Életcseppek

Amikor Bill Gates-t, a Microsoft alapítóját, hihetetlen sikerérők kérdezték, a következő dolgokat ajánlotta minden kezdő figyelmébe. Érdemes megfontolni őket! 1. Az élet nem fair - szokj hozzá! 2. A világot nem érdekli az önbecsülése; azt várja, hogy előbb érj el valamit, utána légy elégedett magaddal. 3. Nem fogsz milliókat keresni rögtön az iskola befejezése után, és nem leszel rögtön alelnök mobiltelefonnal. Meg kell dolgoznod érte. 4. Azt hiszed, a tanárod túl kemény? Várd ki csak, milyen lesz a főnököd! Ő nincs véglegesítve! 5. Az élet nincs szemeszterekre felosztva, és nincs nyári szünet sem. A munkáltatók nem érdekeltek abban, hogy "megtaláld önmagad". [...] A Biblia azt mondja: "Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít." (Péld. 10,4)

A cél!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Ifjú földművesek versenyeztek. Egy darab ugart kellett felszántani. Az volt a mérték, hogy kitudja a legegyenesebb barázdát szántani. A legtöbbje csak görbe barázdát szántott. Mikor a jutalom kiosztására került a sor, elhangzott a kérdés: „Hova néztél szántás közben?”

Az egyik így szólt: az eke szarvára; a másik így: az eke vasára; a harmadik a barázdát nézte, és mindegyik barázdája görbe volt. Volt közöttük egy, akinek a barázdája egyenes volt. Hát te hová néztél? – kérdezte tőle.

Én a lovak között elnéztem arra messze, az egyedül álló fára és azt tartottam mindig szemmel.- felelte a kérdezett.

Csupa ide-oda futás az életed. Hol ide, hol oda pottyansz. Miért? Azért, mert nem a végső célra nézel. Ha arra az egyedülálló célra néznél, amelyik éretted is felemeltetett, és rajta a helyetted szenvedőre, akkor életed is egyenesen haladna előre. Így telve van kilengésekkel. Most ilyen, majd amolyan emberi vélekedés mozgat, most ennek, majd annak a szavára hallgatsz, ahelyett, hogy nem lenne más gondolatod, célod, mint látni a keresztet és futni annak irányába, amelyet Ő jelölt ki számodra. Halld meg csak Isten Igéjét! Nézz a hitnek elkezdőjére, Jézusra, aki megvetve a gyalázatot keresztet szenvedet, és ha így nézel, akkor kitartással futod meg az előtted lévő küzdőtért

A bányász lámpája

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

A sóbányász naponta leszállt a föld gyomrába, hogy munkáját elvégezze. Felszerelése nagyon egyszerű volt: egy lámpa és egy csákány.
Egyik este, amikor munkája végeztével a felszínre igyekezett, egy tekervényes és szűk folyosón elejtette a lámpását, ami összetört.

Az első pillanatban a bányász még örült is a kárnak: - Végre megszabadultam tőle! Mindenhová magammal kellett vinnem, vigyáznom kellett, hogy hová teszem, és még a munka közben is figyelnem kellett rá. Egy gonddal kevesebb, sokkal szabadabbnak érzem magam. Végül is, ezen az úton már évek óta járok, csukott szemmel is kitalálok.

Az emlékezet azonban hamarosan cserben hagyta. A sötétben minden egészen más volt. Pár lépés után nekiment a falnak.
Talán máris eltévesztette az utat? Hogy lehet, hogy ilyen hamar eltévedt? Megpróbált visszatérni a kiinduló ponthoz, de csakhamar ott állt a vízgyűjtő partján, ahonnan elindult.

- Nem is lehet olyan mély - gondolta magában -, de ha beleesek, biztosan megfulladok.

Óvatosan lekuporgott és elindult négykézláb. Nemsokára vérzett a keze és a térde. Tehetetlenségében sírva fakadt, mert hiába igyekezett, alig jutott előre.
Nagy vágy fogta el a lámpája után. Nem maradt más választása, várakoznia kellett türelmesen, hátha leszáll hozzá valaki, hogy megkeresse és legalább egy gyertya csonkjával kisegítse.
”Az én lábamnak szövétneke a Te Igéd, és ösvényemnek világossága.” Zsoltár 119,105

Kiss Kata: A Föld dala

A szivárgó cserépedény.

Készítette: | Győzedelmes Gyülekezet

Kínában egy vízhordozónak volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított.

A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment, minden nap a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta. De a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak félannyit tudott teljesíteni. A két év keserűség után egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál.

- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.

A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:

- Észrevetted, hogy az ösvényen virágok csak a te oldaladon nyílnak, s a másik cserép oldalán nem? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a fogyatékosságodról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk, a saját különleges hibáinkkal. De ezek a törések és hibák teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk magunkat és mindenki mást is olyannak, amilyen, s meglátni a jót másokban. Hiszen Isten szemében mindennek és mindenkinek egyedi, fontos és áldott helye és feladata van! 

Érte ébred fel a Nap!!.megtérést mindenkinek ébredéseket nemzeteknek csi...

Ige: A Szent Szellem buzdítása

Minden Istent tisztelő emberhez így szól a Szent Szellem Pál apostolon keresztül: „Intelek azért [buzdítalak tehát] mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, [közbenjárások] esedezések, hálaadások [Istennel való társalgásokat] minden emberekért

[Mindenekelőtt arra kérlek benneteket, imádkozzatok minden emberért! Könyörögjetek Istenhez, kérjétek, hogy adja meg, amire szükségük van, és adjatok hálát érte, amikor megadja], Királyokért és minden méltóságban [és minden hatalomban; és minden feljebbvalóért; és minden felettesért; elöljáróért; Imádkozzatok a császárokért és mindazokért, akik hatalmat kaptak] levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel [teljeset; és komolyságban].

Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó [üdvözítő] Istenünk [színe] előtt [ezt látja nemesnek, ezt fogadja szívesen a mi megmentőnk, az isten]” (1 Tim. 2,1-3)

Ige: Miért imádkozzunk?

Az apostol példát mutat nekünk: : „hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében. Minden erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra és hosszútűrésre örömmel; (Más fordítás: Az ő mindenen uralkodó dicsősége lehetővé teszi, hogy mindenféle képességgel felruházva olyan hatalomra jussatok, mely teljes állhatatosságra és hosszútűrésre képesít)” (Kol. 1,10-11)

„Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok.  (Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van)” (Eféz. 5,8-9)

Ez pedig: „A Szellem gyümölcse …(amely): szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” (Gal. 5,22)

Péter apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem, hogy mi a mi feladatunk a gyümölcstermésben: „Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt. A tudomány mellé pedig önuralmat, az önuralom mellé pedig állhatatosságot, az állhatatosságmellé pedig kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve. Akiben pedig ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, és elfeledkezett arról, hogy régi bűneiből megtisztult” (2 Pét. 1,5-9)

Mert: „Az igaznak (megigazultnak) gyümölcse életnek fája; és lelkeket (életeket) nyer meg a bölcs” (Péld. 11,30)

Ige: Isten akaratának megismerése

 „… ismered az ő akaratát, és meg tudod ítélni, mi a helyes, mert megtanultad a törvényből” (Róm. 2,18)

Mégpedig: „Krisztus törvényéből” (1 Kor. 9,21)

Ezért: „… ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes” (Róm. 12,2)

„Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen” (Eféz. 5,15) 

„… mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt” (Kol. 3,9-10)

Ezért: „Mindent vizsgáljatok meg; ami jó, azt megtartsátok! Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek!” (1 Thess. 5,21-22)

„Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták (romlatlanok), Istennek szeplőtlen (hibátlan) gyermekei az elfordult és elvetemedett (elfajult) nemzetség közepette (nemzedékben), kik között fényletek (ragyogtok), mint csillagok e világon” (Fil. 2,15)

„Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Mát. 5,45.48)

„Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől (teljes egészében); és a ti egész valótok (pneuma: szellemetek), mind lelketek (elmétek), mind testetek (szóma: egész lényetek) feddhetetlenül (teljes épségben, kifogástalanul, feddhetetlenül, hibátlanul) őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.

Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben (a szent életben), a mi Istenünk és Atyánk (színe) előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szentjeivel egyetemben” (1 Thess. 5,23; 3,13)

Isten igéjének fényében kell mindent (önmagunkat is) megvizsgálni, hiszen a NAP-ról így vall Dávid: „Mert nap és pajzs az ÚR, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Nem vonja meg javait az ÚR azoktól, akik feddhetetlenül élnek” (Zsolt. 84,12)

És: „Menedékem és pajzsom vagy te; igédben van az én reménységem” (Zsolt. 119,114)

csilla664 jézus jön vissza nagyon hamar közel az isteni itélet minden e...

Őrízd a szívedet I-ső rész

Hit Gyülekezete-Láttál ott(Váltságdíj)

Felkészültél?

Sok ember tiltakozik még az ellen is, hogy bárki a halálra emlékeztesse őket.

A japán nyelvben például ugyanaz a szó jelenti a négyes számot és a halált. Ezért aztán Japánban a szállodáknak nincs olyan emeletük, amelyet "negyediknek" neveznek. Ennek ellenére a harmadik emelet után ott is a negyedik következik, akárminek nevezik is.

"És amint elrendeltetett, hogy az emberek
egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet
következik, úgy  Krisztus is egyszer
áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye;"

Zsidókhoz írt levél 9.27.-28

http://www.oromhirmisszio.siteset.hu/index.php?m=1178

A TROMBITA, BILL BURNS:

Fakadjon fel hit a lelkedben! Emelkedjen új magasságokba! Most vizsgáld meg; vizsgáld meg azt a hitet, amellyel a nemes harcot harcolod. Vizsgáld meg a hitet, ami lehetővé teszi, hogy diadalmas légy. És miközben ezekben a napokban vizsgálod, a nagyobb hit pozíciójába fogsz eljutni. Mert az a hit, amit Én adtam neked, bizony csak egy mérték volt, te viszont tápláltad, vizsgáltad, hordoztad, azzal jártál, használtad, most pedig a fegyvereddé válik. Olyan fegyver lesz belőle, amivel diadalmaskodni fogsz a nehéz időkben. Ezzel a fegyverrel diadalkiáltással jössz elő, és nem a legyőzöttek jajszavával. Indulj el, nem úgy, mint egy áldozat, hanem mint egy győztes. Járj azon a földön, amit Én biztosítottam neked. Járj abban a hitben, amit Én adtam neked, és növeszd fel hatalmasra ezekben a napokban. Olyan idő van most, amelyben a szívedben elültetett hit magvai, amelyeket a kenet táplál, előjönnek és aratást hoznak az életedben, mondja az Magasságos Úr Isten.

http://gyurinaploja.blogspot.com/

Zuhanórepülés

Egy fiatalember ejtőernyősnek tanult. Első ugrása előtt a következő utasításokat kapta:

Amikor azt mondják, ugorj, akkor ugorj!

Számolj el tízig, és húzd meg a zsinórt!

Ha az ejtőernyő nem nyílik ki, bár erre kicsi az esély, akkor húzd meg a tartalék ernyő zsinórját.

Amikor földet érsz, ott lesz egy teherautó, ami visszavisz a repülőtérre.

A fiatalember jól megjegyezte ezeket az utasításokat, és beszállt a repülőre. A repülő felszállt 3300 méter magasra, és az ejtőernyősök kezdtek kiugrálni. Amikor a fiatalembernek azt mondták, hogy ugorjon, kiugrott. Aztán elszámolt tízig, és meghúzta a zsinórt. Semmi nem történt. Az ernyő nem nyílt ki. Így hát meghúzta a tartalékernyő zsinórját. Megint nem történt semmi. Ejtőernyő sehol.

Hát ez remek, – mondta a fiatalember – gondolom, a teherautó se lesz ott, amikor földet érek!

Te érezted már úgy magad, mint ez a fiatalember? Annyi kudarcban, csalódásban volt már részed, hogy nem is hiszed, hogy valami jól sikerülhet? A történetben szereplő fiatalemberrel ellentétben számunkra van remény. Jézus Krisztusban bocsánatot nyerhetünk a múlt kudarcaiért, és újra kezdhetjük. A kereszténységet szokták a „második esély evangéliumának” is nevezni, mert a bukásainknak sosem kell véglegesnek lenniük. Erről szól Isten kegyelme! Még ha az ejtőernyőink nem is nyílnak ki, mindig belezuhanhatunk  mennyei Atyánk szerető karjaiba.

http://johir.neobase.hu/content/blog/sk/Zuhanorepules

Tűz

Amikor a szeretetet keresed, Istent keresed.

Amikor Istent keresed, a szeretet után kutatsz.

Isten szeretete olyan, mint az emésztő tűz, de hol az Isten?

Metsző szél fújt a naptól kiszikkadt táj fölött, felkavarta a finom, sárga port és Nathan fáradt szemeit, száraz torkát égette. Mezítláb vonszolta magát egyre tovább a forró, hegyes köveken. Így nyomakodott át a hangos embertömegen. Izzadságcsöppek fénylettek mezítelen felsőtestén. Sok fiatal jött rajta kívül erre az összejövetelre. Bár Nathan a leányokat csak futólag üdvözölte és úgy tett, mintha figyelmet sem szentelne rájuk, annyira azért nem voltak számára közömbösek. 

          Megszámlálhatatlan korábbi találkozó emléke futott át az agyán. Zarándokok seregével újból és újból a szent helyekre zarándokolt, hogy csillapíthassa Isten és a szeretet utáni vágyát. Baál és Asera kultuszhelyei sok fiatal lelkesedését elnyerték, olyanokét, akik nem elégedtek meg azzal, hogy a napi kenyerükért keményen megdolgoznak. Nagyobb beteljesülést hajszoltak. Nathan egyike volt azoknak, akik teljesen átadták magukat az ilyenek gondtalan és sokszor fékevesztett életstílusának.

Szülei eleinte ellenezték ezt és rá akarták beszélni, hogy a kemény munka és az erkölcs józan életelvére hagyatkozzon. Nathan azonban nem tudott mit kezdeni szülei vallásával, amely erkölcsi prédikációkra, kemény munkára és hetente egyszer unalmas istentiszteletre korlátozódott. Végül azt az erős érvet érvényesítette a szüleinél, hogy „mindenki ezt csinálja”.

          Ez messzemenően igaz volt. Kevés kivételtől eltekintve az egész országban a Baál-tiszteletet ismerték el kultúrájuk részeként. Mindenfelé voltak szent szobrok és kultuszhelyek.

Maguk a politikusok és vezetők is egyetértettek az ünnepekkel, sőt részt is vettek rajtuk. Bár Nathannak sokszor kellett a lelkiismerete gyötrő szavát elnyomnia, rabul ejtette a kor irányvonala és együtt úszott a széles tömegek áramlásával.

Miközben Nathan a tömegen furakodott át, remélte, hogy elkaphatja a Baál- és Asera-papok pillantását. A hűség, odaadás, sőt a szeretet ifjonti érzései töltötték el a lelkét minden ember iránt. Számára ők barátok és hősök egyvelege voltak. Bár nem ismerte személyesen a példaképeit, tudta, hogy gondoskodtak ennek az összejövetelnek is a jó hangulatáról.

          Ennek az eseménynek most azonban másnak kellett lennie. Kortyolt a vállán függő bőr tömlőből, ide-oda öblögette kiszáradt szájában a langyos folyadékot és közben kiszínezte magában, mit tartogat számára ez a nap.

          Az ország három éve aszálytól szenvedett, a hírek szerint Illésnek, JHVH  prófétájának átka miatt. Ez az ember egyike volt azon keveseknek, akik a régi zsidó hithez konokul ragaszkodtak és nem alkalmazkodtak ahhoz a néphithez, mely éppen általánosan elterjedt.

          Most találkozót kényszerített ki a Baál- és Asera-prófétákkal itt, a Kármel hegyén, Izrael egész népe előtt. Nathan érezte, hogy valami módon összeütközés lesz ebből, de arról sejtelme sem volt, hogyan. Mindenesetre ennek az idegölő szárazságnak a közeli végében reménykedett és emellett abban is, hogy egy kicsit még szórakozhat is.

A kosszarv-tülök átható zengése kiszakította Nathant a gondolataiból és hagyta, hogy  magával sodorja a tömeg, mely a tülök hívását követte. Az egyik hatalmas sziklán egy férfi állt, a pusztai emberek ruházatába, poros teveszőr köntösbe burkolózva. Ősz haja és szürke szakálla fénylett a napfényben. Nathan éppen közelebb ért, amikor a férfi felemelte a hangját:

„Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt! Ha pedig Baál az isten, kövessétek azt!”

          Ez volt hát Illés. Nathan igyekezett a férfi arcát kifürkészni. Nem voltak őrülten fanatikus szemei, de nem volt régi, vallásos kövület sem, ám pillantása meglepte Nathant: ott állt egy ember, akinek öröm és szenvedés volt az arcára írva – egy férfi tele szenvedéllyel és méltósággal.

          Nathan a szíve mélyén megérzett valamit, amikor ennek a férfinek  a szavait hallgatta.

„Én vagyok JHVH utolsó prófétája, míg Baálnak négyszázötven prófétája van. Hozzatok két bikát! Válasszák ki az egyiket, vágják darabokra és tegyék a fára, de ne gyújtsák meg az áldozatot! Én a másik bikát készítem majd elő, a fára fogom tenni és én sem gyújtom meg.”

          Illés a tömeg széle felé fordult. Nathan követte a pillantását és látta, hogy csillogó ruháikban a Baál-próféták gyülekeztek ott. Illés hozzájuk kiáltott:

„Hívjátok hát isteneitek nevét, én JHVH nevét hívom. Amelyik isten tűz által válaszol, az az igazi Isten.”

          A tömeg hangos rikoltozással fejezte ki egyetértését és Nathan is lelkesen kiabált a többiekkel. Most aztán látványosabb előadás lesz, mint eddig bármikor! A Baál-papok belekezdtek ritmikus, hipnotizáló dallamaik éneklésébe, testüket ide-oda ringatták éppúgy, ahogyan Nathan ezt a korábbi ünnepeken már megszokta. Ezelőtt megszámlálhatatlanul sokszor hallotta ezt a zenét, de még soha sem énekelték ezt ennyien együtt. Puszta intenzitása és kifejező ereje is lenyűgöző volt. Nathan elbűvölten énekelt és ringatózott a zene ritmusára.

Kábultan nézte, hogyan vágják le és darabolják fel a fiatal bikát. Aztán a tömeget követte, mely nagy körmenetben vonult a térség egyik felén lévő, gazdagon feldíszített kőoltárhoz. A próféták egymás után lépdeltek fel a kőből faragott lépcsőkön. A levágott bikát, melyet magukkal vittek, ünnepélyesen az oltárra helyezték.

          Mint rendesen, most is megváltozott a zene. A trombita hangja mind magasabb lett és felgyorsult, majd egy hangos kiáltásra a próféták vad táncban törtek ki. Színes ruháik ide-oda lobogtak, míg a vad zene ritmusára táncoltak. Egyikük dallamos panaszdalra emelte fel a hangját és így kiáltott: „Ó Baál, hallgass meg minket!” A többiek csatlakoztak: „Ó Baál, válaszolj!” Ezt Nathan már túl jól ismerte és kezdte érezni, hogy lelkében ismét leírhatatlan érzések indulnak fel. Sokszor megtörtént már ezeknél a csúcspontoknál, hogy Nathannak könnyen sikerült valamelyik csinos leány közelébe kerülni. A szárnyaló muzsika és a szabados tánc sok gátlásküszöböt lerombolt, így aztán nem volt szokatlan hogy az emberek ösztönösen ölelkeztek.

Ma azonban Nathan bensőjébe lassan kellemetlen érzés lopózott be. Amikor az egyik fiatal leány hozzá közeledett és kezét a karjára tette, lerázta magáról és nyugtalanul ment arrább. Ilyen állapotban kóborolt össze-vissza délutánig, amikor Illés hangja ismét felhívta a figyelmét. Az éltes korú próféta csúfolta a Baál-papokat, mert istenük mindeddig nem küldött tüzet, mely az áldozatot megemésztette volna.

„Kiáltsatok hangosabban! – szólt fennhangon  -  hiszen isten! Talán gondolataiba mélyedt. Hívjátok hangosabban, hívjátok fel magatokra a figyelmét!”

          Halálos csönd függött az embertömeg felett. Nathan visszafojtotta a lélegzetét, várva, mi történik. Illés tovább kiáltott: „Tán elutazott!” Még Nathan sem tudott egy mosolyt  elfojtani zavarában. Amikor aztán Illés így folytatta: „Nem, valószínűleg csak elaludt, fel kellene  ébreszteni”, a tömegen mormogás futott végig. A Baál-próféták bőszülten és gyűlölettel meredtek Illésre.

          Egyik próféta hirtelen kiáltásban tört ki és nagy késével saját karjába vágott. Másodpercek alatt a többiek is húsukat kezdték vagdosni és így kiáltoztak: „Ó Baál, felelj nékünk!” A tömeg figyelme ismét teljesen a Baál-papokra irányult. Nathan számára lassanként tudatosult, miért is nem tudott ma igazán hangulatba jönni. Kétségei támadtak. Élete utóbbi pár évét talán egy illúzióra fecsérelte. Lelkiismerete, melynek hangját jó ideje elhallgattatta, lassan ébredezett és eszébe juttatta saját önzését.

          Mi van, ha nem Baál az igazi isten? Milyen sors várna rá azért, mert idegen istent szolgált? Nem használt-e ki másokat saját élvezetére anélkül, hogy tekintettel lett volna arra, megsebzi-e őket?

Ilyen gondolatok foglalkoztatták, miközben a délután és a Baál-próféták ereje a végét járta. Estefelé Illés mégegyszer felemelte a hangját, hogy a népet a térség másik felére gyűjtse. A Baál-papok elcsigázva, kimerülten járkáltak fel-alá. Istenüktől nem kaptak feleletet.

          Illés ellenben szótlanul fogott hozzá a tizenkét nyers, faragatlan kőből való oltár építéséhez. Fát helyezett rá, majd leölte a bikát és darabjait a fára helyezte. Aztán olyan dolgot művelt, amivel mindenki figyelmét magára vonta: amikor ezekkel elkészült, árkot vont az oltár körül és a bikát, a fát, az oltárt és mindent átitatott tizenkét vödör drága vízzel, míg minden csepegett és az árok is színig telt a vízzel.

          Aztán a tömeg közepére állt, feltekintett a felhőtlen égre és kezeit imára emelte fel:

„Ó Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izraelnek Istene, hadd ismerjék meg a mai napon, hogy te vagy Isten az Izraelben, és hogy én a te szolgád vagyok, és hogy mindezeket a te parancsolatodból cselekedtem. Hallgass meg engem, Uram, hallgass meg engem, hogy tudja meg e nép, hogy te, az Úr vagy az Isten, és te fordítod vissza az ő szívüket!”

          Illés imája egyszerűnek tűnt és nem hatott túl nagy benyomást keltőnek a Baál-próféták drámai ceremóniája ellenében. Lehetett hallani, ahogyan a víz halkan csöpögött az oltárról. Ettől eltekintve teljes volt a csend. Aztán dörgő robajjal napfény világosságú tűzoszlop zuhant le az égből és felemésztette az egész oltárt.

          Nathan egy pillanatig megrendülten, szótlanul állt és a fényesség elől eltakarta az arcát. Majd térdei összecsuklottak alatta, félelemmel vetette földre magát. Az egész tömeg egyszerre kiáltott fel: „JHVH! Ő az Isten!”

          A bénultság pillanatában Nathan számára világosság gyúlt: megcsalták, becsapták. Mind az a zene és érzéki izgalom, ami a Baál-tisztelethez vezette, álszenteskedés volt csupán. Alapjában a Baál-kultusz éppen olyan üres volt, mint amilyenek azok az élettelenné vált elvek voltak, melyektől szülei függtek. Abban a vallásban, melyet ők a számára közvetíteni próbáltak, nem volt szív és lélek  -  csak parancsok és tilalmak listája, mely soha nem volt képes megnyerni a szívét. A Baál-tisztelet, mely számára olyan izgalmas és kielégítő volt, a szeretetnek csak az érzését hozta anélkül, hogy valóban megadta volna, hogy ő tudjon szeretni vagy hogy őt viszontszerethessék.

          Helyzete tulajdonképpen még rosszabb volt. Nathan több, mint becsapott volt. Amint sírva ott feküdt a porban, tudatára jött, hogy milyen bűnös volt, amikor lelkiismerete hangját elnyomta és a többiekkel együtt egyre ismét erkölcstelen dolgokat művelt, melyek a kultuszhelyek találkozóin folytak. Mindegy, mennyire akarta bebeszélni magának, hogy ez a szeretet és a szabadság ünnepe volt, valahol mindig is tudta, hogy ez tulajdonképpen csak saját kielégülésének önző keresése volt. Ezeket a lányokat ő sohasem szerette igazán. Ha pedig valaki a másikat valóban szereti, nem akarna-e örökre vele maradni?

          Nathan felemelte könnyáztatta arcát és az oltár felé meredt. Égő áldozat látványát várta, ehelyett azonban csak a megégett föld foltját látta. JHVH tüze megemésztette az áldozatot, a fát, az összes vizet, ami az árokban volt, de még az oltár köveit is.

          Nathannak jéghideg futott végig a gerincén: „Ki ez az Isten? Ki az, aki még az oltár köveit is meg tudta emészteni? Mi tarthatna vissza egy ilyen tiszteletet parancsoló lényt attól, hogy tüzével Nathant is el ne égesse? Lehetséges, hogy törődik még mindig olyan emberekkel, mint amilyen ő is?

 Mesterünk, Jahsua kijelentette egyszer:

„Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak: és mit akarok, ha az immár meggerjedett?” (Luk.12:49)

          Beszélt még Isten lényéről is, mely a szeretet megemésztő tüze. Amikor Lelke egy ember szívében lakik és azt kitölti, az önzetlenség cselekedetiben fog visszatükröződni.

Ez az a tűz, melyet Mesterünk akart gerjeszteni. Egész földi életének ez volt az értelme és célja. Ezért halt meg és támadt fel a halálból. Azt akarta elérni, hogy Isten lénye az emberben lakjon  -  az emberek egész nemzetségében, azokban, akik teljesen átadják magukat, hogy úgy szeressenek, ahogyan Ő szeretett.

          Nathan történetét könnyen vonatkoztathatjuk a mostani időkre. Bár sokan komolyan fáradoznak, erőfeszítéseikből mégsem származik több, mint száraz hitelvek. Hiányzik belőlük az élet és a szenvedély. Mások pedig, akikben ott a sok szenvedély és buzgalom, gyakran saját kívánságaik rabszolgái. Azoknak az óhajaiknak a valóra váltásából, hogy valami valóságosat éljenek meg, érzéki kicsapongásokra adják magukat és néha mégis úgy vélik, hogy ezek az érzések Istennel való kapcsolatuk bizonyítékai.

De Isten maga a szeretet. A szeretet pedig a mások iránti önzetlen gondoskodás szenvedélyes cselekedetein keresztül fejeződik ki. Ha nincs ott ez a szeretet, Isten sincs ott. Már régen elhagyta az intézményes vallások egész sorát, melyek halott kísérletekbe kezdenek, hogy a hagyományos értékeiket merev engedelmesség útján őrizzék meg. Ez az engedelmesség nem a szívből fakad. Isten nem vállal soha sem közösséget olyan összejövetellel, ahol az ember énje vagy érzéki érzések vannak a középpontban.

Aki, mint Nathan, keres, sosem lehet biztos, hogy célba ért, ha nem látja az Ő tanítványai igaz szeretetének bizonyságtételét. Nem bízhatsz egy emberben  vagy istenben sem, ha nem szítja fel ezt a tüzet! Ha a szeretetet keresed, Istent keresed. Ha Istent keresed, a szeretet után kutatsz. Isten a szeretet. Akkor hát hol az Isten?

„Így szól a magasságos és felséges, aki örökké lakozik, és akinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét és megelevenítsem a megtörtek szívét.” (És. 57:15)

Istent csak egy alázatos nép közepette lehet megtalálni, olyanok között, akik képesek megbánni Teremtőjük ellen elkövetett bűneiket. Ott az Ő szeretetének tüze egy napon elég forrón fog égni nemcsak ahhoz, hogy lelkeket ébresszen, hanem hogy világosság legyen az egész földkerekség számára. 

 http://www.hiszed-e.eoldal.hu/cikkek/tortenetek/a-tuz.html

       http://www.zwoelfstaemme.de/Tuz.htm  

nem test és vér ellen harcolunk csilla664

Indián bölcsesség

Készítette: Az élet igazságai.

Az öreg indián meséli unokájának: tudod, minden emberben él két farkas, mindkettő uralkodni akar rajta.

Az egyiket a düh, harag, aljasság, rosszindulat, gorombaság élteti.

A másikat a szeretet, együttérzés, nemeslelkűség.

Kérdezi az unoka: Nagyapa, és melyik fog győzni?

Amelyiket eteted!

Joel Osteen pásztor: A hit akcióban

Készítette: Lisa Szanyel

A dicséret erőteljes! A dicséret aktivizálja, működésbe hozza a hitedet, mint amikor a tested aktív, mozog és ez által megerősödik.Ehhez hasonlóan a hálaadás által működésbe hozott hit is megerősödik. Szeretem, amit ez az ige mond Ábrahámról: Hitetlenség sem ingatta meg őt Isten ígéretében.

Mit jelent „inogni”?

Inogni azt jelenti, hogy előre-hátra mozogsz, ami egy nagyon bizonytalan, megbízhatatlan állapot.

A szellemi inogás, tántorgás az, amikor egyszer jobban, máskor kevésbé hiszel Isten ígéretében.

Az ingadozás megmutatkozik szavainkban és tetteinkben. Amikor Isten ígéreteivel ellentétesen beszélsz, ingadozó és bizonytalan vagy. Figyeld meg, hogy ez a vers nem azt mondja, hogy Ábrahám sosem volt hitetlen vagy sosem kételkedett. Alapvetően azt mondja, hogy sosem hagyta, hogy ezek vezéreljék vagy megingassák őt abban, amit mond, tesz vagy gondol. Ő foglyul ejtette minden gondolatát és állhatatos volt Isten dicséretében és imádásában.

A dicséret stabillá tesz és megerősít.

Határozd ma el, hogy a hitedet működésbe fogod hozni hálaadással és az Ő dicséretével egész nap! Ahogy ezt teszed, megerősödsz és azt a győzedelmes életet fogod élni, amit Isten eltervezett számodra.

Róma levél 4:20

„Hitetlenség vagy bizalmatlanság sem ingatta meg őt Isten ígéretében, de ő megerősödött hitben, ahogy dicsérte és dicsőítette Istent”

Bővített fordítás

„Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek,”

Károli Gáspár fordítás

Mondd el ezt az imát: Mennyei Atyám, áldom a neved és köszönöm az életet. Hálát adok minden lélegzetvételért. Köszönöm az egészséget, erőt és az örömöt. Dicsérlek azért, mert bőségesen kielégíted minden szükségemet, ami által én áldás lehetek mások számára. Jézus nevében, Ámen.

Joel Osteen

Két lehetőség

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Michael egy olyan típusú srác volt, aki tényleg meg tudott őrjíteni. Mindig jókedvű volt és mindig tudott valami pozitívat mondani. Ha valaki megkérdezte, hogy, hogy van, azt válaszolta:

- Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem.

Született optimista volt. Ha valamelyik beosztottjának rossz napja volt, Michael azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell néznie. Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá és azt mondtam:

- Ezt egyszerűen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan. Hogy csinálod ezt?

Michael azt válaszolta:

- Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak: Két lehetőséged van. Választhatsz, hogy jó- vagy rosszkedvű akarsz-e lenni.

- Minden alkalommal, ha történik valami, magam választhatok, hogy elszenvedője legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belőle.

- Minden alkalommal, ha odajön valaki hozzám, hogy panaszkodjon, elfogadhatom a panaszkodását vagy felhívhatom a figyelmét az élet szépségeire.

Én a pozitív oldalt választottam.

- Jó, rendben, de ez nem olyan egyszerű. - szóltam közbe.

- De, egyszerű. - mondta Michael, - az élet csupa választási lehetőségből áll. Te döntöd el, hogyan reagálsz a különböző helyzetekben. Választhatsz, hogy az emberek hogyan befolyásolják a hangulatod.

A mottóm: te döntöd el, hogyan éled az életed.

Elgondolkoztam Michael szavain. Rövid idővel később elhagytam a Tower Industry-t, hogy önálló legyek. Szem elől tévesztettük egymást, de gyakran gondoltam rá, ha úgy döntöttem, hogy élek. Néhány évvel később megtudtam, hogy Michael súlyos balesetet szenvedett. Leesett egy kb. 18 méter magas toronyról. 18 órás műtét és sok hetes intenzív ápolás után Michaelt elbocsátották a kórházból fémtámaszokkal a hátában. Mikor meglátogattam, megkérdeztem, hogy érzi magát.

Azt válaszolta:

- Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem. Szeretnéd látni a sebemet?

Lemondtam róla, de megkérdeztem, hogy mi játszódott le benne, a baleset pillanatában.

- Nos, az első, ami átsuhant az agyamon az volt, hogy a lányom - aki pár hét múlva jön világra - jól van-e? Mikor pedig a földön feküdtem, emlékeztem, hogy két lehetőségem van: választhattam, hogy élek vagy meghalok."

- Féltél? Elvesztetted az emlékezeted? - akartam tudni.

Michael folytatta:

- Az ápolók valóban jó munkát végeztek. Végig azt mondogatták, hogy jól vagyok. De mikor begurítottak a sürgősségire, láttam az orvosok és nővérek arckifejezését, ami azt jelentette: „halott ember”

És tudtam, hogy át kell vennem az irányítást.

- Mit csináltál? - kérdeztem tőle.

- Nos, mikor egy felvételis nővérke hangosan megkérdezte, hogy allergiás vagyok-e valamire, igennel válaszoltam. Az orvosok és nővérek csöndben várták a válaszom. Mély levegőt véve visszaordítottam: - A gravitációra!

Mialatt az egész csapat nevetett, elmagyaráztam nekik: az életet választottam. Tehát úgy operáltak meg, mintha élő lennék és nem halott.

Michael a tehetséges orvosoknak köszönhetően maradt életben, de csodálni való hozzáállásával is.

Tőle tanultam meg, hogy mindennap lehetőségünk van választani, teljes életet élni. Hozzáállás kérdése minden. Ezért ne aggódj a miatt, hogy mi lesz holnap. Mindennap van elég, ami miatt aggódhatsz. És a ma az a holnap, ami miatt tegnap aggódtál.

Forrás: ismeretlen

Értékes vagy

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Előadást tartott egy tanító. Kezébe vett egy 20.000 forintos bankjegyet. Felmutatta és feltett egy kérdést a hallgatóságának:

- Ki szeretné ezt a 20 ezrest?

Szinte minden kéz a magasba lendült. Azután folytatta kérdéseit:

- Mielőtt oda adnám ezt valakinek, szeretnék előtte mutatni rajta valamit. - fogta és mindenki szeme láttára összegyűrte a papírpénzt.

- Szeretné még valaki megkapni? - kérdezte. Továbbra is kezek sokasága emelkedett a magasba.

- Nos, - folytatta, - ehhez mit fognak szólni? - Az összegyűrt pénzt ledobta a földre és sáros talpú cipőjével taposni kezdte a húszezrest.

- Na, szeretné még valaki megkapni? -

A kezek továbbra is a magasban maradtak

- Kedves hallgatóim! A mai példával egy nagyon fontos leckét tanulhattunk meg. Nem számított senkinek sem, hogy mit tettem a pénzzel, továbbra is akarták, mert az értékét nem tudtam csökkenteni. Gyűrött, sáros állapotban is 20 ezer forint maradt. Ugyanígy sokszor az életünkben összegyűrnek minket és beszennyeződünk, a lelkünkbe taposnak, és olykor a mi hibás döntéseink vezetnek ehhez. Ezért sokszor úgy érezzük, hogy ennél értéktelenebbek már nem is lehetünk! De nem számít mi történt, vagy mi fog történni, Jézus szemében soha nem veszíted el az értékedet! Számára felbecsülhetetlenül értékes vagy!

Ha eddig azt hitted, hogy tetteid és cselekedeteid vagy önmagad határozod meg értékedet akkor tévedtél. Felbecsülhetetlen értékű, vagy annak számára, aki szeret Téged.

Jézus szemében a Te értéked minden hányattatásod, megkopásod és sérülésed ellenére sem csökken. Ő szeret Téged, és engedd, hogy szeretetével megújítson!

Joyce Meyer:Mi a helyes magabiztosság?

Készítette: Győzedelmes gyülekezet

18,5-7 Ezékiás bízott az Úrban, Izráel Istenében; nem volt hozzá hasonló senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána. Ragaszkodott az Úrhoz… megtartotta parancsolatait… Ezért vele volt az Úr, és minden vállalkozása eredményes volt. (2 Királyok)

Mi a helyes magabiztosság? Úgy gondolom, a helyes magabiztosság azt jelenti, hogy pozitívan állunk azokhoz a dolgokhoz, amiket meg tudunk csinálni, és nem aggódunk azok felől, amiket nem tudunk megcsinálni. Egy magabiztos ember nyitott a tanulásra, bátran átsétál az élet ajtóin, és izgalommal várja, mi rejlik az ajtón túl. Tudja, hogy minden ismeretlen, új dolog lehetőség arra, hogy többet megtudjon magáról, és kibontakoztathassa a képességeit.

A magabiztos emberek nem a gyengeségeikre koncentrálnak, hanem az erősségeiket fejlesztik a lehető legjobb szintre. Például egy tízes skálán, én körülbelül a hármast ütöm meg, ha zongorázásról van szó. Ha elég sokat, és nagyon keményen gyakorolnék – és a férjem elviselné a lármát, amit csapok – akkor egy átlagos zongoristává tudnám magam felküzdeni, aki a tízes skálán megüti az ötöst. Azonban előadóként a nyolcas szinten lehetek. Így, ha az időmet és az energiámat ebbe a képességembe fektetem, akkor eljuthatok a tízes szintre. Ha elkezded ilyen szemszögből vizsgálni a dolgokat, akkor könnyen meg fogod látni, mely területekre érdemes összpontosítani az erődet.

Mik az erősségeid? Ha nem tudod, kérd meg Istent, hogy mutassa meg neked.

Uram, ha Ezékiás képes volt Rád támaszkodni, és Benned bízni, akkor tudom, hogy ez számomra is lehetséges. Kérlek, segíts, hogy felismerjem, és a maximálisra tudjam fejleszteni az erősségeimet, ahelyett, hogy a gyengeségeimre koncentrálnék. Ámen.  

A halászokról

Készítette: Zoltán Jani

Csendesen ringatózik a hajó a tó vizén. Szép este van. A nap utolsó sugarai aranyszínűre festik a hullámokat. Enyhén fúj a szél, éppen annyira, hogy a kis vitorlást mozgásban tartsa. A halászok gyönyörködve nézik ezt a megunhatatlan szépséget, szívükben rég érzett melegség árad. Fogva tartja lényüket egy pillanatig a tenger, a vizek szeretete, az este hangulata, a csend. Lenge szellő hozza a víz érdekes, hűvös illatát. Egy-egy hullám halk csobbanással ütődik a hajó oldalának.

Hét férfi ül a hajóban. Már évek óta nem halásztak, amióta a Mesterrel rótták Izrael poros útjait. Milyen boldog idők voltak! Együtt jártak Jézussal éjjel-nappal. Mennyi csodának voltak tanúi, milyen sokat tanította őket Isten országának dolgaira. Már el sem tudták képzelni az életüket nélküle! És most még sincs velük. Egész eddigi életük felkavarodott. Összekuszálódott minden, mikor szeretett Mesterüket elfogták, és keresztre feszítették a Golgotán. Nem értették, miért kellett ennek így történnie. A borzalmas éjszakát szomorú napok követték De asszonyok hozták a csodálatos hírt: Nincs Jézus a sírban, mert feltámadott! Izgatottan szaladtak a sírhoz, és az tényleg üres volt! És azóta találkoztak is szeretett Mesterükkel! Nem hagyta őket magukra! Már biztosan tudták, hogy Ő él! Egyetlen tanítvány nem tudott felhőtlenül örülni: Péter. Örömébe mindig belevegyült az önvád keserűsége: Megtagadta Urát azon az éjszakán, esküdözve állította, hogy nem is ismeri! Hogy tudott ilyet tenni?

Most ül a hajó deszkáján, merőn nézi a sötét vizet. A hálót kivetették már. Gondolatai mindig visszaszállnak Jézushoz. Mikor megjelent közöttük, olyan boldog volt! Újra látta a szeretett arcot! Hallotta azt a drága hangot! És most már tudta, hogy Jézus él! De még nem tudott beszélni vele. Pedig nagyon szeretett volna! Lelkét égette a tagadás és elvette minden örömét. Ma is feledni akart. Elszaladni lelkiismerete elöl. Ő mondta a többieknek:

- Én elmegyek halászni!

- Akkor mi is elmegyünk veled. szedelőzködtek a többiek. Pedig nem halásztak már régóta.

De valahogy megszokták, hogy Péter a hangadó, általában hallgattak rá.

De ma éjszaka valami nem volt rendben. Hiába vetették ki újra és újra a hálót, minden alkalommal üresen húzták be. Egyetlen hal sem volt benne, még mutatóban sem. Ilyen még nem történt. Nem volt áldás a munkájukon. Már hajnalodott, amikor csüggedten fordították partnak a hajót. Kikötéshez készülődtek, amikor kiáltott valaki a partról:

- Fiaim! Van-e valami ennivalótok? - Azt gondolták, talán halat akar venni valaki. Csüggedten válaszolták:

- Nincsen!

- Vessétek a hálót a hajó jobb oldala felöl, és találtok! kiáltotta vissza az idegen.

Nem is tudtak számotadni róla, miért engedelmeskedtek. De amikor ezt megtették, a hálót már nem bírták kivonni a halak sokasága miatt. Csodálkozva néztek a partra, és Jánosban felujjongott az öröm:

- Az Úr van a parton!

Péter, ahogy ezt hallotta, felhúzta ingét, és gondolkodás nélkül úszott kifelé. Nem érdekelték már a halak, a tó, a hajó, még társai sem, akik kínlódtak a temérdek hallal. Elgyötört szíve vitte Jézus elé! Neki rendeznivalója van a Mesterrel!

Az Úr várta övéit. Ismerte lelkük minden rezdülését. Tudta, hogy fáradtak, frissen sült hallal, kenyérrel kínálta őket mert a többiek is hamar partot értek. Miután jóllaktak, Jézus szeme a messzeségbe nézett. Tekintetével átfogta a tavat, mely csillogott a reggeledésben, a rengeteg halat, mely sok pénzt ér, a masszív kis hajót, és Péterhez fordult:

- Péter Jobban szeretsz-e engem ezeknél?

Péter összerezzent a kérdésre, eszébe jutott, hogy azzal, hogy elindult halászni, visszament arra a helyre, ahonnét elhívta őt az Úr. Tudta már, miért nem fogtak semmit. Most döntenie kell, melyiket szereti jobban: munkáját, vagy az Urat? Egyiket a másikért el kell hagynia. A kettő együtt nem megy!

- Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged!

- Legeltesd az én bárányaimat! feleli Jézus.

Kis idő múlva újra kérdezi az Úr:

- Péter Szeretsz-e engem?

Péter csodálkozva nézett az Úrra:

- Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged!

- Őrizd az én juhaimat! - inti Jézus.

Igen, éppen ő volt az, aki kezdeményezte az éjszakai halászatot, aki visszavitte társait a tengerre. Lehajtotta a fejét, és újra hallotta Mestere halk hangját:

- Péter, Szeretsz-e engem?

Ez a halk, fájdalmas kérdés összetörte Pétert. Hányszor bizonygatta még a tagadás előtt is, hogy szereti Mesterét! És mégis meg tudta tenni! Háromszor is! Annyira megbánta már! Annyit sírt miatta! Ma éjszaka is meggyőződött róla, hogy már Jézus nélkül semmit nem ér az élete. És valahányszor szívébe néz, mindig azt látja, hogy ő ennek ellenére mégis szereti Urát! Sírva mondja:

- Uram, te mindent tudsz Te tudod, hogy én szeretlek téged!

- Legeltesd az én juhaimat! mondta újra Jézus, de hangja már kedvesen, megbocsátón ölelte Pétert. Eltörölve szörnyű bűne, lelke újra szabad! Könnyes szemét hálásan emeli Jézusra. Benne ígéret volt. Megértette, hogy neki már csak az lesz a feladata, hogy az Úr nyájára legyen gondja! Rálépett a neki kijelölt útra.

Mi is ebben a világban élünk, ahol számtalanszor dönteni kell: Követjük az Urat, vagy megtagadjuk? Sokszor, mint Péter, nem is akarjuk, csak a pillanat hozza úgy. Valamit kimondunk, megteszünk, és utána döbbenünk rá, milyen nagy fájdalmat okoztunk Megváltónknak. Mikor belénk döbben ez a felismerés, gyötrődő szívünket annyi mindennel próbáljuk nyugtatni! De nem megy. Hiszen csak az adhat feloldozást, akit megbántottunk. És éppen Ő jön elénk! Milyen csodálatos szeretet! Addig érintgeti szívünket, míg elindulnak a bűnbánat könnyei És akkor megbocsátón emel föl! Szent feladattal bíz meg! Meg nem érdemelt szeretet ez.

Ne féljünk bánkódni bűneink miatt! Ne akarjuk takargatni! Ne keressünk kikapcsolódást valami másban, mert akkor lelkünk békessége végképpen elveszik. Szívünk megkeményedik, és többé nem talál utat szeretett Mesteréhez. Inkább mondjuk mi is sírva: - Uram, te tudod, hogy ennek ellenére is szeretlek téged! Nincs az életemnek értelme Nélküled!

És megbocsátó szeretete újra felemel, visszaáll a régi kapcsolat, közelségének öröme betölti szívünket. Mehetünk kéz a kézben Urunkkal a kijelölt úton.

Meaghan Williams - Bless You God

Ige: Bajbajutottak megvallása

És Dávid – az életveszély közepette – így folytatja megvallását, példát adva a bajbajutottaknak: „Bizony elrejt (és megóv) engem az ő hajlékába (az Ő sátrában) a veszedelem napján; eltakar (és elrejt) engem sátrának rejtekében (sátra mélyén), sziklára emel fel (és magas kősziklára helyez) engem. Most is felülemeli fejemet ellenségeimen (így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között), akik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak” (Zsolt. 27,5-6).

 Mert az Úr: „Híveinek lábait (megőrzi, és) megoltalmazza, De az istentelenek (az Isten nélkül élők) setétségben némulnak el, Mert nem az erő teszi hatalmassá az embert, (és mert senkit sem tesz hőssé a maga ereje)” (1 Sám. 2,9).

„Mert nap és pajzs az Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget ád az Úr, nem vonja meg a jót (az Ő javait) azoktól, akik ártatlanul (és feddhetetlenül) élnek. Seregeknek Ura! Boldog ember az, aki bízik benned” (Zsolt. 84,12-13).

Bizony: „Az Úr a te őriződ, az Úr a te árnyékod (és oltalmad) a te jobb kezed felől” (Zsolt. 121,5)

Ige: Bölcsesség ajánlása

 „Mondd ezt a bölcsességnek: Én néném vagy te. És az eszességet (ítélőképességet, és a megkülönböztető képességet, a felismerést, és megértést, az értelmet, és belátást jó) ismerősödnek (rokonodnak, hozzátartozódnak) nevezd. Azért, hogy megőrizzen (figyeljen, szemmel tartson, ügyeljen, és megóvjon) téged a nem hozzád tartozó asszonytól (az ellenséges, káros, gonosz idegentől), és az ő (simulékony, álnok, csalárd és hízelkedő) beszédével (kérdéseivel, állításaival, kijelentéseivel, tanításával, prédikációjával, üzenetével, és próféciájával) a kegyelemből (ne fosszon meg, és ne raboljon ki).” (Péld. 7,4-5).

Mert aki hozzá tér, az nincs tudatában annak, hogy: „ott élet nélkül valók (vagyis a holtak szellemei, és csak árnyak,) vannak (és hogy ott csak halotti árnyak találhatóak); és (kifürkészhetetlen mélyre helyezi) az ő hivatalosait, (akiket elhív)!” (Péld. 9,18).

Ige: Isten tettének megértéséről

És az Úr Jézusra kell tekinteni ahhoz, hogy megértsük, amit tett velünk az Úr: „Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben” (Eféz. 1,20).  

És: „[Vele együtt] Titeket is megelevenített [életre keltett; feltámasztott], akik [megölötten] holtak valátok a ti vétkeitek [hibás lépéseitek, botlásaitok, eleséseitek] és bűneitek [céltévesztésetek] miatt, [a céltévesztés következtében]” (Eféz. 2,1).

„De az Isten gazdag lévén irgalmasságban [könyörületben], az Ő nagy szerelméből [szeretetéért] mellyel minket szeretett [Más fordítás: De a végtelenül irgalmas Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk]. Minket, kik meg voltunk halva a vétkek [eleséseink] miatt, megelevenített [életre keltett] együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg, (kaptátok a megváltást); [kinek kegyelme által megszabadultatok, üdvözültetek]. És [vele] együtt feltámasztott [életre keltett] és [vele] együtt ültetett [maga mellé] a mennyekben [az ég(iek)en túliakban) minket], Krisztus Jézusban” (Eféz. 2,4-6).

„Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által [árán], a bűnöknek bocsánata [eltörlése] az Ő kegyelmének gazdagsága szerint’ (Eféz. 1,7).

Mert bizony minket is: „Eltemettetvén Ővele együtt a bemerítésben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe (beavatkozásába, és működő erejébe) vetett hit által, aki feltámasztá Őt a halálból (a halottak közül). És titeket, kik holtak valátok a bűnökben (hibás lépésekben, botlásokban, melléfogásokban) és a ti (hús)testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített (életre keltett) együtt Ővele, megbocsátván minden bűnötöket (félre-csúszásotokat botlás vagy elhajlásotokat). „Avagy nem tudjátok-é, [hát nem értitek] hogy [mi] akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be? Eltemettettünk [azaz szellemben hasonlóvá váltunk] azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott [életre kelt] Krisztus a halálból [a halottak közül] az Atyának dicsősége [fényessége, ragyogása] által, azonképpen mi is új életben [állapotban] járjunk. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett [oszlopra feszíttetett] hogy megerőtlenüljön [teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté legyen] a bűnnek teste, (amartias szóma: a céltévesztett én) [megsemmisüljön (elpusztuljon; tétlenné; tehetetlenné váljon) a bűn hatalmában álló test (szóma = a céltévesztett én)] hogy ezután ne szolgáljunk [ne legyünk rabszolgája] a bűnnek. [ne legyünk a céltévesztés) rabszolgái]” (Róm. 6,3-4.6).

Így teljesedett be a prófécia: „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban! Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket! Hűséget mutatsz a Jákóbnak, irgalmasságot Ábrahámnak, amint megesküdtél atyáinknak még az ősidőkben” (Mik. 7,18-20).

„Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket. Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt” (Zsolt. 103,11-13).

Dávid így imádkozik, prófétálva a Krisztus népéről: „Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat (csodáidat). Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat (hatalmadat) e nemzetségnek (nemzedéknek), és minden következendőnek a te nagy tetteidet. Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat (fölér) a (magas) égig, mert nagyságos (hatalmas) dolgokat cselekedtél (vittél véghez); kicsoda hasonló te hozzád (ki olyan, mint te), oh Isten?! Aki sok bajt (kakosz: rosszat, szerencsétlenségeket, viszontagságokat) és nyomorúságot (thlipszisz: nyomást, szorítást, szorongattatást, megpróbáltatást, gyötrődést, szorongást) láttattál velünk, de ismét (újra) megelevenítesz (újra életet adsz; életre hívsz), és a föld (feneketlen) mélységéből (abüsszosz: a pokol feneketlen mélységéből) ismét felhozol (kiemelsz) minket” (Zsolt. 71,17-20).

Mikeás is így prófétál, és dicsőíti az Urat: „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban! Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket! Hűséget mutatsz a Jákóbnak, irgalmasságot Ábrahámnak, amint megesküdtél atyáinknak még az ősidőkben” (Mik. 7,18-20).

„Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket. Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt” (Zsolt. 103,11-13)

Tudósok Istenről.

Sekina Gyülekezet - Öröm

Morzsák az élet kenyeréből Összegyűjtötte: Vida Sándor

 A sátán ösztönözhet, de nem kényszeríthet bűnre.

Victoria Osteen: Láss túl a korlátaidon!

59,1 Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson… (Ézsaiás)

Egyik vasárnap a gyülekezeti alkalom alatt odajött hozzám egy asszony, hogy imádkozzak érte. Elmesélte, hogy hozott néhány rossz döntést felnőtt lányával kapcsolatban, és haragban vannak, sőt nem is beszélnek egymással. Az asszony teljesen reményvesztettnek tűnt. Úgy látszott természeti szinten nincs megoldás a problémájára. Mintha egy óriási hegy lenne közötte és a lánya között.

Miközben a történetét hallgattam, őszintén szólva, fogalmam sem volt, miként imádkozzam, de azért csak elkezdtem. Olyasmit mondtam, amit még előtte sosem. „Istenem, úgy néz ki, hogy a keze teljesen meg van kötve. Nincs semmi, amit még megtehetne. De Uram, tudom, hogy a Te kezed nincs megkötve.” Abban a pillanatban, amikor ezt kimondtam, valami megmozdult bennem, és láttam az asszony arcán felcsillanó reménysugarat. Egy szempillantás alatt megváltozott a nézőpontja és megtelt hittel. Tudatában volt, hogy nincs mindenre válasza, de sikerült neki túllátni a korlátain, és megnyitni a szívét arra, amit Isten képes tenni az életében.

Lehet, hogy te is egy olyan szituációban vagy, ahol a kezed meg van kötve. Lehet, hogy a negatív hangok, melyek állandóan benned duruzsolnak, azt mondják, hogy úgysem fog sikerülni, teljességgel lehetetlennek tűnik az egész. Lehet, hogy természeti szinten tényleg meg van kötve a kezed, de mindig gondolj arra, hogy Isten keze soha sincs megkötve. Vele minden lehetséges. Bármit képes megtenni, ami szükséges ahhoz, hogy keresztülvigyen téged. Az Ő ereje, hatalma korlátlan. Semmi sem túl nehéz a számára!

Nem csak hogy szabad a keze arra, hogy segítsen neked, hanem kitárt karokkal vár, hogy menj Hozzá és nyugalmat találj a lelkednek. Nem számít, mit tettél, hogyan kerültél ebbe a helyzetbe, Isten szeretete határtalan. Ő kész, hajlandó és képes segíteni, ha alárendeled magad Neki.

Arra hívlak most, hogy láss túl a korlátaidon és lásd meg, amit Isten képes tenni az életedben. Lehet, hogy te még nem látod az utat, de Isten tud utat készíteni számodra. Nem számít, mivel kell szembenézned, nézz szembe vele hittel és ne futamodj meg. Az Ő keze sosincs megkötve, és több mint képes arra, hogy megtegye a lehetetlent az életedben!

Victoria Osteen

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/victoria-osteen/195-lass-tul-a-korlataidon.html

23-as ZSOLTÁR

Uram hadd legyek élő cserépedény.

Idézetek

'"A lélek abból táplálkozik, amiből örömét leli." (Agusztinus)

Max Lucado: Micsoda szenvedélyes szeretet!

3,17-19 Kérem, hogy mélyen belegyökerezzetek az isteni szeretetbe, és egész életetek erre épüljön. Hogy ilyen módon képesek legyetek… megérteni, hogy milyen széles, mennyire hosszú, milyen magas és mennyire mély Krisztus szeretete… azért imádkozom, hogy tapasztaljátok meg szeretetét, és Isten maga töltsön be titeket teljesen. (Efezusi – Egyszerű fordítás)

A betlehemi jászoltól kezdve a jeruzsálemi keresztig láthatjuk Mennyei Atyánk szeretetét irántunk. Mit lehet mondani egy ilyen hatalmas szeretetre? Amikor rádöbbensz, hogy Isten inkább vállalja a halált, minthogy nélküled éljen, mit szólsz ehhez? Hogyan lehet egy ekkora szeretetet megmagyarázni?

18,20 …megmentett, mert gyönyörködik bennem. (Zsoltárok)

Több oka van annak, hogy Isten megmentett: azért, hogy megdicsőítse Önmagát, azért, hogy megelégítse igazságát, azért hogy megmutassa mindenek felett való hatalmát. De a legdrágább Tőle, hogy azért mentett meg, mert szenvedélyesen szeret. Szereti, ha a közelében vagy. Nagy becsben tart.

62,5 …ahogy a vőlegény örül menyasszonyának, úgy örül majd neked Istened. (Ézsaiás)

Ha Istennek lenne hűtőszekrénye, a fényképed rajta lenne. Ha lenne pénztárcája, a fotód benne lenne. Minden tavasszal virágokat küld neked és egy napfelkeltét minden reggel. Ha bármikor beszélni akarsz vele, Ő rád figyel. A világegyetem bármelyik részét választhatta volna lakhelyéül, és Ő a szívedet választotta. Na és a karácsonyi ajándékod, egyenesen Betlehemből? Kedves barátom, be kell látnod: teljesen odavan érted!

Max Lucado

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/max-lucado/202-micsoda-szenvedelyes-szeretet.html

Szívem telve van Veled drága Jézus

Szeretet

 Isten szeretetének a lelke nem kerítheti hatalmába az embert mindaddig, míg belőle nem áradhat tovább másokra is. (Fosdick)

Életcseppek

"Nem az a kérdés, hogy jobb vagyok-e, mint mások, hanem, hogy jobbá leszek-e, mint vagyok." /Viktor J./

AZ ÉN TERHEM KÖNNYŰ

Jn 10,1-10.

Jézus mondja: 1 "Bizony, bizony, mondom néktek: aki nem az ajtón megy

be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló; 2 de aki

az ajtón megy be, az a juhok pásztora. 3 Ennek ajtót nyit az ajtóőr, és

a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és

kivezeti. 4 Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok

követik, mert ismerik a hangját. 5 Idegent pedig nem követnek, hanem

elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik." 6 Ezt a példázatot

mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit jelent, amit mondott nekik.

7 Jézus tehát így szólt hozzájuk: "Bizony, bizony, mondom néktek: én

vagyok a juhok ajtaja. 8 Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a

juhok nem is hallgattak rájuk. 9 Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át

megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál. 10 A tolvaj

csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy

életük legyen, sőt bőségben éljenek."

                       AZ ÉN TERHEM KÖNNYŰ

Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. (Mt 11,28)

A férjemmel, mint városlakók a vidékies Quebec földútján autóztunk, amikor megláttunk egy igás ökrök által húzott fával megpakolt szekeret. Amikor utolértük, megálltunk, és elővettük a fényképezőnket. Az állatok mellett gyalogló farmer megállította őket, hogy tudjunk képeket

készíteni. Majd jelt adott nekik az indulásra, és tovább vezette őket a csendes vidéken.

Kedves emlékként hoztam magammal a jelenetet a békében egymás mellett haladó emberről és állatairól. A hosszú kapcsolat során az állatok megtanulták felismerni a gazdájuk hangját, és barátjuknak tekintik őt, aki eteti őket, és vigyáz rájuk, és saját súlyával nem növeli terhüket, hanem mellettük gyalogol.

Erről az a teher jutott eszembe, melyet mindnyájunknak hordoznunk kell, és hogy Jézus, a mi mesterünk arra hív, hogy tőle tanuljunk. Közösségben vele mi is megtanulhatjuk felismerni a hangját. Tudhatjuk, hogy számíthatunk szerető gondoskodására. Soha nem kéri, hogy nagyobb terhet cipeljünk, mint amit elbírunk, és mindvégig mellettünk marad. Urunk szeretete azután rajtunk keresztül árad másokra is.

Imádság: Segíts Urunk, tanulni tőled, hogy jobban meg tudjuk osztani szeretetedet másokkal. Ámen.

Az iga, melyet Jézus kínál, segít az élet terheinek hordozásában.

Hazel Keenan Schrum (Ontario, Kanada)

www.csendespercek.hu

A kis virág...

Uszkaiak szolgálata - Attila

Wigglesworth történet

Készítette: Ilda Kemi

Sok sürgönyt kapott, hogy menjen egy fiatalemberhez, aki nagyon beteg. Mikor megérkezett, egy asszony állt az ajtóban.

"Ön Wigglesworth?" - kérdezte.

"Igen" - felelte.

"Nagyon sajnálom, hogy későn jött, a fiamnak már semmi sem kell többé."

"Isten még sehova sem küldött későn." - válaszolta.

Kérte, hogy mutassa meg a fiát. A fiú a fal felé fordulva feküdt, és úgy lihegett, mintha meg akarna halni. A szíve már nagyon gyenge volt.

"Imádkozom az Úrhoz, hogy erősítse meg önt."- mondta.

Azokban a napokban sokat imádkozott és böjtölt. Tudta, hogy ez az eset emberi számítás szerint reménytelen, ezért az éjszaka nagy részét imádkozással töltötte. Másnap, korán reggel a közeli mezőre kiment imádkozni.

Ott, a mezőn Isten kinyilatkoztatta neki, hogy valami új kezdődik az életében.

Amikor visszament a házba, kérte, hogy vegyék elő a beteg ruháit, és szárítsák meg, mert az Úr felsegíti.

Nem hittek neki, és nem csináltak semmit a ruhákkal. Ez vasárnap reggel volt.

Elment a közeli ősi metodista egyház kápolnájába, ahol felkérték az Ige szolgálatára. Az Úr Igéje által hit ébredt az emberek szívében, és azt mondogatták:

"Máté fel fog kelni!"

Amikor visszament a beteghez, akkor újra szólt a háziaknak, akik szégyenkezve elővették a ruhákat, és a tűz mellé tették.

Ezután bement a beteghez, és elmondta látomását.

"Ha kezemet önre helyezem, az Úr dicsősége betölti ezt a helyet, és én nem tudok a helyemen megállni."

Azután kiment, behozta a beteg ruháit, és szólt az ott állónak, hogy adja rá a harisnyáját.

"Most kimehetnek a szobából." - mondta. Az ajtót becsukták.

"Imádkoztam, hogy történjen a látomás szerint, és hirtelen, amint megérintettem a fiatalembert, Isten ereje betöltötte a szobát, mely olyan hatalmas volt, hogy én a földre estem. Orrom és szám érintette a földet, és a dicsőségben kb. egy negyed óráig feküdtem ott. Ez idő alatt Máté az ágyban kiáltozott:

"Uram, ez a Te dicsőségedért van!"

Az ágy egyszerűen megrázkódott, mint minden más is a szobában Isten ereje által. Máté ereje, élete, szíve, - amelyet a leggyengébbnek tartottak mind megújultak. Én még a földön feküdtem a dicsőségben, mikor ő már felkelt, és öltözködni kezdett. Miután felöltözött, fel-alá kezdett járkálni a szobában és kiabált:

"Felkeltem a Te dicsőségedre!

Felkeltem a Te dicsőségedre!"

Kinyitotta az ajtót, és kikiabált:

"Papa, Isten meggyógyított engem!

Meggyógyultam!"

A dicsőség betöltötte a konyhát is; az apa és az anya is földre estek, és leányuk, akit kihoztak a menhelyről, akinek elméje kissé gyenge volt, ezen a napon teljesen meggyógyult."

Ébredés kezdődött a faluban.

Kérték, hogy jöjjön vissza,

és maradjon náluk hosszabb ideig.

(Stanley Howard Frodsham: Hit apostola c. könyve alapján)

Imaéjszaka 03.03.2012 Ha indul a nap; Nem tudok ellenállni neki; Elhisze...