Róm. 4,1 Mit mondjunk tehát, mivel ez így van, kérdezzük csak, mit ért el, és mit
nyert volna, és mire jutott volna Ábrahám, a mi ősatyánk a saját erejéből,
vagyis emberi adottságával, azaz hústest szerint?
Róm. 4,2 Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből, vagyis tettei
eredményeként igazult meg, akkor van mivel dicsekednie, akkor lenne alapja a
dicsekvésre, de nem Isten előtt, mert nincs erre lehetőség az Istennel szemben*
*Azért: „hogy egyetlen
ember, egyetlen hústest se dicsekedjék az Isten színe előtt.
Hogy amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék” (1Kor.
1,29-31)
Tehát: „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős
se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával. Hanem azzal
dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az
Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik
kedvem, azt mondja az Úr” (Jer. 9,23-24)
„Hogy aki magát áldja e földön, áldja magát az igaz
Istenben, és aki esküszik e földön, esküdjék az igaz Istenre, mert elfeledvék a
régi nyomorúságok, és mert elrejtvék szemeim elől” (Ésa. 65,16)
„Aki pedig
dicsekszik, az Úrban dicsekedjék” (2 Kor. 10,17)
Emiatt: „Hol
van tehát a dicsekedés? Kirekesztetett. Mely törvény által? A cselekedeteké
által? Nem; hanem a hit törvénye
által” (Róm. 3,27)
„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez
nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne
kérkedjék” (Eféz. 2,8-9)
„És ne
mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje szerezte
nékem…!” (5 Móz. 8,17).
Ezt ismerve vallja meg Pál apostol, hogy: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem,
hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, azaz kínoszlopában, aki által
nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak” (Gal. 6,14).
Róm. 4,3 De mit mond az Írás? „Hitt pedig Ábrahám az Istennek,
és bízott Benne, és Isten ezt számította be, ezt tulajdonította neki igazságul,
vagyis ez szolgált megigazulására*
53
Mert mit mond az Írás: „És Ábrám hitt az Úrnak, és bízott
Istenben, és ez tulajdoníttatott
őnéki igazságul, vagyis megigazulásul” (1
Móz. 15,6).
Jakab apostolon keresztül viszont így szól a Szent
Szellem: „Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg,
felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra?
Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a
cselekedetekből lett teljessé a hit; És beteljesedett az Írás, amely ezt
mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul,
vagyis megigazulásul, és Isten barátjának neveztetett” (Jak. 2,21-23)
És hogy milyen cselekedetek
által igazíttatunk meg, arról Pál apostolon keresztül hangzik a kijelentés: „Miképpen Ábrahám hitt az Istennek, és
tulajdoníttatott néki igazságul” (Gal.
3,6)
Miért vitte Ábrahám Izsákot –
az ígéret fiát – feláldozni Isten szavára?: „...Mert
hitte, hogy Isten megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket”(Róm.
4,17)
Róm. 4,4 Márpedig aki
fáradozik, és tetteket visz végbe,
munkálkodik, dolgozik annak a bért, a fizetséget nem kegyelemből, vagyis nem
ingyen számítják, hanem azért, mert tartoznak vele, vagyis tartozás szerint jár
a fizetség, a tartozás kiegyenlítéseként.
Róm. 4,5 Aki pedig nem fáradozik, nem visz végbe tetteket, nem
munkálkodik, hanem hisz és bízik abban, aki megigazítja, vagyis igazzá, azaz megigazulttá
nyilvánítja az istentelent, azaz az Isten nélkül élőt, akiben nincs Isten,
annak a hite számít, a hite tulajdoníttatik, és szolgál igazságnak, vagyis
megigazulásul, az Isten kegyelmének végzése szerint*
*És így folytatódik
a kijelentés: „Hiszen azt
tartjuk és állítjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény
cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,28).
Mert Isten: „Nem az igazságnak cselekedeteiből,
amelyeket mi cselekedtünk, és nem az
általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmasságából tartott meg, és üdvözített minket az
újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által” (Tit. 3,5).
Bizony, Isten: „Nem
vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. Mert amilyen
magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. Amilyen
messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. Amilyen
irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR, vagyis Jahve az istenfélőkhöz” (Zsolt. 103,10-13).
És azt csak el kell fogadni,
hogy: „Isten ugyanis Krisztusban
megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik bűneiket,
és reánk bízta a békéltetés igéjét”
(2Kor. 5,1)
Róm. 4,6 Ahogyan Dávid is azt az embert mondja, és hirdeti
boldognak, és áldottnak, szerencsésnek, akinek az Isten cselekedetek nélkül,
vagyis tettektől függetlenül tulajdonít, és számítja be az igazságot, vagyis a
megigazulást, azaz akit Isten igazit meg
tettek nélkül.
Róm. 4,7 „Boldogok és áldottak, akiknek megbocsáttattak és
elfedeztettek bűneik, hamisságaik, gonoszságaik, vagyis céltévesztésük, azaz a
cél ELVÉTÉSE, és törvényszegéseik. És akinek elengedték törvénytiprásait*
*Dávid így prófétál
arról, hogy mi a boldogság: „… Boldog és áldott, akinek hűtlensége
megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az ÚR, azaz Jahve nem rója
fel bűnét, és nincs szellemében álnokság” (Zsolt.
32,1-2).
Róm. 4,8 Boldog és áldott ember az, akinek az Úr bűnt nem
tulajdonít, vagyis az a személy, akinek az Úr vétkeit, azaz céltévesztését nem rója, és nem
számítja fel.
Róm. 4,9 Ez a boldogság és áldás tehát a körülmetélteknek
szól-e, csak őket illeti meg, vagy a körülmetéletlennek
is tulajdoníttatik-é? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hite tulajdoníttaték
igazságul, a hitet számították be megigazulásul.
Róm. 4,10 Miképpen tulajdoníttaték tehát? És milyen állapotában
fogadta el őt igaznak, azaz
megigazultnak Isten? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában? Nem
körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotában.
Róm. 4,11 Sőt a körülmetélkedés ismertetőjelét és jegyét
is körülmetéletlenül tanúsított hite igazságának pecsétjéül kapta, hogy ez
bizonyítsa hitelességét, és eredetiségét, és biztosítsa a
bántatlanságot, sérthetetlenséget. Ez a tulajdon vagy az eredetiség jele, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hogy
azok is igaznak, vagyis megigazultnak
fogadtassanak el*
*Ábrahámhoz így
szólt az Úr, adva neki a szövetség örökkévaló jelét: „Ez pedig az én
szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánad való magod között: minden férfi
körülmetéltessék nálatok. És metéljétek körül a ti férfitestetek bőrének elejét,
és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele. Nyolcnapos
korában körülmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár
háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentől, aki nem a te
magodból való. Körülmetéltetvén körülmetéltessék a házadban született és a
pénzeden vett; és örökkévaló szövetségül lesz az én szövetségem a ti
testeteken” (1 Móz. 17,10-13).
Pál apostolon keresztül
jelenti ki Isten, hogy Krisztusban választott népének mi számit
körülmetélkedésnek: „Mert mi vagyunk a
körülmetélkedés, akik Szellemben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem
a testben bizakodunk”. „Ahol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és
körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és
mindenekben Krisztus. Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való
körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök hústestét a Krisztus körülmetélésében”
(Fil.
3,3; Kol. 2,10-11)
Így teljesedett be Isten ígérete, amely így hangzott: „És körülmetéli az Úr, a te Istened a te
szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet
teljes szívedből és teljes lelkedből, azaz teljes éneddel, hogy élj” (5 Móz. 30,6)
Róm. 4,12 És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak,
akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik, és lépést tartva menetelnek is a
mi atyánknak, Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanúsított hitének nyomdokaival*
*És így folytatja
az apostol: „Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen, szemmel láthatóan az. Sem nem az a körülmetélés, ami a hústesten külsőképpen van, és
hústesten látható: Hanem az a zsidó,
vagyis az számít zsidónak, aki belsőképpen, titkos belsejében az, és a
szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi
körülmetélkedés, amelynek dicsérete nem
emberektől, hanem Istentől van. Istentől
jön, és származik. Vagy Isten kizárólag a
zsidóké, vagyis a júdeaiaké? Nem a pogányoké, vagyis a nemzeteké is? Bizony, a pogányoké, a
nemzeteké is. Mert egy az
Isten, aki megigazítja, vagyis
megigazulttá nyilvánítja a
körülmetéltet hitből éppúgy, mint aki
a körülmetéletlent pedig hit által,
vagyis a hiten keresztül” (Róm. 2,28-30).
És
így folytatja az apostol: „Előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből
fogja megigazítani a pogányokat, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned
fognak megáldatni minden népek. Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő
Ábrahámmal” (Gal.
3,8-9).
„Értsétek meg,
ismerjétek fel tehát, hogy akik
hitből vannak, hitből élnek, azok az Ábrahám fiai” (Gal. 3,7)
Róm. 4,13 Mert nem a törvény által, nem a törvény
közvetítésével adatott, és szólt az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő magvának, hogy
e világnak, a világegyetemnek örököse és birtokosa lesz, hanem a hitnek
igazsága által, vagyis a hit általi megigazulás alapján*
*És ti vagytok: „...örökösei Istennek, örököstársai pedig
Krisztusnak...” (Róm. 8,17).
„Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által,
a
Krisztus Jézusba vetett hiten keresztül. Nincs többé zsidó, sem görög,
azaz: pogány; nincs rabszolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő;
mert ti mindnyájan egyek vagytok, eggyé
lettetek a Krisztus Jézusban. Ha
pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint
örökösök” (Gal. 3,26-29).
És megismétli a Szent Szellem az apostolon
keresztül: „Ti… Krisztusé vagytok
Krisztus pedig Istené” (1 Kor. 3,23)
És Pál apostol
így folytatja: „Ha pedig
Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök”
(Gal. 3,29).
Krisztus örökségéről pedig – melynek örököstársai vagyunk – ezt jelentette ki az Úr Jézus: „...Nékem adatott minden hatalom mennyen
és földön” (Mát. 28,18).
És: „Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta, és elküldötte az Isten az ő
Fiának Szellemét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya! Azért nem vagy
többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek akaratából örököse is
Krisztus által” (Gal. 4,6-7).
Róm 4,14 Mert ha a törvény alá rendeltek, a törvényből valók,
vagyis a törvény alapján állók az örökösök, akkor a hit hiábavalóvá, üressé,
hasztalanná, hatástalanná lett, az ígéret pedig érdektelen, haszontalan, semmis, eltöröltetett, hatálytalan, eredménytelenné
válik, csődöt mond, kudarcba fullad, nincs dolga, megszűnt a funkciója,
feladata.
Róm. 4,15 Mert a törvény a valóságban haragot nemz, haragot eredményez ahol pedig nincsen törvény,
ott törvény ellen való cselekedet, vagyis törvényszegés sincsen, ott nem lehet áthágni sem a törvényt.
Róm. 4,16 Azért adatott kizárólag
csak hitből, hogy ugyanakkor minden kegyelemből legyen; hogy erős
bizonyos, szilárd legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből
valónak, akik alá vannak vetve a törvénynek, hanem az Ábrahám hitéből valónak,
az Ábrahám hitét követőknek is, aki mindnyájunknak atyánk*
*És így folytatódik
a kijelentés: „Mert ha törvényből van az örökség, akkor többé nem
ígéretből; Ábrahámnak pedig ígéret által ajándékozta azt az Isten kegyelme” (Gal. 3,18).
„Nem törlöm
el, nem utasítom vissza, és nem érvénytelenítem az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által, és a törvény útján van és
valósulna meg az igazság, vagyis a megigazulás, tehát Krisztus ok nélkül és hiába halt meg” (Gal. 2,21).
Ezért hangzik a figyelmeztetés: „Elszakadtatok
Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek”
(Gal.5,4).
De a törvénnyel nincs semmi
baj, mert a törvény betöltötte feladatát: „A törvény tehát az ígéretek ellen
van? Semmiképpen sem! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes életet
adni, valóban a törvény alapján volna a megigazulás. De az Írás mindenkit bűn
alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék
azoknak, akik hisznek” (Gal. 3,21-22).
„Ekként a törvény Krisztusra vezérlő
mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem
vagyunk többé a vezérlő mester alatt”
(Gal. 3,24).
Ezt tudva: „... Értsétek meg tehát, hogy akik hitből
valók, azok Ábrahám fiai” (Gal. 3,7).
Róm. 4,17 Amint meg van írva, hogy sok nép atyjává tettelek és
rendeltelek téged, az előtt az Isten színe előtt, akiben hitt, aki a holtakat
megeleveníti, és életre kelti és azokat, amelyek nincsenek, előszólítja és
létre hívja mint meglevőket, hogy létezzenek.
Róm. 4,18 Aki reménység ellenére, túl minden reménységen
reménykedve és reménység alapján elvárással hitte, hogy sok népnek atyjává
lesz, a szerint, amint megmondatott: az ígéret ugyanis így szólt: Így lészen a
te magod.
Róm. 4,19 És hitében erős és állhatatos lévén, nem ingadozott a
hite, nem gondolt és nem tekintett az ő már elhalt, és életerejét vesztett
testére, vagyis emberi erejére, mintegy százesztendős lévén, sem Sárának elhalt
és elapadt méhére.
Róm 4,20 Nem kételkedett hitetlenül Isten ígéretében, vagyis
hitetlenség által nem vonta kétségbe Isten ígéretét, hanem erőt merített
hitéből, és megerősödött a hitben, és hatalmassá lett hite által, és így
magasztalta az Istent, dicsőséget adván Neki.
Róm. 4,21 és teljesen bizonyos volt, mert mindenestől
fogva elhitte, sőt meg volt győződve afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is
tudja tenni, mert elég hatalmas
ígéretének teljesítésére.
Róm. 4,22 Ezért Isten ezt a hitét be is számította, és ezt
tulajdonította neki igazságul, vagyis megigazulására*
*És folytatódik a
kijelentés: „Hit által kapott erőt arra is, hogy Sárával
nemzetséget alapítson, noha már idős volt, minthogy hűnek tartotta azt, aki az
ígéretet tette. Ezért attól az egytől, méghozzá egy szinte már elhalttól
származtak olyan sokan, mint az ég csillagai, és mint a tenger partján a
föveny, amely megszámlálhatatlan” (Zsid.
11,11-12).
Róm. 4,23 De az, hogy beszámította neki igazságul, hogy a hite
tulajdoníttatott megigazulás gyanánt nem egyedül őérte, és nemcsak róla van
megírva,
Róm 4,24 hanem miattunk, és mi érettünk is. Nekünk is
üdvösségünkre van, azoknak tudniillik, akiknek majd szintúgy beszámítja
igazságul, ha hiszünk Abban, aki a halottak közül, vagyis a halálból
feltámasztotta, és életre keltette Urunkat, Jézust,
Róm. 4,25 aki halálra adatott, és halált szenvedett,
mert ki lett szolgáltatva bűneinkért, vétkeinkért, azaz: félrecsúszásainkért, botlásainkért és elhajlásainkért, és
feltámasztatott, vagyis feltámadt megigazulásunkért, felmentésünkért, vagyis:
igazzá nyilvánításunkért*
*És azért kellett Neki szenvedni és
meghalni, mert: „mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten
ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus
által” (Róm. 3,23-24).
„Mivel tehát megigazultunk hit által,
békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm. 5,1).
„Mert azt,
aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne”
(2Kor. 5,21).
„és azért
halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem
annak, aki értük meghalt és feltámadt” (2Kor.
5,15).
Mert Ő nemcsak meghalt, hanem: „... Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lőn azoknak, kik
elaludtak” (1Kor. 15,20).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.