélű fegyvernél (minden kétélű kardnál), és áthatol az elme és a szellem, az ízületek és a velők szétválásáig és megítéli (kritikosz: döntésre alkalmassá teszi) a gondolatokat és a szívnek (a benső) indulatait (és szándékait)” (Zsid. 4,12)

1 Thess. 2,14 Mert ti, atyámfiai, követői lettetek [nyomdokába léptetek; hasonlóvá; utánzóivá lettetek] az Isten [a Krisztus Jézus kihívott] gyülekezeteinek [(ekklészia): kihívottak közösségeinek], amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól [a saját népetektől], miként azok is a zsidóktól [a Júdeában élő hitetlenektől],

1 Thess. 2,15 Akik megölték az Úr Jézust is és a saját prófétáikat, és minket is [(ekdiókó): kérlelhetetlenül / folyamatosan] üldöznek, és az Istennek nem tetszenek [nem kedvesek Isten előtt], és minden embernek ellenségei [és minden emberrel szemben állanak];

 »Más fordítás: Ezek a hitetlen júdeaiak ölték meg az Úr Jézust és a prófétákat, és ők kényszerítettek minket, hogy Júdeát sietve elhagyjuk. Ezek nem tetszenek Istennek, és minden emberrel ellenségesek«

1 Thess. 2,16 Akik megtiltják nékünk [és akadályoznak minket abban is], hogy a pogányoknak [nemzeteknek] ne prédikáljunk, hogy üdvözüljenek [megmeneküljenek]; hogy mindenkor betöltsék bűneiket [és így teszik teljessé céltévesztésüket]; de végre [vagyis végül] utolérte őket az Isten haragja.

[Más fordítás: Ezek a hitetlen júdeaiak mindig csak újabb és újabb bűnökkel gyarapítják vétkeiket, amíg végleg betelik a pohár. És valóban: Isten haragja utolérte őket; és ezzel vétkeik mértékét mindenkorra betöltik]^*

*Az Úr Jézus kijelentése: „Örüljetek és örvendezzetek [ujjongjatok; vigadjatok ilyenkor], mert a ti jutalmatok [kárpótlásotok] bőséges [nagy fizetség jár nektek] a mennyekben: mert így háborgatták [üldözték; zaklatták; vádolták] a prófétákat [az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket] is, akik előttetek voltak [akik előttetek éltek]” (Mát. 5,12).

Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Ezért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök ő hozzájuk prófétákat és apostolokat; és azok közül némelyeket megölnek, és némelyeket üldöznek; Hogy számon kéressék e nemzetségtől minden próféták vére (hogy számot adjon ez a nemzedék minden próféta véréért), mely e világ fundamentumának felvettetésétől fogva kiontatott (amelyet kiontottak a világ kezdete óta), Az Ábel vérétől fogva mind a Zakariás véréig, ki elveszett (elpusztult) az (áldozati) oltár és a templom között: bizony, mondom néktek, számon kéretik e nemzetségtől (nemzedéktől)” (Luk. 11,49-51).

Jakab apostol bátorítása: „Például vegyétek, atyámfiai (testvéreim), a szenvedésben és béketűrésben (a türelemben) a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak” (Jak. 5,10).

„De mindazok is, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, (szintén) üldöztetni fognak” (2 Tim. 3,12).

 István vértanú így beszél a zsidó vezetőkhöz: „Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Szellemnek ellene igyekeztek (ellene szegültök), mint atyáitok, ti azonképpen. A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És megölték azokat, akik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek” (Csel. 7,51-52).  

Pál apostol így bátorítja a krisztusban élőket: „Elmondjuk, hogy ti milyen türelmes kitartással és hittel viselitek el az üldözést, a sokféle bajt és nehézséget, amely körülvesz benneteket” (2 Thess. 1,4).

 „Tudván, hogy amiképpen társaink vagytok [részt vállaltatok] a szenvedésben [szorongattatás; háborgattatás, megpróbáltatásban; zaklatásban], azonképpen a vigasztalásban [buzdítás és felbátorodásban] is” (2 Kor. 1,7).  

És a Szent Szellem mintegy például tárja elénk, hogy Pál apostolt minden városban a hitetlen zsidók üldözték, és üldöztették: „ De azok a zsidók, akik nem hittek, felingerelték és megharagították a pogányokat a testvérek ellen. De a pogányok és zsidók vezetőikkel együtt összefogtak, hogy bántalmazzák és megkövezzék őket. Ők azonban ezt megtudva elmenekültek Likaónia (jelentése: farkasok földje) városaiba, Listrába (jelentése: feloldó város) és Derbébe (jelentése: bőrrel bevonó), és a körülvaló tartományba, és ott hirdették az evangéliumot” (Csel. 14,2.5-7).

„Antiókhiából (jelentése: bosszúálló, üldöző) és Ikóniumból (jelentése: képoszlop) azonban zsidók érkeztek oda, akik annyira felbujtották a tömeget, hogy megkövezték Pált, és kivonszolták a városon kívülre, mivel halottnak hitték. De amikor körülvették a tanítványok, felkelt, és visszament a városba. Másnap pedig Barnabással együtt elment Derbébe (jelentése: bőrrel bevonó)” (Csel. 14,19-20).

És teszi ezt az Úr azért is: „Hogy senki meg ne tántorodjék a mostani megpróbáltatásokban. Hiszen ti is tudjátok, hogy erre vagyunk rendelve (hiszen mi ezért helyeztettünk le). Amikor nálatok voltunk, már előre megmondtuk nektek, hogy üldözni fognak minket, és amint tapasztaltátok, úgy is történt” (1Thessz. 3,3-4)

1 Thess. 2,17 Mi pedig, atyámfiai [testvéreim], amint elszakasztatánk [és megfosztottak bennünket] tőletek egy kevés ideig, [vagyis miután árván maradtunk tőletek egy kis időszakra] arcra [külsőleg], nem szívre [bensőre] nézve, [és árvákká tettek] annál buzgóságosabban, nagy kívánsággal igyekeztünk [annál nagyobb vágyódással törekedtünk arra], hogy szemtől-szemben láthassunk titeket [láthassuk orcátokat ismét].

1 Thess. 2,18 Azért menni is akartunk hozzátok, kiváltképpen én Pál, egyszer is, kétszer is, de megakadályozott minket a Sátán [jelentése: ellenség, ellenfél, üldöző; vádoló]^*

*És bár: „… jóllehet (hús)testben távol vagyok tőletek, mindazáltal szellemben veletek vagyok, örülvén [örvendezve] és látván ti köztetek a jó rendet és Krisztusba vetett hiteteknek erősségét. [szilárdságát, rendíthetetlenségét, állhatatosságát]” (Kol. 2,5)

De: „… éjjel és nappal buzgón könyörgünk azért, hogy láthassunk benneteket, és kipótolhassuk hitetek hiányosságait! De maga a mi Istenünk és Atyánk, és a mi Urunk Jézus Krisztus egyengesse utunkat hozzátok!” (1 Thess. 3,10-11)

1 Thess. 2,19 Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk [győzelmi] koronája [győzelmi koszorúja, és dicsőségünk]? Avagy nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus [színe] előtt az ő eljövetelekor [az Ő megjelenésekor]?

1 Thess. 2,20 Bizony ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.

Isten bölcsessége

„Benne, Jézusban van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve” (Kol. 2,3)

Megvallás

„Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék” (Zsolt. 27,1)

Hit Gyülekezete- Úgy kell az igazi tűz

A növekedésről

Készítette: Keresztény szépségportál

A szavadat emeld fel, ne a hangod. Az eső növeszti a virágokat nem a vihar.

Rumi

http://www.keresztenyszepsegportal.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=1936%3Alégy-eső

A bűn

Készítette: Teológia Mennyei Maflás

Paraptóma, hamartia. A két legtöbbet használt görög szó a bűnre. Jelentései: Bűn, vétek, céltévesztettség, törvényszegés.

Ha bűnben élek, céltévesztett életet élek.

Ádám bukása előtt bűntelen volt. Megteremtette az Isten az embert a maga képmására...(1Móz 1,27). Az ember hasonló volt az Istenhez.

Bukása után Ádám 130 évesen nemzette Séthet a maga képmására (Móz 5,3). Séth már Ádám képmására teremtetett. Benne volt az eredendő bűn. Örökölte.

Céltévesztetten születünk a világra.
Isten azzal a céllal teremtette az embert, hogy a vele lévő kapcsolatban legyen boldog. A saját utak, bűneink távolítanak el Istentől.

Figyelem!Krisztus meghalt a bűneinkért, hogy a bűnöknek meghalván az igazságnak éljünk.

Isten megértése

Keresztény szépségportál

Hogyan érthetné meg a festmény a festőt? Hogyan érthetné meg ember az Istent?

Alex Fairy

http://www.keresztenyszepsegportal.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=1932%3Ahogyan?

Lelkünk megmentése

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

Az Ő akarata szült minket az igazságnak Igéje által, hogy első zsengéje legyünk az Ő teremtményeinek… Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott Igét, amely képes megmenteni a lelkeiteket. (JAKAB 1,18. 21.)

Mi a helyzet a lelkünkkel? A lelkünk nem üdvözül, amikor mi újjászületünk? Nem. Sok olyan keresztény van, akinek már van üdvössége és be van töltekezve a Szent Szellemmel évek óta, de a lelke még nincs megmentve! Akadnak, akik éltek és meghaltak anélkül, hogy a lelkük megmentésére valamit is tettek volna. A mennybe jutottak? Természetesen. Isten gyermekei voltak, a szellemük Istentől született. Tudnunk kell azonban, hogy a lélek nem születik újjá. A lélek megmentése egy folyamat.
Jakab levele nem bűnösöknek, hanem keresztényeknek íródott. És Jakab azt mondja nekünk, hogy a lelkünknek még nincs üdvössége. A Jakab 1,21 mindaddig zavart okozott bennem, amíg rá nem jöttem a szellem és a lélek közti különbségre. Az ember szelleme — a belső ember — megkapja az örök életet és újjászületik. Az értelmével és az érzelmeivel — tehát a lelkével — azonban még foglalkoznia kell. Meg kell újítania.
Megvallás: Én szellem vagyok. Nekem van lelkem. Testben élek. Isten szült ENGEM az Igazságnak Igéje által. Én újjászülettem. Most pedig szelídséggel fogadom a beoltott Igét, amiben megvan az erő, hogy megtartsa a lelkemet. Az értelmem folyamatosan megújul Isten Igéje által.

Kenneth E. Hagin - Hitünk tápláléka napi adagokban Nyár

A hívőket kiírtó igék - Kubinyi Károly

Newsboys (Blessed Be Your Name)

Ige: Csodálatos a mi Urunk!

 „Hogyha leülsz, nincs miért aggódnod, és félned, s ha lefekszel, nem rettegsz [és nem rettensz fel]; hanem lefekszel [jót pihensz, megnyugszol, és édesen alszol] és gyönyörűséges lesz a te álmod” (Péld. 3,24)

*Mert az Úr vigyázza alvásodat és álmodat, ezért megvallhatod: „Uram, járásomra és fekvésemre ügyelsz” (Zsolt. 139,1-3)

„mikor alszom, őrzöl engem, mikor felserkenek, beszélgetsz velem.” (Péld. 6,22.23)

Az Úr ígérete: „Mert békességet adok azon a földön, hogy mikor lefeküsztök, senki fel ne rettentsen; és kipusztítom az ártalmas vadat arról a földről, és fegyver sem megy át a ti földeteken.” (3 Móz. 26,6)

„Ha lefekszel, senki föl nem rettent...” (Jób. 11,19)

„Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal” (Zsolt. 91,5)

Ezért vallhatom meg, hogy: „Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek! ...és az én álmom édes nékem.” (Zsolt. 4,9; Jer. 31,26)

„Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.” (Zsolt. 3,6)

 „Nem kell tartanod hirtelen [és váratlan] ijedségtől, [sem ijesztéstől, rettentéstől, és megfélemlítéstől, és nem kell megijedned, megrémülnöd, vagy megriadnod] a gonoszok [istentelenek, vagyis Isten nélkül élők] támadásától, [hatalmától, vagy rombolásától, és pusztításától, sem attól, hogy viharként rád törnek]^* (Péld 3,25)

*Mert az Úr a te üdvözítő Istened, ezért: „Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, (sem rémségektől vagy az éji kísértettől), sem a repülő (és suhanó) nyíltól nappal; A dögvésztől, amely a homályban jár (és a sötétben terjed); a döghaláltól, (vagyis a ragálytól) amely délben pusztít. Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren; és hozzád nem is közelít (és téged akkor sem ér el, és téged nem találnak el). Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam (és menedékem); a Felségest választottad a te hajlékoddá (és hívtad oltalmadra): Nem illet téged a veszedelem, (sem baj), és csapás nem közelget (és közel sem férhet) a sátorodhoz” (Zsolt. 91,5-7.9-10).

„Hat bajodból megszabadít, (és hatszor is kiragad a szorongatásból, és megment a nyomorúságból) és a hetedikben sem illet a veszedelem téged (mert hetedszerre sem hagy bajba jutni). Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől (a kardnak hatalmától). A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik (és ha rabló közelít, akkor sem kell félned hogy pusztulás szakad rád). A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól (és a föld vadjaitól) sem félsz. (És mosolyogva nézhetsz fagyra, szárazságra, a mező vadjától sem kell megijedned). Mert a mezőn való kövekkel is frigyed (vagyis szövetséged) lesz, és a mezei vad is békességben lesz (és békében él) veled” (Jób. 5,19-23).

„Az Úr a te őriződ (a te oltalmazód), az Úr a te árnyékod (az Úr védelmez) a te jobbkezed felől. Nappal a nap meg nem szúr téged, (és nem éget, és nem árt neked) sem éjjel a hold. Az Úr megőriz (és megóv) téged minden gonosztól, (vagyis minden bajtól) megőrzi a te életedet (mert ő vigyáz életedre). Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké (Más fordítás: Megőriz az ÚR jártodban-keltedben, most és mindenkor)” (Zsolt. 121,5-8)

Tebenned bízom óh Uram.

Az Úr védelme

"Uram! járásomra, és fekvésemre ügyelsz” (zsolt. 139,3)

Morzsák az élet kenyeréből Összegyűjtötte: Vida Sándor

Ha készen állsz Isten számára, Isten is készen áll számodra.

Milyen a kapcsolatod Istennel?

...nem a magam akaratát keresem, hanem az Atya akaratát, aki elküldött engem." (János 5:30 NKJV)

Három dolog jellemzi Krisztusnak Atyjával való kapcsolatát: bensõséges szeretet, függõség és engedelmesség. Ma vizsgáljuk meg az Istentõl való függést. A Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit õ tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon" (János 5:19). Jézus tudta, hogy Atyja nélkül semmit sem tehet, ezért nem is fárasztotta magát azzal, hogy ilyesmivel próbálkozzon. Mi azonban hangoztatjuk, hogy Nélküle semmit sem tehetek", ugyanakkor úgy viselkedünk, mintha minden rajtunk múlna. Ha sikert érünk el, gyakran annyira elbizakodottak leszünk, hogy az már elviselhetetlen. Ha pedig kudarcot vallunk, az általában azért történik, mert összeroskadunk egy olyan feladat súlya alatt, amit nem is Isten bízott ránk. Gondolkodtál már azon, hogy Jézus miért nem küzdött soha bizonytalanságérzettel vagy a kudarctól való félelemmel, mint mi? Mert soha fel sem merült benne, hogy ne tudna megtenni valami olyat, amirõl az Atya már biztosította, hogy képes rá.

Ha tudod, hogy valamit Isten mondott, akkor bármilyen akadállyal vagy ellenséggel bátran szembe tudsz nézni. Isten soha nem fog olyan feladatot bízni rád, amihez nem lesz szükség az Õ bölcsességére és megtartó erejére. Sõt, valójában minden, amit Isten tesz az életedben, arra lett tervezve, hogy növelje, nem pedig csökkentse a tõle való függésedet.

Azt mondod: De én tehetséges vagyok. Egy csomó dolgot meg tudok csinálni!" Igaz, de semmi olyat, ami igazán számítana Isten szemében. Tehát mielõtt elkezded a napod, térdelj le, és imádkozz: Uram, számítok rád, nekem nincs tartalék tervem!"

www.maiige.hu

Hű, a kedvencem!

…erősödjél meg a kegyelemben, amely a Krisztus Jézusban van. (2 Tim 2,1)

Egy kutya képzeletbeli naplójából:

Reggel 8:00 – Hű, kutyakaja! A kedvencem!
9:40: Hű, sétálni megyünk! A kedvencem!
És így tovább ... Hű, a kedvencem!

Most pedig tekintsünk bele a macska naplójába:
Fogságom 283. napja. Mialatt ezek friss húst esznek és dőzsölnek, én kénytelen vagyok ezt a száraz macskakaját rágni. Be kell érnem azzal, hogy néhány bútordarabot összerongálok. Ez némi megelégedést jelent számomra.

Az egyik hálás, míg a másik morog. Ugyanaz a ház. Ugyanaz a gazdi. Mégis két merőben eltérő hozzáállás. Melyik napló hasonlít inkább a tiédre?

A hála a kegyelem elsőszülött gyermeke, az áldott ember megfelelő válasza. Merülj el a hála tananyagában. Annyira könnyű eltérni ettől. És annyira könnyű hálátlannak lenni.

Hű, a kedvencem!

A hála megváltoztatja a napunkat. Határozd el magad, hogy minden napot nagyszerű nappá teszel.

Max Lucado

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/max-lucado/192-hu-a-kedvencem.html

BIZONYSÁGTÉTELRE KÉSZ

26 Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: "Kelj fel, és menj Dél felé

a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen." 27 Ő felkelt, és elindult. És íme, egy etióp férfi, a kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Jeruzsálemben járt az Istent imádni,

28 visszatérőben hintóján ülve olvasta Ézsaiás prófétát. 29 Ezt mondta a Szellem Fülöpnek: "Menj oda, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz." 30 Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle: "Érted is, amit olvasol?" 31 Erre az így válaszolt: "Hogyan érthetném, míg valaki meg nem magyarázza?" És megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé.

32 Az Írásnak az a szakasza, amelyet olvasott, ez volt: "Amint a juhot
levágni viszik, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem nyitja
meg a száját. 33 A megaláztatásért elvétetett róla az ítélet, nemzetségét ki sorolhatná fel? Mert élete felvitetik a földről." 34 Az udvari főember megkérdezte Fülöptől: "Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?" 35 Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust. 36 Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt az udvari főember: "Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogybemeritkezzem?" 37 (Ezt mondta neki Fülöp: "Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet." Ő pedig így válaszolt: "Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.") 38 Megparancsolta, hogy álljon meg a hintó, és leszálltak a vízbe mind a ketten, Fülöp és az udvari főember, és megkeresztelte őt. 39 Amikor kijöttek a vízből, az Úr Szelleme elragadta Fülöpöt, és nem látta őt többé az udvari főember, de örvendezve haladt tovább az útján. ApCsel 8,26-39.

                       BIZONYSÁGTÉTELRE KÉSZ

Nem hagytak fel a naponkénti tanítással, és hirdették a Krisztus Jézust a templomban és házanként. (ApCsel 5,42)

Évekkel ezelőtt bevezettük azt a szokást a feleségemmel, hogy reggelenként elolvastuk a Csendes Percek áhítatos kiadvány soron következő szakaszát. Amikor elutaztunk valahová, akkor is mindig magunkkal vittük. Amikor tehát egy mexikói kirándulásra mentünk, akkor is folytattuk ezt a gyakorlatot, és hangosan olvastam a feleségemmel a napi áhítatot a reggelinél.

Ez a reggeli csendességünk felkeltette a kirándulóhajó személyzete egyik tagjának a figyelmét. Ez a hölgy elmondta, hogy önkéntelenül is hallotta az áhítatunkat, és az sokat jelentett neki. Örömmel fogadta ezután, amikor a hitünkről bizonyságot tettünk neki. A beszélgetés során neki adtam a Csendes Percek füzetet, hogy ő is elkezdhesse gyakorolni az Isten előtti naponkénti elcsendesedést. Bár így ideiglenesen áhítatos könyvecske nélkül maradtunk, tudtam, hogy Isten jó kezekbe juttatta azt.

E véletlenszerű találkozás után azt az időt, amit eddig az áhítatos füzet olvasására szántunk, imádsággal töltöttük, kérve Istent, hogy a Csendes Percekben lévő isteni ige szóljon hatalmas erővel ehhez az asszonyhoz.

Imádság: Istenünk, nyisd meg szemünk észrevenni, hogy mikor beszélhetünk igédről a körülöttünk élőknek. Tégy minket az evangélium terjesztésének eszközeivé. Ámen.

Hogyan használom ki a lehetőségeket az örömüzenet továbbadására?
Mark Hrabe (Arizona, USA)

http://csendespercek.hu

Testvérek - Utam a fény

http://www.youtube.com/watch?v=y9IyrpuPcM8&list=PLC57E88AA3DDEB4BB&index=51

Testvérek - Utam a fény

www.youtube.com

Bármerre lépsz, bármerre jársz én várok rád Itt van a kéz, itt van a szó mely szól hozzád Lehet hogy nem vonz már a ég és minden messzeség Hát lépj ki a fény...

Az Atya jó ajándékai

 „Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?!”

(Máté evangéliuma 7. fejezet 11. vers)

Már rég megtanultuk; jobb adni, mint kapni. S ha szeretteinkről van szó ezt nem is kell ismételgetni. Születésnap, névnap, és egyéb ünnep alkalmával képesek vagyunk a fél világot bejárni, hogy a legjobbat, szívüknek legkedvesebbet adjuk.

S mi a helyzet az ellenség megajándékozásával? Hát nekik is adunk, persze, abban nincs köszönet, mint, ahogy az alábbi történet is mondja;

Még a múlt rendszerben történt, a Berlini falnál, hogy Kelet-Berlinből egy teherutónyi szemetet ürítettek át a nyugat-berlini oldalra. Erre válaszul a nyugat berliniek egy teherautónyi élelmiszerkonzervet, gyógyszert és ruhát öntöttek át szépen becsomagolva a kelet-berlini oldalra. A rakomány tetejére pedig annyit írtak: „Mindenki azt adja, amije van!”

Ennek fényében milyen jó lenne először is azon elgondolkodni: hogy minden, az életünk, az erőnk, a környezetünk Istentől kapott ajándék; „Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna? (1Kor.4:7)

Másodszor, hogy vétkekkel, hitetlenkedéssel és lázadással teli szívünkért cserébe az Atya a számára legdrágábbat mindnyájunkért odaadta, és hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? (Róm.8:32)

Gyere tehát és kérjük együtt ma reggel a Szent Szellem ajándékát, mely az áldások személyválogatás nélküli továbbadására buzdít.

Kenneth e. Hagin: A hit mérhető

Kenneth e. Hagin tanítása A HIT EREDETE

Jézus pedig, amikor ezt hallá, elcsodálkozék, és monda az Őt követőknek: Bizony mondom néktek, még az Izraelben sem találtam ilyen nagy hitet. Máté 8,10.

Egy százados jött Jézushoz a beteg szolgája érdekében. Amikor Jézus azt mondta: Elmegyek és meggyógyítom őt. (Mát. 8,7), a százados azt felelte: csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám. (8. vers)

Jézus azt mondta neki: Eredj el, és legyen neked a te hited szerint (13. vers)

Tanítványaihoz fordulva pedig azt mondta: még az Izraelben sem találtam ilyen NAGY hitet. (10. vers) Ezek szerint lehetséges, hogy valaki nagy hitet fejlesszen ki.

Másfelől a kis hitnek a példáját láthatjuk, amikor Péter elkezdett süllyedni, azután, hogy már járt a vízen. Jézus megdorgálta Pétert, mondván: KICSINYHITŰ, miért kételkedtél? (Mát. 14,31)

Ha a hit lehet nagy és lehet kicsi, akkor a hit mérhető! Itt van néhány olyan Ige, ami azt bizonyítja, hogy a hit mérhető: Növekvő hit (2Thess. 1,3); gyenge hit (Róm. 4,19); gazdag hit (Jak. 2,5); hittel teljes (Csel. 6,5); teljes hit (Jak. 2,22); képmutatás nélkül való hit (2Tim. 1,5); hajótörést szenvedett hit (1Tim. 1,19); győzedelmes hit (1Ján. 5,4).

GUTI TÜNDE: Elkészített jó-cselekedetek

Tedd meg, amit fontosnak látsz és a szíved s lelked ezt diktálja! Ha nem teszed meg, gyötörni fog a lelkiismeret-furdalás.

Nap mint nap ott vannak előttünk az Isten által előre elkészített helyzetek, jó-cselekedetek.

Éljünk ezekkel a lehetőségekkel, és mi leszünk a leggazdagabbak, a legboldogabbak!

Dr-Kováts György: SZÓTÉR-1.

A te Megváltód: "Szótér" a görög kifejezés szerint, amit azt jelenti: megmentő, megtartó, kiszabadító, helyreállító, gyógyító, felemelő, győzelemre segítő. Ő soha nem fogja megtagadni magát. Mindig ugyanaz marad. Amikor érted adta életét, is "Szótér" volt, és most, hogy megmentett, újjászült, és Magához hívott, hogy Vele élj, ezen a földön, és az örökkévalóságban is, most is "Szótér". Életed minden helyzetében az marad. 

(Mt 1,21. 8,25. 9,21. stb.)

Máté 1:21 Szül pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja (szódzó - szabadítás, megtartás, megmentés) meg az ő népét annak bűneiből.

Máté 8:25 És az ő tanítványai hozzámenvén, felköltötték őt, mondván: Uram, ments meg minket; mert elveszünk. (Ments meg - szabadíts meg, tarts meg, emelj ki, védj meg, helyezz biztonságba... ez a szódzó kifejezés. A "Szótér" a megmentő, aki biztonságba helyez téged. Jézus. Ezért ez a neve. Jézus - Isten a Szabadító.)

Máté 9:21 Mert ezt mondta magában: Ha csak ruháját illetem (érintem) is, meggyógyulok. (A gyógyulás is szabadítás. Megmentés a haláltól, megmentés a betegségtől, megmentés a szenvedéstől. Szódzó - a Megmentő Jézus cselekszi. Ugyanaz a kifejezés. Ő a Szabadító, minden cselekedetében szabadít.)

Isten ajándéka

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

T

Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban. (RÓMA 6,23.)

Isten az emberrel a szellemén keresztül tart kapcsolatot. Amikor Isten Igéjét prédikálják egy olyan bűnösnek, aki még sohasem hallotta az Evangéliumot és ez az ember bizonyságot kap, az nem egy fizikai érzés — nem is az értelméből fakad. Mert lehet, hogy meg sem értette, de mélyen a bensejében történt valami. Isten Szelleme Isten Igéjén keresztül kapcsolatba kerül a bűnös szellemével.
Amikor az ember válaszol Isten hívására, az Evangélium üzenetére, a szelleme újjászületik. A szelleme újjáteremtetik az örök élet befogadása által. Az örök élet befogadása a legcsodálatosabb esemény az életben. Ezt hívjuk újjászületésnek. Ezt hívjuk új teremtésnek. Ekkor valójában Isten a saját természetében részesít minket, az Ő lénye ölt valóságot a mi emberi szellemünkben.
Ezt írja le a 2Korinthus 5,17–18.
Az újjászületés ténylegesen az ember szellemi megszületése Istentől. Ez az azonnali újjászületés pedig nem testben, nem lélekben, hanem az ember szellemében történik! Az ember szelleme egy tökéletesen új, csodálatos teremtménnyé lesz Istenben!
Megvallás: Én egy vadonatúj, csodálatos teremtmény vagyok Krisztusban. Isten nekem adta az örök élet ajándékát. Az én szellemembe helyezte saját természetét, személyiségét, létének alapját. A saját szellememben megvan minden, amire valaha is szükségem lesz ahhoz, hogy győztes legyek az életben.

Kenneth E. Hagin - Hitünk tápláléka napi adagokban Nyár

Új teremtés vagy Krisztusban1.rész 25.

Új teremtés vagy Krisztusban 2.rész 25._

Ron Kenoly - Isten képes Completo

Ige: Jézus az egyetlen Úr!

 „Az én juhaim hallják az én szómat [és hallgatnak a hangomra], és én ismerem őket, és követnek engem

És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek [(apollümi): el nem pusztulnak, meg nem semmissülnek], és senki ki nem ragadja [(harpadzó): senki hatalmába nem ejti, nem rabolja el] őket az én kezemből.

Az én Atyám, aki azokat adta nékem, nagyobb [(meidzón): hatalmasabb] mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki [(harpadzó): senki hatalmába nem ejtheti, nem rabolhatja el] azokat az én Atyámnak kezéből.

Én [pedig] és az Atya egy [(heisz hen): és ugyanaz] vagyunk*(Ján. 10,27-30)

^*És az Úr Jézus újra-és újra kijelenti magát akkor és most: „Jézus pedig kiálta és monda: Aki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem. És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem” (Ján. 12,44-45).

És újra szól az Úr: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én Vagyok” (Ján. 8,58).

János apostol így tesz bizonyságot az örökkévaló Igéről: „Ő kezdetben [(arkhé): eredetileg] az Isten” (Ján. 1,2).

Pál apostol is Róla tesz bizonyságot: „És Ő előbb volt [és van] mindennél, és minden Őbenne áll fenn (és illeszkedik egybe). [Más fordítás: Ő mindenek előtt való és a mindenség Őbenne áll fenn]” (Kol. 1,17).

És: „Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz” (Zsid. 13,8).

Mózesnek így jelentette ki magát: „És monda Isten Mózesnek: VAGYOK, AKI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok” (2 Móz. 3,14).

 Ézsaiás már megprófétálta, hogy emberré lesz: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának (és Örökkévaló Atyának), békesség fejedelmének!” (Ésa. 9,6).

Mikeás pedig azt prófétálta meg, hogy hol fog megszületmni: „De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei (és nemzetségei) között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izráelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van” (Mik. 5,2).

 Ézsaiáson keresztül pedig így szól az Úr: „Én hirdettem, és megtartottam, és megjelentettem, és nem volt idegen isten köztetek, és ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok. Mostantól fogva is én az leszek, és nincs, aki az én kezemből kimentsen; cselekszem, és ki változtatja azt meg? Ezt mondja az ÚR (JHVH = Jahve), megváltótok, Izráel Szentje: A ti érdeketekben küldök Babilóniába, letörök minden zárat, a káldeusok pedig jajveszékelnek. Én az Úr vagyok, szent Istenetek, Izráelnek teremtője, királyotok” (Ésa. 43,12-15).

És az Úr Jézus újra –és újra kijelenti magát: „Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem: És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből” (Ján. 10,27).

Amikor búcsúzik az Úr Jézus tanítványaitól, így jelenti ki magát nekik: „Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? Aki engem látott, látta az Atyát; mi módon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat. Higgyetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig (másért) nem, magukért a cselekedetekért higgyetek nékem” (Ján. 14,9-11).

Pál apostol is erről tesz megvallást: „És minden versengés nélkül (közismerten, elismerten, bevallottan, valóban) nagy a kegyességnek eme titka: Isten (aki) megjelent (láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott) (hús)testben. megigazíttatott (igaznak bizonyult) szellemben. Megláttatott (megjelent, megmutatkozott) az angyaloktól/nak. hirdettetett a pogányok (népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).

Ezt ismerve vallja meg Pál apostol: „Kicsoda szakaszt [vagy kicsoda választ] el minket a Krisztus szerelmétől [agapéjától: Isten szerinti szeretetétől]? Nyomorúság [nyomorgatás, háborúság, nyomás, szorítás, szorult helyzet, elnyomás, gyötrés, megpróbáltatás, gyötrődés, szorongás] vagy szorongattatás [szükség, szorongató keserűség, szükséghelyzet, szorult helyzet, kín, gyötrelem, ínség] vagy üldözés, vagy éhség, [éhínség] vagy mezítelenség, vagy veszedelem, [vagy életveszély] vagy fegyver-é? [kard, háború, erőszakos halál, vagy a fennálló hatalom].

„Mert meg vagyok győződve, [és biztos vagyok benne] hogy sem halál [a természeti (biológiai, fizikai) halál, vagyis a hústest halála]. Sem élet [a természeti (biológiai) vagyis a hústestben való élet]. Sem angyalok [vagyis uralkodó szellemi lények, vagy hírnökök, követek, vagy pásztorok] sem fejedelemségek [kormányzatok, amelyek részint földi, részint mennyei angyali hatalmasságok. A mennyei hatalmak a csillagokat irányító erők, a csillagok mintegy látható kifejezői ezeknek]. Sem hatalmasságok [erősségek, erőmegnyilvánulások, sem csodatévő erők]. Sem jelenvalók [vagyis jelen időben történő, és beálló, a jelenlevő dolgok] sem következendők [eljövendők, ami még körül fog venni, amik elkerülhetetlenül meg fognak történni]. Sem magasság, sem mélység, [sem magasságban sem mélységben lakók] sem semmi más teremtmény [sem a kozmosz időbeli, sem a kozmosz, vagyis a világűr térbeli jelenségei, vagyis a csillagok világában történők] nem szakaszthat el [nem állhatnak oda közénk, és nem képesek elválasztani] minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon [és megjelent, és megbizonyított] a mi Urunk Jézus Krisztusban. (Róm. 8,35.38-39).

Isten már Mózesen keresztül figyelmezteti népét: „Halld (és értsd meg) Izráel: az Úr (JHVH: Jahve), a mi Istenünk, egy Úr (és Ő az egyetlen Úr)!” (5 Móz. 6,4). És Ézsaiás prófétán keresztül is így jelentette ki magát az Úr: „Ti vagytok a tanúim - így szól az ÚR -, és szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és megértsétek, hogy csak én vagyok. Előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz! Én, én vagyok az Úr, és rajtam kívül nincsen szabadító! Mostantól fogva is én az leszek, és nincs, aki az én kezemből kimentsen; cselekszem, és ki változtatja azt meg? Így szól az Úr, a ti megváltótok, Izráel Szentje… Én az Úr vagyok, szent Istenetek, Izráelnek teremtője, királyotok. Így szól az Úr, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kívül nincsen Isten. Ne féljetek, és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-e meg és nem jelentém előre? Ti vagytok tanúim! Hát van-e rajtam kívül Isten? Nincs kőszál, nem tudok!” (Ésa. 43,10-15. 44,6.8).

Pál apostolon keresztül pedig még egyértelmübbé teszi a Szent Szellem a kijelentést: „… Krisztus, aki mindeneknek felette örökké áldandó [imádni való] Isten [aki Isten mindenek felett] Ámen” (Róm. 9,5)

Gyertek és menjünk a hegyre

Azt mondja az Úr!

„Örök szeretettel szerettelek, azért megőriztem irántad irgalmasságomat” (Jer. 31,3)

Spurgeon: A házasságról

Minden asszony úgy bánik a férjével, mint ahogy a férj bánik a feleségével. Amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek néktek.

Oswald Chambers: SZEMÉLYES ÉLETÜNKET KÖRÜLVEVŐ ISTENI OLTALOM

"Veled vagyok én, hogy megszabadítsalak téged - mondja az Úr" (Jer 1,8).

Isten megígérte Jeremiásnak, hogy személyesen megszabadítja: "A te lelkedet (életedet) zsákmányul adom neked" (Jer 45,5). Ez minden, amit Isten az Ő gyermekeinek ígér. Bárhova küld is, megoltalmazza életünket. Személyes tulajdonunk vagy birtokunk lényegtelen, csak egész lazán fogjuk őket, mert ha nem, akkor könnyen ránk tör a félelem, a szívfájdalom és a nyomor. Ilyen szorosan körülvesz minket Isten személyes szabadítása.

A Hegyi beszéd arra mutat rá, hogy amikor Jézus Krisztus szolgálatában vagyunk, nincs időnk önmagunkért síkraszállni. Jézus valóban mondja is: "Ne törődj azzal, hogy igazságosan bánnak-e veled, vagy nem." Ha igazságot vársz a magad számára, elhajoltál a Krisztusnak átadott élettől! Ebben a világban ne keress igazságot, de te mindig légy igazságos! Ha igazunkat keressük, zúgolódni és méltatlankodni kezdünk, önsajnálkozásnak és elégedetlenségnek adunk helyet. "Miért kell velem így bánni?" - Ha Jézus Krisztusnak kiszolgáltattuk magunkat, nem kell törődnünk azzal, ami ér, akár igazságos az, akár igazságtalan. Jézus így szól: "Folytasd csak hűségesen, amivel megbíztalak, és én megőrzöm az életedet. Ha magad próbálod védeni magadat, kimozdulsz az én oltalmamból." Ebben a tekintetben még a legkegyesebb élet is istentelenné válik: nem hiszünk Istenben; józan eszünket ültetjük a trónra, Isten nevét pedig csak fölé akasztjuk. Saját értelmünkre támaszkodunk, ahelyett, hogy egész szívünkkel Istenben bíznánk.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers