Római levél 3. fejezet: céltévesztett Minden ember. (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Róm. 3,1 Mi akkor a zsidó előnye? Mi tekintetben különb, vagy felsőbbrendű hát a júdeai a nemzetbelinél? Vagy mi a körülmetélés haszna, vagy előnye?

Róm. 3,2 Minden szempontból sok. Elsősorban az, hogy Isten először rájuk bízta igéit, beszédét, ígéretét, kijelentését.

Róm. 3,3 De hát, hogyha némelyek nem hittek? Vajon azoknak hitetlensége, és engedetlensége nem teszi-e hiábavalóvá, vagyis hatálytalanná, teljesen működésképtelenné, és erőtlenné az Istennek hűségét?^*

*Isten ígérete mindenképpen megvalósul, mert: „Nem lehet pedig, hogy meghiúsult legyen az Isten beszéde. Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók; Sem nem mindnyájan fiak, kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik néked a te magod. Azaz, nem a hústestnek fiai az Isten fiai; hanem az ígéret fiait tekinti magul” (Róm. 9,6-8)

„Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk” (Gal. 4,28)

„Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő elhívása” (Róm. 11,29)

„Ha hitetlenkedünk, ő hű marad: ő magát meg nem tagadhatja” (2 Tim. 2,13).

Róm. 3,4 Távol legyen! Szó sincs róla! Sőt, azt kell mondanunk: igaz, és igazmondó, őszinte az Isten, az emberek pedig legyenek bár valamennyien hazugok, amint meg van írva: „Igaznak kell bizonyulnod beszédeidben, hogy igaznak találtassál logoszaidban, Igéidben és győznöd kell, amikor perelnek, és perlekednek veled”^*

*Ez pedig így van megírva: Dávid is így vall Istennek: „… igaz légy beszédedben, és igazmondónak bizonyulj rémáidban, kijelentéseidben” (Zsolt. 51,6)

Róm. 3,5 Ha pedig éppen a mi hamisságunk, és igazságtalanságunk, istentelenségünk teszi nyilvánvalóvá, mutatja és erősíti meg; hozza napfényre Isten igazságát, szentségét, tisztaságát, és igazságosságát, akkor mit mondjunk? Emberi módon, emberi okoskodással szólok: igazságtalan, vagy hamis, és hűtlen az Isten, hogy kiönti haragját?^*

*Jób barátai így szólnak Istenről: Vajon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője, és Alkotója előtt tiszta-é az ember? Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát” (Jób. 4,17-21)

Ezért: „Ki mondhatja: megtisztítottam, és tisztán tartottam szívemet, tiszta vagyok, nincs vétkem, és nem tévesztettem el a célt” (Péld. 20,9).

Dávid értette az Urat, ezért így vall Istennek: „Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben” (Zsolt. 51,6).

Róm. 3,6 Szó sincs róla! Hiszen akkor hogyan ítélhetné meg, vagyis hogyan hozza helyre, vagy különbözteti meg a helytelent, és hogyan választja ki Isten a világot, a teremtett világot, alátható világot, vagyis evilágvilágot?^*

*Ábrahám így könyörög Szodoma lakosaiért: „Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal, és úgy járjon az igaz, mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?” (1 Móz. 18,25).  

Elihu válasza: „Azért ti okos emberek, hallgassatok rám! Távol van Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság” (Jób. 34,10)

Róm. 3,7 Mert ha Isten igazsága, vagyis Igéje, ami a valóság, az én hazugságom, vagyis az én hazug állításom vagy magatartásom által lett naggyá, kiemelkedővé, és növekedett, fokozódott az ő dicsőségére, és az Ő dicsőítésére, akkor miért esem én még mindig ítélet alá, mint bűnös, vagyis mint a célt eltévesztő?

Róm. 3,8 Vagy talán igaz az, amivel rágalmaznak, és amivel hamisan vádolnak is minket, és amit állítanak, és hangoztatnak némelyek? Hogy tudniillik így beszélünk: tegyük a rosszat, a káros, ártalmas, értéktelen, és hitvány dolgokat, vagyis a gonoszt hogy a jó következzék, és származzék belőle. Mert némelyek állítása szerint mondjuk is ezt! Az ilyeneket méltán sújtja, és igazságosan éri az ítélet, és jogos az elmarasztalásuk^*

*Sőt az apostol azt hirdeti, hogy: „… ti szabadságra hívattatok atyámfiai, testvéreim. Csakhogy a szabadság ürügy, kiindulási pont, támaszpont, ok, alkalom, indok, indíték, ösztönzés ne legyen a hústestnek. Sőt Isten szerinti szeretettel szolgáljatok egymásnak”

[Más fordítás: Csak ne használjátok ezt a szabadságot a bűnös természetetek kívánságaira. Ne olyan szabadságra használjátok, mely ugródeszka a húsnak (Gal. 5,13).

És folytatódik a figyelmeztetés: „De meglássátok, és arra azonban ügyeljetek, és vigyázzatok, hogy ez a ti szabadságtok, ez a kiváltságotok, feljogosult voltotok valamiképpen botránkozásukra ne legyen, és botláskővé ne váljon az erőtleneknek, a gyengéknek” (1 Kor. 8,9).

Hanem: „Mint szabadok, és nem, mint akiknél a szabadság a gonoszság palástja, vagyis nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójának, és használják, hanem mint Istennek rabszolgái” (1Pét 2:16).

Mert: „… ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek a bűn csábításától” (Ján. 8,36).

Róm. 3,9 Mi tehát az igazság? Különbek, feljebb valók, vagy fölényben vagyunk? van-e előnyünk felettük? Egyáltalában nem! Hiszen előbb már kimondtuk azt az ítéletet, vagyis bizonyítottuk, hogy zsidók, vagyis a júdeaiak, és a görögök, vagyis pogányok is mind bűnben, azaz: céltévesztésben vannak. vagyis elvétették a célt, és ezért a céltévesztés hatalma, és fennhatósága alatt vannak^*

*És folytatják az apostolok, mert: „… az Írás mindent és mindenkit bűn, vagyis a céltévesztés alá rekesztett, és összezárt, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből vagyis Jézus Krisztus hite által adassék a hívőknek” (Gal. 3,22).

 És így folytatódik a kijelentés: „Mert az Isten mindeneket, minden embert engedetlenség, hitetlenség, csökönyös és lázadó makacsság alá rekesztett, és mindnyájukat a hitetlenségbe hagyta merülni; összezárta = közös helyzetbe hozta annak érdekében, hogy mindeneken, vagyis mindenkin, és mindnyájukon könyörüljön, és irgalmasságot gyakoroljon” (Róm. 11,32).

 Isten azonban – aki maga a Szeretet – megoldást adott erre a problémára: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aki hiszen Őbenne, el nem kárhozik, vagyis az nem jut ítéletre. aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, már ítélet alatt van, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (Ján. 3,16.18)

„az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme, a sátán megítéltetett” (Ján. 16,11).

Mert:  „Most van e világ kárhoztatása megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme” (Ján. 12,31)

Róm. 3,10 amint meg van írva: „Nincsen igaz, és igazságos, vagy megigazult ember egy sem,

Róm. 3,11 nincsen senki, aki értse, aki belássa, és tudja, nincsen senki, aki keresse Istent.

Róm. 3,12 Mind elhajlottak, letértek az útról, eltévedtek valamennyien. mindannyian egyaránt értéktelenné lettek, megromlottak, elfajzottak; hasznavehetetlenekké váltak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem^*

*Ez pedig így lett megírva: „Ezt gondolja, és mondja is a balgatag, a bolond az ő szívében, az ő bensőjében: Nincs Isten. Megromlottak és utálatos hamisságot cselekedtek, nincs, aki jót cselekedjék. Isten letekint a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső? Mindnyájan elhajlottak, és elpártoltak tőle, és valamennyien egyaránt megromlottak, nincsen, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is, vagyis egyetlen ember sincs” (Zsolt. 53,2-4)

Róm. 3,13 Nyitott, tátongó, és megnyílt sír a torkuk, nyelvükkel ámítanak, és alattomosan rászednek, becsapnak, csalárdságot beszélnek, áspis, vagyis vipera kígyóméreg az ajkukon.

Róm. 3,14 szájuk átokkal, átkozódással, és keserűséggel, keserű beszéddel van tele^*

*A hitetlenekről, és a vallásos emberekről így szól a Szent Szellem: „Mert nincsen az ő szájukban egyenesség, belsejük csupa romlottság; nyitott sír az ő torkuk, nyelvükkel hízelkednek” (Zsolt. 5,10)

De: „Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság” (Zsolt. 10,7)

„Nyelvüket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela” (Zsolt. 140,4)

„Kígyóméreg az ő boruk, viperák kegyetlen mérge” (5 Móz. 32,33)

Róm. 3,15 Lábuk gyors a vérontásra^*

*A próféciák már előre jelzik azt, hogy: „Lábuk gonosz cél után fut, sietnek ártatlan vért ontani. Gondolataik ártó gondolatok, pusztulás és romlás van útjaikon. Nem ismerik a békesség útját, vagyis Krisztust, eljárásuk nem törvényes. Ösvényeik görbék: aki azokon jár, annak nincs köze a békességhez, vagyis Krisztushoz” (Ésa. 59,7-8)

„Mert ők rossz úton futnak, és vérontásra sietnek” (Péld. 1,16)

Róm. 3,16 Romlás, baj, csapás, pusztulás, romok és nyomorúság, és nyomorgatás, szerencsétlenség, azaz csapás, és sanyarúság jár a nyomukban, az ő ösvényeiken, és útjaikon.

Róm. 3,17 És a békesség útját nem ismerik: nincsenek tudatában, nem érzik, nem észlelik, nem biztosak benne, mert nem értik^*

*Mert nem ismerték meg azt, aki kijelentette, hogy: „Én vagyok az út…” (Ján. 14,6)

Akiről már a próféták is így szóltak „… és hívják nevét:… békesség fejedelmének!” (Ésa. 9,6)

Aki így bátorítja az övéit: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (Ján. 14,27)

És akinek neve: Úr Jézus: „Mert Ő a mi békességünk” (Eféz. 2,14)

Akik Őt nem ismerik, arról így szól a Szent Szellem: „Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek, akik Isten nélkül élnek! Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!” (Ésa. 48,22; 57,21).

Róm. 3,18 Isten félelmével nem törődnek, Isten tisztelete nincs szemük előtt^*

*A hústesti ember: „A bűnös ember szíve mélyén ott suttog a bűn. Nem számít neki az istenfélelem, sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani. Szája rontást és csalárdságot beszél, nem akar okos és jó lenni. Rontást eszel ki ágyában, nem a jó úton jár, nem veti meg a rosszat” (Zsolt. 36,2-5).

Róm. 3,19  Mi azonban tudjuk, hogy amit a törvény mond, azt a törvény alatt élőknek mondja, vagyis azokra vonatkozik, akik a törvény hatálya alá vannak vetve, hogy elnémuljon, és elhallgattassék, bedugassék, betömessék minden száj, és az egész világot, az egész teremtett világot Isten ítélje meg, azaz az egész teremtett világ igazságos döntésnek legyen alárendelve^*

*Ugyanis: „… akik a törvény cselekedeteiből vannak, vagyis a törvény szerint élnek, és akik a törvény szerinti tetteikre támaszkodnak, átok alatt vannak, és azokat átok sújtja; minthogy meg van írva: Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban, vagyis aki nem tartja meg hűségesen, amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje” (Gal. 3,10).

És ez így lett megírva: „Átkozott, aki meg nem tartja e törvénynek igéit, hogy cselekedje azokat, és nem a szerint cselekszik! És mondja az egész nép: Ámen!” (5 Móz. 27,26)

„… Így szól az Úr, Izráelnek Istene: Átkozott az az ember, és mindenki, aki meg nem hallja e szövetségnek igéit, és aki nem hallgat annak a szövetségnek az igéire. Amelyet akkor és azon a napon parancsoltam a ti atyáitoknak, a ti őseiteknek, amikor kihoztam őket Egyiptom földéről, a vaskemencéből, a vaskohóból, mondván: Halljátok meg az én szómat, és hallgassatok szavamra, és cselekedjétek, és teljesítsétek mindazokat, amiket én parancsolok néktek. akkor népemmé lesztek, én pedig Istenetekké leszek néktek” (Jer. 11,3-4).

„Mostan azért ha figyelmesen, és engedelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim, az én tulajdonom. mert enyém az egész föld. És lesztek ti nékem papok birodalma, királysága, és szent nép. Ezek azok az igék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak” (2 Móz. 19,5-6)

„Mert az Isten mindeneket, minden embert engedetlenség, hitetlenség csökönyös és lázadó makacsság alá rekesztett. Mindnyájukat a hitetlenségbe hagyta merülni; összezárta = közös helyzetbe hozta annak érdekében, hogy mindeneken, és mindenkin, mindnyájukon könyörüljön, irgalmazzon, és irgalmasságot gyakoroljon” (Róm. 11,32)

Mert: „… az Írás mindent, és mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből, a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék a hívőknek, azoknak, akik hitre jutottak” (Gal. 3,22)

Ugyanis: „… a törvény vége, bevégzése; végcélja; beteljesedése; megszűnése; befejeződése Krisztus minden hívőnek igazságára, vagyis megigazulására annak, aki hisz” (Róm. 10,4)

Róm. 3,20 Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből, vagyis olyan tettekből, melyekkel a törvényt akarja betölteni, egy hústest sem igazul meg Őelőtte, vagyis Isten előtt: mert a bűn, azaz: a céltévesztés ismerete és felismerése a törvény által vagyon^*

*És így folytatódik a kijelentés. „Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é, vagyis céltévesztés? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a gonosz kívánságról sem tudtam volna, és a vágyat, a mohó kívánást sem ismerném, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd! De a tiltó parancsolat által a bűn alkalmat vett, ösztönzést, indíttatást, lökést, ugródeszkát, és támaszpontot kapott, és nemzett és fölébresztett; felszított; felkeltett; kimunkált bennem minden gonosz kívánságot, és mohó kívánást és megismerkedtem a bűnnel = elkövettem a bűnt, mert ugyanis törvény nélkül holt a bűn” (Róm. 7,7-8).

Mert a kívánság pedig – ha gondolatai az embernek e körül forognak – így működik: „Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz” (Jak. 1,15).

Dávid így imádkozik, megvallva, hogy: „… egy élő, vagyis természeti, a biológiailag élő ember sem igaz előtted!” (Zsolt. 143,2)

Róm. 3,21 Most pedig kijelentetett, hogy a törvény nélkül jelent meg, a törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá nekünk Isten igazsága, az Isten előtti megigazulás, amelyről bizonyságot is tesznek, és tanúsítják a törvény és a próféták, az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyek]^*

*Ezért: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, vagyis tettei alapján… Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy hústest sem. Mert a törvény szerinti tettek senkit sem tesznek igazzá” (Gal. 2,16)

Róm. 3,22 Isten pedig ezt az igazságát, vagyis az Isten előtti megigazulást most nyilvánvalóvá, és láthatóvá tette a Jézus Krisztusban való hit által, és a Jézus hitén keresztül minden hívőnek, és mindazok elnyerik, és mindazokra száll, akik hisznek Benne. Mert nincs különbség, és nincs megkülönböztetés zsidó és nemzetbeli között^*

*És tette ezt Isten: „Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban a követelményeivel, és rendelkezéseivel ellenünk szóló, és tételekbe foglalt kézírást, az adóslevelet, amely ellenünkre volt nekünk, és mely vádolt minket. És azt eltette eltávolította, eltolta az útból, odaszegezvén azt a keresztfára, vagyis a kínoszlopra” (Kol. 2,14).

Ugyanis: „A törvény nincs hitből, nem a hitből származik, hanem amely ember cselekszi, betölti, és megteszi azokat, élni fog azok által. Krisztus váltott meg minket, Ő vásárolt ki bennünket, és váltságdíj ellenében felszabadított a törvény átkától, vagyis a törvény átka alól” (Gal. 3,12-13).

Ezért: „A körülmetélkedés semmi, hasonlóképpen a körülmetéletlenség is semmi; hanem csak az Isten parancsolatainak, és végzésének megtartása. Csak az fontos, és ér valamit” (1 Kor. 7,19).

Isten parancsa pedig az, hogy „Szükség néktek újonnan születnetek (Ján. 3,7).

Ezért: „… nincs különbség, vagyis megkülönböztetés zsidó meg görög, azaz: pogány között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, vagyis mindnyájunknak, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, és bőkezű mindazokhoz, akik Őt segítségül hívják”(Róm. 10,12)

Róm. 3,23 Mindenki vétkezett, vagyis eltévesztette a célpontot, és híjával van, és nélkülözi, szűkölködik, az Isten dicsőségének.

Róm. 3,24 Ezért Isten ingyen, ajándékképpen igazítja meg őket, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által.

[Más fordítás: Megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk]^*

*És így folytatódik a kijelentés: „Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette önmagával a világot Nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, nem számította fel nekik az eleséseket, a hibás lépéseket, botlásokat, baklövéseket, melléfogásokat és törvényszegéseket, és reánk bízta, sőt belénk helyezte a békéltetésnek, a kibékítés, a kiengesztelődés igéjét”

[Más fordítás: Isten volt a Krisztusban, amikor a világot magával kiengesztelte.

 (2 Kor. 5,19)

„Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm. 5,1) 

„Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint” (Eféz. 1,7)

 Ő: „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; …” (Gal. 3,13)

„hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk” (Gal. 4,5)

 „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék” (Eféz. 2,8-9)

 „Az Ő, vagyis Isten munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá” (1Kor. 1,30)

Így váltunk szabaddá: „Mert a Jézus Krisztusban való élet Szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől” (Róm. 8,2)

Róm. 3,25 Mert az Isten őt eleve elrendelte, és oda adta engesztelő véres áldozatul, fedélnek, mint előkép. A frigyláda fedele a Templomban, vagyis az irgalom helye, a kiengesztelés. Azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát, és az Ő igazságosságát, az Ő igazzá tételét megmutassa nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként. Isten ugyanis az előbb, a korábban elkövetett bűnöket végtelen türelmében elnézte, elengedte, és megbocsátotta,

Róm. 3,26 türelme idején, az előbb történt vétkezések büntetlenül hagyása, elengedése, és megbocsátása által, melyeket Isten elszenvedett, eltűrt, béketűrésével, hogy e mostani időben, vagyis a mostani időszakban mutassa meg, és jelentse ki igazságát. És kimutatta igazságosságát a jelen időre nézve is: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, vagyis megigazít mindenkit, aki Jézusban hisz, aki a Jézus hitéből való^*

*Mert: „Ő az előző nemzedékek során megengedte, hogy minden nép a maga útján járjon” (Csel. 14,16)

És: „A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg” (Csel. 17,30)

„Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsid. 4,16)

Róm. 3,27 Hogyan lehetséges akkor, és hol marad az ember számára a dicsekvés lehetősége, amivel büszkélkedhetik? Lehetetlenné vált, szétfoszlott, kirekesztetett, semmivé lett, kizáratott. Milyen törvény által? A cselekedeteké, a tettek törvénye által? Nem, hanem a hit „törvénye” által.

Róm. 3,28 Hiszen azt tartjuk, és állítjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül^*

*És így folytatódik a kijelentés: „Mit mondjunk tehát? Mivel ez így van, kérdezzük csak mit ért el, és mit nyert hústest szerint, és mire jutott Ábrahám, a mi ősatyánk a saját erejéből?  Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből, vagyis tettei eredményeként igazult meg, akkor van mivel dicsekednie, és akkor lenne alapja a dicsekvésre, de nem Isten előtt. Mert nincs erre lehetőség az Istennel szemben. De mit mond az Írás? „Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és Isten ezt számította be, ezt tulajdonította neki igazságul, ez szolgált megigazulására. Márpedig aki fáradozik, és tetteket visz végbe; és munkálkodik, dolgozik annak a bért, a fizetséget nem kegyelemből, és nem ingyen számítják, hanem azért, mert tartoznak vele, vagyis tartozás szerint jár, tartozás kiegyenlítéseként. Aki pedig nem fáradozik, nem visz végbe tetteket, és nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki megigazítja, aki igazzá, vagyis megigazulttá nyilvánítja az istentelent, vagyis azt, akiben nincs Isten, az Isten nélkül élőt, annak a hite számít, a hite tulajdoníttatik igazságnak, vagyis megigazulásul az Isten kegyelmének végzése szerint. Ahogyan

Dávid is azt az embert mondja, és hirdeti boldognak és áldottnak, szerencsésnek, - ami pedig az Istennel való közösségből fakad, Isten ajándéka - akinek az Isten cselekedetek nélkül, vagyis a tettektől függetlenül tulajdonít, és számítja be az igazságot: vagyis a megigazulást; azaz, akit Isten igazit meg tettek nélkül. „Boldogok, és áldottak akiknek megbocsáttattak bűneik, hamisságaik, gonoszságaik, törvényszegéseik, akiknek törvénytiprásait elengedték, és akiknek elfedeztettek bűneik, gonoszságaik; vétkeik, vagyis a cél ELVÉTÉSE. Boldog és áldott ember, vagyis az a személy, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít. Akinek vétkeit, vagyis céltévesztését nem rója, és nem számítja fel]” (Róm. 4,1-8).

Dávid is így prófétál arról, hogy mi a boldogság: „Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs szellemében álnokság” (Zsolt. 32,1-2).

És teszi ezt Isten azért: „hogy egyetlen ember egyetlen hústest se dicsekedjék az Isten színe előtt. Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék” (1Kor. 1,29.31).

Mert: „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával. Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr” (Jer. 9,23-24)

 „Hogy aki magát áldja e földön, áldja magát az igaz Istenben, és aki esküszik e földön, esküdjék az igaz Istenre, mert elfeledvék a régi nyomorúságok, és mert elrejtvék szemeim elől” (Ésa. 65,16).

„Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék” (2 Kor. 10,17).

Pál apostol vallástétele: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, vagyis kínoszlopában, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak” (Gal. 6,14)

És a továbbiakban is így vallja meg az apostol a hitét: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy hústest sem” (Gal. 2,16).

És így folytatja az apostol: „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék” (Eféz. 2,8-9)

 Mert Isten: „Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, és nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmasságából tartott meg, és üdvözített minket az újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által” (Tit. 3,5).

Bizony, Isten: „Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz” (Zsolt. 103,10-13).

 „Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik bűneiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét” (2Kor. 5,19).

Róm. 3,29 Vagy Isten kizárólag a zsidóké, vagyis a júdeaiaké? Nem a pogányoké, vagyis a nemzeteké is? Bizony, a pogányoké, vagyis a nemzeteké is.

Róm. 3,30 mert egy az Isten, aki megigazítja, vagyis megigazulttá nyilvánítja a körülmetéltet hitből, éppúgy, mint aki a körülmetéletlent pedig hit által, vagyis a hiten keresztül^*

*Hiszen Ábrahám: „… a körülmetélkedés jelét, jegyét, és jelképét is körülmetéletlenül tanúsított hite igazságának pecsétjéül, a tulajdon vagy az eredetiség jeleként kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hogy azok is igaznak fogadtassanak el. És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánknak, Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanúsított hitének nyomdokait” (Róm. 4,11-12).

És így folytatja az apostol: „Előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned fognak megáldatni minden népek. Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal” (Gal. 3,8-9)

Már Ézsaiáson keresztül: „Így szól az Úr az Úr Jézushoz, és a minden korban élő krisztusi emberhez: Kevés az, hogy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sőt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!” (Ésa. 49,6).

Hiszen: „Csak egyetlen Úr, egyetlen hit, és egyetlen bemeritkezés van; Egyetlen az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van, aki uralkodik minden felett, mindenek által és mindenen keresztül, és mindnyájatokban munkálkodik, cselekszik, és mindent átjár, és mindenhol jelen van” (Eféz. 4,5-6).

Róm. 3,31 Érvénytelenné, hatálytalanná tesszük, és mellőzzük, érvénytelenítjük, megszüntetjük, vagy eltöröljük tehát a törvényt a hit által? Szó sincs róla! Sőt inkább érvényt szerzünk a törvénynek, és érvényre emeljük a hiten át^*

*Az Úr Jézus kijelenti, hogy a törvényt Ő fogja beteljesíteni, és teljessé tenni: „Ne gondoljátok, és ne véljétek, hogy jöttem a törvénynek, azaz Az Úr útmutatásának, tanításának, Isten kijelentett akaratának, az IGÉ-nek vagy a prófétáknak eltörlésére vagy megszüntetésére, fölbontására, visszavonására. Nem jöttem, hogy eltöröljem, megszüntessem, érvénytelenné tegyem, visszavonjam, hanem inkább, hogy betöltsem, beteljesítsem teljessé, tökéletessé tegyem, vagyis tartalmat adni jöttem” (Mát. 5,17).

 Pál apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem az Úr Jézus kijelentését: „Mert a törvény vége, bevégzése, végcélja, beteljesedése, megszűnése befejeződése Krisztus minden hívőnek igazságára, vagyis megigazulására annak, aki hisz” (Róm. 10,4).

 Ugyanis: „… az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek. Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, és nevelőnk volt Krisztusig, hogy hitből, azaz: hit által igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöttétek magatokra” (Gal. 3,22-27)

„Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mivel a törvény a maga részéről tehetetlenséget mutatott, mivelhogy erőtlen vala a hústest miatt, mert a hústest gyengévé tette. Az Isten azt megtette az ő saját Fiát elbocsátván és elküldve bűn, vagyis a céltévesztés hústestének hasonlatosságában, és hasonmásában és a bűnért, azaz a céltévesztés miatt. És kárhoztatá, azaz elítélte a bűnt a céltévesztést a hústestben. Hogy a törvénynek igazsága, az igazzá-tétel eredménye beteljesüljön bennünk és rajtunk, kik nem hústest szerint járunk és élünk, hanem Szellem szerint. Akiknek járását-kelését nem a hús vezérli, hanem a Szellem (Róm. 8,3-4)

„Most pedig megszabadultunk, felszabadultunk, mentesültünk, feloldoztattunk a törvénytől, a törvény hatálya alól minekutána meghaltunk arra nézve, és annak a számára, amely által lekötve tartattunk, ami fogva tartott bennünket, hogy szolgáljunk a Szellemnek újságában újszerűségében, új voltában és nem a betű óságában. S ezért új Szellemben szolgálunk, nem az Írás elavult régi betűvilágában” (Róm. 7,6)

„Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely ellenünkre volt nekünk, és amely minket vádolt, és azt eltette eltávolította az útból, odaszegezvén azt a keresztfára, vagyis a kínoszlopra” (Kol. 2,14)

Mert így szól az Úr Ézsaiáson keresztül az Úr Jézusról: „Ímé ez az én szolgám, akit gyámolítok, akit támogatok, az én választottam, akit szívem kedvel, akiben gyönyörködöm. Szellememet adtam Őbelé, törvényt beszél és hirdet a népeknek” És: „… a törvényt igazán jelenti és hirdeti meg (Ésa. 42,1.3)

Ez a törvény pedig: „… a hit törvénye…” (Róm. 3,27)

 Mégpedig: „… a szeretet által munkálkodó hité” (Gal. 5,6)

 „… mert aki szereti a felebarátját, az embertársát, a különböző, a „másféle” más fajtából való, vagyis az Ádámi idegent, a törvényt, vagyis Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki betöltötte, beteljesítette, véghezvitte, megvalósította, tartalmat adott neki. „… tehát a szeretettel teljesen betöltjük a törtvényt” (Róm. 13,8.10)

 „Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Gal. 5,14).