Ige: Az Úr Jézus mindenkori tanítványairól

„Ti vagytok a világ világossága [kozmosz fénye; ti vagytok a világ számára a fény]. Nem rejtethetik el [nem lehet eltitkolni, titokban tartani] a hegyen épített [fekvő, elhelyezett] város. Úgy fényljék [világítson; ragyogjon fel] a ti világosságtok [fényetek] az emberek előtt, hogy lássák [meglássák, észrevegyék] a ti jó cselekedeteiteket [nemes; kitűnő /(eszményi) szép / tetteiteket], és dicsőítsék [magasztalják] a ti mennyei Atyátokat [aki a mennyekben van]” (Mát. 5,14.16)

Ige: Az Úr Jézus kijelentése az Övéinek:

 „… hogy hová megyek én, tudjátok; az utat is tudjátok. Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mi módon tudhatjuk azért az utat? Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt. Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk! Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? a ki engem látott, látta az Atyát; mi módon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, a melyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, a ki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat. Higgyetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higgyetek nékem” (Ján. 14,4-11)

 Hiszen: „Én és az Atya egy vagyunk” (Ján. 10,30)

A hívő elbizonytalanodásának oka

Mitől bizonytalanodhat el egy hívő, erre mutat példát Bemerítő János története: „És Jánosnak mind ezeket elmondták (és hírül vitték) a tanítványai. És János az ő tanítványai közül kettőt előszólítván (magához hívatott, és) Elküldé Jézushoz (az Úrhoz ezzel a kérdéssel), mondván: Te vagy-é az, aki eljövendő vala, vagy mást várjunk? Mikor azért azok a férfiak hozzámentek (vagyis odaérkeztek hozzá), mondának: Bemerítő János küldött minket te hozzád (ezzel a kérdéssel), mondván: Te vagy-é az, aki eljövendő vala, vagy mást várjunk? Azon órában pedig (Jézus) sokakat (vagyis sok embert) gyógyított meg (különféle) betegségekből (és bajokból), csapásokból, (és megszabadított gonosz) tisztátalan szellemektől, és sok vaknak adá meg szeme világát (és adta vissza a látását). És felelvén Jézus, (így válaszolt, és) monda nékik: Elmenvén mondjátok meg (és vigyétek hírül) Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: hogy a vakok szemeik világát veszik (vagyis a vakok látnak), a sánták járnak, a poklosok (vagyis leprások) megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangélium prédikáltatik (és hirdettetik). És boldog, valaki én bennem meg nem botránkozik” (Luk. 7,18-23)

Az elbizonytalanodás egyik oka az volt, hogy Jánoshoz is eljutott az Úr Jézus tetteinek híre, Aki: „… körüljárta [és bejárta] vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten [vagyis a mennyek] országának Evangéliumát [az Isten királyságáról szóló örömhírt, királyi uralmának jó hírét, a győztes hadvezér érkezésének hírét]. És gyógyítván mindenféle [és mindenfajta] betegséget és mindenféle erőtlenséget [gyengeséget; minden bajt, kórt, fogyatékosságot, rosszullétet, krónikus jellegű fizikai rendellenességet az emberi szervezetben. Árt

almat, csapást, panaszt; gyötrő, kínos betegségeket] a nép között” (Mát. 9,35).

És az Úr Jézus szolgálatának eredményeként beteljesedtek a próféciák: „Megelevenednek (és életre kelnek) halottaid és holttesteim fölkelnek (és föltámadnak a holttestek): serkenjetek föl és énekeljetek (és ébredjetek, és ujjongjatok), akik a porban lakoztok, mert harmatod az élet (és a világosság) harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!” (Ésa. 26,19)

„És meghallják ama napon a siketek (is) az írás beszédeit, és a homályból és sötétből (és a homály és a sötétség után) a vakoknak szemei (pedig) látni fognak. És (újra) nagy örömük lesz a szenvedőknek az Úrban, és a szegény emberek vígadnak Izráel Szentjében” (Ésa. 29,18-19)

„És megismerik a tévelygő szelleműek az értelmet (és észhez térnek), és akik zúgolódnak, tanulságot tanulnak (és levonják a tanulságot)” (Ésa. 29,24) „Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, aki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket! Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak, Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta (és szökellni fog), és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok (erednek) a kietlenben (a pusztában)” (Ésa. 35,4-6)

A négy gyertya

ISTEN FIA JÉZUS

Ítélkezés: (részlet A Viskó c. könyvből)

- Már miért viccelnék? Egészen biztos, hogy sokan vannak ott, ahonnan jöttél, akikről úgy gondolod, hogy megérdemlik az ítéletet. Lennie kell legalább néhány embernek, aki felelős azért, hogy ennyire sok a fájdalom és a szenvedés. Mit gondolsz azokról a mohó és kapzsi emberekről, akik a világ szegényei rovására gyarapodnak? Mi a helyzet azokkal, akik feláldozzák gyermekeiket a háború érdekében? És mit gondolsz azokról a férfiakról, akik verik a feleségüket, Mackenzie? Vagy azokról az apákról, akiknek nincs más okuk, hogy verjék a fiaikat, mint hogy enyhítsék saját szenvedésüket? Nem érdemelnek ezek ítéletet, Mackenzie?!

Mack érezte feldolgozatlan haragjának mélységét, ahogy dühöngő áradatként tódult fel bensejében. Belesüppedt a székbe, és próbálta megőrizni az önuralmát az elméjére rontó emlékképek nyomásával szemben, de érezte, hogy egyre kevésbé ura a helyzetnek. A gyomra görcsbe rándult, ahogy kezét ökölbe szorította, légzése pedig egyre zihálóbb lett.

- És mi van azzal az emberrel, aki ártatlan kislányokra vadászik? Mit gondolsz róla, Mackenzie? Bűnös ez az ember? El kellene ítélni?

- Igen! - sikoltotta Mack. - Pokolra vele!

- Ő a hibás a téged ért veszteségért?

- Igen!

- És mit gondolsz ennek az embernek az apjáról, aki ilyen szörnyeteget nevelt a fiából? Ő is bűnös?

- Igen, ő is!

- Milyen messzire kell visszamennünk, Mackenzie? Ez a bűnös örökség egészen Ádámig visszavezethető. Mi van akkor vele? De miért is állnánk meg itt?! Mi a helyzet Istennel? Isten indította útjára ezt az ügyet. Akkor Isten a hibás?

Mackkel megfordult a világ. Egyáltalán nem érezte magát bírónak, sokkal inkább vádlottnak.

Az asszony hajthatatlan volt: - Nem ennél a pontnál akadtál el, Mackenzie? Nem ez az, ami A Nagy Szomorúságot élteti? Hogy Istenben nem lehet megbízni? Biztos vagyok benne, hogy egy olyan apa, mint te, meg tudja ítélni az Atyát.

Mack haragja heves lángként lobbant fel. Vissza akart vágni, de a nőnek igaza volt, és ezt értelmetlen lett volna tagadni. A nő folytatta: - Hát nem épp emiatt panaszkodsz, Mackenzie? Hogy Isten cserbenhagyott téged és Missyt? Hogy Isten már a Teremtés előtt tudta, hogy eljön a nap, amikor a te drága Missydet brutálisan megölik, és mégis 'elkövette' a teremtést? Aztán pedig megengedte, hogy ez az elfajzott szörnyeteg kiragadja őt a te szerető karjaidból, pedig meg tudta volna akadályozni. Akkor nem Isten a hibás, Mackenzie?!

Mack a padlót bámulta, a feltoluló emlékképek össze-vissza rángatták az érzelmeit. Végül kimondta, hangosabban, mint szerette volna, ujját pedig egyenesen az asszonyra szegezte:

- De! Isten a hibás! - A vád ott lebegett a teremben, amint a bírói kalapács lecsapott Mack szívében.

- Akkor, - szólt az asszony ellentmondást nem tűrő hangon -, ha ilyen könnyen ítéletet tudsz mondani Isten felett, akkor egészen biztosan meg tudod ítélni az egész világot is. - Szenvtelen hangon beszélt. - Akkor most válaszd ki két gyermekedet, akik Istennel tölthetik az örökkévalóságot, amikor megjelenik az új ég és az új föld! De csak kettőt.

- Micsoda?! - fortyant fel Mack, és hitetlenkedve fordult a nő felé.

- És ki kell választanod hármat a gyermekeid közül, hogy az örökkévalóságot a pokolban töltsék.

Mack képtelen volt elhinni, amit hallott, és kezdett újból pánikba esni.

- Mackenzie! - A nő hangja most ugyanolyan nyugodt és csodálatos volt, mint amikor először hallotta azt. - Én most csak azt kérem tőled, hogy tegyél meg valamit, amit hited szerint Isten tesz. Ő ismer mindenkit, aki valaha is megfogant, méghozzá sokkal mélyebben és teljesebben ismeri őket, mint ahogy te a saját gyermekeidet valaha is ismerni fogod. Ő mindegyiket az ő lényük ismeretének megfelelően szereti. A te hited szerint Ő legtöbbjüket egy gyötrelmes örökkévalóságra ítéli, távol az Ő jelenlététől, szeretetétől pedig elszakítva. Így van, Mackenzie?

- Azt hiszem, igen. Csak hát ezt így még soha nem gondoltam végig. - A döbbenettől szinte akadozott a nyelve. - Egyszerűen csak elfogadtam, hogy Isten képes ezt megtenni. A pokol, mint beszédtéma mindig nagyon elméleti volt számomra; nem olyan emberekről szólt, akik igazán érdekeltek... - Mack tétovázott, mert ráeszmélt, hogy amit kimondani készül, az meglehetősen otrombán hangzik -, ...nem olyan emberekről szólt, akik igazán érdekeltek.

- Akkor tehát azt feltételezed, hogy Isten ezt minden gond nélkül megteszi, te bezzeg képtelen vagy rá? Akkor lássuk, Mackenzie! Öt gyermeked közül melyik az a három, akit pokolra ítélsz? Jelenleg Katie hadakozik ellened leginkább. Durván bánik veled, és bántó kijelentéseket vág a fejedhez. Talán ő az első és leglogikusabb választás. Hogyan döntesz Katieről? Te vagy a bíró, Mackenzie, és neked kell döntened.

- Nem akarok a bíró lenni - mondta Mack, és felállt. Az agya sebesen pörgött. Kizárt dolog, hogy ez most a valóság, ami vele történik! Hogy kérhetné tőle Isten, hogy válasszon a saját gyermekei között? Az lehetetlen, hogy ő Katiet, vagy bármelyik gyermekét - csak azért, mert vétett ellene - egy örökkévalóságra a pokolra küldje. Még akkor sem tenné ezt, ha Katie, Josh vagy Tyler valami szörnyű bűncselekményt követne el. Képtelen lenne rá! Számára ez az egész nem a gyermekei teljesítményéről szólt; itt az irántuk való szeretetéről volt szó.

- Én erre képtelen vagyok! - szólt, szinte suttogva.

- Meg kell tenned! - ismételte meg a nő.

- Nem tudom megtenni! - mondta hangosabban és szenvedélyesebben.

- Meg kell tenned - mondta újra, már lágyabb hangon.

- Én... ezt... nem... fogom... megtenni!!! - üvöltötte Mack, és érezte, hogy felforr benne a vér.

- Meg kell tenned - suttogta az asszony.

- Nem tudom! Nem tudom! Nem fogom megtenni! - sikoltotta, és most már nem tudott uralkodni szavai és érzelmei fölött. A nő állt, és várt, és közben nézte őt. Végül Mack könyörgő tekintettel ránézett: - Nem mehetnék inkább én? Ha mindenáron szükséged van valakire, akit egy örökkévalóságon át gyötörhetsz, akkor majd megyek én helyettük. Ez megfelel? Megtehetem ezt?! - Lerogyott az asszony lábai elé, és most már sírva könyörgött: -Kérlek, hadd menjek én a gyermekeim helyett! Kérlek! Örömmel megtenném...! Könyörögve kérlek... Engedd meg, kérlek!

- Mackenzie! Mackenzie! - suttogta az asszony, és szavai úgy hatottak Mackre, mint hűsítő víz fröccsenése egy kegyetlenül forró napon. Kezei gyengéden érintették Mack arcát, miközben talpra segítette őt. Ahogy patakzó könnyei közt ránézett, látta, hogy a mosolya sugárzó. - Most pontosan úgy beszélsz, mint Jézus. Helyes ítéletet hoztál, Mackenzie. Nagyon büszke vagyok rád!

- De hiszen én semmiféle ítéletet nem hoztam! - próbálkozott Mack zavarában.

- Dehogynem! Úgy döntöttél, hogy méltók a szeretetre, még akkor is, ha ezért mindent fel kell áldoznod. Ez az, ahogy Jézus szeret.

(részlet A Viskó c. könyvből)

http://johir.neobase.hu/content/book/%C3%8Dt%C3%A9lkez%C3%A9s

Joyce Meyer: Ez van!

Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával. (Róma 12,2)

Olyan az alakom, hogy a felső méretem két számmal kisebb, mint az alsó. Ez mindig is így volt. Sok gyönyörű kosztüm van, amiket nem tudok megvenni, mert nem árulják külön a felső és az alsó részüket, méretemnek megfelelően. Vehetnék két különböző méretű kosztümöt, de az már igencsak nagy pazarlás lenne. Ez a dolog nagyon frusztrált engem, mindaddig, amíg el nem fogadtam, hogy „ez van”!

Most már csak nevetek az egészen – a nevetés pedig, mint tudjuk, nagyon jó szokás, pláne, ha az ember korosodik. Ha nagyobb a lábad, mint szeretnéd, vagy a testarányaid nem tökéletesek, vagy alacsonyabb vagy a kelleténél – ne hagyd, hogy ezek a dolgok frusztráljanak. Fogadd el: „ez van”!

Én eldöntöttem, hogy boldog leszek azzal, amit kaptam, és a lehető legjobbat hozom ki belőle. Soha ne felejtsd el, hogy Isten azt akarja, hogy szeresd önmagad és a tested. Ő ezt várja tőlünk, még ha a világ mást is üzen. A Biblia azt mondja, hogy ne igazodjunk ehhez a világhoz, hanem változzunk meg értelmünk megújulásával. Gondolkozz magadról egy új módon. Határozd el magad, hogy a lehető legjobb „te” leszel, és ne foglalkozz azzal, mit mond a világ arról, hogy milyennek kellene lenned.

A világ sok mindent mond. Hazugságokat súg a füledbe, méghozzá sokszor kegyetleneket és durvákat. A divat és a trendek szinte havonta változnak. Ha megpróbálod ezeket követni, elveszel. És elveszíted a barátságot önmagaddal. De ha azt választod, hogy úgy tekintesz magadra, ahogy Isten lát, akkor nem csak szeretni fogod magad, hanem kellő magabiztossággal és hittel fogsz rendelkezni ahhoz, hogy a jó erőteljes eszköze légy a világban.

Joyce Meyer

Isten szeret

Állatiskola

Egy nap összegyűlt néhány állat az erdőben, és elhatározták, hogy iskolát indítanak. Egy nyuszi volt ott, egy madár, egy mókus, egy hal és egy angolna. Létrehoztak egy oktatási bizottságot, és megpróbálták összeállítani a tanmenetet.

A nyúl ragaszkodott hozzá, hogy az odúásás mindenképpen legyen benne a tananyagban. A hal az úszáshoz ragaszkodott. A mókus ragaszkodott ahhoz, hogy vegyék be a körkörös famászást, a madár pedig a repülést akarta.

Összeállították hát a tanmenetet ezekből a tárgyakból. Aztán kijelentették, hogy minden állatnak kötelező mindegyik kurzust elvégezni.

A nyuszinak, bár ásásból ötöst kapott, a körkörös famászással komoly gondjai akadtak: folyton hanyatt esett. Nemsokára a sok eséstől agykárosodást szenvedett, és már az ásás sem ment olyan jól. Már nem ötösöket, csak hármasokat kapott ásásból, körkörös mászásból pedig persze mindig csak egyeseket.

A madárnak nagyon szépen ment a repülés, de amikor ásásra került a sor, az már nem ment annyira. Folyton eltört a csőre meg a szárnya. Hamarosan repülésből is hármasokat kapott, ásásból pedig egyest. Emellett a körkörös famászással is nagyon kínlódott.

A mókusnak ragyogóan ment a körkörös famászás, de a víztől annyira félt, hogy úszásból egyenesen megbukott.

A halnak nem esett nehezére legjobbnak lenni úszásórán, de nem volt hajlandó kijönni a vízből, hogy a többi órán részt vegyen.

Az osztályelső egy szellemileg visszamaradott angolna lett, aki mindent megcsinált félig-meddig. De a tanárok örültek, mert a széleskörű tanmenetnek köszönhetően mindenki minden tantárgyat tanult.

(Tony Campolo: Everything You've Heard is Wrong c. művéből, Dallas: Word, 1992, 130. o.)

Érezted már úgy magad, mint ezek az állatok az iskolában? Voltál már olyan helyzetben, amikor olyan dolgokat kellett tenned, amikre nem vagy alkalmas?

Krisztus testét, a Gyülekezetet, úgy tervezte Isten, hogy mindenkit magába foglaljon, de Isten sosem akarta, hogy mindenki mindent csináljon. Nem kell olyannak lenned, mint a lelkipásztorod, vagy az ifjúsági vezetőd, vagy bárki más.

Isten sajátos képességeket adott neked - amiket lelki ajándékoknak is nevezünk - amiket neked, és csakis neked kell használnod a gyülekezetben és a világban. Senki más nem rendelkezik pont ugyanazokkal az ajándékokkal, és sok olyan munka van, amit csak te tudsz elvégezni (1Kor 12).

A Krisztus követésére való felhívás arra szólít fel, hogy fedezzük fel egyedi tehetségünket, és aztán használjuk úgy az Istentől kapott ajándékainkat és képességeinket, hogy azzal dicsőséget és tisztességet adjunk Neki.

http://johir.neobase.hu/content/small_story/Allatiskola

Ima munkalehetőségért

Atyám, Jézus nevében hiszem, megvallom és eszedbe

juttatom a Te Igédet, mert tudom, hogy gondod van a Te

Igédre, hogy beteljesítsd azt. Éberen őrködsz az Igéd

felett, hogy beteljesítsd azt. (Ésa. 43,26. Jer. 1,12.)

A Te Igéd, amely szádból kimegy, nem tér Hozzád

üresen, hanem megcselekszi, amit akarsz,és megtermi

gyümölcsét ott, ahová küldted. (Ésa. 55,11.)

Igazság által vagyok erős, nem gondolok a nyomorral,

mert nincs mit félnem, és a rettegéssel, mert nem közelít

hozzám. Te termővé, gyümölcsözővé teszed kezem

minden munkáját, magot ádsz a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek. (Ésa. 54,14. 55,10.)

Atyám, Te vagy az irgalmasságnak Atyja és minden

vigasztalásnak Istene. Te megvigasztalsz engem minden

nyomorúságomban. (2Kor. 1,3. 4.)

Te vagy a jólét és bátorítás forrása. Ezért én bátor vagyok,

megállok a hitben, és növekszem az erődben. (1Kor. 16,13.)

Azért én bátor vagyok, kezeimet le nem eresztem, mert az

én munkámnak jutalma van. (2Krón. 15,7.) Mivel munkálkodom, a jutalom nem tulajdoníttatik nekem kegyelemből,

hanem tartozás szerint. (Róm. 4,4.)

És becsületbeli dolognak tartom, hogy csendes életet éljek,

saját dolgaimat ellátom, és tulajdon kezeimmel munkálkodom, amiként az Úr rendelte nekem. A kívülvalók iránt

tisztességem van, és semmiben sincs szükségem. Ahogy az

Úr rendelte, csendesen munkálkodom és a magam kenyerét eszem. Megtanulom, hogy jó cselekedetekben járjak, és ne legyek gyümölcstelen. (1Thess. 4,11. 12. 2Thess. 3,12. Tit. 3,14.)

Te tudod az én dolgaimat, és adtál előmbe egy nyitott ajtót,

amelyet senki be nem zárhat, mivel megtartottam a Te

beszéded és nem tagadtam meg a Te neved. (Jel. 3,8.)

Semmi felől nem aggódom, hanem imádságomban és

könyörgésemben minden alkalommal hálaadással tárom

fel kívánságaimat az Isten előtt. És az Istennek békessége,

mely minden értelmet felülhalad, megőrzi szívemet és

gondolataimat a Krisztus Jézusban. Az én Istenem pedig

betölti minden szükségemet az Ő gazdagsága szerint

dicsőségesen a Krisztus Jézusban. (Fil. 4,6. 7. 19.)

És reám szállanak mindez áldások, és megteljesednek

rajtam, mert hallgatok az Úrnak, az én Istenemnek szavára.

Áldott vagyok a városban, és áldott vagyok a mezőben.

Áldott az én méhemnek gyümölcse és az én földemnek

gyümölcse. Áldott vagyok bejöttömben, és áldott vagyok

kimentemben. Áldást parancsol mellém az Úr mindenben,

amire ráteszem kezemet; és megáld engem azon a földön,

amelyet az Úr, az én Istenem ád nékem. És bővölködővé

tesz engem az Úr minden jóban, megnyitja nékem az Úr

az Ő drága kincsesházát, az eget, hogy esőt adjon az én

földemnek alkalmas időben, és megáldja kezemnek minden

munkáját. (5Móz. 28,2–4. 6. 8. 11. 12.)

Uram! Te az életet és a halált, az áldást és az átkot adtad

előmbe, és így szóltál: Válaszd az életet, hogy élhess mind

te, mind a te magod! Én az életet választottam, hogy élhessek mind én, mind az én magom. (5Móz. 30,19.)

Az én Istenem adott nekem gazdagságot és kincseket,

és megengedte, hogy egyek abból és részemet elvegyem,

és örvendezzek az én munkámnak, mert az én szívem

örömét az Isten kedveli. (Préd. 5,19. 20.) Ámen!

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2&Itemid=7

Perei Timóteus - Uram, Én Szeretlek (Keith Green cover)

TANULSÁG, TANÁCS:

A tárgyak használatra vannak, az emberek szeretetre! A probléma a mai világban az, hogy az emberek vannak használva és a tárgyak szeretve.

Legyünk óvatosak és tartsuk emlékezetünkben ezt a gondolatot: A tárgyak azért vannak, hogy

használjuk, az emberek pedig, hogy szeressük őket!

Légy ura érzelmeidnek:

- vigyázz a gondolataidra, szavak lesznek belőlük,

- vigyázz a szavaidra, cselekedetek lesznek belőlük,

- vigyázz a cselekedeteidre, megszokások lesznek belőlük,

- vigyázz a megszokásaidra, szenvedély lesz belőlük,

- vigyázz a szenvedélyedre, rabsággá és végzeteddé válhat!

A harag és a szeretet nem ismernek határt. Válaszd a szeretetet, hogy szép és kedves életed

legyen!

készítette: Edit Lörincz

Feketén-fehéren

Ma már nem sokat használjuk a "feketén-fehéren" kifejezést. Talán mert nem tetszik ez a gondolkodás. Hogy valami vagy fekete, vagy fehér? És semmi más? Hogy valami vagy igaz, vagy hamis? "Hát, nekem jobban tetszik, hogy nekem is igazam lehet, meg neked is. Neked létezik Isten, nekem nem. Nem kell vitázni!" Kényelmesen hangzik? Na ez a szürke. És sokan, nagyon sokan vágynak ma így élni. Persze lehet. de érdemes vajon? ...                                         

... Sok dolog az életben, talán a legfontosabbak, nem lehetnek ilyenek is, meg olyanok is. Szeretsz, vagy nem? Nincs középút. Halál, vagy élet? Nem lehetek itt is, ott is... Fekete, vagy fehér... Isten feketén-fehéren elmondta mennyire szeret téged. A kereszten  Jézus érted, értünk fizetett, szenvedett meg. Most rajtunk keresztül hív téged, hogy gyere Őhozzá. Egyszerűen mondd azt Neki: "Jézus, köszönöm, hogy meghaltál értem. Rád bízom magam, hiszek Benned. Szeretnélek megismerni. Kérlek, gyere be az életembe, és ments meg engem! Ámen."

http://johir.neobase.hu/content/page/Feket%C3%A9n-feh%C3%A9ren

WatchmanNee: A maga idejében

„Dávid, miután a maga idejében szolgált az Isten akaratának, elaludt, és az ő atyáihoz helyeztetett" (Csel 13,36).

Dávid a maga idejében, azaz egy nemzedéken át szolgált Istennek.

Manapság nagyon gyakran arra törekszünk, hogy állandósítsuk munkánkat egy szervezet, társaság vagy rendszer felállításával. Az ószövetségi szentek ezzel szemben a saját napjaikban szolgáltak, aztán meghaltak. Ez fontos elve az életnek. A búzát elvetik, felnövekszik, kalászt hoz, megérik, majd az egész növényt gyökerestől kiszántják.

Isten munkája még a tekintetben is szellemi, hogy nincsenek földi gyökerei, sem földszaga. Az emberek elmennek, de az Úr marad. Mindennek, ami a gyülekezetben végbemegy, korszerűnek és elevennek, a jelen szükségleteit kielégítőnek kell lennie - szinte azt is mondhatnánk, hogy a jelen szükségleteihez kell igazodnia. Nem lehet mozdulatlan, földhöz kötött.

 Isten elszólítja munkásait, de ad helyettük másokat. A mi munkánk kárt szenvedhet, de az Övé soha. Hozzá nem ér fel semmi. Most és mindörökké Ő az Isten.

WatchmanNee

http://johir.neobase.hu/ahitat/1231_A_maga_idejeben

C. H. Spurgeon: Nem kárhoztat

"Azokban a napokban, abban az időben - így szól az Úr - keresni fogják Izráel bűnét, de nem lesz, és Júda vétkeit, de nem fogják találni, mert megbocsátok azoknak, akiket meghagyok" (Jer 50,20).

Valóban dicsőséges szózat ez! Tökéletes bűnbocsánatot ígér a bűnös Izráelnek és Júdának. Úgy eltörli bűnüket "mint a felleget" (Ézs 44,22), nem találják, nem lesz többé. Dicsőség legyen a kegyelem Istenének!

A Sátán keresi vétkeinket, hogy vádolhasson, ellenségeink is ezt teszik, hogy megterhelhessenek, sőt még saját lelkiismeretünk is beteges igyekezettel keresi, hol marasztalhatja el magát. De amikor az Úr minden bűnünket elfedezi Jézus Krisztus vérével, nem kell tartanunk többé semmiféle vádaskodástól, "nem lesz", "nem fogják találni". Isten gondoskodott arról, hogy elvegye népe vétkeit, megváltotta népét bűneiből. Jézus Krisztus áldozata "a tenger mélyére dobja minden vétkünket" (Mik 7,19). Micsoda ujjongással tölti ez el a szívünket!

Bűneink eltörlése azért lehetséges, mert Isten megbocsát választottainak. Kegyelmének szava nemcsak királyi, hanem isteni szó. Kegyelmet hirdet, és mi szabadok vagyunk. Elvégezte értünk az engesztelést, és ettől kezdve népének nem kell félnie a kárhoztatástól.

Áldott legyen szent neved, bűnöket eltörlő Isten!

 C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Balogh Misi - CSENDES HANGON SZÓLTÁL.mpg

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Nézz fel, mondja az Úr. Ismét mondom, nézz fel! Túlságosan magadra néztél eddig és a saját gondjaidra, és ezért nem vetted észre, amit Én cselekszem. Muszáj látnod és tudnod, amit Én cselekszem, és azt is, hogy milyen tervei vannak az ellenségnek ellened. Annak van most az ideje, amikor újra új magaslatokra emellek szellemileg, hogy még tisztábban tudj látni és észlelni. Egy olyan kenetet is kiárasztok, ami megnöveli a találékonyságodat, a kreatív képzelőerődet. Helyezkedj el úgy, hogy a legtöbbet hozd ki ebből a most következő lépésből.

Zsoltár 5:3 Halld meg a szavamat reggel, Uram; reggel Hozzád fordulok a szavammal, és felnézek.

Amen!

Szivbol, szivbe uzenet, fogadjatok szeretettel a mai napon is e csodalatos profeciat, Gyuri Naplojabol! Gyonyoru napotok legyen, az Ur aldottjai vagytok, mert aldast orokoltetek. Aldott minden, amihez kezetek ér. :)

Készítette: Lisa Szanyel

Kubinyi Károly - Sétálj a Szabadban Jézussal (Péter és Jakab)

Tékozló fiú

Ige: Az apostol kérése Urunktól

 „És azért imádkozom, hogy…” „A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket…ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosakká” „Aszerint, amint magának kiválasztott minket Őbenne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Őelőtte szeretet által” (Fil. 1,9; 1 Pét. 5,10;  Eféz. 1,4)

Aki: „… a békességnek Istene (Ő) szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind szellemetek, mind testetek (szóma=énetek) feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére” (1 Thess. 5,23).

„aki meg is erősít (szilárdít) titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek [kifogástalanok] legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus [eljövetele] napján” (1Kor. 1,8).

„Hogy legyetek feddhetetlenek [kifogástalanok] és tiszták [romlatlanok, épek, vegyítetlenek, érintetlenek], Istennek szeplőtlen [ártatlan, hibátlan, tökéletes, ócsárlástól mentes, megrovást nem érdemlő, támadhatatlan] gyermekei [fiai] az elfordult [fonák, hamis, ravasz, álnok] és elvetemedett [elfajult, kificamodott, eltorzult] nemzetség közepette [a gonosz és romlott nemzedékben]. Kik között fényletek [ragyogtok, fénylettek, világítotok], mint csillagok [fénypontok] e világon [a mindenségben].

»Más fordítás: „Akkor Isten ártatlan és tiszta gyermekei lesztek, akikben senki sem talál hibát. A gonosz és romlott emberek között úgy ragyogtok, mint a csillagok a sötét éjszakában, ha az élet igéjére figyelte «” (Fil. 2,15)

És így folytatódik a kijelentés: „Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza [fölkelti] az ő napját mind a gonoszokra [rosszakra, haszontalan, hibás, silány], mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak [igazságosoknak, megigazultaknak], mind a hamisaknak [bűnösöknek nem-hívőknek; engedetleneknek, igazságtalanoknak (ige nélkülieknek)]. Legyetek azért ti [valóban olyan] tökéletesek [felnőtt, érett korú (célba érkezők)], miként [éppen úgy, mint ahogy] a ti mennyei Atyátok tökéletes [célját betöltött; (a célban van)]” (Mát. 5,45.48).

„Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek” (Eféz. 5,1).

És hogy te is: „Tökéletes (és feddhetetlen) légy az Úrral, a te Isteneddel”  (5 Móz. 18,13).

„Mert úgy van az Isten akarata (Istennek ugyanis az az akarata), hogy jót cselekedvén (feddhetetlen élettel), elnémítsátok a balgatag (esztelen, oktalan, értelmetlen) emberek tudatlanságát” (1 Pét. 2,15).

Az apostol megvallása: „Mi őt hirdetjük, intvén minden embert, és tanítván minden embert minden (teljes) bölcsességgel, hogy minden embert tökéletesnek állassunk elő (tökéletessé tegyünk) a Krisztus Jézusban” (Kol. 1,28) 

Ige: Egymás szeretete

Azért imádkozunk, hogy isteni szeretettel szeressétek egymást, és ez a szeretet egyre erősebben működjön bennetek. De ne csak egymást szeressétek, hanem mindenki mást is ugyanúgy, ahogy mi szeretünk benneteket];

És:  „Hogy erősekké tegye [és szilárdítsa meg] a ti szíveteket [és a ti bensőtök szilárd alapra találva], feddhetetlenekké [kifogástalanná, tökéletessé, hibátlanná, és megtámadhatatlanná váljon] a szentségben [a megszentelődés során a szent életben]. A mi Istenünk és Atyánk [vagyis mennyei Édesapánk színe] előtt, amikor eljő [és megjelenik] a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szentjeivel egyetemben [vagyis összes szentjeivel együtt]” (1 Thess. 3,13)

 „Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza [fölkelti] az ő napját mind a gonoszokra [rosszakra, haszontalan, hibás, silány], mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak [igazságosoknak, megigazultaknak], mind a hamisaknak [bűnösöknek nem-hívőknek; engedetleneknek, igazságtalanoknak (ige nélkülieknek)]^. Legyetek azért ti [valóban olyan] tökéletesek [felnőtt, érett korú (célba érkezők)], miként [éppen úgy, mint ahogy] a ti mennyei Atyátok tökéletes [célját betöltött;(a célban van)]” (Mát. 5,45.48)^.

Dávid így énekel Isten jóságáról: „Meglátogatod a földet és elárasztod (gondoskodsz a földről, megöntözöd); nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója (és patakja) tele van vizekkel; gabonát szerzesz nékik (gabonával látod el az embereket), mert úgy rendelted azt (így gondoskodsz a földről). Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod (elegyengeted); záporesővel meglágyítod (porhanyítod) azt, termését (növényzetét) megáldod. Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal (javaiddal), és a te nyomdokaidon kövérség (bőség) fakad; Csepegnek a puszta legelői (és legelők sarjadnak a pusztán) és a halmokat vígság (ujjongás) övezi. A legelők megtelnek juhokkal (nyájak lepik el a legelőket), és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek (ujjonganak) és énekelnek” (Zsolt. 65,10-14).

És az apostol így folytatja a megvallást: „Ki az elmúlt időkben (az előző nemzedékek során) hagyta a pogányokat mind a maguk útján haladni (megengedte, hogy minden nép a maga útján járjon): Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jótevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket” (Csel. 14,16-17)

Ige: Isten kiválasztásáról

Isten Őbenne, vagyis Krisztusban: „…kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte (agapé: Isten szerinti) szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában” (Eféz. 1,4-6)

„hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki, szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján” (Luk. 1,74-75)

„aki az ő dicsőséges testéhez (szóma: személyéhez) hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket (szóma= személyünket), azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket” (Fil. 3,21)

Ezért: „… az Isten őt [eleve] (el) rendelte [oda adta] engesztelő [véres] áldozatul [fedélnek] azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát [igazságosságát] megmutassa. [nekünk] Isten ugyanis az előbb [korábban] elkövetett bűnöket [végtelen türelmében] elnézte [elengedte; megbocsátotta]” (Róm. 3,25)

„Mivel tehát a gyermekek (hús)testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse (működésképtelenné tegye) azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt” (Zsid. 2,14)

Ugyanis: „A törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat” (Zsid. 9.22)

És mert Ő bemutatta ezt az áldozatot: „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk [elmarasztaló ítéletük] azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, [élnek] kik nem (hús)test szerint járnak, hanem Szellem szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől. Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, [mivel a törvény a maga részéről tehetetlenséget mutatott] mivelhogy erőtlen  vala a (hús)test miatt, [melyet a (hús)test gyengévé tett]. Az Isten [azt megtette] az ő [saját] Fiát elbocsátván [elküldve] bűn (hús)testének hasonlatosságában [hasonmásában] és a bűnért, [a bűn miatt], kárhoztatta a bűnt a (hús)testben. [hogy elítélje a (hús)testben  levő bűnt]” (Róm. 8,1-3)

Így figyelmeztet a Szent Szellem: „Az Isten Szellemét erről ismeritek meg: amelyik szellem vallja, hogy Jézus Krisztus (hús)testben jött el, az Istentől van” (1 Ján. 4,2)

Hódolat a világ világossága előtt

Vida Sándor: Mézcseppek:

A Bibliából annyi az érték a számomra, amennyit megélek.

Spurgeon idézetek

"Isten gyermeke számára nem létezik "szerencsés véletlen"! Életét a szerető mennyei Atya vezeti, őrzi és tervezi. Semmi sem történik vele véletlenül."

FELEJTHETETLEN LECKE

2Tim 3,14-17.

14 De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál,

tudván, kiktől tanultad, 15 mivel gyermekségedtől ismered a szent

írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus

Jézusba vetett hit által. 16 A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos

a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre;

17 hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre

felkészített.

                       FELEJTHETETLEN LECKE

Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették

nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket. (Zsid 13,7)

Édesanyámnak különleges hite volt. Ha képes volnék az összes leckét

fölsorolni, amit tőle tanultam, a lista sok oldalt megtöltene. Ehelyett

csak egyet említek: megtanított naponta elmondani az Úr imádságát és

Bibliát olvasni. Ilyen egyszerű, mégis alapvető tanítás vetette el

bennem a hit magjait, melyek kifejlődve közelebb hoztak Istenhez. Hálás

vagyok, hogy az édesanyámtól tanult lelki fegyelmen keresztül

megtanultam szeretni és követni Krisztust.

Kíváncsi vagyok, manapság hány gyermeknek tanítják meg ezeket a fontos

leckéket. Úgy tűnik, sok gyerek hamarabb sajátítja el a számítógép és a

videojátékok használatát, minthogy megtanulná, hogyan szóljon Istenhez.

A gyereknevelés nem könnyű feladat. Kimutathatjuk hálánkat hitünk

mintái - gyakran szüleink - felé úgy is, hogy imádkozó, a Szentírásban

gyökerező életet élünk. Az imádság és Isten igéjének olvasása hatékony

eszközök, amelyek egész életünkön át szolgálnak bennünket. Egyben olyan

örökségek is, amelyek továbbadása a küldetésünk.

Imádság: Teremtő Istenünk, köszönjük, hogy már első lépéseinket is

ügyeled, és meghívsz, hogy kövessük békéd és igazságod ösvényét. Ámen.

Az imádság és az ige adományok Isten gyermekei számára.

Adalina Ríos de León (San Juan, Puerto Rico)

www.csendespercek.hu

Dícséretek 3 Jézus Kriszts Úr

VTS_05_abortusz után is él 1.

Szentek legyetek!

Az igazi szentség nem törvényesség, hanem szeretet. A menyasszony sem azért akar szeplő és ránc nélkül való lenni, mert attól fél, hogy ha nem tökéletes, akkor a vőlegénye lesújt rá, hanem mert annyira szereti, hogy tökéletes akar lenni Neki. Ez a különbség a félelem által motivált törvényesség és a szeretettől való motiváltság között, ami viszont betölti a Törvényt.

Ezért kell az életünk elsődleges céljának lennie, hogy még jobban szeressünk. Az Úr kijelentette, hogy a legfontosabb parancsolatok az Isten iránti szeretet mindenek felett, és az egymás iránti szeretet. Ha így teszünk, akkor automatikusan betöltjük a Törvényt. Ha Istent szeretjük, akkor nem fogunk bálványokat imádni. Ha szeretjük a többi embert, akkor nem fogunk lopni, ölni, de még irigykedni sem fogunk rájuk. Az Úr a Törvény minden egyes tiltását pozitív dolgokkal helyettesítette - szeressük Istent és szeressük egymást, és így betöltjük az összes tiltó parancsolatot.

Isten szeretéséhez a kulcs egyszerűen az, hogy tanuljunk Róla és az Ő útjairól. Nem hiszem, hogy akár egyetlen olyan szempontot is találhatnánk Vele kapcsolatban, vagy akár egyetlen olyan dolgot is tanulhatnánk az Ő természetéről, ami ne késztetne arra, hogy még jobban szeressük Őt. Ez arra is érvényes, amikor az Ő ítéleteit látjuk, ugyanis az Ő ítéletei tökéletesek, és még ezeket is az emberi szeretetet messze felülmúló szeretettől hajtva cselekszi.

Ezért van, hogy az igaz kereszténység valójában tanítványság - a tanítványok arra kötelezték el magukat, hogy mindent megtanulnak a mestereiktől, amit csak lehet, hogy olyanokká váljanak, mint ők. Az igazi krisztusi tanítványság egy olyan életforma, ami Isten megismerésére törekszik minden más felett. Ő kell, hogy legyen az első szerelmünk. Bármi ennél kevesebbel megsértjük Őt, ugyanis Ő nagyon is sokat adott oda azért, hogy velünk kapcsolatba kerüljön.

Egyesek az Isten iránti őszinte szeretetből hajlanak a törvényességre, és azzal a vággyal, hogy Neki tetsszenek. Ha viszont nem térnek le erről az ösvényről, akkor a Törvény iránti elkötelezettségük elkerülhetetlenül felváltja az Isten iránti szeretetüket. Ez nem az élet ösvénye, és mégis, szinte minden hívő rásodródik egy időre. Sajnos sokan vannak, akik soha nem térnek le róla. Mások pedig, amikor ráébrednek, hogy mit okozott ez az életükben, túl nagy lendülettel indulnak el a másik irányba, és így beleesnek az út túloldalán húzódó árokba - a törvénytelenségbe.

Ismét mondom, hogy a mi célunk az kell, hogy legyen, hogy megmaradjunk az élet ösvényén, ami ezek között a végletek között van, ezt pedig valószínűleg csak akkor fogjuk tudni megtenni, ha úgy szeretjük Istent, hogy ez lesz az életünk fő törekvése. Csak akkor fogjuk tudni úgy szeretni egymást, ahogy kell, ha úgy szeretjük Őt is, ahogy kell.

Mindannyian küszködhetünk az egyik vagy másik irányba lendülve, a törvényesség és a törvénytelenség (vagy Bonhoeffer szavaival az "olcsó kegyelem") között. Az emberek általában átmennek egy-egy ilyen és olyan időszakon is, miközben egyre érettebbé válnak, de ha nem akarunk a két oldal között ingadozni, akkor meg kell találnunk az igazi szentség ösvényét, ami nem a törvényesség, és nem is a törvénytelenség. A Szent Szellem szent, és ha meg akarjuk ismerni Őt, és az Ő temploma akarunk lenni, akkor nekünk is szenteknek kell lennünk. A szentség nem törvényesség, hanem egy jó magatartás, amikor azt tesszük, amit Krisztus tenne, mert szeretjük Őt. Azt is mondta valaki, hogy a szent (angolul "holy") úgy is leírható, hogy "wholly"(magyarul "teljesen" - a két angol szó kiejtése ugyanaz - a ford.), mert a szentség azt jelenti, hogy teljesen az Övéi vagyunk.

Az is igaz, hogy a Krisztus kortársai között élő törvényes emberek gyűlölték Őt és azt a fajta szentséget, amit Ő képviselt. Jézus olyan szabadságban járt, ami a meggyőződésük alapjaival szállt szembe. A törvényességben mindig megtalálható a kontroll szelleme is, Jézus tiszta személyisége azonban szabadságot sugárzott. Emellett hihetetlen mértékű kegyelmet sugárzott a bűnösök irányában, és határozott elutasítást a törvénykező, önigazult emberek felé. A törvénytelen emberek sokkal valószínűbb, hogy Krisztushoz jönnek, mint a törvényesek.

Tudjuk, hogy a gyülekezet, Krisztus menyasszonya, szeplő és ránc nélkül való lesz. A szeplő nélküliség az erkölcsi tisztaságra utal, a ránc nélküliség pedig az állandóan fiatalos természetről. Az igazi szentség megtart bennünket az állandóan fiatalos, friss szellemiségben, míg a törvényesség hamar öregít. A törvényesség hajlamos arra, hogy "régi botömlővé" tegyen bennünket, ami már nem elég rugalmas ahhoz, hogy megtartsa az új bort.

Ha vallásos a szellemünk, törvényes a gondolkodásunk, akkor túlzottan ítélkező szemmel fogjuk nézni az embereket, és hajlamosak leszünk kárhoztatni azokat, akikhez az Úr kegyelmes akar lenni. Ráadásul soha nem fogunk tudni megszabadulni a bűntudattól és szégyentől, mert a törvényesség soha nem fogja tudni megütni a saját mércéit. Azokat, akik eszerint élnek, arra kényszeríti, hogy stresszesen éljenek, megjátsszák magukat, és képmutatók legyenek, amitől hamar megöregszik az ember.

Ha a törvénytelenség szélsőségére vagyunk hajlamosak, akkor a szentségtelen kegyelemre is, ami azt jelenti, hogy olyanoknak is kegyelmet biztosítunk, akik Isten ítélete alatt vannak. Az ilyenek képesek ugyan befogadni az új bort, viszont annyira heves reakciót vált ki belőlük a felépítettség (struktúra), hogy nem tudnak bortömlőt alkotni a megtartásához, ezért elvész az új bor. Az élet ösvénye tehát a szélsőségek között található. Lehet, hogy könnyebb a törvénytelenségből Krisztushoz jönni, hiszen ezért mondta Jézus, hogy a paráznák és a bűnösök az önigazult törvénykezők előtt jönnek be a királyságba, viszont az is igaz, hogy a törvénytelenség a halálba visz.

A szentség annyit jelent, hogy megmaradunk Őbenne, aki szent, azt tesszük, amit Ő, és úgy gondolkodunk, mint Ő. A fegyelmezésnek is megvan a maga helye, sőt alapvető szerepe van a tanítványságban, de végső soron azáltal kell megváltoznunk, hogy látjuk az Ő dicsőségét, és annyira szeretjük Őt, hogy mindig azt akarjuk tenni, ami Neki tetszik. Így tölti be a Törvényt a szeretet.

Rick Joyner

Forrás: MorningStar Ministries - You Shall Be Holy

Fordítás: Országh György

Ravasz László

Az üdvösség és bűnbocsánat csak annak az életében lesz égető problémává, aki úgy érzi, hogy a bűnösök között ő az első. 

Hatalmad van a vihar felett

A napokban kérdezte valaki, hogy miért teremtette Isten a mennydörgést?

Eddig fel sem tűnt a szó. Miért mennydörgés, miért nem pld. pokoldörgés? Milyen hazug az ördög, hisz a viharnak semmi köze a Mennyhez.

Márk 4,35-40: Azután monda nékik azon a napon, amint este lett: Menjünk át a túlsó partra. Elbocsátván azért a sokaságot, elvitték Őt, úgy amint a hajóban volt; de más hajók is voltak vele. Akkor nagy szélvihar támadt, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék. Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala. És fölkelték Őt, és mondának néki: Mester, nem törődsz vele, hogy elveszünk? És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lett nagy csendesség. És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van az, hogy nincs hitetek?

Jézus megdorgálta a vihart, és az engedett neki. 1Ján. 3,8: …Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. Tehát Jézus azért tudta lerontani a vihart, mert az az ördög munkája, nem pedig Istené.

Nagyon sokan félnek a vihartól, a villámlástól, a dörgéstől. És ezek tényleg félelmetes dolognak tűnnek. 1Pét. 5,8-9: …vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresve, kit nyeljen el: akinek álljatok ellen, erősek lévén hitben…

Ordító oroszlánnal, még nem találkoztam, de valószínűleg hasonlóan félelmetes, mint a nagy szél, villámlás, dörgés. Jézus is azt kérdezte, miért féltek, miért nem hisztek, és Péter is azt mondja álljunk ellent a félelmetes dolgoknak hittel.

Emlékszem az első esetre, amikor gyakoroltuk a hatalmunkat az időjárás felett. Nyaralásból jöttünk haza, és hatalmas eső kísért végig az úton. Reménykedtünk, hogy mire hazaérünk eláll, de még akkor is ömlött az eső, amikor már a szomszéd településen jártunk. Megvallottuk a feleségemmel, hogy amikor hazaérünk nem fog esni, és nyugodtan ki tudunk pakolni az autóból. Dicsőség Istennek így is lett! Amikor végeztünk, akkor kezdett el esni. Azóta is nagyon sokszor gyakoroljuk ezt. Pld. elmegyünk boltba, elkezd esni az eső, és megállítjuk, amíg haza nem érkezünk. Valamelyik este jégeső kezdett esni, és aznap tettük ki a gyerekeknek a medencét, ami csak egy vékony fóliával volt letakarva. Azonnal elparancsoltuk a jeget. Dicsőség az Úrnak nálunk semmi kárt nem tett, míg a szomszéd utcában lakok mondták, hogy náluk mindent elvert. Ott annyi esett, hogy állt a járdán a jég.

Persze volt amikor elbuktunk. Megláttuk, hogy esik az eső, és: Jaj, most meg fogunk ázni! Meg is áztunk. Aztán bocsánatot kértünk az Úrtól a hitetlenségért, és legközelebb már ismét működött.

Szóval, ha egy félelmetes dologgal állsz szembe, akkor ne félj, hanem állj ellen hittel neki, hiszen hatalmad van felette. Lukács 10,19: Ímé, adok néktek hatalmat, hogy kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek. Szerkesztő: Papp Miklós

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_easyblog&view=entry&id=8&Itemid=77

Törj az égen át... Hit Gyülekezete

18-as ZSOLTÁR.

Isten szól

Életcseppek

"Furcsa, hogy milyen gyorsan készek vagyunk az ítélkezésre, és mennyire nem a megítéltetésre."

Bob Gass: Amiért érdemes küzdeni

 "Ezt csak meg lehet kérdezni!” (1Sámuel 17:29 katolikus ford.)//Károli:29. Dávid pedig felele: Ugyan mit cselekedtem én most? Hiszen csak szóbeszéd volt ez. //

Hogy tudott Dávid kiállni egy olyan óriás elé, aki elől mindenki más elfutott? Góliát megfélemlítette Isten népét, és Dávid környezetében senki sem mert megbirkózni a problémával.

- Ha olyan helyzettel találod szembe magad, amin változtatni kell, mi késztet arra, hogy felállj, és ezt mondd: „Márpedig én teszek valamit”?

- Az, ha olyan ügyről van szó, ami nagyobb nálad! Az, ha nem vagy hajlandó belenyugodni, hogy a félelem csapdájában éld le az életed; az, ha nem akarsz egy szűk, én központú világban élni.

Végeztek egy felmérést száz évnél idősebb emberek között. Arra számítanál, hogy egészséges táplálkozásról, csodagyógyszerekről és kitartó edzésről fogsz olvasni. Valójában azonban ezeknek a százéveseknek az életében egyetlen közös dolog volt: a cél! Mindannyiuknak volt valami nyomós oka arra, hogy reggel felkeljen az ágyból.

Pál azt írja: „Nekem az élet Krisztus” (Filippi 1:21-Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség). Pál számára ez volt az indítóok! Hogy dicsőítse Jézus nevét, és építse az Ő országát.

Túl sokan vagyunk olyanok, mint az srác, aki ezt mondta: „Mindegy, hogy min dolgozom éppen, szívesebben csinálnék valami mást”. Te is ilyen vagy? Vagy van olyan célod, ami elég nagy ahhoz, hogy arra összpontosítsd energiáidat és elég erős ahhoz, hogy tovább menj akkor is, amikor minden összeesküszik ellened?

Isten küldetésre teremtett. Felfedezted már, hogy mi az? Jézus tizenkét éves korában ezt mondta: „nekem Atyám dolgaiban kell foglalatosnak lennem” (Lukács 2:49 KJV -Károli:- Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai) ?

Huszonegy évvel később a kereszten haldokolva kijelentette: „Elvégeztetett!” (János 19:30-- Mikor azért elvette Jézus az ecetet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét).

Ez a két kijelentés foglal keretbe egy teljes mértékben beteljesedett, Istent dicsőítő életet. Kérdezd hát meg te is Istent, hogy mi a terve az életeddel! Amíg meg nem találod, nem is éltél igazán, és amíg be nem teljesíted, addig nem vagy kész a halálra.

A hit

A hit mindenkié, de nem kell mindenkinek
Aki hisz Istenben, ezt nem érti meg
Isten a jóság, a remény, a szeretet
Miért nem kell, ha a tiéd lehet

Azt kapod Istentől, mit csak tőle kaphatsz
Éltedben meglelheted így a nyugalmat
Üres óráidban sem leszel egyedül
Isten szeretete melletted ül

Ha bántanak mások, és te védtelen maradsz
Isten kezébe mindig kapaszkodhatsz
Az Ő keze hozzád szelíden mutat
Mellette újra otthonra találhatsz

Úgy érzed, élsz, de nem élet az élet
Körülötted a dolgok csak örök kétségek
Ha nem változtathatsz, újuljon meg lényed
Isten kegyelméből újjászülethetsz

A hit mindenkié, akard, hogy így legyen
Akard, hogy hited neked is legyen
Ha nem találtál megoldást, adok a kezedbe
Szorítsd erősen, élj vele!

Készítette: Péter Bálint

Mi a jobb?

Jobb Krisztus páciensének lenni,mint a teológia doktorának.

Készítette: Melinda Barta

Drága Jézusom.

Te vagy az élet -Signum

ldott legyen az Úr

Lukács evangélium 13. fejezet: Változtassátok meg a szíveteket! (szerkesztett)

Luk. 13,1 Jövének pedig ugyanazon időben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette [az áldozat vérével összekeverte].

Luk. 13,2 És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek [azaz: a célt eltévesztőbbek] voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték?

Luk. 13,3 Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek [ha meg nem változtatjátok azt, ahogyan gondolkodtok, és ahogy éltek, és ha más felismerésre nem tértek], mindnyájan, hasonlóképen elvesztek [és mindnyájan úgy fogtok elpusztulni, mint ők].

Luk. 13,4 Vagy az a tizennyolc, akire rászakadt [rádőlt, ráesett] a torony Siloámban [a Siloám (jelentése: küldött) tavánál], és megölte őket, gondoljátok-é, hogy bűnösebb volt [vagy többel tartozott, többel volt adós] minden más Jeruzsálemben lakó embernél?

Luk. 13,5 Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek [ha meg nem változtatjátok azt, ahogyan gondolkodtok, és ahogy éltek, ha más felismerésre nem tértek], mindnyájan hasonlóképen elvesztek [és mindnyájan úgy fogtok elpusztulni, mint ők]

Luk. 13,6 És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála.

Luk. 13,7 És monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja [és használja] a földet is hiába?

Luk. 13,8 Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom:

Luk. 13,9 És ha [jövőre] gyümölcsöt terem, jó [akkor meghagyjuk]; ha pedig nem, azután vágd ki azt

Luk. 13,10 Tanít vala pedig szombatnapon [(szabbaton): nyugalom napja, a heti pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás napján] egy zsinagógában.

Luk. 13,11 És ímé vala ott egy asszony, kiben betegségnek szelleme vala [kiben betegségnek szelleme lakott] tizennyolc esztendőtől fogva [és akit már tizennyolc éve gyötört a betegség szelleme]; és meg volt görbedve [annyira, hogy] teljességgel nem tudott felegyenesedni.

Luk. 13,12 És mikor azt látta Jézus, előszólítá [és magához hívta őt, így szólva hozzá], és monda néki: Asszony, feloldattál [és szabad vagy, mert megszabadultál, fel vagy old(oz)va] a te betegségedből!

Luk. 13,13 És reá veté [rátette] kezeit; és azonnal felegyenesedik, és dicsőíté az Istent.

Luk. 13,14 Felelvén pedig a zsinagógafő [a zsinagógavezetője, elöljárója], haragudva [fölháborodva, és méltatlankodva a felett való bosszúságában], hogy szombatnapon [a nyugalom napján] gyógyított Jézus, monda a sokaságnak [a tömegnek]: Hat nap van, amelyen munkálkodni kell; azokon jöjjetek azért és gyógyíttassátok magatokat, és ne szombatnapon [vagyis ne a nyugalom napján].

Luk. 13,15 Felele azért néki az Úr, és monda: Képmutató, [kétszínű] szombatnapon nem oldja-é el mindenitek az ő ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem viszi-é [és nem vezeti-e el] itatni?

Luk. 13,16 Hát ezt, az Ábrahám leányát, kit a Sátán megkötözött [és fogva tartott] ímé tizennyolc esztendeje, nem kellett-é feloldani e kötélből [és nem szabad szombatnapon feloldani bilincsétől, a kötelékből] szombatnapon [a nyugalom napján]?

Luk. 13,17 És mikor ezeket mondta, megszégyenülnek mindnyájan [ellenfelei], kik magukat néki ellenébe veték [akik vele szembeszegültek]; és az egész nép örül vala mindazokon a dicsőséges dolgokon [és mindazoknak a csodáknak], amelyek őáltala lettek [amelyeket ő vitt véghez]

Luk. 13,18 Monda pedig Jézus: Mihez hasonló az Isten országa [az Isten királysága]? És mihez hasonlítsam azt [mivel is vessem össze]?

Luk. 13,19 Hasonló a mustármaghoz, melyet az ember vévén, elvet az ő kertjében; és felnevelkedett [és felnőtt], és lett nagy fává, és az égi madarak fészket raktak annak ágain [illetve ágai közé]

Luk. 13,20 És [így folytatta, és] ismét monda: Mihez hasonlítsam az Isten országát [az Isten királyságát]?

Luk. 13,21 Hasonló a kovászhoz melyet az asszony vévén, három mérce lisztbe [keverte, és] elegyítette [azaz: rejtette, várva], mígnem az egész megkel

Luk. 13,22 És városokon és falvakon megy vala által, tanítva, és Jeruzsálembe menve

Luk. 13,23 Monda pedig néki valaki: Uram, avagy kevesen vannak-é akik üdvözülnek [Más fordítás: Uram, csak néhány ember fog megmenekülni]? Ő pedig monda nékik:

Luk. 13,24 Igyekezzetek bemenni [küzdjetek, harcoljatok, törekedjetek arra, hogy bejussatok] a szoros [a szűk, és keskeny] kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek bemenni [és keresik majd a bejutást] és nem mehetnek [és nem tudnak, mert nem lesz rá erejük];

 »Más fordítás: Tegyetek meg mindent azért, hogy a keskeny ajtón menjetek be! Mert mondom nektek: sokan próbálnak bejutni a keskeny ajtón át, de nem sikerül nekik; Hát küzdjetek azért, hogy a szűk kapun bemehessetek«

Luk. 13,25 Mikor már a gazda [vagyis a ház ura] felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót zörgetni [és elkezdtek odakint állva dörömbölni az ajtón], mondván: Uram! Uram! nyisd meg [az ajtót] nékünk; és ő felelvén, ezt mondja néktek: [nem ismerlek titeket]. Nem tudom, honnét valók vagytok ti;

Luk. 13,26 Akkor [hiába] kezditek mondani: Te előtted [a Te színed előtt] ettünk és ittunk, és a mi [széles] utcáinkon [és piacainkon, és tereinken] tanítottál;

Luk. 13,27 De ezt mondja: Mondom néktek, [nem ismerlek titeket, és] nem tudom, honnét valók vagytok ti; távozzatok el én tőlem mindnyájan, [akik elhatároltátok magatokat tőlem, ét külön útra tértetek], akik hamisságot [igazságtalanságot; gonoszságot, istentelenséget] cselekesztek! [Más fordítás: Akik nem hisztek, mert hiányzik belőletek az ige, és nem az ige szerint éltetek]

Luk. 13,28 Ott lesz sírás [jajgatás, és siránkozás] és fogak csikorgatása, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot, és a prófétákat mind az Isten országában [az Isten királyságában], magatokat pedig kirekesztve [kiutasítva, és kívülre vetve, mert ti ki lesztek onnan zárva].

Luk. 13,29 És jőnek napkeletről és napnyugatról, és északról és délről, és az Isten országában letelepednek [és asztalhoz dőlnek az Isten királyságában]

Luk. 13,30 És ímé vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek.

Luk. 13,31 Ugyanazon napon jövének ő hozzá némelyek a farizeusok közül, mondván néki: Eredj ki és menj el innét: mert Heródes meg akar téged ölni.

Luk. 13,32 És monda nékik: Elmenvén mondjátok meg annak a rókának [annak a ravasz, dörzsölt embernek]: Ímé ördögöket [gonosz szellemeket, démonokat] űzök [és haj(í)tok]  ki és gyógyítok ma és holnap, és harmadnapon elvégeztetem [és harmadnap elérkezek a végcélba, és befejezem, és  véghezviszem].

Luk. 13,33 Hanem nékem ma és holnap és azután úton kell lennem; mert nem lehetséges, [és nem engedhető meg] hogy a próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el

Luk. 13,34 Jeruzsálem! Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat [az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket, akik Isten előtt állnak, Isten jelenlétében élnek, és Tőle vesznek Igéket], és megkövezed azokat, akik tehozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk az ő kis csirkéit az ő szárnyai alá, és ti nem akarátok!

Luk. 13,35 Ímé pusztán hagyatik néktek [elhagyatott lesz] a ti házatok [a ti templomotok]; és bizony mondom néktek, hogy nem láttok engem, mígnem eljő az idő, mikor ezt mondjátok: Áldott, aki jő az Úrnak nevében [az Ő hatalmával, és tekintélyével]!

Gyöngyszemek

Csak az igaz szép, csak az igaz szeretetreméltó.

Boilescu-Despréaux Nicolas

Imádság:

Az én Tehozzád tartozásom Te vagy magad, Uram.

Belőled indul, hozzád érkezik meg érzés és gondolat, erő és akarat.

Nélküled semmi vagyok, nélküled nem akarok lenni.

Veled a helyemen vagyok,  bárhol is legyek, ha hozzád tartozom.

Ámen

(Hajdú Zoltán Levente)