APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Lisa Szanyel

A Prófétálás Szelleme Hírlevél
Faith Tabernacle - 2012 február 29.


Szeretteim, vigyázva figyeljetek az ellenség csalétke miatt, ami arra készült, hogy egy homályos, zavaros depresszió és melankólia érzésébe vigyen bele titeket. Ennek a támadásnak az a célja, hogy szellemileg megbénítson és megakadályozza, hogy a kellő felismeréseid legyenek az eredményes hadviseléshez és a győzelem megszerzéséhez. A következő szellemi váltás most történik, nektek pedig ellenőrzés alatt kell tartanotok az érzelmeiteket, hogy hatékonyak lehessetek és elkerüljétek a frusztráltságot, mondja az Úr.

Ésaiás 61:3 Hogy megvigasztaljam Sionban a gyászolókat, hogy ékességet adjak nekik a hamu helyett, az öröm olaját a gyász helyett, a dicséret palástját a csüggedés szelleme helyett; hogy igazság fáinak nevezhessék őket, az ÚR plántálásának, hogy Ő megdicsőüljön.

Amen!

Gyonyoruseges profecia Gyuri Naplojabol, fogadjatok szeretettel Boseges aldasat arassza Ratok a Ur es a Ti szeretteitekre, toltse be minden szuksegeteket!
Aldasos, viragzo napokat kivanok, mindenkinek!

Humor

Mit mondott Isten amikor megalkotta Ádámot?

-Ennél tudok jobbat is!

Napi gondolat

Két dolgot tehetünk az Evangéliummal: hiszünk benne és megéljük. (Susannah Werly) 

Oswald Chambers: A LÁTOMÁS ÉS A VALÓSÁG

"Elhívott szenteknek..." (1Kor 1,2).

Köszönd meg Istennek, hogy látást ad arra nézve, mivé kell lenned. Megláttad, de még nem érted el. Amikor lent vagyunk a völgyben, ahol próbára vagyunk téve, hogy a választottak közé tartozunk-e, innen a legtöbben közülünk visszafordulnak. Nem vagyunk felkészülve azokra az ütésekre, amikre szükség van, hogy kiformálódjék a látás szerinti lényünk. Megláttuk, hogy nem vagyunk azok, akikké Isten akar tenni, de engedjük-e, hogy Isten "az igazi formára és használatára kovácsoljon"? Az ütések mindig hétköznapi módon és közönséges emberek által érnek bennünket.

Időnként látjuk, mi Isten célja, de hogy engedjük-e a látást valóságos jellemmé válni, az tőlünk függ, nem Istentől. Ha szívesebben lustálkodunk a hegyen a látás emlékeiből élve, akkor a gyakorlatban nem vagyunk használhatók a közönséges fából faragott emberi életben. Meg kell tanulnunk ráhagyatkozni a látottakra. Ne az elragadtatásokban és Istenről elmélkedve akarjunk élni, hanem a gyakorlati valóságban a látomás világosságánál mindaddig, amíg az igazi valósággá nem válik. Nevelésünk minden kis mozzanata erre irányul. Tanuld meg megköszönni Istennek, hogy tudtodra adja kívánságait.

A kis "vagyok" mindig méltatlankodik, amikor Isten szól: Tedd meg! A kis "vagyok" hadd zsugorodjék össze a hatalmas "VAGYOK AKI VAGYOK" (2Móz 3,14) felháborodásától: "A VAGYOK küldött téged". Az Ő szava legyen az uralkodó. Megdöbbenve ébredünk rá, hogy Isten tudja, hol élünk és melyik barlangba bújunk el előle! Felkutat ott, mint hirtelen villám. Egyetlen teremtmény sem ismeri az ember lényét úgy, ahogyan Isten ismeri.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Áldások

Hit Gyülekezete - Let's Gospel - Úgy szerette Isten

Adullám Dicsőítés 2010.09.25.

Ige: A hit

Dávid minden üldözés közepette is így beszél: „Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valék” (Zsolt. 116,10)

És ez nem változott az Újszövetségben sem, ahogy erről Pál apostol megvallást tesz: „Mivelhogy pedig a hitnek mibennünk is ugyanaz a Szelleme van meg, amint írva van: Hittem és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk” (2 Kor. 4,13)

Mert azt ígéri az Úr: „Ezért így szól az Úr Isten: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut!” (Ésa. 28,16)

És Dáviddal együtt vallhatjuk meg, hogy: „Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis Őbenne bízom én” „Nem félek a rossz hírtől, erős a szívem, bízik az Úrban. Rendületlen a szívem, nem fél, végül megvetéssel nézek ellenségeimre” (Zsolt. 27,3; Zsolt. 112,7-8)

Ige: Jézus él!!!

 „… Őt (Jézust, az Urat) az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt” (Csel. 2,24)

„Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil. 2,9-11)

De: „…tudtotokra adom néktek, hogy… senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Szellem által” (1Kor. 12,3)

Ige: A megvallás eredménye

 „Mert ha a te száddal (meg)vallást teszel [elismered] az Úr Jézusról [vagyis: Úrnak vallod Jézust] és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta [életre keltette] Őt a halálból, [halottak közül] üdvözülsz [bűnbocsánatot. Megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatást nyersz]

Mert szívvel hiszünk az igazságra [hogy megigazuljunk], szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre [hogy üdvözüljünk, vagyis hogy megszabaduljunk, megmeneküljünk]

Mert azt mondja az írás: Valaki hisz Őbenne, meg nem szégyenül” (Róm. 10,9-11)

Ige: 145-ös Zsoltár

Imádság:

Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy kijelentésedet naponta olvashatom. Nekem sokat jelent, hogy a mindenség Ura szól hozzám, egyszerű teremtményéhez, sőt terve, célja van velem. Vezess Igéd és Szellemed által ma is! Ámen

A nap gondolata:

Isten Igéje olyan, mint a villamos áram, nemcsak világít, de erőt is ad.

Napi Ige és gondolat

Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. (Zsoltárok 119:105)

Isten Igéje egyeseknek gúny tárgya, másoknak semmit nem jelent, sokaknak pedig napi szellemi táplálék, melyben Isten szól az emberekhez. Az alábbi történet tanulságos lehet abból a szempontból, hogyan változhat a Bibliához, mint Isten kijelentéséhez való viszonyunk.

Egy fiatalember gyakran kigúnyolta a Bibliát. Egyszer megint lekicsinylő megjegyzést tett rá.

- Olvasta maga már tulajdonképpen a Bibliát? - kérdeztem tőle.

- Ugyan mit gondol? Én és a Biblia! Nevetséges!

Elővettem egy vadonatúj, bőrkötésű Újtestamentumot:

- Nézze, ezt a szép kis Bibliát magának adom, ha megígéri, hogy elejétől végig elolvassa.

Az ajánlat nagyon csábító volt. Azután hetekig nem láttam a fiatalembert. Egyszer csak megint megjelent.

- Nos - kérdeztem -, hogy állunk a Bibliával?

Nagyon komolyan felelt:

- Tudja, különös dolog ez. Elkezdtem olvasni. Sok mindent nem értettem meg. Már abbahagytam volna - de hiszen megígértem, hogy végigolvasom! Azután sok mindent találtam benne, ami szíven talált és nyugtalanított, úgy, hogy legszívesebben eldobtam volna a könyvet. De megígértem, és végig kellett olvasnom. Később annyi vigasztalást találtam benne, hogy egész boldog lettem. Amikor befejeztem, azt mondtam magamban: ha igaz az, amit ez a könyv mond, akkor el vagyok veszve, ha nem változtatok az életemen. Hozzáfogtam, hogy nagytakarítást csináljak a szívemben. És most - a Biblia az élet könyve számomra.

Neked is az élet könyve a Biblia? Akkor vedd és olvasd! Minden nap!

Hallottál már az Egyetlenről

Spurgeon: Kölcsönös érdek

„Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem

lesznek" (2Kor 6,16).

   Íme, a kölcsönös érdek. A kölcsönös összetartozás. Isten az Ő népe

osztályrésze, a választott nép pedig az ő Istenének osztályrésze. A

hívők fő gazdagsága Istenben van, Ő pedig drága kincsének tartja

népét. A vigasztalás valóságos kincsesbányája ez minden hívő számára.

   A kölcsönös összetartozás boldog állapot; kölcsönös figyelemben

nyilvánul meg. Isten szüntelenül gondol népére, és népe is szüntelenül

megemlékezik róla. Isten a mai napon is mindent a javamra cselekszik,

mit tehetek hát én Őérte? Gondolataim irányuljanak feléje, hiszen Ő

is gondol rám! Bár így lenne ez valójában, és ne érném be azzal, hogy

- ennek így kell lennie!

   A kölcsönös összetartozás a közösségben is kifejezésre jut. Isten

köztünk lakozik, mi pedig Őbenne élünk. Ő velünk jár, és mi Istennel.

Milyen boldog közösség ez.

   Bárcsak valóban úgy élnék, mint akinek az Úr az Istene: úgy bíznék

benne, úgy szolgálnék neki, ahogyan az Őt megilleti! Bárcsak

szellemben és valóságban tudnám szeretni és imádni Őt, és tudnék

engedelmeskedni neki! Szívemnek ez a legfőbb vágya! Ha ez megvalósul

az életemben, akkor megtaláltam a mennyet.

   Uram, segíts ehben! Segíts, hogy megismerjelek téged mint

Istenemet, és Krisztus érdeméért Uramnak nevezhesselek!

 http://www.eurochrist.net/hungary/spurg/0428.txt

Kenneth E. Hagin: A védelem ígérete

Figyelmesen olvasd el a Zsoltárok 91-et.

Pál azt mondta az egyháznak: „Isten szántóföldje (kertje, birtoka) Isten épülete vagytok.” (1Kor. 3,9)

Ez azt jelenti, hogy mi Istenéi vagyunk. Ha birtokodban van egy épület — mindegy, milyen értékű — ha az a saját otthonod, mindent el fogsz követni, hogy megvédd. Isten is — az Ő szent Igéjében — védelmet ígért nekünk.

Azt hiszem, hogy a leghatalmasabb ilyen ígéret a Zsoltárok 91-ben van. Sok évvel ezelőtt elolvastam ezt a zsoltárt svéd fordításban is. Azt találtam, hogy a 10-es vers, amelyet a King James Version így ad vissza: „Nem illet téged a veszedelem…”, a svéd változatban így szól: „semmilyen baleset nem érhet téged…”

Kutattam, és valóban megtalálható ez a jelentés az eredeti szövegben. Ezek után igényt tartottam erre a védelemre. Néhány évvel később egyszer utánaszámoltam és azt találtam, hogy közel kétmillió mérföldet vezettem autóval, mialatt prédikáltam az evangéliumot, anélkül, hogy egyetlen baleset ért volna.

Nem a vezetési tudományommal dicsekszem, én az Igével dicsekszem, a Zsoltárok 91-el. A 10-es vers így folytatódik: „…és csapás nem közelít a sátorodhoz” (lakhelyedhez). Igényeltem a versnek ezt a részét, és a 11-es verset is: „Mert az Ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utadban.”

Isten ígéreteket tett és gondoskodott róluk. Ha a hitünk nem Isten ígéreteiben van, akkor messze a kiváltságaink alatt élünk.

Megvallás: Állítsd össze a személyes megvallásodat a Zsoltárok 91 alapján.

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_spurgeon_xhtml&Itemid=34

Kenneth & Gloria Copeland: A Szent Szellem vezet téged

Mondom pedig, Szellem szerint járjatok, és akkor a testnek kívánságát nem viszitek véghez.- Galata 5:16 ¹

Szellemben járni. Ez a kulcs a test legyőzéséhez. Ha a benned lakozó Szent Szellem hangját követed, akkor nem az fog irányítani, amit a tested próbál rád kényszeríteni.

Ahogy hallgatsz az írott Igére és a Szent Szellem hangjára, úgy folyamatosan apró kiigazításokat fogsz tenni az életedben az alapján, amit Ő mond neked. Ezek az apró kiigazítások megakadályozzák, hogy a sötétség uralkodjon fölötted.

Isten tudja, mire van szükséged. Látja a jövődet, és látja a csapdákat, amiket az ördög készített neked. Ezért kövesd a Szent Szellem vezetését! Ő nem engedi, hogy beleess a csapdákba, és győzelemre vezet téged.

Igei olvasmány: 1 Korinthus 10:1-14

(¹) A King James-féle bibliafordítás alapján

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_spurgeon_xhtml&Itemid=34

jöjjetek menjünk Elébe

Operáció

A neves sebész meghívta író barátját, legyen ott mellette egy nehéz operáció alatt. Készülődés közben bizakodott, de volt egy kis feszültség is benne. Majd elkezdett imádkozni.

Az operáció után az író kifejezte csodálatát, hogy egy világhírű sebész érzi az ima fontosságát és így szólt:

- Azt gondoltam, hogy jobban bízol tehetségedben.

- A sebész is csak egy emberi lény - válaszolta az orvos. Biztos vagyok, hogy a tudomány nem fejlődött volna annyit, ha valami nem kísérte volna, ami az embernél is nagyobb. Amikor operálok, olyan közel érzem magam az Istenhez, hogy nem tudom hol végződik az én szaktudásom és hol kezdődik az Isten végtelen nagysága.

Bruno Ferrero

Péld. 3,5: Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.

 Szerkesztő: Papp Miklós febr. 05 Témakör: Apró történetek.

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_easyblog&view=entry&id=77&Itemid=77

Rick Joyner: Az élet ösvénye

A keresztények nem arra vannak elhívva, hogy valami életfilozófiát, vagy erkölcsi-viselkedési rendszert kövessenek; arra vagyunk elhívva, hogy Valakit kövessünk - Krisztust. Az Út nem egy recept vagy egy szabályrendszer, hanem egy Személy. Az Igazság nem csak annyit jelent, hogy helyesek a tanításaink, noha ez is a célunk, hanem az Igazság, amelyet követni akarunk, egy Személy - Jézus az Igazság. Ő kell, hogy legyen az Életünk, ha igazán meg akarjuk ismerni Őt, mint az Utat és az Igazságot.

Azt mondta Jézus a János 10-ben, hogy az Ő juhai követik Őt, mert ismerik a hangját. Ezért volt mindig is a szolgálatunk elsődleges célja az, hogy megismerjük az Ő hangját, és hogy másoknak is segítsünk ebben. Ez volt a Word for the Week (Heti Üzenetek) fő témája tavaly, de idén még ennél is jóval tovább mehetünk, és fogunk is.

Ahogy már volt is szó róla, az emberek két alapvető módon ismerhetnek fel valaki mást - az arca és a hangja alapján. Számos könyv íródott már Isten hangjának a megismeréséről, amelyek sok bölcsen hangzó alapelvet tanítanak. Én viszont úgy gondolom, hogy nincs olyan alapelv, amelynek a segítségével megismerhetnénk az Úr hangját.

Például írhatnék egy fogalmazást arról, hogy egy konkrét személynek milyen a hangja, pontos jellemzést adhatnék róla, de amíg nem hallod meg személyesen, addig nem valószínű, hogy a tömegben ráismernél. Azt akarom mondani mindezzel, hogy sok alapelv segíthet abban, hogy megértsük például a prófétai kinyilatkoztatásokat, és hogy hogyan kell kezelni azokat, de azt semmi sem fogja tudni pótolni, hogy személyesen meghalljuk az Úr hangját. Ő azt mondta, hogy az Ő juhai ismerik a hangját.

Olyanokat szoktunk csinálni a MorningStar-ban, ami segít az embereknek, hogy elkezdjék személyesen meghallani az Úr hangját - például elhelyezzük őket valamelyik prófétai csoportnál. Ahogy ott ülnek a csoporttal, és arra törekednek, hogy meghallják az Úr hangját, Ő szólni fog hozzájuk. Amikor meghallják, hogy a csapat tagjai közül mások ugyanazt mondják, amit ők maguk hallottak, felépül a bizonyosságuk abban, hogy ők is az Urat hallják. Miközben ezekben a csoportokban szolgálnak, egy idő elteltével drámai módon felerősödhet az Úr hangjára való érzékenységük. Ezután már meg fogják hallani Őt a munkahelyen, vásárlás közben, vagy bármikor és bárhol, amikor és ahol Ő szólni akar.

Ahogy fentebb említettem, az Úr azt mondta, hogy az Ő juhai ismerik az Ő hangját - de azt nem mondta, hogy a bárányai is. A szellemben fiatalabb hívőknek gyakran arra van szükségük, hogy érettebb embereket kövessenek, amíg érettségre jutnak. Az egyik elsődleges módja annak, hogy éretté váljunk, és juhokká fejlődjünk, az, hogy megismerjük Ő hangját. Tanítványi életünk során ennek egy fundamentális célkitűzésnek kell lennie - hogy megismerjük az Ő hangját. Emellett elkötelezettnek kell lennünk abban is, hogy az egészséges tanítás fundamentumára építsünk, és bibliai nézőpontból szemléljük a világot. Ez is hozzátartozik az igazságban való növekedéshez és az igazság szeretetéhez, de az életünk szempontjából annak van fundamentális jelentősége, hogy azt a Személyt kövessük, aki maga az Igazság.

Ezért idén az egyik témánk és célunk az lesz, hogy sokkal jobban megismerjük az Úr hangját, mert Őt magát akarjuk megismerni még jobban. Tanítványaiként az legyen a végső célunk, hogy olyanok legyünk, mint Ő, úgy gondolkodjunk, mint Ő, úgy lássuk a világot és az eseményeket, mint Ő, és úgy használhasson bennünket, ahogy Ő szeretné.

Kérlek, fontoljátok meg azt, hogy kitűzitek célul magatok elé, hogy minden héten halljatok valamit az Úrtól egy másik ember érdekében. Ez lehet egy igevers, ami megérintett valakivel kapcsolatban, vagy egyszerűen egy benyomás. Láttam, hogyan tudják az ilyen benyomások radikálisan megváltoztatni valakinek az életét, akár 180 fokkal visszafordítani a pusztulásba vezető útról, egy gyümölcsöző, boldog életre. Ha elkezdünk reagálni, és elmondjuk ezeket, akkor az Úr többet is fog adni. Hamarosan minden nap hatással leszünk az emberek életére az Úrért és az Ő királyságáért.

- - -

Forrás: MorningStar Ministries - The Path of Life

Fordítás: Országh György

http://gyurinaploja.blogspot.com/2012/02/az-elet-osvenye-heti-uzenet-rick-joyner.html#more

11. rész / Nicky Gumbel: Hogyan vezet minket Isten?

11. rész / Nicky Gumbel: Hogyan vezet minket Isten? from Keresztény filmek on Vimeo.

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Lisa Szanyel

A Prófétálás Szelleme Hírlevél

Faith Tabernacle of Kremmling

2012 február 28.

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Egy apró erőfeszítéssel most könnyebben hozzáférhetsz a győzelemhez a körülményeid terén, mint bármikor máskor. A mostani időben a szellemi atmoszférád telítve van kegyelemmel és áldásokkal. Használd ki ezt az időt, hogy előrelépj a céljaid elérése érdekében, és közben bízz Bennem, hogy átsegítelek. Engedd el a múlt minden kudarcát, amelyek egyfolytában aláássák az önbizalmadat és a bátorságodat. Ez egy új nap, mondja az Úr.

Zsoltár 47:1 Ti népek mind tapsoljatok, harsogjatok Istennek a győzelem szavával.

Ámen!

Áldott, szép napot kívánok mindenkinek es küldöm Gyuri Naplójából e gyönyörű próféciát. Árasszon Rátok áldást az Úr, túláradón. — Klaudia Glavák és 49 további személy társaságában.

Hűséged végtelen

Lukács evanélium 12. fejezet: A vallás képmutatás. (szerkesztett)

Luk. 12,1 Ezenközben mikor sok ezerből álló [megszámlálhatatlan] sokaság [tömeg] gyűlt egybe [és gyűlt össze körülötte], (úgy)annyira, hogy egymást letapossák [vagyis, hogy csaknem legázolták egymást, először csak a tanítványaihoz kezdett beszélni, és] kezdé az ő tanítványainak mondani. Mindenekelőtt oltalmazzátok meg magatokat [és vigyázzatok, óvakodjatok, és őrizkedjetek] a farizeusok [jelentése: elkülönülő, elzárkózó („szeparatista”), vagyis kirekesztően vallásos férfiak zárt csoportja, szektája] kovászától [a mindent átjáró, megerjesztő emberi magatartásától, és tanításától], mely a képmutatás [mert ez csak szerepjátszás, tettetés, színlelés, és megtévesztés]

Luk. 12,2 Mert nincs oly rejtett [eltakart, elleplezett] dolog, mely napfényre ne jőne [vagyis nyilvánvalóvá ne válna, és le ne lelepleződne, amely ismertté ne válna]; és oly [elrejtett] titok, mely ki ne tudódnék.

[Más fordítás: Minden dologról lehull egyszer a lepel, akárhogy leplezzék is, nincs elrejtett dolog, amely utóbb ismertté nem válnék]

Luk. 12,3 Annakokáért amit a sötétben mondtatok, a világosságban fog meghallatszani [és fényes nappal lesz elhíresztelve, és a fényben halljátok majd vissza]; és amit fülbe súgtatok a rejtekházakban [és amit fülbe súgva mondtatok a belső szobában, és amit a zárt falak közt fülbe súgtok], azt a házak tetején fogják [hatalommal] kihirdetni [és nyilvánosan ismertté tenni].

Luk. 12,4 Mondom pedig néktek, én barátaimnak [bizalmas társaimnak]: Nehogy féljetek [mert tilos megijednetek, és megrémülnetek, vagy megriadnotok] azoktól, kik a testet [(szómát:a személyiségeteket, az egótokat, vagyis az éneteket),  az élő szervezetet] ölik meg [és pusztítják el], és azután többet nem árthatnak; [és azon túl többet nem tehetnek veletek].

Luk. 12,5 De megmondom néktek [figyelmeztetlek benneteket], kitől féljetek [ijedjetek meg,]: Féljetek [és rémüljetek, és riadjatok meg] attól, aki minekutána megöl [és elpusztít], van arra is hatalma [lehetősége, szabadsága, és felhatalmazása], hogy a gyehennára [Siralom-völgybe, a szemétre] vessen [az izzó, parázsló, szemétbe dobjon benneteket]. Bizony, mondom néktek, ettől féljetek

Luk. 12,6 Nemde öt verebet meg lehet venni két filléren [két krajcáron]? És egy sincs azok közül Istennél [Isten szemében] elfelejtve.

Luk. 12,7 De néktek a fejetek hajszálai is mind számon vannak [és mind meg vannak számlálva]. Ne féljetek azért [ne aggódjatok, ne ijedjetek meg], sok verébnél drágábbak [értékesebbek, különbek] vagytok

Luk. 12,8 Mondom pedig néktek: Valaki vallást [tanúságot] tesz én rólam [és én mellettem] az emberek előtt, az embernek Fia is vallást tesz arról [azt az Emberfia is megvallja] az Isten angyalai [hírnökei, és követei] előtt.

[Más fordítás: Mondom nektek: hogyha valaki elismeri az emberek előtt, hogy hozzám tartozik, arról az Emberfia is elismeri Isten angyalai előtt, hogy hozzá tartozik. És azt majd az Emberfia is magáénak vallja az Isten angyalai előtt];

Luk. 12,9 Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, megtagadtatik az Isten angyalai előtt

Luk. 12,10 És ha valaki valamit mond [legyen az akár kijelentés, tanítás, prédikáció, vagy prófécia] az embernek Fia ellen, megbocsáttatik annak; de annak, aki a Szent Szellem ellen szól káromlást [és a Szent Szellemet gyalázza azzal, hogy Róla valótlanságot terjeszt, és állít, az Istent káromolja, és], meg nem bocsáttatik

Luk. 12,11 Mikor (és valahányszor) pedig a zsinagógákba [vagy a gyülekezetekbe] visznek benneteket, és a fejedelmek [egy ország első embere elé] és hatalmasságok [vagy más hatóságok, és felsőbbség] elé [hurcolnak], ne aggodalmaskodjatok [nehogy azon tépelődjetek, hogyan és mivel védekezzetek], mi módon vagy mit szóljatok védelmetekre, vagy mit mondjatok;

Luk. 12,12 Mert a Szent Szellem azon órában [a maga idejében] megtanít titeket, mit kell mondanotok

Luk. 12,13 Monda pedig néki egy [valaki] a sokaság [a tömeg] közül: Mester, mondd meg az én testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget.

Luk. 12,14 Ő pedig monda néki: Ember, ki tett engem köztetek (döntő)bíróvá vagy osztóvá?

Luk. 12,15 Monda azért nékik: Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget [a kapzsiságot, a mohóságot, és a fösvénységet]; mert nem a vagyonnal [anyagi javakkal] való bővölködésben van az embernek az ő élete.

[Más fordítás: Vigyázzatok, óvakodjatok, tartózkodjatok és őrizkedjetek mindenféle kapzsiságtól. Mert az ember élete nem attól függ, hogy milyen nagy a vagyona. Mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg]

Luk. 12,16 És monda nékik egy példázatot [hasonlatot], szólván: Egy gazdag [jómódú, vagyonos] embernek bőségesen termett a földje.

Luk. 12,17 Azért magában okoskodik [ekkor így gondolkozott és latolgatta, mérlegelte, és így tanakodott magában], mondván: Mit cselekedjem? Mert nincs hová takarnom [betakarítanom, és begyűjtenem] az én termésemet.

Luk. 12,18 És monda: Ezt cselekszem: Az én csűrjeimet [magtáraimat] lerontom [lebontom], és nagyobbakat építek; és azokba takarom [és oda takarítom be, és ott fogom tárolni] minden gabonámat [termésemet] és az én javaimat.

Luk. 12,19 És [azután majd elégedetten] ezt mondom az én lelkemnek [vagyis magamnak]: Én lelkem [azaz: én énem, életem], sok javaid vannak sok esztendőre eltéve [mert annyi jó dolgot halmoztál fel, ami több évre is elegendő lesz]. Tedd magadat kényelembe [pihenj], egyél, igyál, gyönyörködjél [örvendezz, és vigadozzál, mulassál, s élj jól, élvezd az életet]!

Luk. 12,20 Monda pedig néki az Isten: Bolond [esztelen, ostoba, öntelt, és meggondolatlan], ez éjjel elkérik [visszakövetelik tőled] a te lelkedet [a te életedet] te tőled; amiket pedig készítettél [a vagyon, amit összegyűjtöttél; amit felhalmoztál, és mindaz, amit szereztél], kiéi lesznek?

Luk. 12,21 Így van dolga annak [és így jár az], aki kincset takar magának [aki elraktároz, és felhalmoz], és nem az Istenben gazdag

Luk. 12,22 Monda pedig az ő tanítványainak: Annakokáért [vagyis ezért] mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok [nehogy tépelődjetek] a ti életetek felől [és ne nyugtalankodjatok megélhetésetek miatt, hogy], mit egyetek; se a ti testetek [szóma: a ti személyetek] felől, mibe öltözködjetek.

Luk. 12,23 Az élet több [jelentősebb, és értékesebb], hogysem az eledel [és fontosabb a tápláléknál], és a test [szóma: a személyetek], hogysem az öltözet [vagyis mint a ruházat].

Luk. 12,24 Tekintsétek [és figyeljétek] meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem aratnak; kiknek nincs tárházuk, sem csűrjük [és nincs raktáruk és magtáruk]; és az Isten eltartja [és mégis gondoskodik róluk, táplálja] őket: mennyivel drágábbak [különbek, értékesebbek, és fontosabbak] vagytok ti a madaraknál?

Luk. 12,25 Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával [vagy nyugtalankodásával és tépelődésével] megnövelheti [megnyújthatja] termetét egy arasszal [vagy csak egy órával meghosszabbíthatná az életét;

Luk. 12,26 Annakokáért ha a mi legkisebb dolog [ha ilyen kis dolgot, a legapróbb legkisebb, legapróbb, legcsekélyebb, legjelentéktelenebb, legkevesebb dolgot], sem tehetitek [Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, és a legkisebbre sincs hatalmatok, és még az egészen kis dolgokban is tehetetlenek vagytok], mit aggodalmaskodtok [és tépelődtök] a többi felől?

Luk. 12,27 Tekintsétek [és figyeljétek] meg a [mezei] liliomokat, mi módon növekednek: nem fáradoznak [nem gürcölnek, nem vesződnek és nem dolgoznak keményen] és nem fonnak [és nem szőnek]: de mondom néktek: Salamon minden [az ő teljes királyi] dicsőségében [és méltóságában] sem öltözött úgy, mint ezek közül egy.

Luk. 12,28 Ha pedig a füvet [vagy a mezei virágokat], mely ma a mezőn van, és holnap kemencébe vettetik [melyeket máról holnapra kemencébe dobják], így ruházza az Isten; mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek [ti kételkedők]!

 Luk. 12,29 Ti se kérdezzétek [és ne arra törekedjetek, és ti se azt keressétek], mit egyetek vagy mit igyatok; és nehogy kételkedjetek [és nehogy aggódjatok, vagy nyugtalankodjatok, és félelem és remény közt ne lebegjetek].

Luk. 12,30 Mert mind ezeket a világi pogányok [a világi emberek keresik, és] kérdezik [mert mindezekre csak a világ nemzeteinek törekvése irányul]; a ti Atyátok pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre.

Luk. 12,31 Csak [inkább] keressétek [törekedjetek, és igyekezzetek, és kívánjátok] az Isten országát [és az ő királyságát], és ezek mind megadatnak néktek, [és elétek lesznek téve ráadásként]

Luk. 12,32 Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett [elhatározása, és örömmel való döntése] a ti Atyátoknak, hogy néktek adja [néktek ajándékozza] az országot [a királyságot, a királyi hatalmat].

Luk. 12,33 Adjátok el amitek van, [azaz a  tulajdonotokban lévő vagyonotokat], és adjatok alamizsnát [a rászorulóknak részvétet, és szánalmat, érezve, és könyörületességet gyakorolva]. Szerezzetek [és készítsetek] magatoknak oly erszényeket [amelyek kimeríthetetlenek], melyek meg nem avulnak [amelyek nem rongyolódnak el, és nem mennek tönkre], elfogyhatatlan kincset a mennyországban, ahol a tolvaj hozzá nem fér, sem a moly meg nem emészti [és nem tudja tönkretenni].

Luk. 12,34 Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek [a ti bensőtök, szellemi életetek központja] is

Luk. 12,35 Legyenek a ti derekaitok [csípőtök] felövezve [körülövezve, vagyis ruhátok övvel leszorítva, hogy menni tudjatok], és szövétnekeitek [lámpásotok, vagy mécsetek] meggyújtva.

[Más fordítás: Legyetek készen! Legyetek felöltözve teljesen, és lámpásotok mindig világítson];

Luk. 12,36 Ti meg hasonlók az olyan emberekhez, akik az ő urukat visszavárják, mikor jő meg a menyegzőről, hogy mihelyt megjő és zörget, azonnal megnyissák néki

[Más fordítás: Akiknek arra van gondjuk, hogy bármikor kerekedik is fel uruk a menyegzőből, amikor eljő és kopogtat, tüstént megnyissanak neki].

Luk. 12,37 Boldogok [és szerencsések, és a gondoktól és bajoktól mentes az életük] azoknak a (rab)szolgáknak, kiket az úr, mikor [megérkezik, és] haza megy, vigyázva [ébren, virrasztva és készen talál] talál. Bizony mondom néktek, hogy felövezvén magát [vagyis ruháját övvel leszorítja, hogy dolgozni tudjon, és], leülteti azokat [asztalhoz fekteti őket,], és előjövén, szolgál nékik.

Luk. 12,38 És ha megjő a második őrváltáskor, és ha a harmadik őrváltáskor [vagyis a négy őrségre osztott éjszakának bármelyik szakaszában érkezik, és] jő meg, és úgy találja őket, boldogok azok a (rab)szolgák.

[Más fordítás: Boldogok, akiket készen talál, akár éjfélkor, akár hajnalban jön is haza]!

Luk. 12,39 Ezt pedig [értsétek, és] jegyezzétek meg, hogy ha tudná [tisztába lenne vele] a ház gazdája, mely órában jő el a tolvaj, vigyázna [ébren, virrasztva őrködne], és nem engedné, hogy az ő házába törjön.

Luk. 12,40 Ti is azért legyetek készek [ti is álljatok készenlétben]: mert amely órában nem gondolnátok [amikor nem várjátok, és amikor nem számítotok rá], abban jő el [és érkezik meg] az embernek Fia

Luk. 12,41 Monda pedig néki Péter: Uram, nékünk mondod-é ezt a példázatot [hasonlatot], vagy mindenkinek is?

Luk. 12,42 Monda pedig az Úr: Kicsoda hát a hű [és megbízható] és bölcs [vagyis okos, értelmes, és eszes] sáfár. kit az úr gondviselővé tőn [akit kijelöl, és gondviselővé rendel] az ő háza népén. [egy olyan személy, aki meleg szeretettel és vigasztalással igazgatja, és intézi a rábízottak sorsát, gondot visel rájuk], hogy adja ki nékik élelmüket [gabonarészüket, vagyis gabona- / élelem-fejadagjukat] a maga idejében [az elrendelt, és  megfelelő időben]?

Luk. 12,43 Boldog az a (rab)szolga, akit az ő ura, mikor [megérkezik, és]  haza jő, ilyen munkában talál!

Luk. 12,44 Bizony mondom néktek, hogy minden jószága felett gondviselővé teszi őt [és az ilyenekre egész vagyonát is rábízza]

Luk. 12,45 Ha pedig az a (rab)szolga így szólna az ő szívében [az bő bensőjében]: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; és kezdené verni a (rab)szolgákat és (rab)szolgalányokat, és enni és inni és részegeskedni:

Luk. 12,46 Megjő [s megérkezik] annak a (rab)szolgának az ura, amely napon nem várja, és amely órában nem gondolja [és abban az órában, amelyet nem ismer, amikor nem is sejti és amikor nem is számít rá], és kettévágatja őt [kegyetlenül megbünteti], és a hitetlenek [megbízhatatlan, és hűtlen, álnokok] sorsára  juttatja.

Luk. 12,47 És amely szolga tudta [és ismerte] az ő urának akaratát, [de mégsem állt készen] és nem végezte el [sőt nem is fogott hozzá teljesítéséhez], sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg [sok verést kap, és azt nagyon megbotozzák];

Luk. 12,48 Aki pedig nem tudta [nem ismerte és nem értette meg], és büntetésre méltó [vagyis verést érdemlő] dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik [és az kevesebb verést és botütést kap]. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle [és attól többet kérnek számon]

Luk. 12,49 Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak [tüzet dobjak a Földre]: és mit akarok, ha az immár meggerjedett.

[Más fordítás: és mennyire szeretném, ha az már lángra lobbant volna, ha már lángolna]?

Luk. 12,50 De bemerítéssel kell nékem alámeríttetnem; és mely igen szorongattatom, míglen az elvégeztetik.

[Más fordítás: De van egy alámerítkezés számomra, amelybe alá kell meríttetnem, és mennyire gyötrődöm, míg ez be nem teljesedik].

Luk. 12,51 Gondoljátok-é, [és azt hiszitek], hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön [hogy békességet, vagyis háborítatlanságot, jólétet, a veszély érzetétől való mentességet, és boldogságot hozzak e földre]? Nem [semmiképpen sem], mondom néktek; sőt inkább meghasonlást [megosztást; széthúzást].

Luk. 12,52 Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban [egy családban], akik meghasonlanak [egymással], három kettő ellen, és kettő, három ellen

Luk. 12,53 Meghasonlik az atya a fiú ellen, és a fiú az atya ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa a menye ellen, és a menye a napa ellen [fordul, és szembeszáll]

Luk. 12,54 Monda pedig a sokaságnak [tömegnek] is: Mikor [és valahányszor] látjátok [és észreveszitek], hogy napnyugatról felhő támad, azonnal ezt mondjátok: Záporeső [égzengéssel kísért vihar, és zivatar] jő; és úgy lesz.

Luk. 12,55 És mikor halljátok fúni a déli szelet, ezt mondjátok: Hőség lesz [égető hőség jön]; és úgy lesz.

Luk. 12,56 Képmutatók [kétszínűek], az égnek és a földnek ábrázatáról tudtok ítéletet tenni; Erről az időről [időszakról, és korszakról] pedig mi dolog, hogy nem tudtok ítéletet tenni?

[Más fordítás: A föld és az ég arculatát meg tudjátok vizsgálni, és jelenségeit felismeritek. miért nem ismeritek föl akkor mindazt, ami most történik, és ezt a jelen (ezt a mostani) időszakot hogy-hogy nem vizsgáljátok meg]?

Luk. 12,57 És mi dolog, hogy ti magatoktól is meg nem ítélitek, [és miért nem tudjátok magatoktól eldönteni], mi az igaz?

Luk. 12,58 Mikor pedig a te ellenségeddel [a peres féllel] a fejedelem [az elöljáró, vagy a bíró] elé mégy, igyekezzél az úton megmenekedni tőle. [megszabadulni tőle, és még útközben kibékülni, és békésen megegyezni vele], hogy téged ne vonjon a bíró elé, és a bíró át ne adjon téged a poroszlónak [a börtönőrnek] és a poroszló, [a börtönőr] a tömlöcbe [pedig fogságba] ne vessen téged.

Luk. 12,59 Mondom néked, hogy nem jössz [és nem jutsz, és nem szabadulsz] ki onnét, mígnem megfizetsz mind az utolsó fillérig [amíg le nem hámlik rólad a leprától származó utolsó pikkely is].

Áldom nagy kegyelmed

Mai Ige

Az esélyek és akadályok ellenére is „Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára….” (Zsoltárok 23:5)

Ha éppen nehéz időkön mész át, olvasd el ezeket a szavakat: „Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján…” (Zsoltárok 23:5-6).

Húzd alá ezt a szót: „bizony”! Ez Isten garanciája! Mikor tölti Isten csordultig a poharad? Mikor ad erőt a győzelemhez? Mikor mutatja meg jóságát és kegyelmét? Ellenségeid jelenlétében! Az ellened szóló esélyek és bármiféle akadályok nem gátolják Őt abban, hogy megáldjon.

„De én tényleg nehéz dolgokkal küszködök” – mondod. A küzdelem annak bizonyítéka, hogy még nem győztek le, hogy nem vagy hajlandó feladni, hogy a győzelem még mindig lehetséges, hogy növekszel! Amíg Istennel jársz, és bízol benne, Ő érted dolgozik. Elküldi Szentlelkét, hogy vezessen, Igéjét, hogy megvilágosítsa értelmedet, és barátokat, akik erősítenek a küzdelmek idején. Ha tanítható vagy, el tudnak érni. Legyen nyitott a szíved, figyelj Istenre, engedelmeskedj neki, és látni fogod, hogy problémád csupán talapzat, melyen Isten „megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi” (2Krónika 16:9).

Azt is fel fogod fedezni, hogy az Ő ereje akkor érkezik, amikor te a leggyengébb vagy (ld. 2Korinthus 12:7-9) Végül képes leszel arra, hogy hálát adj Istennek ellenségeidért, mert Ő megígérte, hogy éppen az ő szemük láttára áld meg. Nem az emberek és a körülmények határozzák meg a jövődet, hanem Isten – tehát Őrá nézz!

http://merenyizoltan.hu/index.php/cimlap/napi-ahitat

Én nem tévedtem el!

Egy parancsoláshoz szokott, önfejű férfi egy fontos találkozóra igyekezett. Úgy döntött, hogy lerövidíti az utat, de rá kellett jönnie, hogy teljesen eltévedt. Megkérdezte az utat a legelső személytől, akit meglátott - egy kisgyerektől. „Fiú, merre van Dover?" - kérdezte nyers hangon. „Nem tudom" - felelt a gyerek kicsit feszélyezetten.

„Akkor hát - pattogott a férfi - milyen messze van Brighton?"

„Azt sem tudom" - válaszolt a fiú.

„Van itt valaki a közelben, aki meg tudná mondani, merre menjek?" - emelte fel hangját a férfi.

„Nem tudom" - vont vállat a fiú.

A férfi egyre mérgesebben kérdezősködött, ahogy a fiú mindenre ugyanazt a választ adta. Végül elveszítette a türelmét, és rárivallt: „Hát, nem sok mindent tudsz, igaz?"

Erre, most először, a fiú elmosolyodott. Felpillantott a kanyargós ösvény végén álló házra, ahonnan hívogatóan integettek az esti fények, és ahol kistestvérei játszottak az udvaron. A fiú így szólt: „Igaz... De én nem tévedtem el!"

Sok mindent nem tudunk. De ha hiszünk Krisztusban, akkor nem vagyunk elveszettek. Pál így ír az 1Kor 13-ban: „Most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig [teljesen] fogok ismerni...". Az élet most egy nagy titok a számunkra, és sok a megválaszolatlan kérdés. „Kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe" - ezt szintén Pál írta a 2Kor 4,8-ban. Bár nem tudunk mindent, azért nem csüggedünk el, és nem érezzük elveszettnek magunkat. Egy napon, amikor meglátjuk Krisztust, minden világos lesz. Addig pedig megnyugodhatunk - tudva, hogy Isten tartja kezében az irányítást. Van Tőle kapott életcélunk, és Ő igazgatja az életünket.

http://johir.neobase.hu/small_story/En_nem_tevedtem_el

Oswald Chambers: A SZOLGÁLAT VÖLGYÉBEN

 "Ez a faj semmivel sem űzhető ki, csupán könyörgéssel és böjtöléssel" (Mk 9,29).

"Mi miért nem űzhettük ki azt?" A felelet a személyes kapcsolat Jézus Krisztussal. Ez a faj nem megy ki semmire, csak ha koncentráljuk magunkat - és ismét megkettőzve is koncentráljuk magunkat Őreá. Mindaddig nélkülöznünk kell ezt a hatalmat, mint a tanítványoknak is, amíg a saját alkatunkból merített gondolataink alapján próbáljuk végezni Isten munkáját, nem pedig úgy, hogy Őreá összpontosítjuk a figyelmünket.

Meggyalázzuk Istent, ha - anélkül, hogy ismernénk Őt - nagy buzgósággal munkálkodunk érte. Szemtől szembe kerültél egy nehéz esettel és külsőleg semmi nem történik. Te mégis tudod, hogy Ő megadja a szabadulást, mert te Jézus Krisztusra vagy összpontosítva.

Szolgálatodnak ez az irányvonala: meglásd, hogy semmi ne legyen Jézus és közted. Vagy van valami? Ha igen, akkor túl kell jutnod rajta, nem úgy, hogy haragosan semmibe veszed, sem nem úgy, hogy fölébe emelkedsz, hanem szembe nézve vele, átküzdöd magad Jézus Krisztus jelenlétébe. Akkor éppen ez a dolog és mindaz, amin át kellett menned ezzel kapcsolatban, dicsőíti Jézus Krisztust olyan módon, hogy azt csak akkor tudod meg, amikor szemtől szemben állsz majd Ővele.

Fel kell emelkednünk szárnyakon, mint a sas; de tudnunk kell leszállni is. A szent ereje a leszállásban és a lent maradásban van. "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít" (Fil 4,13) - mondta Pál, és amire itt gondol, az nagyrészt igen megalázó.

Hatalmadban van, hogy visszautasítsd a megaláztatást és ezt mondd: "Nem, köszönöm, szívesebben maradok fent a hegy csúcsán Istennel." El tudom viselni a valóságot Jézus Krisztus jelenlétében, vagy a kézzelfogható tények kiölik a belé vetett hitemet és félelembe kergetnek?

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Magvetők: Minden Nap

Humor

A püspök a székesegyházában bérmál.Mielőtt elkezdené a misét, észreveszi, hogy rossz a mikrofon.

- Baj van a mikrofonnal! - mondja.

A hívek, akik nem hallották a püskök szavait, azt hitték, hogy a misét kezdte el. Így válaszoltak a köszöntésre:

- És a te lelkeddel!

Életcseppek

"A polgári szabadság értékes, a vallási szabadság becses, de a lelki szabadság felbecsülhetetlen." /C.H. Spurgeon/

Csendes Percek: ISTEN GONDVISELÉSE ALATT

Zsolt 121.

1 Zarándokének. Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem?
2 Segítségem az ÚRtól jön, aki az eget és a földet alkotta.
3 Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ.
4 Bizony nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője!
5 Az ÚR a te őriződ, az ÚR a te oltalmad jobb kezed felől.
6 Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold.
7 Az ÚR megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet.
8 Megőriz az ÚR jártodban-keltedben, most és mindenkor.

                     ISTEN GONDVISELÉSE ALATT

Megadtad neki szíve kívánságát, ajka óhajtását nem tagadtad meg. Hiszen
gazdag áldással fordulsz feléje, fejére színarany koronát teszel. (Zsolt
21,3-4)

2005. szeptembere volt. Áthaladtam a kubai Holguín repülőterének
beszálló kapuján. Amint az ajtó bezáródott mögöttem, nagy magányosság és
kétségbeesés fogott el. Magam mögött hagytam a családomat, otthonomat,
és nem tudtam, látom-e még valaha bármelyiküket is.

Ahogy az utastérben ülve várakoztam, olyan nagy terhet éreztem magamon,
hogy alig voltam képes megmozdulni. A kezemben tartott Bibliámat
kinyitottam, és pillantásom a Zsolt 21,2-3-ra esett. Máskor is olvastam
már ezeket az igeverseket, de ezen a napon, mintha Isten hangját
hallottam volna a zsoltár szavain keresztül. Teljesen új módon, Isten
személyes üzeneteként csengtek vissza fülemben. Ő velem lesz és a
családommal is, ő küldött előre ezen az úton, és az áldásáról
biztosított. A korábban érzett súlyos teher mintha eltűnt volna, erőm
visszatért, és szívem bizakodással telt meg.

Két évvel később a családunk újra egyesülhetett. Újra átéltem, hogy
Isten gyengéd irgalmassága körülvesz bennünket ott, ahol vagyunk, és
abban a helyzetben, amelybe kerülünk.

Imádság: Istenünk, segíts emlékeznünk ígéreteidre, amelyek reménységet
és erőt adnak a nehéz időkben. Ámen.

Szeretteinkkel együtt Isten gondviselő kegyelmében vagyunk.

Andrés Doimeadios (Kentucky, USA)

http://csendespercek.gportal.hu/gindex.php?pg=1096&dt=20110908

A Bárány dicsérete

"és új éneket énekeltek ekképpen: "Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet,és feltörd annak pecsétjeit, mert megölettél és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből;"

Jelenések könyve 5:9

Méltó a Bárány a hatalomra és a dicsőségre! A Jelenések könyve miközben felvillantja az eljövendő eseményeket, újra és újra Jézust magasztalja, mert ő Teremtőnk és Megváltónk. Magunk előtt látva ezt a magasztos, ünnepélyes éneklést és beleképzelve magunkat a dicsőítő kórusba, gondoljuk át mit is köszönhetünk Jézusnak, és mit tett ő értünk.

Sokszor halljuk azt a szószékekről, hogy a mi bűneink miatt kellett Jézusnak meghalni. Ez olyan értelemben igaz is, hogy ha mi emberek nem vétkezünk, mindaz, ami a kereszten történt elkerülhető lett volna. Én úgy fogalmaznék, hogy Jézust a SZERETETE vitte a keresztre. Nem volt számára más kényszerítő erő a megváltási terv végrehajtására, csakis egyedül a szeretet ereje. Erről beszél a János evangéliuma 3:16:  "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

A bűn bennünket öl meg, a szeretet Isten Bárányát!

Keresztelő János, amikor meglátta Jézust a Jordán partjánál így mutatott rá: " Ímé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit!" (János 2:29) Igen, Jézus magára vette, hordozta a világminden emberének minden bűnét, hogy ne nekünk kelljen a bűn végső átkát a végső, teljes halált elszenvedni. Ha mi is ott leszünk abban a kórusban, nem mondhatunk mást, minthogy méltó a megöletett Bárány…

Jézus szeretetének dimenzióit nagyon nehézemberi ésszel felfogni. Röviden azt mondhatnánk: MINDENT megtett értünk, amit csak tehetett, hogy vele, örökké vele lehessünk. Mindent odaadott azért, hogy lehetőséget kapjunk helyrehozni életünket, és reménységgel nézhessünk előre.

Imádjuk, dicsérjük, szeressük, szolgáljuk Őt!

 http://reggelidicseret.blogspot.com/

Hit Gyülekezete - Virrasztok és várlak

Úgy érzem

új forrás, ha mástól már,

Hilssong Live DVD

Ige: Az örökkévaló Király dicsőítése

 „Az örökkévaló Királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs [egy] Istennek, [Őnéki, aki birtokolja a bölcsességet] tisztesség [és tisztelet] és dicsőség [és fényesség, ragyogás] örökkön örökké! [Más fordítás: Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké] Ámen” (1 Tim. 1,17)

Pál apostol minden gyülekezetben dicsőíti a mi Istenünket: „Az egyedül bölcs Istennek [szóljon a dicséret, imádás] a Jézus Krisztus által [és legyen tisztelet és] dicsőség mindörökké. [vagyis az örökkévalóságon át]! Ámen” (Róm. 16,27).

„az egyedül üdvözítő Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által: dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől fogva, most és mindörökké. Ámen” (Júd. 1,25).

 „Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek. [mert Belőle jött elő, rajta keresztül megy és Őfelé halad minden, és Beléje torkollik a mindenség] Övé a dicsőség mindörökké. [és a dicsőség Neki jár az örökkévalóságon át] Ámen” (Róm. 11,36).

„Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen” (1Tim. 6,16)^.

Dávid is így énekel Róla: „Nagy az Úr és igen dicséretes (és méltó, hogy dicsérjék), és az ő nagysága felfoghatatlan. Nemzedék nemzedéknek dicséri műveidet, s jelentgeti a te hatalmasságodat (és hirdetik hatalmas tetteidet). A te méltóságod dicső fényéről (és Fenséged, ragyogó dicsőségéről), és csodálatos dolgaidról elmélkedem. Elmondják, milyen félelmes hatalmad, én is felsorolom nagy tetteidet. Áradoznak, emlékezve nagy jóságodra, és örvendeznek igazságodnak” (Zsolt. 145,3-6)

El Shaddai

Ige: A vagyon gyűjtésről

Az Úr Jézus figyelmeztetése: „Ne gyűjtsetek [ne halmozzatok fel] magatoknak kincseket [nehogy kincset kincsre halmozzatok] a földön, hol [azokat] a rozsda [marja, megeszi, tönkreteszi] és a moly megemészti [megrágja], és ahol a tolvajok kiássák [betörnek; átássák a falat] és ellopják. Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben [hanem kincset kincsre az égben halmozzatok], ahol sem a rozsda [azokat nem marja; nem teszi tönkre], sem a moly meg nem emészti [nem rágja meg], és ahol a tolvajok ki nem ássák [nem törnek be; hol tolvajok falat nem ásnak át], sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van [lesz] a ti szívetek is” (Mát. 6,19-21).

Ezért hangzik így az apostoli figyelmeztetés: „Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd (parancsold) meg, hogy ne fuvalkodjanak fel (ne legyenek gőgösek), se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra (megélhetésünkre). Hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők, (javaikat osszák meg másokkal). Kincset gyűjtvén magoknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök (az igazi) életet” (1 Tim. 6,17-19).

Tehát: „Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagodj; ez ilyen (hús)testi eszességedtől szűnjél meg (és a magad belátásából hagyd abba)” (Péld. 23,4).

Mert: „Siet a marhakeresésre (a vagyonszerzésre) a gonosz szemű ember (vagyis vagyont akar szerezni a kapzsi ember); és nem veszi észre, hogy szükség jő reá (de nem tudja, hogy ínségbe jut)” (Péld. 28,22).

Hát: „Nosza immár (tehát) ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti (bekövetkező) nyomorúságaitok miatt, amelyek elkövetkeznek reátok. Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg; Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg (megrozsdásodott), és azok rozsdája bizonyság (tanúskodik) ellenetek, és megemészti a ti (hús)testeteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek (még) az utolsó napokban (is)!” (Jak. 5,1-3).

Hanem: „Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete (ne legyetek pénzsóvárak); elégedjetek meg (érjétek be) azzal, amitek van; mert Ő mondotta: Nem hagylak el (nem maradok el tőled), sem el nem távozom tőled (sem el nem hagylak téged)” (Zsid. 13,5).

Mert: „Akik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek? Gondolatuk ez (és azt képzelik): az ő házuk (örökké megmarad, mert) örökkévaló, lakóhelyeik (az ő házuk, és lakásuk) nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevüket hangoztatják a földön (és földeket neveznek el róluk). Pedig az ember, még ha tisztességben van, (ha gazdag) sem marad meg; hasonlít a barmokhoz (az állatokhoz), amelyeket levágnak (és amelyek kimúlnak). Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavukban az ő követőik. Szela (Más fordítás: Ez a bolondok sorsa, és követik őket azok, akiknek tetszik beszédük. Szela). Mint juhok, a Seolra vettetnek (vagyis a holtak hazájába kerülnek), a halál (lesz a pásztoruk, és az) legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtuk reggel; alakjukat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. (Más fordítás: Alakjuk eltűnik a holtak hazájában, nem lesz lakásuk. Reggelre a becsületesek uralkodnak)” (Zsolt. 49,7.12-15).

 „Bizony árnyékként jár-kel az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik (hiába vesződik); rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat (és ki fogja hasznát venni)!” (Zsolt. 39,7).

„Hiszen azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Holott ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, ím ezt, vagy amazt fogjuk cselekedni. Ti ellenben (most) elbizakodottságotokban dicsekedtek (és kérkedtek): Minden ilyen dicsekedés (és kérkedés) gonosz” (Jak. 4,14-16).

„Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak (az elvetemültnek), hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét (ha véget vet neki Isten, és számon kéri tőle életét)?” (Jób. 27,8).

„Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap tereád” (Péld. 27,1).

Mert: „A gazdagnak vagyona az ő erős városa, és mint a magas kőfal, az ő gondolata szerint, (magas várfalnak képzeli)” (Péld. 18,11)

Adonai

Ige: Isten gondoskodásáról

Lukács bizonyságtétele az Úr Jézus kijelentéséről: „Monda pedig az ő tanítványainak: Annakokáért mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek; se a ti testetek (szóma: egész lényetek) felől, mibe öltözködjetek (és hogy mivel ruházkodjatok). Az élet több, hogysem az eledel (a táplálék), és a test (szóma: egész lényetek), hogysem az öltözet (a ruházat).

 Tekintsétek (és nézzétek) meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem aratnak; kiknek nincs tárházuk (vagy kamrájuk), sem csűrűk; és az Isten (mégis) eltartja őket: mennyivel drágábbak (és értékesebbek) vagytok ti a madaraknál?

Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal (vagy ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét az életidejét)? Annakokáért ha a mi legkisebb dolog, azt sem tehetitek (és ha a legcsekélyebbre sem vagytok képesek), mit aggodalmaskodtok a többi felől?

Tekintsétek (és nézzétek) meg a liliomokat, mi módon növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak: de mondom néktek: Salamon minden (az ő teljes) dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül egy (vagy bármelyik). Ha pedig a füvet, mely ma a mezőn van, és holnap kemencébe vettetik, így ruházza (így öltözteti) az Isten; mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek! Ti se kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok; és ne kételkedjetek (és ne nyugtalankodjatok). Mert mind ezeket a világi pogányok (a nemzetekből valók) kérdezik; a ti Atyátok pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre. Csak (inkább) keressétek az Isten országát, és ezek (is ráadásul) mind megadatnak néktek” (Luk. 12,22-31)

Mert: „Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniük?” (Jób. 39,3)

„Aki megadja táplálékát a baromnak (az állatoknak), a holló-fiaknak, amelyek kárognak” (Zsolt. 147,9)

Ezért: „Semmi felől (és semmiért) ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal (és mindenkor) hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat (és kéréseiteket) az Isten előtt”  (Fil. 4,6)

 És: „Minden gondotokat (minden aggályosságotokat, nyugtalanságotokat, gondotokat, és aggodalmatokat) Őreá vessétek (és minden gondotokkal forduljatok hozzá), mert néki gondja van (és gondot visel) reátok (mert törődik veletek, és gondoskodik rólatok)” (1Pét 5,7)

Már Dávid ezt tanácsolja: „Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad…” (Zsolt. 55,23)

És az aggodalmaskodás helyett: „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti (mert ő munkálkodik)” (Zsolt. 37,4-5).

 És: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban” (Fil. 4,19)

Mert: „Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! (mert akit az ÚR szeret) szerelmesének álmában (is) ád eleget. (Zsolt. 127,2)

Ezért boldogan vallja Dávid: „Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm” (Zsolt. 23,1)

Hiszen: „Gyermek voltam, meg is vénhedtem (meg is öregedtem), de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, (sem azt, hogy) a magzatja (a gyermeke) pedig kenyérkéregetővé (vagy koldussá vált)” (Zsolt. 37,25)

Az apostol pedig így folytatja: „Hanem hirdetjük, [és prédikáljuk] amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, [mert föl nem fogta; meg se gondolta] azt készítette el az Isten az őt szeretőknek” (1Kor. 2,9)

Mert: „Aki az ő tulajdon [a saját] Fiának nem kedvezett, [és nem kímélte] hanem őt mindnyájunkért odaadta [és áldozatul kiszolgáltatta] mi módon ne ajándékozna vele [miért ne adna ingyen; kegyelemből az ö Fiával] együtt mindent minékünk? (Róm. 8,32)

Ne aggodalmaskodjatok [nehogy aggódva tépelődjetek] tehát a holnap felől [ne viseljetek hát gondot a másnapért]; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől [a holnap majd gondoskodik magáról, a holnapnak ugyanis meg lesz a maga gondja]. Elég minden napnak [a mának] a maga baja. [elég minden napra annyi a bajból, amennyi reá jut; (ami rossz benne)]” (Mát. 6,25-34)

Minden mi él csak téged hirdet

Charles Haddon Spurgeon

Hogy vizet nyújthassunk a szomjazónak, ahhoz nem kell okvetlen aranykehely vagy gyöngyökkel kirakott serleg.

Útban van a segítség

Az egyik évben szörnyű árvíz volt. Teljesen elárasztott egy kis középnyugati városkát, ami egy völgyben, két folyó között helyezkedett el. Mindkét folyó kilépett a medréből, és éjjel-nappal esett az eső. Kilátás sem volt arra, hogy a városka megmeneküljön: lassan, de biztosan elöntötte a víz. Mindenkit evakuáltak, egyetlen idős ember kivételével, aki nem volt hajlandó otthagyni otthonát - amit hamarosan egészen elborít az ár.

„Hiszem, hogy Isten meg fog menteni" - kiáltotta az öreg mindenkinek, aki könyörgött neki, hogy meneküljön egy magasabb helyre. A férfi hitt az imádság erejében, és bízott abban, hogy Isten valahogy meg fogja menteni.

Ahogy a víz elöntötte az utakat, és kocsival már nem is lehetett közlekedni, egy négykerék-meghajtású teherautóval érkező férfi állt meg az idős ember házánál, és megdöngette az ajtót: „Siessen!" - kiáltott: „Jöjjön velem, és biztonságba viszem! Már nincs sok idő!" Az idős ember azonban tovább imádkozott. Nem volt hajlandó elhagyni a házát.

Pár órán belül méterekkel emelkedett a vízszint, teljesen elöntve az otthonát. Tovább esett az eső. Az öreg felmászott a konyhaasztal tetejére, és tovább imádkozott. Amikor már ott is a lábát nyaldosta a víz, egy férfi evezett csónakkal a konyhaablak elé, és így kiáltott: „Uram, szálljon be a csónakba! Biztonságba viszem!"

„Nem" - kiáltott vissza az idős ember. „Isten meg fog szabadítani ebből az árvízből!"

A víz egyre feljebb emelkedett, és az idős embernek végül nem maradt más választása, mint hogy kimásszon a háztetőre. Az eső csak ömlött szakadatlan. Miközben imádkozott, meghallotta egy helikopter robaját az égen. Felnézett, és meglátta a háza fölött lebegő helikoptert. Leeresztettek neki egy kötéllétrát.

„Menjenek innen!" - kiáltott az öreg a helikopter felé. „Lesodornak a tetőről! Isten meg fog engem menteni! Maguk menjenek más emberekért!"

A helikopter nem maradhatott ott örökké, így otthagyták az öreget a háztetőn, még mindig imádkozva. A víz végül elborította a házat, és az idős ember ott lelte halálát.

Amikor a Menny kapujához ért, megkérdezte Szent Pétert, beszélhetne-e Istennel. Péter odavezette a kegyelem királyi székéhez.

„Ó, Uram, olyan buzgón könyörögtem, hogy álljon el az eső, és hogy ments meg az árvíztől. Te meg hagytad, hogy ott fulladjak meg. Nem értem!"

„Gyermekem, én meghallgattam az imádat. Küldtem egy négykerék-meghajtású teherautót, egy evezős csónakot és egy helikoptert. Mit kellett volna tennem?"

Isten nem mindig úgy hallgatja meg az imáinkat, ahogy mi várjuk. De meghallgatja. Az, hogy hiszünk és bízunk Istenben, azt jelenti, hogy felismerjük az Ő munkáját a körülményeinkben, függetlenül attól, hogy azok milyen reménytelennek tűnnek. Lehet, hogy a mi szemünkben úgy tűnik, a dolgok egyre rosszabbra fordulnak, és hogy Isten elhagyott bennünket. Isten azonban látja az egész képet, és bízhatunk abban, hogy soha nem hagy el minket, és nem távozik el tőlünk. Ő munkálkodik, még akkor is, ha mi nem vesszük észre. „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott" (Róm 8,28).

Azt se felejtsük el, hogy Isten olyan hétköznapi embereken keresztül munkálkodik, mint te és én. Amikor felajánljuk segítségünket másoknak, vagy kedvesen megteszünk nekik valamit, könnyen lehet, hogy - akárcsak a történetben szereplő segítők - éppen mi vagyunk a válasz az imáikra.

 http://johir.neobase.hu/small_story/Utban_van_a_segitseg