2016. szeptember 15.

Római levél 2. fejezet: A HIT törvénye (göröggel és kapcsolódó igékkel /revideált)

Róm 2,1 Ezért nincs hát számodra mentség, menthetetlen vagy, bárki vagy is te ember, aki ítélkezel. Mert amikor és amiben mást elítélsz, vagy más felett ítélkezel magadat marasztalod el, mert magadra mondasz ítéletet, hiszen ugyanazt vagy hasonlót teszel te is, ítélkező, miközben ítélkezel*

*Az Úr Jézus figyelmeztetése: „Ne ítéljetek, és nehogy ítélkezzetek, hogy ne ítéltessetek, és hogy fölöttetek se ítélkezzenek, és nehogy elítéljenek titeket is. Mert amilyen ítélettel ítéltek, és ítélkeztek, amilyen elmarasztaló ítéletet, és véleményt alkottok a felebarátaink magatartásáról. És amilyen kedvezőtlen mellékértelemmel elítélitek, és bírálgatjátok, és rosszalljátok őket, olyannal ítéltettek, és olyannal fognak titeket is megítélni, és olyannal fognak fölöttetek is ítélkezni, és amilyen mértékkel mértek másoknak olyannal mérnek majd vissza néktek is. Előbb önmagadat ítéld meg: Miért nézed, miért nézegeted, és miért látod meg pedig a szálkát vagy a forgácsot, a szilánkot, amely a te atyádfia, a te testvéred szemében van, a gerendát, a hosszú, nehéz fadarabot pedig, amely a te saját szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon, és hogyan mondhatod a te atyádfiának, a te testvérednek, vagy embertársadnak: Hadd, vessem ki, hadd távolítsam el, és dobjam ki a szálkát a forgácsot, vagy a szilánkot a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda, vagyis hosszú, nehéz fadarab van? Képmutató, te színészkedő, kétszínű, vesd és dobd ki előbb a gerendát, azt a hosszú, nehéz fadarabot a te saját szemedből, és akkor gondolj arra, mert azután fogsz elég élesen, és tisztán látni ahhoz, hogy kivessed, és kidobjad a szálkát, a forgácsot, vagy a szilánkot a te atyádfiának, a te testvérednek szeméből!” (Mát. 7,1-5).

És így folytatja az apostol: Ne szóljátok meg egymást, testvéreim. Aki testvérét megszólja, vagy ítélkezik felette, az a törvény ellen szól, és a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélő bírája vagy a törvénynek. Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?” (Jak. 4,11-12)

„Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod, elítéled, vagy megbírálod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik, mert saját Ura állítja talpra, vagy ítéli el. De meg fog állani a talpán, mert az Úr által képes, hogy megálljon, mert hatalmas ereje van az Úrnak arra, hogy megerősítse, és felállítsa(Róm. 14,4).

 Az ítélet Istené: „Te pedig miért kárhoztatod, vagyis miért ítéled el a te atyádfiát, a testvéredet? avagy te is miért veted meg és nézed le, és állítod semminek a te atyádfiát, a te testvéredet vagy embertársadat? Hiszen mindnyájan oda állunk, és oda jutunk majd a Krisztus ítélőszéke, vagyis díjkiosztó emelvénye, az Ő trónja elé” (Róm. 14,10)

„… hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, a szerint, amit e testben (szóma) = a saját személyében cselekedett: akár jót, akár gonoszat” (2Kor. 5,10)

„Azért a megfelelő idő előtt semmit se ítéljetek el, míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világosságra hozza, megvilágítja, és fénybe borítja a sötétségnek titkait, a sötétségnek rejtekeit, rejtelmeit, titkos dolgait. Másrészt megjelenti, földeríti és nyilvánvalóvá, láthatókká teszi, kinyilatkoztatja, és nyilvánosságra hozza a szíveknek, a bensőknek tanácsait, vagyis szándékait, akaratát. És akkor mindenkinek az Istentől lészen a dicsérete, és majd mindenki megkapja az elismerést az Istentől(1 Kor. 4,5)

Lukács is idézi az Úr Jézus kijelentését: „Ne ítéljetek el másokat és akkor titeket sem ítélnek el; Senkit se vádoljatok, és akkor titeket sem vádolnak majd; megbocsássatok másoknak, néktek is megbocsáttatik [(szó szerinti fordításban: Bocsássátok szabadon az adóst, és ti is szabadon bocsáttattok]” (Luk. 6,37-38)

Róm. 2,2 Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság, a valóság, vagyis Isten Igéje szerint van azokon, akik ilyeneket, és efféle dolgokat cselekszenek.

Róm 2,3 Azt hiszed, és azt gondolod, arra számítasz talán, te ember, hogy kibújhatsz, és elkerülheted, megmenekülsz Isten ítélete, vagyis elhatározása, döntése alól, ha elítéled azokat, akik ilyeneket tesznek, akik folyamatosan ilyeneket művelnek, amikor magad is ugyanazt műveled, és teszed?

Róm. 2,4 Avagy megveted, és semmibe veszed, lenézed, vagy félreérted, mert helytelenül gondolkozol az ő végtelen gazdagon ömlő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének, magatürtőztetésének, és türelmes hosszúvárakozásának gazdagságát. Nem tudván, és nem jut eszedbe, nem fogod fel, mert nem érted meg hogy az Istennek jósága, és irgalma téged megtérésre, vagyis gondolkozásmódod megváltoztatására, új felismerésre térésre, és Isten felé való visszafordulásra indít, és ösztönöz, próbál vezetni*

*Isten hosszútűrésének oka az, hogy Ő a SZERETET: Ezért: „… hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre vagyis: gondolkozásmódjának megváltoztatására, új felismerésre térjen, és Isten felé való visszafordulásra jusson. És a mi Urunknak hosszútűrését üdvösségnek tartsátok; amiképpen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek, a néki adott bölcsesség szerint” (2 Pét. 3,9.15)

 Mert Isten az: „Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság (alétheia): azaz a valóság, vagyis Krisztus megismerésére” (1Tim. 2,4)

Mert azt mondja az Úr: „Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, hanem azt, hogy megtérjen, és visszaforduljon útjáról, és éljen” (Ez. 18,23)

Róm. 2,5 De te a te keménységed, konokságod, kőszívűséged, érzéketlenséged; megátalkodottságod; gondolkozásmód megváltoztatást nem akarásod, és meg nem tért, megátalkodott, és új látásra térni nem akaró szíved, vagyis bensőd szerint gyűjtesz és halmozol magadnak haragot* a haragnak és az Isten igaz ítélete, azaz igazságos döntése kijelentésének, megnyilvánulásának, lelepleződésének napjára.

*Harag: (orgé): felháborodás, harag, elkeseredés. Isten haragja nem érzelmi, hanem a bűn ellen irányuló ítéletes, így aktív, cselekvésben megnyilvánuló magatartás, amely megnyilvánul a jelenben is a bűn ellen.
Róm. 2,6 Aki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei, az ő tevékenysége, eredménye, teljesítménye szerint*

*És hogy milyen cselekedetek alapján fizet az Úr, arról így szól a Szent Szellem: „Szabadítsd meg azokat, akik a halálra vitetnek, és akik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg! Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, aki vizsgálja az elméket, ő érti, és aki őrzi a te életedet, ő tudja? És kinek-kinek az ő cselekedetei szerint fizet” (Péld. 24,11).

Elihu így szól Istenről Jóbnak: „… Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság! Sőt inkább, amint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, amit keres. Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!” (Jób. 34,10-12).

Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer az ítélet, vagyis a megfizetés: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratja is. Mert aki vet az ő hústestének, a hústestből arat veszedelmet; aki pedig vet a szellemnek, a szellemből arat örök életet” (Gal. 6,7-8)

„Mert a hústest szerint valók a hústest dolgaira gondolnak; a Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira. Mert a hústestnek gondolata halál; a Szellem gondolata pedig élet és békesség. Mert a hústest gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.” De mi „… atyámfiai, nem vagyunk adósok a hústestnek, hogy hústest szerint éljünk: Mert, ha hústest szerint éltek, meghaltok; de ha a hústest cselekedeteit a Szellemmel megöldökölitek, éltek” (Róm. 8,5-7.12-13)

A Szellem gondolata élet: „Ha pedig az őrálló látja a fegyvert jőni, s nem fújja meg a trombitát, és a nép nem kap intést, és eljő a fegyver s utolér közülük valakit, ez a maga vétke miatt éretett utol, de vérét az őrálló kezéből kérem elő. És te, embernek fia, őrállóul adtalak téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz a számból, megintsed őket az én nevemben. Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnak halálával halsz meg; és te nem szólasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról: az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg. De ha te megintetted a hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te életedet” (Ezék. 33,6-9)

Róm. 2,7 Azoknak, akik állhatatosan, és kitartóan jót cselekedve, jótettekkel, jó munkával törekszenek és igyekeznek dicsőségre, megbecsülésre, tiszteletre, tisztességre és halhatatlanságra, romolhatatlanságra, és múlhatatlanságra, örök életet ad, vagyis természetfeletti életet, az életnek egy más létezési formáját adja,

Róm 2,8 De fizet majd haraggal és megtorlással, búsulással; bosszankodással annak, aki haszonleső, viszálykodó, perlekedő, önérdek keresője, hajszolója s nem hajlik, és nem hisz szándékosan és önfejűen az igazságra, vagyis nem engedelmeskedik a valóságnak, az Igének, Krisztusnak. Hanem a gonoszsággal, a hazugsággal, istentelenséggel, Igével ellentétesen tart, mert engedi magát meggyőzni, és az Igével ellentétesen hisz*

*Ők azok: „Akikben, vagyis az ilyen hitetleneknek e világ, azaz e világkorszak: aion istene megvakította a hitetlenek elméit, gondolkozását, értelmüket hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának, örömüzenetének világosságát, aki az Isten képe, és képmása. »Más fordítás: hogy a Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium világossága, fénye ne ragyogjon fel nekik«” (2 Kor. 4,4).

De: „Mi az Istenből valók vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen az Istenből, az nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak, azaz a valóságnak Szellemét és a tévelygésnek, a csalásnak, félrevezetésnek szellemét” (1 Ján. 4,6).

Ők azok: „Kik értelmükben meghomályosodtak, és az ő elméjükre sötétség borult, elidegenültek az isteni, vagyis az Istennek tetsző élettől a tudatlanság miatt, mert megmaradtak tévelygésükben, mely az ő szívük keménysége miatt van bennük, és megkeményedett a szívük(Eféz. 4,18).

És ennek következménye, hogy amikor eljön az Úr Jézus:Tűznek lángjában, lángoló tűzben, Ki bosszút áll azokon, és megérdemelt módon visszaadja, és igazságot szolgáltat, és akkor fogja, megbünteti lobogó tűzzel azokat, akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus Evangéliumának, jó hírének, örömhírének, győzelmi hírének, a győztes hadvezér érkezésének hírének. »Más fordítás: akik nem akarnak engedelmeskedni az örömhírnek, amely Urunkról, Jézus Krisztusról szól«. Akik megfizetik az árát, mert kiteszik magukat az ellenségnek / a sátánnak, és meg fognak lakolni örök veszedelemmel, vagyis pusztulással, végveszéllyel, romlással, örök halállal az Úr ábrázatától, az Úr jelenlététől, és az ő hatalmának dicsőségétől, fényességétől, és ragyogásától, az Ő vitézségétől, harcias, kiemelkedő, férfias erejétől, küzdőképességétől. Ezek majd világkorszakra, vagyis létkorszakra szólóan távol maradnak az Úrtól és dicsőséges, és fönséges hatalmától. Amellyel az Úr orcája és dicsőséges ereje fogja őket igazságos ítéletképpen sújtani. Amikorcsak, és valahányszor eljő, és megérkezik, megjelenik majd, hogy megdicsőíttessék az Ő szenteiben.

[Más fordítás: azon a napon, amikor majd eljön, hogy dicsőségét megmutassa szentjeiben], és csodáltassék, vagyis csodálat tárgya legyen, és csodálatos hatalmát megmutassa bennetek, hívőkben, azaz mindazokban, akik hisznek, - mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok - ama napon

[Más fordítás: Mindez akkor történik meg, amikor az Úr eljön. Akkor mindenki dicsőíteni fogja őt, mert meg fogják látni dicsőségét azokban, akik teljesen az Övéi. Igen, mindenki csodálni fogja őt azok miatt, akik benne hisznek. Ezek közé tartoztok ti is, hiszen hittel elfogadtátok, amit Jézusról mondtunk” (2 Thess. 1,8-10).

Ézsaiás is prófétál az Úr eljöveteléről, és arról, hogy megöli az Úr az óembert, hogy feltámadjon az újember:: „Mert ímé, az Úr eljő tűzben, s mint forgószél az ő szekerei, és az Ő harci kocsijai gyorsak, hogy megfizesse, rájuk zúdítsa búsulásában az Ő lángol) haragját, és megfeddését sebesen égő lánggal, és fenyítését lángoló tűzben. Mert az Úr tűzzel ítél és kardjával minden hústestet, kardja mindenkit elér, és sokan lesznek az Úrtól megöltek” (Ésa. 66,13-16)

És az Úr kardjáról így hangzik a bizonyságtétel: „Mert az Istennek beszéde logosza=Igéje élő és ható, élő energia, és élesebb minden kétélű fegyvernél, minden kardnál, és elhat a szívnek és áthatol az elmének és szellemnek, az ízeknek, az ízületeknek, és a velőknek megoszlásáig szétválásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait, és szándékait. És nincsen oly teremtmény, amely nyilvánvaló nem volna, amely rejtve volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek, vagyis fedetlenek annak szemei előtt, akiről mi beszélünk. Neki kell majd számot adnunk(Zsid. 4,12-13)

És ennek a „fegyvernek” az erejéről prófétál Dávid: „Az Úr szava, hangja tűzlángokat szór. Az ÚR hangjára lángok törnek elő. Az Úr szava, hangja megrengeti, és megremegteti a pusztát, megrengeti, megremegteti az Úr Kádesnek pusztáját. Az Úr szava megriasztja, és megborjaztatja a nőstény szarvasokat. lehántja, és letarolja az erdőket, és az ő hajlékában mindene azt mondja: dicső, és az Ő templomában mindenki őt dicsőíti!” (Zsolt. 29,7-9)

Ézsaiás bizonyságtétele a prófétai szóról, amely szintén Isten kardja: „Hallgassatok reám, ti szigetek, és figyeljetek távol való népek, és nemzetek: anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt már emlékezett nevemről. Hasonlóvá tevé számat az éles kardhoz, keze árnyékában rejtett el engem, és fényes nyíllá tett engemet, és tegzébe zárt be engem” (Ésa. 49,1-2)

És Ő „Igazságban ítéli a gyöngéket és igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett. Méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában; megveri a földet szájának vesszejével, logoszával = Igéjével, és ajkai lehével, vagyis Szellemével megöli a hitetlent. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője csípőjének öve pedig a hűség” (Ésa. 11,4-5)

Már Bemerítő János így hirdeti az Úr Jézus Krisztust: „Én ugyan vízbe merítelek be titeket megtérésre, hogy más felismerésre térjetek, a gondolkozásmód megváltoztatás végett, de aki utánam jő, aki a nyomomba lép, erősebb, és hatalmasabb nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó, vagy alkalmas és megfelelő; Ő Szent Szellembe és tűzbe merít be majd titeket” (Mát. 3,11)

És Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy ez mit jelent:  „Avagy nem tudjátok-é, hát nem értitek, hogy mi akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be? Eltemettettünk, azaz szellemben hasonlóvá váltunk azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott, és életre kelt Krisztus a halálból, a halottak közül az Atyának dicsősége, fényessége, ragyogása által, azonképpen mi is új életben, és új állapotban járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ővele eggyé lettünk egybenőttünk, egyesültünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk, vagyis feltámadásával is összenőttekké leszünk. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett, azaz oszlopra feszíttetett, hogy megerőtlenüljön, és teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté legyen a bűnnek teste, a céltévesztett én, hogy megsemmisüljön, elpusztuljon, tétlenné, tehetetlenné váljon a bűn hatalmában álló céltévesztett egó, az én. hogy ezután ne szolgáljunk, és ne legyünk rabszolgája a bűnnek, azaz a céltévesztésnek. Mert aki így meghalt, felszabadult a bűn alól, megigazult, igazságossá lett. Felmentést nyert a bűntől, azaz a cél ELVÉTÉSÉTŐL. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy együtt élünk továbbra is Ővele” (Róm. 6,3-8).

Mert: „Mi nem a világ, nem a világrendszer, a kozmosz szellemét kaptuk, hanem az Istenből való Szellemet, hogy megismerjük, és megtudjuk azokat, és tudatában legyünk annak, amit az Isten a kegyelemben, vagyis amit Isten kegyelme ajándékozott nekünk” (1Kor 2,12)

Róm 2,9 Mindenkit, vagyis minden embert, aki gonoszat, vagyis rosszat haszontalan, hibás dolgot, bajt művel, és elkövet, végrehajt, utolér a kín, a nyomorúság, aggodalom, baj, keserűség, megpróbáltatás, szorongattatás, szükség. És a gyötrelem, és ínség, szorongató veszedelem, szorongás, szorongatás, szükséghelyzet elsősorban, és először is a zsidót, azután a pogányt, vagyis görögöt, hellént.

Róm 2,10 Ámde dicsőség, tisztelet, megbecsülés, méltóság, rang, tisztesség és békesség vár, vagyis épség, jó egészség, jólét, a veszély érzetétől való mentesség, boldogság, boldogulás jut majd osztályrészül mindenkinek, aki jót tesz, és aki a jót folyamatosan munkálja. Elsősorban a zsidóra, azután a pogányra, vagyis görögre.

Róm. 2,11  Mert ugyanis Isten nem személyválogató, nem részlehajló, Nála nincs kedvezés, vagy protekció*

*Már Mózesen keresztül kijelentésre kerül, hogy Isten – aki mindenek Ura – egyformán szeret minden embert: „Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, erős, hatalmas és rettenetes Isten, aki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad” (5 Móz. 10,17).

És folytatódik a kijelentés: „Azért az Úr félelme, azaz tisztelete legyen rajtatok, vigyázzatok arra, amit tesztek; mert az Úrnál, a mi Istenünknél nincsen hamisság, és nem is tűri a hamisságot, és nála nincs személyválogatás, sem ajándékvétel, és nem lehet megvesztegetni (2 Krón. 19,7)

Amikor Kornéliusra és háznépére is kitöltetett a Szent Szellem, akkor értette meg Péter apostol, hogy mit jelent az, hogy Isten nem „személyválogató”: „Péter pedig megnyitván száját, monda: Bizonnyal látom, és most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten (Csel. 10,34).

 Róm. 2,12 Akik ugyanis törvény ismerete nélkül, és akiket a törvény nem kötelezett vétkeztek, vagyis tévesztették el a célpontot, a törvény nélkül vesznek, és pusztulnak el. És akik a törvény ismeretében, a törvénynek alávetve vétkeztek, vagyis tévesztették el a célpontot, azok a törvény alapján, és a törvény által, és a törvényen keresztül kapják, és nyerik meg majd az ítéletet, vagyis a törvény alapján kerülnek szétválasztásra, és lesznek megkülönböztetve]*

*Mert „… akik a törvény cselekedeteiből vannak, akik a törvény szerint élnek, és akik a törvény szerinti tetteikre támaszkodnak, átok alatt vannak, mert azokat átok sújtja; minthogy meg van írva: Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban, és aki nem tartja meg hűségesen, amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje” (Gal. 3,10).

És ez így lett megírva: „Átkozott, aki meg nem tartja e törvénynek igéit, hogy cselekedje azokat, vagyis nem a szerint cselekszik! És mondja az egész nép: Ámen!” (5 Móz. 27,26)

„… Így szól az Úr, Izráelnek Istene: Átkozott az az ember, és mindenki, aki meg nem hallja e szövetségnek igéit, aki nem hallgat annak a szövetségnek az igéire. Amelyet akkor, vagyis azon a napon parancsoltam a ti atyáitoknak, a ti őseiteknek, amikor kihoztam őket Egyiptom földéről, a vaskemencéből, a vaskohóból, mondván: Halljátok meg az én szómat, és hallgassatok szavamra, és cselekedjétek, és teljesítsétek mindazokat, amiket én parancsolok néktek, és akkor népemmé lesztek, én pedig Istenetekké leszek néktek” (Jer. 11,3-4)

Pál apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem a fenti kijelentést: „Mi azonban tudjuk, hogy amit a törvény mond, azt a törvény alatt élőknek mondja, azokra vonatkozik, akik a törvény hatálya alá vannak vetve, hogy elnémuljon, és bedugassék; betömessék minden száj, és az egész világot, az egész világegyetemet Isten ítélje meg” (Róm. 3,19).

„Mert az Isten mindeneket, vagyis minden embert engedetlenség, hitetlenség, és csökönyös és lázadó, makacsság alá rekesztett. Mindnyájukat a hitetlenségbe hagyta merülni; összezárta = közös helyzetbe hozta annak érdekében, hogy mindeneken, vagyis mindenkin, mindnyájukon könyörüljön, és irgalmazzon, irgalmasságot gyakoroljon” (Róm. 11,32)

Mert: „… az Írás mindent, és mindenkit bűn, vagyis céltévesztés alá rekesztett, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből, a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék a hívőknek, azoknak, akik hisznek(Gal. 3,22)

Ugyanis: „… a törvény vége, bevégzése, végcélja, beteljesedése, megszűnése, befejeződése Krisztus minden hívőnek igazságára, vagyis megigazulására annak, aki hisz(Róm. 10,4)

A pogányokhoz, vagyis a nemzetekből valókhoz pedig így szól az Úr. „Tisztesség, megbecsülés, tisztelet azért néktek, akik hisztek, azaz tiétek, a hívőké a tisztesség, és számotokra, hívők számára tehát érték. Az engedetleneknek, akik nem hisznek, szándékosan és önfejűen, hitetlenek pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek, amit a próbán elvetettek, és megtagadtak, elutasítottak, az lett a szegletnek fejévé, az lett a szegletkővé és egyben megütközésnek, botlásnak kövévé s botránkozásnak, és botránynak sziklájává. Akik engedetlenek, akik nem hisznek, hanem szándékosan és önfejűen, hitetlenek lévén beleütköznek, és megütköznek nekicsapódnak, nekirohannak, az igének, amire rendeltettek is.

(Más fordítás: Mivel nem hisznek az igének, elbotlanak, ami már meg is történt velük” (1Pét 2:7-8).

Mert már csak egyetlen törvény van: „… a hit „törvénye…(Róm. 3,27).

És egyetlen parancsolat: „mert aki szereti a felebarátját, az embertársát a különböző; „másféle” más fajtából való vagyis az Ádámi idegent a törvényt, vagyis Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki betöltötte, beteljesítette, véghezvitte, megvalósította tartalmat adott neki (Róm. 13,8).

A testté lett Igéről – az Úr Jézusról – így hangzik a prófécia, és kijelentést nyer, hogy Ő jelenti ki az igazi törvényt: „Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, akit támogatok, az én választottam, akit szívem kedvel, és akiben gyönyörködöm. Szellememet adtam ő belé, törvényt beszél, törvényt hirdet a népeknek….és a törvényt igazán jelenti meg. (Ésa. 42,1.3).

Az Úr Jézus kijelentése: „Új parancsolatot, új rendeletet, utasítást adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást” (Ján. 13,34).

Róm. 2,13 Mert nem azok igazak, vagyis nem azok igazulnak meg Isten előtt, és Isten szemében, akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, vagyis megigazíttatni, akik a törvényt, azaz Isten útmutatását betöltik, megcselekszik, és megvalósítják*

*Az Úr Jézusról szóló bizonyságtétel: „...Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne. ...Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért” (2Kor. 5,21; Róm. 4.25).

Az apostol levonja a következtetést: „Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből, vagyis olyan tettekből, melyekkel a törvényt akarja betölteni egy hústest sem igazul meg Őelőtte, vagyis Isten előtt: mert a bűn ismerete, és felismerése a törvény által vagyon” (Róm. 3,20).

„hiszen a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké, Krisztushoz vezető nevelőnkké lett, hogy hitből, a hit alapján igazuljunk meg (Gal. 3,24).

És így folytatódik a kijelentés: „Mert a törvény vége bevégzése, végcélja, beteljesedése, megszűnése, befejeződése Krisztus minden hívőnek igazságára, vagyis megigazulására van annak, aki hisz” (Róm. 10,4)

„Minthogy a törvény semmiben sem szerzett tökéletességet; de beáll a jobb reménység, amely által közeledünk az Istenhez” (Zsid. 7,19)

„Mert a törvény a valóságban haragot nemz munkál, és eredményez. Ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet, törvényszegés sincsen, tehát nem lehet áthágni sem a törvényt (Róm. 4,15)

„Minthogy a törvényben a jövendő jóknak, az eljövendő javaknak csak árnyéka, és nem maga a dolgok képe van meg, mert nem a mennyei dolgok valóságos alakját tartalmazza. Ennél fogva azokkal az áldozatokkal, amelyeket esztendőnként szünetlenül visznek, és rendszeresen bemutatnak, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat” (Zsid. 10,1)

 „Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság” (Kol. 2,17).

Róm. 2,14 Mert amikor a pogányok, vagyis a nemzetekből valók akik nem ismerik a törvényt, mert nincsen törvényük természetes eszük, azaz emberi természetük szerint természetüktől vezérelve, és természetszerűleg cselekszik, és megteszik azt, amit a törvény követel, vagyis a törvény dolgait, Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki, Akkor ezek a törvény nélküliek, törvény híján önmaguknak szabnak törvényt, és saját maguknak a törvénye.

Róm. 2,15  Mint akik ezzel azt bizonyítják, azt mutatják meg, és igazolják, hogy a törvény lényege és teljesítése be van írva, be van vésve a szívükbe. Erről egyetemben bizonyságot tévén lelkiismeretük, vagyis szellemi együttészlelésük, és egymást kölcsönösen vádló, helytelenítő, és kifogásoló, vagy éppen védő, mentegető, és felmentő gondolataik. És önítéletük, és szívük fontolgatásai együtt tanúskodnak majd,

Róm. 2,16 azon a napon, amelyen megkülönbözteti Isten az emberek rejtett gondolatait, titkait, és titkos dolgait az én evangéliumom, a jó hír, amelyet hirdetek, Krisztus Jézus által.

Róm. 2,17 Ha pedig te zsidónak, vagyis vallásos embernek nevezed magadat, a vallásos ember nevet viseled, aki a törvényre hagyatkozol, és a törvényre támaszkodsz, hamis biztonságot merítve, és megnyugvást találsz, és ha te az Istennel dicsekszel, kérkedsz, és büszkélkedsz.

Róm. 2,18 És ismered az ő akaratát, a törvényben, vagyis az Igében megnyilatkozó isteni akaratot, és meg tudod ítélni, és ki tudod választani; dönteni tudsz mi a helyes, és mik azok, amelyek különböznek attól, mert megtanultad, mert oktatást nyertél, a törvényből, Isten Igéjéből.

Róm. 2,19 És meg vagy győződve arról is, mert elhitetted magaddal, hogy te a vakok vezetője vagy, meg a sötétben járók, és sötétben élők világossága, és fénye,

Róm. 2,20 A balgatagok, a tudatlanok, buták, ostobák, értetlenek, oktalanok tanítója, nevelője, oktatója, fegyelmezője, a kiskorúak a gyermekek, kisdedek, tapasztalatlanok mestere és tanítója vagy bírván, vagyis mivel birtokodban van a törvényben, vagyis Isten Igéjében az ismeret, és megismerés, és a tudás kiformálódása, és az igazság, vagyis a valóság külső formája, váza, látszata, vagyis a tartalom nélküli formája.

Róm. 2,21 Ha tehát mást tanítasz, és oktatsz, és felvilágosítsz, magadat nem tanítod, nem oktatod? Aki hirdeted, és prédikálod, hogy ne lopj, és magad lopsz?

Róm 2,22 Azt mondod: ne törj házasságot, s magad házasságot törsz? Utálod a bálványokat, és aki kifejezed, hogy irtózol, undorodsz, borzadsz, és iszonyodsz az istenszobroktól, és templomrablást, és templomgyalázást követsz el, vagyis szentségtörő vagy?

Róm. 2,23 Aki a törvénnyel dicsekszel, kérkedsz, és büszkélkedsz a törvény megszegésével, és megrontása által, a törvény áthágásával gyalázod, tiszteletlenséggel illeted becsülésétől megfosztod, mert csúfot űzöl, és megveted az Istent?*

*És így folytatja az Úr:Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk, és az Úr törvénye nálunk van? Bizony ímé hazugságra munkál az írástudók hazug tolla! Szégyent vallottak a bölcsek, megijedtek, zavarba jöttek. Mit is ér a bölcsességük, ha megvetették az ÚR igéjét?!” (Jer. 8,8-9).

Ezért a törvény ismerőinek, akik ismerik a törvényt, de nem cselekszik, ezt mondja Isten:: „… Hogy mered emlegetni rendelkezéseimet, és Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet? Hiszen te gyűlölöd, ellenszenvesnek tartod a figyelmeztetést, a tanítást, és az útmutatást, és hátad mögé veted rendelésimet, és megtagadod, elutasítod igéimet! Ha lopót, vagyis tolvajt látsz, vele cimborálsz, és mellé adod magad, sőt együtt futsz vele, és ha paráznákat, vagyis házasságtörőket, társalkodol velük, és velük tartasz. A szádat gonoszságra tátod, és a szádból gonosz beszéd, becsapás, és félrevezetés jön ki, és a nyelved csalárdságot sző, aminek következménye baj, gyalázat, csapás, és szerencsétlenség (Zsolt. 50,16-19).

Róm. 2,24 Bizony miattatok káromolják, és rossz hírbe hozzák, rosszat mondanak rá, rágalmazzák, becsmérelik az Isten nevét a pogányok, a nemzetek között, úgy amint meg van írva*

*Így van megírva: Ezékielhez szól az Úr, ezt mondva: „Emberfia! Amikor Izráel háza a saját földjén lakott, tisztátalanná tették azt életükkel és tetteikkel. Olyan tisztátalan volt előttem az életük, mint a havi vérzés… mert vért ontottak a földre, és tisztátalanná tették azt bálványaikkal. Ezért elszélesztettem őket a népek között, és szétszóródtak az országokba… De amikor a népek közé jutottak, amerre csak jártak, gyalázatossá tették szent nevemet, mert ezt mondták róluk: Az ÚR népe ezek, mégis ki kellett jönniük országából!” /Isten országából/ (Ez. 36,17-20).  

Pedig: „Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel” (Mik. 6,8)

 Isten akarata, hogy: „…féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden ő utjain járj, és szeresd őt, és tiszteljed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lényeddel” (5 Móz. 10,12)

Ezt pedig akkor tudod megtenni, ha Isten igéjére figyelsz, ezért: „El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utjaidon, és akkor boldogulsz” (Józs. 1,8)

„Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre, és a cselekedeteid mutassák, és legyenek fejdíszként a homlokodon, hogy gondolataid csak az Ige szerintiek legyenek. Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra!” (5Móz. 6,6-9)

 „Vegyétek azért a ti szívetekre, a ti bensőtökbe e szavaimat, és kössétek azokat jegyül a ti kezetekre, hogy látszanak, amit cselekszenek kezeid, és homlokkötőkül legyenek a ti szemeitek között, és szemeid előtt legyenek mindenkor. És tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat, szólván azokról, mikor házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel, és mikor felkelsz. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire és a te kapuidra, hogy megsokasodjanak a ti napjaitok és fiaitoknak napjai azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, hogy nékik adja mindaddig, amíg az ég a föld felett lészen” (5 Móz. 11,18-21)

„Semmit se tegyetek az igéhez, amelyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, amelyeket én parancsolok néktek” (5 Móz. 4,2)

Róm. 2,25 A körülmetélkedés valóban használ, és hasznodra válik, ha megtartod, megteszed, és gyakorlod a törvényt, vagyis az Igét. De ha törvényszegő vagy, ha áthágod, és megrontod az igét, akkor körülmetéltséged körülmetéletlenséggé lett*

*Így van megírva: Ezékielhez szól az Úr, ezt mondva: „Emberfia! Amikor Izráel háza a saját földjén lakott, tisztátalanná tették azt életükkel és tetteikkel. Olyan tisztátalan volt előttem az életük, mint a havi vérzés… mert vért ontottak a földre, és tisztátalanná tették azt bálványaikkal. Ezért elszélesztettem őket a népek között, és szétszóródtak az országokba… De amikor a népek közé jutottak, amerre csak jártak, gyalázatossá tették szent nevemet, mert ezt mondták róluk: Az ÚR népe ezek, mégis ki kellett jönniük országából!” /Isten országából/ (Ez. 36,17-20).  

Pedig: „Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel” (Mik. 6,8)

Isten akarata, hogy: „…féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden ő utjain járj, és szeresd őt, és tiszteljed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lényeddel” (5 Móz. 10,12)

 Ezt pedig akkor tudod megtenni, ha Isten igéjére figyelsz, ezért: „El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utjaidon, és akkor boldogulsz” (Józs. 1,8)

 „Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre, és a cselekedeteid mutassák, és legyenek fejdíszként a homlokodon, hogy gondolataid csak az Ige szerintiek legyenek. Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra!” (5Móz. 6,6-9)

 „Vegyétek azért a ti szívetekre, a ti bensőtökbe e szavaimat, és kössétek azokat jegyül a ti kezetekre, hogy látszanak, amit cselekszenek kezeid, és homlokkötőkül legyenek a ti szemeitek között, és szemeid előtt legyenek mindenkor. És tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat, szólván azokról, mikor házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel, és mikor felkelsz. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire és a te kapuidra, hogy megsokasodjanak a ti napjaitok és fiaitoknak napjai azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, hogy nékik adja mindaddig, amíg az ég a föld felett lészen” (5 Móz. 11,18-21)

„Semmit se tegyetek az igéhez, amelyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, amelyeket én parancsolok néktek” (5 Móz. 4,2)

Róm. 2,26 Ha pedig a körülmetéletlen pogány, vagyis nemzetek közül való megőrzi, és megtartja a törvény rendelkezéseit, és igazságait, melyet Isten az Igében jelentett ki, nem tekinti-e, nem tulajdonítja-e Isten a körülmetéletlenségét körülmetéltségnek?

Róm. 2,27 Még a származása, vagyis természet szerint körülmetéletlen ember is, aki természeténél fogva betölti, megtartja, és teljesíti a törvényt melyet Isten az Igében jelentett ki, el fog ítélni téged azért, mert az Írás, a törvény betűje és a körülmetélés ellenére törvényszegő, és a törvény áthágója vagy.

Róm. 2,28 Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen, vagyis szemmel láthatóan az, sem nem az a körülmetélés, ami a hústesten külsőképpen van, és hústesten látható:

Róm. 2,29 Hanem az a zsidó, vagyis az számít zsidónak, aki belsőképpen, azaz titkos belsejében az; és a szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van, és Istentől jön*

*Pál apostolon keresztül jelenti ki Isten, hogy Őelőtte mi számit körülmetélkedésnek: „Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, akik Szellemben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a hústestben bizakodunk”. „Ahol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus”.„Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg az Ő személyében. És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak. Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök hústestét a Krisztus körülmetélésében” (Fil. 3,3; Kol. 3,11; 2,9-11)  

Így teljesedett be Isten ígérete, amely így hangzott: „És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, vagyis teljes éneddel, hogy élj” (5 Móz. 30,6)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.