A szépet nem az emberek hozták létre szavazattöbbséggel,
hanem Isten teremtette bele a világba.
2012. március 22.
BÍZZ A PILÓTÁDBAN
Gal 3,2-9.
2 Csak azt szeretném megtudni tőletek: a törvény cselekvése
alapján
kaptátok-e a Lelket, vagy az ige meghallásából származó hit
alapján? 3
Ennyire esztelenek vagytok? Amit Lélekben kezdtetek el, most
testben
akarjátok befejezni? 4 Hiába tapasztaltatok ilyen nagy
dolgokat? Ha így
volna, valóban hiába. 5 Tehát az, aki a Lelket adja nektek,
és hatalmas
erőkkel munkálkodik közöttetek, vajon a törvény
cselekedetei, vagy a hit
igéjének hallása által teszi-e ezt?
6 Így van megírva: "Ábrahám hitt az Istennek, és Isten
őt azért igaznak
fogadta el." 7 Értsétek meg tehát, hogy akik hitből
valók, azok Ábrahám
fiai. 8 Mivel pedig előre látta az Írás, hogy az Isten a
pogányokat hit
által igazítja meg, előre hirdette ezt az evangéliumot
Ábrahámnak:
"Általad nyer áldást a föld minden népe." 9
Eszerint a hitből élők
nyernek áldást a hívő Ábrahámmal.
BÍZZ A PILÓTÁDBAN
Tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van
hatalma
arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra.
(2Tim 1,12)
Sűrű, vastag felhők takarták be a repülőt, amelyikkel
hazafelé
repültem. Az utasok elhallgattak, ahogy a gép akadozva
elindult, és
felemelkedett a sötét égbe. Amikor a reptérhez közeledtünk,
futó
pillanatokra láttam az alattunk levő földet, de még mindig
nagyon távol
éreztem magam az otthonomtól. Az utasok hitén gondolkoztam,
amit a
képzett pilótákba, és a légi személyzetbe vetettek. Nem
tétováztunk,
hogy életünket a kezükbe tegyük.
A világ különböző részein naponta emberek ezrei helyezik
bizalmukat a
légi személyzetekbe. Megszokottan helyezzük életünket
egyszerű halandók
kezébe. Miért van az, hogy mégis néha nehezünkre esik
szerető Istenünk
gondoskodására bízni magunkat? Legfőbb pilótánk arra vágyik,
hogy
biztonságosan haza vezethessen bennünket. Elég bátrak
vagyunk, hogy
rábízzuk életünket a Teremtőnkre?
Imádság: Istenünk, hálát adunk szeretetedért, és
gondoskodásodért,
amivel körülveszel bennünket, még akkor is, amikor nem
vagyunk ennek
tudatában. Segíts, hogy bízzunk benned már ebben az életben,
és az
eljövendő örökéletben. Ámen.
Életünk mely területét kell jobban Istenre bíznunk?
Roland Rink (Gauteng, Dél-Afrika)
Morzsák az élet kenyeréből Összegyűjtötte: Vida Sándor
Az Úr Jézus halála nyitotta fel Isten szeretete zsilipjeit,
hogy a szeretet teljes árja rázúduljon minden bűnösre.
C. H. Spurgeon: Minden utadban nyugalmat ad
"Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek?"
(2Móz 33,14).
Drága ígéret ez! - Uram, add, hogy a magamévá tudjam tenni!
Időnként el kell hagynunk lakóhelyünket, mert nincs itt
maradandó városunk. Gyakran akkor kell elköltöznünk, amikor a leginkább otthon
érezzük magunkat valahol. De van erre a bajra orvosság: maga az Úr jön velünk.
Ő velünk van, bárhová visz utunk, velünk marad jótetszése, kegyelme, közössége,
gondviselése és hatalma. Ez sokkal többet jelent, mint amit szavakkal ki
lehetne fejezni: azt jelenti, hogy megvan mindenünk. Ha Isten jelen van
életünkben, miénk a föld és a menny. Jöjj velem Uram, és parancsoljál velem,
hogy arra menjek, amerre Te akarod.
Igehelyünk azt is ígéri, hogy így megtaláljuk a nyugalmat.
Ez a nyugalmunk a teremtő, cselekvő és megőrző Istenben van. Jelenléte
nyugalmat ad, még ha menetelünk, vagy éppen csatában vagyunk is. Nyugalom!
Milyen áldott ez a szó! Élvezheti-e valaha ezt a halandó ember? Igen, mert
ígéretünk van rá, tehát hittel elkérhetjük Istentől. A nyugalom a
Vigasztalótól, a Békesség Fejedelmétől és mennybeli Atyánktól jön, aki maga is
megnyugodott a teremtés hetedik napján minden munkájától. Istennel lenni
nyugalmat jelent, a szó legigazibb értelmében.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Cselekvő hit – T.D.Jakes
„A te hited teljessé tett téged.” – egészségessé tett téged
Lukács 17:19 (… a te hited téged megtartott – Károli ford.)
Helyezd a hitedet akcióba! Erről beszélek ma. Minden a
hittel kezdődik, a hit nyit legális ajtót, hogy belépj Isten királyságába. Hit
nélkül lehetetlen Istennek tetszeni (Zsid 11:6). Nincs más lehetőség erre a
világban. Megtisztíthatod az életedet,
befejezheted az alkoholizálást, a drogozást, az emberek becsapását, és nagyon
erkölcsös, becsületes ember lehetsz – mégis nagyon távol Istentől. Őt mindez
nem hatja meg.
Vannak, akik nem hisznek Jézusban, és mégis sokkal tisztább
életet élnek, és odaszántabbak a céljaiknak, életfilozófiájuknak, mint mi,
keresztények. De a mi megkülönböztető jelünk a hit. Hiszünk Jézus Krisztus
kiontott vérében, a Biblia mondja: szívvel hiszünk az igazságra, szájjal
teszünk vallást az üdvösségre (Róm 10:10).
Van összefüggés a szív és száj között. Ami a szívemben van –
szívemben hiszem, hogy Jézus meghalt értem -, hiszek az igazságra és a számmal
megvallom, és ez üdvösséget szerez nekem. Ha hiszek Istennek, akkor ez az
igazságosság felé visz. És ez nem az Újszövetségben kezdődött: Ábrahám hitt
Istennek és az tulajdoníttatott igazságul. Pl. ha van kuponod a vásárláshoz,
két kiló liszttel jössz ki a boltból, egy kiló helyett. A kupon pótolja a
pénzt, elfogadják a pénz helyett fizetőeszközül.
Nekem nincs saját igazságom Isten előtt, amit oda tudnék
vinni, de Jézus kitalált egy „kuponrendszert”, ami a megváltás. S azt mondta:
ha hiszel bennem és hit által jössz hozzám, adok neked igazságosságot. Bár nem
vagy igaz, de annak jelentelek ki, ha hit által jössz hozzám. Nem lehetsz
vérrel megmosott, megváltott keresztény hit nélkül. Ez lehetetlen.
Pedig sokan ilyenek a gyülekezetben. Úgy tesznek, énekelnek,
mint mi, felemelik a kezüket, sőt adakoznak is, mint mi. Sőt még szolgálnak is
közülük, de ez nem teszi őket kereszténnyé. Ez csak annyit jelent, hogy fegyelmezett
vagy. Ami kereszténnyé tesz, hogy hiszel Jézus Krisztusban, és elfogadod
Megváltódnak, aki érdemeid nélkül tett Isten előtt igazságossá.
Mi is a hit? A démonok is hisznek. Pedig nem tudnak
megmenekülni – ők nem az igazságosságra hisznek. Mi igen. Vagyis hisszük, hogy
Jézus megváltoztat, megszabadít. Nem csak abban hiszel, hogy Isten létezik. Ez
még kevés. Ha nem párosul ezzel cselekedet, ami illik a hitedhez – a hit
cselekedetek nélkül halott.
Értsd meg: a hit fontos Istennek. Ha két hívő van csak egy
városban, képesek azt a feje tetejére állítani. Vajon mit tud 7000 hívő tenni
egy várossal? Ha egy akarattal összejönnek bármelyik vasárnapon. Ha végre egy
akaraton lennénk, félretolnánk a kicsinyes dolgainkat, és csak Isten dolgaiban
lennénk elfoglalva – meg tudnánk változtatni a várost, az egész generációnkat!
Ha nem csak a saját kis dolgainkért imádkoznánk, hanem
megdorgálnánk azokat az erőket, amelyek a dolgok mögött munkálkodnak – meg
tudnánk változtatni azokat a dolgokat. Hatalmat vehetnénk ezen a vidéken, hogy
felszabaduljanak a pénzügyeink, ingatlanjaink, munkahelyeink, és
meggyógyulnának a betegek, a halálos betegek is. A gyermekek becsületességben
járnának. Meg tudnánk dorgálni az ellenséget, ami a házasságokban rombol – hit
által. Végre hitben járj, és ne látásban!
De annyira hozzá vagyunk szokva, hogy a szerint
cselekedjünk, amit látunk, hallunk, amit a hírekben látunk, hallunk, a
természetes érzékszerveink szerint, és nem a szellemi érzékszerveink szerint
élünk. Ezért jár körbe az Úr Szelleme, keresi a hívőket. Azokat, akik bár tele
vannak fájdalommal, csődhelyzettel – de akkor is hisznek Istennek, hogy amit
megígér, azt meg is teszi. Hisznek az Igének.
„Hiszem, hogy képes vagy minden képzeletet felülmúlóan
cselekedni. Nem érdekel, mit mond az orvos, a főkönyvelő, az ügyvéd – én még
akkor is hiszek neked. S amikor mindennek vége lesz, én győztesen fogok kijönni
ezekből a helyzetekből. Csomagolj össze sátán, eltávozol most!” Döntened kell
az elmédben. Te csupán gyülekezetbe járó ember akarsz lenni, vagy hívő? Az ellenséget
nem nagyon érdekli, hogy gyülekezetbe jársz, vagy bevásárlóközpontba. Az
ördögöt nem rémíti meg. Sokan járnak gyülekezetbe. De döntened kell, hogy hívő
akarsz-e lenni, és szaván akarod-e fogni Istent!
Igazából nincs nagy hitre szükséged, ha egészséges vagy, a
pénzügyeid rendben vannak, a házasságod úgy működik, mint az óra. De ha olyan
helyre mégy, ahol a pokol erői elszabadultak, ott SZÜKSÉGES hinni. Sokan úgy
gondolják, nincs szükség Isten természetfeletti beavatkozására, mert nem
akarnak megnyúzni minket, és fejjel lefelé keresztre feszíteni – hogy az ördög
már nyugdíjba ment. A laodiceaiaknak azt
mondta Isten: azt hiszitek hogy gazdagok vagytok, pedig mezítelenek (Jel 3:17).
Az ellenség nem hagyta abba, hogy téged tönkre tegyen és
támadjon! De a természetes szintű támadásról áthelyezte a területét az elméd,
békességed, nyugalmad, érzelmeid, gondolkozásod támadására. Ezért kapnak sokan
korán szívinfarktust, halnak meg korán, ki vannak facsarva korán, akár már 35
évesen. Van egy szellem, ami kiszívja az erődet, véredet, az ellenség meg
akarja rabolni a legjobb éveidet. Végre el kell döntened: ami sok, az sok!
Végre fel kell venned a hitet, és vissza kell szerezned, amit az ellenség
ellopott. Sok passzív keresztényt látok, többet, mint odaszántat.
A Biblia azt mondja: a királyságba erőszakkal lehet betörni
– szükség van ilyen emberekre, radikális emberekre, akik végre elindulnak,
csinálnak valamit, mondanak valamit. A hit nemcsak főnév, Ige is. Cselekvő Ige:
azt jelenti, tenni, megragadni valamit, ragaszkodni valamihez. Mint egy
bulldog: elszánt, fáradhatatlan hit, amikor végre a hited tárgyába
belemerítheted hit fogaidat, és addig rázod, míg fel nem adja az ellenség –
„add vissza a családomat, házamat, munkahelyemet, pénzemet, egészségemet!” – mondhatod.
Ugye te nem azok közé tartozol, akik várják Istent –
passzívan -, mert így el lehet pusztulni. Döntsd el, hogyan élj. Isten vár rád.
Döntsd el, hogy ki fogsz jönni ebből.
Három leprás ült a kapuban, az éhínség kellős közepén, egyre
gyöngébbek és gyöngébbek lettek. A halál már körbe tekerte őket. De az egyik
azt mondta: miért ülünk itt, míg meghalunk? Ha meg kell halni, akkor én a
valamiért való küzdelemben akarok meghalni. Nem alszom magam a halálba. Nem
fogom feladni az álmaimat és meghalni. Nem halok meg, hanem élek.
A hit akkor működik, ha cselekszel. A hit nem attól van,
hogy csupán hiszel, hanem ha dolgoztatod a hitedet. Olyannak kell lenned, mint
Naámán, aki ült leprásan Szíriában, és nem volt pénz, ami segített volna rajta.
Hitben kell cselekedned. Szükséged van csodára. Isten képes olyan csodát tenni,
amit a pénz nem tud – gondolhatta Naámán. Ő gazdag volt, és hatalmas, a
bölcsességet mégis egy kis izraeli szolgálólánytól kapta. Ez a kislány azt
mondta: a helyedben én Istenhez mennék.
Le kell menned Izraelbe, van ott egy próféta, aki meg tud gyógyítani. El
tudjátok képzelni? Naámán főparancsnok volt, és most egy kislány térdeihez
került. Döntést kellett hoznia: vagy önző, és keményfejű lesz, és azt mondja:
én egy szolgálólánytól nem fogadok el tanácsot. Vagy radikálisnak kell lennem,
és hallgatok rá, hogy áttörésem legyen.
Voltál már olyan nagy bajban, hogy nem érdekelt, honnan jön
a jó tanács?
Ha bajba kerülnék, nem érdekelne, hogy izzadok. Jézushoz is
úgy mentek: semmi mást nem akartak, csak szabadulást. Mindegyikünk csodára vár.
Életünk valamilyen területén szükségünk van Isten érintésére.
MINDENÁRON-ÉRINTÉST-AKAROK itt és most Istentől!
Öntsd át végre a hitedet cselekedetbe. Jézus elhagyta
Jeruzsálemet, átment Szamárián. Ott a zsidóknak semmi keresnivalója nem volt. S
ott Jézus tíz leprással került össze. A leprásoknak előre kellett kiáltani,
hogy ők leprások: „tisztátalan, tisztátalan!” – kiáltották. Az emberek szíve
megtelt rettegéssel, amikor ezt meghallották, hiszen fertőző bajról van szó, és
kitértek az útból. A lepra szörnyű betegség, amely megeszi a testet, leesik az
ujja, kiesik a szeme annak, aki megkapja. Senki nem akarta megérinteni őket.
Aki kapcsolatba került velük, már nem mehetett vissza az életbe, velük kellett
maradnia. Olyan kolóniában, ahol mindenki ugyanolyan betegségben szenvedett.
Miért akarnak az emberek olyan társaságban lenni, amely nem
képes megszabadítani?
Jézus éppen Szamárián ment keresztül. Jézus a leprások
kolóniájához ment? Szeretném azt mondani, de nem. Jézus egyszerűen csak át
akart menni Szamárián. Nem keresett leprásokat. Mit teszel, amikor elveszíted
az örömödet, erődet, kapcsolataidat, életedet? Amikor az összeomlás szélén
vagy? És Jézus még csak nem is megy abba az irányba, ahol vagy. Biztosan nagyon
frusztrálna. Mondanád: hűséges vagyok, szolgállak téged, és mindenkit megáldasz
rajtam kívül, és még csak erre sem jössz. Pedig szükségem van a segítségre.
Jézus közeledett hozzájuk, és a leprások nem kiáltoztak –
felrúgták a törvényt, a szokásokat. Amikor a helyzeted már elég rossz,
szükséges a protokollt felrúgnod, hogy áttörésed legyen. „Légy irgalmas,
Jézus!” – kiáltsd. Akármilyen vérmérsékletű is vagy – kiáltsd: „Uram, légy
irgalmas! Tudom, hogy nem hozzám akarsz most jönni, nem vagyok most a naptáradba
előjegyezve, de kis kegyelmet tudsz adni nekem?” Kiálts Istenhez: „Adj
kegyelmet Uram! Szükségünk van rád!” A Bibliában jó néhány olyan esetről
olvashatsz, aki kiáltott, pl. a vak Bartimeus: „Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj
rajtam!” A többiek rászóltak, hogy hallgasson. De ő csak kiabált. Lehet, hogy
már a temetésedet tervezed, feladod – rájössz, hogy nem vagy képes megmenteni a
házasságodat, házadat, gyermekeidet. De azt mondd magadban: „ami sok az sok!
Ördög vedd le a kezedet rólam!”
Dönts és indulj el: „ami sok az sok – eleget tűrtem, sokat
veszítettem már. Az ördög sokat rabolt.” Nyisd ki a szádat, mert élet és halál
a szádban van. Kiálts: „Uram irgalmazz! Légy kegyelmes!” Lásd meg a helyes
sorrendet: nem Jézus kezdte el, hanem a leprások. Ezért akarja az ördög, hogy
ülj le, és csendben várd az Urat.
„Nézd Uram, az ördög elvette a gyermekemet, az örömömet,
sikereimet, pénzemet, légy irgalmas! Lásd meg az állapotomat, krízisemet,
fájdalmaimat, kudarcaimat. Vannak kiütéseim, fekélyeim, büdös, elgennyesedett
sebeim.” Arra van szükséged, hogy a ronda, szörnyű dolgaidat mutasd oda Neki. A
Biblia azt mondja, a leprások már messziről kiáltottak, s amikor Jézus meglátta
őket – Jézus nem töltött időt velük, nem érintette meg őket, nem is
foglalkozott a leprával – PARANCSOLT nekik: menjetek, mutassátok meg magatokat
a papnak.
Mikor Isten mondja, hogy tégy meg valamit – tedd meg. Lehet,
hogy nincs összefüggésben azzal, amiért imádkozol. De ha Isten azt mondja:
szeretném, hogy tedd meg – ne mondd, nem ez a megfelelő idő, vagy más kifogást.
Ha Isten mondja, hogy tégy meg valamit – tudod, ugye, hogy az engedelmesség
jobb, mint az áldozat?
Tehát a leprások elfordultak tőle, és elmentek. Először
jöttek Jézushoz, aztán irányt változtattak, és elmentek Jézustól. Először a
csodáért mentek – de már a csoda üldözi őket. Ha engedelmeskedsz Istennek,
amiért futsz, az a dolog fog téged üldözni. (Bizonyára jóságod és kegyelmed
követnek életem minden napján.) Ne kérdezz, ne vitatkozz, ne kételkedj, ne
tárgyald ki az áldásodat – csak tedd. Dicsérd azért Őt, amit kértél Tőle.
Az Úr gyakran ad szót neked. És úgy tűnik, nem működik. De
ha így tűnik is – működik! Jézus azt mondta: menjetek és mutassátok meg … Akkor
még leprások voltak. De amikor elmentek, a Biblia azt mondja: miközben mentek,
közben gyógyultak meg. Tehát: ha nem indulsz el, és nem mégy, nem fogsz kapni
semmit. Minden lépéssel egy kicsivel jobban lettek.
Egy igaz ember léptei az Úr által vannak irányítva, és
gyönyörködik az Úr annak az útjában (Az Úr szilárdítja meg az igaz ember
lépteit, és útját kedveli. Zsolt 37:23). Merj csak egy lépést tenni az
ígéretnek megfelelően, amit az Úr mondott neked! Nem kapták meg azonnal a
gyógyulást. Amíg mentek, az ujjaik kezdtek kinőni, a hiányzó testrészeik, a hús
kezdett visszanőni.
Most már ne állj meg. Aki elkezdte a jó munkát, be is fogja
végezni. Tartsd a lépést! És jönnek vissza a veszteségeid. Időre van szükség,
de vissza fognak jönni, amíg az Úr akaratában maradsz, jönnek vissza. Jól
megrakottan, túlcsordultan. Az ördög rosszat tervezett, de Isten megfordította,
és jót ad. Ő jót tervezett. Légy kész arra, hogy mindent visszakapsz. Kezdd el
Őt dicsérni. Adj neki dicséretet!
Tízből egy tért vissza Jézusnak megköszönni a gyógyulást. A
legtöbben elfelejtenek hálát adni. Istenre nem gondolnak egészen a következő
problémáig. De egy visszajött, és mondta: „Uram, nélküled nem gyógyultam volna
meg. Nem tudnék nélküled élni, visszakaptam az ujjaimat – az életem. Tartozom
Neked Uram!” Szükséges megköszönnöd az áldásait.
A hitedet váltsd át cselekvőbe. Ne a félelmeidet,
aggódásaidat, kételkedésedet – a hitedet váltsd át cselekvőbe! Ne légy büszke,
kiabálj! Isten nélkül nem vagy képes végigcsinálni az életet.
Fogadd el Isten szavát, a hitedet állítsd cselekvőre.
Fordította: Orbán Tibor
Van számodra bocsánat!
„Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és
vétkeidre többé nem emlékezem.” (Ézsaiás 43:25)
Mikor az életedben valami kezd rosszra fordulni,
automatikusan azt gondolod: „Ezt most Isten teszi velem, tudom. Tegnap (vagy a
múlt héten, vagy két évvel ezelőtt) tettem azt a szégyenletes dolgot, és most ő
rendezi a számlát.”
Isten valóban így bánik a gyermekeivel? Abszolút nem!
Ézsaiás azt mondja, eltörli bűneinket, és nem emlékezik rájuk többé. Nem tartja
meg, nem őrizgeti vétkeinket, hogy ellenünk felhasználja. Ha egyszer
megvallottuk neki azokat, akkor mind meg vannak bocsátva, mind el vannak
felejtve, Isten soha nem hozza fel a múltat.
Ha keresztény vagy, figyelj nagyon az Efézus 1:4-5-re: „Mert
őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és
feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá
fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint.”
Felfogtad már, hogy mikor Isten rád néz, akkor Jézus
Krisztuson keresztül lát téged? Mikor Jézus meghalt a kereszten, megfizetett
minden bűnödért, így neked megbocsátott és bűneid el vannak feledve.
Ez az, ami egy keresztyén számára olyan JÓ HÍR. Jézusnak
adom az életem, ő pedig átveszi. Megbocsát nekem és egy újabb esélyt ad. Azt
mondja: „Most, ahogy nézlek téged, bűn nélkül látlak. Szeretetemmel betakarva
állsz előttem.”
(Daily Hope by Rick Warren – 2011.09.14.)
2012. március 21.
Ige: Újat cselekszik az Úr
„Ímé, (én) újat cselekszem; most készül (most kezd
kibontakozni), avagy nem tudjátok még? (majd megtudjátok) Igen, a pusztában utat
szerzek (már készítem az utat a pusztában), és
a kietlenben (a sivatagban) folyóvizeket
(folyókat fakasztok). Dicsőítni fog
engem (még) a mező vada (is), a sakálok és struccok (is), hogy vizet szereztem (mert vizet
fakasztok) a pusztában; a kietlenben
folyóvizeket (és folyókat a sivatagban), hogy választott népemnek inni adjak.
A nép(nek), amelyet magamnak alkoték (formáltam,
hogy), hirdesse dicséretemet” (Ésa. 43,19-21)
„Kopasz (kopár) hegyeken folyókat nyitok (fakasztok) és a rónák közepén (a völgyek mélyén) forrásokat; a pusztát vizek tavává
(bővizű tóvá) teszem és az aszú (a
szomjú) földet vizeknek forrásivá. A
pusztában cédrust (a hatalom
szimbóluma), akácot nevelek
(növesztek) és mirtuszt és olajfát (Júda szimbóluma), plántálok a kietlenben (a pusztaságba). Ciprust, platánt, sudár cédrussal együtt (borókafenyőt ültetek, meg
kőrisfát). Hogy lássák, megtudják, eszükbe vegyék (vegyék észre) és megértsék mindnyájan, hogy az Úrnak keze
művelte ezt (hogy az ÚR keze vitte ezt végbe), és Izráel Szentje teremtette ezt!” (Ésa.
41,18-20)
„Mert vizet öntök
(árasztok) a szomjúhozóra (a szomjas
földre), és folyóvizeket (patakokat) a szárazra; kiöntöm (kiárasztom) Szellememet a te magodra (utódaidra), és áldásomat a te csemetéidre
(sarjadékaidra). És növekednek, mint fű
között (mint fű a víz mellett), és
mint a fűzfák vizek folyásinál (csatornák mentén). Ez azt mondja: én az Úré vagyok, amaz Jákób nevét emlegeti (Jákób
nevére hivatkozik), és a másik önkezével írja:
az Úré vagyok, és hízelegve (dicsekedve) Izráel nevét említi. Így szól az Úr, Izráelnek királya és megváltója, a
seregeknek Ura: Én vagyok az első, én
az utolsó, és rajtam kívül nincsen Isten. És ki hirdetett hozzám
hasonlóan? Jelentse meg és hozza azt elém, mióta e világ népét teremtém. (Kicsoda
olyan, mint én? Szóljon, mondja meg, sorolja fel, hogy mi történt, amióta
hajdan népet alkottam); és jelentsék meg
(és mondják el) a közeli és távoli jövőt.
Ne féljetek, és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-é meg és nem jelentém előre?
(Hiszen régóta hirdettem, megmondtam). Ti
vagytok tanúim! Hát van-é rajtam kívül Isten? Nincs kőszál (kőszikla), nem tudok (róla)!” (Ésa. 44,3-7)
János apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy ki tette az
ígéreteket: „Szellemben valék ott
(elragadtattam) az Úrnak napján, és
hallék hátam megett nagy szót (hatalmas hangot), mint egy trombitáét. Megfordulék azért, hogy lássam a szót (milyen
hang szólt hozzám), amely velem beszéle;
megfordulván pedig, láték hét arany gyertyatartót; És a hét gyertyatartó között
hasonlót az ember Fiához, bokáig érő ruhába (palástba) öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve
Mikor pedig láttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy holt. És reám veté az ő
jobb kezét, mondván nékem: Ne félj; én
vagyok az Első és az Utolsó, És az Élő; pedig halott valék, és ímé élek
örökkön örökké. Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai” (Jel. 1,10.12-13.17)
Péter
apostol bizonyságtétele: „Ő Aki
[legyőzte a halált, hogy az örök élet örökösei legyünk, és]) Istennek jobbján van (ül), felmenvén a mennybe. Akinek alávettettek
(alárendel, engedelmes, legyőz), (alája vannak vetve, uralma alá vetette) az angyalok, hatalmasságok
(fennhatóságok, hatalmasságok) és erők
(hatalmak, erősségek) (képesség, lehetőség, hatalom)” (1Pét 3:22)
Az úr Jézus kijelentése a Szent Szellemről
Az Úr Jézus szenvedése előtt már
megígéri az övéinek a Szent Szellemet, és feladatát: „És én kérem az Atyát, és más vigasztalót (és
másik Pártfogót, Bátorítót, Szószólót) ád
néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Szellemét: akit a
világ be nem fogadhat (akit a világ nem kaphat meg), mert nem látja őt és nem (is) ismeri
őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. Nem hagylak
titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.
Ama vigasztaló (Pártfogó, Bátorító, Szószóló) pedig, a Szent Szellem, akit az én nevemben küld az Atya, Ő mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe
juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek” (Ján. 14,16-18.26)
És: „… mikor eljő Ő,
az igazságnak Szelleme, elvezérel majd
titeket minden igazságra (a teljes igazság útján vezet titeket). Mert nem önmagától szól, hanem azokat
szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek (és az
eljövendő dolgokat is kijelenti nektek). Ő engem
dicsőít majd, mert az enyémből vesz (merít), és megjelenti néktek (és azt jelenti ki nektek)” (Ján.
16,13-14)
„Mikor pedig eljő majd a Vigasztaló (a Pártfogó, Bátorító, Szószóló),
akit én küldök néktek az Atyától, az
igazságnak Szelleme, aki az Atyától származik, Ő tesz majd én rólam bizonyságot. De ti is bizonyságot tesztek;
mert kezdettől fogva én velem vagytok„ (Ján.
15,26-27)
Ézsaiás prófétán keresztül már így hangzik az ígéret: „Ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr; és szolgám, akit
elválasztottam (és szolgáim, akiket kiválasztottam), hogy megtudjátok (és megismerjetek) és higgyetek nékem (bennem) és
megértsétek, hogy én vagyok, előttem Isten
nem alkottatott, és utánam sem lesz! Én, én vagyok az ÚR, rajtam kívül nincs
szabadító. Én hirdettem (és
én mondtam meg), és megtartottam, és
megjelentettem (hogy megszabadítalak, nem valamelyik idegen isten), és nem volt idegen isten köztetek, és ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr, hogy
én Isten vagyok. Mostantól fogva
is én az leszek (ezután is csak én leszek), és nincs, aki az én kezemből kimentsen (kiragadjon); cselekszem, és ki változtatja (ki
másíthatja meg) azt meg? Így szól
(ezt mondja) az Úr, a ti megváltótok,
Izráel Szentje. Ti értetek (érdeketekben) küldöttem el Bábelbe (Babilóniába, letörök minden zárat), és leszállítom mindnyájukat, mint
menekülőket a Káldeusokkal együtt vidámságuk hajóiba” (Ésa. 43,10-14)
(Megjegyzés: az
Ószövetség minden Igéjében, ahol az ÚR szó szerepel, a héberben mindenütt a
JHVH, vagyis Jehova szó szerepel).
Ige: Az Úr Jézus bátorítása:
„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek
én bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely (sok hajlék) van; ha pedig nem
volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha
majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek
titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek” (Ján. 14,1-3)
Ige: Az Úr Jézus választja ki tanítványait
A Szent Szellem bemutatja, hogy a mindenkori tanítványokat
maga az Úr Jézus választja ki, és a feladatukat is Ő határozza meg: „És
előszólítván [magához hívta] tizenkét
tanítványát, (telj)hatalmat, és [képességet,
felhatalmazást, jogosultságot] ada
nékik a tisztátalan [és gonosz]
szellemek felett, hogy
kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden(fajta)
betegséget, és [bajt, csapást] és minden erőtlenséget [és
gyengeséget]” (Mát. 10,1)
És kijelenti, hogy: „Nem
ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek
titeket (arra), hogy ti elmenjetek és
gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az
Atyától az én nevemben, megadja néktek” (Ján. 15,16)
Imádság:
Mosolyognak a fák, még az ütött-kopott házfalak is rám
mosolyognak.
Csendben ülök, és azt figyelem, hogy ez a semmi pillanat hogyan
építi fel, rakja ki apró fényekből, tükör-cserepekből a szemem előtt az arcodat
Uram.
Ámen
(Hajdú Zoltán Levente)
A nap gondolata:
Kapaszkodj Istenbe, mint a madár: amikor énekel, remeg
alatta az ág, de tudja, hogy tud repülni. (Don Bosco)
Napi Ige és gondolat
Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és
nem úgy, mint az embereknek! (Kolossé 3:23)
Michelangelo egyik legnagyszerűbb alkotása Dávid szobra.
Olyan nagy szenvedéllyel dolgozott rajta, hogy gyakran ruhában aludt, mert
sajnálta az időt arra is, hogy levegye, majd ismét felvegye őket.
Újra meg újra megvizsgálta a márványt, hogy lássa, milyen
póz lenne a legalkalmasabb. Több száz vázlatot készített a lehetséges
testtartásokról, és aprólékos rajzokat modellekről. Ötleteit kipróbálta kis
viaszszobrokon, és csak amikor azokkal elégedett volt, akkor vette kezébe a
vésőt és a kalapácsot.
A Sixtusi-kápolna mennyezetfreskóján ugyanilyen
igényességgel dolgozott. Kényelmetlen szögben feküdt kemény deszkákon, a boltív
alatt megszorult fullasztó levegőt lélegezte be, szemét égette, bőrét irritálta
a vakolat pora. Az elkövetkező négy évben szó szerint verejtékesre dolgozta
magát kemény munkával – de nézd csak meg a végeredményt!
Martin Luther King mondta: „Ha egy ember utcaseprő, akkor
úgy seperjen utakat, ahogy Michelangelo festett, ahogy Beethoven komponált,
vagy ahogy Shakespeare írt verseket. Olyan jól seperje az utakat, hogy a
mennynek és a földnek minden lakója megálljon egy percre s azt mondja: ím, itt
élt egy nagyszerű utcaseprő, aki jól végezte a munkáját!”
Ha nem vagy szenvedélyes abban, amit csinálsz, keress
valamit, amit szenvedélyesen tudsz csinálni! Ne csak az hajtson, hogy pénzt
keress, arra törekedj, hogy hatással legyél! Célod ne a túlélés legyen, hanem
az, hogy valami jelentőség teljeset tegyél!
Pál megmutatja, hogy mi a végső célja annak, hogy mindig a
legjobbat nyújtsuk: „Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak,
és nem úgy, mint az embereknek… az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát!” (Kolossé
3:23-24).
(Forrás: www.maiige.hu)
Próbálj ki valami újat
"Egyszer csak néhány ember érkezett, akik egy béna
férfit hoztak hordágyon. Keresték a módját, hogyan juthatnának be a házba Jézus
elé. Amikor sok ember miatt nem tudtak odamenni, felmásztak a tetőre,
elmozdítottak néhány cserepet és onnan eresztették le az ágyat a tömeg
közepébe, pontosan Jézus elé. Ő pedig, amikor látta hitüket, így szólt:
„Barátom, a bűneid meg vannak bocsátva.” (Luk. 5:18-20)
Íme, a hétből az ötödik módja annak, hogy egy kis csoport
hogyan tud megnyerni embereket Jézusnak. a kiscsoportodnak bátorságra van
szüksége, hogy valami mást csináljon.
Amikor egy elkedvetlenítő körülménnyel találta szembe magát ez a négy barát, elhatározták, hogy valami mást tesznek, hogy barátjukat eljuttassák Jézushoz: a tetőn át jutottak be!
Néha nekünk is valami teljesen mást kell csinálnunk azért, hogy az embereket Jézushoz vezessük.
Lehet, hogy neked nem kell átkúsznod a tetőn, hogy valakit Jézushoz vezess, de lehet, hogy tarthatnál egy vendégséget és meghívhatnád rá a még hitetlen barátaidat.
Egy kis csoportnak a San Diego-i gyülekezetben a "valami más" azt jelentette, hogy bérleteket vásároltak a bajnoki focimeccsekre. Amellett, hogy megvették saját jegyeiket, a házaspárok vásároltak még egy jegyet - valakinek, aki nem ismerte Jézust. Ez a csoport 13 házaspárt hozott Krisztushoz egy ilyen élményen által.
Legyünk bátrak, amikor másoknak Jézusról beszélünk, mert a Szent Szellem dolgozik rajtunk keresztül. Nem számít milyen jól beszélünk, vagy mennyire vagyunk képzettek, mert Isten használja a mi képességeinket: "Amikor látták Péter és János milyen bátrak, és megtudták, hogy tanulatlan és egyszerű emberek, nagyon elcsodálkoztak. Azt is felismerték, hogy Péter és János Jézussal jártak. (Ap. Csel. 4:13)
(Daily Hope by Rick Warren, 2011. december 9.)
Amikor egy elkedvetlenítő körülménnyel találta szembe magát ez a négy barát, elhatározták, hogy valami mást tesznek, hogy barátjukat eljuttassák Jézushoz: a tetőn át jutottak be!
Néha nekünk is valami teljesen mást kell csinálnunk azért, hogy az embereket Jézushoz vezessük.
Lehet, hogy neked nem kell átkúsznod a tetőn, hogy valakit Jézushoz vezess, de lehet, hogy tarthatnál egy vendégséget és meghívhatnád rá a még hitetlen barátaidat.
Egy kis csoportnak a San Diego-i gyülekezetben a "valami más" azt jelentette, hogy bérleteket vásároltak a bajnoki focimeccsekre. Amellett, hogy megvették saját jegyeiket, a házaspárok vásároltak még egy jegyet - valakinek, aki nem ismerte Jézust. Ez a csoport 13 házaspárt hozott Krisztushoz egy ilyen élményen által.
Legyünk bátrak, amikor másoknak Jézusról beszélünk, mert a Szent Szellem dolgozik rajtunk keresztül. Nem számít milyen jól beszélünk, vagy mennyire vagyunk képzettek, mert Isten használja a mi képességeinket: "Amikor látták Péter és János milyen bátrak, és megtudták, hogy tanulatlan és egyszerű emberek, nagyon elcsodálkoztak. Azt is felismerték, hogy Péter és János Jézussal jártak. (Ap. Csel. 4:13)
(Daily Hope by Rick Warren, 2011. december 9.)
HUMOR
A templom pénztárosa egy fillér nélkül maradt, amivel segíthette
volna a rászorultakat.
A perselybe már egy jó ideje senki sem
tett pénzt.
Másnap a templom ajtajára kitett egy öles betűkkel írt hirdetményt:
"Egy nős férfi a gyülekezetünkből intim kapcsolatot tart egy hajadonnal.
Ha holnap reggelig nem találok a perselybe egy 100$-os bankjegyet, kénytelen leszek felfedni a nevét a gyülekezet előtt"
Másnap reggel a perselybe talált két tucat 100$-os bankjegyet
és egy 50 dollárosat egy cetlivel:Adjál még egy napot, hogy össze tudjam kaparni a többit.
Másnap a templom ajtajára kitett egy öles betűkkel írt hirdetményt:
"Egy nős férfi a gyülekezetünkből intim kapcsolatot tart egy hajadonnal.
Ha holnap reggelig nem találok a perselybe egy 100$-os bankjegyet, kénytelen leszek felfedni a nevét a gyülekezet előtt"
Másnap reggel a perselybe talált két tucat 100$-os bankjegyet
és egy 50 dollárosat egy cetlivel:Adjál még egy napot, hogy össze tudjam kaparni a többit.
Idézetek a szeretetről
Uram, boldog aki szeret Téged: barátját benned, ellenségét
Érted. Soha szeretteit el nem veszítheti, mert abban kedvesek, Aki el nem vész.
Oswald Chambers : A MESTER RENDELETEINEK KULCSA
"Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat
az Ő aratásába" (Mt 9,38).
Isten szolgálatának kérdéseihez a kulcs Isten kezében van;
ez a kulcs pedig az imádság, nem a munka. Nem az a munka, amit manapság annak
tartanak, mert az sokszor kibújik az Istennel való szoros közösség alól. Az
Istenért végzett munka problémáit nem a józan ész kulcsa nyitja fel, sem a
gyógyászat, a civilizáció, a nevelés, sőt az evangelizáció kulcsa sem. Egyedül
az imádság oldja meg ezeket a kérdéseket. "Kérjétek az aratás Urát!"
Természetes ésszel az imádság nem alkalmazható, egyszerűen képtelenség. Meg kell
látnunk, hogy az imádság a józan ész szempontjából nézve ostobaság.
Jézus Krisztus szemléletmódjában nincsenek
"nemzetek", hanem csak a világ. Hányan imádkozunk "személyre
való tekintet nélkül", úgyhogy csak egyetlen személyre, Jézus Krisztusra
vagyunk tekintettel? Az Övé az aratás, amit a nyomorúság és a bűn érlelt meg.
Ez az az aratás, amelybe munkások kiküldéséért imádkozunk. Tele vagyunk
gyakorlati tennivalókkal, holott körülöttünk az emberek megértek már az
aratásra, mi pedig egyetlen egyet sem aratunk le belőlük, hanem túlfűtött
tevékenységgel elpazaroljuk Urunk idejét. Tegyük fel, hogy eljönne a válság
atyád vagy testvéred életében, akkor te mint az Ő aratómunkása betakarítod-e a
gabonát Jézus Krisztusnak? "Ó, csakhogy nekem különleges megbízatásom
van!" Egyetlen keresztyénnek sincs különleges munkája, hanem arra van elhívva,
hogy Jézus Krisztus tulajdona legyen. Szolga, aki nem nagyobb Uránál, és aki
Jézus Krisztusnak nem írja elő, hogy mi legyen a szándéka vele. Urunk hívása
nem valamilyen különleges munkára szól; Ő önmagához szólít. "Kérjétek
azért az aratás Urát", és Ő majd irányítja a körülményeket és kiküld
titeket.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
2012. március 20.
Ige: Isten akaratának felismerése
Az Úr Jézus példát
ad arra, hogy az Istennel való ima után, felismerve az Ő akaratát, hozza meg
döntéseit. Erről így ír Lukács: „És lőn
(vagyis történt) azokban a napokban,
(hogy) kiméne a hegyre imádkozni, és az
éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el (és Istenhez imádkozva
virrasztotta át). És mikor megvirrada,
előszólítá (és odahívta) az ő
tanítványait és kiválaszta azok közül tizenkettőt, akiket apostoloknak is
nevezett” (Luk. 6,12-13)
Márk
bizonyságtételéből megtudjuk, hogy a tanítványokat is Isten jelenlétébe hívta
be, mielőtt szolgálatra küldte ki őket: „Azután
felméne a hegyre, és magához szólítá (vagyis magához hívta), akiket akar vala; és (ők pedig) hozzá menének. És választott tizenkettőt
(arra), hogy vele legyenek, és hogy
kiküldje (és elküldje) őket
prédikálni, (hogy hirdessék az igét), és
hatalmuk legyen a betegeket gyógyítani és (a tőle kapott hatalommal) az ördögöket (vagyis démonokat, a
gonosz, tisztátalan szellemeket) kiűzni:”
(Márk. 3,13-15)
Az Úr Jézus akkor –
és mindenkor – mielőtt kiküldi az Övéit, azt mondja: „Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és
az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek (és hogy semmi se
árthasson nektek)” (Luk. 10,19)
Lukácstól tudjuk
meg, hogy milyen parancsokat adott – és ad – az Úr a kiküldés előtt: „Minekutána pedig összehívta Jézus az ő
tizenkét tanítványát, ada nékik erőt és hatalmat minden ördögök
ellen (vagyis démonok, gonosz, tisztátalan szellemek felett), és betegségek gyógyítására. És (azután)
elküldé őket, hogy prédikálják (és hirdessék) az Isten országát, és betegeket
gyógyítsanak. És monda nékik: Semmit az útra ne vigyetek, se pálcákat (vagy
botot), se táskát (vagy tarisznyát), se kenyeret, se pénzt; se két-két ruhátok ne
legyen. És (amikor) valamely házba
bementek (vagyis betértek), ott
maradjatok, és onnét induljatok tovább. És (ha valahol) valakik be nem fogadnak titeket, kimenvén
abból a városból, még a port is verjétek le lábaitokról, bizonyságul (és
bizonyítékul) ő ellenük” (Luk. 9,1-5)
És Márk így
folytatja a tanítványok kiküldését, ami a mindenkori tanítványokra is
vonatkozik: „Majd (ezek után) magához szólítá (magához hívta) a tizenkettőt, és kezdé őket kiküldeni
kettőnként, és ada nékik
hatalmat a tisztátalan szellemek (vagyis a démonok) fölött. És megparancsolá nékik, hogy az útra semmit ne vigyenek egy
pálcán (vagyis egyetlen vándorboton) kívül;
se táskát (vagy tarisznyát), se
kenyeret, se pénzt az övükben; Hanem kössenek sarut (vagyis saru viszont
legyen rajtuk), de két ruhát ne öltsenek
(magukra). És (ezt is) monda nékik: Ahol valamely házba bementek,
ott maradjatok mindaddig, amíg tovább mentek onnét. Akik pedig nem fogadnak
(be) titeket, sem nem hallgatnak rátok, (akkor)
onnét kimenvén, verjétek le a port
(is) lábaitokról, bizonyságul ő ellenük.
Bizony mondom néktek: Szodomának vagy Gomorának tűrhetőbb lesz a dolga az
ítélet napján, mint annak a városnak” (Márk. 6,7-11)
És hogy ez a parancs
a minden korban élő tanítványokra is vonatkozik, azt Pál apostolon keresztül
mutatja be a Szent Szellem. Az apostol Antiókiába megy Barnabással, de: 1. nem
egyedül ment hirdetni az Igét. 2. ahol nem fogadták be az Igét, ott az Úr Jézus
parancsa szerint cselekedtek. Erről így számol be Isten Igéje: „A
zsidók azonban felindítják (vagyis felingerelték ellenük) az istenfélő és tisztességbeli (tekintélyes)
asszonyokat és a városnak eleit
(vagyis előkelőit), és üldözést
támasztanak Pál és Barnabás ellen, és kiűzik őket határukból. Azok pedig lábuknak
porát lerázván ellenük, elmenének Ikoniumba” (Csel. 13,47-52)
A Szent Szellem kijelenti, hogy mi az az egyetlen ruha, amelybe fel kell
öltözni. Milyen sarunak kell a lábunkon lenni, hiszen harcba küld a seregek
Ura: „Mert nem vér és (hús)test ellen van nékünk tusakodásunk
(vagyis harcunk), hanem a fejedelemségek
ellen, a hatalmasságok ellen (és erők és hatalmak ellen), ez élet sötétségének világbírói ellen (és
a sötétség világának urai ellen), a
gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért (és éppen ezért) vegyétek föl az Istennek minden fegyverét,
hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén (és
leküzdvén) megállhassatok.
Álljatok hát elő (vagyis álljatok meg tehát), körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel
(vagyis igazságszeretettel), és felöltözvén
az igazságnak (vagyis a megigazulás) mellvasába
(azaz: páncéljába). És felsaruzván
lábaitokat a békesség evangéliuma hirdetésének készségével. Mindezekhez fölvévén a hitnek pajzsát,
amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok; Az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a
Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde: Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem
által, és ugyanezen dologban vigyázván (és legyetek éberek) minden (teljes) állhatatossággal és könyörgéssel…” (Eféz. 6,12-18)
Ige: Az Úr Jézus bemutatja Isten országát
Az Úr Jézus nem csak hirdeti, hanem be is
mutatja Isten országát: „És körüljárja [és
bejárja] vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak
zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten [vagyis
a mennyek] országának] Evangéliumát
[az
Isten királyságáról szóló örömhírt; királyi uralmának jó hírét; a győztes hadvezér érkezésének hírét]. És gyógyítván mindenféle [és mindenfajta]
betegséget és mindenféle erőtlenséget [gyengeséget; minden
bajt, kórt, fogyatékosságot, rosszullétet, krónikus jellegű fizikai
rendellenességet az emberi szervezetben. Ártalmat, csapást, panaszt; gyötrő,
kínos betegségeket] a nép között.
Mikor
pedig látta vala a sokaságot [a tömeget], könyörületességre indult rajtuk [és megszánta őket; megesett rajtuk a szíve], mert el voltak gyötörve és szétszórva [és elesettek, fáradtak
és elhagyatottak, elcsigázottak és kimerültek
voltak], mint a pásztor nélkül való juhok” (Mát. 9,35-36)
És hogy miért lett a nyáj
szétszórva, ezt egy történeten keresztül mutatja be Isten Igéje: Júda királya
Izráel királyával együtt akar a harcba menni, azzal a királlyal, aki
eltévelyítette egész Izráel népét. Az Úrnak
prófétáját kérdezik meg, hogy szerencsés lesz-e a harcuk. S a próféta így
felel: „És monda: Látám az egész
Izráelt szétszéledve a hegyeken, mint a juhokat (mint egy nyájat), amelyeknek nincsen pásztoruk. És monda az
Úr: Nincsen ezeknek uruk (és gazdájuk)? Térjen
vissza kiki az ő házához (és térjen haza) békességben (vagyis békével)” (1 Kir. 22,17)
És Izráel királya életét vesztette a harcban, Júda királya
pedig megmenekült. De az Úr kijelenti, hogy miért történt mindez. „És eleibe méne Jéhu próféta, a Hanáni fia,
és monda Josafát királynak: Avagy az istentelennek (az Isten nélkül élőnek) kellett-é
segítségül lenned, és az Úrnak gyűlölőit szeretned? Ezért nagy az Úrnak haragja ellened” (2 Krón. 19,2)
És – a többi okról – így szól az Úr a pásztorokról: „Embernek fia! Prófétálj Izráel pásztorai
felől, prófétálj és mondjad nékik, a pásztoroknak: Így szól az Úr Isten (az
én Uram, az ÚR): Jaj Izráel pásztorainak,
akik önmagukat legeltették! Avagy nem a nyájat kell-é legeltetni a
pásztoroknak? A tejet megettétek, és a gyapjúval ruházkodtatok, a hízottat
(és a kövéret) megöltétek (és
levágtátok); (de) a nyájat nem
legeltettétek. A gyöngéket nem erősítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok,
s a megtöröttet (és a sérültet) nem
kötözgettétek, s az elűzöttet vissza nem hoztátok (és az eltévedtet nem
tereltétek vissza) és az elveszettet meg
nem kerestétek, hanem keményen (és erőszakosan) és kegyetlenül uralkodtatok rajtuk.
Szétszóródtak hát
pásztor nélkül, és lőnek mindenféle mezei vadak eledelévé, és szétszóródtak.
Tévelygett nyájam minden hegyen s minden magas halmon, és az egész föld színén
szétszóródott az én nyájam, s nem volt, aki keresné (és nincs, aki utána
járjon), sem aki tudakozódnék utána.
Ezért, ti pásztorok, halljátok meg az ÚR (JHVH=Jahve) igéjét! Így szól
az Úr Isten (az én Uram, az ÚR): Ímé,
megyek a pásztorok ellen (és most a pásztorok ellen fordulok). És előkérem (és számon kérem) nyájamat az ő kezükből, s megszüntetem őket
a nyáj legeltetésétől (és véget vetek annak, hogy ők legeltessék), és nem legeltetik többé a pásztorok
önmagukat, s kiragadom juhaimat szájukból, hogy ne legyenek nékik ételül
(és nem esznek belőlük többé).
Mert így szól az Úr
Isten (az én Uram, az ÚR): Ímé,
(majd) én magam keresem meg nyájamat
(és juhaimat), és magam tudakozódom utána
(és én viselem gondjukat). Miképpen a
pásztor tudakozódik nyája után (és ahogyan a pásztor gondját viseli a
nyájnak), amely napon ott áll elszéledt
juhai között (amelyek szét voltak szóródva); így tudakozódom nyájam után (és úgy viselem gondját juhaimnak), és kiszabadítom őket minden helyről, ahova
szétszóródtak a felhőnek, s borúnak napján. És kihozom (és kivezetem) őket a népek közül s egybegyűjtöm a
földekről (és összegyűjtöm az országokból), és beviszem őket az ő (saját) földjükre,
és legeltetem őket Izráel hegyein, a mélységekben (és a völgyekben) s a föld (és az ország) minden lakóhelyén.
Jó legelőn legeltetem
őket, és Izráel magasságos hegyein lészen akluk (és Izráel magas hegyein
fognak tanyázni), ott feküsznek (és
ott heverésznek) jó akolban (mert jó
tanyájuk lesz), s kövér legelőn legelnek
Izráel hegyein. Én magam legeltetem nyájamat (vagyis juhaimat), s én nyugosztom meg őket (és én keresek
nekik pihenőhelyet), ezt mondja az Úr
Isten (az én Uram, az ÚR). Az
elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom (az eltévedtet
visszaterelem), s a megtöröttet
kötözgetem (és a sérültet bekötözöm), s
a beteget (és a gyengét) erősítem.
(a kövérre és az erősre vigyázok), és
legeltetem őket úgy, mint illik (és ahogy kell)” (Ezék. 34,2-6.9-16)
A prófécia az Úr Jézusban beteljesült: „Az Úr, a minden test szellemének Istene (vagyis a minden embernek
szellemet adó Isten), rendeljen férfiút a
gyülekezet fölé (a gyülekezet élére). Aki
kimenjen ő előttük, és aki bemenjen ő előttük (és az legyen előttük
jártukban-keltükben); aki kivigye őket,
és aki bevigye őket (és vezesse harcba, és vezesse haza őket), hogy ne legyen az Úr gyülekezete (és
közössége) olyan, mint a juhok (és
mint a nyáj), amelyeknek nincsen
pásztoruk” (4 Móz. 27,16-17)
Az Úr Jézus ezt ki is jelenti: „A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én
azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek (sőt bőségben éljenek). Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét
adja a juhokért. A béres pedig és aki nem pásztor, akinek a juhok nem
tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas
elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat. A béres pedig azért fut el, mert
(csak) béres, és nincs gondja a juhokra
(és nem törődik a juhokkal). Én vagyok a
jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim, Amiként
ismer engem az Atya, és én is (úgy) ismerem
az Atyát; és életemet adom a juhokért” (Ján.
10,10-15)
És az Úr Jézus: „És
bejárá Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az
Isten [és a mennyek] országának
evangéliumát [vagyis a királyság örömhírét], és gyógyítva [orvosolt] a nép
között minden betegséget és minden erőtlenséget [fogyatékosságot; bajt; gyengeséget]” (Mát. 4,23)
„És kimenvén Jézus
nagy sokaságot láta, és megszáná őket, mert olyanok valának, mint a pásztor
nélkül való juhok. És kezdé őket sokra tanítani” (Márk. 6,34)
Az apostol is így ír
az Úr Jézushoz megtértekhez: „Mert
olyanok valátok, mint tévelygő juhok. De most megtértetek (és
visszatértetek, visszafordultatok) lelketek
(legbelső énetek, életetek) pásztorához
és felvigyázójához (felügyelőjéhez, gondozójához)” (1Pét
2:25)
Ige: Isten országáról
A farizeusok kérdésére „Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól,
mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem
szemmel láthatólag jő el (nem úgy jön el, hogy az ember jelekből
következtethetne rá, vagy kiszámíthatná). Sem
azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa
közöttetek, van” (Luk. 17,20-21)
Mert Isten
országa akkor nyilatkozik meg, amikor a Szent Szellem erejével hirdetik a
Krisztust. Ezért azt mondja az apostol: „Én is,
amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás
vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten titkát. És az én beszédem és
az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédében állott, hanem
Szellemnek és erőnek megmutatásában: hogy hitetek ne emberek bölcsességén,
hanem Isten erején nyugodjék” (1
Kor. 2,1.4-5)
„Mert nem beszédben áll [és nem szavakon alapszik, vagy szóban nyilatkozik
meg] az Istennek országa, [Isten
királysága, uralma] hanem erőben. [és
hatóerőben, hatalomban, csodatevő erőben]” (1 Kor. 4,20)
Hogy ez megtörténjen, ahhoz
az Úr Jézus által ígért mennyei erőt kell megkapni minden hívőnek: „És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak
ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei
erővel” (Luk. 24,49)
Mert: „… János… vízbe merített be, ti azonban Szent Szellembe fogtok
bemeríttetni nem sok nap múlva. És: „…
vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő reátok: és lesztek nékem tanúim
úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső
határáig” (Csel. 1,5.8)
És ez be is teljesedett pünkösdkor: „És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan
egy akarattal együtt valának (ugyanazon a helyen). És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek
zendülése (hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt), és eltelé (és betöltötte) az egész házat, ahol ülnek vala. És
megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek (vagyis lángnyelvek jelentek meg
előttük, amelyek szétoszlottak) és (leszálltak,
és) üle mindenikre azok közül. És
megtelnek mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdenek szólni más nyelveken (és
különféle nyelveken), amint a Szellem
adta nékik szólniuk” (Csel. 2,1-4)
Így vált valóra az Úr ígérete, aki megígérte a Szent
Szellem eljövetelét: „Az igazságnak ama
Szellemét: akit a világ be nem fogadhat (és nem kaphat meg), mert nem látja őt és nem (is) ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok
lakik, és bennetek marad. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok. Még egy kevés idő és a világ nem lát
engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok. Azon a
napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és
én ti bennetek” (Ján. 14,17-20)
Hiszen: Így is van megírva: Az első ember, Ádám, élőlénnyé lett, az utolsó Ádám
(az Úr Jézus) pedig megelevenítő
Szellemmé” (1Kor 15,45)
Ima bátorságért
Megparancsolta nekem az Úr: Légy bátor és erős! Ne
félj és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened
mindenben, amiben jársz. (Józs. 1,8. 9.)
Így szól hozzám az én Istenem: Én az Úr, aki előtted
megyek, én leszek teveled; el nem maradok tőled, sem el
nem hagylak: ne félj és ne rettegj! Veled leszek; el nem
hagylak téged, sem el nem maradok tőled.
(5Móz. 31,8. Józs. 1,5.)
Légy bátor — azt mondja az Úr — légy bátor és
cselekedd az Igét, amellyel szövetségre léptem veled,
mert én veled vagyok és az én Szellemem benned és
közöttetek marad. Ne félj, mert én veled vagyok és
megtöltöm házad dicsőséggel. (Agg. 2,4. 5. 7.)
Ezért én erős és bátor vagyok, nem félek és nem rettegek,
mert az Úr, az én Istenem maga jön velem; nem marad el
tőlem, sem el nem hagy engem. (5Móz. 31,6.)
Állandóan velem van az Úr keze, sőt az Ő karja erősít
meg engem. Nem nyomhat el az ellenség, mert előttem
rontja meg szorongatóimat. Velem van az Ő hűsége
és kegyelme, és az Úr szent nevével magasztaltatom fel.
(Zsolt. 89,21–24.)
Veled vagyok mindenütt, valahová mész, és kiirtom
minden ellenségedet előtted; és nagy hírnevet szerzek
neked, mint a nagyoknak, akik e földön vannak. (2Sám. 7,9.)
Uram, Te adtad beszédedet az én számba, és kezed
árnyékával födöztél be engem. Ímé, ezért áldott vagyok,
magasságos, felséges és dicső leszek nagyon. (Ésa. 51,16;
52,13.)
Bátran kijelentem és megvallom Isten Igéjét a Menny és a
föld felé. Bátor vagyok, mint az ifjú oroszlán, mert Jézus
Krisztusban igazzá váltam, megigazultam Isten előtt.
(Péld. 28,1. 2Kor. 5,21.)
Nem félek, mert Isten nem a félelem szellemét adta nekem,
hanem az erőnek, szeretetnek és józanságnak szellemét.
(2Tim. 1,7.)
Jézus Krisztusban van az én bátorságom és bizoda-
lommal, félelmek nélkül való menetelem Hozzád, Atyám,
a Jézus Krisztusban való hit által. (Ef. 3,12.)
Atyám, hálát adok, hogy bátorságot adtál nekem, Jézus
nevében. Bátorsággal lépek be a mennyei szentélybe
Jézus vére által. Bizalommal és bátorsággal járulok Eléd,
a kegyelem királyiszékéhez, hogy irgalmasságot nyerjek
és kegyelmet találjak a szükséges időben. (Zsid. 10,19.
4,16.)
Meg van írva: Álljatok ellen az ördögnek, és megfut tőle-
tek. Én Krisztus Jézusban bátran állok szembe az ellen-
séggel, erős vagyok a hitben. Ellenállok a betegségnek és a
szegénységnek Jézus nevében. Jézus eltörölte a parancsola-
tokban az ellenem szóló kézírást, és azt eltette az útból,
oda-
szegezvén a keresztfára; lefegyverezvén a szellemi fejede-
lemségeket és hatalmasságokat, győzelmében bátran muto-
gatta őket, diadalt aratván felettük. (Kol. 2,5–7. 10. 14.
15.)
Ezért bátran mondom: sátán, te le vagy győzve, az én
Istenem és az én Jézusom uralkodik mindörökké. Az Úr
az én segítségem, nem félek; ember mit árthat énnékem?
(Zsid. 13,6.)
Mennyei Atyám, köszönöm Neked, hogy bátorságos
lakozást adsz e földön, és igazsággal, ítélettel, kegye-
lemmel és irgalommal jegyeztél el magadnak örökre.
(Hós. 2,17. 18.)
C. H. Spurgeon: A jutalom biztos
Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet is ad inni egynek
e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony, mondom néktek, semmiképpen sem
fogja elveszteni jutalmát" (Mt 10,42).
Ennyit igazán megtehetek. Valami jót az Úr szolgáival. Az Úr
tudja, hogy szeretem mindannyiukat, és tisztesség lenne számomra, ha a lábukat
megmoshatnám. A Mesterükért szeretem a tanítványokat.
Milyen kegyes az Úr, hogy ilyen jelentéktelen dolgot említ:
mindössze egy pohár vizet adni! Ezt megtehetem vidáman, akármilyen szegény,
akármilyen alacsonysorsú is vagyok. Az Úr a mégoly semmiségnek látszó dolgot is
megjegyzi. Látja, ha tanítványai közül a legkisebbnek a legkisebb szolgálatot
tesszük is meg. Nyilvánvalóan nem az árat nézi, nem a végrehajtás ügyességét,
sem az adomány mennyiségét, hanem cselekvésünk indítékát, azt, hogy valakinek
azért adunk, mert tanítvány, azt jegyzi meg és azt viszonozza az Úr. A jutalmat
sem az adomány mértékével méri, hanem kegyelmének gazdagsága szerint.
Én adok egy pohár friss vizet valakinek, az Úr pedig élő
vízzel oltja szomjamat. Inni adok tanítványai egyikének, Ő pedig úgy tekint
rám, mint aki szintén tanítványaihoz tartozik. Azért ilyen nagylelkű velem,
mert az Ő kegyelme indított engem arra, amit megtettem, és ezért ígéri, hogy:
semmiképpen sem fogom elveszteni jutalmamat".
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Bob Gass: Amikor gondterhelt vagy (4)
„Semmiért se aggódjatok!” (Filippi 4:6)
Nyugtalan vagy ma? Programozd gondolataidba ezeket az
ígéreteket!
Még jobb, ha leírod, és mindenhová magaddal viszed, és
rendszeresen elolvasod őket:
1) „Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek, és ne
rettegjetek… mert velünk van… Istenünk, az Úr, aki megsegít bennünket”
(2Krónika 32:7-8).
2) „De téged
megmentelek… így szól az Úr, és nem kerülsz azoknak az embereknek a kezébe,
akiktől iszonyodsz” (Jeremiás 39:17).
3) „Ne félj… Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha
folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng
nem éget meg” (Ézsaiás 43:1-2).
4) „Ne féljetek, és ne rettegjetek… mert nem a ti háborútok
ez, hanem Istené” (2Krónika 20:15).
5) „A világon
nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (János 16:33).
6) „Békében fekszem
le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!”
(Zsoltárok 4:9).
7) „Akik az Úrhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti
őket minden bajból” (Zsoltárok 34:18).
8) „Akkor majd bízol, mert lesz reménységed, körülnézel és
nyugodtan lefekszel” (Jób 11:18).
9)„Harcolni fognak ellened, de nem bírnak veled, mert én
veled leszek: megsegítlek és megmentelek - így szól az Úr” (Jeremiás 15:20).
10) „Sem a ma félelmei… sem a holnap miatti aggodalmak… még
a pokol hatalmai sem… a teremtett világban semmi sem választhat el minket az
Isten szeretetétől” (Róma 8:38-39 NLT).
11) „Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Uram,
azokat, akik hozzád folyamodnak” (Zsoltárok 9:11).
12) „Az Úr a te őriződ, az Úr a te oltalmad jobb kezed
felől… megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. Megőriz az Úr
jártodban-keltedben, most és mindenkor” (Zsoltárok 121:5-8).
Napi gondolat
Két dolgot soha nem értünk meg egészen: a mindenséget, s
önmagunkat. Minden tudománynak elérhető tárgya csak e kettő között fekszik, s
éppen ez az ok, melyért a tudományban teljes megnyugvást nem találhatunk.
(Eötvös József)
JÉZUS MEGÉRT MINKET
1Thessz 4,13-18.
13 Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az
elhunytak
felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs
reménységük. 14
Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is
bizonyos, hogy
Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt.
15 Azt pedig
az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és
megmaradunk az Úr
eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. 16 Mert
amint
felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten
harsonája, maga
az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a
Krisztusban
elhunytak, 17 azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük
együtt
elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így
mindenkor az
Úrral leszünk. 18 Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az
igékkel.
JÉZUS MEGÉRT MINKET
Jézus megkérdezte: "Hova helyeztétek őt?" Azt
felelték: "Uram, jöjj és
lásd meg!" Jézus könnyekre fakadt. (Jn 11,34-35)
A munkám miatt otthonról a városba költöztem, ami kétórás
kocsiút volt
a szüleim lakhelyétől. Háromhavonta látogattam meg őket, de
telefonon
folyamatosan kapcsolatban voltunk.
Új otthonomban aludtam, amikor hajnali háromkor az édesapám
hívott
telefonon. Hangja rekedt volt, és reszkető, ahogy elmondta,
hogy az
édesanyám meghalt.
Hogyan? - kiáltottam. Múlt héten beszéltem vele,
beszámoltunk egymásnak
az újdonságokról, nevettünk, és jót beszélgettünk. Hogyan
mehetett el
anélkül, hogy esélyem lett volna elbúcsúzni tőle, vagy
megmondani, hogy
szeretem? Váratlanul ért a hír, el sem tudtam hinni. Az
egész helyzet
valótlannak tűnt.
De a családom, és barátaim körülvettek engem. Könnyek között
vigasztaltuk egymást.
Jézus megmutatta, hogy a fájdalom természetes. A Biblia
beszámol arról,
hogy Jézus sírt, amikor barátja, Lázár meghalt. Édesanyám
nem támadt
fel, ahogy Lázár, de Krisztusnak átadta életét, s tudom,
hogy a
feltámadáskor ő is új életet kap.
Imádság: Istenünk, hálát adunk neked, hogy velünk vagy a
veszteségek
idején. Segíts, hogy megérezzük jelenlétedet, és
vigasztalásodat minden
körülmények között. Ámen.
Krisztus megérti bánatunkat, és osztozik abban.
Marlene Brooker (Essex, Anglia)
Calvin Coolidge: A bűnről
Calvin Coolidge, aki a húszas évek elején az Egyesült
Államok elnöke volt, bosszantó szűkszavúságáról volt híres. Egy alkalommal,
mikor hazatért az istentiszteletről, a felesége megkérdezte:
– Milyen volt a szentbeszéd?
– Szép.
– Miről beszélt a tiszteletes úr?
– A bűnről.
– De mégis, mit mondott a bűnről?
– Ellenezte.
Calvin Coolidge (1872-1933)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)