Az igéről

„Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat” (Jak. 1:22)

Trenírozd Újra Az Elmédet

„És ne szabjátok magatokat e világhoz (e korhoz) [átalakulva és alkalmazkodva annak külső, felszínes szokásaihoz], hanem változzatok el a ti elméteknek [teljes] megújulása által…” (Róma 12:2) (Amplified Bible kiegészítésével.) 

Manapság sokan nem fogják fel, hogy az ok, amiért nem boldogok, az ok, amiért nem élvezik az életet egyszerűen az, hogy rossz irányban trenírozták az elméjüket. Arra trenírozták elméjüket, hogy aggódjanak. Arra trenírozták elméjüket, hogy panaszkodjanak. Arra trenírozták elméjüket, hogy a negatívumot lássák. De épp úgy, ahogy ki tudjuk alakítani ezeket a negatív gondolkodásmódokat, újra tudjuk trenírozni az elménket, és ki tudunk alakítani pozitív gondolkodásmódokat természetesen az Ige alapján.

Egy pozitív magatartás kifejlesztéséhez a fő kulcs az, hogy megtanuljuk, hogyan maradjunk hálásak. Amikor az ember hálás marad, inkább arra fókuszál, ami helyes, mint arra, ami rossz. Ez nem történik automatikusan, az embernek nevelnie kell magát arra, hogy a pozitívumra fókuszáljon. Minden egyes nap tudatos erőfeszítést kell tennie mindaddig, amíg egy jó szokás ki nem alakul.

Ne feledd, amikor a dicséret és hálaadás magatartásával élsz, akkor védelmezed magad az ellenség támadásaitól. Az elkedvetlenedés magvai nem tudnak gyökeret ereszteni egy hálás szívben. Sem a keserűségé, sem az irigységé, sem a viszályé. Amikor hálás szíved van, erős vagy. Fel vagy hatalmazva, és bizakodóan élvezheted azt a jó életet, amit Isten előre elkészített számodra!

Ima a mai napra:
Mennyei Atyám, ma átadom a gondolataimat és elmémet Neked. Segíts nekem újra trenírozni a gondolataimat, hogy összhangban legyenek az életemre vonatkozó akaratoddal. A hit és reménység pozitív hozzáállását választom, és köszönöm, hogy feljogosítottál arra, hogy élvezzem azt a jó életet, ami Nálad van számomra. Jézus nevében. Ámen.

Fordította: Horváth Lívia

http://www.mindenlehetseges.hu/newsletters/trenirozd-ujra-az-elmedet/?lang=hu&utm_source=AloEasyMail&utm_medium=email&utm_campaign=4509-Trenrozdjraazelmdet&utm_content=http://www.mindenlehetseges.hu/newsletters/trenirozd-ujra-az-elmedet/?lang=hu

Dr-Kováts György: HIT ÉS TAPASZTALATOK…

Vannak tapasztalatok, amik áthúznák a hitedet? Amik úgy tűnnek, ellentétesek azzal? Ekkor mi a tapasztalatok szerepe? Amikor ellene beszélnek a hitnek, ami benned van, akkor úgy tűnik, akadályozóak. De te még ekkor is megerősödsz hitben, ha megmaradsz az Úr beszéde mellett!

Ábrahám átélte ezt. Fia még nem volt, feleségét pedig folyamatosan „Sárának” nevezte, „fejedelemasszonynak”, akinek sok utódja, népe van. Saját teste még nem tűnt alkalmasnak az utód nemzésére, és felesége sem lett volna képes a foganásra, emberi, testi mérték szerint. De Ábrahám azt választotta, hogy az Igének adott igazat. (Isten azt mondta neki, hogy KÉTSÉGTELENÜL Sárától lesz neki gyermeke.) Teljesen félretette azokat a pillanatnyi érzéseket, tapasztalatokat, amik ELLENE MONDTAK az Isten beszédének. Sőt. Dicsőítette közben az Urat. Hálát adott az Igéért, és tette, amit tehetett.

Feleségét továbbra is Sárának nevezte – s ő is Ábrahámnak, az urát (nevüket Isten mondta, új néven kellett egymást nevezniük, s nevük jelentése az volt, hogy gyermekeik lesznek, utódjaik, bőséggel) – és szerette, megölelte, udvarolt neki, és úgy bánt vele, mint fiatal feleségével. Bár száz éves volt, és Sára kilencven, a hit által, mindent úgy tett, mintha friss házasok lettek volna. A hit által FÉLRETETTE az érzéseit és a tapasztalatait, amik ellene mondtak annak, amit Isten Igéje mondott nekik. Ez volt a hite harca.

A hitében – EZENKÖZBEN – megerősödött. („endünameó” – megerősödés, ahogy a dinamó felkelti az áramot, és feltölti az akkumulátort).

NEM adta oda az elméjét a kételkedésnek. NEM engedte, hogy a kételkedés gondolatai – amik a mindennapi (!) tapasztalatok hatására támadtak fel benne – megtelepedjenek benne. Amikor felkelt volna egy-egy gondolat elméjében – a tapasztalatok alapján, azok hatására – nem engedett nekik. Nem engedte, hogy helyet találjanak gondolkodásában. Semmi, ami kételkedéssel kapcsolatos volt.

Ehelyett kimondta: „dicsőség az Úrnak”! És újra és újra, hálát adott Istennek, az ígéretekért, azért, hogy az Úr képes rá, hogy be is töltse azokat, hogy PONTOSAN MOST, ebben az időszakban, TAPASZTALATAI  ELLENÉRE is, végzi munkáját, és EL IS FOGJA VÉGEZNI azt. Mert megígérte. Így adott dicsőséget Istennek. És az „endünameó” (megerősödés) folyamata közben teljesen elhitte, amit Isten mondott neki. A hite átment a teljességbe, a megerősödés során, és útján. Végül „teljesen elhitte”, hogy amit Ő ígért, azt meg is cselekedheti.

ÁTJÁRTA őt a hit. Teljességgel. Miközben az ellentétes tapasztalatok közepette, minden új és új napon, heteken, hónapokon át, az Úr Igéjét tartotta igaznak, és nem a tapasztalatainak adta a végleges helyet.

Nem hazudott magának. (!)

Elismerte, hogy teste jelenleg még nem volt képes arra, amit Isten megígért, de kimondta: „TUDOM, hogy Ő megtette, megteszi, és képes is teljesen elvégezni. Ezért EZT TARTOM VÉGLEGESNEK, és nem azt, amit most a testemben tapasztaltam. A végleges: az Isten ígérete.” Ez volt Ábrahám hite. Ez volt a győzelem útja az ő életében.

Ez a hit.

Ez a hit folyamata.

Ez a hit harca.

Ez van leírva a Róma 4,16-22-ben.

Azért van leírva, hogy te is győzz, Ábrahámmal együtt, akinek hitét te is követed (Róma 4,12.)

Róm 4:16 Azért hitből, hogy kegyelemből [legyen]; hogy erős legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, aki mindnyájunknak atyánk

Róm 4:17 (Amint meg van írva, hogy sok nép atyjává tettelek téged) az előtt, az Isten előtt, akiben hitt, aki a holtakat megeleveníti, és azokat, amelyek nincsenek, előszólítja, mint meglevőket.

Róm 4:18 Aki reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok népnek atyjává lesz, aszerint, amint megmondatott: Így lészen a te magod.

Róm 4:19 És hitében erős lévén, nem gondolt az ő már elhalt testére, mintegy százesztendős lévén, sem Sárának elhalt méhére;

Róm 4:20 Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek,

Róm 4:21 És teljesen elhitte, hogy amit ő ígért, meg is cselekedheti.

Róm 4:22 Azért is tulajdoníttaték neki igazságul.

A sánta róka

Készítette: Ilda Kemi

Egy ember az erdőn ballagott keresztül. Egyszer csak megpillantott egy rókát, amelyiknek hiányzott az egyik lába. A férfinek az a kérdés motoszkált a fejében, hogy vajon hogyan maradt a róka életben? Aztán megpillantott egy tigrist, elejtett zsákmányával a szájában. A tigris teleette magát, s a maradékot hagyta, hogy a róka elfogyassza.

A rókát Isten ugyanazen a tigrisen keresztül táplálta másnap is. Az ember ámulatba esett Isten jóságától. Nyomban el is határozta, hogy ő is meghúzza magát egy sarokban, és teljesen az Úrra bízza magát, aki majd gondoskodik minden szükségletéről.

Úgy is tett, de hosszú ideig semmi sem történt. A szerencsétlen már majdnem halálán volt, amikor egyik napon hangot hallott:

- Ó, te tévelygő, nyisd ki a szemed, és pillantsd meg az Igazságot! Ne a sánta rókát utánozd, a tigris példáját kövesd!

(Ismeretlen szerző)

A hit

Készítette: Keresztény szépségportál

Akinek hite van, mindene van.

Vivekánanda

www.keresztenyszepsegportal.hu

A fűszeres

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Jim Davis, aki egy fűszerüzletben volt eladó, szerette a munkáját, és büszke volt arra, hogy milyen jó munkát végez. Ám az nagyon fel tudta bosszantani, ha fegyelmezetlen gyerekeket látott, és olyan szülőket, akik kiabáltak gyermekeikre, de semmit sem tettek annak érdekében, hogy helyreigazítsák utálatos viselkedésüket.


Egy este Jim éppen az egyik vásárlóval volt elfoglalva, aki mindenfélével telepakolta a bevásárlókocsiját. Miközben beütötte az árut, egy gyerek elkezdett nagyon hangosan sikoltozni mögötte, majd egy haragos férfihang odakiáltott: „Feküdj!"

Milyen bunkó fráter! - gondolta Jim, fel sem pillantva munkájából.

Tovább számolt, ahogy az árut egyenként elhúzta a szkenner előtt. A síró gyermek még mindig nem hallgatott el, és újra felhangzott a férfi kiáltása:

- Feküdj!

A mindenit! Szép kis nevelés, mondhatom! - gondolta Jim. - Ez a pasas egy balfácán! Anélkül, hogy tekintetét felemelte volna, folytatta a számolást. Mikor végre végzett a bevásárlókocsival, felnézett, és így szólt:

- 89 dollár 95 cent, asszonyom!

Minthogy senkit sem látott, körülnézett, és azt látta, hogy az üzletben mindenki, beleértve a soron következő vásárlót is, arccal lefelé a földön fekszik.

Éppen időben fordult még hátra ahhoz, hogy lássa, ahogy egy fegyveres férfi kilép az üzletből. A háta mögött lévő kollégája, még mindig a földön fekve, így szólt hozzá:

- Jim, tudod-e, hogy amikor a második alkalommal hallottad, hogy „feküdj", a betörő fegyvere a te fejednek volt szegezve?



Mi olyan mértékben hozzászoktunk a kultúránkból fakadó, bennünket körülvevő zajokhoz, valamint a világ figyelemelterelő dolgaihoz, hogy ha valaki valami fontosat akar közölni velünk, lerázzuk magunkról, mintha nem volna semmi jelentősége. Olyan sokszor figyelmen kívül hagyjuk a beszélőt, azt vélve, hogy a figyelmeztetés valaki másnak szól. A szokásos módon tovább végezzük a dolgunkat.

Nagy veszélynek teszed ki magadat, ha semmibe veszel egy olyan fontos üzenetet, ami megmentheti az életedet. Eljön majd az az idő, amikor már nem lesz lehetőségünk az üzenetet megfogadni. „Íme, most van az üdvösség napja!" (2Kor 6,2).

Hinni kell, küzdeni, teljes szívvel szeretni!

Ige: Az örök-életről

(Tit. 1,1-3) „Pál (jelentése: kicsi, alacsony, csekély), Istennek (rab)szolgája, Jézus (héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás, a megváltó; Józsué neve görög formában) Krisztusnak pedig apostola (aki teljhatalmú megbízott, aki Jézus Krisztus hatalmával szól, és cselekszik). Az Isten választottainak hite és a kegyesség [vagyis a hitben folyó, hívő, istenfélő- és tisztelő élet] szerint való igazságnak (alétheia): valóság=Isten Igéjének) megismerése  [megértése, és ismerete] szerint.

 [Más fordítás: „Pál, Isten szolgája, és Jézus Krisztus meghívott apostola, hogy Isten választottjait hitre és az igazi istentisztelet ismeretére vezesse]

Az örök [a természetfeletti, és halhatatlan] élet [elváró] reménységére [biztos várására a halhatatlan életnek, ami be is fog következni], melyet megígért [és hírül adott] az igazmondó Isten [aki nem tud hazudni] örök időknek [vagyis ősidőknek] előtte.

[Más fordítás: Ez a felismerés az örök élet reménységén alapul, melyet az idők kezdete előtt megígért az az Isten, aki nem hazudik].

 „Melyet eleve [és előre] megígért az ő prófétái által a szentírásokban” (Róm. 1,2).

„[Mert úgy tetszett neki, hogy] megismertetvén velünk az ő akaratának titkát az ő jó kedve [és jóságos tetszése] szerint, melyet eleve [elhatározott], és elrendelt magában, [és amelyet kijelentett Őbenne]” (Eféz. 1,9).

„Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg (vagyis üdvözített) minket újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által. Akit kitöltött reánk bőséggel (vagyis gazdagon) a mi megtartó (és a mi Üdvözítőnk) Jézus Krisztusunk által; Hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint” (Tit. 3,5-7).

Amelyet: „… az Isten, kiválóbban (és még teljesebben) meg akarván mutatni az ígéret örököseinek az ő végzése változhatatlan voltát, esküvéssel lépett közbe (és esküvel vállalt kezességet).  Hogy két változhatatlan tény által, melyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjon, erős vigasztalásunk (és erős bátorításunk) legyen minékünk, mint akik oda menekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet, (és belekapaszkodjunk). Ez a reménység lelkünknek (vagyis egész lényünknek) biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé” (Zsid. 6,17-18).

Erről tesznek bizonyságot az apostolok, és: „Ez a bizonyságtétel pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban. Ezeket (azért) írtam néktek, akik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg, hogy örök életetek van, és hogy higgyetek az Isten Fiának nevében. (1 Ján. 5,11-13).

 Maga az Úr Jézus kijelentette, hogy: „… Én vagyok… az élet” (Ján. 14,6).

És hogy: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust” (Ján. 17,3).

És az apostol boldogan hirdeti, hogy: „De tudjuk azt is, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat, és hogy mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ő az igaz Isten és az örök élet” (1 Ján. 5,20).

Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer, hogy ki jött el hústestben: „És minden versengés nélkül (közismerten, elismerten, bevallottan, valóban) nagy a kegyességnek (vagyis a hitnek) eme titka: Isten (aki) megjelent (láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott) (hús)testben. megigazíttatott (igaznak bizonyult) szellemben, Megláttatott (és megjelent, megmutatkozott) az angyaloknak. Hirdettetett a pogányok (vagyis a népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).

„Azért szerelmes [és szeretett] atyámfiai [testvéreim] erősen álljatok, mozdíthatatlanul [és legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, állhatatosak, kitartók], buzgólkodván az Úrnak dolgában [munkájában] mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok [és fáradozásotok] nem hiábavaló az Úrban” (1 Kor. 15,58).

És így folytatódik a kijelentés: „Ha ugyan megmaradtok a hitben alaposan (és szilárdan) és erősen (és egyenesen), és el nem távoztok (el nem tántorodtok) az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt; amelynek lettem én, Pál, szolgájává” (Kol. 1,23).

 Hiszen: „… ezekben az időkben nincs békessége (és biztonsága) sem a kimenőnek (vagyis az eltávozónak), sem a hazajövőnek, mivelhogy nagy a nyomorúsága mindazoknak (mert sok gyötrelem szakadt mindazokra), akik e földön laknak. Annyira, hogy egy nemzetség (vagyis egyik nép) a másik nemzetséget (a másik népet megtámadja) és egyik város a másik várost elpusztítja (és szétzúzza); mert az isten (azaz: e világ istene) gyötri őket minden sanyarúsággal (és nyomorúsággal). Ti azért bátorságosok (és erősek) legyetek, kezeiteket le ne eresszétek (és ne lankadjatok el), mert a ti munkátoknak (és tetteiteknek) jutalma van” (2 Krón. 15,5-7).  

És amit Isten megígért, azt Ő meg is cselekszi, mert: „Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék (vagy, hogy bármit megbánjon). Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené? (4 Móz. 23,19)

Hozsiána maranata

Ki nyer áldást?

„Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan. Áldást nyer az ilyen az Úrtól, igazságot a szabadító Istentől” (Zsolt.24,4-5)

A hit működés

"Ne legyünk 'világi hívők', testies gondolkodású emberek, akiknek két fő elvük van: 'teszem, mert jól esik', és 'hiszem, ha látom'. A hit nem így működik. A hit lép, ha nem lát és nem érez, de maga után vonja a következményeket, a hit beteljesülését."

Dora Lutz: LETÖRT GALLYACSKÁK

Kathrin Khulman: részlet „Isten mot is megteheti” c. könyvéből

Először Dóra és Joe Lutzcal Akronban találkoztam, ahol autogrammal láttam el a könyvemet. A fiatal pár szerényen jött be, és a kedves, szőke asszonyka mosolyogva mondta: azért jöttünk, hogy megmondjuk önnek, milyen sokat tett ön Joenak és nekem – és a szemei megteltek könnyel. A sok ott álló ember miatt keveset beszélhettünk – de ó, sohase fogom elfelejteni a kézfogásunkat és a fiatal férj arcát.

Csak később tudtam meg, miért jöttek. Dóra így mondta el nékem később: Négy nappal karácsony előtt volt, és már az utolsó ajándékok is be voltak csomagolva és elrejtve az alagsorban. Kevés hó esett az Ohio vidékén, és Joe megtisztította a konyha ablakát. Míg munka előtti kávéját kortyolgatta, így szólt: Úgy látszik, fehér karácsonyunk lesz, kedves. Odamentem hozzá és megöleltem, míg mindketten gyönyörködtünk a szép látványban. A ház mögötti út puha fehér takaróval volt fedve. Lágyan hullt a hó és meggyült az ágakon és a fenyők tűin, melyek az ablak előtt álltak. Akarsz még egy kávét? –

kérdeztem. Sietnem kell – mondta Joe, és kezdte felvenni a kabátját. Az ilyen időben sok televízió van, amit javítani kell. Megcsókolt és az ajtó felé indult, mikor meghallottuk, hogy az egyik fiunk lefelé jön a lépcsőn.

Első szünidei napjuk volt karácsony előtt. Miki nyolc éves, energikus és lelkesedő volt, berohant a konyhába és felugrott egy székre, hogy elérje Joe nyakát. Apu, apu, vigyél magaddal! Joe tréfásan letette őt a földre: apunak sok dolga lesz ma, fiam. Talán majd máskor. De apu, ma nem kell iskolába mennem. Tudom, de nem ma reggel. Nem akarod, hogy ma elvégezzem minden munkámat, hogy karácsonykor veletek lehessek? Hurrá! – kiáltotta Miki – adok egy csókot, ha lehajolsz hozzám. Joe lehajolt és Miki cuppanós csókot nyomott az arcára. Akkor aztán meghallottuk Steviet, aki tíz éves volt

és fentről kiabált: Várj meg, apu, mutatni akarok valamit. Joe rám nézett és felhúzta a szemöldökét: mit kapott? Már mennem kell.

Tegnap óta dolgozik egy polgárháborús képen. Azt hiszem, most már befejezte, és meg akarja mutatni, mielőtt elmégy.

Joe az előszoba felé ment, mikor hallotta, hogy Stevie lefelé indul a lépcsőn. Hé, maradj ott! – kiáltotta Joe. Nem tudod lehozni azt a nagy dolgot. Tartsd ott! De apu, azt akarom, hogy lásd! Jó, akkor maradj ott – nevetett Joe, és a kabátját a dívány karfájára tette. Könnyebb apunak felmennie, mint neked lejönni onnan. Felrohant a lépcsőn, és pillanatok múlva ismét lent volt. Felvette a kabátját és az ajtó felé sietett. Este találkozunk – mondta, és az ajtó bezárult mögötte. Millió dolog volt, amit az utolsó pillanatban még meg kellett tenni: sütés, tisztogatás, és díszítés. A fiúk hamar végeztek az utolsó falatjukkal,

mikor kopogtattak az ajtón. Több szomszédos fiú jött, melegen beburkolva kábátokba és fülükre húzott sapkával álltak az ajtónyílásban. Stevie és Miki az ajtóhoz futottak és kikiabáltak: Egy perc alatt kint leszünk. – Visszafutottak a házba kabátjukért és kesztyűjükért. Ma kipróbálom azt a jó csuszkát a kanyarban

– hallottam, amint gyorsan öltöztek. Kinyitottam a hátsó ajtót és kiengedtem őket, aztán utánuk néztem egy percig az üvegajtón át, míg futni kezdtek a garázstól a járdáig, csúszkálva és szaladva.

Becsuktam a belső ajtót és a konyhában foglalatoskodtam. Hamarosan visszajönnek – merengtem. Hideg van, és nem jó nekik sokáig kint lenni. Karácsonyi énekeket zümmögtem, míg a reggeli edénnyel végeztem, és valami vajat kezdtem keverni a süteményhez. Húsz perc múlva, mikor éppen a sütőbe tettem az első süteményt, csengettek a kapun. A kötényembe törölve kezemet az utcai ajtóhoz mentem, még mindig zümmögve. Egyik szomszédunk állt ott, háziruhája fölé sietősen feldobott kabátban és fejét kendővel takarva, hogy a csavarok ne látsszanak. Arca sápadt volt és feldúltan nézett ki, és dadogva beszélt. Dóra, történt valami – amint beszélt, kis köd jött ki a száján.

Visszatartottam a lélegzetemet a hideg miatt, ami körülöttem terjengett, és behatolt a házba. Mi a baj? – kérdeztem. Ő nehezen találta a szavakat. Két fiú – mondta – beleesett a tóba. Azt hiszem, a tieid. Nem! – kiáltottam, s álltam hitetlenül, elkábulva. Nem! Nem lehetnek ők! Éppen most mentek ki csúszkálni a kanyarba. A szívem a torkomban dobogott, amint a kanyar felé néztem ... Üres volt.

Vedd fel a kabátodat – mondta, majd megmutatom, merre vannak. Valahogy visszamenekültem a házba, felkaptam a kabátomat és kibotorkáltam az ajtón. Tétováztam. Nincs erre semmiféle mocsár. Tévedtél. Van itt egy nagy mocsár az öböl kanyarulatánál. Sohase jártál még arra? Fejemet ráztam, és futva indultunk a befagyott öblön át. Nem lehetnek ők – mondogattam magamban. Édes Istenem, kérlek, ne ők legyenek.

Egy kis domb tetejére futottunk és ott kitárult előttem az óriási, befagyott mocsár. Ott álltam, kezemet a számra téve és néztem a borzasztó jelenetet odalent. A jég innenső oldalán embercsoport állt. Két rendőrautó égő lámpákkal parkolt szorosan a víz mellett. Láttam két férfit sötét gumiruhákban, a hátukon búvárfelszerelés. Aztán felemeltem szememet és az a sötét, homályos folt a jég felszínén tűnt fel nekem ... mint a halál szeme. Két kis lábnyom végződött a lyuk szélén. Láttam, hogy a játszótársak összesereglettek az egyik autó mellett, és tudtam, hogy Stevie és Miki ott van a jég alatt. Sikoltozni szerettem volna. Úgy éreztem, elvesztettem az eszemet. Csak álom ... lidérces álom – gondoltam. Mindjárt felébredek és elmúlik. De tudtam, hogy nem fogok felébredni. Tudtam, hogy nem múlik el. Tudtam, hogy ez a valóság, és nem bírom ki.

Joe és én katolikusok voltunk, de nem volt szellemi életünk Nem volt élő hitünk Istenben, és csak azért mentünk templomba, mert megkívánták. Mégis, úgy tíz évvel ezelőtt elkezdtem hallgatni a rádióban Kathrin Kuhlman adásait. Joe nehezményezte, hogy szeretem ezt a programot, és többször megfenyegetett, hogy

összetöri a rádiót, ha ezt a „női prédikátort” hallgatom.

Az elmúlt tíz év alatt hetenként ötször hallottam ezt a hangot. De sohase tudtam eddig, hogy a prédikációk milyen hatást gyakoroltak rám, amíg ezen a napon lenéztem a dombról a befagyott tóra. Le akartam rohanni a dombról és belevetni magamat a jeges vízbe a gyermekeim után, de megállított egy hang: „Légy csendesen

és tudd meg, hogy én vagyok az Isten!”

Megdermedve álltam a helyemen. Éreztem, hogy amit most felismertem, az Isten ereje, ami áthatott. Ő maga használta fel miss Kuhlman szavait és hangját, hogy szóljon hozzám a szivettépő borzalom idején.

Lecsendesedtem, csaknem nyugodt voltam. Lehajtottam a fejemet és vártam. Ismerősök segítettek a hazamenetelben a hóborította kis házunkba.

Mire hazaértem, a ház telve volt emberekkel. A helyi protestáns lelkész eljött. Barátok és szomszédok siettek hozzánk. Mindenki segíteni akart, de senki se tudta, hogyan. Rendőrség és riporterek jöttek. A ház megtelt emberekkel és én éreztem, hogy visszatér a régi pánik. Kérem, hívja fel valaki Joet – mondtam. Már megtettük – mondta valaki.

Újra hallottam miss Kuhlmant, amint mondja: Ameddig Isten a trónján van, hallja és válaszol imáinkra, s minden jóra fordul.

Ó, szeretném, ha hinni tudnék ebben – mondtam. De hiszek benne. Kell, nincs más reménységem.

Bementem a hálószobába és bezártam az ajtót. Halk szirénabugás... megtalálták az egyik fiút. Lelki szemeim előtt megjelent a kis, fagyos test, amint kihúzzák abból a lyukból. Rajta van a kis átfagyott kesztyűje – aminek a hátán kis kacsa van – és élettelenül fekszik a jég szélén vízben. Azok a hosszú, bársonyos szempillák most le vannak csukva.

Térdre hulltam az ágy mellett. Drága Jézus – zokogtam – kérlek, vedd le ezt a terhet rólam. Én nem tudom levetni, imádkozás közben nagy nyugalom szállt rám. Hirtelen kiegyenesedtem. Mi történt velem? –

gondoltam. Ez nem én vagyok. Meg kellene őrülnöm. Ehelyett nyugodt vagyok. Erőt éreztem átáramlani testemen. Óriási erő volt. Oly erős voltam, hogy fel tudtam volna emelni a házat. Az én kicsinységemet – semmiségemet – összekapcsoltam az ő nagyságával.

Mindegy, mi történt, te sohase fogsz lesüllyedni, legyőzettetni, ha Jézusban vagy – hallottam az ismerős hangot. Hirtelen kitárult az ajtó.

Megfordultam. Joe markolta a kilincset, csuklóin a csontok fehérek és az arca halálsápadt. Ajkai kékek és fagyosak a hidegtől, hangtalanul mozogtak. Nagy Isten, mennyire hasonlít Steviehez! Szerettem volna magamhoz vonni, mondani neki valamit, hogy minden rendben van. Ehelyett így szóltam: A fiuk ... Jól vannak? – sikoltotta őrjöngve. Nem, szóltam nyugodtan. Megfulladtak. Joe megfordult és átrohant az ajtón. Azt hittem, hallotta a szirénát... ha átment a városon a rendelő mellett... mit gondolhatott, mikor megállt a ház előtt, ami tele volt emberekkel ... mit érezhetett most? Utánamentem a lakószobába és még jókor, mert láttam, hogy a falhoz löki a lelkészt. Nem kell nekem semmiféle pap – ordította. A fiaimat akarom! Áttámolygott a szobán, testét rázta a zokogás és egy pamlagra hanyatlott.

Megérkezett a mi fiatal papunk. Köszöntötte a lelkészt és azt mondta neki, hogy ő majd intézi a dolgot. Joe felé menve kissé tétovázott, aztán a vállára tette a kezét. Erre nem készítettek elő minket a szemináriumban – mondta halkan.

Joe elveszett volt, összetört. Tudtam, hogy egy verset se tud a bibliából, csupán a Miatyánkot és az Üdvöz légy Máriát tudta. Ez most nem volt elég, és én tudtam ezt. Isten ebben az órában kétszeres erőt adott nekem. Nem ismertem magamra. Sok tennivaló volt. Valakinek azonosítani kellett a gyermekeket. Valakinek rendezni kellett a temetést. Valakinek felelnie kellett a riporterek kérdéseire. Valakinek beszélnie kellett a rendőrséggel. Isten adott nekem erőt, hogy mindezt nyugodtan, józanul elintézzem. Joe a díványon ült, sírt és a kezét tördelte. A sógora megpróbálta vigasztalni, de ő érzéketlen volt, csaknem delíriumban.

A rendőrség tudatta velem a részleteket. Miki a jégen keresztül beesett a vízbe és Stevie, mikor látta, hogy eltűnik a jeges vízben, odarohant, hogy segítsen és felkiáltott: Testvérem! Mikor a lyukhoz ért, a jég betört, és elnyelte őt is Mikivel együtt. A mocsár harminc láb mély volt. Majdnem egy óra telt bele, míg megtalálták a holttesteket. Egy szomszéd a kórházba kísért, hogy azonosítsuk a fiukat. Joe elájult a folyosón és gyógykezelésre szorult. Én mellette maradtam, míg a szomszéd megnézte a testeket és pozitívan azonosította őket.

Mikor hazaértünk, a temetkezési vállalkozó várt az ajtóban. Újra úgy éreztem, mintha összeroppannék, és szinte kívülről néztem magamat, mint egy tárgyilagos idegen, akinek a negyvenkilenc kilós testét hibátlanul működteti valaki. Emlékszem, Joe azt mondta: Isten, mi az, ami fenntartja? Nem tudta, hogy Isten volt az.

Joe bebotorkált a konyhába és egymás után töltötte magának a whiskyt. Megérkeztek a szüleim és látva Joe állapotát, apám bölcsen eldugta a vadászpuskáját. Míg én a díványon ülve a temetkezési vállalkozóval beszéltem, Joe céltalanul vándorolt szobáról szobára, mintha keresne valamit. Teljesen képtelen volt felfogni, ami történt.

Másnap reggel a temetkezéstől kocsi jött, hogy elvigyen minket megnézni a fiukat. Borzasztó hideg volt, hófúvással, mikor a kápolnához értünk. A vállalkozó sürgette, hogy menjünk be,mielőtt a barátok jönnek. Ez volt a legnehezebb – így látni őket. Újra éreztem, hogy az a nagy erő áramlik át rajtam, körülöttem, bennem. Tudtam, hogy Jézus az. Michael, nyolc éves, sötét hajjal, a jobb oldalon volt.

Stephen, aki tíz éves volt és olyan szőke, baloldalt. Odamentem Steviehez és a vállára tettem a kezem. Újra hallottam miss Kuhlman hangját, amint a halálról beszél, saját apja haláláról. Olyan, mint ő – mondta – de csupán a hüvelye. Felnéztem és köszönetet mondtam Jézusnak, mert velem volt. Éreztem nagy szeretetét és részvétét irántam, és valóságosan úgy éreztem, hogy velem együtt zokog.

Átmentünk Mikihez. Ő is ugyanolyan fehér koporsóban feküdt. Mindig egyforma holmikat kaptak. Ránéztem Joera, aki mellettem állt, az arca eltorzult. Megpróbált szólni. Láttam, hogy mozog a szája, de nem jött ki rajta hang. Szorosan mellette álltam, átkarolva mindkét karommal. Mi van, drágám? – suttogtam. Oda szeretnék menni én is, ahol ők vannak... Hiszen olyan ártatlanok voltak! – és tíz éves házasságunk óta először hallottam Joet imádkozni: Ó, Isten, tégy engem oly ártatlanná, mint ezek a kis fiuk. Oda akarok én is

jutni, ahol ők vannak.

Hirtelen eszembe jutottak Joe szavai, amit mondott azon az utolsó reggelen Stevienek: Könnyebb apunak felmenni, mint neked lejönni onnan. Talán, gondoltam, ez mindkettőnkre áll.

Az elkövetkező napok telve voltak árnnyal. A temetés szombaton volt a St. Matthews Churchben, utána a szertartás fagyos szélben. Néztem a kis ajándékokat, amit a fiuk az iskolában csináltak, és amit az emeleten hagytak, mielőtt elmentek – meghalni. „A legjobb mamának és papának ezen a világon ...”

Az árnyak mélyebbek lettek és éjszaka lett. Elmúlt a karácsony, majd újév is. Joe mindig elment és zajosan ünnepelt azelőtt, de most otthon ült a csendes házban és sírt. A ház telve volt emlékekkel. Az üres székek, ha ebédeltünk. A gyűrött ruhák a szekrényben. A fiókok tele alsóruhával és zoknival. Ilyen holmival volt tele a ház.

Aztán jött az első iskolai nap az újévben, amikor el kellett mennem az osztályukba és kirámolni a padjaikat. Ceruzáikat, papírjukat és a többit. Ennyi maradt belőlük. De voltak emlékek is. Ó, milyen emlékek! Az a délután, mikor ott álltam a nappaliban és hallottam az

iskolabuszt megállni a ház előtt. A leszálló gyermekek nevetése és kiáltozása éles kés gyanánt vágott a szívembe. Az ablakhoz siettem és behúztam a függönyt, hogy ne halljam a lármájukat. Mindig hallottam,

mikor Miki és Stevie hazajöttek, lóbálva a tízóraistáskájukat vagy hólabdázva.

A harmadik napon, mikor behúztam a függönyt, hallottam, mintha a rádión ugyanaz a hang suttogná: Nem számit az, ami veled történik; az a fontos, amit teszel azzal, amid maradt. Köszönöm, Istenem – suttogtam és kinyitottam a függönyt elhatározva, hogy felülemelkedem a bánatomon.

Nem így volt Joeval. Ő állandóan sírt. Képtelen volt dolgozni. Nem tudott aludni. Nem tudott enni. Még öltözni se tudott magától. Minden, amit tenni tudott, az volt, hogy vándorolt a magányos házban, tördelte a kezét és sírt. Az asztalnál zokogásban tört ki. Fogyott és halálra cigarettázta magát.

Megpróbáltam rávenni, hogy hallgassa miss Kuhlman adásait a rádióban, de az agya túlságosan feldúlt volt, hogy meg tudja érteni. Nagyon sajnáltam, mert olyan volt, mintha elvesztette volna az életben való tájékozódását. Néha ott ült az asztalnál és próbálta hallgatni, de a program közepén egyszerre csak zokogásban tört ki. A haja kezdett hullani. Rettenetesen nézett ki beesett arcával és véreres szemeivel. Aztán, mindennek tetejébe jöttek a kiütések. Mint Jóbnak a Bibliában, az egész testét nagy, fájó sebek borították. Senki se tudja elképzelni a fájdalmat, mely testét és lelkét emésztette.

Lemondott az igazgatóhelyettesi állásáról egy televíziójavító társaságnál, és az a veszély fenyegette, hogy fel kell mindent adnia. Már hirdetést is tett közzé egy újságban. Elvesztette minden kedvét a munkához, a nevetéshez, az egész élethez.

Hetek múltak el, míg vissza tudta magát kényszeríteni az állásába. Akkor egy délután a postás, akit Joe csupán felületesen ismert, megállt az üzlet előtt. Részvétét fejezte ki Joenak a vesztesége miatt, majd egy nagyon különös dolgot mondott neki: „Mr. Lutz, bízik ön Istenben?” Joe először sértve érezte magát, aztán zavarba jött. De aztán látta, hogy a postás őszintén jót akar neki, és így felelt: Igen, szoros kapcsolatban vagyok az egyházzal. Nem beszéltem az egyházról – mondta a kis postás kedvesen. Azt kérdeztem, hogy bízik-e Jézusban?

Ez úgy szakadt Joera, mint egy tonna kő. Élete folyamán az első eset volt ez, mikor valaki elválasztotta az egyházat Jézustól. Először hallott arról, hogy a kettő különböző lehet.

Délután Joe hazajött és elmondta, milyen hatást tett ez rá. Néhány nappal előbb volt nálunk a lelkész és azt ajánlotta, hogy imádkozzunk halott gyermekeinkhez vigasztalásért. A protestáns lelkészt is megállította, és Joe kérdésére, hogy „Mit tegyünk?”, azt ajánlotta, hogy olvassuk a 23. zsoltárt. „Ez vigasztaló” – mondta. De most, első ízben ajánlotta valaki, hogy próbálkozzunk Jézus Krisztussal.

Joe elkezdett naponként beszélgetni a postással, mikor az hozta a küldeményeket. Egy napon hozott Joenak egy János evangéliumot. Joera ismét nagy hatást gyakorolt. Ezen az estén hallottam, hogy a padláson matat. Mit csinálsz, Joe? – kérdeztem, attól félve, hogy esetleg agyonlövi magát. Mit keresel ott fent? Percekkel utóbb lejött egy régi Bibliával a karja alatt. Tudtam, hogy van valahol – szólt. Az a te rádióprédikáló asszonyod azt mondja, hogy ha valaki a Bibliához tartja magát, nem tévedhet. Hát elkezdem olvasni. – Megtört a hangja és zokogni kezdett. Ha van valami, ami hozzásegít, hogy a fiukhoz menjek, meg akarom tenni. Így kezdte intenzív kutatását, mely egyik zsákutcából a másikba vezetett, míg végre kibukkant a sikátor végén a világosságra.

Joe minden reggel korán kelt és misére ment a St. Matthews templomba. Minden rádióprédikátort meghallgatott, aki a levegőt bombázta. Isten keresésében megmozgatott minden követ.

Aztán egy este, néhány hónap múlva megmondtam neki, hogy levelet Írtam Kathrin Kuhlmannak. Mit írtál? – kérdezte.

Megírtam neki, hogy mennyire velem volt életem legsötétebb óráiban. És hogy az ő Krisztusban alapozott élete adott új reményt. Talán neked van új reménységed – mondta Joe, és szemeiben megjelentek az örökös könnyek. De nekem nincs semmim.

Megpróbáltam vigasztalni, de felkelt az asztaltól és bement a nappaliba. – Tudod, mi történt velem ma délután? – kérdezte. Vezettem az utcán és elkezdtem sírni. Minden, amit tenni tudok, a sírás. Letértem az útról. Tegnap, mialatt valakinek a televízióját néztem, egy kis játékszert találtam mögötte elrejtve. Azonnal

sírni kezdtem, ott nyomban. Nem akarok mást, semmi mást, mint látni... látni a fiaimat. Újra zokogni kezdett: „Nem tudok másra gondolni.” két héttel később Joe hazajött a munkából és így szólt: Tudod, mi újság? A te prédikáló asszonyod a városunkba jön és autogramot ad a könyvére. Menjünk majd el hozzá.

Alig tudtam hinni a fülemnek. Miss Kuhlman Akronba jön. És Joe, a férjem, aki egykor azzal fenyegetett, hogy összetöri a rádiót, kér engem, hogy menjek el vele őhozzá. Már korán ott voltunk, de a sorban állók már az utcán voltak. Ott álltunk és figyeltük, amint aláírja a könyvét. Nem tudtam levenni róla a szemem. Oly élénk és ragyogó volt, telve örömmel.

Aztán mi kerültünk sorra. Bemutatkoztunk, és én azt mondtam: Talán emlékszik még, hogy néhány héttel ezelőtt írtam önnek egy levelet és megírtam, mennyire megáldott minket, mikor a fiaink vízbefultak.

Óh – mondta felkelve az asztaltól. Természetesen emlékszem. Imádkoztam önért. Hogy tudtam volna elfelejteni azt a szép, megható levelet? És mielőtt válaszolni tudtunk volna, egyik kezét az én fejemre, a másikat Joe vállára tette és hangosan imádkozni kezdett. Ott, az üzlet kellős közepén. Imádkozott az üdvösségünkért és hogy a Szent Szellem szálljon le ránk.

Mikor kimentünk az üzletből, Joe arca sugárzott az örömtől. Megölelt és azt mondta: Drágám, vasárnap lemegyünk Youngstownba és meghallgatjuk a prédikátornőt. Talán ez a válasz a sok imádságomra.

A következő vasárnap Joe már korán felkelt és elment a korai misére, mint szokta. Aztán visszajött és mi elhajtottunk Youngstownba a szolgálatra. Ez után az első szolgálat után tudtuk, hogy ha egyáltalán van válasz a mi lelki keresésünkre, az Kathrin Kuhlman szolgálata alatt van. Részt vettünk ezeken a szolgálatokon Youngstownban.

Kezdtem észrevenni, hogy Joe megváltozik. Abbahagyta a dohányzást, és egy napon, mikor fent voltam, hallottam, hogy a pincében matat. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy a saját

gyártmányú italát hozza fel. Mire lementem, már kezdte elégetni. Csendben álltunk ott és néztük, amint ég.

A szolgálatok után többször előfordult, hogy Joe hozzám fordult és azt mondta: Majdnem kimentem ma az oltárhoz, de valami visszatartott.

1963. márciusban, tizenöt hónappal Miki és Stevie elvesztése után az, ami visszatartotta Joet, feloldódott.

Egymás mellett álltunk az oltár előttre hívásnál, és Joe azt mondta: Kimegyek. Velem jössz? Belekaroltam és megindultunk. Hallottam, amint Joe sír végig a hosszú úton. Aztán csatlakoztunk a sokasághoz, akik az auditóriumban elől álltak. Oly közel álltunk az emelvényhez, amilyen közel csak lehetett és hallottam, amint Joe felzokog: Jézus, nagyon szomorú vagyok. – És senki, sohase fogja megtudni, milyen

öröm fakadt a lelkemből ebben a pillanatban. Éreztem, hogy Joe újjászületett egy új életre és én vele együtt születtem újjá.

Aztán éreztem, amint egy szelíd kéz a vállamon van és felnéztem. Miss Kuhlman volt ott örökös mosolyával és hívott, hogy menjünk a mikrofonhoz. Nem tudom, emlékezett-e ránk, és hogy látott meg abban a nagy tömegben.

A mikrofon előtt álltunk. Miért jöttek előre? – kérdezte, és Joera nézett. Miss Kuhlman – felelte ő, a hangja recsegett, de erős volt. Látnom kell a fiaimat. Én most kész vagyok együtt lenni újra a fiaimmal. Láthatja a fiait. Velük lehet az örökkévalóságban, ha Jézusnak adja a szívét. Mert Jézussal vannak. Oly szorosan fogtam Joe karját, hogy attól féltem, elszoritom a vérkeringését. Ő pedig odafordult az ott levő mintegy ötezernyi fő tömeghez és azt mondta: Én ma elfogadom Jézust Megváltómnak. Ezen a napon leszállt ránk az Úr dicsősége. Azóta Isten eszközéül használja Joet, hogy családjának

tizenhárom tagját megnyerje a Jézus Krisztusban való hitre, beleszámítva beteg apját, aki csak néhány héttel ezelőtt ment előre. Az én egész családom is megtért. És most, több évvel később, a tizenéves fiuk, akik a szomszédunkban laknak, azelőtt játszótársai Mikinek és Stevienek, nálunk gyülekeznek Bibliát tanulmányozni és velünk együtt jönnek Youngstownba a szolgálatokra. Joe kocsijában együtt mennek imádkozni és bizonyságot tenni.

A legdicsőbb az, hogy a Szent Szellem felhasznált minket arra, hogy több mint száz párt meg tudjunk vigasztalni, akik kis gyermeküket vesztették el.

Nemrég a Biblia olvasása közben rábukkantunk egy helyre, mely Isten Ígéreteit egyben tartalmazza. A 2 Sámuel 12,33-ban, mikor Dávid fiacskája meghalt és a király abbahagyta a böjtölést, ezt mondta: „De most, hogy meghalt, vajon miért böjtölnék? Vajon visszahozhatom-e azzal? Én megyek őhozzá, de ő nem jön ide vissza énhozzám.”

Ekkor visszaemlékeztem azokra a szavakra, amelyek akkor oly incidensszerüen hangzottak, mégis prófétikusak voltak: „Könnyebb apunak felmenni, mint neked lejönni hozzám.” Nem csak könnyebb, hanem dicsőségesebb is!

A bohóc és a király

A bohócnak az volt a feladata, hogy a királyt szórakoztassa. Napközben szellemes bemondásaival és különböző viccekkel. A király egyszer meggondolta magát és megajándékozta a bohócot a kormánypálcájával.

 Legyen nálad addig, amíg nem találsz egy náladnál bolondabb embert. Amikor rátaláltál nyugodtan oda adhatod neki. Pár esztendő múlva a király megbetegedett és érezte, hogy közeledik a vég. Magához kérette a bohócot és így szólt hozzá:

- Hosszú útra megyek azért hívtalak.

- Mikor jössz vissza? Egy hónap múlva?

- Nem –válaszolta a király-, többet nem jövök vissza.

- Milyen előkészületeket tettél, hogy sikeres legyen az utad?- kérdezte a bohóc.

- Nem is gondolok rá.- válaszolt a király.

Örökre elutazol és fel sem készültél a hosszú útra? Itt a kormánypálca- mondta a bohóc- vedd vissza tőlem, mert találtam egy nálam bolondabbat.

Sokan nem készülnek fel a „nagy útra”. Ezért olyan félelmetes az az óra. „ Legyetek ébren, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát” Máté 25,13

És te fel vagy készülve?

http://kszecegled.hu/index.php/tortenetek-bolcsessegek/256-a-bohoc

Isten a Bibliát adta a számunkra, hogy megváltoztasson

 „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2.Timóteus 3:16-17)

Egyszer megkérdezték tőlem, hogy melyik a legjobb Bibliafordítás. Azt válaszoltam: „Ha az életedbe fordítod le.” Ez az, amiről minden bibliatanulmányozás szól. Ha nem fordítod le, ha nem ülteted át az életedbe Isten Igéjét, akkor nem Isten szándéka szerint tanulmányozod a Bibliát.

Isten nem csupán azért adta számunkra a Bibliát, hogy informáljon, hanem hogy átformáljon minket. A szívünket kellene tágítania, nem a fejünket. „Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.” (Jakab 1:22) – írja Jakab apostol a levelében.

Más szavakkal Isten azt akarja, hogy a hit cselekvéssé váljon.

Isten a célját a Bibliával, még világosabbá tette: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2.Timóteus 3:16-17)

A Biblia célja több mint megmutatni, hogy mi a rossz az életünkben, vagy, hogy megmutassa, hogyan kellene élnünk. Isten azért adta az ő Igéjét, hogy radikálisan átformálja az életünket.

A Biblia többféleképp is nyilatkozik saját magáról. Például hívja kalapácsnak, kardnak és sarlónak. Ez mind olyan szerszám, amikkel valami nagyon látványos és erőteljes változást lehet előidézni. Istennek az a szándéka a Bibliával, hogy drámai változást idézzen elő az életünkben.

A Biblia Isten igazságát úgy is leírja, mint tej, víz, kenyér. Mit jelentenek ezek a dolgok a gyakorlatban? Azt, hogy ha nem táplálkozol velük rendszeresen, akkor meghalsz. Sosem volt tervben, hogy a Biblia nélkül éljünk.

A Biblia nélkülözhetetlen az életünkben, mert ez éltet. Valójában a Biblia úgy is beszél Jézusról, mint az Isten Szaváról. János 1:14 azt mondja: „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” Isten az élő Igét – Jézust – azért adta, hogy megteremtse és bevégezze benned a hitet, és azért adta az írott Igét, hogy felkészítsen arra, hogy meg is tudd élni a hited.

Beszéljetek róla –

 (Daily Hope by Rick Warren - 2012.01.24)

 

http://napiremeny.blog.hu/2012/01/31/isten_a_bibliat_adta_a_szamunkra_hogy_megvaltoztasson

Dicsérlek,imádlak

Isten megtehetné nélkülünk,de nem fogja;mi megtennénk Isten nélkül,de nem tu

A mi kősziklánk!

 „Van-e Isten az ÚRon kívül, és van-e kőszikla Istenünkön kívül?”  (2Sám. 22,32)

A tudás Istenről

Istenről valamit tudni, vagy Őt ismerni, és Vele közösségben élni nem ugyanaz a dolog.

Dr-Kováts György: NE MONDD KI – Ne tegyél szívességet az ellenségednek! (3)

Péld 24:29 Ne mondd ezt: amiképpen cselekedett én velem, úgy cselekszem ő vele; megfizetek az embernek az ő cselekedete szerint.

Ha kimondod, amit az ördög súgott, könnyebben meg is teszed. Amit már kimondott az ember, hajlik rá, hogy meg is cselekedje. Jobb, ha ahogy kimondtad, megbánod, megvallod, hogy bűn volt, és elhatárolod magad tőle. Hangos szóval. Ahogy kimondtad, még hangosabban: MONDD KI AZ ELLENKEZŐJÉT! MONDD KI A JÓT. A helyeset. Amit az Úr mondana. Amit az Úr akar, hogy mondj. Ha ezt is megteszed, és bocsánatot is kérsz, és tartod magad a továbbiakban a helyeshez, és nem mondogatod többé a gonoszt, (amit az ördög súgott: „én nem megyek többé oda”, stb.), akkor semlegesítetted a saját rossz beszédedet. Ha nem teszed meg, ha nem semlegesíted, akkor magot vetettél, saját gonosz beszédeddel, hitetlenségeddel, lázadásoddal, engedetlenségeddel, kemény szíveddel, haragoddal, meg nem bocsátásoddal, okoskodásoddal, méltatlankodásoddal, zúgolódásoddal, sértettségeddel, megbántottságoddal, magot vetettél, ami ki fog kelni.

Préd 5:6 Ne engedd a te szádnak, hogy bűnre kötelezze testedet, és ne mondd az angyal előtt, hogy tévedésből [esett] ez; hogy az Isten a te beszéded miatt fel ne háborodjék, és el ne veszesse a te kezeidnek munkáját.

Vesd el a gonosz beszédet, határold el magad tőle, bánd meg, és valld meg, hogy gonosz volt. Mondd ki, hogy te nem vállalsz vele közösséget. Mondd ki, hogy az Úrnak legyen igaza, és mondd ki a jót. Azt, amit az Úr mondana abban a helyzetben. Valld meg, hogy sértettségből volt, lázadásból, engedetlenkedésből, elégedetlenségből, vagy amilyen indítékból származott. Valld meg, és dolgozz ellene. Mondd ki a jót. Mondd ki, amit az Úr mondana. Mondd el tízszer is, ha egyszer mondtad a gonoszt. Mondd el elégszer. Ezzel semlegesíted, és ezzel teszed erőtlenné saját gonosz magvetésedet. A gyomot nem elég egyszer kicibálni. Újra és újra ki kell kapálni, mert a gyökere még bennmaradhatott. Cibáld, kapáld, és tartsd tisztán életed, elméd, beszéded szántóföldjét. Csak a jó magokat vesd, és ami gonosz, azt szakítsd ki, tövestől.

Péld 20:22 Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged!

Ez harc. Szellemi harc. A beszéd tisztaságáért folytatott értékes harc. Isten harca teérted. Isten harca a te életed tisztaságáért, azért, hogy áldott legyél, hogy áldás alatt élhess. Ebben a harcban te vagy Dávid, és a gonosz beszédek, a fenyegető érzések, a veled történő igazságtalanság, és minden, amit ezzel kapcsolatban rosszat kimondtál – Góliát. Menj ellene, sietve, és mondd ki közben a jót, ami Istentől van, amire építhetsz, és amire mások is építhetnek.

„SEMMI rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem CSAK, ami hasznos, a szükséges építésre.” (Ef 4,29.)

Ne beszélj sértődésből. Inkább hallgass. Ne beszélj félelemből. Inkább mondd ki az Igét. Mondj ki, akár csak egyetlen egy igét is, mondd ki, de ne beszélj félelemből. Ne beszélj depressziós hatás alatt. Ne adj hangot a sötétben látásodnak. Mondd ki a jót. Tudatosan. Mert a nyelv kormány. Egy egész hajó kormánya. Zabla, amivel lovakat irányítanak. A te szájadban van, rajtad múlik, szavaidon, amiket kimondasz, hogy merre fogsz tartani egész életeddel.

Mit szeretnél?

Haladjon előre, jó irányba minden, bontakozzanak ki a leghelyesebb kapcsolatok, legyen sikeressé vállalkozásod, kezdeményezésed, lépésről-lépésre? Vagy szeretnéd, hogy állandó akadályokba ütközz, váratlan nehézségek, bénítások akadályozzanak meg mindenben, amire kezedet veted? Melyiket szeretnéd? Normális ember szeretné az áldást. Az első verziót. Ugye? Van ebben valami részed? Abban, hogy áldott lehessen az életed?

Igen.

1./ Megtérsz és befogadod a Megváltót az életedbe, és új életet kapsz Tőle. Újjászületsz.

2./ Mindenben keresed (először) az Isten országát, és az Ő igazságát. Keresed az Ő akaratát, és azt akarod cselekedni. Közben megismered az Urat, az Ő Igéjét, és befogadod minden igazságát az életedbe. Formálódsz. Az Ő hasonlóságára.

3./ Megőrzöd szavaidat. Akármit érzel, akármilyen rossz (nehéz, reménytelen) tapasztalaton is mész keresztül. Megőrzöd, hogy ne mondjanak rosszat. Ne ártsanak senkinek. Az igazságot, és nem egyebet. Semmi egyebet.

Ezt tudod tenni. És megteszed, lépésről-lépésre, mindig, amit az Úr mutat neked. Ez a hűség útja. Ez a hit útja. Ez Isten útja a te számodra. A Szent Lélek (Szent Szellem) útja, a szüntelen vezetés, az Isten Igéjének kormányzási útja. Jó út? Nagyon. Mi a feltétele, hogy végigjárod? Az, hogy az Úr szeret téged, és te ezt a szeretetet előre veszed az életedben. Így akarod viszontszeretni Őt.

Őrizd szavaid nyílását. Őrizd a szájadat. Ne szólj rosszat. Semmit. Csak jót. Ami a mennyből való. Ámen.

„SEMMI rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem CSAK, ami hasznos, a szükséges építésre.” (Ef 4,29.)

Guti Tünde: A fejsze a fák gyökerén...

2008. szeptember 9-én az Úr erőteljes meglátogatását éltem át. Már az előző két napon éreztem, hogy valami készül bennem. Erőteljes, határozott késztetést kaptam arra nézve, hogy olvassam el a Hegyi beszédet és János leveleit. Az volt a benyomásom, hogy ezzel akarta az Úr előkészíteni a szívemet arra a nagy horderejű üzenetre, amit mondani akar.

   S én olvastam. Kedden reggel kezdtem, de azonnal leszállt a Szentlélek és nagyon sírtam. Olyan súlyos gondolatok özönlöttek fel bennem, hogy le kellett írnom, mert úgy éreztem, ha nem teszem, szétveti a lelkem! Olvastam, sírtam, imádkoztam és írtam. Aztán kezdődött elölről az egész. Néha talán nem összefüggő, van, ami személyes, de van közösségi érdekeltségű is.

Számomra rendkívüli módon megtapasztalt ítélet volt, de olyan ítélet, ami magában hordozta máris a megújulás lehetőségét és a továbblépést.

Leírom, és kívánom, hogy ne megbotránkozz, hanem érts meg valamit abból, hogy az Úr sokkal jobban akarja az ébredést, mint mi, és ennek én és mi vagyunk az akadályai. Legelőször a gyülekezetnek kell felébrednie!

Mi a bűn?  Ellenszegülés.  A bűn elválaszt Istentől. Várjuk az ébredést?  Igen!

                  De!  Azt mondja az Úr:

"Bűnt és ünneplést el nem szenvedek!" Ha várjuk az isteni meglátogatást, szakítanunk

kell minden bűnnel! Dicsőítő koncertjeinken felhőbe burkolózhatunk, ha maga a felhőoszlop tovább halad és itt hagy!

Egyedül Jézus Krisztus az ÚT az Atyához! MAJD  HA  LEGAPRÓCSKÁBB  BŰNEINK  IS  LEGALÁBB  ANNYIRA  FÁJNAK,  MINT AZ  ÚR  JÉZUSNAK  AZ  ATYÁTÓL  VALÓ  ELSZAKADÁSA  A MI  BŰNEINK  MIATT,  akkor  éretté  válunk  egy  isteni meglátogatásra. Amikor újra átérezzük, hogy Jézus Krisztus kereszthalála nélkül az összes szolgálatunkkal, koncertünkkel együtt is elveszettek vagyunk!

   Nincs ébredés megtérés és megalázkodás nélkül!  Nincs ébredés a kereszttel való szembesülés nélkül! "Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok Őt segítségül, amíg közel van!"

Őszintén, szívből kell vágyakoznunk úgy élni, beszélni, érezni és cselekedni, hogy az Úr Jézus kedvét keressük mindenben!  Olvassuk a Hegyi beszédet!  LEJÁRT  A  NAGY  SZÓLAMOK  IDEJE !   Egy fejezetnek vége. Vége a körülcicomázott dicsőítő koncerteknek! Jön az ASZFALTMISSZIÓ !  Ne a ruháitokat szaggassátok előttem! Ha isteni meglátogatást akartok, akkor a SZÍVETEKET SZAGGASSÁTOK MEG! Ne tréfálkozzatok, hanem hirdessétek a megfeszített Krisztust!

Ingerült beszéded, mint kígyó és béka jön ki a szádon!  Indulataid, haragod és mérgelődésed, mint kénköves füst, bántja orromat! Úgy beszéljetek egymással, hogy TESTVÉREDBEN AZ ÉN FIAM, JÉZUS KRISZTUS ÉL! 

Ne Ábrahám, Izsák és Jákób földi gazdagságára, örökölt áldásaira vágyjatok, hanem legyen mindennél és mindenkinél FONTOSABB JÉZUS!

 Isten országa belülről kezdi az építkezést, szemmel nem látható módon.

"  A   FEJSZE   A   FÁK   GYÖKERÉRE   VETTETETT  !"    Máté 3:10.

Amíg még van idő és lehetőség, addig tegyünk jót némelyekkel!

"Még egy kevés idő, és megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet!"

                                                                                                                      Aggeus 2:6.

 Ne rendezkedjetek be itt, ezen a Földön úgy, mintha örökké élnétek itt!

                                                                                                                

Kenneth E. Hagin: Isten orvossága

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédeimre hajtsad füledet. Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te szívedben. Mert életük ezek azoknak, akik megnyerik, és egész testüknek egészség [orvosság]. (PÉLDABESZÉDEK 4,20. 21.)

Egy jó utalásokkal ellátott Biblia széljegyzete biztosan megjegyzi, hogy a fenti szöveg utolsó kifejezését így is lehet olvasni: “és az egész testüknek orvosság.” Ez azt jelenti, hogy Isten az Ő szavait “írta fel” orvosságként gyógyulásunkra és egészségünkre!
A gyógyszernek azonban a természetes világban sincs semmi haszna, ha nem veszik be az előírások szerint. Elmész az orvoshoz, ő felírja a receptet, te kiváltod, hazaviszed, leteszed az éjjeliszekrényre — és egyre rosszabbul érzed magad! Felhívod az orvost és elpanaszolod neki: “Én ezt nem értem. Kifizettem ezért a gyógyszerért egy csomó pénzt, az állapotom meg egyre csak romlik.” Az orvos megkérdezi: “Az előírás szerint szedi a gyógyszert?” “Hát, nem, a gyógyszert itt tartom magam mellett egy üvegben az éjjeliszekrényen.” A gyógyszer nem tudja kifejteni a hatását, ha az üvegben marad. Be is kell venni! Isten gyógyszere (a Biblia) sem tudja kifejteni a hatását, ha csak ott fekszik melletted az éjjeliszekrényen. Akkor lesz hatásos, ha beveszed, a bensődbe — a szívedbe, vagyis a szellemedbe. Nem elég olvasgatni, és hamar elfelejteni, hanem addig kell elmélkedni rajta, amíg a belső embered szerves részévé nem válik.
Megvallás: Én Isten Igéjét a szívem mélyére rejtem. Mert életet jelent a számomra. A testemnek pedig orvosság!

Kenneth E. Hagin - Hitünk tápláléka napi adagokban Tavasz

Őrizd a szíved!

Készítette: Keresztény szépségportál

Minden féltett kincsnél jobban őrizd meg szíved, mert abból indul ki minden élet.

Biblia (Péld 4:23)

www.keresztenyszepsegportal.hu

Szaladok hozzád!

Jézus az élet csilla664

Hozzád jövök én Megváltóm.

A bölcsességről

 „Bölcsesség figyelmeztetése, oktatása, képzése, példája, útmutatása értelmes beszédek [az értelem szavainak] megértésére [felismerésére]; hogy bölcsességet, [tudományt] fegyelmet tanuljunk, és megértsük [felfogjuk, felismerjük] az értelmes beszédet [mondásokat, intést; (logoszt=Igét)]

Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére

[Más fordítások: Hogy világos útmutatást kapjunk, igazságosságra, [ítéletre] jogra, becsületre; [az okos intés elfogadására; bölcs okulás elnyerésére] (hogy elfogadja a fegyelmezést, melyből éleslátás, igazságosság, jó ítélőképesség és becsületesség származik)];

Együgyűeknek [naiv, hiszékeny, becsaphatóknak] eszesség [éles elme], gyermeknek [fiatalok, ifjú] tudomány [ismeret, tudás, értelem, belátás] és meggondolás adására.

[Más fordítások: Hogy a tapasztalatlan gyermek okosságra, eszességre tegyen szert, az ifjú meg tudásra, tudományra, ismeretre, és körültekintésre, meggondolásra, gondolkodóképességre; Mert: Ezek adnak az együgyűeknek okosságot, az ifjúnak ismeretet és megfontolást]

Ha bölcs hallgatja őket, [és figyeli] gyarapítja (még jobban) tudását, [a bölcs bölcsebb lesz] az értelmes megtudja, hogyan kormányozzon [szerez érett tanácsokat; bölcs útmutatást nyer; ügyesség birtokába jut].

Példabeszédnek [hasonlatok, képes beszédek, példa, példázat; jelkép; allegória; talány, rejtélyes, titokzatos] és példázatnak, bölcsek beszédeinek [(dáḇár. g. logosz)=Ige] és találós meséinek [nehezen érthető dolog, bölcs mondás] megértésére.

[Más fordítás: Hogy megértsük a mondást [Példabeszédet és magyarázatot; fejtörőt; behatoljon a mondás értelme] és a hasonlatot, [példázatot] a bölcsek szavait [találós meséit] fogós kérdéseit. [találós kérdéseit; rejtvény értelmét] (Péld. 1,2-6) ^* 

*És így folytatódik a kijelentés: „Meggondolás (és megfontolás) őrködik (virraszt) feletted, értelem őriz (és oltalmaz) téged” (Péld. 2,11).

 Ezért ügyelj arra: „Fiam, ne távozzanak el a te szemeidtől, őrizd meg az igaz bölcsességet, és a meggondolást.

 (Más fordítás: Fiam, ne téveszd ezt szem elől (soha), vigyázz arra, hogy okos és megfontolt légy, vigyázz a bölcsességre és a megfontoltságra)!

És lesznek ezek élet a te lelkednek (a személyed életévé válnak), és kedvesség (és ékesség) a te nyakadnak

(Más fordítás: Ez élteti személyedet, és ékesíti nyakadat).

Akkor bátorsággal (biztonságban, biztos léptekkel) járod a te útadat, és a te lábadat meg nem ütöd (és nem botlik meg soha a lábad). Mikor lefekszel, nem rettegsz (és nem rettensz fel); hanem lefekszel (és édesen alszol) és gyönyörűséges lesz a te álmod.

(Más fordítás: Hogyha leülsz, nincs miért aggódnod, s ha lefekszel, jót pihensz, úgy alszol).

Ne félj a hirtelen való félelemtől, és a gonoszok pusztításától (támadásától), ha eljő.

(Más fordítás: Nem kell félned (nem kell tartanod) a hirtelen fölrettenéstől (ijedségtől), sem attól, hogy viharként rád törnek bűnösök, istentelenek /Isten nélkül élők).

Mert az Úr lesz a te bizodalmad (és oltalmad) és megőrzi a te lábadat a fogságtól (nehogy tőrbe essék).

(Más fordítás: Mert az Úrban bizakodhatsz, és ő megőrzi (vigyázza) lábad a csapdától)” (Péld. 3,21-26).

Mert: „Az embernek értelme hosszútűrővé teszi őt; és ékességére van néki elhallgatni a vétket

(Más fordítás: Az értelmes ember türelmes, türelmessé teszi okossága, díszére válik, ha megbocsátja a vétket, és a legszebb benne, ha elnézi a hibákat)” (Péld. 19,11)

Ki a bölcs: „akin az Úrnak szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek szelleme, tanácsnak és hatalomnak (erőnek) szelleme, az úr ismeretének és félelmének (szentség) szelleme” (ésa. 11,2)

104-es Zsoltár

Imádság:

Istenem! 

Hálát adok és áldást kérek az édesanyákra! A sajátomra is. Köszönöm mindazt, amit rajtuk keresztül viszel véghez. Segíts nekik a Te akaratodat megvalósítani, hogy minél többen Hozzád vezethessék gyermekeiket és ne bálványozzák őket. Jézusért! Ámen

A nap gondolata: Az anyai szeretet

 Nincs annyi ördög a pokolban, amennyi kicsavarhatná egy imádkozó édesanya kézéből a fiát.

Az édesanya

…anyja volt a tanácsadója… (2Krónika 22)

Anya! Megtelik a szívünk melegséggel e szó hallatán. Istentől való szent hivatás anyának lenni. „Kegyelembe fogadott” az a nő, aki ezt felismeri, ezért mer anya lenni, kész odaszánni az életét, lemondva „múlandó karrierről” a gyermekeiért, és azokat nemcsak „büfizteti”, hanem a kellő időtől hitben nevelni.

De vigyázzunk, mert ezzel a hivatással lehet a leginkább visszaélni. Eleve túlzó az a „hamis kultusz”, amit az „anyaság” kap, hiszen nincs ebben semmi „rendkívüli”, azt teszik az anyák, ami az Úrtól rendelt kötelességük.

Az anyák kárt okozhatnak, ha nem tudják elengedni gyermekeiket, és a háttérből egy életen át irányítani akarják őket. Sok meglett, megnyomorított férfit ismerek, akiknek egyetlen bajuk az, hogy nem tudtak leválni dominánsan szerető anyjukról, de ez a halálukká lett (9. vers).

Így történt ez Ahazjá királlyal is (10. vers). Az ilyen anya valójában magát szereti gyermekeiben is. Imádkozzunk élő hitű nőkért, átadott életű édesanyákért.