Zsidó levél 7. fejezet: Reménységünk, közbenjárónk az Isten esküjével főpapunkká rendelt örök Fiú. (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Zsid. 7,1 Mert [(gar): ugyanis] ez a Melkisédek [jelentése: igazság királya, az én királyom igazságos] Sálem [jelentése: békesség, béke, békés; teljes, egészséges, ép, sértetlen] királya, a [(hüpszisztosz): magasságos] felséges Isten papja, aki a királyok leveréséből visszatérő [legyőzése után hazatérő] Ábrahámmal találkozván, őt megáldotta [aki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahám (szünantaó): elé ment, és őt megáldotta].*

*Erről így ad hírt Isten igéje: „Melkisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort vitt ki eléje; ő pedig a Magasságos Istennek papja vala. És megáldá őt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől. Áldott a Magasságos Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet ada néki mindenből” (1 Móz. 14,18-20).

Zsid. 7,2 Akinek tizedet is adott [(meridzó): juttatott, átadott, részesített] Ábrahám mindenből: aki elsőben is [(próton): először, kezdetben] magyarázat [(herméneuó): fordítás] szerint igazság [(dikaioszüné): megigazulás] királya, azután [(epeita): ezt követően, majd] pedig Sálem [jelentése: békesség, béke, békés; teljes, egészséges, ép, sértetlen] királya is, azaz békesség [(eiréné): béke, békesség, háborítatlanság, vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, biztonság, siker, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] királya,

Zsid. 7,3 Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké.

Zsid. 7,4 Nézzétek [(theóreó): figyeljétek] meg pedig, mily nagy ez, akinek a zsákmányból [a zsákmány legjavából] tizedet is adott Ábrahám, a pátriárka, az [(patriarkhész): ősatya];*

*Az Úr Jézus kijelentését hallva, így szólnak a Júdabeliek: „Avagy nagyobb [(meidzón): vagy idősebb] vagy-é te a mi atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak: kinek állítod [és kinek tartod] te magadat? Az Úr Jézus válasza: Ábrahám a ti atyátok örvendezett [és ujjongott azon], hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült. Mondának azért néki a zsidók: Még ötven esztendős nem vagy, és Ábrahámot láttad. Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én Vagyok” (Ján. 8,53.56-58).

Tehát: Ábrahámnak a mindenható Isten jelent meg, és egyben kijelentést nyer, hogy Jézusban a Mindenható jött el: „Mikor Ábrám kilencvenkilenc esztendős vala, megjelenék az Úr (JHVH = Jahve, az Örökkévaló) Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes (és feddhetetlen). És monda Isten Ábrahámnak: Szárainak, a te feleségednek nevét ne nevezd Szárainak, mert Sára az ő neve. És megáldom őt, és fiat is adok ő tőle néked, és megáldom, hogy legyen népekké; nemzetek királyai származzanak ő tőle. Ekkor Ábrahám arcra borult, de nevetett és gondolá az ő szívében: vajon száz esztendős embernek lesz-é gyermeke? Avagy Sára kilencven esztendős lévén, szűlhet-é” (1 Móz. 17,1.15-17).

Zsid. 7,5 És bár azoknak, kik a Lévi fiai közül nyerik el a papságot, parancsolatuk van, hogy törvény szerint tizedet szedjenek a néptől, azaz az ő atyafiaiktól, [saját testvéreiktől], jóllehet ők is az Ábrahám ágyékából [Ábrahám testéből] származtak;*

*A törvény így szólt a lévitákról: „De ímé a Lévi fiainak örökségül adtam minden tizedet Izráelben; az ő szolgálatukért való osztályrész ez, amellyel teljesítik ők a gyülekezet (a kijelentés) sátorának szolgálatát. A lévitáknak pedig szólj, és mondd meg nékik: Mikor beszeditek Izráel fiaitól a tizedet, amelyet örökségetekül adtam néktek azoktól, akkor áldozzatok abból felemelt áldozatot az Úrnak; a tizedből tizedet” (4 Móz. 18,21.26).

Zsid. 7,6 De az, akinek nemzetsége [(genealogeó): származása] nem azok közül való, tizedet vett Ábrahámtól, [(dekatoó): tizedet ad], és [aki az ígéretet kapta] az ígéretek birtokosát megáldotta,*

*Erről így ad hírt Isten igéje: „Melkisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort vitt ki eléje; ő pedig a Magasságos Istennek papja vala. És megáldá őt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől. Áldott a Magasságos Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet ada néki mindenből” (1 Móz. 14,18-20).

Maga Isten szólt Ábrahámhoz így: „Bizony megáldván megáldalak téged, és megsokasítván megsokasítalak téged [Más fordítás: Szólván ily módon: „Amilyen igaz, hogy vagyok, olyan igaz, hogy igen megáldalak, és nagyon megszaporítlak téged]” (Zsid. 6,14).

 „És nagy nemzetté (nagy néppé) teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszel. És áldottak lesznek, akik téged áldanak, és aki téged (qálal): megvet ('árar): átkozott lesz, átok alá helyezi magát: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei (minden népei). (1 Móz. 12,2-3).

Zsid. 7,7 Pedig minden ellenmondás nélkül való, [minden vitán felül való] hogy a nagyobb, a [(kreittón): felette álló] áldja meg a kisebbet.

Zsid. 7,8 És itt halandó emberek szednek [(lambanó): fogadnak el] tizedet, ott ellenben az, aki bizonyság szerint [akiről bizonyságunk van], hogy él, és [(dzaó): éltet]:

Zsid. 7,9 És hogy úgy szóljak, Ábrahámnál fogva [(dia) Ábrahámon keresztül] tized vétetett [(dekatoó): tizedet ad / fizet] Lévitől is, a tizedszedőtől [a tizedet (lambanó): elfogadótól],

Zsid. 7,10 Mert ő még az atyja ágyékában vala, amikor annak elébe ment, és [találkozott vele] Melkisédek.

Zsid. 7,11 Ha tehát a lévitai papság által [elérhető] volna a tökéletesség [(teleiószisz): bevégzettség, végcélba jutás] - mert [(gar): ugyanis] a nép ez alatt nyerte a törvényt: mi szükség tovább is mondogatni, hogy más pap támadjon a Melkisédek rendje szerint és ne az Áron rendje szerint?*

*És így folytatódik a kijelentés: „Hiszen ha a törvény emberei az örökösök, akkor üressé lett a hit, és valóra válthatatlan az ígéret” (Róm. 4,14)

Ezért hangzik a figyelmeztetés: „Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek” (Gal.5,4)

De a törvénnyel nincs semmi baj, mert a törvény betöltötte feladatát: „A törvény tehát az ígéretek ellen van? Semmiképpen sem! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes életet adni, valóban a törvény alapján volna a megigazulás. De az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek” (Gal. 3,21-22)

„Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt” (Gal. 3.24).

Zsid. 7,12 Mert [(gar): ugyanis] a papság megváltozásával szükségképpen [(anagké): elkerülhetetlenül] megváltozik a törvény is.

Zsid. 7,13 Mert akiről ezek mondatnak, [akiről ez az ige szól] az más nemzetségből származott, [más törzshöz tartozik] amelyből senki sem szolgált az oltár körül;

Zsid. 7,14 Mert nyilvánvaló, hogy a mi Urunk Júdából támadott, [(anatelló): származott, sarjadt ki] amely nemzetségre nézve semmit sem szólott Mózes a papságról.*

*És ez így lett megírva: „De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izráelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van” (Mik. 5,2).

Prófécia Júdáról: „Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot a jogar, sem a vezéri pálca, a kormánypálca térdei közül; míg eljő Siló, a nyugalom, biztonság, gond nélküliség helye, és a népek néki engednek” (1 Móz. 49,10).

Az Evangélium így ad hírt a prófécia beteljesedéséről: „Amikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében. ímé napkeletről bölcsek jövének, és érkeztek Jeruzsálembe, és érdeklődtek, kérdezősködtek ezt mondván: „Hol van a zsidók újszülött királya, aki megszületett? Mert láttuk az Ő csillagát, amikor feltűnt napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki, hódoljunk neki, hogy leboruljunk előtte, és imádjuk Őt” (Mát. 2,1-2).

És az Ő győzelméről: „És egy a Vének [presbiterek] közül monda nékem: Ne sírj: ímé győzött a Júda nemzetségéből [törzséből] való oroszlán, Dávid gyökere [sarja]…” (Jel. 5,5).

Zsid. 7,15 És még inkább nyilvánvaló [(katadélosz): még világosabbá válik] az, ha a Melkisédek hasonlatossága szerint áll elő más pap,

Zsid. 7,16 Aki nem [(szarkikosz): hús]testi parancsolatnak törvénye szerint, [nem vérségi leszármazás útján] hanem enyészhetetlen [(akatalütosz): elpusztíthatatlan, kiolthatatlan, leronthatatlan, romolhatatlan, halhatatlan, örök] életnek ereje [hatalma] szerint lett.*

*Vagyis a Szent Szellem által, mert: „A Szellem az, aki megelevenít, életre kelt, és életet ad, a hústest nem használ semmit…” (Ján. 6,63).

Az Evangéliumban kerül kijelentésre hogy az Úr jézus a Szent Szellemtől születik: „És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK. Monda pedig Mária az angyalnak: Mi módon, hogyan lehetséges ez, holott én férfit nem ismerek? És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Szellem száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg, és ragyogó ködbe burkol be árnyékával, és természetfölötti befolyással vesz körül téged; azért ami születik is szentnek hivatik, Isten Fiának” (Luk. 1,31.34-35).

Máté beszámolója erről így hangzik: „A Jézus Krisztus születése, eredete, világrajövetele pedig így vala: Mária, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek, és egyesültek volna, viselősnek, vagyis várandósnak találtaték a Szent Szellemtől.

Zsid. 7,17 Mert ez a bizonyságtétel: Te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint.*

*Dávid is prófétál Róla: „Megesküdt az Úr, és (meg nem bánja) és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkisédek rendje szerint” (Zsolt. 110,4).

A Dávid által mondott próféciát idézi az apostol: „Miképpen másutt [(heterosz en): máskor] is mondja [(legó): kijelenti, kihirdeti]: Te örökké való pap vagy, Melkisédek [jelentése: igazság királya, az én királyom igazságos] rendje szerint” (Zsid. 5,6).

A kárpiton túl: „Ahová (elsőként) útnyitóul bement érettünk Jézus, aki örökké való főpap lett Melkisédek rendje szerint. Mert ez a Melkisédek Sálem királya, a felséges Isten papja, aki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahámmal találkozván, őt megáldotta. Akinek tizedet is adott Ábrahám mindenből: aki elsőben is magyarázat szerint igazság királya, azután pedig Sálem királya is, azaz békesség királya, Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké. Mert ez a bizonyságtétel: Te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint” (Zsid. 6,20-7,1-3.17).

„Melkisédek pedig Sálem királya… a Magasságos Istennek papja vala” (1 Móz. 14,18).

Zsid. 7,18 Mert az előbbi parancsolat eltöröltetik, [(athetészisz): érvénytelennek lett nyilvánítva, megszüntetésre került, hatályát vesztette] mivelhogy erőtelen [(aszthenész): tehetetlen] és haszontalan [(anóphelész): hiábavaló],*

*És így folytatódik a kijelentés: „Mert… a törvény a maga részéről tehetetlenséget mutatott, mivelhogy erőtlen vala a hústest miatt, mert a hústest gyengévé tette…” (Róm. 8,3).

Zsid. 7,19 Minthogy a törvény semmiben sem szerzett tökéletességet, [(údeisz údemia úden): nem tett bevégzetté, nem vitt végcélba], de beáll [(epeiszagógé): bevezetést nyert] a jobb (kreittón): felette álló, erősebb] reménység, amely által, és [(hosz hé ho dia): akin, és amin keresztül] közeledünk az Istenhez. [Más fordítás: A törvény tudniillik nem vezetett el a tökéletességre, csak előkészítője volt egy jobb reménynek, amely közelebb visz az Istenhez].*

*És a kijelentés folytatódik: „A törvény pedig bejött, és azért csúszott be a kegyelem mellett, hogy a bűn, vagyis a félre-csúszás, botlás és elhajlás megnövekedjék, és fokozódjék, bőséges legyen, hogy vele szaporodjék a bukás, és hogy megsokasítsa az elesést. De ahol megnövekedik, megsokasodik, elhatalmasodik a bűn, azaz: a hibás lépés, botlás, baklövés, melléfogás, ott azt messze felülmúlva a kegyelem, vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása sokkal inkább bővölködik, és túláradóan kiárad” (Róm. 5,20).

„Mit mondunk tehát? A törvény bűn, azaz céltévesztés -é? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a gonosz kívánságról sem tudtam volna, és a vágyat, és a mohó kívánást sem ismerném, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd” (Róm. 7,7).

„Micsoda tehát a törvény? A bűnök okáért adatott, a törvényszegések, a törvény áthágásai miatt toldották meg vele az ígéretet, amíg eljő a Mag, akinek tétetett az ígéret; rendeltetvén angyalok által, közbenjáró kezében. A törvény tehát az Isten ígéretei ellen van-e? Ellentétben áll az Isten ígéreteivel? Távol legyen. Egyáltalán nem! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes megeleveníteni, és életet adni, vagyis ha a törvénynek lett volna éltető ereje, valóban a törvényből volna, és a törvény megtartásából származnék, és fakadna az igazság, azaz a megigazulás” (Gal. 3,19.21).

„És mindenekből, a mikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, a ki hisz, megigazul” (Csel. 13,39).

 A megigazulásról sokszor beszél az apostol: „Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből, vagyis olyan tettekből, melyekkel a törvényt akarja betölteni, egy hústest sem igazul meg Őelőtte, vagyis Isten előtt: mert a bűn, azaz: a céltévesztés ismerete és felismerése a törvény által vagyon. Most pedig kijelentetett, hogy a törvény nélkül jelent meg, a törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá nekünk Isten igazsága, az Isten előtti megigazulás, amelyről bizonyságot is tesznek, és tanúsítják a törvény és a próféták, az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyek. Isten pedig ezt az igazságát, vagyis az Isten előtti megigazulást most nyilvánvalóvá, és láthatóvá tette a Jézus Krisztusban való hit által, és a Jézus hitén keresztül minden hívőnek, és mindazok elnyerik, és mindazokra száll, akik hisznek Benne. Mert nincs különbség, és nincs megkülönböztetés zsidó és nemzetbeli között. Mindenki vétkezett, vagyis eltévesztette a célpontot, és nélkülözi, szűkölködik, és híjával van, az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen, ajándékképpen igazítja meg őket, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. [Más fordítás: Megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk]. Hiszen azt tartjuk, és állítjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,20-24.28).

Zsid. 7,20 És amennyiben nem esküvés nélkül való, [nem esküvés nélkül történt] mert amazok esküvés nélkül lettek papokká,

Zsid. 7,21 De ez esküvéssel, az által, aki azt mondá néki: Megesküdött [(omnüó): esküvel fogadta] az Úr, és nem bánja meg, és nem [(metamellomai) gondolja meg magát], te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint:*

*És: „Miképpen másutt [(heterosz en): máskor] is mondja [(legó): kijelenti, kihirdeti]: Te örökké való pap vagy, Melkisédek [jelentése: igazság királya, az én királyom igazságos] rendje szerint” (Zsid. 5,6).

Dávid is prófétál Róla: „Megesküdt az Úr (meg nem bánja) és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkisédek rendje szerint” (Zsolt. 110,4).

És tette ezt azért, mert: „… az Isten, kiválóbban [(perisszoteron): még jobban] meg akarván [(búlomai): meg kívánta] mutatni az ígéret örököseinek az ő végzése [(búlé): elhatározása] változhatatlan, és [(ametathetosz): megmásíthatatlan] voltát, esküvéssel lépett közbe [(mesziteuó): esküvel erősítette azt meg, esküvel vállalt kezességet]” (Zsid. 6,17).

Zsid. 7,22 Annyiban jobb [(kreittón): különb, erősebb, hatalmasabb] szövetségnek lett kezesévé [jótállójává, közvetítőjévé] Jézus.*

*És: „Most a mi főpapunk annyival kiválóbb szolgálatot nyert, amennyivel jobb szövetségnek közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett. Mert ha az az első kifogástalan volt volna, nem kerestetett volna hely a másodiknak” (Zsid. 8,6-7).

Zsid. 7,23 És [(kai): ugyanis] amazok jóllehet [(men): valóban] többen lettek papokká, de nem [paramenó): maradhattak a helyükön] mert a halál miatt meg nem maradhattak, [mert ezt a halál (kólüó): megakadályozta]:

Zsid. 7,24 De ennek, [(de): ámde Ő] minthogy örökké megmarad, változhatatlan a papsága [(aparabatosz): átruházhatatlanul viseli a papságot].

Zsid. 7,25 Ennek okáért ő mindenképpen [(pantelész): teljesen, tökéletesen] üdvözítheti is, mert [(dünamai): hatalma van

(szódzó): megmenteni, kiszabadítani, megtartani, biztonságba helyezni, és megőrizni, meggyógyítani] azokat, akik ő általa járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy [(entügkhanó): közbenjárjon], és esedezzék érettük.*

*Folytatódik a kijelentés: „Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk” (Zsid. 9,24).

„Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus. [Más fordítás: Csak egyetlen Isten van, és egyetlen híd Isten és az emberek között: az emberré lett Krisztus Jézus]” (1 Tim. 2,5).

„Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek [el ne tévesszétek a célt]. És ha valaki vétkezik, [eltéveszti a célpontot] van Szószólónk [(paraklétosz): pártfogónk, közbenjárónk, védőügyvédünk, támogatónk] az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus” (1 Ján. 2,1).

És most már: „Kicsoda az, aki elítél? Talán Krisztus Jézus? Az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki életre is kelt, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is és közbenjár érettünk” (Róm. 8,34).

Ő, aki így szól, bátorítva az Övéit: „… Én, a ki igazságban szólok, (van erőm a szabadításhoz), és elégséges vagyok a megtartásra” (Ésa. 63,1).

Zsid. 7,26 Mert ilyen főpap illet vala minket, szent, ártatlan, szeplőtelen [(amiantosz): mocsoktalan, tiszta, makulátlan], a bűnösöktől [(hamartólosz): céltévesztőktől] elválasztott, [(khóridzó): elkülönített] és aki az egeknél magasságosabb lőn, [és aki magasabbra jutott az egeknél]*

*Mert: „nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, (erőtlenségeinken) hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt (a céltévesztést)” (Zsid. 4,15).

Mert Isten: „azt, aki bűnt, azaz céltévesztést nem ismert, bűnné, azaz céltévesztetté tette értünk, azért, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne. Hogy általa megigazultak legyünk Istenben” (2 Kor. 5,21).

Zsid. 7,27 Akinek nincs szüksége, mint a főpapoknak, hogy napról-napra előbb a saját bűneiért vigyen áldozatot, azután a népéiért, mert ezt egyszer s mindenkorra megcselekedte, maga-magát megáldozván.*

*Mert: „minden főpap emberek közül választatván, emberekért rendeltetik az Isten előtt való dolgokban, [Isten szolgálatára] hogy ajándékokat és áldozatokat vigyen [(proszpheró): mutasson be] a bűnökért, Aki képes együtt érezni a tudatlanokkal [aki elnéző tud lenni az értelmetlenekkel] és tévelygőkkel, mivelhogy maga is körül van véve gyarlósággal [asztheneia): erőtlenséggel]. És ezért köteles, miképpen a népért, azonképpen önmagáért is áldozni [áldozatot bemutatni] a bűnökért” (Zsid. 5,1-3).

Így szólt a törvény: „Áronnak pedig monda Mózes: Járulj az oltárhoz, és készítsd el a te bűnért való áldozatodat és egészen égőáldozatodat, és végezz engesztelést magadért és a népért. Készítsd el a nép áldozatát is, és végezz engesztelést érettük is, amint megparancsolta az Úr” (3 Móz. 9,7).

„És áldozza meg Áron a bűnért való áldozati tulkot, amely az övé, és végezzen engesztelést magáért és háza népéért. Áron pedig úgy áldozza meg a bűnért való áldozati tulkot, amely az övé, és úgy szerezzen engesztelést magáért és háza népéért, hogy ölje meg a bűnért való áldozati tulkot, amely az övé” (3 Móz. 16,6.11).

Ezért: „minden pap naponként szolgálatban áll és gyakorta viszi ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket. Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre üle az Istennek jobbjára; Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket” (Zsid. 10,11-12.14).

Zsid. 7,28 Mert [(gar): ugyanis] a törvény gyarló [(asztheneia): erőtlen] embereket rendel főpapokká, de a törvény után való esküvés beszéde [(logosz): igéje] örök tökéletes Fiút.*

*Azt: „Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot [(aión): világkorszakokat] is teremtette [(poieó): létrehozta, alkotta]” (Zsid. 1,2)