Ige: Emlékezzetek!

Emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a hústestben, születéseteknél fogva pogányok, azaz nemzetekbeliek, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a hústesten kézzel megcsinált körülmetélkedés^*(Eféz. 2,11-13) 

Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától^* közösségétől idegenek, tőlük elkülönítve, és az ígéret szövetségeitől távolvaló jövevények. Reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon.

Most pedig hogy a Krisztus Jézusban éltek, ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által, az Ő vére árán^*

*Az apostol így emlékezteti a Krisztus népét: „Tudjátok, és emlékeztek, hogy amikor pogányok voltatok, vagyis még a nemzetekhez tartoztatok, vitetvén amint vitettetek, és kényszernek engedve mentetek a néma bálványokhoz. Mert ellenállhatatlanul vitt és sodort valami benneteket a néma bálványok elé, mert úgy hurcoltak titeket a néma bálványokhoz, amint félrevezetőiteknek tetszett” (1 Kor. 12,2)

Hogy bálványimádók legyetek, bizony: „Ilyenek voltatok pedig némelyek régen, de megmosattatok, Isten megmosott, így megtisztultatok, de megszenteltettetek és szentek lettetek, de megigazíttattatok, mert Isten megigazított benneteket, így megigazultatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Szelleme által” (1 Kor. 6,11).

Mert: „… Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem számít, sem a körülmetéletlenség; hanem csak az új teremtés” (Gal. 6,15)

„Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen, szemmel láthatóan az, sem nem az a körülmetélés, ami a hústesten külsőképpen látható. Hanem az a zsidó, az számít zsidónak, aki belsőképpen titkos belsejében az; és a szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés. amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől jön. (Róm. 2,28, 29)

„Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, akik Szellemben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a hústestben bizakodunk” (Fil. 3,3) „Benne vagytok körülmetélve is, de nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem a Krisztus szerinti körülmetéléssel, a bűn testének, vagyis a testi természetnek levetése által. (Kol. 2,11).

**Társasága (politeia): 1) polgárjog. 2) polgárság, állam, polgárok közössége. Itt: Izráel társadalmi közössége, vagy együttese (dr Varga Zsigmond: Újszövetségi gögög-magyar szótár).

***Hogy megértsük, és higgyünk, a Szent szellem újra és újra megismétli a kijelentést: „Titeket is, kik hajdan elidegenültek, idegenek és ellenségek valátok, vagyis ellenséges gondolkozásúak, érzületűek voltatok gonosz cselekedetekben gyönyörködő értelmetek miatt, most mégis megbékéltetett. Most nektek is megszerezte a kiengesztelődést, az Ő emberi halandó hústestében a halál által, az Ő halála árán, hogy mint szenteket, tisztákat, hibátlanokat, kifogástalanokat, szeplőteleneket,  és feddhetetleneket, azaz vádtól menteseket állasson titeket Őnmaga, az Ő színe elé” (Kol. 1,21-22)

„Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, az egész világegyetemet, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, azaz: félre-csúszásaikat, botlás és elhajlásaikat, hibás lépéseiket, mulasztásaikat, és reánk bízta a békéltetésnek igéjét. Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel. Mert azt, aki bűnt, azaz céltévesztést nem ismert, bűnné, azaz céltévesztetté tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne” (2 Kor. 5,19-21)

Beteljesült tehát az ígéret: „Megkeresni hagytam magamat azoktól, akik nem is kérdeztenek; megtaláltattam magamat azokkal, akik nem is kerestenek. Ezt mondám: Ímhol vagyok, ímhol vagyok, a népnek, amely nem nevemről neveztetett” (Ésa. 65,1)

És: „Megteremtem ajkaikon a hálának gyümölcsét. Békesség, békesség, vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség, jó egészség, jólét, a veszély érzetétől való mentesség, boldogság, boldogulás a távol és közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom őt!” (Ésa. 57,19).