Hogyan szeressünk?

Szemkapcsolat, testközelség, kitüntetett figyelem — így hangzik Campbell doktor könyveinek három kulcsszava. Milyen egyszerû! Hát ennyi az egész?

 Igen, egyszerû, akár a nagy parancsolat: teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből — mint önmagad. Nagyon egyszerû, és emberfelettien nehéz.

Hogyan szeressük gyermekünket? Az író-pszichológus nem a gyermeki pszichikumot kezdi analizálni és boncolgatni, nem is fejlődésrétegeit fejti le, mint a hagymahéjakat, hanem arra figyel, mire van szüksége a gyermeknek. Mire van szüksége csecsemőkorától kamaszkoráig, sőt azontúl, érett felnőttként is, haza- meg hazatérve. Az édesapjára, az édesanyjára. S nem félig, nem megosztva, hanem teljesen.

Aki csak belegondol, hogy mit jelent ez, bele is borzonghat, mennyire nehéz. A mi pénz-, idő-, és szeretethiányra épülő világunkban, amikor hajtunk és küszködünk a felszínen maradásért, és pótszerekkel elégítjük ki magunkat, a gyermekünk nem pótlékot követel, hanem minket.

Botrány! S mennyire botrány neki, ha nem kapja meg: innen a dac, a harag, a lázadás, a félelem, a depresszió. Mert honnan tudna a szeretetemről, ha a tekintetem másról árulkodik vagy nem találkozik az övével? Ha nem simítom, nem érintem meg soha, vagy idegesen, durván szorongatom, honnan tudná, hogy hozzám tartozik? Ha nem szánom rá a legfontosabbat, az időmet, nem hagyom abba az éppen aktuálisat akár egy percre is, honnan tudná, hogy számíthat reám?

Ilyen egyszerû és ennyire nehéz. Saját bőrömön tapasztalom. Amikor a kisfiam keserû arccal ordít, mert nem sikerül, a lányommal beszélni kéne, mert a barátnői megint, és a legkisebbet, érzem, tisztába kéne tenni, de én még nem készültem el a felével se, és már itt a következő. Ó, hogy ordítana sokszor az ember, amikor szorít, amikor tudja, hogy semmi sem egész, és az egész semmit sem ér! Hogy ordítanék sokszor, eltorzult arccal, mint a kisfiam, hogy nem sikerül, és te nem segítesz, apa!

Pedig nekem van egy Atyám, aki segít. Akihez nap mint nap imádkozom. Akihez Campbell doktor is imádkozik. Ezért tudja, hogy segít. Ezért tudja, hogy ez az emberfeletti lehetséges: odaadhatjuk magunkat a fiunknak, lányunknak is. Van erre út: adatott.

Tanít hát minket, hogy segítsen kimozdulni sokszor gyermeki tehetetlenségünkből, amikor roskadozunk a szülő-teher alatt. Hogy megértsük és kipróbáljuk, hogy ez az emberfelettien nehéz mennyire egyszerû. Hogy elég sokszor egy szemvillanás a vasalókosár mögül, egy vállratett kéz munkából érkezőn, egy kérdés, mindegy, miről, mert te érdekelsz fiam. S a fiú virul és énekel, a leány kacagva elpirul, a kicsi meg gőgicsél: Aja-aja...;

Érdemes hát odafigyelni. Az a néhány egyszerûnek tûnő tanács, az a néhány szó csodát tehet, ha megvalósul: szemkapcsolat, testközelség, kitüntetett figyelem.

Ahogy az Atya ránk tekintett, a Fiú testté lett miértünk, ahogyan a Szentlélek ma is törődi velünk.

 http://biblia.bubb.hu/?act=doboz&id=44838&igek-minden-napra

Miklya Zsolt

Hit Gyülekezete - A hit jót vár - Rájöttem,miért dobog a szív

15. ZSOLTÁR

Isten szeret

Te vagy Isten szeme fénye. Te foglalod el a legbecsesebb részt Istenben. Túl késő az ellenség számára, hogy megérintsen téged, anélkül, hogy hozzáérne Istenhez. Az ellenség bedobja a törülközőt veled kapcsolatban, mert hiszi, hogy túl távol vagy ahhoz, hogy elérjenek.

ÉBREDJ FEL, te a sátán számára egy NE MENJ ODA TERÜLET vagy. Túl védett ahhoz, hogy bármilyen gonoszság érintsen. Megfelelően össze vagy kapcsolva (Istennel), hogy elszalaszthatnál bármilyen áldást. Jó dolgod van. Birtokold MINDEN tulajdonod Jézus hatalmas nevében. Zak 2:8, Zsolt. 91,

http://isten-szeret.blogspot.com/

Bölcs mondások: Szeretet

Viszonozd a bántalmakat kedvességgel – tanácsolja a titokzatos Laoce, – Csakhogy az udvariasság, szelídség még nem szeretet.

NAPI ÁHÍTAT: Győzelem harc nélkül

Júda házához azonban irgalmas leszek, és megsegítem őket, mint Uruk, Istenük. De nem íjjal, karddal és harccal, nem lovakkal és lovasokkal segítem őket" (Hós 1,7).

                    

Milyen drága ígéret ez: az Úr maga akarja megszabadítani népét nagy irgalmából, de ezt nem emberi eszközökkel teszi. Az emberek ugyanis vonakodnak megadni Istennek az Őt megillető dicsőséget. Mikor felfegyverkezve harcba indulnak és győznek, Istenüknek kellene dicséretet mondaniuk a győzelemért, de nem ezt teszik, hanem saját erejüket dicsőítik, lovaikkal és lovasaikkal kérkednek. Ezért az Úr igen gyakran minden emberi eszköz nélkül menti meg népét, hogy a dicsőség egyedül az Övé legyen a szabadulásért.

Ezért én szívem, csak az Úrra tekints, és ne emberekre. Istenre számíthatsz, és segítségét legfeltűnőbben olyankor tapasztalod meg, amikor senkiben és semmi másban nem reménykedhetsz.

Ha nincs mellettem barát, tanácsadó vagy támogató, ne veszítsem el bizakodásomat, elég, ha érzem, hogy maga az Úr van mellettem; sőt, örvendezzek, ha harc nélkül ad győzelmet, mint arra igehelyünk is utal. Miért is akarnék lovakat és lovasokat", ha maga az Úr áll mellettem irgalmával és emeli fel karját védelmemre? Miért volna szükségem íjra és kardra, ha Isten a szabadítóm? Ma bízni akarok és nem félni, és mától fogva mindig ilyen bizalommal élni.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Minden új nap Veled kezdődik el

Idézetek

A hit olyan, mint a szeretet: nem lehet kikényszeríteni. Ezért hiábavaló vállalkozás, ha állami rendszabályokkal akarjuk a szeretetet bevezetni, vagy megerősíteni; mert mint ahogy gyűlöletet kelt, ha megkíséreljük kikényszeríteni a szeretetet, ugyanúgy igazi hitetlenséget kelt, ha a hitet valakire rá akarjuk kényszeríteni.

Schopenhauer

Vida Sándor: Mézcseppek:

Nekem azért vannak anyagi javaim, mert adok másnak, vallja a hívő ember.

Bob Gass. Napi elmélkedés: A szeretet elhívása

„Éljetek szeretetben!” (Efézus 5:2)

Amikor leltárt készítünk mindennapi tetteinkről, akkor gyakran nagy szakadék van aközött, amit értékesnek mondunk, és aközött, amire az időnket, pénzünket és energiánkat fordítjuk.

A házaspárok négyszer annyi időt töltenek tévénézéssel, mint amennyit egymással való beszélgetéssel. A szülők naponta átlagosan négy óra hosszat néznek tévét, egy órát vásárolnak, és hat percet játszanak a gyerekeikkel.

A szakadék pedig minden egyes eltelt nappal nő. A City Slickers [Irány Colorado!] című filmben Billy Crystal komikus színész kiáll fia osztályában a gyerekek elé, és úgy dönt, hogy megtanít nekik egy leckét, amelyre valószínűleg még nem állnak készen: „Becsüljétek meg ezt az időszakot az életetekben, srácok, mert ez az az időszak, amikor még vannak választási lehetőségeitek, és ez az idő nagyon gyorsan elmúlik.

Amikor tizenéves vagy, azt hiszed, hogy bármit megtehetsz, és meg is teszed.

A huszonéves kor teljes homály, a harmincas éveidben – felneveled a családod, keresel egy kis pénzt, és azon gondolkodsz magadban: »Hová tűntek a húszas éveim?«.

 A negyvenes éveidben – egy kis pocakot eresztesz és tokád nő, úgy érzed, a zene túl hangos, és az egyik régi gimis barátnőd nagymama lesz.

 Hetvenes éveidben a legtöbb idődet bevásárlóközpontokban bolyongva töltöd, tűnődve, hogy melyik könnyű joghurtot válaszd, és magadban így dünnyögsz: »Miért nem hívnak a gyerekek?«

… Van kérdés?” Ha úgy érzed, hogy egyre nő a szakadék aközött, amiről azt mondod, hogy leginkább számít, és aközött, amit valójában teszel életedben, lépj akcióba! Változtass gyökeresen, ha kell, de ragadd meg a percet, amíg még lehet. Ne várd, hogy a szeretet elhívása expressz-ajánlott levélben érkezzen!

http://www.hajnalcsillag.net/forum/index.php/topic,969.msg16080.html?PHPSESSID=5f429984e42638125b23fc53168fbfdc#msg16080

Boldogság utca-Tóth Ibolya 2003.

Friderika Te vagy a gyngy

Friderika Te vagy a gyngy

Imádság:

Mennyei Édesatyám, Hatalmas és könyörülő Uram!

Mérhetetlenül hálás a szívem, hogy megismerhettelek, hogy szeretsz, és hogy imádhatlak Téged. Köszönöm a felém lehajló szeretetedet, a gondoskodásodat, az ajándékaidat, és az áldásaidat, amelyekkel naponta elhalmozol. Köszönöm a szabadítást. Köszönöm a kegyelmet. Köszönöm a Veled élés békességét, és boldogságát.  És köszönöm azt is, hogy megbocsájtó Isten vagy. Hogy nem sújtasz le azonnali halállal vétkeimért, amikor a magam esztelenségében megbántalak. Köszönöm, hogy türelmed lehetőséget ad a naponkénti újrakezdéshez. Köszönöm, hogy figyelmeztetésed előbb érkezik. Köszönöm, a gondoskodást és a tanítást. Köszönöm, hogy megmutatod, naponta kijelented magad Nekem. Köszönöm, hogy így élhetek Jézus Krisztus érdeméért. Ámen (M.D.)

A nap gondolata:

Isten világában csak egy csalódás érhet: mérhetetlenül többet nyerünk, mint amennyit veszítünk. (Ravasz László)

Napi Ige és gondolat

Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az ÚR, mindenütt, amerre csak jársz. (Józsué 1:9)

Csalódni Istenben? Lehetséges ez? Lehetséges, de csak egy esetben: ha hamis váradalmaid vannak. Amúgy soha nem fogsz benne csalódni. Ő ugyanis hűséges ahhoz, amit megígért. Megígérte, hogy velünk lesz. Akkor a legnehezebb időkben miért látjuk csak egy pár lábnyomát életünk útján? Mert Ő bennünket a vállain hordoz. (Ismered? Lábnyomok…) Nem hisszük időnként, de nem bírnánk el az élet nehézségeit nélküle. Könnyű életet ígért? Szenvedésmentes életet? Ugye nem? Sehol nem olvashatsz ilyet a Bibliában. Akkor ne is várj ilyesmit. Csak azt várd, amit megígért az Úr. Sőt, arra rá is építheted az életedet. Csak arra. Nem fogsz csalódni.  

Nem sírom soha vissza - GIANNI

Józsué legyőzte Jerikót - férfikar 20110227

Az elveszett tanítás - Paul Washer (Hungarian)

Ravasz László

Vannak emberek, akik a bűn gyötrelmétől szabadulni szeretnének, de a gyönyöreit nem akarják feláldozni. 

Spurgeontól gondolatok

Minél egyszerűbbek imáink, annál jobbak; az egyszerű és alázatos szavak a legtökéletesebben tükrözik gondolatainkat. Az ima kulcsával kinyílik a menny tornáca és bezárul a pokol kapuja. 

Oswald Chambers: A MEGALÁZTATÁS VÖLGYÉBEN

 http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

"...ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülve rajtunk" (Mk 9,22).

Minden felemelő időszak után hirtelen lökéssel visszaesünk azokba a dolgokba, amelyek sem nem szépek, sem nem költőiek, nem is izgalmasak. A hegycsúcs magasságát le lehet mérni a völgy szürke robotján. Mégis a völgyben kell Isten dicsőségére élnünk. Látjuk az Ő dicsőségét a hegyen, de ott nem élhetünk. A megaláztatás völgyében válik hűségünk értékessé Isten számára, itt bizonyul hitünk valódinak.

Legtöbben csak akkor tudunk valamit tenni, ha a hősi magaslaton járunk - szívünk természetes önzése miatt van ez. De Isten azt akarja, hogy a völgy durvára hasított lejtőjén éljünk a vele való személyes kapcsolatunkból vele összhangban. Péter úgy gondolta, pompás dolog lett volna ott maradni a hegyen, de Jézus Krisztus levitte tanítványait a völgybe, arra a helyre, ahol megkapják a látomás magyarázatát.

"Ha valamit tehetsz..." Le kell jönnünk a megaláztatás völgyébe, hogy kipusztuljon belőlünk a kételkedés. Nézz vissza megtapasztalásodra és úgy találod, hogy kételkedtél az Ő hatalmában mindaddig, amíg fel nem ismerted, kicsoda Jézus Krisztus.

Mikor a hegyen voltál, mindent elhittél, de mi történt, amikor a völgyben a rideg tényekkel kellett szembenézned? Talán képes vagy bizonyságot tenni megszentelődésedről, de mi van azzal, ami most megaláztatást jelent neked? Amikor legutoljára fenn voltál a hegyen Istennel, megláttad, hogy minden hatalom az Úr Jézusé mennyen és földön. Itt a megaláztatás völgyében mégis kételkedsz?

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

Hit Gyülekezete - Let's Gospel - Rózsakert

Ige. A szoros kapu

 „Menjetek [és lépjetek] be a szoros [a szűk, és keskeny] kapun [az örök életre]. Mert tágas [és széles] az a kapu és széles [lapos, sík, és tág] az az út, amely [félre vezet, és] a veszedelemre [a romlásra, pusztulásra, teljes feloldódásba] visz, és sokan vannak, akik azon járnak [és rajta mennek be]. Mert szoros [és szűk, keskeny] az a kapu és keskeny [és szoros] az az út, amely az (örök)életre visz, és kevesen [sőt csak néhányan] vannak, akik megtalálják azt [és rátalálnak,rálelnek arra]” (Mát. 7,13-14)

Az Úr Jézus újra figyelmeztet, elmondva az okokat, amelyek miatt nem tudnak az emberek a szoros kapun bemenni: (1. ilyen a szellemi gazdagság, vagy akik jobban ragaszkodnak a világi vagyonukhoz): „Monda pedig néki valaki: Uram, avagy kevesen vannak-e akik üdvözülnek? Ő pedig monda nékik: Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek (és akarnak majd) bemenni és nem mehetnek (és nem tudnak). Mikor már (és attól kezdve, hogy) a gazda (a ház ura) felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! Nyisd meg nékünk (az ajtót); és ő felelvén, ezt mondja néktek: Nem tudom, honnét valók vagytok ti” (Luk. 13,23-25)

„… Bizony mondom néktek, hogy a gazdag (ember) nehezen megy (majd) be a mennyeknek országába. Sőt mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogysem a gazdagnak az Isten országába bejutni. A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak (és megdöbbentek) vala, mondván: (Akkor) kicsoda üdvözülhet tehát? Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges” (Mát. 19,23-26)

 (2. Akik nem az Úr Jézuson keresztül akarnak bemenni): „Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi/t (jelent) az, amit szól vala nékik. Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja. Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam (át) megy be, megtartatik (és üdvözül) és bejár és kijár majd, és legelőt talál” (Ján. 10,6-7.9)

(3. Akik elfogadják az Úr Jézus hívását) „Mert sokan vannak a hivatalosok (az elhívottak, vagyis azok, akiket meghívtak és elfogadták a meghívást), de kevesen a választottak. (vagyis akiket Isten a tömegből kiemelt magának)” (Mát. 22,14) A Szent Szellem kijelentése arról, hogy kik mehetnek be, (mert csak a megigazultak mehetnek be): „Nyissátok meg nékem az igazságnak (a megigazulásnak) kapuit, hogy bemenjek azokon és dicsérjem az Urat (és hálát adjak)! Ez az ÚR kapuja: igazak (vagyis megigazultak) mehetnek be rajta” (Zsolt. 118,19-20)

 (4. Az Ige megőrzői) „Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon (és hadd jöjjön be) az igaz (a megigazult) nép, a hűség (a valóság = Ige) megőrzője (mely hűséges maradt)” (Ésa. 26,2)

(5. Az Úr Jézus vérével megmosottak): „Boldogok, akik megmossák ruhájukat, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. De kinn maradnak az ebek (vagyis a hitetlenek) és a bűbájosok (vagyis a varázslók), és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mindenki, aki szereti és szólja (és cselekszi) a hazugságot (a valótlanságot, vagyis nem az igét cselekszi)” (Jel. 22,14-15)

(6. A minden nyomorúság ellenére hitben megmaradók): Ezért az apostolok így buzdítják a mindenkori tanítványokat: „Erősítve a tanítványokat, intvén (és bátorították őket), hogy maradjanak meg a hitben, és (mivel) hogy sok háborúságon által (és nyomorúságon, vagyis üldözéseken át) kell nékünk az Isten országába bemennünk” (Csel. 14,22)

Ige : Isten országának hirdetéséről

Az Úr Jézus nem csak szavakkal hirdette Isten országát, hanem bemutatta, hogy ez mit jelent az emberek életében: „És körüljárja (és bejárta) vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten (vagyis a mennyek) országának evangéliumát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtlenséget a nép között” (Mát. 9,35)

„És elterjede az ő híre egész Siriában: és hozzávivék mindazokat, akik rosszul [szerencsétlenül, nyomorúságosan] valának [és minden szenvedőt]. A különféle betegségekben [és súlyos nyavalyákban] és kínokban [és gyötrelmekben] sínylődőket [akiket különféle betegségek és bajok gyötörtek, és a fájdalmas bajokban szenvedőket], ördöngösöket [ördögtől, vagyis démonoktól) megszállottakat, a démonizáltakat, az epilepsziásokat, és a], holdkórosokat és gutaütötteket [a bénákat, és az inaszakadtakat]; és meggyógyítja vala őket. És nagy sokaság [nagy tömeg] követé őt [és szegődött nyomába, és csatlakozott hozzá, és csapatostul kísérték] Galileából és a Tízvárosból [vagyis a pogány Dekapoliszból] és Jeruzsálemből és Júdeából és a Jordánon túlról [való tartományokból]” (Mát. 4,24-25)

„És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magukkal sántákat (és bénákat), vakokat, némákat, csonkákat (és nyomorékokat) és sok egyebeket (és sok más beteget), és odahelyezték (oda tették) őket a Jézus lábai elé; és (Ő) meggyógyítá őket” (Mát. 15,30)

Mert az emberek pedig – hallva és látva a csodákat – özönlöttek Hozzá: „És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná őket, és azoknak betegeit meggyógyítá” (Mát. 14,14)

Márk írása szerinti Evangélium bizonyságtétele így hangzik: „És (Jézus) prédikál vala [hirdette az igét] azoknak zsinagógáiban, egész Galileában, és ördögöket [vagyis démonokat] űz [és kihaj(í)t, kidob] vala” (Márk. 1,39)

„És megmondá tanítványainak, hogy egy kis hajót tartsanak néki készen, a sokaság miatt, hogy ne szorongassák őt (és ne tolongjanak körülötte). Mert sokakat (sok embert) meggyógyított, úgy hogy akiknek valami bajuk volt, reá rohanának, hogy illethessék (hogy megérinthessék) őt. A tisztátalan szellemek is, mikor meglátták vala őt, leborulának előtte, és (így) kiáltanak, mondván: Te vagy az Istennek a Fia. Ő pedig erősen fenyegeti vala őket, (és erélyesen megtiltotta nekik), hogy őt ki ne jelentsék (nehogy felfedjék kilétét)” (Márk. 3,9-12)

„És (némelyek) azt az egész környéket befutván, kezdék a betegeket a nyoszolyákon ide-oda hordozni, amerre hallják vala, hogy ő ott van (és ahol hallomásuk szerint éppen tartózkodott). És ahová bemegy vala a falvakba vagy városokba, vagy majorokba (és településekre), a betegeket letevék a piacokon (és tereken), és kérik vala őt, hogy legalább a ruhája szegélyét illethessék (és érinthessék). És valahányan csak illeték (és megérintették, meg is), gyógyulnak” (Márk. 6,55-56)

„Jézus pedig (elvonult, és) elméne tanítványaival a tenger mellé; és nagy sokaság követé őt Galileából és Júdeából, És Jeruzsálemből és Idumeából és a Jordánon túlról; és a Tírus és a Sidon környékiek is, amikor hallották, hogy miket mivel vala (hogy milyen nagy dolgokat visz véghez), nagy sokasággal jövének ő hozzá” (Márk. 3,7-8)

„És alámenvén ővelük, megálla a síkságon (egy sík helyen), és (vele együtt) az ő tanítványainak serege (és nagy sokasága) és a népnek nagy sokasága (nagy néptömeg) egész Júdeából és Jeruzsálemből és Tírusnak és Sídonnak tengermelléki határából, akik jöttek, hogy hallgassák őt és meggyógyíttassanak betegségeikből. És akik tisztátalan szellemektől gyötrettek, meggyógyulnak. És az egész sokaság igyekezik vala őt illetni (és megérinteni): mert erő származék (és áradt ki) belőle, és mindeneket meggyógyíta” (Luk. 6,17-19)

Erről tesz bizonyságot az apostol is: „A názáreti Jézust felkente az Isten Szent Szellemmel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt vele” (Csel. 10,38)

Mindenki Hozzá ment, kivéve azokat, akik „ismerik” az Írásokat: „Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebub van vele (és benne), és: Az ördögök fejedelme által (annak segítségével) űzi ki az ördögöket” (Márk. 3,22)

Az Úr Jézus a tanítványainak azt is kijelenti, hogy ez az evangélium lesz a jele annak, hogy befejeződött ez a világkorszak: „És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég (Mát. 24,14)

És beteljesítette az Ézsaiáson keresztül hangzó próféciát, amely így hangzik: „… a mi betegségeinket (Ő) viselte, a mi fájdalmainkat hordozta (és eltávolította). Mi meg azt (hittük, és azt) gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta (hogy Istentől ostoroztatik, verettetik és kínoztatik). Pedig a mi vétkeink (hamartia: a mi céltévesztésünk) miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg” (Ésa. 53,4-5)

Péter apostol is idézi a próféciát, ezzel bizonyságot téve arról, hogy azt az Úr Jézus beteljesítette: „Aki a mi bűneinket (a mi vétkeinket) maga vitte fel (hús)testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván (mi a vétkekre ne legyünk kaphatók). Az igazságnak (és az igazságosságnak) éljünk (és igaz életet éljünk): akinek sebeivel gyógyultatok meg, (lettetek teljesen éppé, véres zúzódásai gyógyítottak meg titeket). (és az ő sajgó sebei által gyógyultatok meg)” (1Pét 2:24)

És az Úr Jézus beteljesítette Ézsaiásnak ezt a próféciáját is a Messiás (a Felkent) küldetéséről: „Az Úr Isten Szelleme van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak. Elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást (és szabadon bocsátást). Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvigasztaljak minden gyászolót. Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt szellem helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére!” (Ésa. 61,1-3)

„És nem mondja (többé) a lakos (Sion lakója = a messze sugárzó emlékmű; jel = a diadalmas gyülekezet): (hogy) beteg vagyok! A nép, amely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer” (Ésa. 33,24)

Mert Ő az: „Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. Aki megváltja életedet a koporsótól (és a sírtól); kegyelemmel (szeretettel) és irgalmassággal koronáz meg téged” (Zsolt. 103,3-4)

Ige: Ne mindenki előtt szólj

A Szent Szellem így figyelmeztet: „Aki tanítja a csúfolót (a rossz, káros, ártalmas, gonoszt), nyer magának szidalmat: és aki (meg)feddi a latrot (az istentelent, vagyis az Isten nélkül élőt, vagy a szentségtörőt), szégyenére lesz (és magát szennyezi be)” (Péld. 9,7)

És: „A bolondnak (az esztelen, buta, értetlen, és ostoba füle) hallására ne szólj; mert megutálja a te beszédednek bölcsességét (és mert megveti okos szavaidat, és csúfolódik, gúnyolódik a te beszédeden)” (Péld. 23,9)

Hanem: „Menj el a bolond (az esztelen, buta, ostoba, értetlen) férfiú (vagyis ember) elől; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét (és mert nem szerzel az ellenkező, ellenséges ajkáról tudást)” (Péld. 14,7)

Krisztus él!!!.

Spurgeon: Teljes bizonyosság hűségéről

"Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged!" (Zsid 13,5).

 Ezt az ígéretet jó néhányszor elmondja az Úr az Írásban. Azért ismétli olyan gyakran, hogy hűségéről kétség nélküli bizonyosságot adjon nekünk. Ne kételkedjünk ebben az ígéretben egy pillanatig sem! Annál kevésbé, mert különösen erős ígéret ez. 

A görög szöveg ugyanis ötszörös tagadásban fejezi ki ezt a gondolatot, mintegy teljesen kizárva még a lehetőségét is annak, hogy Isten valaha is elhagyja népe egyetlen tagját, és így az joggal érezhetné Istentől elhagyottnak magát. 

Ez a drága igevers nem ígér mentességet a bajoktól, de biztosít bennünket az elhagyatottság ellen. Lehet, hogy rögös és nehéz utakon kell járnunk, de az Úr segítségére és gondviselésére mindig számíthatunk. Nem kell a pénz után futnunk, mert Isten mindig lesz, és Ő többet ér, mint az arany. Az Ő pártfogása, szeretete nagyobb kincs, mint a gazdagság vagy a szerencse.

 Elégedjünk meg azzal, amink van, mert aki az élő Istenben hisz, az gazdagabb, mint a világ. Mi egyebet kívánhatnánk még, mint az örökkévaló Isten szeretetét.

 Jöjj, én lelkem! Ha Isten azt mondja, hogy soha nem hagy el téged, sem tőled el nem távozik, akkor ne tegyél mást, csak azért a kegyelemért könyörögj, hogy te se maradj el Uradtól, és egy pillanatra se hagyd el útjait.

Spurgeon:   Isten ígéreteinek tárháza

http://johir.neobase.hu/isten_igeretei/1228_Teljes_bizonyossag_husegerol

Napi gondolat

A hit virágzik, ha Istenre összpontosítunk önmagunk helyett. (A.W.Tozer)

Napi Remény: Jézus felhatalmaz, hogy beszélj másoknak róla

"Ő pedig, amikor ezt meghallotta, így szólt: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket." (Mt 9,12-13)

 Egy barátom valamikor egy szekta tagja volt, és azt mesélte, hogy soha egyszer sem érzett félelmet, mikor másoknak beszélt a hitéről. De mióta keresztény lett, azt mondja, félelem tölti el, valahányszor meg akarja osztani hitét másokkal.

Nagyon hatásos, ha emlékezetünkbe véssük, hogy "a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak." (Ef 6,12)

Az ellen nem akarja, hogy megosszuk hitünket másokkal, s ezért félelmet ültet el szívünkben. De Istentől nem a szolgaság lelkét kaptuk, hogy a félelem rabszolgái legyünk. Azért tölt meg minket szentlelkével, hogy kimutathassuk, az Ő gyermekei vagyunk, és ő "Abbá, Atya". (Róm 8,15)

Sam Rainer, a Rainer Kutatóintézetből (www.rainerresearch.com) érdekes kutatási eredményre jutott. Azt állítja, a nem hívő amerikaiaknak csak öt százaléka utasítja el teljes mértékben az evangéliumot, ellenséges érzelmű a keresztényekkel szemben, vagy támadóan beszél velük és róluk. Ezek a "keményvonalas hitetlenek" 8 millió embert tesznek ki Sam becslése szerint. A többi 152 millió hitetlen sokkal nyitottabb az evangélium meghallására.

Ha tényleg ez a helyzet, akkor valószínű, hogy az evangéliumra nyitott emberrel találkozunk össze, és mindazok a dolgok, amiktől gyakran félünk, csak a nem hívők nagyon kis hányadával találkozva fognak bekövetkezni – ha egyáltalán bekövetkeznek.

Ha arra kerül a sor, hogy az erősen ellenálló hitetlenekhez kell szólnunk, Sam Rainer szerint fel kell készülnünk rá, hogy meg tudjuk védeni hitünket és válaszolni tudjunk a keresztényekről kialakult téveszmékre. Ugyanakkor arra is készen kell állnunk, hogy megértéssel kezeljük a másokban, a kereszténységgel szemben kialakult sérelmeket és dühöt.

Legelsősorban - és ez igaz mindenkire, akivel Jézusról beszélni akarunk -valamilyen kapcsolatot kell kialakítanunk azokkal, akik nem hívőnek tartják magukat. Mikor vallási vezetők aggodalmukat fejezték ki, hogy Jézus a nem hívőkkel barátkozik, ő így szólt: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek...nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket."  (Mt 9,12-13)

Mai imádban:

- Kérd Istent, hogy fedje fel, ki az a két ember, akivel akarja, hogy beszélj Jézusról.

- Kérd, hogy készítse fel szívüket, hogy meghallhassák az evangéliumot.

- Kérd, hogy készítse fel a te szívedet is, hogy szólhass hozzájuk.

Majd, hittel telve, lépj túl félelmeiden és hidd el, Jézus már elkészítette az "isteni találkozót", amikor beszélhetsz velük Jézusról. Most pedig figyelj az imádra kapott válaszokra.

Legyen veled az Isten mikor megosztod hitedet másokkal.

(Daily Hope by Jon Walker, 2011.október.29)

Dicsérjétek az Urat tapssal tánccal

Aforizmák

A hatalom csak azokat teszi tönkre, akiknek nincs.

Petikém, menj el Kornélhoz, hogy újjászülethessen!

http://awme.hu/2012/02/petikem-menj-el-kornelhoz-hogy-ujjaszulethessen/#.T0d0UIcaNKU

“Kornéliusz!” Ő pedig rátekintett, és megrémülve kérdezte: “Mi az, Uram?” Erre az angyal ezt mondta neki: “Imádságaid és alamizsnáid emlékeztetőül feljutottak az Isten elé. Most azért küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz azt a Simont, akit Péternek is hívnak. Ő egy Simon nevű tímár vendége, akinek a háza a tengerparton van.” (Apcsel. 10:5-6)

Egy angyal jelent meg a századosnak ezt mondva, „Kornéliusz, te egy istenfélő ember vagy. Isten meghallgatta az imáidat. Most pedig küldj Joppéba kérd meg Pétert. El fog hozzád jönni, és elmondja, hogyan születhetsz újjá.” Miért nem mondta el ez az angyal maga Kornéliusznak az Evangéliumot? Sokkal hatékonyabb lett volna, mint embereket küldeni egy kétnapos utazásra (csak odafelé), hogy elhozzák Pétert. Miért nem mondta el az angyal, hogyan kell újjászületni?

A válasz egyszerű: Isten az erőt és hatalmat, mely az Evangélium prédikálásához szükséges, embereknek adta, nem pedig angyaloknak.

Az angyaloknak nincs hatalmuk az Evangélium prédikálására – nekünk van. Isten magát korlátozta, hogy az Evangéliumot embereken keresztül prédikáltassék.

Életcseppek

"Vereségeken visz át az út, míg megszabadulunk gőgös önbizalmunktól." /Carl Eichhorn /

NAPI ÁHÍTAT: Kiút a szellemi halálból

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor felnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem!" (Ez 37,13).

Valóban így van: akik életre támadnak a halálból, ebben a feltámadásban felismerik majd az Úr kezét. Ez lesz az embert érhető legnagyobb és legnevezetesebb változás. Isten kihozza a szellemi halál sírjából, valamint a szellemi élet fényét és szabadságát ajándékozza neki. Ezt senki más nem képes megcselekedni, csak az élő Isten, az élet Ura és teremtője.

Milyen jól emlékszem arra, amikor én is a csontok völgyében" hevertem, magam is annyira kiszáradva, mint azok a csontok. Áldott volt az a nap, amikor Isten végtelen kegyelme elküldötte az Ő emberét, hogy életre keltsen. Istennek legyen dicsőség azért a megmozdulásért, amelyet a hit Igéje támasztott kiszáradt csontjaimban.

De még áldottabb legyen a négy égtáj felől fúvó", engem is megelevenítő mennyei szél. Most már ismerem az örökké élő Úr életre támasztó Szellemét. Bizony, az ÚR az élő Isten, mert Ő elevenített meg engem is. Új életem még így, a gondokkal és fájdalmakkal is világosan bizonyítja számomra, hogy az Úr megöl, de meg is elevenít. Csak Ő egyedül Isten. Benne van minden, ami nagyság, dicsőség és kegyelem. Megelevenedett szellemem Őt imádja, mint a nagy Én vagyok"-ot. Legyen ezért nevéé minden dicsőség! Őt akarom dicsérni, amíg csak élek.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Arcod ragyog az arcomon.

Rövid történet

Egy bölcs asszony, amikor a hegyekben utazgatott, egy folyóban talált egy különösen értékes követ. Másnap találkozott egy másik utazóval, aki éhes volt, így hát a bölcs asszony kinyitotta a csomagját, és megosztotta ennivalóját a vándorral. Az éhes utas meglátta a drágakövet az asszonynál, és kérte őt, hogy adja neki. A nő habozás nélkül neki adta a követ. A vándor örvendezve jószerencséjén továbbállt, hiszen tudta: a drágakő olyan értékes, hogy élete hátralévő részében nem kell többé szükséget szenvednie. Ám néhány nappal később a vándor visszatért az asszonyhoz, és visszaadta neki a követ. “Gondolkoztam” - szólalt meg. “Jól tudom milyen értékes ez a kő, de visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit, ami még értékesebb. Add nekem azt a valamit belőled, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ.”
Read more: http://havannacsoport.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=932382#ixzz1nIYA4M5I

Oswald Chambers: EMELKEDETT LÉGKÖRBEN

"Jézus... felvitte őket, csupán magukat egy magas hegyre" (Mk 9,2).

Mindannyian átéltünk már olyan időket a hegyen, amikor Isten szemszögéből láttuk a dolgokat. Szívesen ott fent maradtunk volna, de Isten soha nem engedi meg, hogy ott megálljunk. Szellemi életünket az próbálja meg, hogy van-e erőnk a leszállásra. Ha csak a felemelkedésre van erőnk, akkor valami baj van. Nagyszerű Istennel együtt lenni a hegyen, és csak azért megyünk fel oda, hogy utána lejöjjünk az ördögtől megszállottak közé és őket is felemeljük.

Nem a hegycsúcsok és napfelkelte, vagy a szép utáni vonzódás számára vagyunk teremtve; ezek csak az ihletés pillanatára valók. Völgylakóknak vagyunk teremtve, magunkfajta anyagból valók közé. Itt kell megbizonyítanunk buzgóságunkat. A szellemi önzés mindig szeretné megismételni a hegyen átélt pillanatokat. Úgy érezzük, ha fenn maradhatnánk a hegyen, angyalok módjára élnénk és beszélnénk.

A felemelkedés ideje kivételes, megvan a jelentősége Istennel való életünkben; de vigyáznunk kell, hogy szellemi önzésünk ne csak az ilyen időket kívánja. Hajlamosak vagyunk úgy gondolkozni, hogy mindent, ami történik, hasznos tanítássá kell változtatnunk, pedig ennél jobbnak kell belőle kiformálódnia: a jellemünknek. A hegy nem azért van ott, hogy tanítson valamire, hanem hogy tegyen minket valamivé. Csapdába esünk, ha azt gondoljuk: mi haszna ennek? Szellemi dolgokban nem számolhatunk így. Pillanataink a látások hegyén csak ritka alkalmak, de Isten terveibe illeszkedve fontos szerepük van.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

HIT Gyülekezete- Indul már a Nép

Hit Gyulekezete - Te vagy az akibol az elet arad

Áldások

91.zsoltár.klip

Léleképítő idézetek a Bibliából.wmv

Bibliai idézetek a szeretetről.wmv

1 Thessalonikai levél 2. fejezet: buzdítás, Bátorítás az istenhez méltó életre (göröggel és kapcsolódó igékkel)

1 Thess. 2,1 Mert magatok tudjátok, atyámfiai [testvéreim], hogy a mi ti hozzátok való menetelünk nem volt hiábavaló [nem volt haszontalan, eredménytelen, üres]^*

*És azért nem volt csak üres beszéd:  „(Mivel)hogy a mi Evangéliumunk [az örömüzenet] ti nálatok nem áll csak szóban [nemcsak szavakban jutott el hozzátok, nem csak üres (logosz: Ige) vagyis nem csak üres beszéd volt]. Hanem isteni erőkben [erő-megnyilvánulásban, csoda(tevő erőben)] is, Szent Szellemben [a Szent Szellem kiáradásával, és meggyőző erejével] is, sok bizodalomban [és teljes bizonyossággal és sok meggyőződéssel, nagy biztonsággal] is [és annak a teljes bizonyosságával, hogy ez az igazság]…” (1 Thess. 1,5)

1 Thess. 2,2 Sőt inkább, noha elébb [előzőleg] már háborúságot és bosszúságot szenvedtünk volt [előbb már szenvedés és bántalmazás ért bennünket] Filippiben, amint tudjátok, volt bátorságunk a mi Istenünkben, hogy közöttetek is [nyíltan; szabadon] hirdessük az Isten evangéliumát [szóljuk nektek az Isten örömüzenetét] sok tusakodással. [nehéz harcok árán; a sok nehézség ellenére is];

»Más fordítás: Mielőtt hozzátok érkeztünk, Filippiben megvertek és bántalmaztak bennünket amint tudjátok. Isten azonban mégis felbátorított bennünket, hogy a ti városotokban is mindenkinek elmondjuk az Istentől származó örömhírt. Valóban el is mondtuk, pedig Thesszalonikában is sokan ellenünk voltak«^*

*Az apostol Filippibe egy jövendőmondó lányból kiűzi a tisztátalan szellemet, és ezért a lány gazdái fellázították a tömeget: „És velük egyben feltámada a sokaság (is) őellenük (és rájuk támadt). A bírák (az elöljárók) pedig letépetvén ruháikat, megvesszőztették (megbotoztatták) őket. És miután sok ütést mértek rájuk, tömlöcbe (börtönbe) veték őket, megparancsolva a tömlöctartónak (a börtönőrnek), hogy gondosan őrizze őket. Ki ilyen parancsolatot vévén, veté őket a belső tömlöcbe, és lábaikat kalodába szorítá” (Csel. 16,22-24)

1 Thess. 2,3 Mert a mi buzdításunk [vigasztalásunk; bátorításunk, igehirdetésünk] nem hitetésből van [nem tévelygésből, nem megtévesztésből ered], sem nem tisztátalanságból [nem is tisztátalan, hamis szándékból], sem nem álnokságból

[Más fordítás: A mi üzenetünk és tanításunk igaz, a szándékaink tiszták, viselkedésünk teljesen egyenes és őszinte]^*

*És így folytatja az apostol: „Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják [(kapéleuó): csal, hamisít; megrontják] az Isten igéjét [logoszát] hanem tisztán [(eilikrineia): szó szerint: keveretlenül, elkülönítve, pontosan, őszintén]. Sőt szinte Istenből szólunk az Isten (színe) előtt a Krisztusban” (2 Kor. 2,17)^.

És az apostol tovább folytatja a megvallását: „Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és tisztasággal, nem (hús)testi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképpen pedig ti köztetek” (2 Kor. 1,12)

„...nem járunk ravaszságban, nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt” (2 Kor. 4,2)  

1 Thess. 2,4 Hanem amiképpen az Isten méltatott [megvizsgált, kipróbált] minket arra, hogy reánk bízza az Evangéliumot [(euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének hírét], akképpen szólunk; nem úgy, hogy embereknek tessünk hanem az Istennek, aki megvizsgálja [és ismeri] a mi szívünket (bensőnket).

[Más fordítás: Olyan emberek vagyunk, akiket maga Isten tett próbára. Ő talált alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az örömhírt. Ezért úgy beszélünk, hogy nem az emberek tetszését keressük, hanem Istenét. Mert ő vizsgálja meg a szívünket és szándékainkat]^*

10 És hogy ki az az Isten, aki az apostolt megbízta, arról a feltámadott Jézus tesz bizonyságot, kijelentve, hogy: „… én vagyok a vesék és szívek vizsgálója…” (Jel. 2,23)

1 Thess. 2,5 Mert sem hízelkedő beszéddel, amint tudjátok, sem telhetetlenség színében [sem leplezett kapzsisággal] nem léptünk fel [nem forgolódtunk közöttetek] soha. [Nem próbáltuk senkitől kicsalni a pénzét], Isten a bizonyság [a tanú rá].

»Más fordítás: Mert amint tudjátok, sem hízelgéshez nem folyamodtunk soha, sem haszonlesést nem lepleztünk valami látszattal, az Isten rá a tanú«^*

*És így folytatja az apostol: „… nem járunk ravaszságban [nem alkalmazunk cselt, nem járunk fortélyoskodásban], és nem is hamisítjuk meg [sem nem használjuk cselvetésre] az Isten igéjét [logoszát]. De a nyilvánvaló igazsággal kelletjük [a való(igaz)ság nyílt hirdetésével (kijelentésével; láthatóvá tételével) ajánljuk] magunkat  minden ember lelkiismeretének [szellemi ismeretének – együttészlelésének] az Isten előtt [Isten jelenlétében]” (2 Kor. 4,2).

 „Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják az Isten igéjét (és nyerészkednek Isten igéjével); hanem tisztán (mint akik tiszta szívből), sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban” (2 Kor. 2,17).

 „Mert a mi buzdításunk (igehirdetésünk) nem hitetésből van (nem tévelygésből ered), sem nem tisztátalanságból (nem is tisztátalan szándékból), sem nem álnokságból” (1 Thess. 2,3)

 „Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre (megszentelődésre) hívott el minket az Isten” (1 Thess. 4,7)

És: „… (úgy) ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban” (2 Kor. 6,4)  

Mert: „Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket térítünk (győzünk meg), Isten előtt pedig nyilván vagyunk (és nyíltan állunk); Remélem azonban, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is nyilván vagyunk (és nyíltan állunk)” (2 Kor. 5,11)

1 Thess. 2,6 Sem emberektől való dicsőítést nem kerestünk, sem tőletek, sem másoktól. Holott terhetekre lehettünk volna, mint Krisztus apostolai [Más fordítás: [Emberi elismerésre nem törekedtünk sem a tiétekre, sem a másokéra. Pedig mint Krisztus apostolai élhettünk volna tekintélyünkkel, mégis szelíden léptünk fel közöttetek]^*

*Pedig: „Ekképpen rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot [örömüzenet; jó hírt] hirdetik, [prédikálják] az evangéliumból [örömüzenetből; jó hírből] éljenek” (1 Kor. 9,14)^.

De mi: „nem éltünk senkinél ingyen kenyéren, hanem fáradsággal és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is megterheljünk közületek. Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként” (2 Thess. 3,8-9).

„Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam:

Sőt magatok tudjátok, hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak” (Csel. 20,33-34).

És követve az Úr Jézust: „Én nem fogadok el dicsőséget emberektől” (Ján. 5,41)

1 Thess. 2,7 De szívélyesek valánk [(épiosz): jóindulatúan, barátságosan és szelíden, jártunk] ti közöttetek, amiként a dajka dajkálgatja [gondozza, melengeti] az ő gyermekeit.

[Más fordítás: Pedig Krisztus apostolai vagyunk, és használhattuk volna ezt a tekintélyünket. Mi azonban olyan gyengéden bántunk veletek, ahogy az anya dajkálja (táplálja) melengeti gyermekét].

1 Thess. 2,8 Így felbuzdulva irántatok [és az utánatok való vágyódásunkban; epekedésünkben], készek valánk közleni veletek nemcsak az Isten Evangéliumát, hanem a mi magunk lelkét [(pszükhé): életét] is, mivelhogy szeretteinkké lettetek nékünk.

[Más fordítás: Annyira közel álltatok szívünkhöz, hogy nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is nektek akartuk adni. Ennyire megszerettünk benneteket]^*

*Hiszen a mi Urunkat – aki maga a szeretet – is: „Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért (ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért)” (1 Ján. 3,16).  

Dávid is így prófétál: „A szentekben, akik e földön vannak (a földön élnek) és a felségesekben (a dicsőségesekben), bennük van minden gyönyörűségem (és telik minden kedvem)” (Zsolt. 16,3)

1 Thess. 2,9 Emlékezhettek ugyanis atyámfiai a mi fáradozásunkra és bajlódásunkra [vesződségünkre; kemény munkánkra]: mert éjjel-nappal munkálkodva [dolgoztunk, és úgy] hirdettük néktek az Isten Evangéliumát, csakhogy senkit meg ne terheljünk közületek.

[Más fordítás: Emlékezzetek csak vissza, testvéreim, milyen keményen dolgoztunk, amikor nálatok voltunk! Éjjel-nappal saját kezünkkel dolgoztunk, hogy ne legyünk terhetekre, és ne nektek kelljen gondoskodnotok rólunk. Így adtuk át nektek az Istentől származó örömhírt]^*

*Az apostol minden gyülekezetnek megismétli, hogy őt hogyan vezeti a Szent Szellem: „Mert magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek, nem éltünk senkinél ingyen kenyéren, hanem fáradsággal és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is megterheljünk közületek. Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként” (2Thessz. 3,7-9)

 Bizony: „Fáradozunk is, tulajdon kezünkkel munkálkodván [kezünk munkájával keressük kenyerünket, dolgozva el is fáradunk] ha szidalommal illettetünk, [átkoznak; gyaláznak] jót kívánunk; [áldást mondunk] ha háborúságot szenvedünk, [üldöznek] békességgel tűrjük; [türelemmel elhordozzuk; helytállunk]” (1 Kor. 4,12)

1 Thess. 2,10 Ti vagytok bizonyságok [a tanúk] és az Isten, milyen szentül, igazán [(hosziósz): istenfélő, szent módon, jóindulatúan] és feddhetetlenül [kifogástalanul] éltünk előttetek [viseltük magunkat irántatok], akik hisztek [akik hívőkké lettetek]^*

*De: „Magatok is tudjátok, mi módon (hogyan) kell minket követni; mert nem viseltük magunkat közöttetek rendetlenül (hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek)” (2 Thess. 3,7)

1 Thess. 2,11 Valamint tudjátok, hogy miként atya az ő gyermekeit, úgy intettünk [kérleltünk] és buzdítgattunk [ösztönöztünk] egyenként mindnyájatokat.

1 Thess. 2,12 És kérve kértünk [bátorítottunk, buzdítottunk, biztattunk benneteket és tanúságot tettünk], hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat [éljetek az Istenhez méltó módon; hogy méltóan kell járnotok (viselkednetek és, életmódot folytatnotok) ahhoz az Istenhez], aki az ő országába [az ő királyságába] és dicsőségébe hív titeket^*

*És így folytatódik a kijelentés: „Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok” (Eféz. 4,1)

És: „Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott” (1Kor. 7,24).

És ismét „Kiki amely hivatásban hívatott el, [(klészisz): hivatás; foglalkozás; társadalmi helyzet. Itt: „ki-ki maradjon meg abban a (társadalmi, emberi) helyzetben, amelyre elhivatott (= amelyre Isten rendelte; amelybe Ő helyezte bele)] abban maradjon. [(menó): - marad (egy adott helyen, állapotban, kapcsolatban vagy várakozásban)]” (1 Kor. 7,20).

És minden hívőnek szól az  üzenet: „Hogy járjatok [éljetek] méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten megismerésében” (Kol. 1,10).

És: „… a Krisztus evangéliumához méltóan [a Krisztus evangéliumának megfelelően éljetek és] viseljétek magatokat. [Más fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen]. Hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megálltok [erősen] egy Szellemben, egy érzéssel [egy akarattal; egy szívvel; egyetértően] viaskodván [bajtársian együtt küzdötök] az evangélium [örömüzenet] hitéért” (Fil. 1,27).

 „Amire elhívott titeket a mi Evangéliumunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének elvételére [Más fordítás: hogy részesei legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének]” (2 Thess. 2,14).

„Mert a mi országunk mennyekben van (nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk vagyis: „nekünk a polgárjogunk” (=magatartásunkat meghatározó eredetünk és hovatartozásunk) a mennyekben van). Honnét a megtartó (üdvözítő) Úr Jézus Krisztust is várjuk” (Fil. 3.20)

1 Thess. 2,13 Ugyanazért mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül [megszakítás nélkül], hogy ti befogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét [(logosz): Igéjét], nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét, aminthogy valósággal az is, amely(nek) [ereje] munkálkodik is tibennetek, akik hisztek^*

*„Mert az Istennek beszéde (logosz: Igéje) élő és ható, (élő energia) és élesebb minden kétélű fegyvernél (minden kétélű kardnál), és áthatol az elme és a szellem, az ízületek és a velők szétválásáig és megítéli (kritikosz: döntésre alkalmassá teszi) a gondolatokat és a szívnek (a benső) indulatait (és szándékait)” (Zsid. 4,12)

1 Thess. 2,14 Mert ti, atyámfiai, követői lettetek [nyomdokába léptetek; hasonlóvá; utánzóivá lettetek] az Isten [a Krisztus Jézus kihívott] gyülekezeteinek [(ekklészia): kihívottak közösségeinek], amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól [a saját népetektől], miként azok is a zsidóktól [a Júdeában élő hitetlenektől],

1 Thess. 2,15 Akik megölték az Úr Jézust is és a saját prófétáikat, és minket is [(ekdiókó): kérlelhetetlenül / folyamatosan] üldöznek, és az Istennek nem tetszenek [nem kedvesek Isten előtt], és minden embernek ellenségei [és minden emberrel szemben állanak];

 »Más fordítás: Ezek a hitetlen júdeaiak ölték meg az Úr Jézust és a prófétákat, és ők kényszerítettek minket, hogy Júdeát sietve elhagyjuk. Ezek nem tetszenek Istennek, és minden emberrel ellenségesek«

1 Thess. 2,16 Akik megtiltják nékünk [és akadályoznak minket abban is], hogy a pogányoknak [nemzeteknek] ne prédikáljunk, hogy üdvözüljenek [megmeneküljenek]; hogy mindenkor betöltsék bűneiket [és így teszik teljessé céltévesztésüket]; de végre [vagyis végül] utolérte őket az Isten haragja.

[Más fordítás: Ezek a hitetlen júdeaiak mindig csak újabb és újabb bűnökkel gyarapítják vétkeiket, amíg végleg betelik a pohár. És valóban: Isten haragja utolérte őket; és ezzel vétkeik mértékét mindenkorra betöltik]^*

*Az Úr Jézus kijelentése: „Örüljetek és örvendezzetek [ujjongjatok; vigadjatok ilyenkor], mert a ti jutalmatok [kárpótlásotok] bőséges [nagy fizetség jár nektek] a mennyekben: mert így háborgatták [üldözték; zaklatták; vádolták] a prófétákat [az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket] is, akik előttetek voltak [akik előttetek éltek]” (Mát. 5,12).

Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Ezért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök ő hozzájuk prófétákat és apostolokat; és azok közül némelyeket megölnek, és némelyeket üldöznek; Hogy számon kéressék e nemzetségtől minden próféták vére (hogy számot adjon ez a nemzedék minden próféta véréért), mely e világ fundamentumának felvettetésétől fogva kiontatott (amelyet kiontottak a világ kezdete óta), Az Ábel vérétől fogva mind a Zakariás véréig, ki elveszett (elpusztult) az (áldozati) oltár és a templom között: bizony, mondom néktek, számon kéretik e nemzetségtől (nemzedéktől)” (Luk. 11,49-51).

Jakab apostol bátorítása: „Például vegyétek, atyámfiai (testvéreim), a szenvedésben és béketűrésben (a türelemben) a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak” (Jak. 5,10).

„De mindazok is, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, (szintén) üldöztetni fognak” (2 Tim. 3,12).

 István vértanú így beszél a zsidó vezetőkhöz: „Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Szellemnek ellene igyekeztek (ellene szegültök), mint atyáitok, ti azonképpen. A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És megölték azokat, akik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek” (Csel. 7,51-52).  

Pál apostol így bátorítja a krisztusban élőket: „Elmondjuk, hogy ti milyen türelmes kitartással és hittel viselitek el az üldözést, a sokféle bajt és nehézséget, amely körülvesz benneteket” (2 Thess. 1,4).

 „Tudván, hogy amiképpen társaink vagytok [részt vállaltatok] a szenvedésben [szorongattatás; háborgattatás, megpróbáltatásban; zaklatásban], azonképpen a vigasztalásban [buzdítás és felbátorodásban] is” (2 Kor. 1,7).  

És a Szent Szellem mintegy például tárja elénk, hogy Pál apostolt minden városban a hitetlen zsidók üldözték, és üldöztették: „ De azok a zsidók, akik nem hittek, felingerelték és megharagították a pogányokat a testvérek ellen. De a pogányok és zsidók vezetőikkel együtt összefogtak, hogy bántalmazzák és megkövezzék őket. Ők azonban ezt megtudva elmenekültek Likaónia (jelentése: farkasok földje) városaiba, Listrába (jelentése: feloldó város) és Derbébe (jelentése: bőrrel bevonó), és a körülvaló tartományba, és ott hirdették az evangéliumot” (Csel. 14,2.5-7).

„Antiókhiából (jelentése: bosszúálló, üldöző) és Ikóniumból (jelentése: képoszlop) azonban zsidók érkeztek oda, akik annyira felbujtották a tömeget, hogy megkövezték Pált, és kivonszolták a városon kívülre, mivel halottnak hitték. De amikor körülvették a tanítványok, felkelt, és visszament a városba. Másnap pedig Barnabással együtt elment Derbébe (jelentése: bőrrel bevonó)” (Csel. 14,19-20).

És teszi ezt az Úr azért is: „Hogy senki meg ne tántorodjék a mostani megpróbáltatásokban. Hiszen ti is tudjátok, hogy erre vagyunk rendelve (hiszen mi ezért helyeztettünk le). Amikor nálatok voltunk, már előre megmondtuk nektek, hogy üldözni fognak minket, és amint tapasztaltátok, úgy is történt” (1Thessz. 3,3-4)

1 Thess. 2,17 Mi pedig, atyámfiai [testvéreim], amint elszakasztatánk [és megfosztottak bennünket] tőletek egy kevés ideig, [vagyis miután árván maradtunk tőletek egy kis időszakra] arcra [külsőleg], nem szívre [bensőre] nézve, [és árvákká tettek] annál buzgóságosabban, nagy kívánsággal igyekeztünk [annál nagyobb vágyódással törekedtünk arra], hogy szemtől-szemben láthassunk titeket [láthassuk orcátokat ismét].

1 Thess. 2,18 Azért menni is akartunk hozzátok, kiváltképpen én Pál, egyszer is, kétszer is, de megakadályozott minket a Sátán [jelentése: ellenség, ellenfél, üldöző; vádoló]^*

*És bár: „… jóllehet (hús)testben távol vagyok tőletek, mindazáltal szellemben veletek vagyok, örülvén [örvendezve] és látván ti köztetek a jó rendet és Krisztusba vetett hiteteknek erősségét. [szilárdságát, rendíthetetlenségét, állhatatosságát]” (Kol. 2,5)

De: „… éjjel és nappal buzgón könyörgünk azért, hogy láthassunk benneteket, és kipótolhassuk hitetek hiányosságait! De maga a mi Istenünk és Atyánk, és a mi Urunk Jézus Krisztus egyengesse utunkat hozzátok!” (1 Thess. 3,10-11)

1 Thess. 2,19 Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk [győzelmi] koronája [győzelmi koszorúja, és dicsőségünk]? Avagy nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus [színe] előtt az ő eljövetelekor [az Ő megjelenésekor]?

1 Thess. 2,20 Bizony ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.

Én édes Krisztusom

Idézet

Jobb a helyes úton sántikálva haladni, mint szilárd léptekkel téves irányba tartani.

szerző: Szent Ágoston idézet

Egy hívő édesapa és fiának története

http://www.hiszed-e.eoldal.hu/cikkek/tortenetek/egy-hivo-edesapa-es-fianak-tortenete.html

  Egy hívő édesapa Londonba vitte a fiát egy ékszerészhez tanulónak . Egy napon levelet kapott, hogy a fiú meglopta a mesterét. Szomorúan utazott Londonba és megállapította, hogy igaz a vád. A fiút elbocsátották. Miközben a pa és fia mentek London utcáin, a fiú egyszer csak eltünt az apa mellöl, úgy,hogy meg se találták azután, hiába keresték. Így az apának szomorú szívvel kellett hazamennie.

 Évek teltek el úgy,hogy semmit sem tudtek elveszett fiukról.Egy vasárnap este a szülők otthon voltak és Isten igéjét olvasták. Még inkább mint máskor, úgy érezték,hogy imádkozniuk kell elveszett gyermekükért.

 Ugyanezen az estén egy tolvajbanda ment el Spurgeon prédikátor evangéliumi terme elött, azzal a szándékkal, hogy betörnek egy ékszerészhez. A gazemberek között volt azoknak az imádkozó szülőknek a fia is:, társaitól azt a feladatot kapta,hogy menjen be a terembe , és nézze meg , hogy mennyi az idő, mert tudták,hogy van ott egy óra.Így bement a hallgatóság közé.

  Isten követe épena kereszten függő latorról prédikált, akit az angol bibliafordítás "tolvajnak" nevez. Spurgeon kezével pont az elveszett fiú irányába mutatott, és azt mondta , "Ha ma  van itt egy tolvaj, Jézus Krisztus meg tudja menteni!"A nyíl elevenébe talált a fiúnak. A betörésből nem lett semmi. A fiú elszaladt csöndben imádkozni, és néhány nap múlva szüleinek nagy örömére hazatért, aki teljes bűnbánattal vallotta be ettévelyedéseit. Így nem csak tőlük,hanemszüleitől is bocsánatot kapott.

/Jó vetés. Evangéliumi Kiadó és Íratmisszió/

Oswald Chambers: MIVEL BÍZ MEG AZ ELHÍVÁSBAN?

Most örülök az érettetek hordozott szenvedéseimnek és betöltöm az én testemben, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek, az Ő Testéért..." (Kol 1,24).

Saját szellemi odaszentelésünket elhívásnak tekintjük. Amikor rendbe jövünk Istennel, Ő mindezt félresöpri; félelmetes fájdalommal jár át minket, és aztán odafordít valamihez, amiről nem is álmodtunk soha, majd egy pillanat alatt felvillan előttünk, mit is akar Ő és ezt mondjuk: "Itt vagyok, küldj el engemet!" (Ézs 6,8).

Ez az elhívás nem személyes megszentelődésünkért van, hanem azért, hogy megtört kenyérré és kitöltött borrá legyünk. Isten sohasem sajtolhat bort belőlünk, ha tiltakozunk azok ellen az ujjak ellen, amelyekkel szét akar zúzni. Ha legalább Isten csak a saját ujjait használná és valami különös módon tenne minket megtört kenyérré és kitöltött borrá! De mikor olyan valakit használ fel, akit nem kedvelünk, vagy olyan körülmények közé helyez, amelyekbe nem tudunk beletörődni, és ezek közt sajtol, akkor tiltakozunk.

Vértanúságunk színhelyét soha sem nekünk kell magunknak kiválasztanunk. Hogy valaha is borrá lehessünk, szét kell morzsolódnunk; a szőlőt nem lehet meginni. A szőlőből csak akkor lesz bor, amikor kipréselik.

Vajon miféle ujjakat és hüvelykszorítót használt fel Isten arra, hogy téged szétzúzzon? Vagy te, mint a sima játékgolyó kicsúsztál a kezéből? Nem vagy még érett, és ha Isten prés alá tett volna, nagyon keserű bor lett volna belőled. Odaszentelt személyiségnek lenni azt jelenti, hogy természetes életed elemeit Isten jelenléte hatja át és gondviselésszerűen megtöri a maga szolgálatában.

Istennek igazítania kell rajtunk, mielőtt megtört kenyérré lehetünk a kezében. Maradj kapcsolatban Istennel, engedd, hadd tegye, amit akar! Akkor Ő olyan bort és kenyeret készít belőled, amely áldására lesz többi gyermekének.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

Gianni- Nevetve nézek a holnap elé.wmv

Imádság:

Uram, védj meg ma engem a Sátán sötétségétől. Segíts, hogy döntéseimet a Te világosságodban hozzam meg, mert csak Te tudsz rávilágítani az igazságra. Te vagy az egyetlen Út. Jézus nevében, Ámen.

A nap gondolata:

A házasság a boldogság ígérete, s a vértanúság elfogadása. (Papini)

Napi Ige és gondolat

 „…hogy fölnyisd szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, a sátán hatalmából az Istenhez térjenek…” ApCsel 26,18

 Érezted már, hogy vonz valami izgalmas, de tiltott dolog? Felvillan a piros jelzés, de meggyőzöd magad, hogy ura leszel a helyzetnek. „Csak egy kis szórakozás. Nincs jelentősége. Csak egy kis örömszerző vágyakozás.”

Ezt érezte egyik barátnőm is, mikor észrevette, hogy egyik szimpatikus munkatársa a szokásosnál figyelmesebb hozzá. A házassága problémás volt, belefáradt már a sok próbálkozásba. Kezdett több időt tölteni reggelente a tükör előtt, délutánonként szívesen maradt benn munkaidőn túl is. Mindig megdobbant a szíve, amikor az illető megjelent. Aztán elkezdtek titokban beszélgetni. Titokban sms-ezgetni. Titokban találkozni. És csúszott lefelé a lejtőn. A csúszós lejtőnek egy biztos ismérve van: titokban cselekszünk. Attól a perctől kezdve, hogy kezdünk elrejteni dolgokat szeretteink elől, settenkedünk, féligazságokat vagy hazugságokat mondunk, ügyeskedni kezdünk, hogy fedezzük magunkat – ráléptünk a lejtőre, és egyre gyorsabban csúszunk lefelé. A Sátán a sötétség ura. Mindaddig, míg rá tud venni, hogy titkaink sötétjében éljünk, folytatja félrevezetésünket. Az Apostolok Cselekedetei 26,17-18-ban olvassuk: „Ezek közé azért küldelek, hogy fölnyisd szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, s így elnyerjék a bűnbocsánatot és helyet kapjanak azok között, akiket a belém vetett hit megszentelt.”

Drága barátnőm, meg kell tudnunk különböztetni a sötétséget a világosságtól, s mindig válasszuk a világosságot. Döntéseinket hozzuk ki Jézus fényére, hogy Ő rávilágítson az igazságra. Csak akkor állíthatjuk bizonyosan, hogy Jézus útján járunk, és nem a Sátán félrevezetése szerint. A Sátán útját jelzi a titkolózás. Ez keményen hangzik, de érdemes megfontolni az igazságát. A Sátán elfedi a veszélyeket radarunk elől, elvakít csábításai ragyogásával. A barátnőmet is elvakította. S mikor végre látni kezdte, hogy félrevezették, elszörnyedt a pusztítástól, ami addigra végbement.

Ha titkolsz valamit, vidd ki a fényre:

1.    találj egy hívő jó barátot, s kérd meg, segítsen kitartani az igaz döntések mellett;

2.    légy őszinte azokkal, akik szeretnek téged;

3.    kerüld azokat a helyzeteket, ahol biztonságban érezheted magad a felelősségre vonás alól;

4.    kérj Jézustól segítséget, bocsánatot, és világos útmutatást, hogyan tudnád behúzni a féket, és hátramenetbe kapcsolni életed csúszásnak indult járművét. Hagyd, hogy az Ő igazsága hangosabban szóljon, mint az érzéseid, amik könyörögnek, hogy maradj meg a titkolózásban.

 „Akiket a belém vetett hit megszentelt” – olvassuk a 18. vers végén. A megszentelt, igaz életet - ami fenntart, ami a valódi szeretet/szerelem, valódi meggazdagodás, valódi kielégülés megtapasztalásához vezet – csak Jézust követve találhatod meg.

  (Forrás: www.lelekerosito.hu)

Ákos - Alig Hitted (40+ koncert)