A takaró

Őszi alkony homálya szállt az észak-svéd tanya körüli mezőkre, földekre. A levegő elég hűvös volt, ami északon szeptemberben igen gyakori, és az ég szürkéskék színbe öltözött, jelezve az első éjszakai fagyot. 

 

A ház melletti kertben fiatal ember állt, és az eget szemlélte, nyílván gondjai voltak. Holger volt, a legidősebb fiú, aki néhány hét múlva orvosi tanulmányait akarta megkezdeni. Gyerekkora óta értelmes, szorgalmas fiú volt.  Szülőfaluja kis iskolájában olyan buzgón tanult, hogy a tanító lelkére kötötte a szülőknek: küldjék a fiút felsőbb iskolába. Mivel Holger is erre vágyott, először a közeli városban elvégezte a gimnáziumot, nagyon jó érettségi bizonyítványt szerzett, s így nyitva állt az út az egyetem felé.

 

De akkor akadály gördült a tervek elé, mellyel a kis családban senki sem számolt. Az előző mezőgazdasági év nagyon kedvezőtlenül zárult. Az állandó esőzés tönkretette a szénát, a rozs pedig nagyon megszenvedte a jégesőt. Még állt a zab, mely az északi részeken csak szeptemberben aratható. Ennek az aratásnak az eredményétől függött, hogy Holger tanulhat-e, vagy sem, mert Willemsen apa nem volt gazdag ember. Nagy nehézséget okozott neki, hogy fiának biztosítsa az egyetemi tanulmányt.

 

- Hej, fiam – mondta a zabföld szélén állva -, félek, hogy nem lesz semmi az egyetemre menetelből, legalábbis ebben az évben. Ha a zab is balul üt ki, akkor nem áll rendelkezésemre a számodra szükséges pénz. Akkor itthon kell segítened. Mert idegen munkaerőt már nem tudok megfizetni. Hogy éppen most annyi zabot vetettem! És milyen szépen áll!

 

Tekintetével végigcirógatta a hatalmas zabtáblát, mely messze nyúlt, amerre a szem ellátott. De arca nagyon gondterhelt kifejezést öltött, mikor az égre nézett, mely átlátszó tisztaságában semmi jót nem ígért. Holger nem felelt semmit. Csalódása túl nagy volt. Hiábavaló lett volna erőfeszítése, szorgalma, kitartása?

 

Az apa visszament a házba. Holger még mindig az udvaron álldogált, és az eget fürkészte. Körülötte feltűnő volt a csend. Éppen ez a csend, ez a tökéletes nyugalom nyomasztotta. Mennyire kívánta most őszi esős szelek süvöltését, zúgását hallani, de a legkisebb szellő sem rezdült. A szélkakas már órák óta mozdulatlanul észak felé mutatott, és a hőmérő higanyszála állandóan süllyedt. Előbb még hat fok volt, most már csak három.

 

- Semmi kilátás más időre – látta be Holger, és komoran nézett maga elé.

 

Hetek óta ostromolta Istent gyermeki bizalommal, hogy adjon áldást a tervezett tanulmányokhoz. Most egyetlen éjszakai fagy minden reményét megsemmisítené? És vajon nem fog-e hite is reményével együtt összeroppanni?

 

Megint a hőmérőre nézett.

 

- Két fok! Fagy lesz, sőt erős fagy! Mindennek, mindennek vége!

 

- Minek van vége? – kérdezte egy hangocska a háta mögött. Krisztina, Holger ötéves húgocskája jött ki az udvarra.

 

- Az én tanulásomnak, ha a zab elfagy. De te ezt még nem érted, és nem is kell megértened, mert úgysem tudsz rajta segíteni!

 

- Olyan nagyon fájna neked, ha nem tanulhatnál? Hiszen itthon nálunk a legeslegszebb, vagy nem? – faggatta Krisztina. Ő még nem tudta Holger gondját igazán átérezni.

 

A kislány aggódva nézett bátyjára. Nem értette egészen, mi köze a tanulásnak az időjáráshoz és a zabhoz, de észrevette, hogy az éjszakai fagy valami gonosz dolog lehet. Egyik lábáról a másikra ugrált, és közben erősen gondolkozott. Akkor hirtelen eszébe jutott valami.

 

- Édesanya ma a ház fala melletti virágágyat betakarta, hogy a virágok meg ne fagyjanak! Így magyarázta nekem! Nem tudná Édesapa a zabföldet is betakarni?

 

- Butaság! – felelte Holger bosszúsan, de aztán nevetnie kellett Krisztina ajánlatán.

 

- Nem, Krisztina, az lehetetlen, nincs ilyen nagy takarónk.

 

Krisztina kicsit csalódott, hogy ajánlata nem jelent segítséget. Tovább gondolkodott nagy igyekezettel. Egyszer csak ragyogni kezdett a szeme.

 

- Tudod, mit? Ha Édesapának nincs is olyan nagy takarója, Isten befedheti a földet, nem gondolod?

 

Ekkor Édesanya kiáltott: Krisztina jöjjön be és feküdjön le. Holger magára maradt. Még egyszer a hőmérőre nézett, csaknem egy fok volt már. Letörve ment be a házba.

 

 Sokáig nem jött álom a szemére. Holnap reggel eltemetheti minden reményét, és ezzel együtt – érezte titkos fájdalommal – még valami más is kihal benne. Ó, ha még úgy tudna hinni, mint kishúga! De erre már nem volt képes. Tehetetlenül állt szemben a természet törvényeivel és folyamataival. És Isten? Tud még kiutat teremteni? Éppen ebben kételkedett Holger, és ez mélyen földre sújtotta.

 

Krisztina már régen mély gyermekálmát aludta. Előzőleg bizalommal imádkozott az Úr Jézushoz: terítsen egy nagy takarót a zabföldre, hogy meg ne fagyjon. Álmában látta, hogy egy nagy sereg angyal szállt az égből a földre, és hatalmas fehér takarót tartanak kezükben, amit gondosan ráterítenek az egész zabföldre. Krisztina öröme határtalan volt. Mit szól majd hozzá Holger?

 

Jóval korábban, mint ahogy Krisztina felébredt, Holger felkelt és kiment. Apját is kint találta, akit a gondok szintén nem hagytak aludni. Az apa szeme ragyogott!

 

- Ide nézz! – kiáltott Holgernek, és rámutatott a földekre.

 

Ameddig szem ellátott, sűrű fehér köd feküdt a mezőkön, földeken.

 

- Isten megőrizte a zabunkat ma éjjel a megfagyástól, s ezt továbbra is meg tudja tenni. És látod, a szél megfordult…

 

A fiú egy szót sem tudott szólni. Percekig nézte a nagy védőtakarót, akkor visszaszaladt szobájába, térdre esett és imádkozott. Érezte, hogy kétségeivel, hitetlenségével megbántotta Istent, és szégyenkezve könyörgött irgalomért, bocsánatért.

 

Évek teltek el. Ködös tavaszi reggel volt. A borús idő ellenére az egyetemi városban nagy sürgés-forgás uralkodott. Sok hallgató letette a záróvizsgát, és ma kellett átvenniük az orvosi diplomát. Az ünnepélyesen öltözött fiatalemberek között, akik egy kicsit még az egyetem parkjában sétálgattak, ott volt Holger és húga is, aki eljött, hogy résztvegyen az ünnepségen, és bátyjával együtt örüljön. Krisztina szeme ragyogott. Büszkén nézett testvérére, és csendben megköszönte mennyei Atyjának, hogy családja ezt a napot megérhette.

 

- Ha legalább a nap sütne! – jegyezte meg. – A köd egyáltalán nem illik ehhez az ünnepi alkalomhoz.

 

- Úgy gondolod, Krisztina? – felelt a fiatal orvos. – Azt hiszem, számunkra a köd nagyon is illik a mai naphoz. Nem emlékszel, hogy azon az estén, mely minden reményemet szét akarta rombolni, imádkoztál egy nagy takaróért a zabföldre? A köd, amit Isten akkor küldött, nem csak tanulmányaimat tette lehetővé, hanem segítőm lett a hitéletben is. Akkor nem álltam valami erősen. De milyen kegyelmes Isten! Tudom, hogy hitben járunk, nem látásban (2Kor. 5,7). És mégis mindig segítségünkre siet azzal, hogy látni is enged. Hála legyen neki, örökre hála, hogy megismerhetjük Őt, mint Atyánkat és Istenünket a Jézus Krisztusban.

Zsolt 13,5-6: Mert én a Te kegyelmedben bíztam, örvendezzen szívem a Te üdvösségedben; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!

szerkesztő: Papp Miklós

http://www.mennyeihir.hu/index.php?option=com_easyblog&view=entry&id=44&Itemid=77

Hadd lehessek ott... Hit Gyülekezete

Joel Osteen - Bízz Isten időzítésében

Ige: Az önmegtagadásról

Lukács így tesz bizonyságot az Úr kijelentéséről: „Gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön (békességet hozzak a földre)? Nem, mondom néktek; sőt inkább meghasonlást. Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban (egy családban), akik meghasonlanak, három kettő ellen, és kettő, három ellen. Meghasonlik az atya a fiú ellen (az apa a fiával), és a fiú az atya ellen (és a fiú az apjával); és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa (az anyós) a menye ellen, és a menye a napa (anyósa) ellen” (Luk. 12,51-53)

Az Úr Jézus saját családján mutatja be, hogy mit jelent az előző kijelentése. Egyik alkalommal, amikor nagy sokaság vette körül, és Ő meggyógyította a betegeket, és kiűzte a démonokat: „Amint az övéi (a hozzátartozói) ezt meghallák, (elindultak és) eljövének, hogy megfogják őt (hogy elfogják); mert azt mondják vala, hogy magán kívül van. Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebub van vele (Belzebub van benne), és: Az ördögök (démonok) fejedelme által az ördögök (démonok) fejedelmének a segítségével űzi ki az ördögöket (a démonokat)” (Mk. 3,21-22)

„Mert a testvérei sem hittek benne” (Ján. 7,5)

A próféta már előre figyelmeztette Isten népét: „Ne higgyetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban (ne bízzatok a jó ismerősben); az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját (még asszonyod előtt is, akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit mondasz). Mert a fiú bolondnak tartja atyját (és gyalázatosan bánik apjával), a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára; az embernek saját háznépe az ellensége” (Mik. 7,5-6)

„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet [(eiréné): a veszély érzetétől való mentességet, és háborítatlanságot] bocsássak [hozzak] e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak [hozzak], hanem hogy fegyvert [(harci) kardot vetni jöttem]. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az ő atyja [hogy szétválasszam, és egymás ellen fordítsam az embert és atyját], a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa [anyósa] közt; És hogy az embernek ellensége legyen az ő [saját] házanépe [tulajdon családja lesz az ellensége].

Aki inkább szereti [(phileó): jobban kedveli; kedvét leli, (A szó a szeretet lelki-érzelmi jellegét emeli ki főképp: ragaszkodás, vonzalom, szimpátia] atyját és anyját [jobban ragaszkodik apjához vagy anyjához], hogynem engemet [semmint hozzám], nem méltó én hozzám. És aki inkább szereti [jobban ragaszkodik; jobban kedveli] fiát és leányát, hogynem engemet [mint hozzám], nem méltó én hozzám. És a ki föl nem veszi [vállára; aki nem fogadja el] az ő keresztjét (sztaurosz): kínkaróját naponta, //képletesen: halálnak kitettség, azaz önmegtagadás//] és úgy nem követ [nem kísér] engem [nem csatlakozik hozzám, és nem jön azzal utánam,], nem méltó én hozzám [ugyancsak nem érdemli meg, hogy hozzám tartozzon]. Aki megtalálja az ő életét [aki próbálja megtartani az életét], elveszti [pusztulásba viszi] azt; és a ki elveszti [pusztulásba viszi] az ő életét én érettem [én miattam], megtalálja [megmenti] azt” (Mát. 10,34-39)

Ige: Az Ige megértéséről

De: „Ha valaki hallja az igét [(logoszt)] a mennyeknek országáról [az Isten királyságáról] és nem érti [meg, de nem jut belátáshoz; de meg nem szívleli], eljő a gonosz és elkapja [elrabolja tőle; elragadja] azt, ami annak szívébe [bensőjébe] vettetett vala. Ez az, amely az útfélre esett. Amely pedig a tövisek [a szúrós bogáncs] közé esett [hullott], ez az, aki hallja [meghallgatja] az igét [(logoszt)]. De e világnak [de a kor, (aión): a világ(korszak)] gondja [a világ dolgai miatti aggodalom, aggódás, gondoskodás és törekvés] és a [csalóka] gazdagságnak csalárdsága [csábítása] elfojtja az igét [(logoszt)]. És gyümölcsöt nem terem [és meddő marad]” (Mát. 13,19.22).

Dunamisz - Tisztitsd meg a szívemet !

Erőszakos hit.

Ige: A meghívottakról

 „És megszólalván Jézus, ismét példázatokban [(parabolé):hasonlat, példa, jelkép; allegória; talány] beszél vala nékik, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa [az Egek (Istenének) Királysága] a királyhoz, aki az ő fiának menyegzőt szerze [aki esküvői vacsorát rendezett fiának, aki lakodalmat készített]. És elküldé (rab)szolgáit, hogy meghívják azokat, akik a menyegzőre hivatalosak valának [hogy hívják össze a meghívottakat]; de [ők] nem akarnak vala eljőni.

Ismét külde más (rab)szolgákat, [s azt üzente] mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak [a meghívottaknak]: Ímé, ebédemet [a lakomát] elkészítettem [a vacsora elkészült; Látjátok, a legfinomabb ételeket készítettem el nektek], tulkaim [ökreim] és hizlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre [az esküvői vacsorára; a lakodalomba].

De azok nem törődvén vele [a meghívottak azonban nem hallgattak rá; nem törődtek a hívással], elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe; [az üzlete után nézett]; A többiek [(loipoi): a megmaradtak, meghagyottak, a maradék] pedig megfogván [megragadták] az ő [a király] (rab)szolgáit, bántalmazták [megverték, erőszakoskodtak velük; gyalázattal illették] és megölték őket.

Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék [haragra gerjedt; haragra gyulladt], és elküldvén hadait [seregeit; csapatait; katonáit; kivezényelte hadseregét], azokat a gyilkosokat elveszté [elpusztította; megölette; felkoncoltatta], és azoknak városait fölégeté [felgyújtatta].

Akkor monda az ő (rab)szolgáinak: A menyegző [az esküvői vacsora; a lakoma] ugyan készen van, de a hivatalosok [a meghívottak] nem valának méltók [rá]. Menjetek azért a keresztutakra [útkereszteződésekhez; a bekötő utakra], és akiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe [az esküvői vacsorára, a lakodalomra].

És kimenvén [szét is mentek] azok a (rab)szolgák az utakra, begyűjték mind [mindenkit behívtak; összegyűjtöttek] akiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat [(ponérosz): rossz, káros, gonosz, semmirekellő, hitványakat] egyaránt. És megtelék a menyegző [a lakodalmas ház; a menyegzői terem] vendégekkel [(anakeimai): asztalhoz dőlőkkel].

Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse [megszemlélje] a vendégeket; [az asztalhoz dőlőket], láta [észrevett] ott egy embert, akinek nem vala menyegzői ruhája [aki nem volt lakodalmas ruhába öltözve]. És monda néki: Barátom, mi módon jöttél [hogy kerültél] ide [hogyan jöhettél be ide], holott nincsen menyegzői [lakodalmas] ruhád? Az pedig hallgat [néma maradt].

Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek [dobjátok ki] őt a külső sötétségre; ott lészen sírás [jajgatás] és fogcsikorgatás. Mert sokan vannak a hivatalosok [az elhívottak; mert sok ember kap meghívást], de kevesen a választottak [de kevés van kiválasztva]” (Mát. 22,1-14).

„Ekképpen [így] lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok [mert sok a meghívott], de kevesen a választottak [de kevés a kiválasztott]” (Mát. 20,16).

És hogy milyen ruhában kell lennünk a menyegzőn, arról így szól a Szent Szellem: „Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki (és ujjongjunk és dicsőítsük Őt), mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát (felkészült menyasszonya), És adatott annak (és megadatott neki), hogy felöltözzék (körbetekerje magát) tiszta és ragyogó fehér (lamprosz: fényes, tündöklő) gyolcsba; mert a fehér (fényes, tündöklő) gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei (a megigazulás tetteit jelenti). És monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak (meghívottak). És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei (aléthinosz: igaz (nem hamis); valóságos igéi)” (Jel. 19,7-9).

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Örvendezz, és legyél hálás a kihívásokért, amik azt bizonyítják, hogy még mindig megvan benned az, ami ahhoz kell, hogy szembenézz a nehézségekkel és győzz. Ehhez fegyelem és kemény munka kell, de te nagyon is képes vagy rá, hogy megtedd, amit eléd helyeztem, mondja az Úr. Annak van az ideje, amikor képes vagy arra, hogy szemtől szembe kerülsz a félelemmel és a szemtelenséggel, és szépen továbbmész, mert tudod az igazságot. Újítsd meg a bizonyosságodat és a bizalmadat, és legyél meggyőződve róla, hogy mindenre képes vagy Általam és az Én kenetem által. Ne félj!

Márk 10:27 Jézus rájuk tekintett, és így szólt: „Embereknél lehetetlen, de nem Istennél. Az Istennél minden lehetséges."

http://gyurinaploja.blogspot.com/

ÉNEKLEK?

Zsolt 147,7-12.

7 Zengjetek hálaéneket az ÚRnak, énekeljetek hárfakísérettel

Istenünknek!

8 Ő az, aki beborítja felhőkkel az eget, esőt bocsát a földre, füvet

sarjaszt a hegyeken.

9 Eledelt ad az állatoknak, a károgó hollóknak is.

10 Nem a lovak erejében leli kedvét, nem a férfi izmaiban gyönyörködik.

11 Az istenfélőkben gyönyörködik az ÚR, azokban, akik az ő szeretetében

bíznak.

12 Jeruzsálem, dicsőítsd az URat, Sion, dicsérd Istenedet!

                             ÉNEKLEK?

Éneklek az Úrnak, mert jót tett velem. (Zsolt 13,6)

A múltkor arra döbbentem rá, hogy csak előveszem a Bibliát, olvasom, és

még el sem tudok csendesedni, már az imádságnál tartok, de szívben

igazából még mindig nem vagyok ott, ahol kéne. Olyan vagyok, mint a

gyerek, aki leül tanulni, de csak nézi a betűket, a fejében pedig semmi

nem marad. Elkezdtem vizsgálni, mi a baj? Úgy láttam sok más jár a

fejemben, a napi gondok, az elintézni való problémák, hogy kész leszek-e

mindennel.

Egyik vasárnap a templomban rájöttem, hogy az ének hiányzik otthoni

istentiszteleteimből. A zsoltáríró is arra buzdított: - Énekeljetek az

Úrnak új éneket! - hiszen ő tudta, ha a szövegre odafigyelve énekelünk,

gondolataink is az Úrhoz kerülnek. Már akkor, a vasárnapi énekből

választottam egyet, és egész héten igeolvasás előtt, és imádság után is

énekeltem. Rengeteget jelentett! Egész nap bennem maradt, észre sem

vettem, már dúdoltam, aztán énekeltem, és többet jártak az Úr körül a

gondolataim. Hamar megtartottam, és szokásommá vált a napi ének az

igeolvasás mellett. Ma, mintha jutalom ért volna, egy számomra

ismeretlen éneket énekeltünk az istentiszteleten, és már előre örültem,

hogy a héten valóban új éneket fogok énekelni, azzal áldhatom Istent!

Imádság: Uram, bocsásd meg figyelmetlen, "gépies" istentiszteleteimet.

Szüntelen veled szeretnék lenni, szeretném, ha gondolataimat, és

tetteimet te irányítanád. Ámen.

Válasszunk Istent dicsőítő énekeket, és örömmel énekeljünk!

Nagyné Pál Tünde (Felsőpakony, Magyarország)

www.csendespercek.hu

Csak Te 2012 Balassagyarmat 7

Kinek az élete?

      Fiatal nő ül a hatalmas fa tövében, néha egyet kiált: -Na gyertek, már segítsetek! -megpróbál felállni, de próbálkozása teljesen reménytelen. Néhány centinél jobban nem tud felemelkedni, a gravitáció menthetetlenül visszahúzza a biztonságba, az „ennél mélyebbre már nem süllyedhet helyzetébe.” Ennél mélyebbre már nem süllyedhet?! – Anya! Miért teszed ezt velünk? -kiáltja a mellette álló gyermek. –kuss! Ez az én életem! Küldjetek egy férfit! Nekem egy férfi kell!- -Anya, kérlek-, szól a gyermek bágyadt kis hangja, miközben megjelenik az óhajtott férfi, majd mindketten eltámolyognak. A gyermek némán néz utánuk, szívében ott a mérhetetlen fájdalom. Azt mondta, ez az ő élete. De velem? Mi lesz velem? Markol szívébe a fájdalom.

Az én életem, azt csinálok, amit akarok!?

      A képen intelligens fiatal pár, karrier reménysége, öröm, szeretet, két kicsi gyermek, a szülők boldog ölelésében ragyognak. De jó látni őket. Egy nap az apa haza jön és mondja: - elválunk a ház fele és a bútorok…osztozzuk. – Miért?- sikolt a társ? Miért teszed ezt velem?-

- Mert már nem szeretlek-, hangzik a válasz. –De a gyerekek?....-Ja őket szeretem a hétvégén velem, lesznek, vagy a mamánál- szól a férj ridegen. – De nekik szükségük van rá! Ne menj el, kérlek.- kiált az asszony kétségbeesve.

- Nem kellesz, már nem bírok veled élni. Ez az én életem ! Azt csinálok , amit akarok.-

Az asszony kétségbeesetten zokogva kérdi: -és mi lesz velem, hogyan nevelem  nélküled a gyermekeinket.?- A férj rideg és kimért: -Te is azt csinálsz, amit akarsz!

Két kisgyermekkel, kisemmizve, becsapva. A kép kettétört, s a gyermeki szívekben ott a soha be nem gyógyuló seb. Apa elhagyott.

Az én életem, azt csinálok, amit akarok!?

     Az asszony gondterhelt, félti férjét, rengeteget dolgozik, késő jön haza, ideges, fáradt. Kedvét keresi mindenben, jaj csak valami baja ne legyen. Annyit küzdöttek már együtt, harminc év, gyermekek, unokák. Az a sok nélkülözés. Nem kellene már ennyit dolgoznia, hiszen szépen eléldegélnének már. Majd egy napon a férj előáll.- el akarok költözni, élni akarom a magam életét. Döbbent néma csend. Mikor már könnyebb lehetne, minden széthull, amit a gyermekeiknek szántak. Szétbomlik a család, amiért annyit küzdöttek… alkohol, betegség, nyomorúság, pénztelenség. Szeméből patakokban folyik a könny. – Miért? Miért tetszed ezt velünk?- kérdezi csendben.- Csak! Az én életem és azt csinálok , amit akarok!-

Az én életem és azt csinálok, amit akarok!?

       A ravatalnál halk zokogással gyászolók törlik könnyeiket. – Két napja beszélgettünk. Egyszer csak a szívéhez kapott. Szája elkékült egész testében reszketett. Ott ült a szemében a halálfélelem. Az életéért rimánkodott az orvosoknak.- Most velem… mi lesz? Az én életem ki menti meg? Jaj segítsenek……!

S a te életed ki menti meg? Gondoltál már rá?, hogy megéri-e olyan dolgokat keresni az életben , amit nem  tarthatsz meg? S közben hány szíven ejtesz sebet, s hogyan gyilkolod azokat, akiket szeretned kellene?? Te tudod, hogy a te életed ki menti meg?

  „Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Jézus Krisztusban.”Róm: 6. 23 /TVE/ 

http://www.hiszed-e.eoldal.hu/cikkek/tortenetek/kinek-az-elete_.html

Életcseppek

“Az Isten iránti szeretet akkor tiszta, ha az öröm és a szenvedés egyenlő hálára indít." /Simone Weil/

Cseri Kálmán: A kegyelem harmatja

Bármilyen sok tennivalónk van is, igyekszünk naponta néhány alkalommal valamit enni és inni, mert csak így tudunk dolgozni, és csak így maradunk életben. Persze az igazi az (lenne), ha mindig ugyanabban az időben, nyugodtan tudunk (tudnánk) táplálkozni. Könnyen elfelejtjük azonban, hogy az embernek lelke is van, s mivel a lélek nem követelőzik, nem adunk neki táplálékot. Ezért lesz az emberi együttélés gyakran olyan lelketlen, lélek nélküli.

A lélek tápláléka Isten igéje. Jézus mondta: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik." (Mt 4,4) Eszerint teljes emberi életet az él, aki a lelkét is táplálja.

Ezeknek az írásoknak az a célja, hogy mindennap legalább egy igei gondolattal erősítsük a lelkünket. Isten igéjének különös hatása van: az elolvasás után is munkálkodik az emberben, s amint az ételből fizikai erő, gondolat, kitartás származik, úgy az igéből szeretet, bölcsesség, derű, reménység... fakad. - Persze az igazi az, ha valaki magát a Szentírást veszi kézbe, s abból olvas naponta folyamatosan, gondolkozva egy-egy részt, amihez aztán hozzáigazítja az életét is. Ezeknek az írásoknak egyik célja éppen az, hogy felébressze étvágyunkat Isten igéje után, s már ennek olvasása közben kikeressük az idézett helyeket, s elolvassuk azok környezetét és a zárójelben szereplő utalásokat is.

Akinek jó a lelki erőnléte, az másként hordja az élet terheit, és tud segíteni másoknak is. De Isten igéje segít el minket igaz hitre és üdvösségre is (Lk 8,12!). Az erre és az ezt kísérő-követő csendes, szabad imádkozásra szánt idő nem eltékozolt fáradozás, hanem sokszorosan kamatozik. Itt és az örökkévalóságban is.

Ezért az idős János apostol jókívánságával ajánlom ezeket a gondolatokat minden kedves olvasónak: „Szeretett testvérem, kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek." (3Jn 2)

http://johir.neobase.hu/kegyelem_harmatja/A_kegyelem_harmatja

Az Úr az én Pásztorom

Messze fent egy hegyen

Bölcs mondások: Szeretet

A szeretet himnuszát, I. Korintus tizenhármat, gyakrabban szoktuk dicsérni, mint gyakorolni.

Bob Gass: Engedd, hogy Isten igéje megoldja!

 „Uram, igéd örökké megmarad, szilárdan, akár az ég.” (Zsoltárok 119:89)

Dr. Martyn Lloyd-Jones írta: „A lélek és az ige [végzi el], az igében lévő lélek, és a bennünk lévő lélek, miközben az igét olvassuk”.

Az mondod: „Ez lehetetlen”. Isten azt mondja: „Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges” (Lukács 18:27).

 Azt mondod: „Teljesen kimerültem”. Ő azt mondja: „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul…” (Ézsaiás 40:31).

Azt mondod: „Engem senki sem szeret”. Ő azt mondja: „…örök szeretettel szerettelek…” (Jeremiás 31:3).

Azt mondod: „Nem bírom tovább”. Ő azt mondja: „Elég neked az én kegyelmem” (2Korinthus 12:9).

 Azt mondod: „Nem tudom, mit tegyek.” Ő azt mondja: „…ő egyengetni fogja ösvényeidet” (Példabeszédek 3:6).

Azt mondod: „Képtelen vagyok rá”. Ő azt mondja: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13).

Azt mondod: „Nem éri meg”. Ő azt mondja: „…a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk” (Galata 6:9).

Azt mondod: „Nem tudok megbocsátani magamnak”. Ő azt mondja: „Isten megbocsátott nektek a Krisztusban” (Efézus 4:32).

 Azt mondod: „Alig tudok megélni”. Ő azt mondja: „Isten… be fogja tölteni minden szükségeteket…” (Filippi 4:19).

Azt mondod: „Félek”. Ő azt mondja: „…nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” (2Timóteus 1:7).

Azt mondod: „Ezzel én nem tudok megbirkózni”. Ő azt mondja: „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” (Zsoltárok 55:23).

Azt mondod: „Én nem vagyok elég okos”. Ő azt mondja: „…ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől…” (Jakab 1:5).

Azt mondod: „Egyedül vagyok”. Ő azt mondja: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged” (Zsidók 13:5).

Bill Sunday mondta: „Isten igéjére támaszkodom, és ha a könyv lezuhan, én is vele zuhanok.” Ma engedd, hogy Isten igéje megoldja a dolgot!

Húsvét - a Biblia szerint

Szívemet hozzád emelem !

Ige: Ki legyen az első életedben?

 „Aki inkább szereti atyját és anyját, hogysem engemet [vagyis jobban ragaszkodik apjához vagy anyjához, semmint hozzám], nem méltó én hozzám. És aki inkább szereti [és jobban ragaszkodik, jobban kedveli] fiát és leányát, hogysem engemet [jobban ragaszkodik hozzájuk, mint hozzám], nem méltó én hozzám” (Mát. 10,37)

Lukács így idézi az Úr Jézus kijelentését: „Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit (vagyis kevésbé szeret, vagy választ, mögéjük helyez. (Tehát a mondat így hangzik: aki kevésbé szeret atyjánál, anyjánál, feleségénél, gyermekeinél, testvéreinél, vagy mögéjük helyez, és őket választja…), sőt még a maga lelkét (azaz: a maga életét) is, nem lehet az én tanítványom” (Luk. 14,26)

Ige: A vendégségről

 „Monda pedig [Jézus] annak is, aki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz [és adsz], ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédjaidat; nehogy viszont ők is meghívjanak téged, és visszafizessék néked [mert akkor ezzel már megkaptad jutalmadat].

Hanem mikor lakomát készítesz [ha vendégséget rendezel], hívd a szegényeket [a nincsteleneket, a koldusokat], csonkabonkákat [nyomorékokat, bénákat], sántákat, vakokat:

És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked [mert nincs miből visszafizetniük ezt neked, mert nincs miből viszonozniuk]; mert majd visszafizettetik néked [és meglesz a jutalmad] az igazak [vagyis a megigazultak] feltámadásakor” (Luk. 14,12-14)

És így folytatja az Úr: „Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban (és a sírokban) vannak, meghallják az ő szavát. És kijőnek; akik a jót cselekedték, az élet feltámadására (vagyis az életre támadnak fel); akik pedig a gonoszt (vagyis a rosszat) művelték, a kárhozat feltámadására (azaz: az ítéletre támadnak fel)” (Ján. 5,28-29).

„És ha csak azokkal tesztek jól, akik veletek jól tesznek, mi jutalmatok van [micsoda kegyelem van általatok]? Hiszen a bűnösök [(a célt eltévesztők] is ugyanazt cselekszik” (Luk. 6,33).

Hanem: „Oszd meg kenyeredet az éhezővel… Mert: ha kenyeret adsz az éhezőnek, és jól tartod a nyomorultat, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény. Az ÚR vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged. Csontjaidat megerősíti, olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz. (Ézs. 58,7-11).

Hát: „Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd! Ha van mit adnod, ne mondd embertársadnak: Menj el, jöjj holnap, majd akkor adok!” (Péld. 3,27-28)

Ige: A megalázkodásról

Az Úr Jézus kijelentése: „Mert mindenki, aki magát felmagasztalja [és fölemeli], megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik [és fölemeltetik]^” (Luk. 14,11)

És az Úr Jézus példázaton mutatja be az Isten előtti megalázkodást, és annak eredményét: „Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik  farizeus, és a másik vámszedő. A farizeus megállván, ily módon imádkozik magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek (mint a többi ember), ragadozók (rabló), hamisak (gonosz), paráznák, vagy mint ím e vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten; dézsmát (tizedet) adok mindenből, amit szerzek. A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek! Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogysem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és aki megalázza magát, felmagasztaltatik” (Luk. 18,10-14).

Mert: „Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer” (Péld. 29,23).

 „A csúfolódókat ő megcsúfolja, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad” (Péld. 3,34).

Mert: „A megromlás előtt felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség előtt pedig alázatosság van (Más fordítás: Akire romlás vár, annak fölfuvalkodik a szíve, de akire dicsőség, az alázatos)” (Péld. 18,12).

Ezért jobb az: „Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja” (Jób. 22,29).

Azt tanácsolja a Szent Szellem, hogy: „Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas (erős) keze alatt, hogy felmagasztaljon (megdicsőítsen, és felemeljen) titeket annak idején (vagyis a maga idejében, a megfelelő időben. (1Pét 5,6).

„Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és Ő felmagasztal titeket” (Jak. 4,10).

Az emberek előtti megalázkodásra mutat példát az Úr Jézus:  „Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok. Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait. Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek” (Ján. 13,13-15).

 Tehát: „… Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek (mindenki) között (az) utolsó és mindeneknek (és mindenki) szolgája” (Márk. 9,35).

Az apostol is arra kéri a mindenkori hívőket, hogy: „Teljesítsétek be [tegyétek teljessé] az én örömömet, [azzal] hogy egyenlő indulattal [egyetértésben; egyet akarva; (gondolva), közös lelkesedéssel] legyetek, ugyanazon [(agapé): Isten szerinti] szeretettel viseltetvén, egy érzésben [összeforrva], egyugyanazon indulattal lévén [ugyanarra törekedtek].

Más fordításban: [Ha igen, akkor, tegyétek meg, amire kérlek titeket! Ezzel nagy örömöt fogtok szerezni. Legyen a gondolkozásotok összhangban egymással, legyen bennetek ugyanaz az isteni szeretet egymás iránt, éljetek teljes egyetértésben, és ugyanarra a célra törekedjetek!]

Semmit nem cselekedvén versengésből [vetélkedésből; önzésből; viszálykodásból; perlekedésre való hajlamból], sem hiábavaló [hiú] dicsőségből [önhittségből; se hiú dicsőségvágyból], hanem alázatosan egymást különbeknek [kiválóbbnak] tartván [többre becsülvén] ti magatoknál.

Más fordításban: [Ne irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok!]” Fil. 2,2-3).

Jöjj mennyei folyó

Egy homoszexuális titkai

Lélekjelenlét

Nem kell félned a hirtelen fölrettenéstől, sem attól, hogy viharként rád törnek a bűnösök. Mert az Úrban bizakodhatsz, és ő megőrzi lábad a csapdától" (Péld 3,25-26).

   Mikor Isten ítél, nem az övéit akarja megijeszteni. Nem azért ítél,

hogy ártson az igazaknak, hanem éppen azért, hogy megvédje őket.

   Azt akarja, hogy népe bátor legyen. Akiket Isten jelenléte örömmel

tölt el, tanúsítsanak lélekjelenlétet. Mivel az Úr maga is hirtelen

jelenik majd meg, nem szabad meglepődnünk semmi váratlan történésen.

Isten szeretetének felséges ajándéka, hogy a váratlanul támadt baj

közepette is tudunk nyugodtak maradni.

   Az Úr választottainak legyen ítélőképességük, és lássák meg, hogy

nem a gonosz támadása jelenti az igazi szerencsétlenséget a világ

számára, hanem egyedül csak a bűn. A reá következő büntetés olyan, mint

a tartósító só, amely megóv a bomlástól. Sokkal inkább féljünk a

bűntől, amely a kárhozatra visz, mint a pokoltól, amely a bűn

következménye.

   Ezért legyen az Úr népe szellemében nyugodt, csöndes. Bár a Sátán és

cimborái rendkívül ravaszak, akik Istennel járnak, nem esnek rejtett

csapdáikba. Menj hát, hívő testvérem és bízzál az Úrban!

http://www.eurochrist.net/hungary/spurg/0331.txt

ISTEN MEZEJÉN

Ruth 2,1-9.15-23.

1 Volt Naominak a férje után egy rokona, név szerint Boáz, egy jómódú

ember az Elimelek nemzetségéből.

2 Azt mondta egyszer a móábi Ruth Naominak: Hadd menjek ki a mezőre kalászt szedni valaki után, akinek megnyerem a jóindulatát! Naomi azt felelte neki: Eredj, leányom!

3 El is ment, és kiérve a mezőre, szedegetett az aratók után. Történetesen az

Elimelek nemzetségéből származó Boáz szántóföldje volt az.

4 Éppen akkor ment ki Boáz is Betlehemből, és azt mondta az aratóknak: Az ÚR legyen veletek! Azok így feleltek neki: Áldjon meg az ÚR!

5 Majd ezt mondta Boáz annak a legénynek, aki az aratók felügyelője volt: Ki ez

a fiatalasszony?

6 A legény, az aratók felügyelője ezt felelte: Az a móábi fiatalasszony ő, aki Naomival jött meg Móáb mezejéről.

7 Azt kérte, hogy hadd szedegessen és gyűjtögessen a kévék között az aratók után. Így jött ide, és talpon van reggeltől mostanáig; alig pihent egy keveset.

8 Ekkor azt mondta Boáz Ruthnak: Hallgass ide, leányom! Ne menj te más mezőre szedegetni, ne is menj innen máshová, hanem maradj csak a szolgáim nyomában!

9 Legyen szemed a mezőn, ahol aratnak, és menj utánuk! Megparancsoltam a szolgáknak, hogy ne nyúljanak hozzád, és ha megszomjazol, menj az edényekhez, és igyál abból, amiből a szolgák merítenek.

15 Azután fölkelt tovább szedegetni. Boáz pedig megparancsolta szolgáinak: Hadd szedegessen a kévék között is, és ne pirongassátok!

16 Sőt szándékosan is húzogassatok ki neki a kévékből, és hagyjátok ott, hadd szedje föl, és meg ne szidjátok!

17 Így szedegetett a mezőn egész estig. Amikor kicsépelte, amit szedegetett, majdnem egy vékára való árpa lett.

18 Fölvette, és hazament a városba. Megmutatta az anyósának, amit szedegetett. Azután elővette, és odaadta neki azt is, amit meghagyott, amikor jóllakott.

19 Akkor ezt kérdezte tőle az anyósa: Hol szedegettél, és hol dolgoztál ma? Áldott legyen, aki a pártfogásába vett! Ő megmondta az anyósának, hogy kinél dolgozott, és ezt mondta: Boáz a neve annak a férfinak, akinél ma dolgoztam.

20 Ekkor azt mondta Naomi a menyének: Áldja meg őt az ÚR, aki nem vonta meg szeretetét az élőktől és a holtaktól! Azután azt mondta neki Naomi: Hozzánk tartozó ez az ember,

közeli rokonaink közül való.

21 A móábi Ruth ezt mondta: Még azt is mondta nekem, hogy járjak a szolgái nyomában, míg csak be nem fejezik az aratást.

22 Naomi ezt mondta menyének, Ruthnak: Jól teszed, leányom, ha az ő szolgálóival jársz, akkor nem bántanak más mezőn.

23 Ruth tehát Boáz szolgálóinak a nyomában járva szedegetett, amíg be nem fejeződött

az árpa és búza aratása. De az anyósánál lakott.

                          ISTEN MEZEJÉN

Ekkor így szólt tanítványaihoz: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés:

kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába. (Mt

9,37-38)

Naponta kimegyek a kertbe egy kis babért, hogy leszedjem, kifejtsem és

betegyem a hűtőbe. Amikor aztán összejön egy adag, ami elég egy

étkezésre, megmosom és megfőzöm. Ma reggel, ahogy a kacskaringós szárak

között keresgéltem, Ruth hűsége jutott eszembe, ahogy gyűjtögetett Boáz

szántóföldjén, hogy elegendő gabonát szedjen össze Naomi és saját szűkös

megélhetésére. Mint Ruth, várakozóan nézek át sok növényt, hogy kevéske

vacsorára valómat összegyűjtsem.

Ahogy Ruth is érezhetett, felelősséget hordozva Naomiért, néha nyomaszt

az Isten szolgálatáért érzett felelősség. Egy kis gyülekezet tagja

vagyok, és kevesen vagyunk, hogy elvégezzük a szükséges szolgálatokat.

De a babszedés ma reggel a kertemben emlékeztetett, hogy örömöm lehet az

Isten mezején végzett állhatatos munkában. Épp, ahogy átböngészem a

kertem azért a kevés babért, szorgoskodni akarok Isten szántóföldjén, az

ő gyermekeit keresve és bőséges termés után kutatva.

Imádság: Áldott Urunk, vezess és nyiss ajtót nekünk, amikor kinyújtjuk

kezünket a környezetünkben élők felé, akiknek szüksége van szereteted

megismerésére. Ámen.

Minden kis erőfeszítés Isten szeretetét hozhatja a világba.

Ruth Miller (Louisiana, USA)

www.csendespercek.hu

Minden völgy, hegység, rétek.

Idézetek

Minden dolog körülöttünk az Isten szeretetének emlékkönyve, csak legyen értelmünk azt megérteni.

Joyce Meyer: A mennyország kulcsai

16,19 Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, kötve lesz az a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, oldva lesz az a mennyekben is." (Máté)

Minthogy szellemi és fizikai lények is vagyunk egyben, a fizikai világból képesek vagyunk befolyásolni a szellemi világot. Ez egy határozottan előnyös kiváltság. Például ha az unokám tanulási nehézségekkel küzd az iskolában, akkor az imán keresztül beléphetek a szellemi birodalomba, amivel változást idézhetek elő az adott helyzetben. „Isten szellem” (János 4:24), és minden helyzetben minden szükséges válasz Nála van.

Jézus azt mondta Péternek, hogy neki adja a mennyek országának kulcsait. A kulcsok ajtókat nyitnak ki; ezek a kulcsok pedig különböző fajta imákat jelképeznek, és az erőt, hogy megkössenek, illetve feloldjanak. Jézus többször szólt a hit erejéről, és tudjuk, hogy a hitünk aktivizálásának egyik módja az ima. Jézus nevében megkötözhetjük (akadályozhatjuk) a gonoszt, és az Ő nevében angyalokat oldhatunk fel, azaz mozgósíthatunk a mennyből, ha például védelemért imádkozunk magunk, vagy mások számára (Máté 26:53, Zsidók 1:7, 14). Imával megkötözhetjük a gonoszságot és mozgósíthatjuk a jót.

Uram, köszönöm, a Te királyságodnak a kulcsait. Kérlek, adj bölcsességet, hogyan használjam őket a mindennapi életben, hogy ezáltal is hasznos szolgád lehessek. Ámen.

Joyce Meyer

Magyar fordítás: ahitatok.hu

Hozsánna hozsánna Dávid Fiának

Isten megerősít a mások felé végzett szolgálatban

„Adja meg nektek… hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; hogy a Krisztus lakjék szívetekben a hit által…” Efezus 3:16-17

Isten erőt ad neked, hogy véghezvihesd mindazt, amire ő kér téged. Belsőképpen formál át és növeli benned a vágyat, hogy mások felé szolgálj – majd pedig megadja a lehetőségét is annak, hogy ez a vágyad beteljesüljön.

A Szentlélek belülről formál át, és hangol rá téged Isten akaratára, hogy meghalld őt, hallgass rá és beszélgess vele. Ő nem azért teremtett téged, hogy kudarcot vallj; azért teremtett, hogy sikeres légy, miután a Szentlélek felruházott a szükséges képességekkel és vágyakkal.

Bizonyára láttál már a számítógépeken olyan matricát, ami azt tartalmazza, hogy: „Powered by [a chip gyártója]”. Bizonyos értelemben – Krisztus követőjeként – rajtad is ott van egy „Isten-chip” – ami azt jelzi, hogy ő irányítja az életedet. Az egy, szent Isten vezérli az életed és Szentlelke lakozik benned.

Az „Isten-chip” nélkül nem vagy képes megtenni azokat a dolgokat, amelyeket ő kér tőled. De ha ez ott van benned, akkor garantáltan véghezviszed mindazt, amire ő elhívott.

Isten az ő Szentlelkén keresztül áll kapcsolatban veled. 

„Adja meg nektek… hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; hogy a Krisztus lakjék szívetekben a hit által…” Efezus 3:16-17

Isten megerősít a mások felé végzett misszióban és szolgálatban. Ha hiszel, Isten megengedi, hogy sikeresen munkálkodj. Mondd el Istennek a félelmeidet és kérd őt, hogy félelem helyett adjon neked hitet.

(Daily Hope by Jon Walker, 2011.09.18.)

 http://napiremeny.blog.hu/2011/09/25/isten_megerosit_a_masok_fele_vegzett_szolgalatban

Bob Gass: Bepillantás az idős korba (2)

„Az Úr félelme gyarapítja a napokat…” (Példabeszédek 10:27)

Annak titka, hogy jól tudjunk öregedni a következő: szívünkben maradjunk meg fiatalnak, maradjunk Isten közelében és továbbra is kötődjünk az élethez. Nem a tükör a problémád, hanem az, hogyan látod magad. Észrevetted már, milyen „fiatal” néhány idős ember, és milyen „öregnek” néz ki számos kortársuk? Nem az a válasz, hogy a fiatalság megfoghatatlan forrását keressük, és nem is az, ha megadjuk magunkat az időnek és a sorsnak. Inkább tedd a következő két dolgot: 

Első, állj a valóság talaján! Senki sem ostobább, mint az a nő, aki sminkjével próbálja olyanná tenni magát, amilyen évtizedekkel ezelőtt volt – kivéve azt az idős férfit, aki kigombolt inggel és csillogó ékszerekkel akarja az elveszett ifjúság férfiasságát felidézni.

Ha elégedett vagy a koroddal és életed ezen állomásával, mások is azok lesznek. Salamon rámutat, hogy az öregedés csökkenti az életerőt, elhomályosítja a látást, gyengíti az izmokat, megmerevíti az ízületeket, megőszíti a hajat és így tovább (ld. Prédikátor 12:1-5). A vitaminok, a torna és a jókedv segít ugyan, de maradj hű a valósághoz, hogy méltósággal tudd kezelni az öregedést. 

Másodszor: Ne hagyj fel az adakozással! „Légy nagylelkű, adakozz jótékonysági célokra! A jótékonyság magasan kamatozik. Ne gyűjtögesd, ne halmozd fel javaidat, oszd szét őket! Légy áldás mások számára…” (Prédikátor 11:1-2 TM).

Ne hagyd abba energiád és erőforrásaid befektetését Isten országába csak azért, mert azt hiszed, itt az ideje, hogy a fiatalok átvegyék a stafétát. Ha ezt teszed, magányosság és búskomorság költözik életedbe, melyet a betegség és a halál hamarosan követ.

Ha becsukod az ajtót, behúzod a függönyöket és elszigeteled magad, akkor öreg vagy, bármennyi legyen is éveid száma. De ha benne maradsz a főáramban, odaadod maga Istennek és az embereknek, egész életedben fiatal maradsz!

http://maiige.hu/

isten ajádék

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Nézz fel, mondja az Úr. Ismét mondom, nézz fel! Túlságosan magadra néztél eddig és a saját gondjaidra, és ezért nem vetted észre, amit Én cselekszem. Muszáj látnod és tudnod, amit Én cselekszem, és azt is, hogy milyen tervei vannak az ellenségnek ellened. Annak van most az ideje, amikor újra új magaslatokra emellek szellemileg, hogy még tisztábban tudj látni és észlelni. Egy olyan kenetet is kiárasztok, ami megnöveli a találékonyságodat, a kreatív képzelőerődet. Helyezkedj el úgy, hogy a legtöbbet hozd ki ebből a most következő lépésből.

Zsoltár 5:3 Halld meg a szavamat reggel, Uram; reggel Hozzád fordulok a szavammal, és felnézek.

Amen!

Készítette: Lisa Szanyel

Bocsáss meg és lépj tovább!

A megbocsát kifejezés szó szerint azt jelenti angolul: elajándékozni

A megbocsájtásnak igen kevés tennivalója van a másik emberrel; ez a Te döntésed.

Olyan, mint a széndioxid kilégzése a testedből, mert tudod, ha magadban tartod az csak ártani fog.

Ezért engedd ki. Rajta - bocsásd ki. Hagyd, hogy az összes keserűség kimenjen, és helyére lélegezd be a szeretetet!, megbocsátást, elengedést!

Tudom nehéz.

A szeretet próbája a megbocsátás, elengedés.

Ha valamit nem bocsátasz meg, újraéleszted. Ez okozza azt, hogy pikkelsz másokra. De így megrabol annak örömétől, hogy szeress és szeretve légy. Micsoda veszteség!

A meg nem bocsátás egy köldökzsinór, mely a múltadhoz köt.

Amikor megbocsátasz elvágod ezt a zsinórt.

Ha nem akarod elvágni, akkor olyan emlékekhez kötöd magad, melyek a végtelenségig befolyásolhatnak. Így aztán a problémás dolgok generációról generációra öröklődnek.

Vedd át a parancsnokságot és mondd azt: ennek itt és most vége van!

Gyakorold a megbocsátást! Aki téged megbántott azzal ugyan úgy, mint akiket te bántottál meg. A problémás ügyeket nem elásni, hanem megbeszélni kell!

Amikor ezt meg tudod tenni a szíved megpuhul, az elméd szabaddá, a látásod tisztává és a beszéded kedvessé válik. Tudom nehéz félretenni sok mindent, de valakinek el kell kezdeni. És hidd el megéri!

Készítette:  Éva Nagy

Ezrah - Áldom szent neved

Yeshua (Jesus) Kadosh (Holy) !

Golgota Gospel Kórus - Szent vagy (Holy, Holy, Holy)

Golgota Gospel Kórus - Hajnal pirkad

Ige: Üldöztetések

Pál apostol így ír a a pogányokból lett hívőknek: „Mert mikor közöttetek valánk is, előre [figyelmeztettünk titeket], és megmondtuk néktek, hogy szorongattatásnak [és zaklatásnak] leszünk kitéve [hogy üldözni fognak minket, és számíthattok ilyen bajokra és nehézségekre, és hogy nyomorúság, és megpróbáltatás vár ránk, és ez elkerülhetetlenül meg fog történni]. Amint meg is történt [és amint az be is következett], és tudjátok [és és amint tapasztaltátok, és látjátok, pontosan úgy is történt]” (1 Thess. 3,4)

 Az Úr Jézus már előre figyelmezteti a mindenkori hívőket: „[Abban az időben] halálra adja pedig testvér testvérét, atya [apa] gyermekét; támadnak magzatok [gyermekek lázadnak fel] szüleik ellen, és megöletik [halálra juttatják] őket [és vesztüket okozzák].

És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt [minden nemzet szemében] az én nevemért [az én nevem miatt]; de aki mindvégig megáll [kitart; állhatatos marad], az megtartatik [üdvözül; megmenekül; megszabadul]” (Mát. 10,21-22)

Ahogy közeledik ennek a világkorszaknak a lezárása, úgy fokozódik az üldözés. Erről így ír Márk: „Halálra fogja pedig adni testvér testvérét, atya gyermekét; és magzatok (gyermekek) támadnak szülők ellen, és megöletik őket (és vesztüket okozzák). És lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért; de aki mindvégig megmarad (kitart), az megtartatik” (Márk. 13,12-13)

János még további részletekkel egészíti ki az elkövetkezendőket: „A gyülekezetekből (zsinagógákból) kirekesztenek (kizárnak) titeket; sőt jön idő (eljön az óra), hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik (hogy Istennek tetsző szolgálatot végez). És ezeket azért cselekszik (teszik) veletek, mert nem ismerték meg (sem) az Atyát, sem engem” (Ján. 16,2-3)  

Lukács idézi az Úr Jézus szavait, amelyben elmondja, hogy mire számíthatnak az Övéi: „Gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön (hogy békességet hozzak a földre)? Nem, mondom néktek; sőt inkább meghasonlást. Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban (egy családban), akik meghasonlanak, három kettő ellen, és kettő, három ellen. Meghasonlik az atya (az apa) a fiú ellen, és a fiú az atya (az apja) ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa (az anyós) a menye ellen, és a menye a napa (az anyósa) ellen” (Luk. 12,51-53)

A prófétán keresztül pedig így figyelmeztet a Szent Szellem: „Ne higgyetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban (a jó ismerősben); az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját (még asszonyod előtt is, akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit mondasz). Mert a fiú bolondnak tartja atyját (gyalázatosan bánik apjával), a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára (az anyósa ellen); az embernek saját háznépe az ellensége” (Mik. 7,5-6)

És: „Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket (átadnak titeket kínvallatásra), és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. És akkor sokan megbotránkoznak (eltántorodnak), és elárulják egymást, és (meg)gyűlölik egymást. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig állhatatos marad (kitart), az üdvözül” (Mát. 24,9-10.12-13)

És mielőtt lezárul e világkorszak: „De mind ezeknek előtte kezeiket reátok vetik (kezet emelnek rátok), és üldöznek titeket, adván a gyülekezetek elé (átadnak benneteket a zsinagógáknak), és tömlöcökbe (börtönbe vetnek), és királyok és helytartók elé visznek (vezetnek titeket) az én nevemért. De ebből néktek lesz tanúbizonyságotok (de ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre). Tökéljétek (határozzátok) el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre (hogy nem gondoltok előre a védekezésre): Mert én adok néktek szájat és bölcsességet, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, akik magokat ellenetekbe vetik (amelynek nem tud ellenállni, vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem). Elárulnak (kiszolgáltatnak) pedig titeket (még a) szülők és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek némelyeket (egyeseket) ti közületek. És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. De fejeteknek egy hajszála sem vész el. A ti béketűréstek által (állhatatosságotokkal) nyeritek meg lelketeket (az életet)” (Luk. 21,12-19)

És hogy mindez mikor kezdődik, és hogyan lehet megmenekülni, arról így beszél Pál apostol: „Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta (elküldte) Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt (a törvénynek alávetve) lett, Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot (és Isten fiaivá legyünk)” (Gal. 4,4-5)

„Mert az Isten őt [eleve] (el)rendelte [oda adta] engesztelő [véres] áldozatul [fedélnek, a Láda fedele (a Templomban), mint előkép, vagyis az irgalom helye, a kiengesztelés]. Azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát [igazságosságát] megmutassa [nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként] Isten ugyanis az előbb [korábban] elkövetett bűnöket [végtelen türelmében] elnézte [elengedte; megbocsátotta]. Türelme idején [az előbb történt vétkezések büntetlenül hagyása; elengedése; megbocsátása által, Melyeket Isten elszenvedett, eltűrt, béketűrésével] hogy e mostani időben [időszakban] mutassa meg [jelentse meg] igazságát [és kimutatta igazságosságát a jelen időre nézve is]: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, [megigazít mindenkit] aki Jézusban hisz. [aki a Jézus hitéből való]” (Róm. 3,25-26)

Ige: Az Úr Jézus hívása

És hogy az Úr miért a bűnösökkel eszik és iszik, arra ad választ a Róla szóló prófécia: „Én az engem szeretőket szeretem, és akik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak. Gazdagság és tisztesség (és megbecsülés) van nálam, megmaradandó jó (és vagyon) és igazság. Jobb (és drágább) az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom (az én jövedelmem) a válogatott ezüstnél (és a színezüstnél). Az igazságnak útján járok, és az igazság ösvényének közepén (és a törvénynek az útjain). Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket (és kincstárukat) megtöltsem” (Péld. 8,17-21)

Ige: Az apostol kérése minden kor keresztényeihez

Az apostol is arra kéri a mindenkori hívőket, hogy:  „Teljesítsétek be [tegyétek teljessé] az én örömömet, [azzal] hogy egyenlő indulattal [egyetértésben; egyet akarva; (gondolva), közös lelkesedéssel] legyetek, ugyanazon [(agapé): Isten szerinti] szeretettel viseltetvén, egy érzésben [összeforrva], egyugyanazon indulattal lévén [ugyanarra törekedtek].

Más fordításban: [Ha igen, akkor, tegyétek meg, amire kérlek titeket! Ezzel nagy örömöt fogtok szerezni. Legyen a gondolkozásotok összhangban egymással, legyen bennetek ugyanaz az isteni szeretet egymás iránt, éljetek teljes egyetértésben, és ugyanarra a célra törekedjetek!] Semmit nem cselekedvén versengésből [vetélkedésből; önzésből; viszálykodásból; perlekedésre való hajlamból], sem hiábavaló [hiú] dicsőségből [önhittségből; se hiú dicsőségvágyból], hanem alázatosan egymást különbeknek [kiválóbbnak] tartván [többre becsülvén] ti magatoknál. Más fordításban: [Ne irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok!]” Fil. 2,2-3)

Csiszér László: Te vagy a szeretet

57-es ZSOLTÁR.

Tisztító könnyek

„Látod, ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba: vizet lábamra nem adtál, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg. Te nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni a lábamat. Te nem kented meg olajjal a fejemet, ő pedig kenettel kente meg a lábamat. Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret."

Lk 7,44-47

„Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat.”

József Attila

Mit látsz, amikor a másikra nézel? Bűnöst? Méltatlant? Gyalázatos tettek elkövetőjét? Valakit, akinek puszta jelenléte is zavar? Elgondolkodtál már azon, miért bántanak bennünket annyira mások vétkei?

Mindenki az asszonyt nézte, ahogy könnyeivel mosta Jézus lábát, és mindannyian botránkoztak magukban. „Hogy engedheti?” „Ha tudná, ki ez, nem engedné.” Mindannyian csak a nő múltját látták, a vétkeit. Csak azzal foglalkoztak, amiről mindig titokban, annak háta mögött beszéltek az emberek. Mert lopva megszólni mindig könnyebb, mint egyenes véleménnyel a másikat helyretenni. A tettei előre jellemezték őt, és cselekedetei által rászolgált az előítéletükre. Könnyű beskatulyázni, segít hova tenni az embereket, segít, mert megmutatja, hol tartok hozzájuk képest. „Na, ennél az asszonynál én sokkal jobb vagyok!” – gondolták sokan, és megnyugodtak. Megnyugtatnak bennünket mások vétkei, mert álomba ringatnak, hamis illúzióba tartanak önmagunkkal kapcsolatban.

Észre sem vették, hogy miközben az asszonyra néztek, nem látták többé Jézust. Sőt, még Őt is hamis színben látták. Olyannak, aki téved, aki emiatt nem lehet a messiás, legfeljebb egy értékes tanító. Az asszony bűnei őket tette vakká saját hibájukra, és ezért azon az éjjelen csak egy valaki volt, aki megtisztult: a síró, könnyeivel Jézus lábait megmosó nő. Miért? Mert egyedül ő látta tisztán önmagát, mert ő nem a többiek hibáit, hanem csak Jézust nézte.

Mit látsz, amikor a másikra nézel? Bűnöst? Méltatlant? Gyalázatos tettek elkövetőjét? Valakit, akinek puszta jelenléte is zavar? Elgondolkodtál már azon, miért bántanak téged annyira mások vétkei?

Bejegyezte: Restás László dátum: 4:00 

http://reggelidicseret.blogspot.com/2012/03/tisztito-konnyek.html

Mint a pálma és a cédrus

Az igaz virul, mint a pálmafa, magasra nő, mint a libanoni cédrus" (Zsolt 92,13).

Ezeket a fákat nem az ember gondozza és metszegeti: a pálmák és cédrusok az Úr fái", az Ő gondozása nyomán virulnak. Az Úr szentjei éppígy az Ő gondoskodó keze alatt növekednek. Ezek a fák örökzöldek, minden évszakban egyformán szépek. A hívőknek sincsenek hol szent, hol pedig istentelen időszakaik: minden életkörülmény között az Úrtól nyert szépségükben állnak. Ahol ezek a fák nőnek, szépségükkel azonnal szembetűnnek. A táj szemlélője mindenütt azonnal felfigyel a pálmák és cédrusok királyi szépségére. Jézus Krisztus követői sem rejtőzhetnek el a megfigyelők elől, mert olyanok, mint a hegyen épített város, amelyet nem lehet nem észrevenni.

Isten gyermekének növekedése is hasonló a pálmáéhoz: teljes erővel fölfelé tör, törzséből egyetlen oldalágat sem növeszt. Olyan, mint egy csodálatos oszlop, oszlopfővel a tetején. Nem ágazik sem jobbra, sem balra, minden erejével a menny felé törekszik, és az éghez legközelebb érleli gyümölcsét. - Uram, kérlek, formálj engem, hogy ilyenné legyek én is!

A cédrus dacol minden viharral. Az örök hó határán nő, de az Úr gondoskodik arról, hogy a törzsében meleget és erőt adó nedvek follyanak. - Uram, add, hogy én is a Te melegeddel és erőddel tudjak dacolni a hideggel és a viharral szemben! Ámen.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Vágyunk az Úr után

Vida Sándor: Mézcseppek:

Aki időt ad az Úrnak, annak időt ad az Úr.

Imádság:

Megtaláltalak, mert megnyitottad, mert megmutattad az önmagadhoz vezető utat.

Meg-megindulok, bár gyengeségem, tört reményem szinte visszafog.

De mégis, és benned bízva csak, járok, mert jó úton halad, tudom, a sorsom, hisz megtaláltalak. Ámen

(Hajdú Zoltán Levente)

A nap gondolata:

A kereső hit a nehézségeken áttekint Jézusra, a győzelmes hit Jézuson át a nehézségekre.

Napi Ige és gondolat

Ezt mondja az ÚR: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az ÚRtól pedig elfordul szíve!  (Jeremiás 17:5)

Talán a legtöbbet, amit hallunk a templomainkban, az a bátorítás, hogy bízzunk Istenben. Gyermekekkel szoktuk énekelni: „Bízom benned, Uram Jézus, benned bízom egyedül!” A zsoltáros mondja: „Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik.” (Zsolt.37.5) –

Jó viszont, ha ez nem csak egy szólam, hanem élet, annak minden vetületével együtt. Sokan vannak úgy, hogy elmondják, bíznak Istenben, de mégsem merik egész életüket alárendelni Isten erejének, bölcsességének és akaratának. S éppen ezzel ölik meg az Úrba vetett bizalom csiráját szívükben.

 Amerikában a dollárra is ez van írja: In God We trust , azaz Istenben bízunk és mégsem ez jellemzi Amerikát. Csak üres szólam, melyhez semmi köze a hétköznapi ember erkölcsének, gondolkodásának és életstílusának. (Berencsi Balázs)

Miért sír az ég....

Spurgeon idézetek

 "Minden terv között a legbizonyosabb volt Krisztus tulajdon terve, amely abban állt, hogy búzaszemmé lett, amely  a földbe hullott és meghalt. Ha mi nem vagyunk hajlandók búzaszemmé válni..., ha nem vagyunk készek jövőbeni kilátásainkat, hírnevünket, vagyonunkat és egészségünket feláldozni, akkor magunkra maradunk. De ha követjük szeretett Urunkat azzal, hogy búzaszemmé leszünk és meghalunk, akkor bő termést hozunk." (T. G. Ragland)

Morzsák az élet kenyeréből. Összegyűjtötte: Vida Sándor

Az Úr arra emlékeztet bennünket, hogy porból vagyunk. Amikor másokat bírálunk, elfelejtjük, hogy ők is porból vannak.