Római levél 5. fejezet: A MEGIGAZULÁS GYÜMÖLCSEI. (revideált)

Róm. 5,1 Megigazulván azért hit által békességünk van Istennel, vagyis létrejött az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, a mi Urunk Jézus Krisztus által,

Róm. 5,2 Aki által van a menetelünk is, mert megnyílt számunkra az út, és szabadon járulhatunk hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben most állunk, élünk, és vagyunk, és dicsekedünk, sőt ujjongunk az Isten dicsőségének reménységében.

[Más fordítás: És dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk]^*

*És így folytatódik a kijelentés: „Minthogy Isten volt a Krisztusban, amikor megbékéltette, kiengesztelte önmagával a világot. Nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és nem számította fel nekik az eleséseket, a hibás lépéseket, botlásokat, baklövéseket, melléfogásokat és törvényszegéseket, és reánk bízta, sőt belénk helyezte a békéltetésnek, a kibékítés, a kiengesztelődés igéjét logoszát” (2 Kor. 5,19).

„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék” (Eféz. 2,8-9).

Így váltunk szabaddá: „Mert a Jézus Krisztusban való élet Szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől” (Róm. 8,2)

Róm. 5,3 Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk, és ujjongunk a háborúságokban, nyomorúságokban; szenvedéseinkben; megpróbáltatásokban; Külső szorongatásokban; szorult helyzetekben; nyomorgatásokban; elnyomásban is, tudván, hogy a háborúság nyomorúság, békességes tűrést nemz, kitartást, állhatatosságot munkál és eredményez.

Róm. 5,4 az állhatatosság, a kitartás, és a reményteljes tűrés pedig a kipróbáltságot, vagyis megvizsgáltságot, a kipróbáltság a reménységet, vagyis biztos várását jelenti annak, ami be is fog következni.

Róm. 5,5 A reménység pedig nem szégyenít, és nem csal meg; nem engedi, hogy megszégyenüljünk, mert az Istennek szerelme az Istennek természete kitöltetett, kiáradt a mi szívünkbe, a mi bensőnkbe, vagyis a szellemi életünk központjába a Szent Szellem által, ki adatott nékünk^*

*Az apostol vallástétele, példaként minden krisztusi ember számára: „Annakokáért gyönyörködöm a Krisztusért szenvedett erőtlenségekben, bántalmazásokban gyalázásban, erőszakban, nyomorúságokban, szorult helyzetben, üldözésekben és szorongattatásokban, és nehéz helyzetekben. Mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős, és akkor vagyok hatalmas.

 »Más fordítás: Ezért örömmel elviselem a gyengeségeimet, amikor az emberek bántanak, vagy rosszat mondanak rólam, amikor különböző nehézségek és bajok vesznek körül, amikor az emberek üldöznek és rosszul bánnak velem. Mindezekben a dolgokban örömömet lelem, mert amikor gyenge vagyok, akkor vagyok igazán erős«” (2 Kor. 12,10).

„Tudván, hogy a ti hiteteknek és hűségeteknek megpróbáltatása és megvizsgálása kitartást kitartó, állhatatos, türelmes várakozást, örömteli, reményteljes tűrést szerez.

[Más fordítás: hitetek erőpróbája állhatatosságot eredményez]” (Jak. 1,3).

 És ezért boldogan vallja az apostol hogy: „De mindezekben, és mindezekkel szemben győzteseknél is többek vagyunk, és felettébb diadalmaskodunk; döntő, teljes, tökéletes, végleges, és fölényes győzelmet aratunk Őáltala, aki minket szeretett” (Róm. 8,37).

 Hiszen: „Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, minden javukat szolgálja, minden összejátszik, minden körülmény, esemény, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak, akik az ő elhatározása szerint arra vannak elhíva hogy szentek legyenek” (Róm. 8,28). 

És az Úr maga erősít meg a hosszútűrésre és kitartásra: „Minden erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra, és teljes állhatatosságra és hosszútűrésre, és béketűrésre örömmel;

[Más fordítás: Az ő mindenen uralkodó dicsősége lehetővé teszi, hogy mindenféle képességgel felruházva olyan hatalomra jussatok, mely teljes állhatatosságra és hosszútűrésre képesít]” (Kol. 1,11).

Az Úr Jézus figyelmezteti az övéit, és kijelenti, ezeknek a nyomorúságoknak okát: „Emlékezzetek meg ama beszédekről, azokról az igékről, amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én igéimet megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem” (Ján. 15,20-21).

 De: „Boldogok vagytok, ha szidalmaznak, ha csúfolnak, gúnyolnak, gyaláznak, megszégyenítnek, és háborgatnak, üldöznek; sőt: akik közé beépülnek; törvény /bíróság / előtt vád alá helyeznek titeket, és mindenféle gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem, ha hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és örvendezzetek, ujjongjatok; vigadjatok ilyenkor, mert a ti jutalmatok, és kárpótlásotok bőséges, és nagy fizetség jár nektek a mennyekben: mert így háborgatták, üldözték, zaklatták, vádolták a prófétákat, az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket is, akik előttetek voltak, akik előttetetk éltek” (Mát. 5,11-12).

De ennek ellenére: „Bölcsességet beszél az igaznak szája, és a nyelve megigazulást szól. Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak. Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt, mert meg akarja ölni; De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sőt nem engedi, hogy kezébe kerüljön, vagy hogy bűnösként elítéljék. Várjad az Urat, és reménykedj az Úrban, őrizd meg az ő útját, és maradj az ő útján; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, amikor kiirtatnak a gonoszok. Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa, vagy mint egy terebélyes zöldellő fa; De elmúlt, egyszer csak eltűnt és ímé nincsen, és nem volt többé! Kerestem, de nem található” (Zsolt. 37,30-36).

Róm. 5,6 Mert amikor még erőtlenek, gyengék, és tehetetlenek voltunk a hústest miatt, ami engedett a kísértésnek, a rendelt, vagyis az alkalmatos, a meghatározott, és kijelölt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért. vagyis Isten nélkül élőkért.

Róm. 5,7 Bizonyára igazért is alig hal meg valaki; ám a jóért talán csak meg merne halni valaki. A jóért még vállalja, és hamarabb elszánja magát valaki.

Róm. 5,8 Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét isteni természetét abban mutatta meg, azzal bizonyítja, hogy abban az időben, mikor még bűnösök, vagyis céltévesztők voltunk, Krisztus már akkor érettünk meghalt^*

*És tette ezt Isten azért:  Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aki hiszen Őbenne, az nem jut ítéletre; aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (Ján. 3,16.18j).

„Mikor pedig eljött, elérkezett az időnek teljessége, a beteljesedés ideje, kibocsátotta, és elküldte Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki asszonytól született, aki törvény alatt lett, vagyis a törvénynek alávetve, és a törvény alá adatott. Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, és kivásárolja, hogy elnyerjük, vagyis hogy visszanyerjük a fiúságot, és ismét Isten fiaivá legyünk” (Gal. 4,4-5).

János apostol megvallása: „És mi láttuk és bizonyságot teszünk arról, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül” (1 Ján. 4,14).

 Pál apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy ki jött el hústestben: „És minden versengés nélkül, közismerten, elismerten, bevallottan, és valóban nagy a kegyességnek eme titka: Isten, aki megjelent, aki láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott hústestben megigazíttatott, és igaznak bizonyult szellemben. Megláttatott, megjelent, megmutatkozott az angyaloknak. Hirdettetett a pogányok, vagyis a népek, nemzetek közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).

Így beteljesült ez a prófécia is: „És megjelenik az Úr, vagyis Jahve dicsősége, és minden hústest látni fogja azt; mert az Úr szája szólt, mert az ÚR, // Jahve // maga mondja ezt” (Ésa. 40,5)

Dávid pedig így dicséri az Urat: „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad” (Mik. 7,18)

Róm. 5,9 Minekutána azért most megigazultunk, vagyis megigazított minket az ő vére által, az értünk adott élete árán, Sokkal inkább megtartatunk, a harag ellen Őáltala, vagyis: üdvözít, azaz megment, megszabadít bennünket a haragtól, élete hatalmával^*

*Üdvösség (szódzó): azaz bűnbocsánat, megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/. oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás.

És az apostolok újra és újra megvallják, hogy az Úr Jézus az: „Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért. Kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnöknek elnézése miatt. És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is” (Róm. 4,25; 3,25; 1 Ján. 2,2).

Róm. 5,10 Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel, mert megbékéltetett minket önmagával az ő Fiának halála által, mert Istent Fia halála kiengesztelte, akkor sokkal inkább megtartatunk, vagyis üdvözülünk, azaz: megment, kiszabadít, és megvéd az ő élete által, minekutána megbékéltünk vele

[Más fordítás: Akkor miután megbékéltettünk, még mennyivel inkább üdvözíteni fog a Belőle belénk ömlő élet révén]^*

*Ezt Isten cselekedte meg: „Mindez pedig Istentől van, ezt Isten viszi végbe, és mindez Istenből támadt, aki minket önmagával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát, és aki minket a kiengesztelés szolgálatával megbízott. Minthogy Isten volt a Krisztusban, amikor a világot magával kiengesztelte, és önmagával megbékéltette. Nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, vagyis nem számította fel nekik az eleséseket, a hibás lépéseket, botlásokat, baklövéseket, melléfogásokat, törvényszegéseket, és a törvény áthágását, és reánk bízta a békéltetésnek igéjét, sőt belénk helyezte a kibékítés, a kiengesztelődés Igéjét” (2 Kor. 5,18-19).

Mert Isten úgy határozott: „… hogy Őáltala békéltessen meg, és engeszteljen ki mindent, az egész mindenséget Magával, békességet szerezvén a kínoszlopon kiontott vére által; Őáltala mindent, ami csak van, akár a földön, akár a mennyekben” (Kol. 1,20).

Az apostolok azt az örömhírt hirdetik, hogy ezt úgy tette meg Isten, hogy Isten: Az ellenségeskedést kiküszöbölte az Ő saját hústestében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén, megszüntetvén, és érvénytelenné tette, hatályon kívül helyezte azért, hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Őmagában, békességet szerezvén. és békességszerzővé tette. „És hogy megbékéltesse, kiengesztelje az Istennel mind a kettőt, egy testben, egy személyben a keresztfa, azaz a kínoszlop által, megölvén, elpusztítva ezen az ellenségeskedést. És eljövén örömhírként békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak. Mert Őáltala van menetelünk, és szabad utunk mindkettőnknek egy Szellemben az Atyához” (Eféz. 2,15-17).

„Ezért Isten ingyen, ajándékképpen igazítja meg őket, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által.

[Más fordítás: Megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk].

Mert az Isten őt eleve elrendelte, és oda adta engesztelő véres áldozatul, fedélnek, mint előkép. - Az Ő előképe a frigyláda fedele a Templomban, vagyis az irgalom helye, a kiengesztelés - Azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát, és az Ő igazságosságát, az Ő igazzá tételét megmutassa nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként. Isten ugyanis az előbb, a korábban elkövetett bűnöket végtelen türelmében elnézte, elengedte, és megbocsátotta (Róm. 3,24-25).

„Mert Ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért, azaz céltévesztésünkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is” (1 Ján. 2,2).

Hát: „Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért, azaz céltévesztésünkért” (1 Ján. 4,10).

És a nemzetbeliekhez így szól a Szent Szellem: „Titeket is, kik hajdan elidegenültek, és idegenek voltatok, mert elszakadtatok, és ezért ellenségek valátok, vagyis ellenséges gondolkozásúak, és érzületűek voltatok gonosz cselekedetekben, haszontalan, káros tetteitekben gyönyörködő értelmetek miatt, most mégis megbékéltetett, most nektek is megszerezte a kiengesztelődést” (Kol. 1,21)

Róm. 5,11 Nemcsak pedig, hanem ezen felül még dicsekedünk, és ujjongunk is az Istenben a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által most a megbékélést nyertük, aki megszerezte nekünk a kiengesztelődést, vagyis az előző kedvezőtlen kapcsolatot „megmásította”.

Róm. 5,12 Annakokáért, miképpen egy ember által jött és lépett be a világra, sőt a világegyetembe a bűn, vagyis a céltévesztés, és a bűn által és a bűnön keresztül a halál, és akképpen a halál elhatott, és minden ember osztályrésze lett, és minden emberre átterjedt, mivelhogy mindenek, vagyis akiben mindnyájan vétkeztek, azaz eltévesztették a célpontot]^*

*És folytatódik a kijelentés: „Mert a bűn, azaz a cél elvétésének zsoldja, a bér amellyel a bűn fizet: halál. Az Isten kegyelmi ajándéka, vagyis a Szent Szellem megnyilvánulása pedig örök élet, azaz: a természetfeletti élet a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róm. 6,23)

A bűn és a halál pedig azért jöhetett be a világba, mert az ember a sátán szavát hitte el és fogadta be: „És ezt parancsolá az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran, szabadon egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, ne egyél, mert ha eszel róla, meg fogsz halni” (1 Móz. 2,16-17)

És mert Ádám a sátán szavát hitte el és fogadta be, az Úr figyelmezteti Ádámot ennek következményeire: „Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert bizony por vagy te s ismét porrá leszesz, vissza fogsz térni a porba” (1 Móz. 3,19)

A Prédikátor az e világi életről így elmélkedik: „És látám, hogy hasznosabb a bölcsesség a bolondságnál, miképpen hasznosabb a világosság a sötétségnél. A bölcsnek szemei vannak a fejében, és nyitott szemmel jár; a bolond pedig sötétben botorkál, és jár; de ugyan én megismertem és arra is rájöttem, hogy ugyanazon egy végük, sorsuk lesz mindezeknek, vagyis mindegyiküknek. Mert nem lesz emlékezete sem a bölcsnek, sem a bolondnak mindörökké; mivelhogy a következendő időkben már mind elfelejtetnek, és mindaz, ami megtörtént, feledésbe megy az eljövendő időben. És miképpen meghal a bölcs, azonképpen meghal a bolond is” (Préd. 2,14-15.17)

„Mindenik ugyanazon egy helyre megy, és kerül; mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz újból” (Préd. 3,20).

Róm. 5,13 Mert a törvényig, a törvény előtt is vala bűn, azaz céltévesztés a világon; a bűn, vagyis a céltévesztés azonban nem számíttatik be, nincs felróva az embernek, ha nincsen törvény^*

*Azért nem számítja fel a bűnt, vagyis a céltévesztést Isten, mert: „... ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen” (Róm. 4,15)

Róm. 5,14 Úgyde mégis a halál uralkodott, és jutott uralomra Ádámtól^* Mózesig azokon is, akik nem az Ádám esetének, vagyis elesésének hasonlatossága szerint vétkeztek, és estek bűnbe, vagyis élettek céltévesztettek, aki ama következendőnek az Eljövendőnek kiábrázolása, előképe, előre felvázolt, megrajzolt formája, mintája, példa modellje^**

*Ádámtól héber: 'ádám’: magában foglalja ÉVÁT is: a kettő együtt teszi ki az ember fogalmát.

**És folytatódik a kijelentés: „Mert Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, és becsapva, félrevezetve bűnbe esett, vagyis ő lett az előre világosan és határozottan kijelentett parancs megszegője, áthágója.

 »Egyszerű fordítás: Meg aztán nem Ádámot tévelyítették el, szedték rá, csapták be, vezette tévútra a kísértő, az asszonyt azonban rászedték, félrevezették, és engedetlenségbe esett, és az asszony lett a parancs áthágójává«” (1 Tim. 2,14).

 Ugyanis Ádám saját akaratából követte asszonyát, ahogyan az Úr is tette az Ő menyasszonyáért, ezért lett az első Ádám, az utolsó Ádám előképe: „És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék” (1 Móz. 3,6).

Róm. 5,15 De a kegyelmi ajándék, Isten győzelmi ajándéka nem úgy van, mint a bűneset.

 [Más fordítás: A kegyelemmel azonban nem úgy áll a dolog, mint a bukással, a félre-csúszással, botlással, illetve elhajlással].

Mert ha amaz egynek esete, bukása, hibás lépése, botlása, félre-csúszása miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme, vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása az ember iránt és a kegyelemből való szellemi ajándék, mely az egyedüli ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább, és sokkal bőségesebben elhatott, és kiáradt sokakra^*

*Így folytatódik a kijelentés: „Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. Mert a miképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek” (1 Kor. 15,21-22)

Róm. 5,16 És az ajándék sem úgy van, mint egy vétkező, vagyis mint egy céltévesztő által. Mert a céltévesztés, és hibás lépés következményeként, hatásaként, és eredményeként egyből lett kárhozattá, azaz: kedvezőtlen / elmarasztaló ítéletté. A győzelmi ajándék a győztes hadvezértől pedig sok bűnből, vagyis sok bukás, hibás lépés, botlás, félre-csúszásból van megigazulásra.

Róm. 5,17 Mert ha az egynek bűnesete hibás lépése, botlása, elbukása, és elesése miatt uralkodott, uralomra jutott, és uralkodóvá lett a halál az egy emberen keresztül, Sokkal inkább az életben, vagyis az élet hatalmával uralomra jutnak, és uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek, Isten jóindulatának, kedvezésének, és jóindulatú gondoskodásának, és az igazság, vagyis a megigazulás ajándékának bővölködésében részesültek, akik a megigazulás ajándékát megkapták és elfogadták.

Róm. 5,18 Bizonyára azért, miképpen egynek bűnesetén, hibás lépésén, botlásán, elbukásán, és elesésén keresztül minden emberre elhatott a kárt hozó, azaz: a sátán, és minden emberre kedvezőtlen ítéletet hozott^* azonképpen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása.

[Más fordírás: Ugyanúgy egynek üdvösséget szerző tette minden emberre kiárasztotta az életet, a természetfeletti életet; az életnek egy más létezési formáját adó megigazulást].

*Az Úr figyelmezteti az embert, hogy mi lesz az engedetlenség következménye: „És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy művelje és őrizze azt. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz” (1 Móz. 2,15-17).

Az embernek – aki inkább a sátán által becsapott feleségére hallgatott – pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott lesz a föld te miattad, fáradságos munkával élsz belőle életednek minden napjaiban. Töviset és bogácskórót terem tenéked; s eszed a mezőnek fűvét. Orczád verítékével eszed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz” (1 Móz. 3,17-19).

Hogy mit jelent a tövis, azt az Úr Jézus jelenti ki:  „… a tövisek …e világnak, vagyis e létkornak gondja, és a világ dolgai miatti aggodalom, aggódás, gondoskodás és törekvés, és a csalóka gazdagságnak csalárdsága… (Mát. 13,22)

Róm. 5,19 Mert miképpen egy embernek Isten igéje figyelmen kívül hagyása miatt, és engedetlensége által sokan bűnösökké, azaz: céltévesztőkké lettek: sok embert a céltévesztés állapotába döntötték, azonképpen egynek engedelmessége, és szolgálatkészsége által sokan igazakká lesznek, vagyis megigazulnak^*

*Az Úr Jézusról szóló bizonyságtétel: „... Mert azt, aki nem ismert bűnt, vagyis céltévesztést, bűnné, azz: céltévesztéssé tette értünk és helyettünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne, vagyis, hogy általa megigazultak legyünk Istenben. ...Ki a mi bűneinkért, azaz: félrecsúszásainkért, botlásainkért és elhajlásainkért halálra adatott, aki ki lett szolgáltatva, és halált szenvedett, de feltámasztatott, feltámadt a mi megigazulásunkért, felmentésünkért, vagyis: igazzá nyilvánításunkért” (2Kor. 5,21; Róm. 4.25)

Róm. 5,20 A törvény pedig bejött, és azért csúszott be a kegyelem mellett, hogy a bűn, vagyis a félre-csúszás, botlás és elhajlás megnövekedjék, és fokozódjék, bőséges legyen, hogy vele szaporodjék a bukás, és hogy megsokasítsa az elesést. De ahol megnövekedik, elhatalmasodik, megsokasodik a bűn, azaz: a hibás lépés, botlás, baklövés, melléfogás, ott azt messze felülmúlva a kegyelem, vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása sokkal inkább bővölködik, és túláradóan kiárad^*

*A törvényadás célja, a céltévesztés felismerése volt: „Micsoda tehát a törvény? A bűnök, törvényszegések és áthágások miatt toldották meg vele az ígéretet, vagyis a bukások, elesések okáért adatott, amíg eljő a Mag, akinek tétetett az ígéret; rendeltetvén angyalok által, közbenjáró kezében

(Más fordítás: Angyalok által lett érvényes, és adták parancsba, közbenjáró kezén át” (Gal. 3,19)

Róm. 5,21 Hogy miképpen uralkodott, uralomra jutott a bűn, vagyis a céltévesztés a halálra azaz: halált hozva, hogy azonképpen a kegyelem, vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása is uralomra jusson, és uralkodjék igazság, vagyis megigazulás által az örök életre, a természetfeletti életre; az életnek egy más létezési formájára a mi Urunk Jézus Krisztus által^*

*Az ok, amiért Isten emberré lett: Miután ugyanis ember által van a halál, mert egy ember idézte elő a halált; szintén ember által van a halottak feltámadása is. Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek, mindenki életre kel.

 [Más fordítás: Miután ugyanis emberen keresztül jött a halál a világra, ugyanígy a halottak is egy ember révén támadnak fel, egy emberen keresztül jött a halottak feltámadása is].” (1 Kor. 15,21-22)