2012. április 30.

Vándorút


Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Két ember útnak indult. Magukkal vitték az útra lámpáikat, amelyről tudták, hogy addig tart ameddig az életük. Valamennyit mentek. Megszólalt az első:

- Hosszú út áll még előttünk. Ki tudja, hogy a végére érünk-e valaha ? Elhatároztam, mielőtt még késő lenne visszafordulok.
- Miért torpannál meg? - felelte a másik- Alighogy elindultál. Ha visszafordulsz, elveszíted mindazt, ami még előttünk áll. És különben is kihez térsz vissza? Ott nincs senki, aki visszavárna.

- Hogy egész életembe menjek?- makacskodott tovább az első. Nem, inkább visszafordulok, és nyugalomban élek. Itt éhség gyötör, ott meg bőség. Megérem az öregkort, és meghalok, ahogy mások is, éjjel álmomban, anélkül, hogy valamit éreznék.

- Akkor, egyedül folytatom az utam - szólt a másik. Talán nem megyek rajta végig, de mindent elkövetek, hogy minél nagyobb távot tegyek meg, és a fényt minél távolabbra vigyem. Az úton járás adja meg az élet értelmét. Az út végén biztosan vár valaki, és hiszem szüksége van rám.

Ha semmi egyebet nem tudok adni neki, legalább egész életemen át feléje tartok, közelségének melegében egyszerűbb lesz meghalni, és az én közelségem pedig talán melegséget áraszt rá.

S ki-ki , ment a választott irányba.
Sok-sok idő múlva, az út nagy része után, a másik fáradtan megállt. Botjára támaszkodva, gyönge látásával, a megtett út felé tekintett.
- Öreg vagyok már. De még annyi út áll előttem, mint amennyit meg tettem. Nem. Nem érek célba soha.
Távol vagyok attól, ahonnan elindultam...., és távol attól is, ahova tartok.

Levertségéből egy melegen csengő hang rázta fel:
- Nem vagy távol. Megérkeztél. Azon a napon, amikor hozzám indultál, én is elindultam feléd.
Kerestél, de én is téged. És most, amikor találkoztunk, örökre együtt maradunk.
És most megérezted, mit jelent az utazás, mert megérezted, mit jelent az élet, megtudod, hogy a halál nem igaz!

Hit Gyülekezete - Let's Gospel - Rózsakert

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:


Készítette: Lisa Szanyel
Szeretteim, kiképzési időszakban vagytok. Most kapjátok meg a kiképzést és a megfelelő felszerelést ahhoz, hogy elvégezhessétek azt, amit elétek helyeztem, amit meg kell tennetek az előttetek álló napokban. Lehet, hogy még meg is lepődtök azokon a dolgokon, amikre most készítelek fel, de meg fogom mutatni az utat. Ebben az átmeneti időben nincs helye az aggodalmaskodásnak és az attól való félelemnek, hogy nem lesztek készen. Amikor Enyém a vezető szerep, akkor a lépéseitek tökéletesen vannak elrendelve, mondja az Úr. Engedjétek, hogy Én mozgassalak titeket.

Ézsaiás 52:12 Mert ne sietséggel jertek ki, és ne futással menjetek; mert előttetek megy az Úr, és követni fog Izrael Istene!

Amen!

Ma ismet egy csodas profecia, Gyuri Naplojabol, az Ur aldasa kiserjen Benneteket, szuntelen! 

Tandem Istennel


Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Először úgy tekintettem Istenre, mint személyes megfigyelőmre, mint ítélő bírámra, aki minden hibámat szoros figyelemmel követi. Ott volt valahol, de nem igazán ismertem.

Később, amikor jobban kezdtem figyelni rá, úgy tűnt, mintha biciklitúra lenne az élet egy tandemkerékpáron, ahol Isten hátul ülve segít tekerni.

Nem emlékszem pontosan, mikor is javasolta, hogy cseréljünk helyet, de akkor nagyon más lett az élet: Ő megragadta a kormányt, én meg őrülten kapaszkodtam. Jártunk gyönyörű kertekben és sziklás helyeken. Néha eszméletlen sebességgel, és bár időnként őrültségnek tűnt az egész, Isten csak annyit mondott:

- Tekerj!

Én persze aggódva kérdeztem:

- Mit csinálsz, hova viszel?

De Ő csak mosolygott és válaszra sem méltatott. Kezdtem megtanulni bízni. Magam mögött hagytam unalmas életem és belevetettem magam a kalandba.

Amikor szóltam, hogy félek, hátradőlt és megfogta a kezem. Először nem gondoltam, hogy érdeklem, sőt úgy éreztem, tönkreteszi az életem, de Ő titkokat tud. Én megtanulom, hogy a legfurább helyeken is csak csendben tekerjek tovább. Kezdem élvezni a látványt Istennel, és amikor biztosra veszem, hogy nem bírom tovább, Isten csak mosolyog és annyit mond:

- Tekerj!

Davis Wilkerson - Jézus visszajövetele

Hit Gyülekezete-Fenséges,szent Isten -Majesty-

2012. április 29.

Ige: A beszéd


 „Ha valaki azt hiszi, hogy hívő, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a hite hiábavaló.”(Jak. 1,26)

Ige: A harag


 Tanuljátok meg szeretett testvéreim, hogy legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.

Mert ember haragja Isten igazságát nem szolgálja” (Jak. 1,19-20)

Ige: Cselekedd az Igét


 „Vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket.

Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.

Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát:

Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt” (Jak. 1,21-24)

Fortuna & Lorika.Győzött a Király..

67-es ZSOLTÁR

Kubinyi Károly - Az Úrvacsora

Kenneth & Gloria Copeland: Ne hagyd, hogy az ördög keresztbe tegyen neked


Mikor [az ördög] hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja. – János 8:44

Sokan nehezen tudják elhinni Isten ígéreteit, mert a fizikai világban sok mindent látnak, ami azoknak ellentmond. Láttak hűséges tizedfizetőket tönkremenni. Láttak beteg keresztényeket, akik nem tudták elfogadni a gyógyulásukat.

Valójában pontosabb lenne, ha azt mondanánk, hogy csak gondolják, hogy látták ezeket a dolgokat. Ugyanis egy megtévesztő működik itt a világban. Egy megtévesztő, aki ugyanazzal foglalatoskodik az Éden kertje óta: elhiteti az emberekkel, hogy Isten Igéje nem igaz.

És mivel évezredek óta ezzel foglalkozik, igazán jól érti a dolgát. Gondolj erre legközelebb, amikor megpróbálja úgy láttatni a dolgokat, mintha Isten Igéje nem működne a számodra, és amikor el akarja hitetni veled, hogy minden reményed elveszett. Mondd ezt: „Nem foglalkozom a láthatókkal. Hiszem az Igét, és nem vagyok hajlandó kételkedni benne.”

Elmondom, hogyan értem ezt. Ismered azt a bűvészmutatványt, amikor valaki bemászik egy dobozba, majd úgy tűnik, mintha a bűvész kettévágná? A saját két szemünkkel láthatjuk. Az ember lába kilóg a doboz egyik végéből, a feje pedig a másikból, és a dobozt egész egyszerűen kettévágják. Aztán a bűvész összetolja a két dobozt, és a látszólag két részre szakadt fickó egy darabban kiugrik a dobozból.

Mondd meg nekem, elhitted-e egy pillanatig is, hogy a bűvész tényleg félbevágta azt az embert? Természetesen nem! Tudtad, hogy egy trükköt, egy megtévesztést láttál, ami valójában nem is az volt, aminek látszott. Talán nem tudtad, hogyan csinálták. Talán nem tudtad megmagyarázni a dolgot. De tudtad, hogy nem lehetséges az, hogy valakit kettévágnak, majd összeragasztanak, ezért nem hittél a szemednek.

Isten Igéjéhez is így kell hozzáállnod. Meg kell tanulnod annyira megbízni benne, hogy amikor a sátán az Igének látszólag ellentmondó dolgot mutat a természetes világban, azt tudd mondani: „Igen, láttam, de nem vagyok olyan bolond, hogy elhiggyem. Ragaszkodom az Igéhez.”

Ha így teszel, a hazugság atyja soha nem lesz képes keresztbe tenni neked!

Igei olvasmány: Zsoltárok 119:89-104


Jézushoz hasonlóvá válni 2012-ben


 Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára!" (Lk 15,22) 

A tékozló fiú történetében a fiatalabb testvérrel szoktunk azonosulni, magunkat tékozló fiúként látva, ahogy megtérünk Istenhez.

Néhányan közülünk még az idősebb fiúval is azonosulunk, ráébredve, hogy bűnös módon neheztelést táplálunk azok iránt, akiket Isten kegyelmében részesít, pedig mi - helytelenül -  őket "kevésbe jó keresztényeknek" ítéljük meg, mint magunkat.

De gondoltunk-e valaha is arra, hogy Isten azt kívánja, hogy a tékozló fiú atyjával azonosuljunk, aki "nem rója fel a rosszat", miközben a látóhatárt kémleli, minduntalan reménykedve, hogy fia hazatér. (1Kor 13,5)

Ne feledjük, mi úton vagyunk, hogy Jézus által a mennyei Atyához hasonlatosak legyünk, szívünk legyen olyan, mint az övé, elménk mint az övé, figyelmünk forduljon mások felé, mint az övé. Arra hívattunk el, hogy Krisztushoz hasonlókká váljunk, s mikor hasonlítunk Jézusra, hasonlítunk az Atyára is. (Jn 10,30)

Az emberek meglátják majd bennünk a családi hasonlatosságot, mint a fiakban és lányokban. Látni fogják, hogy Atyánk érettsége mint munkálkodik bennünk és általunk. Célunk, hogy a hit atyjává, forrásává legyünk, élő példája annak, hogy az Atya milyen könyörülettel fordul mindenki felé.

Őszintén megvallom, a gondolat, hogy a hit atyjává váljak, éppoly idegenül hangzik számomra, mint számodra elhinni azt, hogy a hit forrásává érhetsz. Tulajdonképpen lehetetlennek tűnik, mégis, ez az, amivé válnunk kell.

Mi az, ami meggátol abban, hogy érettebb kereszténnyé válj 2012-ben?
Oswald Chambers-t idézve: "Nem akarsz szent lenni, vagy nem hiszed, hogy Isten szentté tehet?"

(Daily Hope by John Walker, 2011. december 30.)




Ó Te vagy Uram vágyam és örömöm.

Imádság:


Kezem a kezedbe teszem, Rád bízom magam, Istenem.
Lábam a lábnyomodba lép, Nem rémít már a messzeség.
Szívem szerelmed tölti be,
Üdvösségemnek Istene!

A nap gondolata:


Aki állandóan lelkeket akar ápolni és felebarátjainak szolgálni, annak Isten által gondozott lelket kell magában hordoznia. (Kroecker)

Napi Ige és gondolat


 Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem. (János 17:4)

Az Igében sokszor találkozunk a munka más értelmezésével is. A Biblia beszél lelki munkálkodásról is. Ez az Igével való sáfárkodást jelenti, azt az erőfeszítést, amikor másokhoz közel segítjük az Igét és megismertetjük az élő Istent velük. Jézus Krisztus kifejezetten ezzel a céllal tevékenykedett ebben a világban és tanítványait is erre a lélekmentő feladatra nevelte. A lelki munka is erőfeszítéssel jár. Imádsággal, tanítással, az Ige ellenségeivel való küzdéssel, szellemi hadviseléssel és sokszori fáradságos törődéssel párosul a keresztyén ember életében. De ahogyan fizikai munkánk eredményeiért és gyümölcseiért érdemes vállalni a munkával párosuló terhet, ugyanígy a lelki munkában is érdemes szemünk előtt tartani azokat a gyümölcsöket, amiket Istennek szolgálva teremhet életünk. Ez bátoríthat bennünket lelki munkát végeznünk. (Berencsi Balázs)

Eljött hozzám mikor még bűnben éltem.

Kenneth E. Hagin: Ő tartja az Ő Szavát


Mert amint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én Igém, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és áldott lesz ott, ahová küldöttem. - Ésaiás 55,10. 11.

Az Ésaiás 55,11 egy olyan igevers, amit állandóan használnod kellene az imáidban. Ez az imaélet gerince. Az Istentől kiment egyetlen Ige sem térhet vissza hozzá üresen.

Isten azt mondta: “Gondom van az én Igémre, hogy beteljesítsem azt.” (Jer. 1,12) A King James Biblia széljegyzete szerint: “Ügyelek arra, hogy az én szavamat végrehajtsam.” Isten be fogja teljesíteni az Ő Igéjét, ha te rendületlenül kitartasz mellette!

Imáimra akkor jöttek a leghatalmasabb válaszok, amikor Isten elé vittem az Ő Igéjét, és emlékeztettem Őt arra, hogy mit mondott. Dicsőség Istennek, Ő megtartja a Szavát.

Megvallás: Isten Igéje nem tér hozzá üresen, hanem megcselekszi, amit Ő akar, és beteljesedik ott, ahová Ő küldte. Én Isten elé viszem az Ő Igéjét imában. Isten pedig beteljesíti azt, megtartja az Ő Igéjét. És én élvezem ennek áldásait.


Smith Wigglesworth: Út a dicsőségbe


Túlcsordulásig telve

"Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig." (ApCsel.1:

 Amikor Isten ereje megszabadít, a hétköznapi létből a rendkívülibe, a természetesből a természetfölöttibe kerülünk. Emlékszel még arra a napra, amikor az Úr rád helyezte a kezét? Azt mondod: ,,Nem tehettem mást, mint hogy az Urat dicsértem." Nos ez csupán a kezdet. Most hol tartasz? Isten terve az, hogy addig növekedjél, míg el nem éred az Ő végére mehetetlen teljességét.

 Nem kell ezt mondanod: ,,Csodálatos volt, amikor Szent Szellemben megkeresztelkedtem." Ha a múltba kell tekintened ahhoz, hogy megtudjam: megkeresztelkedtél, akkor visszaeső vagy. Ha a kezdet jó volt, akkor a folytatásnak napról napra jobbnak kell lennie, amíg mindenki meg nem győződik arról, hogy a Szellem által betöltekeztél Isten hatalmával, Isten teljességével!

 Isten ébresszen fel bennünket az álomból, hogy soha ne váljunk közömbössé az Ő dicsőséges igazsága és mindenható erejének lehelete iránt!

 ALAPIGE: Zak.9:12-16
 ,,Térjetek vissza az erősséghez, reménységnek foglyai! Ma is azt hirdetem néktek: kétszeresen megfizetek néked! Mert kifeszítem Júdát magamnak mintegy kézívet és megtöltöm Efraimot; és felindítom fiaidat, oh Sion, a te fiaid ellen, oh Jáván, és olyanná teszlek, mint a hős fegyvere. És megjelent felettük az Úr, és nyila repül, mint a villámlás; az Úr Isten kürtöt fuvall, és déli szelekben nyomul elő. A Seregeknek Ura megoltalmazza őket; megemésztik és letapossák a parittya-köveket, és isznak és zajongnak, mint a bortól, és megtelnek, mint a csészék, és mint az oltár szegletei.
 És megsegíti őket az Úr, az ő Istenük ama napon, mint az ő népének nyáját, és mint korona-kövek ragyognak az ő földén."

Áldott légy,Urunk...

2012. április 28.

Ige: Megalázkodás


Példázaton mutatja be az Úr Jézus  az Isten előtti megalázkodást, és annak eredményét: „Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő. A farizeus megállván, ily módon imádkozik magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek (mint a többi ember), ragadozók (rabló), hamisak (gonosz), paráznák, vagy mint ím e vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten; dézsmát (tizedet) adok mindenből, amit szerzek. A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek! Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogysem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és aki megalázza magát, felmagasztaltatik” (Luk. 18,10-14)

Mert: „Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer” (Péld. 29,23)

A csúfolódókat ő megcsúfolja, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad” (Péld. 3,34)

Mert: „A megromlás előtt felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség előtt pedig alázatosság van (Más fordítás: Akire romlás vár, annak fölfuvalkodik a szíve, de akire dicsőség, az alázatos)” (Péld. 18,12)

Ezért jobb az: „Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja” (Jób. 22,29)  Az emberek előtti megalázkodásra mutat példát az Úr Jézus:  „Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok. Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait. Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek” (Ján. 13,13-15)

Tehát: „… Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek (mindenki) között (az) utolsó és mindeneknek (és mindenki) szolgája” (Márk. 9,35)

Az apostol is arra kéri a mindenkori hívőket, hogy:  „Teljesítsétek be [tegyétek teljessé] az én örömömet, [azzal] hogy egyenlő indulattal [egyetértésben; egyet akarva; (gondolva), közös lelkesedéssel] legyetek, ugyanazon [(agapé): Isten szerinti] szeretettel viseltetvén, egy érzésben [összeforrva], egyugyanazon indulattal lévén [ugyanarra törekedtek]. Más fordításban: [Ha igen, akkor, tegyétek meg, amire kérlek titeket! Ezzel nagy örömöt fogtok szerezni. Legyen a gondolkozásotok összhangban egymással, legyen bennetek ugyanaz az isteni szeretet egymás iránt, éljetek teljes egyetértésben, és ugyanarra a célra törekedjetek!] Semmit nem cselekedvén versengésből [vetélkedésből; önzésből; viszálykodásból; perlekedésre való hajlamból], sem hiábavaló [hiú] dicsőségből [önhittségből; se hiú dicsőségvágyból], hanem alázatosan egymást különbeknek [kiválóbbnak] tartván [többre becsülvén] ti magatoknál. Más fordításban: [Ne irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok!]” Fil. 2,2-3)

Ige: Kijelentés a meg nem tért szívről


Márk bizonyságtétele az Úr Jézus kijelentéséről így hangzik: „Amikor azután a sokaságot elhagyva bement a házba, megkérdezték tanítványai a példázatról. És monda nékik: Ti is ennyire tudatlanok (és értetlenek) vagytok-é? Nem értitek-é, hogy ami kívülről megy (be) az emberbe, semmi sem fertőztetheti meg őt (mert az nem teheti tisztátalanná)? Mert nem a szívébe megy be, hanem a gyomrába; és az árnyékszékbe kerül, amely minden eledelt megtisztít (Jézus ezzel tisztának nyilvánított minden ételt). Monda továbbá (és hozzátette): Ami az emberből jő ki, az fertőzteti meg az embert (és az teszi tisztátalanná). Mert onnan belülről, az emberek szívéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok. Lopások, telhetetlenségek (kapzsiságok), gonoszságok, álnokság (csalás), szemérmetlenség (kicsapongás), gonosz szem (irigység), istenkáromlás, kevélység (gőg), bolondság (esztelenség): Mind ezek a gonoszságok belülről jőnek ki, és megfertőztetik (és tisztátalanná teszik) az embert” (Márk. 7,17-23)

Az ember szívéről (bensőjéről, vagyis szellemi életének középpontjáról) Isten véleménye: „És (amikor) látá az Úr, hogy megsokasult (és mennyire elhatalmasodott) az ember gonoszsága a földön, és hogy (az ember) szíve gondolatának minden (szándéka és) alkotása szüntelen csak gonosz” (1 Móz. 6,5) „… mert az ember szívének gondolata (szándéka) gonosz az ő ifjúságától fogva…” (1 Móz. 8,21)

Bizony: „Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az (és javíthatatlan); kicsoda ismerhetné azt (ki tudná kiismerni)? Én, az Úr vagyok az, aki a szívet fürkészem (Én… vagyok a szívek vizsgálója) és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útjai szerint (és mindenkivel úgy bánok, ahogyan élete) és cselekedeteinek (és tetteinek) gyümölcse szerint (megérdemli)” (Jer. 17,9-10)

Erre Isten az Úr Jézus megváltásában adott megoldást. Aki Őt befogadja, az új emberré lesz, isteni természetet kap, ahogy erről Isten Igéje bizonyságot is tesz: „… mivelhogy levetkeztétek amaz ó (vagyis a régi) embert, az ő cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt” (Kol. 3,9-10)

Tehát: „Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel: Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd. (Amik mind a velük való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek parancsolatai és tanításai szerint? Amelyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta istentiszteletben [és az önkényes vallási gyakorlatokkal] és alázatoskodásban és a test (szóma: egész valótok) gyötrésében. De nincs bennük semmi becsülni való (mert valójában azonban semmi értéke és haszna nincs), mivelhogy a (hús)test, [vagyis az érzéki test] hízlalására valók (és a hústest kielégítésére szolgálnak, és öntelt felfuvalkodottsághoz vezet, mert ez a (hús)testi vágyakat nem tudja megfékezni)” (Kol. 2,20-23)

Ezért figyelmeztet így a Szent Szellem: „Semmi rothadt (bomlasztó) beszéd, (logosz: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs) a ti szátokból ki ne származzék (és ki ne jöjjön), hanem csak, amely hasznos, (és csak akkor szóljatok, ha az jó) a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak (és hogy áldást hozzon azokra, akik hallják)”. (Eféz. 4,29)

 Hát: „… vessétek el magatoktól ti is… a haragot, fölgerjedést (az indulatot), gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet (a mocskos, trágár beszédet)(Kol. 3,8)  Jakab apostolon keresztül így figyelmeztet a Szent Szellem: „Atyámfiai (testvéreim), ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen. Mert mindnyájan sokképpen (és sokat) vétkezünk. Ha valaki beszédben (logosz) nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét (szóma: valóját) is megzabolázni (és meg tudja fékezni)” (Jak. 3,1-2)

És: „Minden mérgesség (keserűség) és fölgerjedés (indulat) és harag és lárma (és kiabálás) és istenkáromlás kivettessék közületek (és legyen távol tőletek) minden gonoszsággal együtt” (Eféz. 4,31)



Ige: VÁGYÓDÁS A MENNYEI HAZÁBA


Mert tudjuk [tisztában vagyunk vele], hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol [leomlik; leoldódik, összeomlik, megsemmisül], épületünk [lakásunk, hajlékunk] van Istentől, nem kézzel csinált [nem kézzel épített; alkotott, nem mesterséges], örökkévaló [világkorszakra szóló,(aioni)] házunk [örök otthonunk (épületünk)] a mennyben. [a legfelső égben]” 2 Kor. 5,1

Mert a mi földi házunk – a hústestünk – csak sárház: „Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik (meg) és az ő angyalaiban is talál hibát: Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, akiknek fundamentumok a porban van (akik agyagházban laknak, amelynek porban van alapja), és könnyebben szétnyomhatók a molynál (és szétmorzsolják, mint a molyt)?! Reggeltől estig gyötrődnek (szétzúzzák), s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek (észrevétlen elpusztulnak) örökre. Ha kiszakíttatik belőlük sátoruk kötele (ha összeomlik sátruk), nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?” (Jób. 4,18-21)

 Mindenki meghal, vagyis mindenkinek lebomlik a hústeste, azaz a „háza” akár gazdag, akár bölcs: „Akik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek? Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek. Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla, Még ha örökké élne is, és nem látná meg a sírgödröt. De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész (pusztul) el bolond és ostoba, és gazdagságukat (vagyonukat) másoknak hagyják. (Azt képzelik), gondolatuk ez: az ő házuk örökkévaló (hogy házuk örökké megmarad), lakóhelyeik (lakásuk) nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevüket hangoztatják a földön (földeket neveznek el róluk). De a gazdag ember sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak” (Zsolt. 49,7-13)

„És látám, hogy hasznosabb a bölcsesség a bolondságnál (az oktalanságnál), miképpen hasznosabb a világosság a sötétségnél. A bölcsnek szemei vannak a fejében (és a bölcs ember nyitott szemmel jár); a bolond pedig sötétben jár (botorkál); de ugyan én megismerém (arra is rájöttem), hogy ugyanazon egy végük lesz mindezeknek (hogy ugyanaz lesz a sorsa mindegyiküknek). Annakokáért mondám az én elmémben (ezt gondoltam magamban): bolondnak állapota (sorsa) szerint lesz az én állapotom is, miért valék tehát én is bölcsebb (akkor mit ér az, hogy én bölcsebb vagyok)? És mondék az én elmémben (ezt mondtam magamban): ez is hiábavalóság! Mert nem lesz emlékezete sem a bölcsnek, sem a bolondnak mindörökké; mivelhogy a következendő időkben már mind elfelejtetnek (mindaz, ami megtörtént, feledésbe megy az eljövendő időben): és miképpen meghal a bölcs, azonképpen meghal a bolond is. Azért gyűlöltem az életet; mert gonosznak látszék nékem a dolog, ami történik (mert rossznak tartottam azokat a dolgokat, amiket véghez visznek) a nap alatt; mert mindez hiábavalóság, és a léleknek (az embernek) gyötrelme (és hasztalan erőlködés)!” (Préd. 2,14-18)

Erről így tesz bizonyságot Isten Igéje: „És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek leheletét (pnoé): Isten életet adó erejét). Így lőn az ember, élő lélekké (élőlénnyé)” (1 Móz. 2,7)

Amikor az ember a sátán szavát fogadta be Isten Igéje helyett, a következményekről ezt mondja az Úr: „Arcod verejtékével eszed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert (bizony) por vagy te s ismét porrá leszesz (és vissza fogsz térni a porba)” (1 Móz. 3,19)

És az embernek: „(Ha) Kimegyen (elszáll) a szelleme; visszatér földébe, és aznapon elvesznek (semmivé válnak) az ő tervei (okoskodása, számvetése; kételye)” (Zsolt. 146,4)

 De: „Aki felülről jött (és jön), feljebb való mindenkinél (az felette van mindenkinek). Aki a földről való, földi az és földieket szól; aki a mennyből jött (és jön), feljebb való mindenkinél (az felette van mindenkinek)” (Ján. 3,31)

Ő pedig nem más, mint a Krisztus: „mert senki sem ment fel a mennybe, hanemha (csak) az, aki a mennyből szállott alá, az embernek Fia (az Emberfia), aki a mennyben van” (Ján. 3,13)

És mert az Ádám leszármazottai, már olyanok voltak mint ő, vagyis elvesztették Istenképűségüket: „Élt vala pedig Ádám százharminc esztendőt, és nemze fiat (magához hasonlót) az ő képére és hasonlatosságára (a maga képmására) és nevezé annak nevét Séthnek. (jelentése: kárpótlás; pótlás; elrendelt, odahelyezett)” (1 Móz. 5,3)

És így: elvesztettük a mennyei polgárjogunkat: „Mert a mi országunk mennyekben van (nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk), honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk (üdvözítőül); Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos (gyarló) testünket (szómánkat: egész valónkat), hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez (szómájához: személyéhez). Amaz Ő hatalmas munkája szerint (azzal az erővel), mely által maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,20-21)

De az Úr Jézus mennybemenetel előtt ezt ígéri az övéinek: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek én bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely (hajlék) van; ha pedig nem (így) volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek (a számotokra). És ha majd elmegyek, és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz (és magam mellé) veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek” (Ján. 14,1-3)

Még a kínoszlopon függő latornak is azt mondta az Úr: „… Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban” (Luk. 23,43)

Ez a mi reménységünk: „Mely (reménység) lelkünknek (életünknek) mintegy bátorságos (biztos) és erős horgonya és beljebb hatol a kárpitnál (amely behatol a kárpit mögé). Ahová útnyitóul (elsőként) bement érettünk Jézus, aki örökké való főpap lett Melkisédek rendje szerint” (Zsid. 6,19-20)

„Azért nem csüggedünk [nem fáradunk bele, nem lankadunk meg, nem merülünk ki, nem restülünk meg, nem veszítjük el kedvünket (bátorságunkat)]; sőt ha a mi külső emberünk megromol is [tönkre is megy; elromlik, megbomlik, felemésztetik; elfogyatkozik is], a belső [emberünk] mindazáltal napról-napra megújul. [minden nap épül]” (2 Kor. 4,16)

 És hogy hol készít helyet az Úr Jézus, és milyen városban, arról így szól a Szent Szellem János apostolon keresztül: „És elvive engem szellemben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagyvárost, a szent Jeruzsálemet, amely Istentől szállott alá a mennyből. Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága (ragyogása) hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta (a kristályfényű) jáspis kőhöz” (Jel. 21,10-11)

A hit emberei ezt mindig is tudták: „Hit által (költözött át, és) lakott az ígéret földén (Ábrahám), mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival. Mert várja vala az alapokkal bíró várost (azt a várost, amelynek szilárd alapja van), melynek építője (tervezője) és alkotója az Isten” (Zsid. 11,9-10)


Hit Gyülekezete - Nálad van hazám ...

Vida Sándor: Mézcseppek:

- Szelíd: haragtól mentes
- Alázatos: hatalomvágytól mentes.

AZ ISTEN TEREMT EGY HELYZETET AHOL SZEMBESÍT A SZIVED GONDOLATAIVAL.


Készítette: Vadkertiová Mária
Isten gyakran teremt egy helyzetet csak azért ,hogy meglátjuk onmagunkat. Hogy meglátjuk a szivunk álapotát abban a korulményben, azzal az emberel kapcsolatban. Gyakran az UR nem is visszi végig azt a helyzetet ,mert más szándéka volt vele. Hirtelen minden megfordul és nem megy végbe az a helyzet.
Az emberek ilyenkor meglepodnek és elgondolkoznak.

Végig gondolják ,hogy reagáltak és hogy érezték magukat az adott ido alatt ...és vagy elszégyenlik magukat vagy béke és orom tolti el a sziveiket.

JEZUS AZ AKI NYILVANVALOVA TESZI A SZIVEK GONDOLATAIT .
EGYEDUL O TUDJA MI LAKOZIK AZ EMBER SZIVEBEN.

István a mennybe tekintett


 „Ímé látom az egeket megnyílni, és az embernek fiát az Isten jobbja felől állani” Apostolok cselekedetei 7:56.

Micsoda különbség van aközött, amikor valaki néz valamit, vagy megLÁT egy dolgot. István az égre NÉZETT és MEGLÁTTA Jézust. Ezzel kapcsolatban egy gyönyörű vers jutott eszembe, amit soha nem bírok elérzékenyülés nélkül elolvasni. Itt Ámon, az ács szeme nyílott meg. És amint nézte JÉZUST, meglátta Őt a trónon. Ma ezt a szép verset írom le neked. Kívánom, hogy sorai lelked mélyéig hatoljanak!

Túrmezei Erzsébet: Ámon, az ács

Két szálfát hoztak Ámon udvarára
és szólt a főpap: „Ámon, jól figyelj:
Kereszt legyen. Ne félj! Meglesz az ára.
Durva, nehéz… Ne faragj rajt' sokat.
Sürgős.” És Ámon munkához fogott.
Fejszecsapások hullottak a fára.
Akkor hajnalodott.

Felkelt az asszony is, a gyermek is.
„Édesapám, milyen két furcsa fa.
Mi lesz belőle?” „Eriggy Salomé,
ne is kérdezd!”– döbben föl az apa
Kis Salomé vidáman elszalad.
Milyen erős a nemrég béna láb!
De jó is volt Jézushoz vinni őt,
követve szívük halk sugallatát.
Csodálatos volt az a pillanat!

Ámon dolgozik. Készül a kereszt.
Nehéz a szíve. Ki is hordja majd?
Valami gyilkos, lator, lázadó
nyomorult emberteste függ le rajt.
Akárkié, annak nem hirdetett
bocsánatot szelíd Názáreti,
mint őneki.
A kis Salomé sírva jő megint:
„Édesapám, ne ácsold azt a fát,
valami úgy fáj a szívem körül.”
Ámon, az ács, verejtéket törül.

És két pribék cipeli már tova.
„Hová, emberek? Csak azt, hogy hova
kinek? Szóljatok! Két kérges kezem
keresztet, mást mindennap annyit ácsolt,
de soha semmit ilyen nehezen!”
„Eh, valami hamis próféta volt.
Jézus. Hiszen hallhattad a nevét.
Nem emlékszel rá?” „Jaj! emlékezem.”

„Ámon, vidd már a pénzt. Kell a kereszt.
Durva, nehéz. Éppen jó lesz neki.
Ha igazán Isten fia, ne félj,
majd leszáll róla a Názáreti.
Őrajta lesz, nem a te válladon.”
Ámon csak áll, csak áll, s két szót dadog
szünettelen: „Nem adom. Nem adom.”
„Megvettük, Ámon. Mi közünk veled?
Ácsolhatsz egyet önmagadnak is.
Ma az ács fia, holnap meg az ács.”
„Nem, nagyurak, kérlek, ma engemet.
Énrám sújtson le ostor, kalapács!
Ártatlan Ő. Annyit vétkeztem én.
A gyermekemet gyógyította meg!
Ha vért akartok, itt van az enyém!”
„Elég volt, Ámon. Vidd a pénzedet.”

Kavargó, lármás, gyülevész menet.
Látni akarnak, egymáson taposnak.
„Ni hogy' vérzik! Ni már megint verik!
Odanézzetek, már megint leroskad!”
Ki hederítne rá, hogy valaki
ott tördeli kezét a vad menetben:
„Nem az övé! Az enyém, az enyém!
Nekem adjátok! Az az én keresztem!”

Csak másnap reggel vetődik haza.
Semmit se szól, semmit se kérd az asszony.
A nagy kereszt ott állt a Golgotán
s ő fenn maradt, hogy álmatlan virrasszon,
és faggassa a kereszt titkait,
a nagy keresztét… hiszen az övé volt…
ő ácsolta… Virrasztott végtelen,
míg el nem kezdett pirkadni az égbolt.
Most hazajött. Az asszony is remeg.
Egymásra néznek; sír bennük a bánat.
Szívükbe hasít az a kacagó,
boldog gyermekhang. Szegény Salomé,
szegény, ó mit se sejt. „Édesapám,
álmomba' láttam ám édesapámat!
Ékes királyi széket faragott
két nagy-nagy fábul. S az Úr Jézus ráült.
Koronája volt. De egész olyan volt,
mint mikor meggyógyította a lábom.
Fényes angyalok álltak körülötte
és uralkodott az egész világon.
Édesapám, úgy-e gyönyörű álom?”

Ámon sötét szeme látóra tágul:
„Királyi széket… faragtam neki…
és uralkodik az egész világon?
Királyi szék lesz véres keresztfábul…
A te váltságod az Ő vére, Ámon.
Igen, kis Salomém, egyetlen lányom,
gyönyörű álmod volt: próféta-álom!”


3 ének Hajdúhadházról

Keresztény udvarlás...


Ismerek egy gyülekezetet, ahova elmehetnénk beszélgetni.

Örvendezzetek

Készítette: Lisa Szanyel

Örvendezzetek ti igazak, az Úrban, mert az igazakhoz illik a dicséret.
Ámde az Úr szemei az Őt félőkön, azokon, akik az Ő kegyelmében bíznak, Hogy kimentse őket a halálból, és az éhségben is eltartsa őket. Lelkünk az Urat várja, Ő a mi segítségünk és pajzsunk. Őbenne vigad a szívünk, mert az Ő szent nevében bíztunk! Legyen, Uram, a Te irgalmad rajtunk, amiképpen bíztunk Tebenned. Zsoltarok 33:1. 33:18-22.

Amen!

Kedves Testvereim, az Urban, Aldott, szep hetveget kivanok Nektek, az Ur szereteteben :)
Kuldom a csodalatos Igekhez, az egyik kedvenc, gyonyoru viragomat neve: Sunny Beauty :

Benső tanúságtevőnk



"Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: "Abba, Atya! Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk."(Róm 8,15-16)

Tegyük fel a következőt:
Egy nyugalmas hangulatú étteremben üldögélsz, amikor egy idősebb férfi kissé kötekedővé válik és hangos beszéde által bekúszik a negatív hangulat az étkezőbe. .

Éppen akkor foglal helyet Mrs. Jones néhány barátjával. Ünnepi hangulatban vannak, nevetgélnek, ölelkeznek, sőt derűsen üdvözlik a körülöttük vacsorázókat is.

Buli van, ahová mindenki hivatalos! Örömük kiárad és betölti az egész termet, még a kötekedő idős férfi is mosolyog és nevet.

Energiájuk megváltoztatja a teljes hangulatot, és felkelti a vágyat másokban is, hogy csapatuk része legyen.

Mrs Jones csak egy pillanatképe saját magunknak, amikor engedjük, hogy Isten tökéletes szeretete kiűzze a félelmet az életünkből (1Ján 4,18). Szeretetben élünk, ami azt jelenti Istenben élünk, és Istennek ez a szeretete teljes, mivel Ő bennünk él (1Ján 4,16).

Isten Szentlelke tanúskodik a lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk (Róm 8,15-16). Jézus öröme pedig, mely bennünk munkálkodik, kiáraszt egy erőlködés nélküli tanúságot Isten bennünk lévő életéről.

A mi célunk Jézusban az, hogy oly módon megragadjuk Isten kegyelmét, hogy a szeretet és öröm, amit megtapasztalunk, ragályos legyen, szétáradjon a körülöttünk levőkre, és vágyat ébresszen bennük, hogy csatlakozzanak a mi családunkhoz - Isten családjához.

Szivünkben feltámadt a fény

Életcseppek


Minden negatív dologra, amit magunkra mondunk, Istennek van egy pozitív válasza. Azt mondod, hogy: "Nem tudom kiszámítani a dolgokat." Isten mondja: "Egyengetni fogom ösvényeidet." (Péld. 3,5-6)

A kertész


Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
A reggeli órákban a kertész kiment, hogy gondozza kertjét. Az egyik ribizli bokornak túlságosan nagyra nőttek az ágai és félt, hogy nem fog termést hozni ezért visszametszette őket. Ahogy visszavágta ágait, a végénél nedves lett, olyan mintha sírna a bokor. A kertész úgy érezte mintha beszélne hozzá és ezt mondaná:

„Ó, kertészem hogy tehetsz ilyet velem? Azt gondoltam, hogy a barátom vagy, aki szeretettel gondot visel rólam, mióta csak elültettél. Nem látod, milyen szépen fejlődök? Már majdnem fele akkorára nőttem, mint a kerítés melletti fák és nemsokára olyan nagy lehetek, mint ők. De te most levágtad ágaim és szépséges leveleim odalettek. Csalódott és keserű vagyok, hogy így bánsz velem...„

Erre a kertész szelíd, szeretetteljes hangon így felelt:

„Kérlek, ne sírj! Szükséges volt megmetszeni téged. Nem azért ültettelek, hogy nagyra nőj és árnyékot adjál, hanem, hogy termést hozzál. A fák, a kerítés mellett hiába nagyok, de nem képesek termést hozni, ellenben veled. Ha nem vágom vissza ágaidat, akkor minden erőd elmegy arra, hogy nagyobbra nőj, de akkor nem lennél képes termést hozni. Ne aggódj, egy napon hálás leszel azért, amit tettem. Lehet, hogy most még nem érted de bízz bennem és javadra lesz. Nagyon hálás leszel amikor meglátod a termésedet!”

Az évek során a kertésznek egyre több kertre kellett ügyelnie. Arról álmodozott, hogy egy napon rábízzák az egyik arborétum gondozását. Úgy tűnt, hogy álma megvalósul, de végül - nem tudni milyen okból - egy másik kertész kapta meg az állást, akinek fele annyi tapasztalata sem volt mint neki. A kertész nagyon elszomorodott és Istenhez kiáltott:

„Istenem, hogyan tehetted ezt velem? Hosszú évek munkája és fáradozása, erre egy ilyen ember kapja meg ezt az állást. Azt hittem, hogy segítségemre leszel és támogatsz, hogy előrébb jussak és pont a cél előtt teszed ezt? Miért vagy ilyen kegyetlen, mivel érdemeltem ki?”

Isten gyöngéd hangon így felelt: „A te életedben Én vagyok a kertész!”

Ekkor a kertésznek eszébe jutott, hogy évekkel ezelőtt, ő mit mondott a bokornak...

Sokszor van az, hogy az ember úgy érzi, megrekedt az élete. De Isten útjai kifürkészhetetlenek. Ő még a legrosszabb dolgot is a javunkra tudja fordítani. Ismer minket és a javunkat akarja. Nekünk végeznünk kell a ránk bízott feladatot és bízni Istenben, hogy Ő vezérli életünket és soha nem hagy cserben, még akkor sem, ha úgy érezzük. Jézus azt mondja: „Ne aggódjatok életetekért!” Máté evangéliuma 6:25

Indokok, hogy Krisztusban Higgyünk Egy Vallás Helyett


1. Krisztust Megismerhetjük és Megbízhatunk Benne
Krisztus több mint egy rendszer, hagyomány vagy hit. Ő egy Személy, aki ismeri a szükségeinket, érzi a fájdalmainkat és együtt érez a gyengeségeinkkel. Bizalmunkért cserébe Ő bűneink megbocsátását ajánlja, azt hogy közben jár értünk, és hogy az Atya elé visz minket Sírt értünk, meghalt értünk és feltámadt a halálból, hogy bebizonyítsa mindazokat, amiket Magáról állított. A halál legyőzésével megmutatta nekünk, hogy megmenthet minket a bűneinktől, élhet rajtunk keresztül ezen a földön, és végül biztonságban a mennybe vihet minket. Felajánlja Magát ajándékul mindazoknak, akik bíznak Benne (János 20:24-31).

2. A Vallás Hinni és Tenni Kell
A vallás az, ha hiszünk Istenben, eljárunk a vallási istentiszteletekre, katekizmust veszünk, megkeresztelkedünk és úrvacsorázunk. A vallás hagyomány, rituálé, ceremónia és megtanulni a különbséget a jó és a rossz között. A vallás az, ha olvassuk és megjegyezzük a Szentírás, ha imádkozunk, adakozunk a szegényeknek, megünnepeljük a vallási ünnepeket. A vallás a kórusban való éneklés, a szegényeknek nyújtott segítség, és megjavulás a múlt hibáiból. A vallás olyasmi, mint amit a farizeusok, a Szentírás-kedvelő, konzervatív, szeparatista lelki vezetők gyakoroltak, akik eléggé gyűlölték Jézust ahhoz, hogy a halálát kívánják. Nam csak azért gyűlölték Őt, mert szakított a hagyományokkal, hogy az embereknek segítsen (Máté 15:1-9), hanem mert átlátott a vallásukon egészen a szívükig.
3. A Vallás Nem Változtatja Meg a Szívet
Jézus a vallásos farizeusokat a mosogatók egy csoportjához hasonlította, akik kívülről lemossák a poharat, de benne hagyják a koszt. Azt mondta: "Az Úr azonban ezt mondta neki: "Ti farizeusok a pohár és a tál külsejét megtisztítjátok, de belül telve vagytok rablásvággyal és gonoszsággal. Esztelenek! Aki megalkotta a külsőt, nem az alkotta-e meg a belsőt is?" (Lukács 11:39-40). Jézus tudta, hogy az ember cselekedetei megváltoztatása nélkül is lecserélheti a külcsínt (Máté 23:1-3). Tudta azt, hogy a vallásos bizonyságok és ceremóniák nem változtathatják meg a szívet. Azt mondta az egyik vallásos embernek, hogy ha valaki nem "születik újjá" a Lélek által, nem láthatja meg Isten országát (János 3:3). Azonban a legtöbb vallási vezető egészen a mai napig elfelejti, hogy míg a vallás figyelmet fordíthat a külső megjelenésre, egyedül Krisztus változtathatja meg a szívet.
4. A Vallás Felnagyítja Az Apró Dolgokat

Jézus azokhoz a vallásosakhoz szól, akik elvesztek a részletekben, amikor azt mondta: "De jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságos ítéletet és az Isten szeretetét, pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhanyagolni!" (Lukács 11:42). Jézus látta a hajlandóságunkat, hogy szabályokat hozzunk és az "erkölcsileg helyes" viselkedésre figyeljünk ahelyett, hogy arra a fontosabb kérdésre figyelnénk, hogy miért akarunk jobbak lenni. Miközben a farizeusok jók voltak abban, hogy a tudást annak logikai következményeiig véghezvigyék, megfeledkeztek arról, hogy Istent nem érdekli az, hogy mennyit tudunk, amíg nem tudja, hogy mennyire törődünk. Erre a fontosabb "miért"-re gondolt Pál apostol is, amikor azt írta: "Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom... És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból." (1 Korinthus 13:1,3).

5. A Vallás Az Emberi Elfogadást Ajánlja és Nem Istenét
Jézus a legerősebb kritikát azokra a vallásos emberekre tartogatta, akik lelki jó hírüket arra használták, hogy társadalmi figyelmet és tiszteletet szerezzenek. Ezeknek az embereknek Jézus azt mondta: "Jaj nektek, farizeusok, mert szeretitek a főhelyet a zsinagógában, és a köszöntéseket a tereken!" (Lukács 11:43). Azután a tanítványokhoz szólva azt mondta a farizeusokról: "Mindent csak azért tesznek, hogy feltűnjenek az embereknek: megszélesítik imaszíjaikat, és megnagyobbítják ruhájuk bojtjait;" (Máté 23:5). Jézus tisztán belelátott a vallásos gyakorlatba, amely szerint az ember véleménye sokkal fontosabb és kívánatosabb, mint Isten elfogadása.

6. A Vallás Kétszínűvé Tesz Minket
Jézus azt mondta: "Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok: az emberek mit sem sejtve járnak felettük!" (Lukács 11:44). Mi tűnik jobban annál, mintha szépen felöltözünk, eljárunk az istentiszteletekre, és olyan dolgokat cselekszünk, amelyek tisztességesnek, Istenfélőnek tüntetnek fel minket? Mégis mennyi vallásos tudós, szolgáló és hűséges követő tagadta meg a tiszteletet és bátorítást a feleségétől, a figyelmet a gyerekeitől, és a szeretetet az ellenfeleitől? Jézus tudta azt, amit mi gyakran elfelejtünk: "Ami jónak tűnik, még lehet gonosz szívű."
7. A Vallás Megnehezíti a Nehéz Életet
Mivel a vallás nem változtathatja meg a szívet, ezért törvényekkel és elvárásokkal próbálja irányítani az embereket, amelyeket még azok a hitbuzgók sem tudnak megtartani, akik értelmezik és alkalmazzák a szabályokat. Erre a "teher tényezőre" gondolva mondta azt Jézus: "De ő így válaszolt: "Jaj nektek is, törvénytudók, mert megterhelitek az embereket elhordozhatatlan terhekkel, de magatok egyetlen ujjal sem érintitek azokat." (Lukács 11:46). A vallás nagyon jó abban, hogy a helyes viselkedés és kapcsolatok magas elvárásait leírja, azonban gyenge abban, hogy valós és kegyes segítséget nyújtson azoknak, akik felismerik, hogy nem tudtak megfelelni azoknak az elvárásoknak.

8. A Vallás Megkönnyíti, hogy Megtévesszük Magunkat
Viccesen szokták mondani: "Szeretem az emberséget. Csak az embereket nem állhatom ki." a farizeusok hasonló gondolat szerint éltek, azonban az nem volt vicces. Jézus szerint, a farizeusok azzal büszkélkedtek, hogy a prófétákat tisztelték és emlékműveket emeltek nekik. A helyzet iróniája, hogy amikor találkoztak eggyel, akkor meg akarták ölni. Barclay azt mondja: "A halott prófétákat síremlékekkel és emlékművekkel tisztelték, de üldözéssel és halállal gyalázták meg az élőket." Ezt magyarázta el Jézus a Lukács 11:47-51-ben és egy párhuzamos üzenetben a Máté 23:29-32-ben. A farizeusok bolondot csináltak magukból. Nem úgy gondoltak magukra, mint próféta gyilkosokra. A hitbuzgók nem látják magukat úgy, mint az Istent elutasítók.

9. A Vallás Elrejti Az Ismeret Kulcsát
A vallás egyik legnagyobb veszélye az, hogy nem csak magunkra, de másokra is veszélyessé tesz minket. Napjai vallásos bibliai szakértőinek Jézus azt mondta: "Jaj nektek, törvénytudók, mert magatokhoz vettétek az ismeret kulcsát: ti nem mentek be, és azokat is megakadályoztátok, akik be akarnak menni." (Lukács 11:52). A vallásosak elvették "az ismeret kulcsát" azzal, hogy elvonták az embereket Isten Igéjétől és a "szív helyes figyelmétől" azzal, hogy szükségtelen kiegészítéseket tettek a felekezetileg helyes hagyományokhoz és elvárásokhoz. Ahelyett, hogy az embereket Istenhez vezették volna, a vallásosak a figyelmet magukra és a saját szabályaikra irányították. a vallásosak azok, akik saját vallásuk hitében és cselekedeteiben bíznak, hogy megtegye azt, amit egyedül Krisztus tesz majd.

10. A Vallás Félrevezeti A Megtérteket
A Máté 23:15-ben Jézus azt mondta: "Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen pogányt zsidó hitre térítsetek, és ha ez megtörtént, a gyehenna fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál." A vallás megtértjei kétszeres veszélyben vannak. Dupla lelkesedést hoznak új életmódjukba azzal a céllal, hogy vakon megvédik vak tanáraikat. Olyan emberekben bíznak, akik felcserélték a szabályok és hagyományok rendszerét egy végtelen Megváltó kapcsolatával, megbocsátásával és életével. A vallás fontos a maga helyén (Jakab 1:26-27), azonban csak akkor, ha az Krisztusra mutat, aki meghalt a bűneinkért és most felajánlja, hogy az életét élje azokon keresztül, akik Benne bíznak (Galata 2:20Titusz 3:5).

Kelenföldi Evangéliumi Gyülekezet. 

Golgota Gospel Kórus - Jöjj, jöjj, jöjj (Joy, Joy, Joy)

2012. április 27.

Ige: Pál apostol mája érted és értem, a szeretettért


Hogy a te hitedben [és meggyőződésedben] való közösség hathatós [(energész): aktív, működő, tevékeny, és hatékony] legyen, a Krisztus ügyében, minden bennetek levő jónak [vagyis jó dolgoknak, és javaknak] megismerése [és megértése] által.

[Más fordítás: Azért imádkozom, hogy a hogy a hitünkben való közösséged, és a benned élő hit vezessen el téged azoknak a jó dolgoknak a teljes felismerésére, amiket Krisztusért megtehetünk, és ami a mienk a Krisztusban]” (Filem. 1,6 )

És így folytatódik a kijelentés: „Mert ismeritek [tudjátok] a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét [kegyelmét], hogy gazdag lévén, [mégis teljesen] szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok [gazdaggá lehessetek, ezzel mutatta meg, mennyire szeret benneteket]” (2 Kor. 8,9).

„Aki, mikor Istennek formájában [alakjában] vala [(hüparkhó): létezik, jelen van], nem tekintette [nem tartotta] zsákmánynak [ragadománynak] azt, hogy Ő az Istennel egyenlő, [nem tekintette olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell]. Hanem önmagát megüresíté szolgai formát vévén föl [szolgai alakot öltött], emberekhez hasonlóvá lévén [és külsejét tekintve olyan lett (úgy jelent meg), mint egy ember (és magatartásában is embernek bizonyult)]. Más fordításban: »hanem azzal, hogy rabszolgai alakját öltötte fel, s emberi hasonmásba öltözött, üressé tette magát, mindenről önként lemondott, és beleegyezett abba, hogy szolga legyen. Amikor a Földön megszületett és emberré lett, és valóban olyan is volt, mint egy szolga« (Fil. 2,6-7)



Ige: A minden kegyelem Istenéről

Pál apostol újra-és újra bizonyságot tesz megtérése előtti énjéről a nemzetekből megtértek, és zsidók előtt, ezzel téve bizonyságot Isten végtelen szeretetéről, és kegyelméről: „Én zsidó ember vagyok, születtem a ciliciai Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben a városban a Gamáliel lábainál, taníttattam az atyák törvényének pontossága szerint (itt kaptam nevelést az ősi törvény szigora szerint). Buzgó lévén az Istenhez, (és én is így rajongtam Istenért) miként ti mindnyájan vagytok ma: És ezt a tudományt üldöztem mind halálig (e tanítás, ez út követőit halálra üldöztem), megkötözvén és tömlöcbe vetvén (tömlöcbe juttatva) mind férfiakat, mind asszonyokat” (Csel. 22,3-4).


A Galatáknak így ír: „Mert hallottátok, mint forgolódtam [viseltem magamat] én egykor a zsidóságban [a zsidó vallásban], hogy én felette igen háborgattam [könyörtelenül üldöztem] az Isten anyaszentegyházát [kihívott gyülekezetét (eklézsiáját)], és pusztítottam azt, [és a romlására (pusztulására) törtem]. És felülmúltam a zsidóságban [a zsidó vallásosságban] nemzetembeli [fajtámbeli] sok kortársamat, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért. [mert fölöttébb (vak)buzgó követője voltam atyáim (őseim) hagyományainak]” (Gal. 1,13-14).

A római százados előtt is erről beszél: „Az én ifjúságomtól fogva való életemet tehát, mely kezdetétől az én népem közt Jeruzsálemben folyt le, tudják (és ifjúságomtól fogva ismerik) a zsidók mindnyájan. Kik tudják rólam eleitől fogva (ha bizonyságot akarnak tenni), hogy én a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus

(Más fordítás: Mivel ők kezdettől fogva ismernek, tanúsíthatják, ha akarják, hogy kegyességünk legszigorúbb irányzata szerint éltem, mint farizeus). 

Én (egykor) bizonyára elvégeztem vala (elhatároztam) magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem. Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sőt mikor megölettetének, szavazatommal hozzájárultam. És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenük (féktelen őrjöngésemben), kergettem (üldöztem őket) mind az idegen városokig is” (Csel. 26,4-5.9-11).

 De az Úr lehajolt hozzá, és szolgálatra rendelte, ezért írja: „És hálát adok annak, aki engem megerősített, a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, hogy engem hívnek ítélt (mert megbízhatónak tartott). Rendelvén a szolgálatra, Ki előbb istenkáromló (őt káromló, az övéit), üldöző és erőszakoskodó valék: de könyörült rajtam (mégis irgalmat nyertem), mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségben” (1 Tim. 1,12-13)



Ige: Nézz Jézusra


És az Úr Jézusra kell tekinteni ahhoz, hogy megértsük, amit tett velünk az Úr: „Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben” (Eféz. 1,20).  

És: „[Vele együtt] titeket is megelevenített [és életre keltett; feltámasztott], akik [megölötten] holtak valátok a ti vétkeitek [hibás lépéseitek, botlásaitok, eleséseitek] és bűneitek [céltévesztésetek] miatt, [vagyis a céltévesztés következtében]” (Eféz. 2,1).

 „De az Isten gazdag lévén irgalmasságban [és könyörületben], az Ő nagy szerelméből [az Ő nagy szeretetéért] mellyel minket szeretett [Más fordítás: De a végtelenül irgalmas Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk], hogy minket, kik meg voltunk halva a vétkek [vagyis eleséseink] miatt, megelevenített [és életre keltett] együtt a Krisztussal. (Kegyelemből tartattatok meg, (és kaptátok a megváltást); [kinek kegyelme által megszabadultatok, vagyis üdvözültetek]. És [vele] együtt feltámasztott [életre keltett] és [vele] együtt ültetett [maga mellé] a mennyekben [az ég(iek)en túliakban) minket], Krisztus Jézusban” (Eféz. 2,4-6).

 „Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által [az Ő vére árán], a bűnöknek bocsánata [és eltörlése] az Ő kegyelmének gazdagsága szerint” (Eféz. 1,7).

Mert bizony minket is: Eltemettetvén Ővele együtt a bemerítésben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe (Isten beavatkozásába, és működő erejébe) vetett hit által, aki feltámasztá Őt a halálból (vagyis a halottak közül). És titeket, kik holtak valátok a bűnökben (vagyis a hibás lépésekben, botlásokban, melléfogásokban) és a ti (hús)testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített (és életre keltett) együtt Ővele, megbocsátván minden bűnötöket (vagyis minden félre-csúszásotokat botlás vagy elhajlásotokat). „Avagy nem tudjátok-é, [hát nem értitek] hogy [mi] akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be? Eltemettettünk [azaz szellemben hasonlóvá váltunk] azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott [és életre kelt] Krisztus a halálból [vagyis a halottak közül] az Atyának dicsősége [fényessége, ragyogása] által, azonképpen mi is új életben [új állapotban] járjunk. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett [vagyis oszlopra feszíttetett] hogy megerőtlenüljön [és teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté legyen] a bűnnek teste, (az amartias szóma: a céltévesztett én) [megsemmisüljön (elpusztuljon; tétlenné; tehetetlenné váljon) a bűn hatalmában álló test (vagyis a céltévesztett én)] hogy ezután ne szolgáljunk [és ne legyünk rabszolgája] a bűnnek. [a céltévesztésnek]” (Róm. 6,3-4.6).

Így teljesedett be a prófécia: „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban! Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket! Hűséget mutatsz a Jákóbnak, irgalmasságot Ábrahámnak, amint megesküdtél atyáinknak még az ősidőkben” (Mik. 7,18-20).

„Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket. Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt” (Zsolt. 103,11-13).

Dávid így imádkozik, prófétálva a Krisztus népéről: „Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat (a te csodáidat). Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat (a te hatalmadat) e nemzetségnek (és e nemzedéknek), és minden következendőnek a te nagy tetteidet. Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat (és fölér) a (magas) égig, mert nagyságos (és hatalmas) dolgokat cselekedtél (és vittél véghez); kicsoda hasonló te hozzád (és ki olyan, mint te), oh Isten?! Aki sok bajt (kakosz: rosszat, szerencsétlenségeket, viszontagságokat) és nyomorúságot (thlipszisz: nyomást, szorítást, szorongattatást, megpróbáltatást, gyötrődést, szorongást) láttattál velünk, de ismét (és újra) megelevenítesz (újra életet adsz; életre hívsz), és a föld (feneketlen) mélységéből (vagyis az abüsszosz: a pokol feneketlen mélységéből) ismét felhozol (és kiemelsz) minket” (Zsolt. 71,17-20).

Őrizd a szívedet II.

Morzsák az élet kenyeréből Összegyűjtötte: Vida Sándor



Az óember nem a kereszt alá, hanem a keresztre való. Ha Jézussal együtt megfeszíttettél, te is diadallal kiálthatod: Elvégeztetett!

Horváth Tibor - Az élet folyója

Imádság:


Kétségek kergetnek, fájdalmak feszítenek, míg végül, hozzád, Uram, megint elindulok, megint megérkezek.
Kifosztott kezem, szétrabolt szívem, nyújtom csak feléd, Uram, hogy szeress, hogy szerethesselek.
Ámen

(Hajdú Zoltán Levente)

A nap gondolata:


Azoknak, akik Istentől munkába küldetnek, a beszéden kívül valamit tenni is kell.

Napi Ige és gondolat


 Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem. (János 17:4)

A teremtés hajnalán Isten úgy alkotta meg az embert, hogy feladatot adott neki: „Őrizd és műveld a földet!” Az ember tehát feladatot kapott Istenétől, hogy mindazokat az értékeket, amiket sikerül elérnie, azt próbálja megőrizni, s emellett továbbra is törekedjen arra, hogy újat hozzon létre munkája által, s kiművelje e világban azt, ami Ura dicsőítésére szolgál. Nemcsak a termőföld műveléséről van itt szó, hanem mindenféle dologról, ami kultúránkat alkotja.

Isten munkára irányuló parancsa kiterjed életünk valamennyi területére. Ez képezi hivatásunk alapját. Mert az Úr dicsőségére végzett munka is istentisztelet. Azzal is Istent dicsőítjük, ha feladatainkban helyt állunk és azokban nap, mint nap szorgalmasan forgolódunk. Ismerjük Mózes imádságát mindezekre nézve: „Kezeink munkáját tedd maradandóvá!” Ugyanis a munkálkodó ember legfontosabb igénye és elvárása, hogy munkája megmaradjon és teremjen új folytatást mások gyarapítására és Istene dicsőítésére. (Berencsi Balázs)