„Én az engem
szeretőket szeretem, és akik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak” (Péld
8:17)
2012. október 4.
Térjetek meg!
„Keressétek az Urat,
amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van” (Ézs 55:6)
.jpg)
A hamis menyasszony (a Nagy Parázna)
Öltözött vala pedig az asszony bíborba és skárlátba, és
megékesíttetett vala aranynyal és drágakővel és gyöngyökkel, kezében egy
aranypohár vala, tele útálatosságokkal és az ő paráznaságának
tisztátalanságával,
És az ő homlokára egy név vala írva: Titok; a nagy Babilon,
a paráznáknak és a föld útálatosságainak anyja.
És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a
Jézus bizonyságtevőinek vérétől;
Jelenések 17
A nagy szajha bíborba és skarlátba van öltözve.
Teli van arannyal, tehát nagyon gazdag, hatalmas palotái
vannak.
Paráználkodik a föld összes nemzetével.
Tehát minden vallást maga köré gyűjt csak az újjászületett
keresztényeket és az igaz prófétákat üldözi.
Meg van részegülve a szentek vérétől.
Papjai is vannak, akik a kereszténység képében csapdába
csalják az emberek százmillióit.
Kis szajhák veszik körül, akik ugyancsak közösülnek az
állami hatalommal.
Emberi struktúrák, trónra emelt vezetővel, akit az egyház
fejének kiáltottak ki.
A biblia szerint Jézus az egyház feje és mi vagyunk a test
(Ef. 1:22).
A hamis egyházak képviselői lehetnek szépek, sőt érdekesek
is.
Telis-teli vannak varázslatos dolgokkal, amik rabul ejtik a
szíveket, az érzelmi embert.
Olyan gyümölcsök képviselői, amibe az emberek szívesen
beleharapnak.
És az, aki ebbe beleharap, nemigen szabadul többé belőle.
Tehát a te dolgod az, hogy a sok hamis között megtaláld az
egyetlen igazit.
Ebben senki nem tud segíteni neked, csak Isten Szent
Szelleme és az Ige, Isten szava.
Légy áldott az igazság keresésében.
Mert aki kér, az kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek
(a kapu) megnyittatik. Lk 11:10
A hamis mátka (hamis egyház), külsőségekben túltesz
mindenkin, de belül telve van romlottságokkal.
Az ilyenekről ezt mondja az Ige:
Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és
semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás
és szegény és vak és mezítelen: Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben
megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat (térj meg), hogy
öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és
szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss. Jelenések 3:16-18
MI DOBOGTATJA MEG LEGJOBBAN ISTEN SZÍVÉT?
Készítette: Róbert Pávay
Nézzük földi szemmel :))
Mi dobogtatja meg legjobban egy édesapa szívét?
Ha a gyereke mindenben szót fogad és engedelmes lesz?
Lehet de ezzel az apa csak uralkodhat rajta a hatalmánál
fogva.
Ha a gyereke olyan lesz mint ő?
Benne van a pakliban hogy nem lesz olyan.
Ha a gyereke jó cselekedeteket tesz?
Lehet az apa nem ezt várja és nem is a jóság a stílusa.
Ha a gyereke mindennap imádkozna hozzá?
Lehet idegesítené egy idő után a sok beszéd.
Ha a gyereke csak olvasna róla egy könyvet?
Ez még nem ad intim viszonyt ővele.
Ha a gyereke megvonná magától az ételt hogy jobban szeresse?
Az apa szívét ez inkább szomorúvá teszi mintsem boldoggá.
Nos mi okozza a legnagyobb örömet az apa szívének?
Szerintem a válasz: amikor a gyermek felismeri hogy kihez
tartozik és hogy ki ő az apa számára.
Isten szívét az dobbantja meg a legjobban amikor te
felismered hogy tőle származol és hogy az ő fia vagy!
Az ÚR JÉZUS KRISZTUS NEVÉBEN!
Készítette: Szapáry-Erdei István
Hiszik, hogy egy Isten van, aki örökké létezik három
személyben.. Itt a Pünkösdiek már el is buktak mivel nem három személy hanem
három tisztség EGY SZEMÉLYBEN!Ha három lenne az már nem egy Isten imádás hanem
több Isten imádás! Ilyen nincs a Bibliában! Ez a probléma hogy az egyik a
niceai zsinat szerint hozott dogmákat elfogadja és úgy veszem észre az Ige
szerint hogy..: ISTEN EGYETLEN EGY GYÜLEKEZETBEN SINCS OTT! Meg lehet nézni meg
lehet mutatni azt az Igét ahol megmondja hogy: Igen megtartottad Nevem így szól
az ÚR! Nem fogsz találni egyet sem! Ez a korszak a: Laodiceai korszak ahol
Isten nem találja se hidegnek se forrónak a gyülekezetet és inkább kiköpi a
szájából! ..Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én
szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én
velem...(Jel.3.20.)
Világos itt is hogy csak oda megy be Isten ahová beengedik!
De mivel:..egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik
szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök; És az igazságtól
elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak. (2Tim.4.3-4.)
Mit gondoltok olyan egy Gyülekezetet amilyet ma látunk?!
Isten ilyen lenne szerintetek?! Mert ezek kik magukra azt mondják: "ilyen
vagy olyan Gyülekezetes vagyok" az életben nem ismerte meg Istent igazán
mert ha Istent valaki megismeri az nem csak 2 napig vagy max 3-om napig
változik meg hanem egy ÖRÖK ÉLETRE! LÁTNI KÉNE CSAK!
Bemegy valaki a gyülibe megtér 2 napig és utána ugyan azokat
csinálja mint előtte! De ha nem Isten áll a gyülekezetekben, akkor kicsoda?! Na,
ezt már oda bízom mindenkire, hogy eldöntse ki áll ott! Áldás!
Guti Tünde: AMIKOR AZ IGAZSÁG FELEMELKEDIK
Mint ködös éjjelen a lidércfény,
sötét éjszakában a fakó sugár,
úgy vezet halálba a délibáb.
Csalfa álmok, hiú remények foszlanak szét,
amikor az Igazság felemelkedik,
és porba hull minden hazugság.
Félrevezetett lelkek nyelik keserű könnyeiket
az elmulasztott látás miatt,
és gyógyíthatatlannak tűnő sebeiken sírnak
a megtévesztettek.
Oltárt romboló kiáltásra,
álnokságot megemésztő tűzre van szükség,
hogy tőből kiszakadjon a régi konkoly,
és egy szent, tiszta Magból új szülessen,
ami az Igazságról neveztetik!
Guti tünde
Joel Osteen pásztor üzenete:
Készítette: Lisa Szanyel
Mondd: „Istenem, tudom, hogy te meg tudod tenni, amire ember
nem képes. Meg tudod adni azt a lehetőséget, hogy a következő szintre jussak.”
Merd hinni, hogy Istennek van egy terve! Ha nem sikerül a te terved, ne légy
csalódott, hanem tedd meg, ami rajtad múlik, és tudd, hogy Isten a tenyerén
hordoz! Ne engedd, hogy az álmaid felemésszenek téged és boldogtalanná
tegyenek! Tedd őket az oltárra, és bízz Istenben és az Ő útjában! Neki mindig
van kiútja a számodra. Ha mersz bízni Benne, és az utadat rá bízni, nemcsak a
szíved kívánságát adja meg, hanem kiönti rád a támogatását és áldását minden
képzeletet felülmúlóan.
Joel Osteen pasztor, Lakewood Church, Houston, Texas
Jó cselekedetek!
Készítette: Győzedelmes GyülekezetEgy kisfiú az asztalra könyökölve "Jó cselekedetek" címmel írt dolgozatot a füzetébe. Édesanyja mellette éppen ruhákat vasalt és figyelte gyermeke felsorolt vállalásait.
- Ha látnám, hogy valaki fuldoklik - írta a kisfiú - azonnal a vízbe ugranék, hogy megmentsem őt. Az égő házból kimenteném az életveszélyben lévő gyermeket. Ha földrengés lenne, nem félnék attól, hogy a romok
közé menjek és kimentsem a bajban lévőket. Az életemet arra szánom, hogy a világ éhezőit segítsem.
Ekkor édesanyja így szólt a fiához - fiacskám szaladj át a boltba és hozz egy kiló kenyeret.
- Anya, hát nem látod, hogy el vagyok foglalva, és különben is kint esik az eső. Majd ha elállt az eső, és befejeztem a dolgozatot - szólt a fiú.
Milyen sok "ha" van a mi jó cselekedeteink előtt.
Nem elég a szándék, a fogadalom. Tettek, cselekedetek kellenek.
"Mert Isten alkotása vagyunk, akiket Krisztus
Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket
előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk."
Efézus 2.10.
Ne akarjunk világraszóló jó cselekedeteket véghez vinni.
Kezdjük a környezetünkön. Lássuk meg a mellettünk élő
emberek rászorultságát és mutassuk be szeretetünket
azzal, hogy a kis dolgokat, szolgálatokat is szívesen,
örömmel elvégezzük.
Így szól Isten igéje az ilyen emberekhez:
"Jól van, jó és hű szolgám, a kevesen hű voltál,
sokat bízok rád ezután."
Máté 25.21.
Agyag az alkotó kezében!
..Óriási öröm volt számomra, amikor fölfedeztem, hogy a fazekasságban nincs selejt. Semmit sem kell kidobni.
Szeretettel és szakértelemmel az utolsó kis agyagdarabkát is meg lehet menteni, újra lehet gyúrni és ismét meg lehet formálni. A másik nagy meglepetés az volt, amikor fölfedeztem, hogy az értéktelen sárból egy kevés idő ráfordításával, valamint hozzáértéssel, telj
esen új anyag keletkezik. Megmarad az alap, de a kemence tüzéből kikerülő cserépnek már teljesen más a szerkezete, mint az agyagnak.
A korábbi életem is leginkább egy marék sárhoz volt hasonló, teljesen alaktalan és képlékeny volt. Nagyon mélyre kerültem, sok kívánnivalót hagyott maga után az életvitelem. A környezetem gyakorlatilag lemondott rólam.
Ekkor Isten kezébe vette az életemet, mint fazekas az agyagot, és elkezdte formálni. Így a vad életemből egy békés, nyugodt élet lett, amit Istennek köszönhetek.
A mesterségemen keresztül nap mint nap szembesülök azzal, hogy nincs reménytelen, kilátástalan helyzet, mindig van egy következő lépés, egy választható kiút.
Gál Álmos keramikus
A korábbi életem is leginkább egy marék sárhoz volt hasonló, teljesen alaktalan és képlékeny volt. Nagyon mélyre kerültem, sok kívánnivalót hagyott maga után az életvitelem. A környezetem gyakorlatilag lemondott rólam.
Ekkor Isten kezébe vette az életemet, mint fazekas az agyagot, és elkezdte formálni. Így a vad életemből egy békés, nyugodt élet lett, amit Istennek köszönhetek.
A mesterségemen keresztül nap mint nap szembesülök azzal, hogy nincs reménytelen, kilátástalan helyzet, mindig van egy következő lépés, egy választható kiút.
Gál Álmos keramikus
2012. október 3.
Ige: Kijelentés az evangéliumról
Kijelentés az evangéliumról, amely
megítéli a hallgatóit, és az ítélet: „Ha
mégis leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik elvesznek (apollumenoi:
megsemmisül). Akikben e világ Istene
megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges
evangéliumának világosságát, aki az Isten képe. Mert nem önmagunkat hirdetjük,
hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért” (2
Kor. 4,3-5)
„Mert Krisztus jó
illatja vagyunk Istennek, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között; Ezeknek
halál illatja halálra; amazoknak pedig élet illatja életre” (2 Kor. 2,15-16)
Ezért: „... Nem szégyellem
a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére,
zsidónak először meg görögnek (azaz:pogánynak)” (Róm. 1,16)
Ige: A nemzetekről
A nemzetek a maguk választotta úton
járhattak: „Ki az elmúlt időkben hagyta a pogányokat mind a maguk
útján haladni” (Csel. 14,16)
És bár: „A tudatlanság
időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy
mindenki mindenütt térjen meg” (Csel. 17,30)
Az apostol így figyelmezteti a szenteket: „Ezt mondom annakokáért és bizonyságot
teszek az Úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak
az ő elméjüknek hiábavalóságában. Kik értelmükben meghomályosodtak,
elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívük
keménysége miatt van bennük. Kik erkölcsi érzés nélkül, önmagukat a
bujálkodásra adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való
cselekedésére” (Eféz. 4,17-19)
A megtérés előtti időről így szól Isten Igéje: „Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek,
Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek,
reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban. Most pedig Krisztus
Jézusban ti, akik egykor „távol” voltatok, „közel” kerültetek a Krisztus vére
által” (Ef. 2,12-13)
Azért: „Hogy
mindenitek szentségben és tisztességben tudja bírni a maga edényét, Nem
kívánság gerjedelmével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent” (1 Thess. 4,4-5)
TÖRTÉNEK AZ ELSŐ AMERIKA TELEPESEKRŐL
.jpg)
Szerző: H.A.IRONSIDE
Amerikában történt, amikor az első telepesek úttörőként
keletről haladtak nyugat felé:
Néhány úttörő az egyik középső államon haladt át a távoli
területek felé, amelyeket a letelepedés előtt nyitottak meg. Ponyvás szekereken
utaztak, amelyeket ökrök húztak, így a haladás szükségképpen lassú volt. Egy
napon megrettenve vették észre, hogy nyugati irányban, mérföldeken át hosszú
csíkban füstöl a préri. Préritűz volt az, égett a fű és sebesen közeledett
feléjük. Egy nappal korábban keltek át egy folyón, de oda már lehetetlen lett
volna a visszatérés mielőtt a lángok utolérték volna őket. Úgy látszott, hogy
csak egy férfi ismeri fel, hogy mit kell tenniük. Utasítást adott, hogy
gyújtsák fel a füvet maguk mögött. Azután amint leégett egy terület,
mindannyian erre vonultak vissza.
Amint a lángok nyugat felé feléjük zúgtak, egy kislányka
rémülten kiáltott fel: 'Biztos, hogy nem fogunk mindannyian itt égni?'
A férfi így válaszolt: 'Gyermekem, itt nem érhetnek el
minket a lángok, mivel ahol mi állunk, ott már járt a tűz!'
'ERŐS TORONY AZ ÚRNAK NEVE, AHHOZ FOLYAMODIK AZ IGAZ, ÉS
BÁTORSÁGOS LÉSZEN...NEM IS ADATOTT AT EMBEREK KÖZÖTT AZ ÉG ALATT MÁS NÉV, MELY
ÁLTAL KELLENE NÉKÜNK MEGTARTATNUNK.' (Péld.18:10, Csel. 4:12)
Oswald Chambers: ÍV A FELHŐKBEN
"Az én ívemet helyezem a felhőkbe s ez lesz a jele a
szövetségnek közöttem és a föld között" (1Móz 9,13).
Isten azt akarja, hogy az emberek erkölcsi kapcsolatba
jussanak vele: ezzel a céllal kötött velük szövetséget. "Miért nem
szabadít meg engem Isten?" Már megszabadított, de én nem léptem vele
kapcsolatba. "Miért nem teszi Isten ezt vagy azt?" Már megtette, de
az a kérdés, szövetséget kötök-e én vele? Isten nagy áldásai befejezettek és
készek, de nem az enyémek addig, amíg nem lépek vele kapcsolatba az Ő
szövetsége alapján.
Megtestesült hitetlenség Isten jeleire várni. Azt jelenti,
hogy nincs benne hitem, arra várok, tegyen valamit azért, hogy hihessek. Nem
fogja megtenni, mert nem ez az alapja az Isten és ember közti kapcsolatnak. Az
embernek önmagából kell kilépnie Istennel kötött szövetségéért, mint ahogyan
Isten is kilépett magából az emberrel kötött szövetségében. Ez az Istenben való
hit kérdése - a legritkább dolog, mert mi csak saját érzéseinkben hiszünk. Nem
hiszek Istennek, ha csak a kezembe nem ad valamit, amiről tudom, hogy az enyém,
akkor aztán kimondom: "Most hiszek!" Ez nem hit. "Térjetek
énhozzám, hogy megtartassatok" (Ézs 45,22).
Amikor valóban szövetséget kötök Istennel, teljesen rábízom
magam és végleg elengedek mindent. Akkor már nem gondolok érdemre vagy emberi
hozzáadásra, hanem teljesen eláraszt annak a tudata, hogy egységre jutottam
Istennel, és ezt az egységet öröm és békesség ragyogja be.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Ilyen az Isten által megigazult ember?
„Az igaz virul, mint a pálma… ott virulnak Istenünk
udvarain” (Zsolt. 92,13-14)
A hegyen épített város
A hegyen épített
város távolról meglátszik.
Fénye, hogyha nem is erős, de messzire világlik
Lent a völgyben ki eltévedt, ha felnéz, akkor látja,
sötét éjben irányt mutat a tévelygő útjára.
Voltam én is lent a völgyben, nehéz volt a léptem,
nem volt ember, hogy bajomból megsegítsen engem.
Lábam roskadt, hátam görnyedt, de nem szánt meg senki,
most már tudom, hogy a völgyben rab szinte mindenki.
Kiáltoztam: hé emberek, segítsetek rajtam!
S nem láttam, hogy mindenkinek nehéz már a batyuja.
Csak az én terhem ily nehéz! - nyögtem, amíg tudtam, -
míg végre egy éjjelen felnéztem, és fényt pillantottam.
Gyenge fény volt,
hívogató, reményt keltő sugár,
elmémben egy régi emlék képe elébem áll.
Hagytam magam, had segítsen emlékezni arra,
hogy Jézusnak énfelém is ki van tárva karja.
Eddig menekültem, más irányba mentem,
de pontosan ezért lett ily nehéz a terhem.
Nem bírtam már tovább! Vajon szeret-e még?
Hiszen tapasztaltam már a szeretetét.
Mit tegyek most vajon, merre is induljak?
Hogyha tovább megyek: éltem egyre rosszabb.
Ránéztem hát újra, - s ráléptem az útra. -
keskeny, rögös, meredek, de felfelé visz újra,
Sóhajtottam nagyot: - Óh, Istenem segíts meg!
Terhem nehéz, bűnöm oly sok, de mégis remélek. -
Az a kis fény, onnan fentről, biztatón hívogat,
Rá néztem, hogy a lábam ne tévessze célomat.
Az a kis fény akkor nekem, az életnek fénye volt.
Valakinek ablakából pont énreám ragyogott.
Jézus fénye a sötétben ma is hívón világít,
most e kis vers által érzed? Szeretettel téged hív.
E költeményt neked szánta: fentről, Tőle küldetett.
Halld meg tehát, nyisd meg szíved, indulj, mentsd meg
életed.
Én felértem, Jézus engem is örömmel fogadott.
Gyere bátran, még ma jöhetsz, Te is legyél megváltott.
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN
Készítette: Bata Maria
Legyetek tisztában azzal, hogy az ördög nemcsak azért küldte el rablóbandáját, hogy kifosszon titeket, hanem azért is, hogy zavart keltsen köztetek, Én népem. Álljatok őrt és ne engedjétek, hogy a tolvaj ellopja javaitokat, egészségeteket vagy békességeteket. Utasítsatok vissza minden kísértést, amely elvonja figyelmeteket vagy elterel benneteket az általam adott céljaitoktól, azt mondja az Úr. Adtam nektek hatalmat, hogy ellenálljatok és megkötözzétek az ellenség erejét és minden próbálkozását, hogy eltérítsen a helyes iránytól. Keljetek fel és vegyétek vissza azt, amit elrabolt tőletek.
Jakab 4:7 Engedelmeskedjetek azért Istennek; álljatok ellene az ördögnek és az elfut tőletek.
Legyetek tisztában azzal, hogy az ördög nemcsak azért küldte el rablóbandáját, hogy kifosszon titeket, hanem azért is, hogy zavart keltsen köztetek, Én népem. Álljatok őrt és ne engedjétek, hogy a tolvaj ellopja javaitokat, egészségeteket vagy békességeteket. Utasítsatok vissza minden kísértést, amely elvonja figyelmeteket vagy elterel benneteket az általam adott céljaitoktól, azt mondja az Úr. Adtam nektek hatalmat, hogy ellenálljatok és megkötözzétek az ellenség erejét és minden próbálkozását, hogy eltérítsen a helyes iránytól. Keljetek fel és vegyétek vissza azt, amit elrabolt tőletek.
Jakab 4:7 Engedelmeskedjetek azért Istennek; álljatok ellene az ördögnek és az elfut tőletek.
Isten nyugodalmában
Csak Istenben nyugszik meg lelkem; tőle van az én szabadulásom. Csak ő az én kősziklám és szabadulásom; ő az én oltalmam, azért nem rendülök meg felettébb. Zsoltarok 62:2-3. Ámen!
Az Isten, Aki harcol érted!
Itt jön a nagy kérdés. Vajon, mit csinál Isten, amikor kutyaszorítóba kerülünk? Ha a mentőcsónakba szivárog a víz? Ha a mentőkötél elszakad? Amikor az utolsó fillér is elfogy, és ott van még egy kifizetetlen számla? Amikor az utolsó remény elment az utolsó vonattal? Ilyenkor mit csinál Isten?
Azt tudom, hogy mi mit teszünk ilyenkor. Tövig rágjuk a körmünket. Idegesen j
árkálunk fel s alá. Beveszünk egy nyugtatót.
De Isten mit csinál? Ez egy nagy kérdés, igazán nagy. Mi van, ha alszik? Akkor nekem annyi! És ha kinevet? Akkor végem van. És ha a fejét csóválja karba tett kézzel? Akkor nekem lőttek. Kedves barátom, ideje kiderítenünk. Mit csinál Isten?
Elhatároztam, hogy utánajárok ennek a kérdésnek. Képzeljünk el egy párbeszédet egy újságíró és Mózes között. A Mózes és a Szentföld Press (SZP) riportere között zajló interjú arra a kérdésre keresi a választ, vajon mit csinál Isten, amikor bajban vagyunk?
SZP: Meséljen nekünk a konfliktusról, ami az egyiptomiak és önök között történt.
MÓZES: Ó, az egyiptomiak – hatalmas nép. Kemény harcosok. Olyan gonoszok, mint a kígyó!
SZP: De sikerült megmenekülniük, ugye?
MÓZES: Csak miután ők elsüllyedtek.
SZP: A Vörös-tengeri konfliktusra gondol?
MÓZES: Igen. Ijesztő volt!
SZP: Mondja el, mi történt.
MÓZES: Nos, a Vörös-tenger volt az egyik oldalon, az egyiptomiak pedig a másik oldalon.
SZP: Megtámadták őket?
MÓZES: Viccel? Fél millió vályogtégla készítővel? Nem, népem túlságosan félt. Vissza akartak menni Egyiptomba.
SZP: Visszavonulást rendelt el?
MÓZES: Hova? A tengerbe? Nem voltak csónakjaink. Nem tudtunk sehová sem menni.
SZP: Mit javasoltak a vezetői?
MÓZES: Nem kérdeztem őket. Nem volt rá idő.
SZP: Hát akkor mit tett?
MÓZES: Azt mondtam nekik: „Csak álljatok veszteg, és meg fogjátok látni az Úr szabadítását.”
SZP: Miért akarta, hogy veszteg maradjanak?
MÓZES: Azért, hogy ne álljanak Isten útjába. Ha az ember nem tudja, mit tegyen, akkor a legjobb, ha megvárja, amíg az Úr cselekszik.
SZP: Ez egy furcsa stratégia, nem gondolja?
MÓZES: Igen, ha elég nagyok vagyunk a csatához. De ha a csata nagyobb, mint mi, és azt akarjuk, hogy Isten átvegye, akkor ez minden, amit tehetünk.
SZP: Beszélhetnénk valami másról?
MÓZES: Természetesen, ez az ön lapja.
SZP: Nem sokkal a megmenekülésük után…
MÓZES: A megszabadításunk után.
SZP: Nem mindegy?
MÓZES: Nem. Nagy a különbség. Ha valaki megmenekül, akkor azt ő maga hajtja végre. Ha valakit megszabadítanak, akkor azt valaki más hajtja végre.
SZP: Szóval, nem sokkal a megszabadításuk után harcolniuk kellett az ammo… amala… na, nézzük csak, valahol itt van nekem felírva…
MÓZES: Amalekitákkal.
SZP: Igen-igen, az amalekiták.
MÓZES: Hatalmas nép. Kemény harcosok. Olyan gonoszak, mint a kígyó.
SZP: De győztek, igaz?
MÓZES: Isten győzött.
SZP: Jó, Isten győzött, de ön harcolt. Ön volt a csatamezőn.
MÓZES: Tévedés.
SZP: Hogyan? Ön nem vett részt a csatában?
MÓZES: Nem, ebben nem. Amíg a seregünk harcolt, én fogtam két barátomat, Áront és Húrt, és felmentünk a hegytetőre. Mi ott fent harcoltunk.
SZP: Egymással?
MÓZES: A sötétséggel.
SZP: Karddal?
MÓZES: Nem, imával. Én csak felemeltem a kezeimet Istenhez, mint ahogy a Vörös-tengernél, csak ezúttal megfeledkeztem a botomról. Amikor fent tartottam a kezem, a seregünk győzött. Amikor leeresztettem a kezem, a seregünk veszített. Így megkértem a barátaimat, hogy segítsenek tartani a kezeimet, míg végül győztünk és az amalekitákból történelem lett.
SZP: Na, várjunk csak. Ugye nem azt akarja mondani, hogy számított valamit, hogy felemelt kezekkel állt a hegy tetején?
MÓZES: Lát maga körül amalekitákat?
SZP: Nem találja furcsának, hogy a sereg vezére a hegytetőn marad, miközben a katonái a völgyben harcoltak?
MÓZES: Ha a csata a völgyben zajlott volna, lementem volna, de nem ott zajlott.
SZP: Elég furcsa egy stratégia.
MÓZES: Gondoljon csak bele, ha az édesapja nagyobb, mint a fickó, aki önt gyepálja, nem kiabálna neki?
SZP: Tessék?
MÓZES: Ha egy alak megtámadná, és az apja, aki azt mondta, hívja őt bármikor, amikor segítségre van szüksége, hallótávolságon belül van, mit tenne?
SZP: Hívnám az apámat.
MÓZES: Hát pontosan ezt teszem én is. Ha a csata túl nagy, kérem Istent, hogy vegye át. Hagyom, hogy harcoljon értem.
SZP: És ez működik?
MÓZES: Látott mostanában zsidókat piramisokat építeni?
SZP: Na, nézzük csak, jól értettem-e. Tehát egyszer úgy győzték le az ellenséget, hogy nyugton maradtak, máskor pedig úgy nyerték meg a csatát, hogy ön felemelte a kezét. Mégis, honnan jöttek ezek az ötletek?
MÓZES: Hát, ha elmondanám, úgysem hinne nekem.
SZP: Tegyen egy próbát.
MÓZES: Az úgy volt, hogy egyszer csak észrevettem egy égő csipkebokrot…
SZP: Talán mégis igaza van. Ezt inkább meghagyjuk a következő alkalomra.
Nos, mit gondolsz? Mit csinál Isten, amikor nehéz helyzetbe kerülünk? Ahogy Mózes történetéből is kiderült: harcol! Harcol értünk. Belép a ringbe, a sarokba irányít minket, és átveszi a harcot.
„Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!” (2 Mózes 14:14)
Az Ő dolga a harc, a mi dolgunk pedig a bizalom. Csak bízz Benne. Ne próbáld meg irányítani, vagy megkérdőjelezni. Semmi többre nincs szükség.
„Csak Ő az én Kősziklám és Szabadulásom; Ő az én Oltalmam, azért nem rendülök meg” (Zsoltárok 62:7 - Károli).
Max Lucado
De Isten mit csinál? Ez egy nagy kérdés, igazán nagy. Mi van, ha alszik? Akkor nekem annyi! És ha kinevet? Akkor végem van. És ha a fejét csóválja karba tett kézzel? Akkor nekem lőttek. Kedves barátom, ideje kiderítenünk. Mit csinál Isten?
Elhatároztam, hogy utánajárok ennek a kérdésnek. Képzeljünk el egy párbeszédet egy újságíró és Mózes között. A Mózes és a Szentföld Press (SZP) riportere között zajló interjú arra a kérdésre keresi a választ, vajon mit csinál Isten, amikor bajban vagyunk?
SZP: Meséljen nekünk a konfliktusról, ami az egyiptomiak és önök között történt.
MÓZES: Ó, az egyiptomiak – hatalmas nép. Kemény harcosok. Olyan gonoszok, mint a kígyó!
SZP: De sikerült megmenekülniük, ugye?
MÓZES: Csak miután ők elsüllyedtek.
SZP: A Vörös-tengeri konfliktusra gondol?
MÓZES: Igen. Ijesztő volt!
SZP: Mondja el, mi történt.
MÓZES: Nos, a Vörös-tenger volt az egyik oldalon, az egyiptomiak pedig a másik oldalon.
SZP: Megtámadták őket?
MÓZES: Viccel? Fél millió vályogtégla készítővel? Nem, népem túlságosan félt. Vissza akartak menni Egyiptomba.
SZP: Visszavonulást rendelt el?
MÓZES: Hova? A tengerbe? Nem voltak csónakjaink. Nem tudtunk sehová sem menni.
SZP: Mit javasoltak a vezetői?
MÓZES: Nem kérdeztem őket. Nem volt rá idő.
SZP: Hát akkor mit tett?
MÓZES: Azt mondtam nekik: „Csak álljatok veszteg, és meg fogjátok látni az Úr szabadítását.”
SZP: Miért akarta, hogy veszteg maradjanak?
MÓZES: Azért, hogy ne álljanak Isten útjába. Ha az ember nem tudja, mit tegyen, akkor a legjobb, ha megvárja, amíg az Úr cselekszik.
SZP: Ez egy furcsa stratégia, nem gondolja?
MÓZES: Igen, ha elég nagyok vagyunk a csatához. De ha a csata nagyobb, mint mi, és azt akarjuk, hogy Isten átvegye, akkor ez minden, amit tehetünk.
SZP: Beszélhetnénk valami másról?
MÓZES: Természetesen, ez az ön lapja.
SZP: Nem sokkal a megmenekülésük után…
MÓZES: A megszabadításunk után.
SZP: Nem mindegy?
MÓZES: Nem. Nagy a különbség. Ha valaki megmenekül, akkor azt ő maga hajtja végre. Ha valakit megszabadítanak, akkor azt valaki más hajtja végre.
SZP: Szóval, nem sokkal a megszabadításuk után harcolniuk kellett az ammo… amala… na, nézzük csak, valahol itt van nekem felírva…
MÓZES: Amalekitákkal.
SZP: Igen-igen, az amalekiták.
MÓZES: Hatalmas nép. Kemény harcosok. Olyan gonoszak, mint a kígyó.
SZP: De győztek, igaz?
MÓZES: Isten győzött.
SZP: Jó, Isten győzött, de ön harcolt. Ön volt a csatamezőn.
MÓZES: Tévedés.
SZP: Hogyan? Ön nem vett részt a csatában?
MÓZES: Nem, ebben nem. Amíg a seregünk harcolt, én fogtam két barátomat, Áront és Húrt, és felmentünk a hegytetőre. Mi ott fent harcoltunk.
SZP: Egymással?
MÓZES: A sötétséggel.
SZP: Karddal?
MÓZES: Nem, imával. Én csak felemeltem a kezeimet Istenhez, mint ahogy a Vörös-tengernél, csak ezúttal megfeledkeztem a botomról. Amikor fent tartottam a kezem, a seregünk győzött. Amikor leeresztettem a kezem, a seregünk veszített. Így megkértem a barátaimat, hogy segítsenek tartani a kezeimet, míg végül győztünk és az amalekitákból történelem lett.
SZP: Na, várjunk csak. Ugye nem azt akarja mondani, hogy számított valamit, hogy felemelt kezekkel állt a hegy tetején?
MÓZES: Lát maga körül amalekitákat?
SZP: Nem találja furcsának, hogy a sereg vezére a hegytetőn marad, miközben a katonái a völgyben harcoltak?
MÓZES: Ha a csata a völgyben zajlott volna, lementem volna, de nem ott zajlott.
SZP: Elég furcsa egy stratégia.
MÓZES: Gondoljon csak bele, ha az édesapja nagyobb, mint a fickó, aki önt gyepálja, nem kiabálna neki?
SZP: Tessék?
MÓZES: Ha egy alak megtámadná, és az apja, aki azt mondta, hívja őt bármikor, amikor segítségre van szüksége, hallótávolságon belül van, mit tenne?
SZP: Hívnám az apámat.
MÓZES: Hát pontosan ezt teszem én is. Ha a csata túl nagy, kérem Istent, hogy vegye át. Hagyom, hogy harcoljon értem.
SZP: És ez működik?
MÓZES: Látott mostanában zsidókat piramisokat építeni?
SZP: Na, nézzük csak, jól értettem-e. Tehát egyszer úgy győzték le az ellenséget, hogy nyugton maradtak, máskor pedig úgy nyerték meg a csatát, hogy ön felemelte a kezét. Mégis, honnan jöttek ezek az ötletek?
MÓZES: Hát, ha elmondanám, úgysem hinne nekem.
SZP: Tegyen egy próbát.
MÓZES: Az úgy volt, hogy egyszer csak észrevettem egy égő csipkebokrot…
SZP: Talán mégis igaza van. Ezt inkább meghagyjuk a következő alkalomra.
Nos, mit gondolsz? Mit csinál Isten, amikor nehéz helyzetbe kerülünk? Ahogy Mózes történetéből is kiderült: harcol! Harcol értünk. Belép a ringbe, a sarokba irányít minket, és átveszi a harcot.
„Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!” (2 Mózes 14:14)
Az Ő dolga a harc, a mi dolgunk pedig a bizalom. Csak bízz Benne. Ne próbáld meg irányítani, vagy megkérdőjelezni. Semmi többre nincs szükség.
„Csak Ő az én Kősziklám és Szabadulásom; Ő az én Oltalmam, azért nem rendülök meg” (Zsoltárok 62:7 - Károli).
Max Lucado
Joel Osteen: A várakozásról
Majdnem mindig várakozni kell. Vársz egy új kapcsolatra, házasságra, előléptetésre, gyógyulásra. Az élet nagy része várakozással telik el. A különbség az, hogy lehet helyesen és helytelenül várakozni. Túl gyakran feladunk célokat, ha azok nem terveink szerint valósulnak meg. Ez azért történik, mert nem helyes módon várakozunk.
Jakab 5:7 „Légy türelmes, amikor várakozo
l”
„amikor” várakozol és nem azt, hogy „ha” várakozol. Ez azt jelenti, hogy valamikor mindenki várakozni fog.
Jakab 5:7 „Nézd, ahogy a gazda elvárva várakozik”
Ez a kulcs! Elvárással kell várakoznunk. Nem szabad leülnöd letörve, negatívan és arra gondolva, hogy helyzeted soha nem fog megváltozni. Azt mondod, hogy hittel imádkoztál, mégsem látod, hogyan mászhatnál ki a slamasztikából. Az elvárás azt jelenti, hogy pozitívak, reményteltek vagyunk. Úgy kelünk fel reggel, hogy arra készülünk, hogy aznap csupa jó dolog történik velünk. Lehetnek problémáink, de tudjuk, hogy talán a mai napon fognak megoldódni, lehet, hogy a mai nap lesz az áttörés.
A várakozásnak tehát nem szabad passzívnak lennie. Ha helyesen várakozunk, akkor előrelátva várakozunk. Úgy beszélünk, teszünk, mintha már megtörtént volna. Előkészületeket teszünk.
Ha meghívsz valakit vacsorára, akkor nem vársz rá, hogy megjelenjen, mielőtt elhatároznád, hogy elkezdesz főzni. Sokkal valószínűbb, hogy már korán reggel ellenőrzöd, hogy tiszta-e a lakás, elmégy a zöldségeshez bevásárolni, a virágboltba csokrot venni az asztalra, a pékhez friss kenyeret venni. Mindezeket az előkészületeket azért teszed, mert vársz valakire. És erre a hozzáállásra van szükségünk akkor, miközben arra várakozunk, hogy Isten ígérete megvalósuljon. Nem elég csak imádkoznunk, hanem tettekkel is alá kell támasztanunk imánkat.
Jakab 2:17 „A megfelelő tettek nélküli hit halott.”
Azt jelenti, hogy hihetünk valamiben, imádkozhatunk valamiért, de ha nem támasztjuk alá tettekkel, akkor nem sül ki belőle semmi jó.
Túl sok embernek nem helyes az elvárása. Nem várják a felemelkedést, helyzetük javulását. Nem veszik észre, hogy elvárásuk tartja őket a középszerűség szintjén.
Fel kell emelnünk elvárásunk szintjét. Ha keveset várunk el, akkor keveset is kapunk. Ha nem várjuk, hogy valami jobbá váljon, akkor nem is fog jobbá válni. Isten elvárásunk szintjén találkozik velünk. Figyelnünk kell arra, hogy mit várunk el. Minden reggel, mikor felkelünk az ágyból, mondjuk azt, hogy: ma valami jó dolog történik velem. Határozzuk meg már reggel a nap alaphangulatát. Mint egy kisgyerek, aki kibont egy ajándékot, nézz előre, hogy vajon milyen meglepetések várnak ma rám. Ahelyett, hogy keseregnél, várd el, hogy ma a megfelelő időben a megfelelő helyen leszel. Mint ahogy az üzletbe is azzal az elvárással mégy be, hogy megkapod, amit keresel, az állásinterjúra is úgy menj, hogy elvárod, hogy megkapd az állást. Az elvárásaid a hited gyakorlati megvalósulása.
Elvárásaid minden irányban hatnak. Ha reggel azzal kelsz fel, hogy nehéz napod lesz, az emberek barátságtalanok veled, akkor azt fogod magadhoz vonzani. Elvárásaid működni fognak, de nem a megfelelő módon használod őket.
Emlékszem egy fiatalemberre, aki a záróvizsgáira készült. Nagyon ideges volt, mert eddig minden vizsgáján leblokkolt és hiába készült szorgalmasan, nem tudott jól teljesíteni. Azt mondta nekem: Joel, kérlek, imádkozz értem, mert tudom, hogy megint így lesz. Én azt mondtam neki, hogy nem jó az elvárása. Változtasd meg az elvárásod es mondogasd a nap folyamán, hogy: elvárom, hogy a vizsgám kitűnően sikerül és a memóriám jól működik, nyugodt vagyok. A fiatalembernek ez lett az egyik legjobb vizsgája.
Jézus ezt mondja a Bibliában:
Máté 9:29
„According to your faith be it done unto you."
„Legyen nektek hitetek szerint.”
Kérdezem tőled, hogy mit vársz el az élettől? Kis dolgokat? Nagy dolgokat? Vagy semmit? Nagyon egyszerű a legrosszabbat elvárni, de változtass és várd el, hogy álmaid megvalósulnak.
Sokan öntudatlanul is a legrosszabb dolgokat várják el és általában meg is kapják.
Lehet, hogy a múltban sok csalódás ért, de ne ess a negatív gondolkodás csapdájába. Ahelyett, hogy ugyanazt várnád el, kezdj el csupa jót elvárni. Amikor reggel fölkelsz, gondolj arra, hogy Isten csodálatos dolgokat tartogat számodra. Várd izgatottan a nap folyamán, hogyan változnak a dolgok a te javadra. Lehetnek nehézségeim, de elvárom, hogy megoldódjanak. Lehet, hogy álmaim lehetetlennek tűnnek, de elvárom, hogy Isten nyisson, nekem egy utat hozzá. Csak elvárásaink szabnak korlátot életünknek.
Valaki mondta nekem egyszer: Joel, én nem szeretek nagy dolgokat elvárni, mert ha nem sikerül, akkor így nem ér olyan nagy csalódás.
Ez nem helyes. Ha nem vársz el jót, akkor nem teljesíted ki hitedet. Ha valami nem elképzeléseid szerint, vagy számodra nem elég gyorsan történik, tudd, ez azért van, mert Istennek valami jobb terve van veled.
Ne éld úgy az életed, hogy a csalódástól való félelem miatt nem mersz semmi jót elvárni. Mondhatod, hogy: Joel, én nem várok el semmi rosszat.
Valójában ez nem elég, ha nem várunk el rosszat. Nem lehetsz közömbös az elvárasok tekintetében.
Az a kérdésem, hogy elvársz-e valami jót? Elvárod, hogy álmaid megvalósuljanak? Elvárod, hogy az idei éved jobb lesz, mint a tavalyi?
Figyelj arra, hogy mit vársz el.
Talán egyedülálló vagy és arra vágysz, hogy férjhez menj. Ne gondolj arra, hogy talán sosem fog sikerülni, mert egyre idősebb leszel, és nem találkozol senkivel. Kezdd el elvárni, hogy a megfelelő időben a megfelelő helyen leszel. Hidd, hogy Isten a megfelelő kapcsolatokat és a megfelelő személyt hozza utadba.
Kérdezed: Joel, mi van akkor, ha ezt megteszem, és mégsem történik semmi?
Én kérdezem: mi van akkor, ha megteszed és történik valami?
Elárulom neked, hogy semmi sem fog történni, ha már az elején nem hiszel benne.
Én megtapasztaltam, hogy ha nem tartunk fegyelmet gondolatvilágunkban, elvárásainkban, akkor azok hajlamosak negatív irányba elszabadulni.
Ismerek olyan embereket, akik csak a következő kudarcra várnak.
Valaki kérdezte tőlem egyszer: Joel, neked gyönyörű családod van, sikeres vagy. Nem félsz attól, hogy szinte túl szép, hogy igaz legyen? Nem félsz, hogy egyszer valami rossz történik és mindennek vége lesz?
Én mondtam, hogy ilyesmire nem is gondolok. Megtanultam, hogy hitemet nem fordítom negatív dolgokra.
Tarts fegyelmet gondolataidban, mert különben elszabadulnak negatív irányba!
Én elvárom a jó dolgokat. Elvárom, hogy ez az évem jobb lesz, mint az előző. Elvárom a felemelkedést anyagilag, a párkapcsolatban, karrierben. Elvárom, hogy vágyaink teljesüljenek.
Várd el a felemelkedést életed minden területén. Sokan nem várnak el eleget. Fel kell emelned elvárásod szintjét. Ha megteszed, olyan magasra tudsz eljutni, amiről álmodni sem mertél volna. Készülj fel a többre!
Kezdj elvárni pozitív dolgokat! Kezdd elvárni, hogy gondjaid megoldódnak! Ne ragadj le! Isten nem akarja, hogy jövőre ugyanazon a szinten legyünk, mint most. Ő fel akar emelni, több befolyást akar adni neked. Azt akarja, hogy egészségileg, anyagilag, párkapcsolatodban jobban állj. Még nem érted el a felső határt. Vannak olyan képességek és tehetségek bensődben, amiket még nem fedeztél fel. Tele vagy hihetetlen lehetőségekkel!
Ahelyett, hogy rosszra számítasz, várd el inkább a legjobbakat. Ekkor új szintekre fogsz emelkedni és a győztesek életet fogod élni!
„amikor” várakozol és nem azt, hogy „ha” várakozol. Ez azt jelenti, hogy valamikor mindenki várakozni fog.
Jakab 5:7 „Nézd, ahogy a gazda elvárva várakozik”
Ez a kulcs! Elvárással kell várakoznunk. Nem szabad leülnöd letörve, negatívan és arra gondolva, hogy helyzeted soha nem fog megváltozni. Azt mondod, hogy hittel imádkoztál, mégsem látod, hogyan mászhatnál ki a slamasztikából. Az elvárás azt jelenti, hogy pozitívak, reményteltek vagyunk. Úgy kelünk fel reggel, hogy arra készülünk, hogy aznap csupa jó dolog történik velünk. Lehetnek problémáink, de tudjuk, hogy talán a mai napon fognak megoldódni, lehet, hogy a mai nap lesz az áttörés.
A várakozásnak tehát nem szabad passzívnak lennie. Ha helyesen várakozunk, akkor előrelátva várakozunk. Úgy beszélünk, teszünk, mintha már megtörtént volna. Előkészületeket teszünk.
Ha meghívsz valakit vacsorára, akkor nem vársz rá, hogy megjelenjen, mielőtt elhatároznád, hogy elkezdesz főzni. Sokkal valószínűbb, hogy már korán reggel ellenőrzöd, hogy tiszta-e a lakás, elmégy a zöldségeshez bevásárolni, a virágboltba csokrot venni az asztalra, a pékhez friss kenyeret venni. Mindezeket az előkészületeket azért teszed, mert vársz valakire. És erre a hozzáállásra van szükségünk akkor, miközben arra várakozunk, hogy Isten ígérete megvalósuljon. Nem elég csak imádkoznunk, hanem tettekkel is alá kell támasztanunk imánkat.
Jakab 2:17 „A megfelelő tettek nélküli hit halott.”
Azt jelenti, hogy hihetünk valamiben, imádkozhatunk valamiért, de ha nem támasztjuk alá tettekkel, akkor nem sül ki belőle semmi jó.
Túl sok embernek nem helyes az elvárása. Nem várják a felemelkedést, helyzetük javulását. Nem veszik észre, hogy elvárásuk tartja őket a középszerűség szintjén.
Fel kell emelnünk elvárásunk szintjét. Ha keveset várunk el, akkor keveset is kapunk. Ha nem várjuk, hogy valami jobbá váljon, akkor nem is fog jobbá válni. Isten elvárásunk szintjén találkozik velünk. Figyelnünk kell arra, hogy mit várunk el. Minden reggel, mikor felkelünk az ágyból, mondjuk azt, hogy: ma valami jó dolog történik velem. Határozzuk meg már reggel a nap alaphangulatát. Mint egy kisgyerek, aki kibont egy ajándékot, nézz előre, hogy vajon milyen meglepetések várnak ma rám. Ahelyett, hogy keseregnél, várd el, hogy ma a megfelelő időben a megfelelő helyen leszel. Mint ahogy az üzletbe is azzal az elvárással mégy be, hogy megkapod, amit keresel, az állásinterjúra is úgy menj, hogy elvárod, hogy megkapd az állást. Az elvárásaid a hited gyakorlati megvalósulása.
Elvárásaid minden irányban hatnak. Ha reggel azzal kelsz fel, hogy nehéz napod lesz, az emberek barátságtalanok veled, akkor azt fogod magadhoz vonzani. Elvárásaid működni fognak, de nem a megfelelő módon használod őket.
Emlékszem egy fiatalemberre, aki a záróvizsgáira készült. Nagyon ideges volt, mert eddig minden vizsgáján leblokkolt és hiába készült szorgalmasan, nem tudott jól teljesíteni. Azt mondta nekem: Joel, kérlek, imádkozz értem, mert tudom, hogy megint így lesz. Én azt mondtam neki, hogy nem jó az elvárása. Változtasd meg az elvárásod es mondogasd a nap folyamán, hogy: elvárom, hogy a vizsgám kitűnően sikerül és a memóriám jól működik, nyugodt vagyok. A fiatalembernek ez lett az egyik legjobb vizsgája.
Jézus ezt mondja a Bibliában:
Máté 9:29
„According to your faith be it done unto you."
„Legyen nektek hitetek szerint.”
Kérdezem tőled, hogy mit vársz el az élettől? Kis dolgokat? Nagy dolgokat? Vagy semmit? Nagyon egyszerű a legrosszabbat elvárni, de változtass és várd el, hogy álmaid megvalósulnak.
Sokan öntudatlanul is a legrosszabb dolgokat várják el és általában meg is kapják.
Lehet, hogy a múltban sok csalódás ért, de ne ess a negatív gondolkodás csapdájába. Ahelyett, hogy ugyanazt várnád el, kezdj el csupa jót elvárni. Amikor reggel fölkelsz, gondolj arra, hogy Isten csodálatos dolgokat tartogat számodra. Várd izgatottan a nap folyamán, hogyan változnak a dolgok a te javadra. Lehetnek nehézségeim, de elvárom, hogy megoldódjanak. Lehet, hogy álmaim lehetetlennek tűnnek, de elvárom, hogy Isten nyisson, nekem egy utat hozzá. Csak elvárásaink szabnak korlátot életünknek.
Valaki mondta nekem egyszer: Joel, én nem szeretek nagy dolgokat elvárni, mert ha nem sikerül, akkor így nem ér olyan nagy csalódás.
Ez nem helyes. Ha nem vársz el jót, akkor nem teljesíted ki hitedet. Ha valami nem elképzeléseid szerint, vagy számodra nem elég gyorsan történik, tudd, ez azért van, mert Istennek valami jobb terve van veled.
Ne éld úgy az életed, hogy a csalódástól való félelem miatt nem mersz semmi jót elvárni. Mondhatod, hogy: Joel, én nem várok el semmi rosszat.
Valójában ez nem elég, ha nem várunk el rosszat. Nem lehetsz közömbös az elvárasok tekintetében.
Az a kérdésem, hogy elvársz-e valami jót? Elvárod, hogy álmaid megvalósuljanak? Elvárod, hogy az idei éved jobb lesz, mint a tavalyi?
Figyelj arra, hogy mit vársz el.
Talán egyedülálló vagy és arra vágysz, hogy férjhez menj. Ne gondolj arra, hogy talán sosem fog sikerülni, mert egyre idősebb leszel, és nem találkozol senkivel. Kezdd el elvárni, hogy a megfelelő időben a megfelelő helyen leszel. Hidd, hogy Isten a megfelelő kapcsolatokat és a megfelelő személyt hozza utadba.
Kérdezed: Joel, mi van akkor, ha ezt megteszem, és mégsem történik semmi?
Én kérdezem: mi van akkor, ha megteszed és történik valami?
Elárulom neked, hogy semmi sem fog történni, ha már az elején nem hiszel benne.
Én megtapasztaltam, hogy ha nem tartunk fegyelmet gondolatvilágunkban, elvárásainkban, akkor azok hajlamosak negatív irányba elszabadulni.
Ismerek olyan embereket, akik csak a következő kudarcra várnak.
Valaki kérdezte tőlem egyszer: Joel, neked gyönyörű családod van, sikeres vagy. Nem félsz attól, hogy szinte túl szép, hogy igaz legyen? Nem félsz, hogy egyszer valami rossz történik és mindennek vége lesz?
Én mondtam, hogy ilyesmire nem is gondolok. Megtanultam, hogy hitemet nem fordítom negatív dolgokra.
Tarts fegyelmet gondolataidban, mert különben elszabadulnak negatív irányba!
Én elvárom a jó dolgokat. Elvárom, hogy ez az évem jobb lesz, mint az előző. Elvárom a felemelkedést anyagilag, a párkapcsolatban, karrierben. Elvárom, hogy vágyaink teljesüljenek.
Várd el a felemelkedést életed minden területén. Sokan nem várnak el eleget. Fel kell emelned elvárásod szintjét. Ha megteszed, olyan magasra tudsz eljutni, amiről álmodni sem mertél volna. Készülj fel a többre!
Kezdj elvárni pozitív dolgokat! Kezdd elvárni, hogy gondjaid megoldódnak! Ne ragadj le! Isten nem akarja, hogy jövőre ugyanazon a szinten legyünk, mint most. Ő fel akar emelni, több befolyást akar adni neked. Azt akarja, hogy egészségileg, anyagilag, párkapcsolatodban jobban állj. Még nem érted el a felső határt. Vannak olyan képességek és tehetségek bensődben, amiket még nem fedeztél fel. Tele vagy hihetetlen lehetőségekkel!
Ahelyett, hogy rosszra számítasz, várd el inkább a legjobbakat. Ekkor új szintekre fogsz emelkedni és a győztesek életet fogod élni!
A kitiltott Isten válasza
Gyakran megkérdezik az emberek a vallások képviselőit: Ha van Isten, miért engedi meg azt a sok szenvedést és bajt, amely sújtja világunkat, benne a sok ártatlan embert és gyermeket? Az alábbi interjú találó választ ad a kérdésre.
Az ismert amerikai lelkész, Billy Graham leányával, Anne Grahammel készítettek interjút az egyik rádióműsorban, amelyben Jane Clayson riporte
rnő megkérdezte őt az utóbbi idők borzalmas eseményeivel kapcsolatban: Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyenek történjenek?
Anne nagyon mély, éleslátásra utaló választ adott:
Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történik, ám évek óta azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, a kormányunkból, és távozz az életünkből. És Ő, amilyen gentleman, csendben hátrahúzódott.
Miképpen várhatjuk el Istentől, hogy áldását és védelmét adja, ha egyben arra szólítjuk fel, hogy hagyjon bennünket békén? O Hare (akit meggyilkoltak, testét nemrég találták meg) panaszkodott, hogy nem akar imádságot az iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben.
Azután valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassuk a Bibliát iskoláinkban: a Bibliát, amely azt mondja: ne ölj, ne lopj és szeresd felebarátodat, mint önmagadat. És mi azt mondtuk, rendben.
Azután dr. Benjamin Spock azt mondta, ne fenekeljük el a gyermekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük megsérül, és lerombolhatjuk önbecsülésüket (Spock fia öngyilkos lett). És mi azt mondtuk, egy szakember biztosan tudja, miről beszél, és azt mondtuk, rendben.
Aztán valaki azt mondta, hogy a tanárok és az osztályfőnök jobb, ha nem fegyelmezik a gyermekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És az iskola vezetői azt mondták, hogy a tanárok inkább meg se érintsék a diákokat, nehogy ezzel rossz reklámot csináljunk az iskolának, és semmiképpen sem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket. És mi azt mondtuk, rendben.
Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt végezhessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják szüleiknek. És azt mondtuk, rendben.
Aztán egy bölcs vezető azt mondta, mivel a fiúk fiúk, és úgyis meg fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak, és nem kell, hogy erről szüleiknek beszámoljanak. És azt mondtuk, rendben.
Aztán valaki, az általunk jelentős posztra megválasztottak közül azt mondta, hogy nem számít, hogy mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat. Újból egyetértve velük, azt mondtuk, nem számít, mit tesz valaki (beleértve az elnököt is) a magánéletben, amíg van munkánk és a gazdaság jól működik.
Aztán valaki egyre tovább lépett ebben a csodálatban, és meztelen gyermekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket elérhetővé tette az interneten . És mi azt mondtuk: rendben, a szabad szólás joga ezt lehetővé teszi számukra.
És aztán a szórakoztatóipar azt mondta, csináljunk tv- műsorokat és mozifilmeket, amelyek az erőszakot, az erkölcstelenséget és a tiltott szexet reklámozzák. És készítsünk olyan zenefelvételeket, amelyek bátorítanak a nemi erőszakra, a kábítószer-fogyasztásra, a gyilkosságra, az öngyilkosságra és a különböző sátáni témákat dolgozzák fel. És mi azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz hatása, és különben sem veszi senki komolyan, úgyhogy, csak hadd menjenek.
Most pedig feltesszük magunknak a kérdést: miért nincs a gyermekeinknek lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat? Talán, ha elég hosszan és keményen gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni. Azt hiszem, elég sok köze van mindennek ahhoz a mondáshoz, hogy amit vet az ember, azt aratja.
"Kedves Isten, miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek az osztályban? Tisztelettel, egy Érintett Tanuló"
És a válasz?
"Kedves Érintett Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolából. Tisztelettel: Isten."
Furcsa, milyen egyszerű az embereknek kivetni, kidobni Istent, zagyvaságnak, értelmetlenségnek tartani üzenetét, aztán csodálkoznak, miért megy a világ a Pokolba.
Furcsa, mennyire elhisszük, amit az újságok írnak, de megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond. Furcsa, hogyan mondhatja valaki "Hiszek egy Istenben", miközben a Sátánt követi, aki egyébként szintén hisz az Istenben!
Furcsa, hogy milyen gyorsan készek vagyunk az ítélkezésre, és mennyire nem a megítéltetésre. Furcsa, milyen gyorsan továbbküldjük a viccek ezreit és azok bozóttűzként terjednek a köztudatban, de ha az Úrról szóló üzenetekkel tesszük ezt, az emberek kétszer is meggondolják, mielőtt továbbítanák.
Furcsa, hogy az erkölcstelen, obszcén, durva és vulgáris dolgok szabadon áramlanak a világhálózaton, miközben az Istenről való nyilvános beszédet elnyomják az iskolákban és a munkahelyeken. Furcsa, hogyan lehet valaki Krisztusért lángoló vasárnap és láthatatlan keresztény a hétköznapokban.
Furcsa, hogy jobban érdekel, mit mondanak rólam az emberek, mint az, hogy mit mond Isten felőlem! Gondolkozol?
Add tovább az üzenetet, ha úgy gondolod, hogy megéri! Ha nem, akkor csak szabadulj meg tőle. Senki sem fogja megtudni, hogy ezt tetted.
Azonban, ha kidobod ezt az elmélkedést, akkor ne panaszkodj arról, hogy milyen rossz bőrben van ez a világ!
kép: feeling
Anne nagyon mély, éleslátásra utaló választ adott:
Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történik, ám évek óta azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, a kormányunkból, és távozz az életünkből. És Ő, amilyen gentleman, csendben hátrahúzódott.
Miképpen várhatjuk el Istentől, hogy áldását és védelmét adja, ha egyben arra szólítjuk fel, hogy hagyjon bennünket békén? O Hare (akit meggyilkoltak, testét nemrég találták meg) panaszkodott, hogy nem akar imádságot az iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben.
Azután valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassuk a Bibliát iskoláinkban: a Bibliát, amely azt mondja: ne ölj, ne lopj és szeresd felebarátodat, mint önmagadat. És mi azt mondtuk, rendben.
Azután dr. Benjamin Spock azt mondta, ne fenekeljük el a gyermekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük megsérül, és lerombolhatjuk önbecsülésüket (Spock fia öngyilkos lett). És mi azt mondtuk, egy szakember biztosan tudja, miről beszél, és azt mondtuk, rendben.
Aztán valaki azt mondta, hogy a tanárok és az osztályfőnök jobb, ha nem fegyelmezik a gyermekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És az iskola vezetői azt mondták, hogy a tanárok inkább meg se érintsék a diákokat, nehogy ezzel rossz reklámot csináljunk az iskolának, és semmiképpen sem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket. És mi azt mondtuk, rendben.
Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt végezhessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják szüleiknek. És azt mondtuk, rendben.
Aztán egy bölcs vezető azt mondta, mivel a fiúk fiúk, és úgyis meg fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak, és nem kell, hogy erről szüleiknek beszámoljanak. És azt mondtuk, rendben.
Aztán valaki, az általunk jelentős posztra megválasztottak közül azt mondta, hogy nem számít, hogy mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat. Újból egyetértve velük, azt mondtuk, nem számít, mit tesz valaki (beleértve az elnököt is) a magánéletben, amíg van munkánk és a gazdaság jól működik.
Aztán valaki egyre tovább lépett ebben a csodálatban, és meztelen gyermekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket elérhetővé tette az interneten . És mi azt mondtuk: rendben, a szabad szólás joga ezt lehetővé teszi számukra.
És aztán a szórakoztatóipar azt mondta, csináljunk tv- műsorokat és mozifilmeket, amelyek az erőszakot, az erkölcstelenséget és a tiltott szexet reklámozzák. És készítsünk olyan zenefelvételeket, amelyek bátorítanak a nemi erőszakra, a kábítószer-fogyasztásra, a gyilkosságra, az öngyilkosságra és a különböző sátáni témákat dolgozzák fel. És mi azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz hatása, és különben sem veszi senki komolyan, úgyhogy, csak hadd menjenek.
Most pedig feltesszük magunknak a kérdést: miért nincs a gyermekeinknek lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat? Talán, ha elég hosszan és keményen gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni. Azt hiszem, elég sok köze van mindennek ahhoz a mondáshoz, hogy amit vet az ember, azt aratja.
"Kedves Isten, miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek az osztályban? Tisztelettel, egy Érintett Tanuló"
És a válasz?
"Kedves Érintett Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolából. Tisztelettel: Isten."
Furcsa, milyen egyszerű az embereknek kivetni, kidobni Istent, zagyvaságnak, értelmetlenségnek tartani üzenetét, aztán csodálkoznak, miért megy a világ a Pokolba.
Furcsa, mennyire elhisszük, amit az újságok írnak, de megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond. Furcsa, hogyan mondhatja valaki "Hiszek egy Istenben", miközben a Sátánt követi, aki egyébként szintén hisz az Istenben!
Furcsa, hogy milyen gyorsan készek vagyunk az ítélkezésre, és mennyire nem a megítéltetésre. Furcsa, milyen gyorsan továbbküldjük a viccek ezreit és azok bozóttűzként terjednek a köztudatban, de ha az Úrról szóló üzenetekkel tesszük ezt, az emberek kétszer is meggondolják, mielőtt továbbítanák.
Furcsa, hogy az erkölcstelen, obszcén, durva és vulgáris dolgok szabadon áramlanak a világhálózaton, miközben az Istenről való nyilvános beszédet elnyomják az iskolákban és a munkahelyeken. Furcsa, hogyan lehet valaki Krisztusért lángoló vasárnap és láthatatlan keresztény a hétköznapokban.
Furcsa, hogy jobban érdekel, mit mondanak rólam az emberek, mint az, hogy mit mond Isten felőlem! Gondolkozol?
Add tovább az üzenetet, ha úgy gondolod, hogy megéri! Ha nem, akkor csak szabadulj meg tőle. Senki sem fogja megtudni, hogy ezt tetted.
Azonban, ha kidobod ezt az elmélkedést, akkor ne panaszkodj arról, hogy milyen rossz bőrben van ez a világ!
kép: feeling
2012. október 2.
Ige: Az Úr Jézus kijelentése
Az Ő
kivégzésének módjáról, eszközéről és céljáról: „És amiképpen
felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának
felemeltetnie. Hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne” (Ján. 3,14-15)
A rézkígyó felemelése pedig így történt: „Az ÚR pedig ezt mondta Mózesnek: Csinálj
egy rézkígyót, és tűzd rá egy póznára.
Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha föltekint arra. Mózes tehát
csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart
valakit a kígyó, és föltekintett a
rézkígyóra, életben maradt” (4
Móz. 21,8-9)
Ige: Miért vagyunk a földön?
„Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy bemerítsek,
hanem hogy az evangéliumot [a győztes
hadvezér érkezésének jó hírét, az örömüzenetet] hirdessem, de nem
bölcselkedő beszéddel hogy a Krisztus
keresztje (kínoszlopa) [(sztaurosz):
- egy cölöp vagy oszlop, függőlegesen felállítva] el ne veszítse erejét [tartalom nélkülivé (hasztalanná, üressé) ne
legyen].
Mert a keresztről [kínoszlopról]
szóló beszéd [(logosz): Ige] bolondság [ostobaság; esztelenség; butaság; képtelenség]
ugyan azoknak, akik elvesznek, [(apollumenoi):
Teljes feloldódás, elpusztul, megsemmisül] de nekünk, akik üdvözülünk, [szódzó; szótéria: bűnbocsánat. Megmenekülés (rossztól,
veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta
problémából, bajból). Megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi
lényektől /démonoktól/. oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés
anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatást
nyerünk] Istennek ereje [(dünamisz):
a szabadításra/megmentésre]”
(1Kor. 1,17-18)
Ezért: „Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy
ékesszólással, avagy bölcsességgel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét.
Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, mégpedig
mint megfeszítettről” „És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi
bölcsességnek hitető beszédében állott, hanem szellemnek és erőnek
megmutatásában” (1 Kor. 2,1.2.4)
Azt kérdezi az Úr:
„Kihez hasonlíthatnátok az Istent, és hogyan
készíthetnétek el képmását? A mesterember bálványszobrot önt, az ötvös bevonja
arannyal, és ezüstláncot forraszt hozzá. Aki szegény ilyen áldozathozatalra,
nem korhadó fát választ, ügyes mesterembert keres, hogy olyan bálványszobrot
készítsen, mely nem inog. Hát nem tudjátok, nem hallottátok, nem mondták el
nektek régtől fogva, nem magyarázták meg a föld alapozását?” (Ésa. 40,18-21)
Az apostol is így szól a pogányokhoz: „Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt hinnünk, hogy
aranyhoz vagy ezüsthöz vagy kőhöz, művészi alkotáshoz vagy emberi elképzeléshez
hasonló az istenség” (Csel. 17,29)
És az Úr így figyelmezteti az Övéit: „Őrizzétek meg azért jól a ti lelketeket (phüszé = magatokat), mert
semmi alakot nem láttatok akkor, amikor a tűznek közepéből szólott hozzátok az
Úr a Hóreben. [pusztaságban; sivatagban: vagyis a világban] Hogy el ne vetemedjetek, és faragott képet,
valamely bálványféle alakot ne csináljatok magatoknak, férfi vagy asszony képére;
Képére valamely baromnak, amely van a földön; képére valamely repdeső madárnak,
amely röpköd a levegőben; Képére valamely földön csúszó-mászó állatnak; képére
valamely halnak, amely van a föld alatt lévő vizekben. Se szemeidet fel ne
emeld az égre, hogy meglásd a napot, a holdat és a csillagokat, az égnek minden
seregét, hogy meg ne tántorodjál, és le ne borulj azok előtt, és ne tiszteljed
azokat, amelyeket az Úr, a te Istened minden néppel közlött, az egész ég alatt.
(5 Móz. 4,15-19)
„Ezt mondja az Úr: A
pogányok útját el ne tanuljátok… Mert a népek bálványai csupa hiábavalóság,
hiszen az erdő fájából vágják azt; ács-mester kezei készítik bárddal. Ezüsttel
és arannyal megékesíti azt, szegekkel és pörölyökkel megerősítik, hogy le ne
essék. Olyanok, mint az egyenes pálmafa, és nem beszélnek; viszik-hordják őket,
mert mozdulni nem tudnak. Ne féljetek tőlük, mert nem tehetnek rosszat; de jót
tenni se képesek! Mind egyig balgatagok és bolondok; hiábavalóságokra tanít; fa
az. Társisból [leigázás] hozott
lapított ezüst és Ofirból (vörös; gazdag, zsíros; a gazdagság földje)
való arany; az ácsnak és az ötvös kezének
munkája; öltözetük kék és piros bíbor; mesterek munkája valahány” (Jer. 10,2-6.8-9)
Erich Fromm: Az emberi létezésről
A szeretet az egyetlen ésszerű, és kielégítő válasz az
emberi létezés problémájáéra.
Carl Eichhorn: Az ember csodálatos volta
.jpg)
Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. (Zsoltár
139, 14)
A zsoltáríró magasztalja Istent, hogy olyan csodálatos
teremtményt alkotott, mint az ember. így azután az sem vak véletlen, ha egy
ember születik a világra. Isten könyveibe még a nap is bele van írva, amikor
formáltattunk (Zsolt 139, 16). Isten szeme minden egyes embert már jóelõre lát
és felmér. Milyen vigasztalás ez például házasságon kívül vagy más szomorú
körülmények között született embereknek. Hitre jutva hányan nyugtalankodnak
közülük, vajon egyáltalán Isten akarata szerint való-e a létük. Lehetnek születési
körülmények, melyek Isten akaratával ellentétesek, de az, hogy valaki
egyáltalán a világra jött, nem Isten akaratán kívül történt. Hiszen õ nemcsak a
csillagokat ismeri nevükrõl, hanem minden egyes ember létét is megszabja. Õ ad
lelket neki, így különböztetve meg õt az állatoktól.
Az embert nemcsak sajátos belsõ élete teszi istenképûvé,
hanem már tisztán testileg is csodálatos, Istentõl kapott vonásokat hordoz.
Egyenes testtartása arra utal, hogy nem csupán lefelé, hanem felfelé is tud
tekinteni. Szabad homloka mögött gondolkodási készsége rejlik. Az Ige szerint a
homlok gyakran az ember jellemét fejezi ki. Így beszél például parázna
homlokról (Jel 3, 3), de olyanról is, amelyre Isten pecsétie kerül. Egyszer
majd az õ neve ragyog a homlokokon (Jel 7, 3; 22, 4). Csodálatos isteni ajándék
a két kezünk. Tudunk velük mûködni, alkotni, dolgozni, Isten hasonlatosságában:
Az ember az egész teremtett világ záróköve. Mint valami gyújtópontba, futnak
össze benne Isten hatalmának és teremtõi bölcsességének sugarai.
Az embernek viszont Istentõl kapott tagjait eszközként kell
az õ szolgálatára és dicsõségére használnia, egész testét mint áldozatot neki
ajánlva. Az ótestamentumi fõpapok homlokán aranytábla volt, ezzel a felirattal:
"Az Úrnak szenteltetett!" Ez a mi rendeltetésünk is. De mennyire
visszaélünk tagjainkkal, a bûn szolgálatába állítva azokat! Mennyit vétkezünk
kezeinkkel, testünkkel, mások testével! Ha Isten mindezért lesújtana ránk,
megérdemelnénk.
Micsoda nagy dolog, hogy Jézus nemcsak lelkünket, hanem
testünket is megváltotta vére árán. Tehát nemcsak szívünknek és
lelkiismeretünknek, hanem testünknek is meg kell szenteltetnie. Istennek az az
akarata, hogy testünk is õt dicsérje és magasztalja.
Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből
Az Ő állandó lakozása
Készítette: Kiáltó Szó A Pusztában
Ő adja meg nektek az Ő dicsőségének gazdag kincsestárából,
hogy megerősödjetek és megszilárduljatok hatalmas erővel a belső emberben a
(Szent) Szellem által [aki maga lakozik a ti legbensőbb lényetekben, a
személyiségetekben]. Krisztus a ti hitetek által [valóságosan] lakozzék
(telepedjen le, maradjon meg, építse ki állandó lakhelyét, otthonát) a ti
szívetekben… - Efézus 3,16. 17. (Amplified)
Hogyan lakozik, hogyan telepedik le és építi ki állandó
lakhelyét, otthonát Krisztus a szívedben? A te hited által.
Amit Isten akar az az, hogy kiépíthesse az Ő állandó
lakhelyét a szívedben! A keresztények pontosan ezt nem engedik meg Neki! (Ne
feledd: Ezt a levelet újjászületett, Szellemmel betöltekezett keresztényeknek
írták.)
A keresztények így énekelnek: „Jöjj el hozzám, Uram, jöjj el
hozzám.” Ezzel azt mondják, hogy az Úr nincs itt — de ha valahogy rá tudnánk
venni, hogy eljöjjön, Ő biztosan tudna valamit tenni értünk. Meg azt is
énekeljük: „Nyúlj ki és érintsd meg Jézust, amikor erre jár.“ Mindezek az
érzések a fizikai megismerésen alapulnak. Nekem nem kell kinyúlnom és
megérintenem az Urat, mert Ő bennem él! Azt is énekeljük: „Csak egy érintést
kérek, ó Uram, Tőled.” Mit kezdjek én ezekkel az „érintésekkel”, amikor a Szent
Szellem bennem él? Bízz Istenben, aki már benned lakik! Tanulj meg
„Isten-bennem-van” tudatú lenni!
Megvallás: Meg vagyok erősítve és fel vagyok szerelve
hatalmas erővel a Szent Szellem által, aki a bensőm legmélyén lakik. A Krisztus
vett lakozást a szívemben; beköltözött, letelepedett és állandó lakhelyévé
tette a szívemet.
A Teremtő Szava
Készítette: Lisa Szanyel
Így szól az Úr, Izraelnek Szentje és Teremtője: Kérdezzétek meg a jövendőt tőlem, fiaimat és kezeim munkáját csak bízzátok reám! Én alkottam a földet, és az embert rajta én teremtém, én terjesztém ki kezeimmel az egeket, és minden seregüket én állítottam elő.
Én támasztottam Őt fel igazságban, és minden útjait egyengetem, Ő építi meg városomat, és foglyaimat elbocsátja, nem pénzért, sem ajándékért, szóla a Seregek Ura! Esaias 45:11-13.
Amen!
Így szól az Úr, Izraelnek Szentje és Teremtője: Kérdezzétek meg a jövendőt tőlem, fiaimat és kezeim munkáját csak bízzátok reám! Én alkottam a földet, és az embert rajta én teremtém, én terjesztém ki kezeimmel az egeket, és minden seregüket én állítottam elő.
Én támasztottam Őt fel igazságban, és minden útjait egyengetem, Ő építi meg városomat, és foglyaimat elbocsátja, nem pénzért, sem ajándékért, szóla a Seregek Ura! Esaias 45:11-13.
Amen!
Atyád karjai
Az éjszaka közepén az egyik emeletes házban tűz ütött ki. A lakók a ház udvarára menekültek ,és kétségbeesve figyelték a tűz terjedését.
Az egyik családban az édesanya döbbenten vette észre, hogy öt éves gyermekük nincs az udvaron tolongó emberek között. Az történt, hogy a gyermek félelmében nem a kijárat, hanem az emelet felé menekült. A szülők rettegve néztek egymásra. A tűzoltók
késtek és a lakók a gyorsan elharapódzó tűzbe nem mertek bemenni.
Akkor észrevették, hogy a felső emelet ablakából a fiúcska segítségért kiált.
- Ugorj le! Elkaplak! - kiáltott fel az édesapa.
- Nem látlak apa! - kiáltott a gyermek.
- Én viszont jól látlak és ez elegendő! Azonnal ugorj!
A gyermek leugrott. Édesapja biztos karokkal ölelte magához a zuhanó gyermeket.
"Várva vártam az Urat, és Ő lehajolt hozzám,
meghallotta kiáltásomat.
Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból,
sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet."
Zsoltárok könyve 40.2-3.
Akkor észrevették, hogy a felső emelet ablakából a fiúcska segítségért kiált.
- Ugorj le! Elkaplak! - kiáltott fel az édesapa.
- Nem látlak apa! - kiáltott a gyermek.
- Én viszont jól látlak és ez elegendő! Azonnal ugorj!
A gyermek leugrott. Édesapja biztos karokkal ölelte magához a zuhanó gyermeket.
"Várva vártam az Urat, és Ő lehajolt hozzám,
meghallotta kiáltásomat.
Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból,
sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet."
Zsoltárok könyve 40.2-3.
Amit az ember lát
Készítette: MEGOSZTOM
"Kár, hogy az emberek csak a különbséget látják meg, amely elválasztja őket egymástól. Ha több szeretettel néznének egymásra, azt vennék inkább észre, ami közös bennük, és feleannyi probléma lenne a világban."
( Paulo Coelho )
"Kár, hogy az emberek csak a különbséget látják meg, amely elválasztja őket egymástól. Ha több szeretettel néznének egymásra, azt vennék inkább észre, ami közös bennük, és feleannyi probléma lenne a világban."
( Paulo Coelho )
Ne légy olyan, mint a harkályok!
A szeretet türelmes, jóságos..." (1Korinthus 13:4)
A Discovery ûrsikló történetében volt egy alkalom, amikor nem szállhatott fel - nem mûszaki problémák vagy tõkehiány miatt, a gondot a harkályok okozták! A madarak ellenállhatatlannak tartották az ûrsikló külsõ üzemanyagtartályát borító szigetelõhabot. Ez a szigetelõhab azonban létfontosságú az ûrsikló feladatának
teljesítéséhez. E nélkül jég képzõdik a mélyhûtött üzemanyagot tartalmazó tartályon; jég, amely a kilövéskor leválhat és károkat okozhat. Van ebben egy tanulság. A házasságok sérüléseit gyakran nem nagy dolgok okozzák, mint a hûtlenség, a bántalmazás vagy az elhagyás, hanem olyan kis dolgok, mint a kritizálás, a tisztelet hiánya, és az, hogy biztosra vesszük a másikat. Ha belecsipegetsz a házasságodba, akkor nem fogod tudni elérni a boldogságnak azt a szintjét, amit Isten tervezett számodra. Valaki bölcsen megjegyezte: Mielõtt kritizálnád párod ízlését, ne feledd, hogy téged választott." Azt mondod: De én csupán megállapítom a tényeket." Oswald Chambers mondta: Isten nem azért ad nekünk képességet a tisztánlátásra, hogy másokat bírálgassunk, hanem azért, hogy imádkozni tudjunk egymásért." A zsörtölõdés nem mûködik, csak arra jó, hogy házastársad önértékelését és biztonságérzetét lerombolja. Az emberek csak akkor változnak, ha érzik, hogy megértik és értékelik õket. A Biblia azt mondja: A szeretet türelmes, jóságos." Tehát ahelyett, hogy belecsípnél" a társadba, emlékezz vissza azokra a tulajdonságaira, amelyek miatt vonzódni kezdtél hozzá, építs ezekre, és hozd ki belõlük a legtöbbet! Ha te nem teszed, ki fogja? Pál azt írja: ...ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírû, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!" (Filippi 4:8). Ha azt tervezed, hogy házas maradsz és boldog leszel, akkor ezek az idõtálló alapelvek segíthetnek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)