Ige: A példabeszédekről

 „Ha bölcs hallgatja őket, [és figyeli] gyarapítja (még jobban) tudását, [és a bölcs bölcsebb lesz], az értelmes megtudja, hogyan kormányozzon [mert szerez érett tanácsokat; bölcs útmutatást nyer; ügyesség birtokába jut].

Példabeszédnek [és hasonlatoknak, képes beszédeknek, példáknak, jelképnek; allegóriának; talánynak, összevetésnek] és példázatnak, bölcsek beszédeinek [(dáḇár. g. logosz)=Igéinek] és találós meséinek [nehezen érthető dolog, bölcs mondásainak] megértésére.

[Más fordítás: Hogy megértsük a mondást [a példabeszédet és magyarázatot; fejtörőt; behatoljon a mondás értelme] és a hasonlatot, [példázatot] a bölcsek szavait [találós meséit] fogós kérdéseit. [találós kérdéseit; rejtvény értelmét]” (Péld 1,5-6)

Jézus, Jézus, Jézus Te szent Király

Isten a Szabadító

Csak Istennél csendesül el lelkem, tõle kapok reménységet. Csak õ az én kõsziklám és szabadítóm, erõs váram, nem ingadozom." (Zsolt. 62:6-7).

A beszédről

„Amit mond az ember, annak a gyümölcséből lakik jól, és amit tesz az ember, azt fizetik neki vissza” (Péld. 12,14)

Joyce Meyer: A megbocsátásról 2. rész

Luther: A Szentháromságról

Az Atya, a Fiú és a Szent Szellem olyasmi, mint amikor az egyetlen Nap háromszorosan tükröződik a vízen. Egy Fényforrás Létezik, és Az Az Egy Látszik Háromnak. Jól mondta Luther, aki szintén AZ ISTENBEN (azaz Tőle és Benne) Tudta, ahogy mi is Tapasztaltuk: Ezt csak az értheti meg igazán, aki Megkapta. Színről Színre pedig itt nagyjából senki. Majd ezután...

Spurgeon: A pénzről

Amíg valaki a pénzét a tárcájában tartja, nincsen baj, de ha a szívében hordozza, átkára lesz.

Legyen helyes értékrended!

... nekem Atyám dolgaiban kell foglalatosnak lennem" (Lukács 2:49 NKJV)

Tizenkét éves korában Jézus ezt mondta: ... nekem Atyám dolgaiban kell foglalatosnak lennem." Szolgálata idején ezt mondta: Nékem cselekednem kell annak dolgait, a ki elküldött engem..." (János 9:4 Károli). Halála elõtt ezt mondta: elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem" (János 17:4).

Jézus tudta, hogy mi a célja, ennek megfelelõ volt az értékrendje, és eszerint is élt. A kérdés az, te így élsz-e? Nem kaphatsz meg mindent. Meg kell értened, mi az Istentõl rendelt célod, és azt kell folyamatosan szem elõtt tartanod. Így tudni fogod, mit kell feláldoznod, és mibe kell beleadnod magad.

Csak ha tisztán látod, hogy ki vagy, és merre akarsz menni, akkor tudod tennivalóidat helyes értékrendbe állítani. Mindenkinek kell döntéseket hoznia. A kérdés az, olyan döntéseket hozol-e, amelyek közelebb visznek a célodhoz, vagy olyanokat, amelyek eltávolítanak tõle? Ha nem tudod, hogy mi az életed célja, nem leszel képes megfelelõ döntéseket hozni. A tiszta látás segít tisztázni az értékrendet.

Lelkészekkel beszélgetve mondta Vance Havener: A lelkészi szolgálatban a legironikusabb, hogy épp az az ember, aki Isten nevében végzi munkáját, gyakran legkevésbé tud idõt találni Istenre.

Jézus szülei elveszítették gyermeküket a templomban, és nem õk voltak az utolsók, akik ott veszítették el õt." Ray Ortlund mondta: Elõször is teljesen el kell köteleznünk magunkat Krisztusnak, aztán el kell kötelezõdnünk egymásnak Krisztusban, aztán pedig el kell köteleznünk magunkat Krisztus munkájára a világban."

A helyes értékrend felállításának legjobb módja, ha az imádság és Isten Igéje van az elsõ helyen.

www.maiige.hu

st/ R ' o p� � 4.0pt'> 

... nekem Atyám dolgaiban kell foglalatosnak lennem" (Lukács 2:49 NKJV)

Tizenkét éves korában Jézus ezt mondta: ... nekem Atyám dolgaiban kell foglalatosnak lennem." Szolgálata idején ezt mondta: Nékem cselekednem kell annak dolgait, a ki elküldött engem..." (János 9:4 Károli). Halála elõtt ezt mondta: elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem" (János 17:4).

Jézus tudta, hogy mi a célja, ennek megfelelõ volt az értékrendje, és eszerint is élt. A kérdés az, te így élsz-e? Nem kaphatsz meg mindent. Meg kell értened, mi az Istentõl rendelt célod, és azt kell folyamatosan szem elõtt tartanod. Így tudni fogod, mit kell feláldoznod, és mibe kell beleadnod magad.

Csak ha tisztán látod, hogy ki vagy, és merre akarsz menni, akkor tudod tennivalóidat helyes értékrendbe állítani. Mindenkinek kell döntéseket hoznia. A kérdés az, olyan döntéseket hozol-e, amelyek közelebb visznek a célodhoz, vagy olyanokat, amelyek eltávolítanak tõle? Ha nem tudod, hogy mi az életed célja, nem leszel képes megfelelõ döntéseket hozni. A tiszta látás segít tisztázni az értékrendet.

Lelkészekkel beszélgetve mondta Vance Havener: A lelkészi szolgálatban a legironikusabb, hogy épp az az ember, aki Isten nevében végzi munkáját, gyakran legkevésbé tud idõt találni Istenre.

Jézus szülei elveszítették gyermeküket a templomban, és nem õk voltak az utolsók, akik ott veszítették el õt." Ray Ortlund mondta: Elõször is teljesen el kell köteleznünk magunkat Krisztusnak, aztán el kell kötelezõdnünk egymásnak Krisztusban, aztán pedig el kell köteleznünk magunkat Krisztus munkájára a világban."

A helyes értékrend felállításának legjobb módja, ha az imádság és Isten Igéje van az elsõ helyen.

www.maiige.hu

Második esély

Elég jelentéktelennek tűnik ahhoz, hogy átugorjunk rajta. Mindössze két szó. Már vagy százszor olvastam ezt a részt. De nem tűnt fel.

Azonban még egyszer nem fogja elkerülni a figyelmemet. Áthúztam sárga kiemelővel és pirossal aláhúztam. Lehet, hogy neked is ezt kellene tenned.

Márk evangéliuma, 16. fejezet. Készítsd elő a ceruzádat és gyönyörködj ebben a kis ékszerben, ami a 7. versben található:

„De menjetek el, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába.”

Észrevetted? Ne mondja senki, hogy ez nem egy elrejtett kincs.

Más szavakkal így hangzana: „Ne álldogáljatok itt, menjetek és mondjátok meg a tanítványoknak,” – szünet, azután egy mosoly – „és különösképp Péternek szóljatok, hogy előttetek megy Galileába.”

Olyan mintha az egész menny tanúja lett volna Péter bukásának – és most az egész menny segíteni szeretne neki, hogy újra felálljon. „Péternek feltétlenül szóljatok, hogy Jézus nem hagyta ki őt sem. Mondjátok meg neki, hogy a bukása ellenére nem mondott le róla.”

Tyűha! Nem véletlenül hívják az evangéliumot a második esély evangéliumának.

Nem mindennapos dolog, hogy az ember kap egy második esélyt. Péter biztosan tudta ezt. Amikor a legközelebbi alkalommal találkozott Jézussal, még a nadrágját is alig igazította meg mielőtt a Galileai tenger hideg vizébe ugrott volna. Ez a bárdolatlan galileai még arra is képes lett, hogy a második esély evangéliumát hirdesse alkalmas és alkalmatlan időben.

Nem mindennapi dolog, hogy olyasvalakivel találkozunk, aki egy második esélyt ad nekünk – még szokatlanabb, hogy valaki minden nap ad nekünk egy második esélyt.

De Jézusban Péter mindkettőt megtalálta.

Max Lucado

Magyar fordítás: ahitatok.hu

3,21 De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek:
3,22 Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma:
3,23 minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! (Jeremiás Siralmai)

http://www.ahitatok.hu/max-lucado/360-a-kirako-egy-apro-darabja.html

TISZTESSÉGES VÁLASZ

1 Volt egy Rámátaim-Cófimból, az Efraim hegyvidékéről való ember, akinek Elkána volt a neve; efrátai volt, Jeróhámnak a fia, aki Elihú fia, aki Tóhú fia, aki Cúf fia volt. 2 Két felesége volt; egyiknek a neve Anna, másiknak a neve Peninná volt. Peninnának voltak gyermekei, de Annának nem voltak gyermekei. 3 Ez az ember évenként fölment városából Silóba, hogy imádkozzék és áldozzék a Seregek URának. Ott pedig Éli két fia, Hofni és Fineás volt az ÚR papja.

4 Amikor eljött az a nap, amelyen Elkána áldozni szokott, egy-egy részt adott feleségének, Peninnának, meg mindegyik fiának és lányának. 5 Annának is csak egy részt adott, pedig Annát nagyon szerette, de az ÚR bezárta a méhét.

6 Vetélytársa is sokat bosszantotta őt, hogy felingerelje, mivel az ÚR bezárta a méhét. 7 Így történt ez évről évre, valahányszor fölment az ÚR házába, így
bosszantotta őt. Ő meg csak sírt, és nem evett semmit. 8 Akkor ezt mondta neki a férje, Elkána: Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Miért vagy úgy elkeseredve? Nem érek én többet neked tíz fiúnál? 9 Egyszer Anna fölkelt, miután ettek és ittak Silóban. Éli pap meg ott ült egy széken az ÚR templomának az ajtófélfájánál. 10 Az asszony lelke mélyéig elkeseredve könyörgött az ÚRhoz, és keservesen sírt. 11 Azután erős fogadalmat tett, és ezt mondta: Seregek URa! Ha részvéttel tekintesz szolgálólányod nyomorúságára, gondod lesz rám, és nem feledkezel meg szolgálólányodról, hanem fiúgyermeket adsz szolgálólányodnak, akkor egész életére az ÚRnak adom, és nem éri borotva a fejét! 12 Mivel hosszasan imádkozott az ÚR színe előtt, Éli figyelte az asszony száját. 13 Anna magában beszélt, csak ajka mozgott, de hangja nem hallatszott. Ezért Éli azt gondolta, hogy részeg, 14 és ezt mondta
neki: Meddig tart még a részegséged? Józanodj ki mámorodból! 15 Anna
azonban így válaszolt: Nem, uram! Bánatos lelkű asszony vagyok. Nem ittam bort vagy szeszes italt, hanem a lelkemet öntöttem ki az ÚR előtt.
16 Ne tartsd szolgálólányodat elvetemült asszonynak, mert nagy bánatom és szomorúságom miatt beszéltem ilyen sokáig. 17 Éli így válaszolt: Menj el békességgel! Izráel Istene teljesítse kérésedet, amit kértél tőle! 18 Ő pedig ezt mondta: Nézz jóindulattal szolgálólányodra! Azután elment az asszony a maga útjára, evett, és nem volt többé szomorú az arca. 1Sám 1,1-18.

                       TISZTESSÉGES VÁLASZ

Éli mondta: Meddig tart még a részegséged? Józanodj ki mámorodból! Anna
így válaszolt: Nem, Uram! Bánatos lelkű asszony vagyok. Nem ittam bort
vagy szeszes italt, hanem a lelkemet öntöttem ki az Úr előtt. (1Sám 1,14-15)

Nagyon együtt tudok érezni a történetbeli Annával, mivel jómagam is sokszor tapasztaltam nyilvános megaláztatást, pletykát, félreértéseket. Jóllehet tapasztalataim Annáét tükrözik, a reakcióim sajnos nem. Amikor ártatlanul, ok nélkül bántanak, válaszaim a dühös bántástól a fagyos elforduláson át a sírós panaszkodásig bármik lehetnek.

Ezzel szemben, amikor Annát bántották, udvariasan megmagyarázta a
viselkedését. Élihez intézett szavai tisztelettudóak és kedvesek.

Bármilyen éles megjegyzésem csak Éli iránti ellenszenvemet fejezte volna
ki, és nem érte volna el soha azt a hatást, amit Annáé. Amikor Anna
tisztelettel válaszolt, Élit is erre hangolta, korábbi félreértése ellenére. Míg valamilyen könyökből odalökött válasz Élit is harsány dühös válaszra késztette volna, ehelyett Éli kedves szavai megnyugvással és reménnyel töltötték el Annát. Boldogan ment haza.

Képzeljük csak el, milyen hatással lehetnénk a családunkra, közösségünkre, ha a bántásokra, pletykákra vagy inzultusokra olyan lelkülettel válaszolnánk, ahogyan Anna!

Imádság: Köszönjük Istenünk igéd példáit. Segíts olyan tisztelettudónak
lenni, mint Anna volt Élivel. Ámen.

Nem számít, mások mit mondanak, vagy hogyan viselkednek, én tisztelettel és szeretettel válaszolhatok.

Leona Matson (Brit Columbia, Kanada)

http://csendespercek.hu

A Te Keneted...

Kenneth E. Hagin: Mit tegyél a szeretteid üdvösségéért 3

Krisztus nagykövetei

Nem kell tökéletesnek lenned ahhoz, hogy lélekmentő legyél.

Előfordult már, hogy az Úrhoz akartál vezetni valakit, de féltél, mert nem érezted ehhez elég képzettnek magad? Vagy azért haboztál, mert nem tudtad az egész Bibliát kívülről idézni?

Ahhoz, hogy valakit az Úrhoz tudjunk vezetni, csak hajlandónak és engedelmesnek kell lennünk. Ez az a két jellemvonás, amit Isten keres.

Mindannyian emberek vagyunk, és mindegyikünk követ el hibákat. Lehet, hogy voltak esetek, amikor tudtuk, hogy Isten arra vezetett minket, hogy szolgáljunk valaki felé, de nem tettük meg, amit kért.

Ilyen esetben meg kell ezt bánnunk, meg kell térnünk, tovább kell lépni, és nem

szabad hagyni, hogy ez visszatartson minket attól, hogy megtegyük, amire Isten elhívott minket. Péter apostol hibázott, amikor háromszor megtagadta Jézust, de Pünkösd napján Jézusról beszélt az embereknek, és közel háromezer embert vezetett az Úrhoz!

Legyen ez példa előttünk! Ne engedd, hogy a hibáid miatt eltávolodj Istentől! Ehelyett inkább legyenek azok emlékeztetők arra, hogy Nélküle semmit sem tudunk tenni!

Dr-Kováts György MONDJÁTOK-4.

Ézs 3,11. Mondjátok az igaznak, hogy jól lesz dolga, mert cselekedeteik gyümölcsével élnek.

1./ „Mondjátok…” – mondom. Igen. Van igaz. Válaszd az igaz életet. Akard az igazságot. Jézus ezért jött el. Kívánd és keresd, akard az Úr országát és az Ő igazságát.

2./ Mondom – igen, „…az igaznak jól lesz dolga”. Mert Isten ezt akarja. Akkor is, ha nem mindenhol látszik ebben a pillanatban. Ha most harc alatt is van az életedben. Akkor is ez az igazság. Ragadd meg. Ígéret. Őbenne lett igenné, és Őbenne lett ámenné az Isten dicsőségére. (2Kor 1,20.) A te életed által látszik meg. Fogadd el. Bátran. Akármit hazudna is az ördög. Az Úr akarja, hogy megmondjam, akarja, hogy megmondd, mondd ki: „az igaznak jól lesz dolga”.

3./ „Cselekedeteik gyümölcsével élnek…” – vannak gyümölcsei cselekedeteidnek. Ha igaz cselekedetek voltak – elveszíthetetlenek a gyümölcsök. Lesz következmény. Méghozzá: jó. Jó vetésnek jó következményei lesznek. Amit vetettél, aratni is fogod. Cselekedeteid gyümölcsével élsz. Nem hiábavalók, amiket tettél. Nem hiábavalók munkáid. (1Kor 15,58 – ne hagyd abba őket.) Nem hiábavaló, hogy őrizted szívedet, életedet az Úrnak. Nem hiábavaló, örvendezz, szeresd az Urat, kitartóan, tartsd meg azt, amit Tőle kaptál, ahogy Ő szeretné, akarja, hogy cselekedj, éld az életed – meg fog történni mindaz, amit megígért.

4./ Nem csak „majd”. Akkor is jó az ígéret. A menny is hamar eljön. De lehet, hogy addig még 80 éved van hátra. Nem csak „mennyre való várakozással” töltöd ezt. Várod az Urat – de nem csak a mennyben, hanem, hogy:

 a./ visszajön, (s nem „tétlenül” várod), és

b./ várod, hogy megcselekszi, megteszi, amit megígért. Várod ebben a földi életben is. „Mint a mennyben – úgy ITT A FÖLDÖN is.” Ezt nem te találtad ki. Ezt az Úr Jézus, a te Megváltód mondta, tanította, hogy így imádkozz, így élj, várd, hogy az Úr cselekszik, mert cselekvő Isten Ő. Ez a hited része. És boldog aki hitt, mert beteljesenek azok, amiket az Úr neki mondott. Mondta? Mondta, hogy „az igaznak jól lesz dolga”? Akkor ragadd meg. Mondta. A tiéd. A te életed alapja. Légy áldott a hitedben. Boldog, aki nem kárhoztatja magát abban, amit helyesel. Neked hited van – TARTSD MEG magadban.

Járj ennek megfelelően. Várd az Urat, légy erős, és várjad az Urat. Ő SOHA NEM FOG becsapni! Ámen.

Pásztor Chris: Jézus Krisztus: Az Atya Kinyillatkoztatása

Készítette: Balogh Mária

Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek eltörlése. Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született. (Kolossé 1:14-15).

Hogy kifejezze Magát bennünk, Isten elküldte Jézust a világra, emberi formába, hogy leleplezze a jellemét, személyiségét az Istenségnek. A János 14:9-ben Filep kérte, „Mutasd meg nékünk az Atyát” Jézus azt mondta „… aki

látott engem látta az Atyát, mimódon mondod azért te, mutasd meg nékünk az

Atyát?”. Szintén a János 10:30-ban Ő mondja „Én és az Atya eggyek vagyunk”.

Jézus Krisztus volt az Atya kinyilatkoztatása, Ő a kifejezéseként, akarataként, és természeteként jött el. Zsidók 1:3–ban csodálatosan írja le Őt, mint az Atya képmásának  kifejezője. Ő eljött, hogy kifejezze, megmutassa, leleplezze, kinyilvánítsa,  kifejtse és bebizonyítsa az Isten akaratát és természetét. Amikor Őt látod, ekkor az Atyát látod, ha ismered Őt megismerted az Atyát.

A Biblia azt mondja, hogy Istennek teljessége lakozott benne, testben: „… Mert

tetszett az Atyának hogy Őbenne lakozzék az Istenség teljessége” (Kolossé 1:19). Ez a képe a feltámadt Krisztusnak, az akiben hiszel, és aki hit által a

szívedben lakozik. Ő az Atya képviselője és képmása, az Ő dicsőségének ragyogása! És amint Ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban.(1 János 4:17).

Ima

Drága Atyám köszönöm, hogy kinyilatkoztattad magad Jézus személyén keresztül, aki az élő Ige, és a te véghetetlen kegyelmed, szereteted, irgalmad, együttérzésed kifejezője. Köszönöm, hogy leleplezted a Te jellemed és személyiséged a számomra a Szellem által, a Te Igéden keresztül, a Jézus

nevében. Ámen.2

TOVÁBBI TANULMÁNYOK: Zsidók 1:3; János 14:7

1 éves biblia olvasási terv: János Evangéliuma 8:48-59;

2 Királyok könyve 1-3

2 éves biblia olvasási terv: Márk Evangéliuma 11:12-26;

4 Mózes könyve 22

Botrány a Bibliában 1.

Jorsits Attila, 2013. május 13.

Vannak a Bibliában olyan különösen súlyos részek, amelyeket minden hívőnek érteni kell. Ilyen a botránkozás, botránkoztatás is. Egyszerűen élet-halál kérdés.

Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik énbennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék. Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek; de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás esik. (Mt 18,6-7)

Jézus tanításainak túlnyomó része Isten kegyelméről és bűnbocsánatáról szól. Vannak azonban olyan jézusi kijelentések is, amelyekben az ítélet jelenik meg nagyon keményen. Jézus beszél olyan tettről, viselkedésről, életvitelről, amelynek egyenes következménye Isten ítélete. Az egyik ilyen a botránkoztatás.

Egy igencsak félreértett és sokszor félremagyarázottfogalommal van dolgunk. A botránkozást a köznyelvben általában a felháborodással azonosítjuk, a Bibliában azonban ahhoz semmi köze. Ha ezt jelentené, az gyakorlatilag megtiltaná a sokakat felháborító evangélium hirdetését. A botránkozás, botránkoztatás egy nagyon következetesen használt fogalom a Bibliában, amit sajnos nem minden fordítás ad vissza megfelelően. Az eredeti görög szó (szkandalidzó) jelentése:csapdába ejteni, akadályozni valakit. Hogy ez pontosan mit is jelent, azt maga Jézus magyarázza el:

Jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék.

Nagyon is tudatos ez a hasonlat. A vízbe fúlás nem csak a fulladásos halál szörnyűsége miatt volt félelmetes az ókori ember számára, hanem azért is, mert az így meghalt embert a szó minden értelmében elveszettnek tekintették. A tenger lecsendesítésének történetében sem véletlenül aggódnak a tanítványok a halálukon felül az elveszés miatt is:

Tanítványai odamentek hozzá, felébresztették, és ezt mondták: Uram, ments meg minket, elveszünk! (Mt 8,25)

A vízbe fulladt embernél mindig kétséges volt, hogy megtalálják-e a testet; ez megakadályozta a végtisztesség megadását, ami pedig különösen fontosnak számított. Az Ószövetségben a temetetlen halottak minden esetben valamilyen nagy büntetés miatt jutottak erre a sorsra.

Megharagudott az Úr minden népre, haragra gerjedt egész seregükre, kiirtja, vágóhídra viszi őket. Az elesettek szétszórva hevernek, bűzt árasztanak a hullák… (Ézs 34,1)

A másik ok, hogy még ha meg is találták a vízbe fulladt ember testét, többnyire akkor sem volt már egész. A holttestek állatok általi kikezdése a Bibliában szintén ítéletet fejez ki:

Aki Jeroboám hozzátartozói közül a városban hal meg, azt a kutyák eszik meg; aki pedig a mezőn hal meg, azt az égi madarak eszik meg, mert így mondta meg az Úr! (1Kir 14,11)

A vízbe fulladás tehát kétszeresen is szörnyű halálnak számított, amit csak a Biblia legendásan gonosz szereplői érdemeltek ki:

Az Úr vitéz harcos, az Úr: ez a neve. A fáraó szekereit és hadát tengerbe vetette, válogatott harcosai a Vörös-tengerbe fúltak. Mélység borította be őket, kőként merültek az örvénybe. (2Móz 15,3-5)

Az Újszövetségben az elveszettek büntetéseként szerepel:

Kijöttek hát az ördögök az emberből, és belementek a disznókba. Ekkor a nyáj a meredekről a tóba rohant, és belefulladt. (Lk 8,33)

Mi köze a botránkoztatásnak a fulladáshoz? Jézus tanításai – a rabbinikus gondolkodáshoz híven – mindig a törvény szellemében szólnak. Ennek megfelelően szavaiban bűn és ítélet egyensúlyban van. A szemet szemért, fogat fogért elvhez hasonlóan ugyanaz történik a botránkoztatóval, ami az általa megbotránkoztatottal. Csapdába esik és elveszik, akár a malomkővel vízbe dobott ember. (Folyt. köv.)

Botrány a Bibliában 2.

Jorsits Attila, 2013. május 20.

A botránkozás nem megütközés, felháborodás. Sokkal rosszabb annál. Aki megbotránkoztat valakit, az akadályozza az Istenhez való közeledését.

Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik énbennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék. Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek; de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás esik. (Mt 18,6-7)

A botránkoztatás bibliai jelentése: valaki csapdába ejtése, akadályozása. Pontosan olyan kilátástalan és halálos helyzetbe kerül a megbotránkoztatott, mint a malomkővel vízbe dobott ember, aki csapdában van a tenger fenekén, mert a malomkő megakadályozza, hogy a felszínre jöjjön. Ebből a helyzetből önmaga képtelen szabadulni, és ha ott marad, meghal. Emiatt a végkifejlet miatt mondja Jézus, hogy egy botránkoztatónak enyhébb büntetés lenne még a megbotránkoztatott sorsa is, a legkilátástalanabb földi csapda, minthogy ezért a bűnért Isten színe előtt kelljen felelnie.

Érdemes még egy kicsit ennél a jézusi képnél maradni, hogy megértsük a botránkozás lelki értelmét. A malomkővel a tenger fenekén csapdába esett ember képe tökéletesen mutatja életünk alaphelyzetét. A bűneink megfojtanak és felemésztenek minket, ha nem tudunk tőlük megszabadulni. Kilátástalanul szenvedünk azok súlyával a nyakunkban, és csak fogy az időnk. Jézus éppen azért jött, hogy megszabadítsa ebből a helyzetből mindazokat, akik hisznek Őbenne. Ennek a szabadulásnak az akadályozása a botránkoztatás, vagyis amikor valaki egy másik embert a bűn csapdájában akar tartani vagy oda visszahúzni.

Az evangélisták nem rejtik véka alá, hogy a Jézust hallgatók között sokan voltak, akik megbotránkoztak Benne:

Tudod-e, hogy a farizeusok megbotránkoztak, amikor meghallották ezt a beszédet? (Mt 15,12)

Nem vallották szabadítónak Jézust, és ezért megmaradtak a bűn csapdájában. Jézus elutasítása mindenkinek szíve joga, ám ha valaki ebbe a helyzetbe egy másik embert is magával ránt, na az az, akire Jézus a fenti ítéletet kimondja.

Okozhat botránkozást az, ha a keresztények viselkedésevalakiből nemtetszést vált ki? Hiszen a hitetlenek felháborodása is válhat ilyen értelemben a saját üdvösségük akadályává. A válasz nem ennyire egyszerű, mert ha ez igaz lenne, akkor Jézus sem csinálta volna jól, hiszen sokak botránkozását váltotta ki tanításaival. A kérdésre a megoldás a botránkozást kiváltó okbanvan. Nem mindegy, hogy valaki azért nem fogadja el Jézus evangéliumát, mert pl. nem hajlandó szakítani a bűneivel, vagy azért, mert az evangélium hirdetője, képviselőjemegakadályozza ebben. Hogyan lehetséges ez? A választ Pál apostol adja elénk:

Kérlek titeket, testvéreim, tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak azzal, hogy az ellenkezőjét tanítják annak, amit tanultatok. Térjetek ki előlük! Mert az ilyenek nem a mi Urunknak, Krisztusnak szolgálnak, hanem a saját hasuknak, és szép szóval, ékesszólással megcsalják a jóhiszeműek szívét. (Róm 16,17-18)

Amikor valaki úgy éli meg vagy úgy adja tovább az evangéliumot, hogy abból valamit elvesz, finomít rajta, vagy ahhoz bármit hozzátesz, az botránkoztat. Ha elvesz belőle, azzal akadályozza pl. a bűnök súlyosságának felismerését vagy megvallását, ha hozzátesz, akkor plusz feltételekkel nehezíti a közeledést Istenhez. Botránkoztatás minden, ami Isten igéjének, akaratának nevében történik vagy hangzik el, de csak részben vagy egyáltalán nem az. Lehet ez látható tett, elhangzó vagy éppen elhallgatott szó is. Minden botránkoztathat, ami több vagy kevesebb az igazságnál.

Hogyan tudod elkerülni, hogy másokat megbotránkoztass?Ismerned kell minél jobban Isten igéjét és akaratát, ez az alapjaannak, hogy szerintük is tudj élni. És ez az alapja annak is, hogy az igazságot hirdesd, se többet, se kevesebbet, hanem a hiteles, tiszta jézusi tanítást.

Ki az erős?

Készítette: Keresztény szépségportál

Nem az az erős, aki nem esik el, hanem az, aki mindig fel tud állni.

Niccolo Machiavelli

www.keresztenyszepsegportal.hu

Az Úr a te gyógyítód

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

...Ha a te Uradnak Istenednek szavára hűségesen hallgatsz, és azt cselekszed, ami kedves az Ő szemei előtt, és figyelmezel az Ő parancsolataira és megtartod minden rendelését: egyet sem bocsátok reád [az eredeti héber szöveg szerint: 'engedek reád jönni'] ama betegségek közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam ['megengedtem, hogy reájuk jöjjenek'], mert én vagyok az Úr, a te gyógyítód. (2MÓZES 15,26.)

Amikor Izrael átkelt a Vörös tengeren és elindult az ígéret földjére, az Úr szólta ezeket a szavakat hozzájuk és kijelentette magát, mint Jehova Raffa, ami annyit jelent: "Én vagyok az Úr, a te Gyógyítód, vagy: Én vagyok az Úr, aki meggyógyít téged." Isten nem helyezett betegséget sem Izraelre sem pedig az egyiptomiakra. E világ istene, a sátán az, aki megbetegíti az embereket. Jehova kijelenti, hogy Ő a Gyógyító. E F. Bosworth Krisztus a Gyógyító című könyvében azt írja: "Ez a név [Jehova Raffa] azért adatott, hogy kijelentse nekünk: a gyógyulás a mi megváltási előjogunk...Tényként kell elfogadnunk, hogy a legelső szövetség, amit Isten megkötött a Vörös tengeren való átkelés után, amely annyira világos előképe a mi megváltásunknak, a gyógyítás szövetsége volt, és ekkor történt, hogy Isten úgy nyilatkoztatta ki magát, mint a mi Gyógyítónk, az első megváltói és szövetségi név, a Jehova Raffa által. Én vagyok az Úr, aki meggyógyít téged. Ez nemcsak egy ígéret, ez egy törvény és egy rendelés."
Megvallás: Az én Uram neve: Jehova Raffa, ami azt jelenti: “Én vagyok az Úr, aki meggyógyít téged.”

Kenneth E. Hagin - Hitünk tápláléka napi adagokban Tavasz

Hillsong UNITED - Rey del Cielo (King of Heaven)

Ige: Hálaadás minden hívőért

 „Hálát adunk az Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, mindenkor [valahányszor] tiértetek könyörögvén, [imádkozunk],

Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a Krisztus Jézusban, és a szeretetet amellyel minden szentekhez vagytok”**(Kol. 1,3-4)

Az apostolon keresztül mutatja be a Szent Szellem, hogy miért és hogyan kell imádkozni: „Ezért tehát, attól a naptól fogva, amelyen ezt meghallottuk, szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen ismerjétek meg az ő akaratát minden szellemi bölcsesség és megértés révén” (Kol. 1,9) „

Én tehát, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről, szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban; és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Szellemét, hogy megismerjétek őt” (Eféz. 1,15-17)

„Hálát adok az én Istenemnek mindenkor, emlegetvén téged az én imádságaimban, Mert hallom a te szeretetedet és ama te hitedet, mely van benned az Úr Jézushoz, és minden szentek irányában, és imádkozom azért, hogy a hitünkben való közösséged eljuttasson téged mindannak a jónak a megismerésére, amely Krisztusért van bennünk” (Filem. 1,4-6)

Jézus Óh Isten Fia.

Az Úr meghallgatja a megigazított embert

„Mert az Úr szemei az igazakon vannak, és az Ő fülei azoknak könyörgésein” (1 Péter 3:12).

Az Úr őrzi az Övéit

„Mert Te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a Te jóvoltoddal, mint egy pajzzsal” (Zsolt. 5:12).

C.Hilt: Mit tegyél?

Tedd, amivel Isten megbízott, és engedd, hogy a többiről gondoskodjon Ő.  

Kempis Tamás: Kívánd…

Használd az ideig való javakat, kívánd az örökkévalókat. 

Jézusban maradni

 „És most, fiacskáim, maradjatok ő benne; hogy mikor megjelenik, bizodalmunk legyen, és meg ne szégyenüljünk előtte az ő eljövetelekor.”

(1János 2:28)

János apostol szavai alapján Jézus eljövetelére úgy tudunk felkészülni, ha őbenne maradunk. Mit is jelent ez? A továbbiakban hadd idézzek Morris L. Venden, A működő hit c. áhítatos könyvének 202. oldaláról nagyszerű gondolatokat.

Az a bajunk, hogy legtöbben jobban igyekszünk azon, hogy külsőleg legyünk tiszták, mint belsőleg. Sokunk meddő éveket tölt azzal, hogy minden módon megpróbálja létrehozni maga az új embert – kívülről, miközben alig figyelünk arra, hogy Krisztusban legyünk és maradjunk. Új teremtés akkor jön létre, ha Krisztus bennünk lakik.

1János 3:16-ban azt olvashatjuk: „Aki őbenne marad, az nem vétkezik.” Most akkor arra kell törekednünk, hogy benne maradjunk, vagy arra, hogy ne kövessünk el bűnt? Mi gyakran minden időnket és energiánkat abba fektetjük, hogy ne kövessünk el bűnt, minthogy arra irányulna minden erőfeszítésünk, hogy benne maradjunk.

Ellen G. White Jézushoz vezető út c. könyvének 46. oldalán az alábbiakat olvashatjuk: „Ha Krisztusban maradunk, ha az Isten szeretete lakozik bennünk, akkor érzelmeink, gondolataink, céljaink és tetteink összhangban lesznek Isten szent törvényében kifejezett akaratával.”

Ne menjünk el a lényeg mellett! Érzéseink, gondolataink, szándékaink – nem csupán tetteink! – összhangba kerülnek Isten akaratával. Mindez akkor történik meg, ha Krisztusban maradunk, és szeretete bennünk lakik. Isten győzelme nem csupán a külső cselekedeteket változtatja meg; a belső világunkat is érinti: érzéseinket, gondolatainkat, céljainkat. Isten belülről kifelé munkálkodik. Ha érzéseink, gondolataink, szándékaink összhangba kerülnek Isten akaratával, mindent meg kell tennünk, hogy engedelmeskedjünk, és legyőzzük a kísértéseket? Nem, mivel az természetesen, önkéntelenül fakad azokból, akik benne maradnak.

A keresztény életben két választás lehetséges, vagy Krisztusban maradunk, vagy nem. Vagy Krisztusban bízunk, vagy magunkban. Nincs más út. Nem bízhatunk részben Krisztusban, részben magunkban. Mindent vagy semmit!

Maradjunk Jézusban! Ahogyan a szőlővesszőnek a szőlőtőkén a helye, úgy mi se keressünk más helyet magunknak azon kívül, ami Isten kegyelméből adatott számunkra, Jézusban (János 15:5-8).

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/03/jezusban-maradni.html

Oswald Chambers: HOGY ÉRTED EZT?

"Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja az ő barátaiért... Titeket pedig barátaimnak mondalak" (Jn 15,13.15).

Jézus nem azt kéri tőlem, hogy meghaljak érte, hanem hogy életemet engedjem át neki. Péter azt mondja: "Az életemet adom érted" (Jn 13,37) és így is gondolta; nagyszerű érzéke volt a hősiesség iránt. Baj volna, ha képtelenek lennénk hasonló kijelentést tenni, mint Péter. Kötelességérzetünkből csak akkor válnak tettek, ha hősiesen elszánjuk rá magunkat.

Kérdezte-e már valaha tőled az Úr: "Leteszed-e az életedet énértem?" Sokkal könnyebb meghalni, mint napról napra letenni az életemet magas elhivatásom tudatában. Nem a ragyogó pillanatokért születtünk, de fényükben kell járnunk hétköznapi útjainkat. Jézus életében csak egy ragyogó pillanat volt: a megdicsőülés hegyén, amikor másodszor is megüresítette önmagát a dicsőségtől és lejött a gonosz szellemektől megszállt völgybe. Jézus harminchárom éven keresztül mindig újra letette az életét azért, hogy az Atya akaratát cselekedje, és János azt mondja: "mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi testvéreinkért" (1Jn 3,16). Ez ellenkezik az ember természetével.

Ha Jézus barátja vagyok, önként és átgondoltan le kell tennem az életemet érte. Nehéz dolog ez és hála Istennek, hogy nehéz. Könnyű a váltságot elfogadni, mert az Istennek került sokba, de nehéz az életemmel bebizonyítani, hogy megváltott vagyok. Isten megment egy embert, megtölti Szent Szellemével és így szól: "Most munkáld ki, légy hű hozzám, noha a körülötted levő dolgok hűtlenségre csábítanak." "Titeket pedig barátaimnak mondalak." Légy hű barátodhoz, gondolj arra, hogy e testben élt életedben az Ő becsülete forog kockán.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

A Sion hegyén lakozók közössége: a végidők eklézsiája

Buzdító látás a felemelkedő eklézsiának, és a prófétáknak:

A Sion hegyén lakozók közössége: a végidők eklézsiája

Országh György

„Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez ...” (Zsid 12:22)

Egyre többen lesznek, akik teljes idejükkel az Urat keresik és szolgálják. Krisztus teste egy folyamatos felemeltetésben részesül, hogy betöltse rendeltetését. Kiemelkedik a hétköznapok terhei alól, belép a mennyei dicsőségbe, és ezúttal ott is marad, már nem csak látogatóba jár el hetente egyszer vagy kétszer a mennyei városba. Az az elhívásunk, hogy a mennyei Jeruzsálemben, a Sion hegyén éljük az életünket. Ez megváltoztat mindent.

Megváltoztatja a szemléletünket az eklézsiáról, más szemmel látjuk, mennyei látással, Isten látásával, aki Bálámnak is megnyitott szemet adott Izraelre, és azt prófétálta Bálám, hogy „nem látott benne hamisságot”. Ez a szemléletváltás fontos lesz a prófétai elhívású emberek tisztánlátásának és prófétai közbenjárásának a megújulásához is. A régebb óta szolgáló, tapasztalt próféták is meg kell, hogy újuljanak, mert az Úr új dolgokat cselekszik, ehhez a prófétákat is egy magasabb szintre hozza, hogy magasabbról lássák Isten örökségét, menyasszonyát, akit magasabb szintre hoz az Úr ebben az időszakban, sőt konkrétan ebben az évben. 

Prófétatársaim! Ebben az évben legyünk az elsők a megújulásban! Újra kérjünk szemgyógyító írt, hogy még tisztábban lássunk, és hogy az új szellemi viszonyok között is pontosan, tisztán prófétáljunk.

Tisztában vagyok vele, hogy a próféták érzékenyebben meglátják a bűnt, sőt nem csak látják, hanem fel is emelik a szavukat ellene, de Isten eredeti szándéka szerint ezt nem a maguk kénye-kedve szerint teszik, hanem az Úr szószólói ők. Az Úr meg akarja értetni a sasokkal, jobban, mint eddig, hogy a szellemi képességeik, az éleslátásuk („sasszemük”) nem azért van, hogy a saját kedvük szerint mondják el bárhol és bármikor, amit látnak, hanem azért, hogy felmenjenek a magas kősziklára, és az Úrral társalogva, az Úr irányítása alatt nézzenek körül, és szerezzenek látást Isten népéről. Ebből a látószögből olyan dolgokat is meglátnak, amit lentebbről nem látnának meg. Enélkül, az éleslátásuk és a bűnök felsorolása csak a kárhoztatás szolgálatát kezdi működtetni. Ez nem illik a mennyei Jeruzsálembe vivő újszövetséghez, hanem a füstölgő hegyen indult régi szövetséghez, amit Pál a „kárhoztatás szolgálatának” nevez. (2 Kor. 3:9). Az újszövetség szolgálata megelevenít, még akkor is, ha éppen bűnökkel kell leszámolni Isten népe között. Ezt csak a magasból tudjuk jól tenni.

A sasok innen, az Úr hegyéről indulnak ki körözni a magasban. Meglátják a mezőn a kártevőket, és lecsapnak rájuk. Nem Isten gyermekeire csapnak le, nem a bűnösökre, hanem a démonokra. A testvéreiket pedig ugyanazzal a buzgó szeretettel szeretik, mint a Sasok Sasa, a próféták szellemének Istene.

A mennyei tartózkodás, Sion hegyének magas helyein való állandó lakozás meg fogja változtatni a szeretetünket is. Isten állandó tömény jelenlétében a szellemi gyümölcs egyre állandóbb lesz bennünk is, akár prófétákról legyen szó, akár Isten népének a többi részéről. A szeretetet már nem csak keresztény szabályok betartásával fogjuk megvalósítani – az 1Korinthus 13 nem egy újabb szabálygyűjtemény lesz, amivel mindig ellenőriznünk kell magunkat meg egymást (hogy most hosszútűrő vagyok-e, kedves vagyok-e, nem irígykedek, stb), hanem belőlünk fog fakadni a szeretet állandó valósága, a szeretet szelleme, mint egy folyam. „Isten szeretete ki lett öntve a szívünkbe a Szent Szellem által”.

Nem csak a szívünk hústáblájára van beírva a szeretet parancsolata, Isten törvénye, hanem a belseje is ki van töltve ugyanazzal a szeretettel. A szívünk így egyrészt állandóan igényelni fogja tőlünk a szeretetet, másrészt állandóan készségesen pumpálja magából pontosan ezt a szeretetet. A Sion hegyén lakozó hívők a legtermészetesebb módon fogják állandóan szeretni egymást, és azokat is, akik csak ezután jönnek fel lakni a hegyre.

http://gyurinaploja.blogspot.com

Találkozunk e még......wmv

Bob Gass: Isten szeret téged, tényleg szeret!

„Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől?” (Róma 8:35)

Korlátozott értelmünk képtelen felfogni Isten szeretetét, mert az nincs feltételekhez kötve. Nem akkor szeret minket, „ha”, hanem „annak ellenére, hogy”. Lehet, hogy szülőként nem helyesled gyermekeid viselkedését, de azért mindig szereted és elfogadod őket.

Pál megkérdezi: „Van-e valami, ami valaha is elválaszthat minket Krisztus szeretetétől?” (Róma 8:35 NLT).

Aztán így válaszol: „…meg vagyok győződve, hogy… soha semmi nem választhat el minket az Isten szeretetétől…” (Róma 8:38 NLT). Nem észbontó? De elég nagy az egónk ahhoz, hogy azt higgyük, vannak bizonyos bűnök, amiken Isten nem tudja túltenni magát – úgy értem olyanok, amiket mi sohasem követtünk el.

Emlékszel, hogy imádkozott a farizeus: „…Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is” (Lukács 18:11).

 Értsd meg: Isten mércéje a tökéletesség, és ezt ezer élet alatt sem érhetnéd el! Számunkra a kegyelem az egyetlen reménység. Isten iránti szeretetünk a tőle nyert bűnbocsánat mértékétől függ. A farizeusokra sokkolóan hatott, hogy Jézus megengedte egy rosszhírű nőnek, hogy a lábaihoz térdeljen, könnyeivel mossa, és hajával törölje őket szárazra.

Azt gondolták: „Ha ő volna ama próféta, tudná, ki ez, és tudná, hogy ez az asszony, aki hozzáér: bűnös” (Lukács 7:39). Nos, nem arról van szó, hogy Jézus nem tudta, hanem arról, hogy neki ez nem számított.

Azt mondta az asszonynak: „Megbocsáttattak a te bűneid” (Lukács 7:48). Aztán elmagyarázza nekünk a lényeget: „…akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret” (Lukács 7:47).

És mi legyen a mi válaszunk Isten szeretetére? „Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk…” (1János 5:3).

Dr-Kováts György: SEGÍTŐ ÚTITÁRS-4.

Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Szellem gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért. Róma 8,27.

Ki vizsgálja a szíveket? Az Örökkévaló Isten. Ő a szívek és vesék vizsgálója.

Mit tud az Örökkévaló Isten? Azt, hogy mi a Szent Szellem gondolata (fronéma – szándék, cél, gondolat). A Szellemnek tehát mindez – gondolat, szándék, cél – van. Hogyan hangzik ez el? Kimondhatatlan fohászkodásokkal. Esedezésben. (Entügkhánó.)

Hogyan esedezik a „szentekért” (teérted, énértem, és mindenkiért, akik az Úr Jézus Krisztust már segítségül hívták? Benned, általad, amikor Vele együtt esedezel, engeded, hogy esedezzen benned, és hangot adsz Neki ebben a közbenjáró munkában.

S az emberek ezt nem értik. (Sokan talán fenn is akadnak ezen – „hogy mondhatsz ki olyan dolgokat, amiket nem értesz, amikről nem tudod, mit jelentenek?” – de te tudod, hogy az Úr jó, és jót végez, jót munkál, Tőle nem jön rossz ajándék, Ő hűséges, és amit adott, arra adta, hogy használd, hogy javadra váljon.) De Isten érti. Tudja, mit a Szellem gondolata.

És ez után következik ez a csodálatos ígéret: „Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukra van…” Csia Lajos bácsi fordítása szerint: „minden összedolgozik a javukra”. Mit jelent ez? Azt, hogy bármi történt, történik, vagy fog történni, egy különleges, mennyei szervezésű, egyeztetésű módon, javadat fogja munkálni, ha szereted az Urat.

Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok – ha adja a közbenjáró, segítő Útitársat neked, akkor hozzá tartozik, hogy Vele együtt jársz, és engedsz indításainak. Ez a szereteted Jézus Krisztus felé. S ez titkos módon, végzi, munkálja az ígéret beteljesedését – „minden összedolgozik javadra”. Hogyan? Úgy, hogy a Szent Szellem esedezik, közbenjár, „folyamodik” érted. S ezt teszi, úgy, hogy adod hozzá magadat, szájadat, imádságodat.

Gondoltál már arra, hogy a Róma 8,28 így teljesedik be? Harcban. Az ördöggel szemben. Az ellenség akaratának ellenében. Harci módon. S ebben a harcban szereped van neked is, ahogy imádkozol a Szellem által. Úgy, hogy Ő, aki tudja, mit kell tenni, mi a legbölcsebb, esedezik, kimondhatatlan fohászkodásokkal, s te kimondod, engedelmesen, a hit által, mert szereted Jézus Krisztust, s ezt érti az Atya… és valami történik. Valami megváltozik. Valami az ellenkezőjére fordul.

Ez az ajándék lényege. Isten cselekvése. Ezért kaptad. Az új nyelveket is. A Szent Szellemet („a Szent Szellem ajándékát”) is.

Guti Tünde: EMLÉKEZÉS A VÉRSZÖVETSÉGRE

   Hogy lehet, hogy ennyire természetessé vált nekünk Jézus halála?! Úgy beszélünk róla, mint egy teológiai tantételről, mintha legalábbis alanyi jogon járna nekünk a bűnbocsánat!

   Miként történhetett, hogy ennyire megszoktuk már a kereszthalál gondolatát, és az értünk kifolyt vérre, csupán mint megváltásunk velejárójaként emlékezünk?!

   Mitől száradhatott ki ennyire a lelkünk, hogy a kegyelemre és az üdvösségre úgy tekintünk, mint ami „jár nekünk”?!

   Hogy lehetünk ennyire kemények, mikor Jézus szíve, ugyanúgy, mint a kárpit, meghasadt, amikor miattunk lett elszakítva az Atyától?!

  

   Ezek a kérdések gyötörtek ma reggel. Könnyezve tört fel belőlem a bűnbánat, amiért sokszor én is olyan közömbös és langyos vagyok. Amiért olykor csak a szám beszél, a szívem pedig érintetlen. Amiért az elmém tudja az igazságot, de a lelkem nem forrósodik fel. Amiért a hitem olyan ritkán nyilvánul meg cselekvő szeretetben.

  

   Az elmúlt napokban némi kellemetlenségem adódott, ami miatt megpróbáltam tisztázni magam, de nem úgy alakult, ahogy vártam. Később beláttam, hogy nem éri meg az igazamért harcolni, mindenáron védekezni, mert csak még nagyobb békétlenséget aratok. Egyszerűen nem tehetem! Az Úrnál van az igazság, az én részem az elengedés, nem pedig a keserűség raktározása. „Boldogok a békességre igyekvők, mert ők Isten fiainak mondatnak!”

   Ebben a küzdelemben és a fenti kérdéseken őrlődve, térdeimen elcsendesedve nagyon elszégyelltem magam az Úr előtt.

   Önmagam miatt gyötrődtem. Mert úgy éreztem, hogy sokéves keresztyénséggel a hátam mögött, rá kellett eszmélnem újra, hogy én vagyok „a nyavalyás, a vak, a szegény és a mezítelen.” Nekem van szükségem „szemgyógyító írra”, hogy lássak! Nem vagyok semmiben sem különb másoknál.

   Felelevenedett bennem a vérszerződés fogalma, ami két fél nagyon komoly, ünnepélyes döntése hűségről és elkötelezettségről. A szeretet fájdalmas megpecsételése.

   Hova lett az összetartozás öröme? Hova lett a vérszövetség fájdalma? Az Atya az egyetlenét áldozata fel, hol van az én véráldozatom? Az énem naponkénti halálba adása?

   Még ha mindent, maradéktalanul meg is tennék, amit az Úr elvár tőlem, akkor is csak haszontalan szolga vagyok! Bár Krisztus örökös társa lettem a fiúságban, de itt, e testben élve szüntelenül meg kell emlékeznem alázatban, hogy semmi sem jár nekem! Semmit sem várhatok el! Nincsen nekem saját igazságom, csakis Krisztusban!

   Jézus követése nem holmi babérkoszorús diadalmenet!

Lelkemben, a bűnterhek igája alól felszabadult szárnyalás mellett mindaddig ott húzódik esendő önmagam és az Egyház tisztaságáért viselt féltő fájdalom, amíg a Bárány menyegzőjén be nem teljesedik Krisztus titka!

2013. május 7.