Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel
kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát (Ef. 6,16)
2012. szeptember 9.
Idézetek: NEM EGYEDÜL
Dávid azért tudta legyőzni a félelmetes Góliátot, mert
gyermeki hittel nála nagyobbat is látott.
MÁRIA EMLÉKEI
Szerző: Guti Tünde
Sudár női alak árnyéka vetődött a falra, amint nehéz
kőkorsót cipelt be a házba. Léptei halkan sercegtek a homokos ösvényen.
- Te vagy az, Mária? – érdeklődött egy kedves hang az
előkészített zöldséges tál mellől.
- Igen, én vagyok! Már itt is van a finom, friss forrásvíz!
– mosolygott nagyot
szusszanva, a sietségben kipirult arccal.
– Hova tegyem?
– állt meg várakozva idősebb barátnője előtt, akinek rendszeresen segített.
Néhány másodpercnyi gondolkodás után a jobb sarokba mutatott
Zsuzsánna, oda, ahol az ebédhez megtisztított halak sorakoztak egy lapos
edényben. A szorgalmas Mária egy ügyes mozdulattal akarta a helyére állítani
súlyos terhét, de hirtelen kiloccsant a víz és nedves lett a ruhája. Hűvös
borzongás járta át, és egy emléket kavart fel a gondolataiban…
Zsuzsánna megértően legyintett egyet, hogy sebaj, ám Mária
tétova tekintettel mesélni kezdett.
A lelkünkben tátongó, fájdalmas űr szomorú lepelként terült
ránk, amikor Jézust a sírba fektették, és lepecsételték a katonákkal
őriztetett, hatalmas sziklát. Minden reményünk szertefoszlott, és szinte
megbénított a keserű csalódottság!
Mégis megbeszéltük, hogy odamegyünk harmadnap reggel, hogy
bebalzsamozzuk a holttestet, így adva végtisztességet a Mesternek. De… legnagyobb
megdöbbenésünkre a sírt üresen találtuk! (Zsuzsánna pisszenni sem tudott,
feszülten figyelt minden szóra.)
Félelemmel vegyülő tanácstalanságunkban nem tudtuk, mitévők
legyünk. Hirtelen megláttunk egy fénylő, fehér ruhás angyalt, aki látva rémületünket,
szelíden bátorítva elmondta, hogy Jézus azért nincs ott, mert feltámadt! Majd
elküldött, hogy vigyük el a jó hírt a tanítványoknak.
A meglepődés és a váratlan öröm szinte szárnyakat adott!
Futottunk és elhíreszteltük mindenhol:
- A názáreti Jézus él! Feltámadt!
A dühös farizeusok megfenyegettek a piacon, a jómódú
írástudók pedig hideg vizet zúdítottak ránk, miközben ezt rikácsolták:
- Hallgassatok már! Mit hordotok itt össze mindenfélét?!
Hogy támadt volna fel?! Majd ettől kijózanodtok! – s nagyot loccsant korsóikból
a víz.
- Kértek még? – nevettek kárörvendően.
S bár nagy levegőt vettünk, még bosszankodni sem tudtunk,
mert a boldogság, hogy az Úr feltámadt, majd szétvetette a lelkünket! A selymes
fű lágyan hajolt meg lépteink alatt, és a tavaszi nap fénye szikrázott
felettünk. Még most is kalapál a szívem, ha rágondolok…
- Igen, üres a sír! – Szemében könny csillant meg, és
messzire nézett, át a fodros felhőkön túlra…
- Most Istennél van a mennyben, de visszajön értünk! – Tágra
nyílt szemekkel fordult barátnője felé és megfogta a kezét.
- Megígérte! Visszajön! – mosolygott vissza Zsuzsánna, és
húsvéti ujjongás töltötte be a házat. A napsugarak cirógatták a háztetőt, és az
asszonyok lelkesen, boldog énekszóval fogtak hozzá az étel elkészítéséhez.
Már alig várták, hogy beesteledjen, és találkozhassanak az
imádságra összesereglő kis gyülekezettel.
Az asszonyok a sírt
üresen találták: „És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú
álla melléjük fényes öltözetben: És mikor ők megrémülvén a földre hajták
orcájukat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadott:
emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt” (Luk. 24,4-6)
Elaine Tavolacci: Lázár, jöjj ki!
Ma reggel azokra a nagyszerű emberekre gondoltam, férfiakra
és nőkre egyaránt, akiket az Úr rendkívüli szolgálatokban használt. Azon
tűnődtem, hogy akiknek a szolgálatát jelek és csodák kísérik, miért élnek át
annyira nehéz időket, vagy miért olyan szörnyű háttérből jönnek? Az Úr azt
mondta, hogy ez a Lázár generáció. Ezek az Én frontharcosaim, akiket a végidőre
szánt hadseregembe választottam ki.
Az Úr azt mondja, előhívom a Lázár generációt. Előhívom
azokat, akik megkóstolták a halált, hogy keljenek fel, és leoldozom róluk a sír
ruháit. Leveszem róluk és eldobom a szennyes öltözetüket, és fehér ruhába
öltöztetem őket. Egy második esélyt adok nekik az életben, és a pecsétgyűrűmet
adom az ujjukra. Ők azok a férfiak és nők, akik tudják, milyen a halál
kapujában lenni, ezért nincs bennük félelem. Erősek és bátrak, a harcban
kitartóak, mert ismerik az ellenségüket. Állhatatosak és rendíthetetlenek a
hitükben. Ők nem fáradnak meg és nem terhelődnek meg az élet nyomásai miatt.
Nem hatja meg őket a rossz hír, és nem befolyásolja őket az, amit hallanak,
mert egy magasabb szinthez alkalmazkodva élnek. Nem lehet rajtakapni őket, hogy
elővigyázatlanok lennének, mert állandóan fel vannak öltözve a teljes
fegyverzetükbe.
Ők azok, akikben nincs halálfélelem, mert tudják, hová
tartanak, ezért merészen és határozottan indulnak el. A figyelmük fókuszba van
állítva, és értik a feladatukat. Sokan menekültek ki a halálból halálos
betegségek miatt, és néhányan teljesen elerőtlenítő betegségekből gyógyultak
meg. Vannak, akik drogfüggőségből, az alkohol fogságából és más zűrös
életformából szabadultak meg. Mások csavargók, hajléktalanok, kitaszítottak
voltak, vagy rossz családi háttérből jöttek. Én őket vezetőként helyezem el
ebben a végidőre szánt hadseregben. Szellemi éleslátást adok át azoknak, akik a
legsötétebb helyekről jöttek, és visszamennek, és másokat is megmentenek. Akik
a sáros fertőből szabadultak meg, ők is megszabadítják a megkötözötteket, és azokat,
akiket a világ reménytelen eseteknek tart. Ők tudják milyen kiszolgáltatottnak
lenni, és a szívük kész arra, hogy az ilyenek felé szolgáljanak.
Ezek a férfiak és nők nem adják alá magukat vallásos
hagyományoknak, hanem tisztában vannak vele, mit jelent Szövetségi kapcsolatban
lenni Velem. Oktatni és tanítani fogom őket, a szemeimmel tanácsolom őket. Nem
látnak többé hiányt és nem lesznek szükségben, mert megismernek Engem, mint a
gondviselőjüket. Gondot viselek róluk és ellátom őket mindennel, amire
szükségük van ahhoz, amire elhívtam őket. Az írástudatlannak tudást adok, és az
Én szavaimat adom a szájukba. A füleik az Én hangomra lesznek ráállva, és így
mindig felismerik a következő feladatukat. Sokan vannak még, akik be fognak
jönni. Ezek azok, akiket kidobtak, sőt néhányukat otthagyták meghalni, de Én
kiöntöm beléjük az Én dicsőségemet, és arra fogom használni őket, hogy
megszabadítsanak másokat ugyanabból, amiből ők maguk is megszabadultak, mondja
az Úr.
Dániel 11:32b
az Istenét ismerő nép erős lesz, és cselekedni fog.
János 11:43-44
És mikor ezeket mondá, fennszóval kiálta: Lázár, jöjj
ki! És kijöve az elhunyt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az
orcája kendővel volt leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok el őt, és
hagyjátok menni.
Róma 8:19
Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak
megjelenését.
Ki lakhat az Úrnál?
„Aki tökéletességben
jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az Ő szívében” (zsolt. 15,2)
Az Úr Jézusba vetett hit eredménye
Az Úr Jézus ígérete:
"Aki hisz énbennem, ahogy az írás mondta, annak belsejéből
élő víz folyamai ömlenek" (Jn 7,38)
Gyöngyszemek
AKINEK HITE VAN,
-
még a legrosszabb emberben is lát valami jót
-
biztosan jár ott, ahol mások bukdácsolnak.
-
tudja, mi a célja életének, és biztos rév felé
halad.
-
tudja, hogy a kincsét senki el nem veheti.
-
tudja és érzi, hogy vele van az Isten.
-
a legnagyobb sötétségben is lát fényt.
-
soha nem esik kétségbe.
-
nem fél.
-
nem remeg földi javaiért.
-
boldogan hal meg.
Oswald Chambers: JÉZUS KRISZTUS EGYEDÜLÁLLÓ VOLTA
"Az engem dicsőít majd" (Jn 6,14).
A kegyeskedő ébredési mozgalmak mit sem tudnak az
Újszövetség kemény valóságáról és igazságairól, semmit arról, ami Jézus
Krisztus halálát nélkülözhetetlenné teszi; csak kegyes légkörre, imádságra és
áhítatra vágynak. Az ilyenféle vallásos élmény sem nem természetfeletti, sem
nem csodálatos. Nem Isten szenvedése árán kellett megszerezni, nincs ott rajta
a Bárány vére, nincs rajta a Szent Szellem ismertetőjele, amit látva az emberek
csodálkozva mondják: "Ez a mindenható Isten munkája". Pedig erről
beszél az Újszövetség, nem másról.
Személyes, szenvedélyes odaszántság Jézus Krisztusnak - ez
az a keresztyén tapasztalat, amiről az Újszövetség beszél. Minden más
keresztyénnek mondott tapasztalat független Jézus Krisztus személyétől. Az
ilyennek nincs új élete, nem született bele abba a birodalomba, ahol Krisztus
él. Az Újszövetség szerint Jézus Krisztus Megváltó, csak így lehet példaképünk
is. Sokan csupán egy vallás cégérének, nagy példamutatónak tekintik Őt. Pedig Ő
ennél sokkal több: Ő maga a megváltás, Ő maga az Isten evangéliuma!
Jézus azt mondja: "Amikor eljön Ő, az igazság Szelleme,
...Ő majd dicsőít engem" (13-14. v.), Amikor rábízom magam az Újszövetség
kijelentésére, megnyerem Istentől a Szent Szellem ajándékát, aki megmutatja
nekem, hogy Jézus Krisztus mit tett, és személyes tapasztalattá teszi bennem
azt, amit Jézus Krisztus valóságosan elvégzett értem.
Oswald Chambers "Krisztus mindenek felett" c.
könyvéből
Tartsátok meg az Igét!
Készítette: Lisa Szanyel
"Mert az ember haragja nem szolgálja az Isten
igazságát.
Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak
sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott Igét, amely képes megmenteni a
lelkeiteket. Az Igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói,
megcsalván magatokat."
Jakab 1:20-22.
Amen!
Mese egy kicsi kézről
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Volt egyszer egy kicsi kéz. Egyik reggel úgy döntött, hogy
valami hasznos dolgot fog tenni. Segíteni fog másoknak, másokon. Már épp
indulni készült, amikor a kicsi láb így szólt hozzá:
- Ne menj egyedül, várj, én majd elviszlek!
- Rám is szükségetek lesz, ha beszélni kell. – mondta a
száj, és ő is menni akart.
- De hogy fogjátok meglátni a szenvedőket, ha én itthon
maradok? – kérdezte a szem és ő is csatlakozott a többiekhez.
A kicsi szív nagyot dobbant. Mivel ő volt a legérzékenyebb
mind közül, el is szomorodott, hogy őt nem is hívják. Meghallotta a fül a kicsi
szív sóhaját, s ezt mondta.
- Én hallom a sóhajokat, és azt is, ha valaki sír. Én is
veletek megyek. De a kicsi szív nélkül nem mehetünk sehova. Ő az, aki együtt
tud érezni a szenvedővel.
- Menjünk együtt! – jelentette ki örömmel a kicsi kéz.
Milyen jó, hogy nem kell egyedül menjek, gondolta magában, és boldogan útnak
indultak.
A szem már az első utcasarkon észrevett egy koldust. Szólt a
lábnak, hogy álljon meg.
A szív megremegett, mikor látta a didergő koldust.
- Nincs pénzünk!- ijedt meg a kéz. Nincs mit adjunk neki.
- Bújjunk oda hozzá jó szorosan és melegítsük meg!-
javasolta a szív nagy örömmel.
Így is tettek. Megmelegítették a koldusnak nem csak a
testét, hanem a lelkét is a szeretetükkel. A koldus hálálkodott. A fül elmondta
a többieknek, a koldus szavait. Nemsokára továbbmentek.
A utca túloldalán a szem megpillantott egy öreg nénit, aki
meggörnyedt a sok csomag alatt. A láb odafutott, a kéz pedig átvette a teher
felét. A nénike mosolygott, a kicsi szív erre nagyot dobbant. Hazakísérték. A
nénike nagyon hálás volt.
Épp haza indultak, amikor a kihalt utcán, a járdaszélén
ülve, a szem egy gyermeket pillantott meg.
- Odamegyek.- mondta a láb.
- Sír! – mondta a fül
- Miért sírsz? – kérdezte a száj.
- Már nincs senkim! – zokogta a gyermek.
A szív nagyon szenvedett.
- Elkéstünk!- kiáltott a kéz.
Odakuporodtak a gyermek mellé. Nem tudtak adni semmit neki.
De a kicsi szív nagyon SZERETETT. A kicsi szem KÖNNYEZETT. A kicsi fül és láb
CSENDBEN ÜLTEK. A kicsi száj HALLGATOTT. A kicsi kéz MEGÖLELTE a gyermeket. És
együtt ültek az utca kövén!
Ti pedig a Krisztus Teste vagytok, és tagjai rész szerint.
2012. szeptember 8.
Ige: Isten hűsége
„Hűséges az Isten, aki
által meghívást kaptatok Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe
[(koinónia): az Ővele való
eggyé válásra]” (1Kor 1,9)
És hogy ez megtörténhessen, arról
Isten maga gondoskodik: „Hű az,
aki elhívott titeket és ő meg is cselekszi azt” (1 Thess. 5,24)
Ige: Az örömhír hirdetése
„Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát [az
Úr Jézus kereszthalála általi győzelméről szóló jó hírt; örömhírt] mert
Istennek hatalma [képessége; (szabadító, /üdvösséget hozó/) ereje] az minden
hívőnek üdvösségére, [aki hisz]
zsidónak először s [aztán] görögnek.
[vagyis pogánynak]”
(Róm. 1,16)
Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek…
„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki énbennem marad,
én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nálam nélkül semmit sem
cselekedhettek.” Ján.15,5.
Óh, Istenem! Hányszor volt már életemben jánosi heveskedés,
péteri ígérgetés, júdási árulás….! Hányszor voltam túl magabiztos, amikor
csodálatos módon a hitetlenség hegyei zuhantak a tengerbe kéz érintése nélkül,
amikor még az ördögök is engedve hatalmas szavadnak, minden a terveim szerint
sikerültek, amikor valóban megtelt a szám nevetéssel, és dicséretet
énekeltem….! A dolgos nap utáni halk estében, hallgatva a madarak csodálatos
muzsikáját úgy éreztem, semmi sem lehetetlen, minden úgy történt, ahogyan a
mennyei könyvekben meg volt írva….! Gondolatban átéltem a vízen járás csodáját,
és határozott léptekkel haladtam Feléd, mint akit senki sem állíthat meg….!
Mégis, valahol rövidzárlat keletkezett, valami kavics került
a fogaskerekek közé, és hirtelen félni kezdtem! Amit eddig szorgalmasan,
tervszerűen felépítettem, most kártyavárként omlott össze hatalmas robajjal…!
Uram! Hol rontottam el? Mit vétettem? Hiszen mindent a
legjobb meggyőződésem szerint csináltam! Mi történt? Istenem! Ments meg engem,
mert elveszek…!
Majd szinte hihetetlen módon, kétségbeesett kérdéseimre
válaszoltál….. nem forgószélben, nem mennydörgés által villámokat cikáztatva,
nem is valamilyen félelmetes kiáltással, hanem csöndes, szelíd hangon a mennyei
angyalok éneke által…. a refrén, mely minden versszak végén mindig ugyanaz volt,
felejthetetlen módon füleimbe csengtek: „NÁLAM… NÉLKÜL… SEMMIT… SEM…
CSELEKEDHETSZ…!”
Most már megértettem Uram kudarcaim sorozatát! Nem akarok
többé nélküled járni! Túl kockázatos elhinnem azt, amit Sátán duruzsol a
fülembe naphosszat, hogy egyedül is fog menni…. amikor felvisz engem az
elbizakodottság csúcsára és elhiteti velem, hogy milyen kiváló ember vagyok,
nagyszerű tervekkel, szenzációs, világmegváltó ötletekkel! Nem! Elég volt a
balga büszkeségből, az izzadságszagú jócselekedetekből, a látványos
önmutogatásból, az üres léggömbökből, amelyek szétpukkadnak egy kis szellő
hatására! Veled akarok járni Uram, csakis Veled! Kérlek, bocsáss meg nekem, és
ha lehetséges, költözz a szívembe, mert úgy gondolom, felfogtam, hogy csak így
teremhetek sok, zamatos gyümölcsöt….! Irányítsd az életemet, és ne engedd, hogy
makacs önfejűségemmel további károkat okozzak művednek! Most már értem,
Istenem, hogy Nálad nélkül semmit sem cselekedhetek….
Kathrin Kuhlman : AMIT NEM LEHET PÉNZEN MEGVENNI
Carol Zenallis
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Szilárd meggyőződésem, hogy a világon a legnagyobb csoda egy
élet megváltozása.
Egykor George Zenallisé volt Akron (Ohio) legnagyobb és
legdrágább éjjeli mulatója. Országszerte ismerték s tudták, hogy nagynevű
sztárok lépnek fel nála.
Egyike a legszeretetreméltóbb, legkedvesebb embereknek ezen
a világon azok közül, akiket ismerek. Így könnyen megérthetjük, miért maradt
George Shearing órák hosszat a klubban csak azért, hogy beszélgessen
Georgesszel és a fiukkal csupán szórakozás végett.
Carol Zenallis, csinos felesége mondja el, hogy az ő
betegsége által hogy találta meg ő és George Istent.
Évekkel ezelőtt történt, mikor a prohibíciót eltörölték.
George egyike volt azoknak, akik engedélyt kaptak szeszárusításra. Vendéglőt és
bárt nyitott „Brass Rail” név alatt Kantonban. Négy évvel később eladta, és két
másik társsal együtt megvett egy másikat Massillonban. Parttól partig ismert
volt a vendéglő. Később még több vendéglőt is vásárolt, végül a „Yankee Inn”-t
Akronban.
Évek folyamán híres lett azért is, mert a legjobb
szórakoztatókat szerződtette a mulatóban. A legjobb nevek fordultak elő. Az ő
neve viszont arról lett híres, hogy a mulatók műsorait a legjobban tudja
összeállítani.
Így volt Johny Rayvel is. Egy este bejött hozzá és állást
keresett. George vásárolt neki frakkot, fizette a hotelszámláját és 75 dollárt
adott neki hetenként a zongorázásáért. Később, mikor Johny tízezer dollárt, meg
még többet is kapott hetenként, még mindig visszajött volna Akronba, hogy
George klubjában játsszon. Visszaemlékezett a régi napokra.
George azzal dicsekedett, hogy az ő klubjai a legjobbak a
városban. A közönség szemében szerencsés fickónak számított, de én mégis
mindennél jobban szerettem volna, ha nem árul alkoholt. Ez tönkretette családi
életünket. Nehéz alkohollal dolgozni és nem inni. George nagyon ivott. Mindenkivel
ivott. Ha nem iszom a vendégekkel, haragszanak – mondta. És a
cocktail-businessben nem ajánlatos ellenségeket szerezni. Az a tény, hogy engem
elveszít, nem számított.
Heves vihar dühöngött. A járdánkon mentem. Az erős szél
mindent összetört és a vízáradat olyan erős volt, hogy csaknem eltévesztettem a
házunkat. Igen, ház volt a helyes kifejezés, mert kettő, megértő szerető férj
és gyermekek kell, hogy egy ház otthon lehessen, és nekem csupán a gyermekeim
voltak.
A gyermekeket felvittem a hálószobájukba és lefektettem,
hogy ne lássák, mennyire félek. Mindig féltem, ha egyedül voltam, és a
villámlás még jobban rémített. Mikor újra lementem az emeletről, hallottam,
hogy ház szinte meginog a dühöngő viharos szélben. Valósággal hallani lehetett,
amint a szegek csikorogtak a gerendákban. Telefonon felhívtam Georgeot.
Halálfélelemben voltam. Kérlek, drágám – kértem remegő hangon – kérlek, gyere
haza és légy velünk. A drót másik végén csend volt, csak a zene hangját és
nevetgélést hallottam, ami mellette volt a bárban. Végre hallottam, amint
mondja: semmi ok nincs a félelemre. Ki fél egy kis széltől? Ha veszély lenne,
menj le a gyerekekkel együtt az alagsorba és bújjatok a nehéz acélasztal alá.
„Kérlek...” egy villámlás hirtelen megszakította a
kapcsolatot. A ház megremegett, amint a szél nekifeszült. Bevánszorogtam a
szobámba, hogy egyedül töltsem el az éjszakát. A hálószoba közepén állva,
félelemtől reszketve amint a villám átcikázott a függönyön, a
legelhagyatottabbnak éreztem magam ezen a világon. Senki se volt, akihez
fordulhattam volna. Elkeseredésemben térdre estem: Ó, Theoma – imádkoztam (így
szoktam meg gyerekkorom óta görögül. Azt jelenti: Istenem). Nem tudom,
hallasz-e engem. Remélem, igen. Kérlek, védj meg minket.
Hirtelen visszaemlékeztem gyerekkoromra és a boldog időkre,
amit a kis keresztyén misszióban töltöttem Clevelandben. Emlékszem, a lelkész
azt mondta: Ha megtértél, tudod, hogy meg vagy váltva. Mit is jelent ez a „meg
vagy váltva?” Tovább imádkoztam. Theoma, taníts meg, mit jelent megváltva lenni.
Kérlek, vezess minket olyan helyre, ahol együtt megtanulhatjuk ezt. Kérlek,
segíts meg minket – segíts engem.
Felállva térdeimről, eszembe jutott a Biblia. Az
éjjeliszekrényre nyúltam érte és remegő kézzel nyitottam ki a fedelét és
megláttam a dátumot: 1932. Ez volt az az év, mikor a misszióban voltam
Clevelandben. Első ízben nyitottam ki, mióta férjez mentem, 11 év óta. Kérlek,
Istenem, bocsáss meg nekem.
Különös nyugalom és béke szállt rám, és míg odakint a vihar
dühöngött, ágyba mentem és tovább imádkoztam kérve Istent, mutassa meg nekem,
hol kezdjek olvasni. A könyv kinyílt a Jelenések könyvénél, és én lapot lap
után olvastam.
Nem tudom, meddig olvastam, de végül letettem magam mellé a
könyvet, felkeltem és az ablakhoz álltam. Odakint, a villámok fényénél láttam,
amint a magas topolyfák meghajolnak a szél ereje alatt. De már nem féltem a
vihartól. Újfajta félelem vett erőt rajtam: a félelem attól, aminek jönnie
kell.
Kérlek, Istenem – suttogtam az esőtől csíkozott ablakon át –
hozd haza Georget. Kérlek ...
Amint múlt az idő, nagy éhség támadt bennem a Biblia után.
Reggel, mikor George már munkába ment, a gyermekek pedig iskolába, a
konyhaasztalhoz ültem és olvastam. A történetek elragadóak voltak és gyönyörű
Istennek tanításai. Ha egy különösen jelentős szakaszt olvastam, pirossal
jegyeztem meg és kértem az Urat, tegye számomra érthetővé. Egy nap
meglátogatott az anyám, aki buzgó görög ortodox volt. Carol – mondta – van a
rádióban egy nő, aki nagyon jól ismeri a Bibliát. Hallgatnod kellene. Az
igazságot tanítja.
Hogy hívják? – kérdeztem.
Kathrin Kuhlman. – Nem tudtam akkor, hogy ez a következő
lépés volt Istentől az imámra.
Másnap reggel vasaltam a konyhában, mikor eszembe jutott,
mit ajánlott anyám. Bekapcsoltam a rádiót és megkerestem Kathrin Kuhlmant. Ez a
hang lett állandó barátom és lelki tanácsadóm.
Minden reggel olvastam a Bibliát és hallgattam őt. Miss
Kuhlman mindig azzal kezdte, „mindegy, mi történik veled, mindegy, mi a
problémád, ameddig Isten a trónján ül, hallja az imádat és válaszol rá, és ameddig
a Benne való hited érintetlen, minden, ami jönni fog, jó lesz”. Így hát Hozzá
fordultam (Theomához), Istenemhez, Róla olvastam. Hozzá beszéltem. Hagytam,
hogy szóljon hozzám Igéje által: megváltoztatta az életemet. De életemben egy
dolog volt, ami változatlan maradt: az egészségem. Fiatalasszony koromban
komolyan megsérültem egy baleset alkalmával, ami elgörbítette a gerincemet. Az
évek múlásával mind rosszabb lett, és a gyermekek születése után fokozatosan
deformálódtam. A bal csípőm két hüvelykkel magasabban volt, mint a jobb, és a
lapockám kiállt. A hátam és a vállam merev volt, és a fejemet nem tudtam
megfordítani anélkül, hogy a vállamat is ne csavarjam el. Néha olyan
elviselhetetlen fájdalmaim voltak, hogy alig álltam ki. Aztán jött a végső csapás.
Az ízületeim kezdtek megdagadni. Bokám, csuklóm, térdem, minden mozdulat
fájdalmas volt. Egy idő múlva a fájdalom olyan komoly lett, hogy nem tudtam
becsukni a kezemet. Végül is megvizsgáltattam magamat az akroni klinikán. Az
orvos mindkettőnket behívott és elmondta vizsgálata eredményét. Reumás
bántalmak – mondta, és csóválta a fejét. Aztán Georgehoz fordult: Sohase
gyógyul meg. Az én feleségemet is ugyanezzel ápolják itt a klinikán, tolószékre
kárhoztatva.
Mit ajánlhat ön? – dadogta George. Nincs valami, amivel
segíthetne?
Azt mondtam, hogy ha csak valami csoda nem történik, az ön
felesége is úgy lesz, mint az enyém. Kábultan álltunk ott. Az én lelkemben
megnyugvás volt: vagy élni, vagy meghalni Isten kezében. De George még mindig
kibúvót keresett. Kérem, doktor. A pénz nem számit. Nem tudna tenni valamit a
feleségem érdekében? Az orvos éles pillantása elvágta George reménységét a
pénzben. Hadd magyarázzam meg – szólt. A világ minden pénze nem tudja
visszaadni az ön feleségének az egészségét. Vége. Csak annyit tehetünk, hogy enyhítjük
a fájdalmait.
Megrettentem, s ebben a pillanatban nagyon sajnáltam
Georget. Még sohase állt ilyen probléma előtt. Eddig mindig megtalálta
problémáiból a kiutat. De most más volt. Le tudtam olvasni az érzelmeket, ami
szép, görög arcán világosan tükröződött: harag, félelem, és végül elkeseredés.
Az én szívem jobban fájt érte, mint az övé énértem. Tulajdonképpen semmije
sincs: mulatócimborái, show görljei és a sok pénz mind hiába volt. Nem
számított.
A valósággal való szembeállítás velejéig megrázta. Azt
hittem, hogy az orvos diagnózisa meglágyítja, de ehelyett megkeményedett
Istennel szemben. Mind jobban belemerült az üzletbe. Ami engem illetett, nekem
legalább megvolt Isten. Alig vártam, hogy hazaérjek és elővegyem a Bibliámat és
imádkozzak. Mikor olvastam a Bibliát, felemelt és megrázott. Milyen boldogok
voltak azok az emberek, akiket jézus meggyógyított!
Egy reggel korán George velem és anyámmal együtt ült a
konyhában és hallgattuk a rádióban Kathrin Kuhlmant. Egy nőről beszélt
Massillonból, aki rákból gyógyult meg. Ha Isten meg tudta gyógyítani őt, engem
is meg tud – gondoltam. Az asztalon át Georgera néztem, aztán mamára. Nem
megyek arra az operációra a gerincemmel – mondtam, arra gondolva, amit a doktor
mondott, hogy egy műtét esetleg javíthatna az állapotomon. Isten meg fog
gyógyítani. George furcsán nézett rám.
A változás nem az én testemben volt, mely fokozatosan
rosszabbodott. A változás a magatartásomban volt. Nagyobb volt a türelmem,
megértésem és együttérzésem. És bár George pokoli élete néha rám tört úgy, hogy
majd megszakadt a szívem, még mindig szerettem és állandóan imádkoztam érte.
Sohase felejtem el a változás első jelét, amit Georgeon
láttam. Egy napon felhívott a klubból: a te prédikáló hölgyed a jövő héten a
városban lesz – mondta. Azt gondoltam, meg kell próbálnod elmenni az egyik
összejövetelére. Kathrin Kuhlman Akronban? Biztos vagy benne? Igen. A mai
újságban olvastam. Persze, én nem tudok elmenni, de gondolom, elvihetnéd a
gyerekeket. Esetleg a mamád is veletek mehetne.
Túlságosan csodálatosnak látszott, hogy megértsem. Nemcsak
hogy én hallgathatom miss Kuhlmant személyesen, hanem mert Georg felhívott és
megmondta ezt nekem. Ez nagy lépés volt Georgetól.
Köszönöm, Theoma! Köszönöm, Istenem! – imádkoztam. Miss
Kuhlman szolgálata alatt Akronban történt velem valami. A szellemi életemben
éreztem valamit. Teljességet, kielégülést éreztem, ami azelőtt sohase volt. A
zenét hallgatva a csodákat látva, Isten igéjének prédikálását hallgatva –,
mindez nagyon tetszett. Ez volt, amit kerestem!
Az akroni összejövetelek utáni hetekben George nagyon
figyelt engem. Tudtam, hogy látja rajtam a változást.
Mindketten a görög ortodox egyház tagjai voltunk. A
gyermekek és én sokszor vettünk részt istentiszteleteken vasárnap, de George
csak a nagy ünnepeken jött el. Mégis állandóan azért imádkoztam, hogy George
vigyen el engem miss Kuhlman összejövetelére Youngstownba.
Aztán egy nap George bejött a konyhába, mikor a reggelit
készítettem és azt mondta: Fogadjunk, hogy szeretnéd, hogy elvigyelek
Youngstownba a prédikáló hölgyedet hallani.
Nem tudtam válaszolni. Túlságosan csodálatos volt. Csak
annyit tudtam megtenni, hogy megfogtam a kezét és ránéztem a könnyeimen
keresztül.
Magunkkal visszük a gyerekeket is vasárnap – mondta.
Ez volt a sok közül az első vasárnap, mikor megtettük a
hatvan mérföld utat Akrontól Youngstownig, hogy részt vegyünk az
összejövetelen. George látta, hogy boldoggá tett. És bár tudtam, hogy csak
azért teszi, hogy könnyítsen a lelkiismeretén, reméltem, hogy hatással lesz rá
és megváltozik. – És valami történt George lelkében. Nagyon kezdetleges volt.
De mindinkább elégedetlen volt az életmódjával, és mindinkább csodálkozott
azon, ahogy Isten ereje működött miss Kuhlman szolgálatain.
Hat hónap múlt el. Az éjjeli klub (mulató) működött, a
szórakoztatók jöttek és mentek, és George azt gondolta, hogy a pénz a
legfontosabb a világon.
1953. januárjában az utolsó szombaton Artie Shaw
csatlakozott a klubhoz, és George különösen fáradtnak érezte magát, mikor
hazajött. Az utak nagyon síkosak. Lehetetlenség lesz holnap Youngstownba
mennünk – mondta.
Hittel imádkoztam, tudva, hogy Isten elolvaszthatja a jeget,
ha akarja, hogy elmenjünk. És megtette – valami nagyon különleges oknál fogva.
Az auditórium tömve volt, és nekünk külön ülőhelyeket
kellett behelyezni. George két sorral előttem ült Billel, második fiunkkal az
ölében. Gus (az idősebb) és Pattié (aki csak másfél éves volt) velem voltak.
Mikor a hívás elhangzott, szokatlanul sokan válaszoltak rá. Nem értettem, miért
mennek előre olyan sokan, mert abban a hitben voltam, hogy az oltárhoz hívás
csak ateistáknak szól, vagy akik nagy bűnt követtek el. Akkor miss Kuhlman
visszament a mikrofonhoz és azt mondta: az oltárhoz hívás azoknak szól, akik
még nem születtek újjá, azoknak akik még sohase vallották be szájjal, hogy
hisznek Jézus Krisztusban és személyes Megváltójuknak fogadják el. Lehet, hogy
önök valamelyik egyházhoz tartoznak. De ha még sohase fogadták el személyes
Megváltójuknak, akkor ez a hívás önöknek is szól. Egyenesen ültem a helyemen.
Jól hallottam? Ó, Theoma, nem tudtam, hogy el kell fogadnom Jézust
Megváltómnak! Megyek, és azonnal megteszem.
Felvettem Gust és Pattiét, és elindultunk. Mikor odaértünk,
ahol George ült, megérintettem őt és azt mondtam: Drágám, menjünk, és fogadjuk
el Krisztust. Ne most – mondta, megrázva a fejét és egyenesen előrenézve. Te
menj, ha akarsz.
Az emelvényre vezettek minket és letérdeltünk egész messze
egy sarokban. Gus és a kis Pattié különösen néztek rám, és én suttogtam: Miss
Kuhlman a másik oldalon levőkért imádkozik. Most itt az ideje, hogy kérjük
Istent, bocsássa meg a bűneinket. – Lehajtottam a fejemet és imádkozni kezdtem
őszintén elsorolva a bűnöket, amik eszembe jutottak, és kértem a bocsánatot. Ó,
Istenem – imádkoztam – ha elfelejtettem valamit, kérlek, bocsáss meg.
Szeretném, ha mindent megbocsátanál.
Hirtelen egy férfi hangját hallottam. Imádkozott. Még sohase
hallottam ilyen őszinte, szép hangot. És a szavak .. Azért imádkozott, hogy
Isten bocsásson meg mindent, amit elfelejtettem. Ijedten néztem fel, s végül
kényszerítve éreztem magam, hogy megnyissam a szememet. Ruhája ragyogó
ezüstszürke volt és az arca – olyan volt, mint Krisztusé. Nagyon magasnak
látszott. – Hirtelen átvillant agyamon mindaz, amit aláhúztam a Szentírásban.
Olyan volt, mint a villámlás. Aztán zúgott a szél. Mind hangosabb és hangosabb
lett. Odafordultam Gushoz: Hallod, hogy zúg a szél? – csodálkozva nézett rám:
Nem mama!
Csak figyelj! Én hallom. Nézzük, nincs-e nyitva valahol az
ablak?
A kis Gus közelebb húzódott hozzám. Nem, mama, nincs szél,
és nincs nyitva az ablak.
Akkor Isten ereje szállt reám. Izzadni kezdtem. Próbáltam
visszatartani, de abszolút nem tudtam uralkodni magamon. Akkor hallottam, amint
miss Kuhlman azt mondja: Ez valóság! És hirtelen hozzám jött és így szólt: Ez
Isten! Egész mellém jött és kezét gyengéden a fejemre tette és imádkozni
kezdett. Nagy békesség volt, nagy békesség. Dicsőséges béke. Minden hang
elhalkult és csak a szél zúgását hallottam és arcom előtt láttam Jézus nevét,
ami úgy jelent meg, mint egy létra, amely a mennyekig ért: Jézus, Jézus, Jézus,
Jézus!
A szolgálat után találkoztam Georgeval a helyén. Úgy láttam,
zavart és izgatott. Nem akart hangosan beszélni róla, ez mindig sértette
Georget. Igen – mondta, láttam, hogy valami élményed volt. Ez nagyon helyes, de
nem nekem való... Carol, én nem vagyok hajlandó hipokritává válni. Én egyszer
már megszülettem, és nem látom szükségesnek, hogy újra szülessek. Ez épp olyan
egyszerű, mint az. De én biztos voltam a dolgomban. Teljesen lehetetlen, hogy
George látogassa a szolgálatokat és mégis ugyanaz maradjon, ha hallgatta az
evangéliumot. Megvizsgálta az életét úgy, mint azelőtt soha máskor. Lassan
rájött, hogy eddig olyan hitben élt, amit maga csinált magának ebben a
világban.
A következő két év folyamán gyakran emlegette a poklot, amit
ő maga kreált magának és nekünk. Mit használ, ha az ember sok pénzt keres és
elveszti a családját és a lelkét? – dörmögött egy éjjel. De közben miss Kuhlman
irodájába imakérelmeket küldtem, és vártam azt az időt, mikor a Szent Szellem
be fog törni az életébe. Aztán 1955-ben egy délután korán hazajött. Egész beteg
vagyok tőle – mondta, keresve a szavakat, amivel kifejezhetné magát.
Mire gondolsz? – kérdeztem.
Arra, hogy beteg vagyok magamtól és attól az élettől, amibe
belekerültem. És Carol – mondta, mindkét kezét a vállamra téve – ha velem
maradsz, én leszek a legjobb férj és apa ezen a világon.
Szemei őszinték voltak, telve könnyekkel, mikor folytatta.
El akarom adni a klubot. Igazán nem érdemes mindent elveszteni, ami értékes
csak éppen azért, hogy dollárt csináljon az ember. Torkig vagyok a szesszel és
mindennel, ami vele jár. Más ember akarok lenni. És George „más” ember lett.
Még hosszú utat kellett megtennie, míg egészen átengedte magát Istennek, de már
úton volt felé.
Egy régi ismerőse megtudta, hogy eladja az üzletét és
felajánlotta neki a vezetői állást, összegben nagy veszteség volt és
radikálisan át kellett szerveznünk az életmódunkat, de George azt mondta, hogy
megérte, hogy tisztán mehet ágyba éjszakánként.
A dolog nem ment könnyen. Régi ismerősei be-bejöttek a
vendéglőbe, ahol italkeverő volt, és itallal kínálták. Gyere, George –
csábították – igyál a pajtásaiddal. De George sohasem hagyta magát. Idővel a
régi „pajtások” megértették, hogy őszintén mondja és abbahagyták a csábítást.
A gyermekekkel együtt azért imádkoztunk, hogy végre
határozzon. Bár ilyen radikális változáson ment át, tudtam, hogy az élete még
mindig üres. Megtisztította az életét, de ez még nem volt elég. Nem engedte,
hogy Jézus Krisztus belépjen az életébe és teljesen felülvizsgálja azt. Az én
reumám rosszabbodott, és én visszaemlékeztem a doktor feleségének tolószékére;
tudtam, nemsokára én is olyan leszek. A csuklóimban levő kálciumlerakódások
nagyon fájdalmasak voltak, és egyedül forró borogatások és melegítőpárna
szereztek enyhülést.
1957. augusztusában volt, áldott nap a mi számunkra ma még
inkább, mint ahogy akkor felismertük. Úton voltunk Youngstown felé, mikor
George azt kérdezte: Hogy történik tulajdonképpen? Miről beszélsz?
Hogyan gyógyulnak meg az emberek? Nem tudom – mondtam. Azt
hiszem, Isten kegyelme és szeretete munkálja.
Háromnegyed 11-kor érkeztünk meg, s az auditórium már
zsúfolva volt. Csak a balkon alatt találtunk állóhelyet, jól hátul. Miss
Kuhlman imádkozott a betegekért és hallottuk, hogy azt mondja: Valaki
gyógyulást nyert a gerincében. Meg is ismételte. Majd lejött az emelvényről és
a középső rész felé mutatott: A Szellem tanúbizonyságot tesz, hogy a gyógyulás
a vállak között van.
Odafordultam Georgehoz és azt suttogtam: Ó, bár én
gyógyulnék meg!
Ő megfordult és így szólt: Akkor miért nem kéred ezt az
Úrtól?
Nem tudtam hinni: George szellemi tanácsot ad nekem! Persze
– dadogtam. Mi is az én bajom? Felemeltem a kezemet és csendesen azt mondtam:
Uram, én akarom elfogadni ezt a gyógyulást.
Behunyt szememmel láttam Isten Szellemét, mint tiszta fehér
rudat, mely lassan, magasan a terem felett az emelvénytől a balkon felé vonul.
Mi a balkon alatt álltunk és én láttam, amint eltűnik felettünk. Tovább álltam
kinyújtott karokkal, készen elfogadni, amit Isten adni akar nekem. Aztán, mikor
pontosan felettem volt, hirtelen nagy, túláradó öröm töltött el, ami a szívemet
valósággal égette. Kiáltani akartam. Énekelni akartam. Pillanatok alatt azonnal
tudatában voltam, hogy meggyógyultam, a gerincem többé nem görbe, és nincs
ízületi gyulladásom. Dicsőség Istennek! – folyton ezt ismételgettem. George
szorosan átölelt. Történt valami csodálatos veled? – Carol?
Az úton hazafelé konstatáltam, hogy be tudom csukni az
ujjaimat az öklömbe, amit már évek óta nem tudtam megtenni. A hátam és vállaim
nem fájtak. Ez tagadhatatlanul az Úr munkája volt, az Úr erejéből.
Két hét múlva újra el tudtunk menni Youngstownba. Mikor miss
Kuhlman hívta azokat, akik el akarják fogadni Krisztust, Georgera néztem. Az
arca eltorzult a kíntól, ahogy az ellenálló erők küzdöttek a győzelemért
Meghajtottam a fejemet imára: Ó, Theoma, add, hogy győzzön! – Mikor felemeltem
a fejem, nem volt a helyén. Később megláttam. Ott volt az emelvényen, alázatos
bűnbánattal térdelve, elfogadva Krisztust Megváltójának. Ez nem hiábavaló
Ígéret volt, nem bújócskázott Istennel, nem volt képmutatás. Egyszerűen átadott
mindent Jézus Krisztusnak. George hazajött.
EGY ISTEN VAN!
Készítette: Szapáry-Erdei István
Az emberek nem tudják felismerni, hogy csak EGY ISTEN van
három tisztséggel, vagy kinyilvánítással. Tudják ugyan, hogy az Írás szerint
egy ISTEN van, de azzal a fantasztikus elmélettel próbálkoznak, hogy Isten
olyan, mint egy fürt szőlő..három személy, akik egyenlő mértékben osztoznak
ugyanazon Istenségből.
A jelenések könyvében
azonban világosan ki van jelentve, hogy Jézus ''Az Aki Van" "Aki
Volt" és "Aki Eljövendő" Ő az Alfa és az Omega aminek jelentése
hogy Ő az A-tól Z-ig vagy MINDAZ. Ő minden-a MINDENHATÓ. Ő Sáron Rózsája, a
Völgy Lilioma a Fényes és Hajnalcsillag, az Igaz Ág, az ATYA, a FIÚ, a SZENT
SZELLEM.
Ő Isten.
Mindenható Isten. EGY ISTEN!
Meg nem alkuvó elszántság
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Egy farmer, ahogy egy nap az úton haladt, egy hirdetést
pillantott meg a helyi repülőtérnél, amelyen ez állt: Tapasztalja meg a repülés
izgalmát!
A farmer bement a reptérre, és hamarosan talált is egy
pilótát, aki hajlandó volt őt és feleségét elvinni egy repülésre a farmjuk
felett. A pilótának egy kisebb, nyitott pilótafülkés repülője volt, ami minden
bizonnyal kellő izgalmat nyújthat a feleségének, de az ár túl magas volt. A
farmer sokáig alkudozott a pilótával, ragaszkodva ahhoz, hogy alacsonyabb
legyen a tarifa. A pilóta végül engedett, de egy feltétellel: ha a farmer
megígéri, hogy sem ő, sem a felesége nem szól egy szót sem az egész repülőút
alatt. Egyetlen hangosan kimondott szó, a legrövidebb is, megnöveli a
viteldíjat az eredetire. A farmer elszántságát, hogy feleségét a repülés
izgalmában részesítse, csak azon elszántsága múlta felül, hogy minél kevesebbet
költsön, így aztán ráállt az alkura.
Másnap reggel ők hárman felszálltak a repülővel, és
nemsokára a magasban szárnyaltak. A pilóta tudta, hogyha bevet néhány
hullámvasút-ereszkedést és fordulást, a hátsó ülésen lévőknek mindjárt megered
a nyelve, és akkor kérheti az eredeti árat.
Ebből a megfontolásból bukott és fordult, emelkedett és
ereszkedett, még néhány hurkot is vetett. De hátul egy pisszenés sem
hallatszott. Semmi sikoly, semmi jajgatás, csak mélységes csend.
Leszállás közben a pilóta, csodálkozva utasai elszántságán,
hátrakiáltott a farmernek:
- Nem hittem volna, hogy szó nélkül megállják. Hiszen úgy
buktam, fordultam, emelkedtem és ereszkedtem, mint még soha, de maguk ketten
végig csendben maradtak. Azt hiszem, nyertek!
Az öreg farmer visszakiáltott:
- Hát, majdnem te nyerted meg, fiam! Majdnem nyertél. Nem
sok hiányzott hozzá, hogy felüvöltsek, amikor a feleségem kiesett.
Az öreg farmer eltökélte magában, hogy eléri feltett célját.
El is érte, de olyan áron, amivel valószínűleg maga sem számolt. Néhányan
közülünk hasonlítanak a farmerre. Megdöbbentő elszántsággal tudunk küzdeni,
hogy úgy sikerüljenek dolgaink, ahogy elképzeltük. Engedjük, hogy a büszkeség
és csökönyösség megakadályozzon abban, hogy a józan észre hallgassunk, vagy azt
tegyük, amiről tudjuk, hogy helyes.
Te is ilyen vagy időnként? Tudod, hogy mi Isten akarata, de
te mást akarsz. Hamarosan összeütközik a két akarat. Ki fog győzni? Az igazság
az, hogy megnyerhetsz néhány csatát, de mindig el fogod veszíteni a háborút.
Júda Oroszlánja - Prófétai oldal
Lukács 8:11 A mag az Isten Igéje. Az Ige maga Isten. Minden
általa lett, és lesz ma is. Minden az Isten beszéde által jön létre, születik
meg a mi életünkben is, mert a magban élet van. Az Ige magban világosság van,
természetfeletti élet van.
Ez az Isten magja, az Ige, vagyis a Szó eljött erre a
világra, így az Ige Testté lett Jézusban. Az Igemag tehát maga Jézus. A magban
benne van az Élet, a szaporodás csírája, ami abból megszületik, az hordozza a
magnak a DNS-ét. A mi szellemünkben el lett vetve az Igemag, maga Jézus, akit
befogadtunk. Ettől a perctől kezdve hordozzuk Jézus DNS-ét magunkban. Az Ő
jelleme elkezd kiformálódni bennünk, az Ő személyiségjegyeit hordozzuk, mert mi
általa születtünk, az Ige által, Jézus által teremtettünk újjá.
A gabonamag, hogyha ezután már te is elveted, - szaporodni fog. Sajnos azonban
sokan azt hiszik, hogy minden Ige magban benne van a szaporodás, az élet
csírája. Nem!
A kijelentett, rhéma Igében van benne a természetfeletti erő, amely teremt, amely sokasodásra képes, amelyet hogyha elvetsz más emberek életébe, akkor ott is termékeny talajra találhat, hogyha a szellemük befogadja ezt a magot, magát Jézust.
A kijelentett, rhéma Igében van benne a természetfeletti erő, amely teremt, amely sokasodásra képes, amelyet hogyha elvetsz más emberek életébe, akkor ott is termékeny talajra találhat, hogyha a szellemük befogadja ezt a magot, magát Jézust.
Jézust csakis Élő, kijelentés által tudod befogadni, akkor hoz létre szellemi valóságot, újjászületést és átalakulást. Hogyha logoszt hirdetsz, az nem fog újteremtéssé tenni senkit.
Minden a maggal kezdődik, amely ott van a Szent Szellem által megvilágosított Igében, amely a te szádból kijőve teremtést, szaporodást hoz létre.
Ez nem a logosz Ige, amelyet a teológián tanítanak, ez a rhéma Ige mag, a te megvilágosított, Szent Szellemtől kapott Igéd, amely tartalmazza Jézus szellemi valóságát, Jézus életét, az Ő Testét, az Ő génjeit.
Hát vegyél mindennap élő magot Tőle, mert Ő maga a mag, megosztja veled önmagát, azután menj és vesd el azt a magot, amit kaptál.
Élő, neked kijelentett ( nem mások szája által kijelentett ) speciális rhéma Igét vess, mert az fog termést hozni, az fog szaporodást, növekedést, gyógyulást, szabadulást létrehozni, mert az a mag természetfeletti erőt tartalmaz. Ézsaiás 55:11
Isten fog adni magot a magvetőnek, hogy milyen igét hirdessen és vessen el. Majd mint az eső és a hó lehull az égből, úgy árad Isten élő, kinyilatkoztatott szava a földre, termővé és gyümölcsözővé téve a te életedet és azt, ahová az Igét veted.
Ilyen lesz az Istentől jövő kijelentett rhéma Ige is, amely az Ő szájából kimegy, nem tér vissza üresen, hanem véghez viszi, amit Isten akar, eléri célját, amiért küldetett.
Ezért ma ezzel a hittel küldöm ki ezeket a kijelentett igéket, tudva, hogy az Isten Beszéde, mely teremtő erővel van felruházva, létrehoz dolgokat, teremt, fenntart és működtet dolgokat. Isten beszéde célba fog érni, mert a Szent Szellem benne van ezekben a magokban, benne van az Isten élete, és a menny akarata. Ezért így vedd el hittel ezeket a kinyilatkoztatásokat, megragadó hittel, hogy hozzon számodra szabadulást, gyógyulást, szellemi átalakulást és szaporodást, növekedést Jézus Nevében.
Legyen nekünk a te beszéded szerint Uram! Legyen nekünk a te beszéded szerint!
„Történjen velünk minden a Te beszéded szerint!” (Egysz. Ford.)
2012. szeptember 7.
Ige: Apostoli elhívás
„Pál, apostol [(aposztolosz): meghatalmazott,
teljhatalmú megbízott, aki Jézus Krisztus hatalmával szól,és cselekszik]
(nem emberektől, sem nem ember által [kapta
elhívását], hanem Jézus Krisztus által és az Atya Isten által, aki feltámasztotta
őt a halálból)” (Gal. 1,1)
Pál apostol állandó életbeszélyben
volt. Amikor Listrában (jelentése:
feloldó város) hirdette az Evangéliumot:
„Jövének… Antiókiából (jelentése: bosszúálló, üldöző) és Ikóniumból (jelentése: képoszlop) zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék Pált, és kivonszolák a
városból, azt gondolván, hogy meghalt. De mikor körülvették őt a tanítványok,
felkelvén, beméne a városba; és másnap Barnabással (jelentése: a vigasztalás fia) elméne Derbébe (jelentése: borókabokor)” (Csel. 14,19-20)
Az apostol Isten népének minden
helyen az Istentől nyerhető örömet, és azt a békességet kívánja, amely csak
Krisztusban nyerhető el: „Az Isten
gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek,
elhívott szenteknek, mindazokkal egybe, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét
segítségül hívják bármely helyen, a magokén és a miénken. Kegyelem néktek és
békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól” (1 Kor. 1, 2.3)
És ez nemcsak egy jókívánság, hanem áldás. Tehát az apostol
minden gyülekezetet – amely Krisztusban van – és minden szentet így áld meg: „Mindeneknek, akik Rómában (jelentése: erőben /Isten erejében/) vagytok, Isten szerelmeseinek, hivatalos
szenteknek: Kegyelem néktek és békesség
Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól” (Róm. 1,7)
Mert: „Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké.
Ámen” Hiszen: „...Őbenne teremtetett
minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi
székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek
Őáltala és Őreá nézve teremttettek; És Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne
áll fenn. És Ő a feje a testnek, az egyháznak: aki a kezdet, elsőszülött a
halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első; Mert tetszett az Atyának,
hogy Őbenne lakozzék az egész teljesség”
(Róm. 11,36; Kol. 1,16-19)
Ige: A szentek állandó áldása
„Pál (kicsi; alacsony, csekély), Jézus
Krisztus apostola [teljhatalmú megbízottja,
aki az őt küldő Úr Jézus hatalmával szól, cselekszik]. Az Isten akaratából [határozatából] és Timóteus (jelentése: valaki, aki Istent tiszteli;
Istenfélő) az atyafi. Az Isten (kihívott)gyülekezetének
[eklézsiájának], amely Korinthusban
(jelentése: jóllakott) van, mindama szentekkel egybe [akik kapcsolatba kerültek
Istennel], akik egész
Akhájában (jelentése: bajban; gyászban, fájdalomban, szorongásban)
vannak.
Kegyelem [Isten
örömteli jutalma] néktek és békesség [az
az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a
veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] Istentől, a mi Atyánktól, és [Urunktól] az Úr Jézus Krisztustól” (2
Kor. 1,1-2)
Isten tesz bizonyságot az
apostolokkal együtt a Krisztusról, hogy megerősödjenek Őbenne: „Aki pedig minket ti veletek egybe
Krisztusban megerősít és megken minket, az Isten az” (2 Kor. 1,21)
A bizonyságtétel módjáról, pedig így ír az Írás: „Velük együtt bizonyságot tevén arról az
Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel s a Szent Szellemnek
közléseivel az ő akarata szerint” (Zsid.
2,4)
Ige: A szentek megáldása, és hálaadás értük
„Kegyelem [(kharisz)
= Isten jótéteménye, amely örömet vált ki] néktek és békesség [vagyis:
az az állapot, amelyben minden a maga
helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség;
boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában]
Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
Hálát adok [szüntelenül]
értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, [az Isten ama ajándékáért] amely nektek a Krisztus Jézusban adatott.
Mert a vele való közösségben [Őbenne] mindenben meggazdagodtatok,
minden beszédben [(logosz): az Igében] és minden ismeretben [(gnószisz):
Istenismeretben, tudományban]
[abban a mértékben] amint a Krisztusról való bizonyságtétel [tanúságtétel]
megerősödött [megszilárdult] bennetek” (1 Kor. 1,3-6)
Ige: Ki lakhat az Úr hegyén?
Halljátok meg távol
lakók, hogy mit cselekedtem, és ti közel lévők, ismerjétek meg hatalmamat!
Megrettentek a Sionon
a vétkesek, reszketés vett erőt az elvetemülteken: Ki tartózkodhat közülünk perzselő
tűz mellett, ki tartózkodhat közülünk örökös izzás mellett?
Aki igazságosan él, és
őszintén beszél, megveti a zsarolt nyereséget, nem fogad el megvesztegetést,
hanem elhárítja a kezével. Bedugja a fülét, hallani sem akar vérontásról,
befogja a szemét, látni sem akar gonoszságot. Az ilyen ember magas helyen
lakik, sziklaerőd a fellegvára. Kenyerét megkapja, vize állandóan van. (Ésa 33,13-16)
Szelíd beszéd
„A nyelv
szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme.”
(Példabeszédek könyve 15. fejezet 4. vers)
Mindannyian tapasztalhattuk már, milyen következménye van a
helyes, illetve a nem jól megválogatott szavaknak.
Milyen öröm, mikor azt halljuk: Olyan jó volt, hogy ezt mondtad! Köszönöm a bátorító szavakat!
Ugyanakkor, milyen kellemetlen szabadkozni; Elnézést, én azt nem úgy gondoltam. Nem jól fejeztem ki magam.
Valóban ez utóbbi megkeserít, és hosszú távon elidegenít bennünket embertársainktól, míg a szelíd szavak megédesítik mind saját lelkünket, mind mások életét. És ami mindennél fontosabb; a szelíd szó átformálja az életet.
Egy történet szól a tizenegyedik században élt Samuel ibn Nagrela, spanyol zsidó költőről, aki Granada királyának vezírje volt. Egy napon valaki a király jelenlétében elkezdte szidalmazni Samuelt. Mindenféle hazug rágalmakat hordott össze róla.
A király értesítette minderről főemberét és megparancsolta neki, hogy büntesse meg azt az embert, mégpedig vágassa ki a szidalmazó nyelvét. A vezír azonban a király parancsa ellenére nem bántotta őt, sőt inkább barátságosan beszélt és bánt ellenségével, így az egy idő után többé már nem rágalmazta, sőt inkább áldotta őt.
Midőn később a király meglátogatta vezírjét és megpillantotta azt az embert, csodálkozott és kérdőre vonta Samuelt, hogy nem hajtotta végre az utasítását. Sámuel erre így válaszolt: - Én végrehajtottam a parancsodat. Kitéptem a gonosz nyelvét, és adtam neki helyette egy jó és szelíd nyelvet.
Erre jegyzi meg a Talmud: „Ki a hatalmas? Az, aki ellenségét barátjává teszi” (Abóth d. R. Náthán XXIII).
Ehhez lehetne hozzátenni; S ki a leghatalmasabb? Az, aki az egész lázadó világot barátjává fogadja. Azaz Jézus, aki ma is szelíden szól hozzánk, lecsendesítve háborgó lelkünket.
S ahogy Ő mondja „Mert példát adtam néktek, hogy a miképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek.” (ján.13:15)
Milyen öröm, mikor azt halljuk: Olyan jó volt, hogy ezt mondtad! Köszönöm a bátorító szavakat!
Ugyanakkor, milyen kellemetlen szabadkozni; Elnézést, én azt nem úgy gondoltam. Nem jól fejeztem ki magam.
Valóban ez utóbbi megkeserít, és hosszú távon elidegenít bennünket embertársainktól, míg a szelíd szavak megédesítik mind saját lelkünket, mind mások életét. És ami mindennél fontosabb; a szelíd szó átformálja az életet.
Egy történet szól a tizenegyedik században élt Samuel ibn Nagrela, spanyol zsidó költőről, aki Granada királyának vezírje volt. Egy napon valaki a király jelenlétében elkezdte szidalmazni Samuelt. Mindenféle hazug rágalmakat hordott össze róla.
A király értesítette minderről főemberét és megparancsolta neki, hogy büntesse meg azt az embert, mégpedig vágassa ki a szidalmazó nyelvét. A vezír azonban a király parancsa ellenére nem bántotta őt, sőt inkább barátságosan beszélt és bánt ellenségével, így az egy idő után többé már nem rágalmazta, sőt inkább áldotta őt.
Midőn később a király meglátogatta vezírjét és megpillantotta azt az embert, csodálkozott és kérdőre vonta Samuelt, hogy nem hajtotta végre az utasítását. Sámuel erre így válaszolt: - Én végrehajtottam a parancsodat. Kitéptem a gonosz nyelvét, és adtam neki helyette egy jó és szelíd nyelvet.
Erre jegyzi meg a Talmud: „Ki a hatalmas? Az, aki ellenségét barátjává teszi” (Abóth d. R. Náthán XXIII).
Ehhez lehetne hozzátenni; S ki a leghatalmasabb? Az, aki az egész lázadó világot barátjává fogadja. Azaz Jézus, aki ma is szelíden szól hozzánk, lecsendesítve háborgó lelkünket.
S ahogy Ő mondja „Mert példát adtam néktek, hogy a miképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek.” (ján.13:15)
Idézet: Spurgeon
Akik abban a tudatban alszanak el, hogy az Úr őrzi őket,
nagyobb biztonságban érezhetik magukat, mint a királyok palotáikban.
Csak Isten adhat anyagi biztonságot
"Hanem gondolj arra, hogy Istened, az ÚR ad neked erőt
a gazdagság megszerzésére, hogy fenntartsa szövetségét, amelyre esküt tett
atyáidnak. Így van ez ma is." (5. Mózes 5:18)
Isten az egyetlen, aki gondoskodik rólunk, amikor szükségben
vagyunk. Ez azt jelenti, ő kielégíti anyagi szükségleteinket. Más szóval, nem a
munkáltatómban kell keresnem a biztonságot. Nem úgy tekintek a megtakarításaimra,
mintha az lenne az én biztonságom. Nem nézek semmire és senkire Istenen kívül,
aki betölti szükségleteimet.
Hadd szemléltessem ezt ekképpen: amikor megengedem a vizet,
nem gondolom azt, hogy a víz a csapból jön. Tudom, hogy a víz valójában egy
víztározóból jön. Csak a csapon keresztül érkezik hozzám.
Ugyanígy, a bevétel, amit Isten neked akar adni, lehet hogy
egy munkán keresztül érkezik hozzád, vagy valami máson keresztül. De a forrás
mindig Isten. Ez azt jelenti, nem kell aggódnod, hogy melyik csapot használja
Isten szükségleteid betöltésére.
Bizonyos értelemben ezt mondja: "Ha elzárom az egyik
csapot, könnyen meg tudok nyitni egy másikat. Ha elveszítesz egy állást, tudok
neked másikat adni. Én vagyok a forrásod, nem a munkád. Én vagyok a forrásod,
nem a bankszámlád."
NE FÉLJETEK!
Szerző: Guti Tünde
Különös folyamatot figyelek már régóta. Repedezik a beton az
út szélén.
Széttöredezve emelkedik fel, púposodik ez a kemény
aszfaltréteg a hatalmas nyárfa körül. Nőnek, vastagodnak, erősödnek szemmel nem
látható gyökereik, terebélyesednek, mint maga a föld felszínén magasba nyúló
fa, amely egészen mélyre, a vízhez és a tápanyaghoz bocsátja kapaszkodó
karjait, szilárdan tartva vaskos törzsét és ágas-bogas, életerős koronáját.
A szétterjeszkedett gyökérzet behálózza a talajt, áthatol
köveken, kavicson vagy agyagon.
AZ ÉLET MEGÁLLÍTHATATLAN!
Gyökerezzünk bele Krisztusba, álljunk mozdíthatatlanul,
támadjon akármilyen pusztító vihar, tépázzon bármilyen heves zivatar!
NE FÉLJETEK!
„Azért, amiképpen
vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen éljetek is Őbenne, Meggyökerezvén
[szilárddá, stabillá válva] és tovább
épülvén Őbenne, és megerősödvén a hitben, amiképpen arra taníttattatok,
bővölködvén abban [túláradó] hálaadással”
(Kol. 2,6-7)
ISTEN ÁLDÁSÁRA VÁRAKOZVA
Zsolt 27.1 Dávidé. Világosságom és segítségem az ÚR, kitől
félnék? Életemnek
ereje az ÚR, kitől rettegnék? 2 Ha rám támadnak is a
gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy
marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek. 3 Ha egy
egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is
bizakodom.
4 Egy dolgot kérek az ÚRtól, azért esedezem: hogy az ÚR
házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az ÚR, és gyönyörködhessem
templomában.
5 Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra
mélyén, magas kősziklára helyez engem. 6 Így hát fölemelt fővel állok
ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az ÚR sátrában, és
éneket zengek az ÚRnak.
7 Halld meg, URam, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass
meg! 8 Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé! - szívem így válaszol: Színed elé
járulok, URam!
9 Ne rejtsd el előlem orcádat, ne utasítsd el haragosan
szolgádat! Te vagy az én segítségem, ne vess el, ne hagyj el, szabadító
Istenem! 10 Ha apám, anyám elhagyna is, az ÚR magához fogad engem.
11 URam, taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen, mert
ellenségeim vannak!
12 Ne dobj oda ellenségeim indulatának, mert hamis tanúk
támadtak rám, bosszút lihegnek.
13 De én hiszem, hogy még meglátom az ÚR jóságát az élők
földjén. 14 Reménykedj az ÚRban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az ÚRban!
ISTEN ÁLDÁSÁRA VÁRAKOZVA
De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén.
(Zsolt
27,13)
Sok más indiai asszonyhoz hasonlóan háztartásvezető vagyok.
Büszke vagyok, hogy másokért dolgozhatok, és nagy kiváltságnak tekintem, hogy jól
végezhetem a munkám. Főzés, takarítás, mosás, bevásárlás – íme néhány a napi
feladataim közül. Az idő gyorsan elrepül napközben,
napkeltétől napnyugtáig. Minden második nap délután szoktunk
ivóvízhez jutni. Megtöltjük a
víztartályokat, és elraktározzuk az ivóvizet. Le kell
ereszkednem az aknába, és a tartályokhoz kell kapcsolnom a vízcsövet. Egyik
napon a víz túl lassan folyt, nagyon aggódtam, lesz-e ivóvizünk. Megkértem a
szobalányt, ellenőrizze, eléggé magasan van-e a víz, hogy a
tartályainkat megtölthessük. "Asszonyom, meg fog jönni,
csak várakozzon!" - válaszolta. Tíz perc múlva teljes nyomással jött a
víz, és minden tartályt sikerült megtöltenem.
Ugyanez igaz Isten áldásaira is. A Szentírás biztosít
bennünket, hogy az áldások "útban vannak" (Zsolt 103 és 104), bár
néha úgy tűnik, Isten lassan cselekszik. Sok kétség, bizonytalanság, kérdés lehet
bennünk, de Isten cselekedni fog.
Imádság: Istenünk, minden jó dolog adományozója, erősítsd
meg hitünket tebenned. Ámen.
Várjunk Isten áldásaira - meg fognak érkezni!
Aruna Enamela (Hyderabad, India)
Az örökkévaló SZERETET
Adjatok hálát a menny Istenének, mert örökké tart az Ő szeretete! (Zsolt 136,26)
Cseri Kálmán: Mindkét fiú
Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta
el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút. (Lk 15,30)
Milyen fiúk voltak ezek? Az egyik rossz, a másik jó. Ó, de
felszínes gyakran a mi ítéletünk, és mennyire csak a látszat alapján mondunk
véleményt! Jézus éppen azt szemlélteti itt, hogy a példás viselkedés olykor
milyen gonosz szívet rejt. Elég egy váratlan lökés, amitől kiborul az ember
szíve, és szörnyű dolgok gurulnak szét belőle.
Ennek az idősebb fiúnak az jelentette ezt a lökést, hogy
állt a vidám családi ünnep, amikor hazajött a munkából. Erre a bezzeg-gyerekről
azonnal kiderül, hogy ugyanolyan távol áll az apjától, mint a másik, ugyanúgy
lázad ellene, szemben áll vele, ellensége. Az apjukhoz való viszonyukat és a
szív minőségét tekintve nincs különbség a két fiú között.
Jézus tanítása: emberi megítélés szerint vannak jobb és
gonoszabb emberek. De isteni megítélés szerint mindnyájan egyformán lázadunk
Isten ellen, mert mindnyájan tőle elszakadt bűnösök vagyunk. A Biblia szerint a
bűn nem erkölcsi fogalom, nem cselekedetek sokasága, hanem lelkiállapot. Az,
amibe beleszületünk mindnyájan. Ezért születik bűnben a csecsemő is. Ebben az
állapotban pedig minden ember csak bűnöket tud termelni.
Isten úgy segít rajtunk, hogy ezt a bűngyárat cseréli ki: új
szívet ad a benne hívőknek. S aki őbenne hisz, nem lázad többé ellene, tehát
képes szerinte való jót is tenni. Egyébként pedig a jó emberek is elkárhoznak,
mert nem az erkölcsi teljesítményeink, hanem az Istenhez való visszatérés
alapján lehet üdvözülni. Akár két centiméterre van valakinek az orra a víz
szintje alatt, akár egy méterre, ha ott marad, megfullad. De bármilyen mélyre
is süllyedt valaki, Isten kegyelme ki tudja emelni. Aki nincs olyan mélyen,
annak is erre a kegyelemre van szüksége.
Hisszük-e ezt, és így keressük-e az Atyához való
visszatérést?
Oswald Chambers: A SZEMPONT
"De hála az Istennek, aki mindig diadalra visz minket a
Krisztusban" (2Kor 2,14).
Isten munkatársának olyan szempontból kell néznie a
dolgokat, amely nemcsak megközelíti az elérhető legmagasabbat, hanem a
legmagasabb is. Vigyázz, hogy kitartóan Isten szempontjából nézd a dolgokat és
ezt érvényesítsd napról napra, lépésről lépésre; ne a véges dolgokat tartsd
szem előtt. Semmilyen külső erő ne téríthessen el Isten szempontjától!
Abból a szempontból kell néznünk az életünket, hogy csak
egyetlen célból vagyunk itt, azért hogy foglyok legyünk Krisztus
diadalmenetében. Nem vagyunk Isten kiállítási tárgyai. Azért vagyunk itt, hogy
egy valamit bemutassunk: mindenestül Jézus Krisztus foglyaiként élünk. Milyen
kicsinyesek a többi szempontok: "Egyedül állok Jézusért harcolva" -
"Krisztus ügyét meg kell védenem és ezt az erődítményt az Ő céljára kell
megtartanom". Pál ennyit mond: "a Győztes menetében vagyok, nem
számítanak a nehézségek, Ő mindig győzelemre vezet". Kialakul-e és győz-e
ez a szempont a gyakorlati életünkben? Pál titkos öröme az volt, hogy Isten
megragadta őt; a véreskezűt, a Krisztus ellen lázadót, foglyul ejtette és most
már egyedül csak ezért van itt. Pál öröme az volt, hogy az Úr foglya lehet, nem
érdekelte semmi más sem égen, sem földön. Szégyenletes, ha a keresztyén ember
arról beszél, hogy ő fog győzni. A Győztesnek olyan teljesen kell győznie
felettünk, hogy a győzelem mindig az Övé legyen, mi pedig általa legyünk
"felettébb diadalmasok" (Róm 8, 37).
"Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek" (2Kor
2,15), Jézus illata - az Ő indulata - áthat minket és bárhova megyünk,
csodálatos felfrissülésére leszünk Istennek, és az embereknek is.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)