Luk. 20,1 És lőn [történt] azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és
az Evangéliumot [az örömhírt] hirdeti, előállnak [(ephisztémi): megjelentek, és hozzáléptek] a főpapok [vagyis a papi
fejedelmek] és az írástudók [(grammateusz): törvénymagyarázók]
a vénekkel egybe [vagyis a vének társaságában],
Luk. 20,2 És mondának
néki, így szólván: Mondd meg nékünk, [miféle felhatalmazással, és] micsoda
hatalommal [milyen hatalom birtokában] cselekszed
ezeket? Vagy ki az, aki néked ezt a hatalmat [ezt a felhatalmazást] adta?
Luk. 20,3 Felelvén
pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek; mondjátok meg azért nékem:
Luk. 20,4 A János bemerítése
mennyből vala-é, vagy emberektől [való]?
Luk. 20,5 Azok pedig
tanakodnak [és így fontolgattak;
okoskodtak] maguk közt,
mondván: Ha ezt mondjuk: Mennyből; azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát
néki?
Luk. 20,6 Ha pedig ezt
mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket: mert meg van győződve, hogy
János próféta [(prophétész): Isten
nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személy] volt.
Luk. 20,7 Felelének
azért, hogy ők nem tudják, honnét vala.
Luk. 20,8 És Jézus
monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal [és micsoda felhatalmazással] cselekszem ezeket [a
dolgokat]
Luk. 20,9 És kezdé a
népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála [vagyis ültetett] szőlőt, és
kiadá azt [bérbe]
munkásoknak [szőlőműveseknek], és hosszú időre
elutazék [idegenbe
távozott].
Luk. 20,10 És annak idején [a kellő
időszakban] elküldé (rab)szolgáját a munkásokhoz [a szőlőművesekhez], hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; [hogy adják oda neki a részét a szőlő terméséből]
a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsátják el
[és üres kézzel
elkergették].
Luk. 20,11 És még másik (rab)szolgát is külde; de azok azt is [csúffá tették], és megvervén és
meggyalázván, üresen bocsátják [és üres kézzel űzték] el.
Luk. 20,12 És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, [és sebesre verve] kiveték [kidobták]
Luk. 20,13 Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én [szeretett] szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik [és vele szemben majd csak megváltozik
viselkedésük].
Luk. 20,14 De mikor [azonban] azt [vagyis a fiút] meglátták a
munkások, [a szőlőművesek], tanakodnak, és [megbeszélték]
egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük
meg őt, hogy a miénk legyen az örökség!
Luk. 20,15 És kivetvén [kidobva] őt a szőlőből, megölték. Mit cselekszik azért a szőlőnek [a szőlőskertnek] ura azokkal?
Luk. 20,16 Elmegy és elveszti [elpusztítja;
megöli] azokat a
munkásokat [a szőlőműveseket], és a szőlőt [a
szőlőskertet] másoknak adja. És mikor ezt hallották,
mondának: Távol legyen az! [Szó sem lehet róla]
Luk. 20,17 Ő pedig reájuk tekintvén, [és
végignézve rajtuk] monda: Mi az tehát, ami meg van írva: Amely követ az építők megvetettek [(apodokimadzó): elutasítottak, és visszautasítottak, és a próbán elvetettek], az lett a szeglet fejévé [a sarokkővé]?
Luk. 20,18 Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik [vagyis össze fog zúzódni mindenki, aki arra a kőre esik]; akire pedig ez esik reá, szétmorzsolja [és agyonzúzza] azt
Luk. 20,19 És igyekeznek vala a főpapok [a papi fejedelmek] és az írástudók [törvénymagyarázók]
kezeiket ő reá vetni [és elfogni] azon órában; de
félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenük mondta e példázatot.
[Más fordítás: Az írástudók
és főpapok abban az időben lehetőséget kerestek, hogy kezüket rávessék, de féltek a néptől,
mert az megértette, hogy róluk mondta ezt a példázatot].
Luk. 20,20 Annakokáért vigyázván őreá, leselkedőket [felbérelt megfigyelőket] küldének ki, akik igazaknak
tettették magukat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek
[Más fordítás: Ezután állandóan szemmel tartották őt, és cselvető kémeket küldtek utána,
hogy Jézust a
saját szavaival fogják meg, és kiszolgáltassák és átadhassák, a hatóságnak] és a helytartó hatalmának.
Luk. 20,21 Kik [vagyis a kémek] megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és
tanítasz, és személyt nem válogatsz [és
nem nézed senki személyét; nem a
külsőre vagy tekintettel], hanem az Istennek
útját igazán [az igazsághoz ragaszkodva; az igazság alapján] tanítod:
Luk. 20,22 Szabad-é [megengedett-e]
nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?
Luk. 20,23 Ő pedig észrevévén [felismerte] álnokságukat [ravaszkodásukat; mélyére látott alattomosságuknak, és], monda nékik:
Mit kísértetek engem?
Luk. 20,24 Mutassatok nékem egy pénzt [egy dénárt]; kinek a képe és
felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.
Luk. 20,25 Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért ami a császáré, a császárnak, és
ami az Istené, az Istennek.
Luk. 20,26 És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő
feleletén, elhallgatnak. [Más fordítás: Így tehát nem tudtak belekötni szavaiba a nép
előtt, hanem elcsodálkoztak válaszán, és megdöbbenve elhallgattak]
Luk. 20,27 Hozzá menvén pedig a sadduczeusok [vallási felekezet, (szekta) de elsősorban politikai párt volt, amely a
vallási és politikai hatalmat összekapcsolta,] közül némelyek,
akik tagadják, hogy van feltámadás, és megkérdék őt,
Luk. 20,28 Mondván: Mester, Mózes megírta [vagyis előírta] nékünk, ha valakinek
testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak
testvére elvegye annak feleségét, és támasszon magot [vagyis utódot] az ő
testvérének.
Luk. 20,29 Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok
nélkül;
Luk. 20,30 A másik vevé el azért annak feleségét, és az is magzatok nélkül halt
meg;
Luk. 20,31 Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem
hagytak magot, és meghaltak.
Luk. 20,32 Mind ezek után pedig [végül] meghalt az asszony is.
Luk. 20,33 A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülük? Mert mind a hétnek
felesége volt.
Luk. 20,34 És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak [(aión):
e világ korszak] fiai házasodnak és férjhez adatnak:
Luk. 20,35 De akik méltókká tétetnek, [(tügkhanó): vagyis célba érnek] hogy ama
világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem
férjhez nem adatnak:
[Más fordítás „De akik méltónak ítéltetnek ama eljövendő világkorszakra, hogy részük
legyen a halottak közül való feltámadásban, azok nem házasodnak majd, és
férjhez sem mennek]
Luk. 20,36 Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten
fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai
Luk. 20,37 Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette [(ménüó): tudtul adta, közölte, jelentette] a
csipkebokornál [(batosz):
gyümölcstelen tüskebokornál], mikor az Urat Ábrahám [jelentése: sokaság atyja] Istenének és Izsák [jelentése:
nevetés] Istenének és
Jákób [jelentése: sarokfogó vagy
mást kiszorító, más helyébe lépő] Istenének
mondja.
Luk. 20,38 Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert mindenek
élnek ő néki
[Más fordítás: Mert Őbenne mindenki él].
Luk. 20,39 Felelvén pedig némelyek az írástudók [törvénymagyarázók] közül, mondának:
Mester, jól [(kalósz): helyesen, pontosan] mondád!
Luk. 20,40 És többé semmit sem mertek tőle kérdezni.
Luk. 20,41 Monda pedig nékik: Mi módon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?
Luk. 20,42 Holott maga Dávid mondja a zsoltárok [(pszalmosz): hangszerkísérettel
énekelt dal; dicsőítés] könyvében: Monda az Úr
az én Úr ülj le jobbomon],
Luk. 20,43 Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
Luk. 20,44 Dávid azért Urának mondja őt, mi módon fia tehát néki?
Luk. 20,45 És az egész nép hallására [és
miközben az
egész nép hallgatta őt, így szólt], és monda az ő
tanítványainak:
Luk. 20,46 Oltalmazzátok meg magatokat [(proszekhó): őrizkedjetek, és óvakodjatok] az
írástudóktól [a
törvénymagyarázóktól]. Akik hosszú [és díszes] köntösökben akarnak
járni, [és akik előszeretettel járkálnak
díszes köntösökben]
és szeretik [és szívesen
veszik] a piacokon [és a tereken]
való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első
ülést, [a
zsinagógákban szeretik a főhelyeket] és a lakomákon
a főhelyeket [(prótokliszia): szó szerint: első helyen fekvést];
Luk. 20,47 Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből [(prophaszisz):
látszatra, színlelésből szerepjátszásból]
hosszan [(makrosz): hosszadalmasan,
terjengősen] imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek
[(perisszosz krima lambanó): ezeknél a kelleténél több, haszontalan vita
előzi meg döntésüket valami mellett vagy ellen, hogy azt elfogadják, vagy
befogadják].