2012. szeptember 5.

Ige: Minden néppel kötött és minden szövetség felbontása:


 „Ezzel megfogtam a „Kegyelem” nevű botomat és széttörtem, hogy felbontsam a szövetséget, amelyet az Úr kötött minden néppel (vagyis: amit valamennyi néppel kötött)
Így fel is bomlott azon a napon. A (juh) kereskedők, akik figyeltek, megtudták, hogy ez az Úr szava.

És mondám nékik: Ha jónak tetszik néktek, adjátok meg az én béremet; ha pedig nem: hagyjátok abba! És harminc ezüstpénzt fizettek béremül. És monda az Úr nékem: Vesd a fazekas elé! Nagy jutalom, amelyre becsültek engem. Vevém azért a harminc ezüstpénzt, és vetém azt az Úrnak házába, a fazekas elé” (Zak 11,10-13)

Júdás, aki elárulta az Urat, kapott 30 ezüstpénzt. Tehát a megváltáskor minden más szövetség felbomlott:

Amikor az Úr jézust halálra ítélték: „Akkor látván Júdás, aki Őt elárulá [kiszolgáltatta], hogy elítélték Őt [halálra], megbánta dolgát [azt, amit tett], és visszavivé a harminc ezüstpénzt a főpapoknak [a papi fejedelmeknek] és a véneknek,

Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam [kiszolgáltattam] az ártatlan vért [és adtam halálra]. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá [mit tartozik az ránk]? Te [magad] lássad. [Ez a te dolgod].

 [Erre] Ő pedig eldobván az ezüstpénzeket a templomban, eltávozék [elrohant]; és elmenvén felakasztá magát.

A főpapok [a papi fejedelmek] pedig felszedvén az ezüstpénzeket, mondának: Nem szabad [a törvényünk tiltja, hogy] ezeket a templom kincsei közé [kincstárába; az áldozati adományok közé] tennünk, mert vérnek ára [mert vérdíj].

Tanácsot ülvén [tartva] pedig [elhatározták, hogy], megvásárlák azon a fazekasnak mezejét [telkét] idegenek számára való temetőnek.

Ezért hívják ezt a mezőt [azt a földet; azt a telket] vérmezejének [Vérmezőnek; Hakeldamának] mind e mai napig. (Mát. 27,3-8)

Így adott az Úr a különböző szövetségek helyett az Úr adott egyetlen szövetséget, az örökkévaló szövetséget Krisztusban, mindazoknak, akik ezt elfogadják:

Mert az előző szövetségek: „… csak árnyékai [(szkia): Itt: a jövendőnek az árnyéka, árnyképe, mint a valóságra homályosan utaló jel] a következendő [jövendő] dolgoknak, de a valóság a Krisztusban van” (Kol. 2,17)

Idézet


A Biblia nem antik, nem is modern, hanem örök.
Luther

Ki az okos?


Az Úr szava


Nem hatalommal, és nem erőszakkal, hanem az én Lelkemmel!
-          Mondja a Seregek Ura (Zak. 4,6 ) 

fav. part 3 (lejátszási lista)

Isten Igéje


„Mert Isten Igéje élő és ható, (élő energia) élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, (a szellem) az izületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait” (zsid 4,12)

Bátorítás!


Készítette: Zoltán Jani
Ésaiás 54:17 Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz: ez az Úr szolgáinak öröksége, és az ő igazságuk, mely tőlem van, így szól az Úr.

Semmi támadás! Semmi átok! Semmi akadály! Semmi kísértés! Semmi betegség! Semmilyen ellenünk készült fegyver nem lesz jó szerencsés!

Márk 11:22-23 És Jézus felelvén, monda nékik: Legyen hitetek Istenben. Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meg lesz néki, amit mondott

Idézet


Meg kell tanulnunk vágyakozni arra, ami a miénk.
Simone Weil

Imádság:


Mennyei Atyám! 
Köszönöm, hogy asztalodhoz hívogatsz újra és újra. Mert közösségben akarsz lenni velem is. Készen állsz arra, hogy megbánt bűneimet megbocsásd. Mily balga vagyok, amikor minderre nemet mondok! Segíts mindig Téged választanom! Ámen

A nap gondolata:


Vannak emberek, akik a bűn gyötrelmétől szabadulni szeretnének, de a gyönyöreit nem akarják feláldozni.


A kenyér megtörése.


Ezek pedig kitartóan részt vettek a… kenyér megtörésében…(ApCsel 2:42)

A kenyér megtörése. Az egy, közös asztalnál való megjelenés. Asztalközösség. Ez már több mint egy találkozás; több mint jókedvű beszélgetés. Asztalközösség. Egy bensőséges, szeretetteljes és meghitt részvétel.

         Amikor valaki megengedte, és ma is megengedi valakinek, hogy otthonában, asztalához üljön, és vele egyen, az egy szavakkal nehezen kifejezhető „részvételről”, koinóniáról tanúskodik. Ráadásul a bibliai tanításból tudjuk, hogy a zsidó asztalközösség során nemcsak emberek vannak ott, hanem jelen van maga az élő Isten is. Sőt. Az asztalnál helyet foglalók mindenkor az élő Istennek a vendégei. Mert azok az asztalon lévő falatok, javak, a Mindenható gondviseléséből és jóságából vannak ott.

         Ez a közösség évezredek óta, és mind a mai napig nagy értéke a zsidóságnak. És ebben a közösségben – az asztalközösségben - van nekünk, keresztyéneknek is helyünk. Mert az ősgyülekezet gyakorlatából tudjuk, hogy miután az apostoli tanításban elmélyedtek, és Jézus Krisztus életével, tanításaival, és ami a legfontosabb, váltságmunkájával szembesültek, ez az élmény az utolsó vacsora legszentebb pillanatával pecsételődött meg. (Lovász Krisztián)

fav. part 3 (lejátszási lista)

Az igazság műve


És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké. (Ésa 32,17)

Életcseppek


"Hányszor metszi le Isten, a szőlőskert Ura, éles késsel azokat a hajtásokat, amelyekre legbüszkébbek voltunk, amelyeket életünk legdrágább eredményeinek tartottunk. Senki sem tudja, miért volt e pusztítás, csak a Gazda. Ő tudja, hogy minden venyigén ott marad az az ág, amely az igazi gyümölcsöt fogja teremni." /Ravasz/

KRISZTUS MENYASSZONYA


 Írta: Guti tünde

 Hetek óta várok, és sóvárgom az Úr kijelentéseire. Ezt mondtam:
-   Ha nem szólsz hozzám, Uram, mi értelme van akkor hívő életemnek?

   Nem jó jel, baj van, ha az Úr hallgat.

A Szent Szellem egyre többször késztet arra, hogy boruljak le imádság közben, mert ez a legmegfelelőbb pozíció a hatalmas és szent Isten előtt. A térdeléssel és a leborulással fejezem ki teljes megalázkodásomat.

   Ma is nagyon mélyen megérintett az az atyai vonzás, ami Istent dicsőítő, előtte hódoló, nagysága előtt ámuló túlcsordulásban nyilvánult meg. Valamiféle sürgetést érzékelek abból, ahogy az Úr noszogat, fedd és int, ösztökél és felráz. Mindez mérhetetlen, féltő szeretetének különös megnyilvánulása felém. Istenfélelemben kell véghezvinnem üdvösségemet!

   Eudoxia bizonyságtételét meghallgattam, és elmélkedés közben láttam lelkemben egy képet:

   Csodaszép menyasszony állt hófehérben, fején gyönyörű tüllfátyollal. Apró ékkövekkel volt kirakva. Aztán kezet láttam, ahogy odanyúlt és dolgozott rajta. Tudtam, hogy a Szent Szellem az. Boldog derű járt át, mert áradt belőle a szelídség és a mosoly.

   Krisztus menyasszonyát öltözteti a Szent Szellem, a Gyülekezetet. Rendezgeti, díszíti, felkészíti a Vőlegénnyel való találkozásra, aki hamarosan megérkezik.

   Annyira drága a Szent Szellem! Olyan érzékeny, leheletfinom kedvességgel, odafigyelő gondossággal ápolja, szépíti a menyasszonyt! Ő egyszerre hatalmas, dinamikus erő és vigasztaló Pártfogó. Gyengéd rezdüléseire csak az reagál, aki közelről ismeri.

Csendes hangját senki se hallhatja, ha tele van e világ lármájával.

   Ő mindent megtesz, hogy tökéletességben állítsa a Bárány elé jegyesét: az Ekklézsiát. A legapróbb részletek, a legtitkosabb szennyeződések sem kerülik el a figyelmét.

   Láttam, ahogy abszolút szakértelemmel simítgatta a redőket, ellenőrizte a feltűzött gyöngyöket. Tudtam bensőmben, hogy ezek az UTOLSÓ MŰVELETEK!

 Két üzenete volt számomra ennek a képnek:

-         A menyasszony ruhája tiszta, szeplőtelen, hófehér. A szentség, hűség és igazság ruhája.

-         A Szent Szellem olyan isteni személy, akit SOHA, DE SOHA NEM SZABAD MEGSZOMORÍTANI! Ő a Kegyelem Lelke, aki által Isten szeretete a szívünkbe áradt! Ezzel a féltő szerelemmel óvja, inti, figyelmezteti, tanácsolja és ünneplőbe öltözteti a menyasszonyt a Bárány menyegzőjére.

 A következő napok egyikén kijelentést hallottam szívemben:

MEGRÁZOM NÉPEMET, ÉS MINDEN LEHULL RÓLA, AMI NINCS ODAVARRVA!

(Egyértelmű volt, hogy a kép ismerete nélkül ezt nem érthettem volna meg.)

A tűvel, a kapoccsal, ahogy a Mester átszúrja az anyagot, maradandó nyomot hagy. De aki csak nemtörődöm, hamis módon, saját maga próbálja felragasztgatni ruhájára sebtiben az ékességeket, az az első megrázattatáskor elveszti azokat!

 „És hallám, mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek zúsását, és mintegy erős mennydörgésnek szavát, mondván: Alleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható!

Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget Neki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az Ő felesége elkészítette magát.

És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba, mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.” Jelenések 19:6-8.


Jézus soha nem nézett le másokat


"Gondoljatok arra, mik voltatok, mikor elhívattatok. Nem sokan voltak közületek, akik bölcsek voltak emberi mérce szerint; nem sokan voltatok befolyásosak; nem sokan voltatok előkelő születésűek." (1 Kor.1:26, NIV fordítás)

Jézus soha nem nézett le másokat, és ezért volt képes emberekként tekinteni rájuk. Nem felhasználók, fogyasztók, vagy vásárlók voltak, hanem emberek, akiknek a vele való kapcsolatra volt szükségük, és nem egy vallásra, ahol az számít, mit szabad és mit nem, mit illik és mit nem.

Ha egyszer megértettük a Krisztusban való azonosságunkat, elkezdjük az embereket hasonlóképpen látni. Meglátjuk, hogy örök lények, akik Isten képére lettek teremtve. Nem fogjuk többé a körülményeik vagy bűneik alapján meghatározni őket, hanem Jézus szemével fogjuk látni, hogy kik ők.

Ez a látásmód nagyon különbözik a mi természetes viszonyulásunktól. Jézus a legjobbat hozta ki az emberekből, akikkel találkozott. Látta az igazi értéküket, és ennek eredményeképp ők is felismerték magukban ezeket.

Gondolkozzunk el a következőn:

Jézus egy olyan nőt látott, aki nem akart többet vétkezni, míg mások egy házasságtörésen rajtakapott nőt láttak benne.
Jézus egy olyan embert látott, aki képes volt látni, míg mások csak egy vak embernek tartották.
Jézus egy olyan embert látott, aki felvette a gyékényszőnyegét, és járt, míg mások egy nyomorékot láttak.
Jézus egy nagy, fájó szívet látott, míg mások egy kicsi Zákeus nevű embert láttak.
Jézus egy világos beszédű tanítványt látott, míg mások egy Máté nevű vámszedőt.
Jézus egy olyan nőt látott, aki hajlandó volt áldozatot hozni, míg mások csak elpazarolt illatos olajat.
Jézus egy stabil sziklát látott, amire építheti az egyházat, míg mások egy Péter nevű heves, lobbanékony tanítványt láttak csak.
Jézus olyannak látta az embereket, akik nem tudják mit tesznek, míg mások gonosz embereket láttak, akik szögeket vernek egy keresztbe.
Az a célunk, hogy többé ne a mi korlátozott nézőpontunkból nézzünk másokat, hanem úgy kezdjük el látni őket, ahogy Isten - bátorítsuk és vezessük el őket ahhoz a személyhez, aki a legjobbat akarja megadni számukra - az Úr Jézus Krisztushoz ( Lukács 2:8-10).

Beszéljünk róla!

Gondolj valakire, akit lenéztél. Amikor Isten rád és arra az illetőre néz, milyen hasonlóságokat fedezhet fel bennetek?

Próbáld ki egy napig, hogy Krisztus szemeivel látsz, és az Ő füleivel hallasz. Ez hogyan változtatja meg azt, ahogy te látsz másokat, és hogyan változtatja meg azt, ahogy te bánsz másokkal?

(Daily Hope by Jon Walker, 2012. 08. 04.)

fav. part 3 (lejátszási lista)

2012. szeptember 4.

Ige: A feltámadás


És az Úr Jézusra kell tekinteni ahhoz, hogy megértsük, amit tett velünk az Úr: „Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben” (Eféz. 1,20)

„[Vele együtt] Titeket is megelevenített [életre keltett; feltámasztott], akik [megölötten] holtak valátok a ti vétkeitek [hibás lépéseitek, botlásaitok, eleséseitek] és bűneitek [céltévesztésetek]  miatt, [következtében] (Eféz. 2,1)

 „És titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti (hús)testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ővele, megbocsátván minden bűnötöket, Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára (kínoszlopra)” (Kol. 2,13-14)

 „Hogy miképpen uralkodott [uralomra jutott] a bűn [céltévesztés]  a halálra, [halált hozva] azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság [megigazulás] által az örök életre [a természetfeletti életre; az életnek egy más létezési formájára] a mi Urunk Jézus Krisztus által (Róm. 5,21)

„Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róm. 6,23).

Mert mikor a (hús)testben voltunk, a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, [a törvény által fölébresztett bűnös szenvedélyek működtek (hatottak; dolgoztak) tagjainkban] hogy gyümölcsözzenek a halálnak. Most pedig megszabadultunk [felszabadultunk] a törvénytől, [a törvény hatálya alól] minekutána meghaltunk  arra nézve, amely által lekötve tartattunk; [ami fogva tartott  bennünket] hogy szolgáljunk a Szellemnek újságában és nem a betű óságában. [s ezért új Szellemben szolgálunk, nem az Írás elavult régi betűvilágában] (Róm. 7,5-6)  

Dávid így imádkozik és prófétál az Úr Jézusról, aki elhozta az üdvösséget, és az örök életet: „Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, akit megerősítettél magadnak. (Legyen kezed azzal a férfival, jobbod azzal az emberrel, akit magadnak neveltél). Hogy el ne térjünk tőled (És mi nem pártolunk el tőled; Többé nem hagyunk el téged).

Eleveníts meg minket (Tarts életben bennünket) és imádjuk (áldjuk, és segítségül hívjuk) a te nevedet. Seregek Ura, Istene! Állíts helyre minket (újíts meg bennünket); világoltasd (ragyogtasd ránk) a te orcádat (jelenlétedet), hogy megszabaduljunk (és megmenekülünk. (szódzó) bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából, bajból); megszabadítást (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazást; biztonságot; állandóságot; jólétet (bővölködést anyagi és szellemi javakban); jóllétet (egészséget); boldogságot, megtartatást nyerünk)! (Zsolt. 80,18-20)

Hiszen: „Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat (csodáidat). Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat (hatalmadat) e nemzetségnek (nemzedéknek), és minden következendőnek a te nagy tetteidet. Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat (fölér) a (magas) égig, mert nagyságos (hatalmas) dolgokat cselekedtél (vittél véghez); kicsoda hasonló te hozzád (ki olyan, mint te), oh Isten?! Aki sok bajt (kakosz: rosszat, szerencsétlenségeket, viszontagságokat) és nyomorúságot (thlipszisz: nyomást, szorítást, szorongattatást, megpróbáltatást, gyötrődést, szorongást) láttattál velünk, de ismét (újra) megelevenítesz (újra életet adsz; életre hívsz), és a föld (feneketlen) mélységéből (abüsszosz: a pokol feneketlen mélységéből) ismét felhozol (kiemelsz) minket” (Zsolt. 71,17-20)


Ige: Isten szeretete


A Szent Szellem újra - és újra kijelenti, hogy mit tett Isten Krisztusban értünk:Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért”„aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik (Tit. 2,14; Róm. 4,25)

A próféták is erről a szabadításról prófétáltak: „Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás! Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből” (Zsolt. 130,7-8)

A szabadítás átvételének feltételeiről is szólnak a próféciák: „Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyém az egész föld. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az igék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak” „Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy néki, minden nép közül e föld színén” (2 Móz. 19,5-6; 5 Móz. 7,6)

Péter apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy Krisztusban beteljesedett az ígéret, így szólva Krisztus népéről: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket. Akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok”. (1 Pét. 2,9-10.)

És hogy még világosabb legyen a kijelentés, megismétli János apostolon keresztül is az Úr Jézus: „János a hét gyülekezetnek, amely Ázsiában van. Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, aki vala és aki eljövendő; és a hét Szellemtől, amely az ő királyiszéke előtt van. És a Jézus Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által, És tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké..” (Jel. 1,4-6)

Ige: A szentek megáldása


„Mindeneknek, … Isten szerelmeseinek, [akiket az Isten szeret] hivatalos szenteknek: [akiket ő elhívott és megszentelt] Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól” (Róm. 1,7)

A gyermeki szeretet


Ige: Isten teljességével való beteljesedés


Ismerjétek meg a Krisztusnak minden ismeretet felülhaladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig (Ef. 3,19) 

Hinni taníts Uram zene szeretet 479 Református ének TVN HU Videótár

Reinhard Bonnke: Jézus vére

Képes vagy győzni


Kérés az Úrhoz


Legyen segítségemre a Te kezed (Zsolt 119,173)

Idézetek a szeretetről


Szeress, és akkor tégy bármit, hallgass, vagy szólj, feddj, vagy elnéző légy, ha gyökere a szeretet, akkor jó lesz, mert ebből a gyökérből csak jó származik.

Idézet


"Hála legyen Istennek azért a dicső és felséges igazságért, hogy a Szentlélek ki tudja formálni bennünk Jézus igazi természetét, ha engedelmeskedünk neki." (Oswald Chambers)

Idézet


Egy ember nem föltétlenül abban a pillanatban a legbűnösebb, mikor felemeli a fegyvert, hogy megöljön valakit. A bűn előbb van, a bűn a szándék.
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek

Kvint - Ne építsd a házadat a homokra

Figyelmeztetés


Készítette: Lisa Szanyel

Szeretettel figyelmeztetlek, hogy NE fordulj azok ellen, akik Istent szolgalataban allnak, mert biztos lehetsz abban, hogy a szamara, Istentol kikuldott, vedelmezo angyalok ellened fordulnak, hogy megvedjek  Ot! Te pedig utana kapkodhatod a fejed, mert nem tudod mitol van annyi gondod, bajod! Meg van irva:
„Ne emeljetek kezet felkentjeimre, prófétáimat se bántsátok!" Zsoltarok 105:15.
"Ezt mondván: Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok." 1Kronika 16:22.
"Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog." Zsoltarok 132:18.
"Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz: ez az Úr szolgáinak öröksége, és az ő igazságuk, mely tőlem van, így szól az Úr." Esaias 54:17.
Amen!

Baráti üzenet:


Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Figyeltelek, ahogy ma reggel felkeltél. Reméltem, hogy beszélgetsz majd velem, még ha csak néhány szót is: megkérdeznéd a véleményemet, vagy megköszönnéd azokat a jó dolgokat, amelyek a napokban történtek veled. De észrevettem, hogy nagyon elfoglalt voltál. Megint vártam, amikor föl-alá szaladgáltál a házban és készülődtél. Túlságosan lekötött az, hogy milyen ruhát vegyél fel. Tudtam, hogy lenne pár perced, hogy megállj egy pillanatra és köszönj, de te túl elfoglalt voltál. Egyszer egy ideig tétlenül várakoztál, 15 percig dologtalanul üldögéltél.

Aztán láttam, hogy talpra ugrasz, és már azt hittem, beszélgetni akarsz velem. De végül a telefon után nyúltál, és felhívtad egy barátodat, hogy megtárgyaljátok a legújabb pletykákat. Egész nap türelmesen néztelek. Azt hiszem, a sok elfoglaltságod miatt nem értél rá, hogy bármit is megossz velem. Sokkal több dolgod volt annál, mintsem hogy szakítani tudtál volna rám egy kis időt.Észrevettem, hogy ebéd előtt körülnéztél. Talán kínosnak érezted, hogy hozzám szólj, ezért nem hajtottad meg a fejed. Viszont megláttad, hogy 3-4 asztallal arrébb néhány barátod köszönetet mondott, mielőtt nekiláttak volna az étkezésnek, de te mégsem tetted ezt. Nem baj! Amikor hazamentél, úgy tűnt, hogy otthon is sok dolgod van. Miután néhányat elvégeztél közülük, bekapcsoltad a tévét. Nem tudom, hogy te szereted-e a tévét, vagy sem, mert nem sok lényeges dolog történik ott. Ennek ellenére sok időt eltöltesz a készülék előtt, nap mint nap, holott nem gondolsz közben semmire, miközben csak bámulod a képernyőt. Ismét türelmesen vártam, míg tévézés közben megvacsoráztál. Ez alkalommal sem szóltál hozzám. Lefekvéskor úgy láttam, hogy már túl fáradt voltál. Jó éjt kívántál a családodnak, majd bezuhantál az ágyba és pillanatok alatt el is elaludtál. Nem baj! Talán még észre sem vetted, hogy én mindig ott vagyok melletted. Türelmesebb vagyok, mint gondolnád. Még van idő, és remélem, hogy egyszer majd fogsz velem beszélgetni.Szeretnélek megtanítani arra, hogy légy türelmes másokkal. Nagyon szeretlek téged, és minden nap várok egy fejbólintásra, egy imára, vagy a szíved mélyéről feltörő hálaadásra. Nagyon nehéz egyoldalúan beszélgetni veled.Nos, amikor te másnap ismét felkelsz, én újra várni fogok rád a szeretettemmel. Remélem, az új nap során szánsz rám egy kevés időt.

Szerető barátod:
Jézus

Angyali jelenlét


Készítette: Magyar Egészségügyi Dolgozók fényképét.

Amit az emberi szem nem lát, de az objektív rögzített. Angyalok jelenléte egy balesetnél. A helikopternél lévő körök is angyalok jelenléte.Kinagyítva a képet, látni hogy nem szerkesztett kép.

Az élet értelme


Készítette: Papp László

Gateway Worship - Ébredés

2012. szeptember 3.

Lukács evangélium 20. fejezet: Jézus és a vallásos emberek (szerkesztett)


Luk. 20,1 És lőn [történt] azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az Evangéliumot [az örömhírt] hirdeti, előállnak [(ephisztémi): megjelentek, és hozzáléptek] a főpapok [vagyis a papi fejedelmek] és az írástudók [(grammateusz): törvénymagyarázók] a vénekkel egybe [vagyis a vének társaságában],

Luk. 20,2 És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, [miféle felhatalmazással, és] micsoda hatalommal [milyen hatalom birtokában] cselekszed ezeket? Vagy ki az, aki néked ezt a hatalmat [ezt a felhatalmazást] adta?

Luk. 20,3 Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek; mondjátok meg azért nékem:

Luk. 20,4 A János bemerítése mennyből vala-é, vagy emberektől [való]?

Luk. 20,5 Azok pedig tanakodnak [és így fontolgattak; okoskodtak] maguk közt, mondván: Ha ezt mondjuk: Mennyből; azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?

Luk. 20,6 Ha pedig ezt mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket: mert meg van győződve, hogy János próféta [(prophétész): Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személy] volt.

Luk. 20,7 Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét vala.

Luk. 20,8 És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal [és micsoda felhatalmazással] cselekszem ezeket [a dolgokat]

Luk. 20,9 És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála [vagyis ültetett] szőlőt, és kiadá azt [bérbe] munkásoknak [szőlőműveseknek], és hosszú időre elutazék [idegenbe távozott].

Luk. 20,10 És annak idején [a kellő időszakban] elküldé (rab)szolgáját a munkásokhoz [a szőlőművesekhez], hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; [hogy adják oda neki a részét a szőlő terméséből] a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsátják el [és üres kézzel elkergették].

Luk. 20,11 És még másik (rab)szolgát is külde; de azok azt is [csúffá tették], és  megvervén és meggyalázván, üresen bocsátják [és üres kézzel űzték] el.

Luk. 20,12 És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, [és sebesre verve] kiveték [kidobták]

Luk. 20,13 Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én [szeretett] szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik [és vele szemben majd csak megváltozik viselkedésük].

Luk. 20,14 De mikor [azonban] azt [vagyis a fiút] meglátták a munkások, [a szőlőművesek], tanakodnak, és [megbeszélték] egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség!

Luk. 20,15 És kivetvén [kidobva] őt a szőlőből, megölték. Mit cselekszik azért a szőlőnek [a szőlőskertnek] ura azokkal?

Luk. 20,16 Elmegy és elveszti [elpusztítja; megöli] azokat a munkásokat [a szőlőműveseket], és a szőlőt [a szőlőskertet] másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen az! [Szó sem lehet róla]

Luk. 20,17 Ő pedig reájuk tekintvén, [és végignézve rajtuk] monda: Mi az tehát, ami meg van írva: Amely követ az építők megvetettek [(apodokimadzó): elutasítottak, és visszautasítottak, és a próbán elvetettek], az lett a szeglet fejévé [a sarokkővé]?

Luk. 20,18 Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik [vagyis össze fog zúzódni mindenki, aki arra a kőre esik]; akire pedig ez esik reá, szétmorzsolja [és agyonzúzza] azt

Luk. 20,19 És igyekeznek vala a főpapok [a papi fejedelmek] és az írástudók [törvénymagyarázók] kezeiket ő reá vetni [és elfogni] azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenük mondta e példázatot.

[Más fordítás: Az írástudók és főpapok abban az időben lehetőséget kerestek, hogy kezüket rávessék, de féltek a néptől, mert az megértette, hogy róluk mondta ezt a példázatot].

Luk. 20,20 Annakokáért vigyázván őreá, leselkedőket [felbérelt megfigyelőket] küldének ki, akik igazaknak tettették magukat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek

[Más fordítás: Ezután állandóan szemmel tartották őt, és cselvető kémeket küldtek utána, hogy Jézust a saját szavaival fogják meg, és kiszolgáltassák és átadhassák, a hatóságnak] és a helytartó hatalmának.

Luk. 20,21 Kik [vagyis a kémek] megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz [és nem nézed senki személyét; nem a külsőre vagy tekintettel], hanem az Istennek útját igazán [az igazsághoz ragaszkodva; az igazság alapján] tanítod:

Luk. 20,22 Szabad-é [megengedett-e] nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?

Luk. 20,23 Ő pedig észrevévén [felismerte] álnokságukat [ravaszkodásukat; mélyére látott alattomosságuknak, és], monda nékik: Mit kísértetek engem?

Luk. 20,24 Mutassatok nékem egy pénzt [egy dénárt]; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.

Luk. 20,25 Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért ami a császáré, a császárnak, és ami az Istené, az Istennek.

Luk. 20,26 És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatnak. [Más fordítás: Így tehát nem tudtak belekötni szavaiba a nép előtt, hanem elcsodálkoztak válaszán, és megdöbbenve elhallgattak]

Luk. 20,27 Hozzá menvén pedig a sadduczeusok [vallási felekezet, (szekta) de elsősorban politikai párt volt, amely a vallási és politikai hatalmat összekapcsolta,] közül némelyek, akik tagadják, hogy van feltámadás, és megkérdék őt,

Luk. 20,28 Mondván: Mester, Mózes megírta [vagyis előírta] nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye annak feleségét, és támasszon magot [vagyis utódot] az ő testvérének.

Luk. 20,29 Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül;

Luk. 20,30 A másik vevé el azért annak feleségét, és az is magzatok nélkül halt meg;

Luk. 20,31 Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak.

Luk. 20,32 Mind ezek után pedig [végül] meghalt az asszony is.

Luk. 20,33 A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülük? Mert mind a hétnek felesége volt.

Luk. 20,34 És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak [(aión): e világ korszak] fiai házasodnak és férjhez adatnak:

Luk. 20,35 De akik méltókká tétetnek, [(tügkhanó): vagyis célba érnek] hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak:

[Más fordítás „De akik méltónak ítéltetnek ama eljövendő világkorszakra, hogy részük legyen a halottak közül való feltámadásban, azok nem házasodnak majd, és férjhez sem mennek]

Luk. 20,36 Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai

Luk. 20,37 Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette [(ménüó): tudtul adta, közölte, jelentette] a csipkebokornál [(batosz): gyümölcstelen tüskebokornál], mikor az Urat Ábrahám [jelentése: sokaság atyja] Istenének és Izsák [jelentése: nevetés] Istenének és Jákób [jelentése: sarokfogó vagy mást kiszorító, más helyébe lépő] Istenének mondja.

Luk. 20,38 Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert mindenek élnek ő néki

[Más fordítás: Mert Őbenne mindenki él].

Luk. 20,39 Felelvén pedig némelyek az írástudók [törvénymagyarázók] közül, mondának: Mester, jól [(kalósz): helyesen, pontosan] mondád!

Luk. 20,40 És többé semmit sem mertek tőle kérdezni.

Luk. 20,41 Monda pedig nékik: Mi módon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?

Luk. 20,42 Holott maga Dávid mondja a zsoltárok [(pszalmosz): hangszerkísérettel énekelt dal; dicsőítés] könyvében: Monda az Úr az én Úr ülj le jobbomon],

Luk. 20,43 Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.

Luk. 20,44 Dávid azért Urának mondja őt, mi módon fia tehát néki?

Luk. 20,45 És az egész nép hallására [és miközben az egész nép hallgatta őt, így szólt], és monda az ő tanítványainak:

Luk. 20,46 Oltalmazzátok meg magatokat [(proszekhó): őrizkedjetek, és óvakodjatok] az írástudóktól [a törvénymagyarázóktól]. Akik hosszú [és díszes] köntösökben akarnak járni, [és akik előszeretettel járkálnak díszes köntösökben] és szeretik [és szívesen veszik] a piacokon [és a tereken] való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első ülést, [a zsinagógákban szeretik a főhelyeket] és a lakomákon a főhelyeket [(prótokliszia): szó szerint: első helyen fekvést];

Luk. 20,47 Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből [(prophaszisz): látszatra, színlelésből szerepjátszásból] hosszan [(makrosz): hosszadalmasan, terjengősen] imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek [(perisszosz krima lambanó): ezeknél a kelleténél több, haszontalan vita előzi meg döntésüket valami mellett vagy ellen, hogy azt elfogadják, vagy befogadják].



Dicsérjétek az Urat

Isteni oltalom


Mint repdeső madársereg, úgy oltalmazza a Seregek Ura Jeruzsálemet: oltalmazza és megmenti, megvédi és megtartja. (Ésa. 31,5)

Morzsák az élet kenyeréből Összegyűjtötte: Vida Sándor


Isten ígéreteinek telt korsójából csak a hit keze tölthet. A hitetlenség kilyukasztja a fenekét (2.Kir. 4,4). 

Őszinte hitélet


„Nem mindenki, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! – megy be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” Máté 7:21.

Szigeti Jenő professzortól hallottam először a ’Jaj Istenem!’ keresztényekről. Amikor baj van, akkor, jaj, Istenem! Amikor az élet úgy kívánja, akkor büszkén, tán kérkedőn kihúzza a mellét: Én kérem szépen keresztény vagyok! Rögtön tudja, hogy X-et „megverte az Isten!” Gyönyörűen fúj gyerekkorából megmaradt szólamfoszlányokat néha Noét összekeverve Péterrel. Máskor meg felsóhajt: Jaj Istenkém, most segíts! Szó szerint idézi a Bibliából, hogy „ezer betelik, kettő nem!” – merthogy a régi öregek azt mondták, ez is benne van a Bibliában. (Egyébként nincs benne)

Nem elég! Egyáltalán nem elég! Nem elég azt mondani, hogy Uram, Uram! Kevés!

Váczi Mihály is erről írt:

Nem elég sejteni,
hogy milyen kor jön el;
jövőnket - tudni kell!

Nem elég a célt látni;
járható útja kell!
Nem elég útra lelni,
az úton menni kell!

Ha hited csak szólam – az kevés! Ha hited nem párosul tettekkel – az kevés. Ha csak addig jutsz, hogy Uram! Uram! Még nagyon az elején vagy!

Nem elég.

Nem érted? Bízz Istenben


"Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet" Péld. 3,5-6

Lehetséges, hogy most úgy érzed, egy zsákutcában vagy - anyagilag, érzelmileg, kapcsolatilag - de ha bízol Istenben és hitben tovább mész, még akkor is, ha nem látod merre, Isten fogja kikövezni az utat számodra.

Ahogy haladsz előre az úton, amit Isten rakott le eléd, egyre jobban meg fogod érteni azt. De a megértés nem feltétele annak, hogy elindulj ezen az úton. A Példabeszédek 4,18 ezt mondja: "Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, mely egyre világosabb lesz délig."

Egy nap ott fogsz állni az örökkévalóság fényében és látni a teljes képet. Látni fogod Isten célját azon az úton, amit Isten külön neked választott.

Addig is cselekedjünk úgy, ahogy a Példabeszédek 3 mondja: "Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet".

Legyél türelmes. Isten tudja, hogy mit csinál. Isten tudja, hogy mi a legjobb számodra. Ő látja a végcélt. Te nem. Mindazok a problémák, szívfájdalmak, nehézségek és késlekedések - azok a dolgok, amik miatt azt kérdezed "miért?" - egy nap mind világosak lesznek Isten szeretetének a fényében.

De addig, tanuljunk meg bízni Istenben!

Az Úr Jézus dicsérete és megvallása

Isten fegyverzete

Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által. Éppen ezért legyetek éberek teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentekért (Ef. 6,13-18)


SZEMBESÜLÉS A LYME-KÓRRAL


Szerző: Guti Tünde

Napsütéses, kora nyári napra ébredtünk. Igazi kiránduló idő!

Erre jó a szombat, nosza, menjünk valamerre!

Rövid tanakodás után eldöntöttük, hogy Gödöllő az úti cél,

bejárjuk a csodálatos, arborétumszerű birtokot és megnézzük

Sissy gyönyörű kastélyát. Jókedvűen indultunk, nem volt túl

meleg. Focilabdát is vittünk, jól jön az egy sportos családban!

Néhány órát töltöttünk ezen a mesébe illő helyen, majd egy

röpke focizás után gazdag élményekkel indultunk haza.

Itthon ment minden tovább a megszokott kerékvágásban.

Egészen addig, amíg észre nem vettem, hogy erősen viszket a

csípőm. Nem nagyon törődtem vele, de amikor már fájt is, az

arra ösztönzött, hogy meg kellene nézni, mi van ott! Mivel nem

láttam hátra, Béla és egy tükör segítségével megállapítottam,

hogy egy féltenyérnyi piros folt látszik. Este volt már, ezért

megbeszéltük, hogy másnap megmutatom az orvosnak. Igen ám,

de akkorra duplájára terebélyesedett a folt, s ijesztően változott

a színében a sötétebb és a világosabb árnyalat. Ráadásul a házi

orvosunk késő délután rendelt, így továbbra is az izgatottság és

a fájdalmak közt telt az idő.

Nem tudom, miért, de a rendelés vége felé került rám a sor.

A doktornőnk ránézett a csípőmre és elkomorodott arccal mondta:

LYME -KÓR! Egyértelműen látszik a férfitenyér nagyságú,

kokárda sávozású piros folt. Kellően megijesztett, sürgősséggel

küldött azért a gyógyszerért, ami akkor nyújt védelmet, ha a

kullancscsípés után 11 napon belül kezdik adagolni. Lázasan

próbáltam visszaemlékezni, s egyértelművé vált, hogy Gödöllőn

találkoztam a fertőzött kullanccsal. Érdekes, hogy a kirándulás

után pont 11 nappal kerültem orvoshoz…

Mivel régebben olvastam Makra Ágnes: Kullancscsípéstől a

maláriáig c. könyvét, eléggé megrémültem a ténytől! Rohantunk

férjemmel az ügyeletes gyógyszertárba, ahol a patikus átnyújtva

a gyógyszert figyelmeztetett, hogy haladéktalanul kezdjem el

szedni!

Úgy éreztem, mintha nem is velem történne mindez. Tisztában

voltam a lehetséges következményekkel: agyhártyagyulladás és

fokozatos bénulásos állapot. Este került az álom. Nem nagyon

mertünk egymáshoz szólni, Bélával együtt próbáltuk az Úr elé

borítani kétségbeesett gondolatainkat. Szinte bénító volt a jövőm

felőli aggódás!

Másnap felhívtam édesanyámat, testvéreimet és a gyülis ima

riadóláncot. Jó volt tudni, hogy sokan imádkoznak értem!

Csak az Úrban bízhattam, annak ellenére, hogy szedtem az

orvosságot, mivel annyira a határon volt a kezelés kezdete. A

félelem árnyékolta be mindennapjaimat, mi lesz a családommal,

férjemmel, négy gyermekünkkel. Közben ijesztő jelenségeket

tapasztaltam. Mintha az ujjaimból kiment volna az erő.

Egyszerűen kiestek a kezemből a tárgyak. Legyen az bármi,

amit megfogtam, észrevétlenül elejtettem. Nagyon megijedtem,

hogy elkezdődött az idegrendszeri leépülés! Úgy éreztem,

hogy versenyt futok az idővel, hiszen a 11. napon kezdtem

el szedni a folyamat visszafordítását szolgáló medicinát.

TUDTAM, HOGY CSAK AZ ÚR SEGÍTHET RAJTAM, a

tabletta az csak „gyógyászati segédeszköz”. A rettenetes

betegség bennem van és csak Isten veheti ki belőlem!

Könyörögtem, fohászkodtam, és ezt tették nagyon drága

testvéreim is.

Feszítő szorongásban teltek a hetek. A bizonytalanság

bénító súlyként akart összemorzsolni. Csak a hit és a remény

tartotta bennem a lelket: az az Úr, akiben hiszek, olyan Isten,

aki mindenható hatalmánál fogva bármit megtehet! Az Ő

kezében tudtam az életem.

Hosszú, nyomasztó időszak telt el, amikor felfedeztem,

hogy nincs fájdalom, nincs körkörös, piros folt, nincsenek

potyogó konyhaeszközök. Vajon meggyógyultam?

Próbáltam ráállni és elhinni, hogy mennyei Atyám cselekedett.

Ha ismerősök kérdeztek hogylétem felől, azt válaszoltam,

már jól vagyok! Dicsőség az Úrnak!

Az idő múlásával egyre biztosabb voltam benne, hogy

TUDOM, KINEK HITTEM! Isten az Úr, aki a hajszálon

múló életeket is meg tudja menteni! Ő az én gyógyítóm,

Ő az én megtartóm és szabadítóm!

Körülbelül 8 év távlatában is ezt vallom: az Úr az Isten!

Jézus Krisztus él, aki az út az Atyához. Csak benne lehet reménységünk!

Guti Tünde

Jó döntések


Egy fiatalember mindössze harminckét éves volt, amikor bankigazgatói állásra jelölték. Ez az előléptetés a fiatalember legmerészebb álmait is felülmúlta, de egyszersmind meg is rémítette, ezért elment az igazgatóság köztiszteletben álló idős elnökéhez, hogy tanácsot kérjen, hogyan lehet belőle jó bankelnök.

-     Mi a legfontosabb dolog, amit újdonsült elnökként tennem kell? - kérdezte az idősebb férfit.

-     Hozzon jó döntéseket! - hangzott a tömör válasz. A fiatalember egy kicsit gondolkodott, majd azt mondta:

-     Nagyon köszönöm, ez nagyon hasznos. De nem tudná egy kicsit részletesebben kifejteni? Hogyan hozhatok jó döntéseket?

A bölcs öregúr így felelt:

-     Tapasztalat.

Ekkor a fiatal elnök dühösen kifakadt:

-     De uram, én ezért vagyok itt. Nincs kellő tapasztalatom ahhoz, hogy jó döntéseket hozhassak. Hogyan szerezhetek tapasztalatot?

-     Rossz döntések - jött a válasz.

A lelki érettségre nem könnyű szert tenni. Általában egy sor hiba elkövetése által teszünk szert rá. Ne csüggedj el túlságosan, ha nem vagy képes tökéletes keresztyén életet élni most rögtön. Erről szól az elkötelezettség.

Az elkötelezettség azt jelenti, hogy még ha újra és újra elhibázod is, kitartasz, és tanulsz a hibáidból.

Ne mondj le Jézus követéséről; Ő sosem mond le rólad!
Mert Ő ilyen: „És ha egy napon hétszer vétkezel ellene, és egy napon hétszer Őhozzád térsz, mondván: Megbántam; megbocsát neked” (Luk. 17,4)

Keressetek és találtok!


Ha keresed, megtalálhatod" (1Krón 28,9).

Szükségünk van Istenre, és neki mindig van ideje a számunkra, ha keressük Őt. Senki elől nem rejtőzik el, aki színe elé kívánkozik. De nem lehet ezt a találkozást kiérdemelni, vagy kegyeit megvásárolni, egyszerűen csak keresni" kell Őt. Akik már ismerik az Urat, keressék Őt újra és újra imádsággal, hűséges szolgálattal és szent hálaadással: akkor egyre jobban kijelenti nekik szeretetét, és megáldja őket közösségével. Akik pedig még nem ismerik Őt úgy, hogy békességük forrása lehetne, induljanak el azonnal, és keressék, amíg meg nem találják Őt, mint Megváltójukat, barátjukat. Atyjukat és Istenüket.

Milyen erős biztatás ez az Ige minden keresőnek! Keressetek és találtok!" (Mt 7,7). Igen, ha Istent keresed, te is megtalálod Őt. Ha pedig megtaláltad, benne megleled az életet, a bűnbocsánatot, a megszentelődést és az üdvösséget. Keresd, keresd kitartóan, akkor nem hiába fogod keresni. Drága testvérem, keresd Őt már most! Ott, ahol vagy, és most, mert most van itt az alkalmas idő. Hajoljon meg merev térded és még merevebb nyakad, és kiálts Istenhez, az élő Úrhoz. Krisztus nevében keresd a megtisztulást és a bűnbocsánatot. Isten nem utasít el. Dávidnak fiához, Salamonhoz intézett fenti biztatása igaz, ezt e könyv szerzője is megtapasztalta. Higgy az Igének, cselekedj a szerint, s találkozásod lesz Istennel!

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből


Áldjátok Isten mindörökké tartó kegyelmét.

Kereslek Uram!

Teljes szívből kereslek Téged, ne engedd, hogy eltérjek parancsolataidtól!
Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. (Zsolt 119,10-11)

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:


Utasítsd vissza, ne engedd, hogy az elcsüggedés megölje a hitedet!  Maradj erős, és adj támasztékokat a hitednek a megerősítéséhez, azáltal, hogy olvasod, hallgatod, megérted az Én Igémet, és hogy egyetértésbe kerülsz vele, mondja az Úr. Tartsd szoros megfigyelés alatt a gondolataidat, és ahol szükséges, végezz korrekciókat, hogy erős és megkérdőjelezhetetlen hitet ápolhass magadban.  A hit a birtokodban álló legértékesebb erőforrás, és minden áron meg kell védened.

Héberekhez 11:6 Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy Ő létezik és megjutalmazza azokat, akik Őt szorgalmasan keresik.


Idézet


Csak az képes a boldogságot hirdetni, aki maga is boldog.
Paulo Coelho

Bob Gass: „Amikor a dolgok elrendeződnek”


„Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsoltárok 90:12)

Napi 12 órát dolgozott, néha még hétvégeken is. Akkor is a munkán járt az esze, amikor nem dolgozott. A felesége már belefáradt abba, hogy megpróbálja lelassítani. A férfi tudta, hogy már nem állnak olyan közel egymáshoz, mint régen. Nem akart ő eltávolodni, egyszerűen csak arról volt szó, mintha az asszony mindig az idejét akarná, és ez volt az az egy dolog, amit ő nem tudott megadni. Homályosan tudta, hogy a gyerekek nőnek, és ő kimarad mindebből. Panaszkodtak, hogy nem olvas nekik, nem játszik velük, és nem viszi el őket kirándulni. Egy idő után felhagytak a panaszkodással, és már nem is számítottak arra, hogy az életük valaha is másmilyen lehet. „Majd ráérek, ha a dolgok elrendeződnek” – gondolta.

 Amikor bűntudata támadt, ezt mondta magának: „hiszen értük teszem”. A felesége kérte, hogy járjon velük gyülekezetbe, de ő ezt mondta: „Lesz még ilyesmire elég idő, ha a dolgok elrendeződnek”.

Az orvosa mondta neki, hogy magas a vérnyomása, és magas a koleszterinszintje is – de ő azt mondta magának, hogy elég ideje lesz ezzel törődni, ha majd a dolgok elrendeződnek.

 Csendben, de hatékonyan és feltartóztathatatlanul teste felkészült arra, hogy végezzen vele. Egyszer a felesége hajnali háromkor arra ébredt, hogy nincs ott mellette. Elindult megkeresni, hogy ágyba ráncigálja. A számítógép előtt ülve találta, a feje lelógott. Megérintette, de ő nem reagált. Amikor a mentősök odaértek, azt mondták súlyos szívroham érte. A dolgok végül elrendeződtek!


A Mester itt van ma is gyógyít

2012. szeptember 2.

Ige: A szentek összegyűjtéséről


 Pál apostol a szentek egybegyűjtéséről így ír:„Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával (igéjével),hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak ((koimaó): inkább az alvás állapotára utaló szó). Mert maga az Úr riadóval, arkangyal(főangyal) szózatával és isteni harsonával leszáll(alászáll) az égből (mennyből): és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe (az Úr fogadására) a levegőbe; és ekképpen(így) mindenkor az Úrral leszünk. Annakokáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel(igékkel)” (1 Thess. 4,15-18)

Ézsaiás prófétán keresztül már figyelmeztet a Szent Szellem: „Mert ímé, az Úr eljő tűzben, s mint forgószél az ő szekerei (harci kocsijai gyorsak, mint a forgószél),hogy megfizesse búsulásában az Ő haragját (rájuk zúdítja lángoló haragját), és megfeddését (fenyítését) 
sebesen égő lánggal (és lángoló tűzben). Mert az Úr tűzzel ítél és kardjával minden (hús)testet (kardja mindenkit elér), és sokan lesznek az Úrtól megöltek” (Ésa. 66,15-16).

A kard – amivel ítél az Úr – az Ő Igéje: Nem olyan-e az én igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr, (vagy) mint a sziklazúzó pöröly?” (Jer. 23,29)

„Mert az Istennek beszéde (igéje) élő és ható (élő energia), és élesebb minden kétélű fegyvernél (kardnál), és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig (és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig),és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait (szándékait)” (Zsid. 4,12)

 Ezzel a kardal tud minden hívő is győzni, ezért: „… fölvegyétek, … a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde (Igéje)” (Eféz. 6,17)


Hirdethessük az Örömhírt


Azt akarja az Úr, hogy zavartalanul hirdethessük az Úr Jézusban való megmenekülést minden embernek: „Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen” (Ez. 18,23).

Ezért: „És igyekezzetek (és fáradozzatok) a városnak jólétén, (és békességén) amelybe fogságra küldettelek titeket, és könyörögjetek érette az Úrnak; mert annak jóléte lesz a ti jólétetek (annak békességétől függ a ti békességetek is)” (Jer. 29,7).

„És becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját dolgaitoknak utána lássatok, és tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok, amiként rendeltük néktek”(1 Thess. 4,11)