Jézus Neve erős

89-es ZSOLTÁR.

Római levél 6. fejezet: A SZENT SZELLEMBE VALÓ bemerítés Krisztus életében részesít. (revideált)

Róm. 6,1 Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, vagyis a céltévesztésben, hogy a kegyelem, vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása annál nagyobb, és bőségesebb legyen? Hogy a kegyelem annál inkább áradjon, gyarapodjon, és megsokasodjon?

Róm. 6,2 Távol legyen: Semmi esetre sem. Akik egyszer már meghaltunk a bűnnek, azaz a céltévesztésnek, mimódon élnénk még abban^*

*Hiszen: „... aki meghalt, felszabadult a bűn alól” (Róm. 6,7).

Róm. 6,3 Avagy nem tudjátok-é, és nem értitek, hogy mi, akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be?^*

*Az üdvösségünk Isten kegyelméből van: „Mert kegyelemből, vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása által tartattatok meg, és részesültetek a megváltásban, és így üdvözültetek, mégpedig hit által. és ez nem tőletek van, ez nem a magatok érdeme: Isten ajándéka ez. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék, és ne dicsekedhessék” (Eféz. 2,8-9).

Bizony: „Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg, vagyis üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által” (Tit. 3.5).

Az Úr Jézus kijelentése arról, hogy hogyan és miért kell újonnan születni: „… Ha valaki nem születik, nem származik vízből és Szellemből, nem mehet be, mert nem tud, nem képes bemenni az Isten országába, Isten királyságába, birodalmába” (Ján. 3,5).

És a kijelentés az apostolokon keresztül így folytatódik: „… Térjetek meg, vagyis változtassátok meg gondolkozásotokat és merítkezzetek be mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek, vagyis a céltévesztés bocsánatára, és eltörlésére; és veszitek, megkapjátok a Szent Szellemet ajándéként” (Csel. 2,38).

És hogy milyen vízbe kell bemerítkezni, arról így hangzik a kijelentés: „… Krisztus szerette a kihívott gyülekezetet, az eklézsiát, és Odaadta érte a saját életét. Hogy azt felkészítse, és megszentelje, vagyis Isten számára elkülönítse, és szentté tegye, megtisztítván a bemerítés fürdőjében az ige, az élet igéje által” (Ef. 5,25-26).

A Szent Szellembe való bemeritkezés következménye lesz: „Eltemettetvén Ővele együtt a bemerítésben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztá Őt a halálból... Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Kol. 2,12; Gal. 3,27).

Pál apostolon keresztül megerősíti a Szent szellem, hogy mibe kell bemerítkezni: „… Pál, eljárván a felsőbb tartományokat, Efézusba érkezék: és mikor némely tanítványokra talált, Monda nékik: Vajjon vettetek-é Szent Szellemet, minekutána hivőkké lettetek? Azok pedig mondának néki: Sőt inkább azt sem hallottuk, hogy már eljött a Szent Szellem. Ezután megkérdezte tőlük: Akkor mibe meritkeztetetek be? A János bemerítésébe ” - válaszolták ezek. Pál ekkor így szólt: János, amikor bemerített, megtérést, vagyis a gondolkozásmód megváltoztatását követelte, és azt mondta a népnek, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Krisztus Jézusban. Amikor ezt meghallották, bemerítkeztek az Úr Jézus nevébe. És amikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a Szent Szellem, úgyhogy különböző nyelveken szóltak, és prófétáltak” (Csel. 19,1-6).

János apostol így látja a megdicsőült Urat, az Úr Jézus Krisztust, és kijelentést nyer az Ő neve, amibe be kell merítkezni: „… vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik” (Jel. 19,13).

Róm. 6,4 Eltemettettünk, azaz szellemben hasonlóvá váltunk azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott, és életre kelt Krisztus a halálból, a halottak közül az Atyának dicsősége fényessége, ragyogása, ereje által, azonképpen mi is új, azaz újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő, természetfeletti életben járjunk^*

*És így folytatódik a kijelentés: „Eltemettetvén, vagyis szellemben hasonlóvá válva, azaz hasonulva Ővele a bemerítésben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztá Őt a halálból, vagyis a halottak közül. És titeket, kik holtak valátok a bűnökben, vagyis akiket halottakká tettek az elesések, hibás lépések, botlások, melléfogások és a ti hústesteteknek körülmetéletlenségében, megelevenített, és életre keltett együtt Ővele, megbocsátván minden bűnötöket az után, hogy minden elesésünket megbocsátotta” (Kol. 2,12-13).

És tette ezt azért Isten: „Hogy levetkezzétek, és félretegyétek ama régi élet, vagyis a korábbi gonosz életmódotok, életviteletek, életvezetésetek, magatartásotok, viselkedésetek szerint való ó embert, mely meg van romolva, mert el van tévelyítve, és  csábítás áldozatául esett a csalárdság, a megtévesztés, becsapás, csalás, árulás, csábítás kívánságai miatt.

[Más fordítás: Vessétek le az óembert, mely magát korábbi forgolódástokhoz szabja, mely a csalárd kívánságok útján megromlik; Aki romlásba rohan a megtévesztő, csalárd és gonosz kívánságok miatt, és akit a saját vágyai rossz irányba vezettek].

Megújuljatok pedig a ti elméteknek, a ti bensőtöknek szelleme szerint. És felöltözzétek amaz új, vagyis újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban, azaz Hit által való megigazulásban, és valóságos szentségben az Ige által” (Eféz. 4,22-24).

És aki Újjonnan – vagyis a Szent Szellemtől, és Isten Igéje által – született, az ilyen megvallást tesz: „Áldott, és imádni való az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága, könyörületessége, gyengéd, szerető irgalma szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által” (1Pét 1,3).

Hiszen: „Az ő akarata szült minket az igazságnak - a valóságnak - igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk” (Jak. 1,18).

Az újjászülő beszéd pedig: „… az igazság – a valóság - beszéde, mely az Evangélium” (Kol. 1,5).

És ti: „…nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által”  (1Pt. 1,23).

Aki: „nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által” (Tit. 3,5).

„Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyünk…” (2 Pét. 1,4).

Így valósult meg a prófécia, amely az új teremtésnek figyelmeztetés is: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok…” (Ésa. 43,18-19)

„Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek, a régire nem is emlékeznek, még csak észbe sem jutnak” (Ésa. 65,17)^.

Hanem: „Most született csecsemők gyanánt, a tiszta, csalárdságtól mentes, szellemi hamisítatlan, és megtéveszthetetlen tej, azaz Isten igéje után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre, azaz amíg majd megmenekültök” (1Pét 2,2).

Róm. 6,5 Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ővele eggyé lettünk, vagyis egybenőttünk, és egyesültünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk, vagyis feltámadásával is összenőttekké leszünk, egyesülünk^*

*Mert: „Isten ugyanis feltámasztotta, életre keltette az Urat, és hatalmával, és ereje által minket is fel fog támasztani, és életre kelt a halálból” (1Kor. 6,14).

Mert: „... ha Annak a Szelleme lakik bennetek, aki feltámasztotta, életre keltette Jézust a halálból, a halottak közül, ugyanaz, aki feltámasztotta, életre keltette Krisztus Jézust a halálból, halottak közül, megeleveníti, életre kelti a ti halandó testeiteket (szómátokat) a ti éneteket, személyeteket is az ő ti bennetek lakozó Szelleme által... Igaz beszéd ez, és megbízható az ige (a logosz). Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is” (Róm. 8,11; 2 Tim. 2,11).

Róm. 6,6 Tudván azt, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett, azaz oszlopra feszíttetett, hogy megerőtlenüljön, és teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté legyen a bűnnek teste, (amartias szóma): a céltévesztett én. És megsemmisüljön, vagyis elpusztuljon, tétlenné, tehetetlenné váljon a bűn hatalmában álló, a céltévesztett test vagyis a: (szóma) = az egó, azaz az én, hogy ezután ne legyünk  rabszolgája, és ne szolgáljunk a bűnnek, vagyis ne legyünk  a céltévesztés rabszolgái^*

*És azért rörtént ez: „Hogy levetkezzétek, és félretegyétek ama régi élet, a korábbi gonosz életmódotok szerint való óembert, mely meg van romolva, és eltévelyedett, csábítás áldozatául esett a csalárdság a megtévesztés, becsapás, csalás, árulás, csábítás kívánságai miatt.

[Más fordítás: Hogy levessétek az óembert, mely magát korábbi forgolódástokhoz szabja, mely a csalárd kívánságok útján megromlik; Aki romlásba rohan a megtévesztő, csalárd és gonosz kívánságok miatt, és akit a saját vágyai rossz irányba vezettek]” (Eféz. 4,22).

„hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le hústesti életetek hátralevő idejét” (1Pt. 4,2).

És mi: „Azért nem csüggedünk, és nem fáradunk bele, nem lankadunk meg, nem merülünk ki, nem restülünk meg, nem veszítjük el kedvünket, és bátorságunkat; sőt ha a mi külső emberünk megromol, tönkre is megy, és elfogyatkozik, a belső emberünk mindazáltal napról-napra megújul, és minden nap épül” (2 Kor. 4,16).

Róm. 6,7 Mert aki így meghalt, felszabadult a bűn alól, és megigazult; vagyis igazságossá lett, felmentést nyert a bűntől, azaz a cél ELVÉTÉSÉTŐL^*

*Ezért tehát: „… atyámfiai, testvéreim, nem vagyunk adósok a hústestnek, hogy hústest szerint éljünk” (Róm. 8,12).

Róm. 6,8 Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy együtt élünk is Ővele^*

*A kijelentés megerősítése: „Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is” (2 Tim. 2,11)

 „Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani” (1Kor. 6,14).

Róm. 6,9 Tudván, és biztosak vagyunk abban, hogy Krisztus, aki miután feltámadt a halálból, vagyis a halottak közül, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik^*

*Mert Ő az: „Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogva tartatnia” (Csel. 2,24)

Ahogyan azt előre megígérte: „Azt pedig, hogy feltámasztotta őt a halálból, és többé nem fog visszatérni az elmúlásba, így mondta meg: Nektek váltom be a Dávidnak tett biztos, szent ígéreteket. Ezért más helyen is így szól: Nem engeded, hogy a te Szented elmúlást lásson” (Csel. 13,34-35).

Róm. 6,10 Mert hogy meghalt, a bűnnek, vagyis a céltévesztés miatt halt meg egyszer, hogy pedig él, az Istennek él.

[Más fordítás: Ami ugyanis benne meghalt azt a vétek, a cél elvétése ölte meg egyszer, ami pedig él azt az Isten élteti].

Róm. 6,11 Ezenképpen vegyétek számításba, és gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, vagyis a céltévesztésnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban^*

*Őbenne: „Aki a mi bűneinket, céltévesztésünket, tévedéseinket, maga vitte fel testében (szóma): teljes lényében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, a vétkekre ne legyünk kaphatók, és megigazultan folytassuk életünket. Akinek sajgó, véres sebeivel szógyultatok meg, és megszabadultatok a betegségekből, akiket teljessé, éppé tettek véres zúzódásai” (1 Pét. 2,24).

Róm. 6,12 Ne engedjétek, hogy uralkodjék tehát a bűn, a céltévesztés következménye a ti halandó, és mulandó testetekben (szóma): személyetekben, ami ki van téve a halálnak, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban, és ne engedjetek az ő vágyainak és szenvedélyének^*

*Pál apostol példát ad a testi vágyak elleni harcról: „... megsanyargatom, és szolgává teszem a testemet (szóma) = az énemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre” (1Kor. 9,27)

Ti is: „Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás.” „Ha ugyan Őt megértettétek, és Őbenne megtaníttattatok, úgy amint az igazság a Jézusban: Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt. Megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint.” (Kol. 3,5; Eféz. 4,21-23).

Péter apostol is felhívja a hívők figyelmét: „Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a hústesti vágyaktól, amelyek az életünk ellen harcolnak” (1Pt. 2,11)

Már Dávid ezt kéri az Úrtól, egyben kijelentve, hogy hogyan tudjuk megtartóztatni magunkat a testi vágyaktól: „Vezéreld utamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!” (Zsolt. 119,133).

Róm. 6,13 Se ne szánjátok, és ne adjátok át, ne állítsátok oda a ti tagjaitokat, vagyis a test egy-egy funkciót végző részét hamisságnak támadó fegyvereiül a bűnnek, az igazságtalanságnak, és gonoszságnak szolgálatára. Hanem szánjátok és adjátok oda, és bocsássátok rendelkezésre magatokat az Istennek szolgálatára, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat, a ti testetek egy-egy funkciót végző részét a megigazulás fegyvereiül az Istennek^*

*És mert nagyon fontos, sőt életbevágó a kijelentés, ezért megismétli a Szent Szellem: „Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket (szómata umón) = halandó személyeteket földi formáját élő, szent és Istennek kedves áldozatul. Mint a ti okos tiszteleteteket”„hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le hústesti életetek, azaz (biosz) = földi életetek hátralevő idejét. Bizony, elég volt abból, hogy a múltban a pogányok szokása szerint kicsapongásokban, kívánságokban, részegeskedésekben, dorbézolásokban, tivornyázásokban és szentségtelen bálványimádásokban éltetek” (Róm. 12,1; 1 Pét. 4,2-3).

Mert ha továbbra is: „… hústest szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Szellem által megölitek, vagyis halálra adjátok a test (szóma): a testi természetetek cselekedeteit, élni fogtok” (Róm. 8,13).

Róm. 6,14 Mert a bűn, vagyis a céltévesztés következménye ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem, vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása, és felmentése alatt^*

*Azért mert: „… a törvény a valóságban csak haragot nemz, haragot eredményez. Ahol azonban nincs törvény, ott nincs törvényszegés sem, vagyis ott nem lehet áthágni sem a törvényt” (Róm. 4,15).

Róm. 6,15 Mit is tehát? Mi következik ebből? Vétkezzünk-é és újra céltévesztők legyünk-e? Mivelhogy nem vagyunk a törvény uralma alatt, hanem kegyelem, vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása, és felmentése alatt? Távol legyen.

Róm. 6,16 Avagy nem tudjátok, hogy akinek oda szánjátok, és alárendelitek magatokat szolgákul, vagyis rabszolga gyanánt az engedelmességre, annak vagytok szolgái, vagyis rabszolgái, akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek, vagyis a céltévesztésnek halálra, azaz ami a halálba vezet, vagy az engedelmességnek, ami megigazulásra vezet^*

*Az Úr Jézus – a testté lett Ige – így figyelmeztet: „... Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt, vagyis a cél elvétését cselekszi, rabszolgája a bűnnek, vagyis a cél elvétésének” (Ján. 8,34)

És Péter apostolon keresztül megmagyarázza a Szent Szellem a kijelentést: „... mert akit valaki legyőzött, az annak rabszolgájává lett. Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyőzetnek, az ő utolsó állapotuk gonoszabbá lett az elsőnél” (2 Pét. 2,19-20).

Róm. 6,17 De hála az Istennek az Ő kedvezéséért, jóindulatú gondoskodásáért, és felmentéséért, vagyis kegyelméért, hogy jóllehet a bűn, a cél elvétésének rabszolgái voltatok, de szívetek szerint, és most már szívből azaz: bensőtökből engedelmeskedtek a tudomány és tanítás azon alakjának, és követendő mintájának, amelyre adattatok, és amelyre rendelve vagytok.

Róm. 6,18 Felszabadulván pedig a bűn alól, vagyis a céltévesztés kötelékéből, az igazságnak, azaz a megigazultságnak rabszolgáivá lettetek.

Róm. 6,19 Emberi módon szólok, és fejezem ki magam a ti hústesteteknek erőtlensége, és gyarlósága miatt. Mert amiképpen oda szántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak, a törvény nélküli állapotnak rabszolgáiul a hamisságra, a törvénytelenségre: azonképpen szánjátok, és adjátok oda most a ti tagjaitokat (szóma) = személyetek egy-egy funkciót végző részét rabszolgáiul a megigazulásnak a megszenteltetésre.

[Más fordítás: A hústest gyönge, ugyanis enged a kísértésnek. Ezért amiképpen oda szántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak, és a törvény nélküli állapotnak rabszolgáiul a törvénytelenségre: most úgy állítsátok tagjaitokat rabszolgákul az igazságosság oldalára, hogy azok megszentelődéseteket munkálják]^*

*Péter apostol megvallása: „Mert elégséges nékünk, hogy életünk elfolyt, vagyis már eltelt idejében a pogányok, vagyis a nemzetek akaratát, vágyát, tetszését követtük, és cselekedtük. Járván feslettségekben, kicsapongásokban, bujaságban, gyönyörök közt, kívánságokban, érzékiség, vágy, és epekedésben, részegségekben, borozásokban, mértéktelenségben, dobzódásokban, vagyis dorbézolásban, dáridózásban, és zavargásban, tivornyázva, ivásokban és undok, törvényt félretevő, tiltott bálványimádásokban” (1Pét 4,3).

 Így figyelmeztet az Úr Jézus is: „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a szellem kész, de a hústest erőtelen” (Mát. 26,41). 

Ezt ismerve így beszél Pál apostol: „… megsanyargatom, és megzabolázom, állon ütöm, megöklözöm, és így alávetem, és leigázom testemet (szóma): egész lényemet és rabszolgává teszem, vagyis rabságba kényszerítem, hogy míg másoknak prédikálok, tanítok, hirdetem az Igét, vagy amikor másokat versenybe hívok, magam valami módon méltatlanná és alkalmatlanná ne legyek” (1 Kor. 9,27).

Róm. 6,20 Mert mikor a bűn, vagyis a céltévesztés rabszolgái valátok, az igazságtól, vagyis a megigazulástól szabadok, függetlenek valátok.

Róm. 6,21 Micsoda gyümölcsét vettétek azért akkor azoknak, amiket most szégyenletek? Mert azoknak a vége, az eredménye halál^*

*Ugyanis: „… amíg hústest szerint éltünk, a bűnök, törvény által szított szenvedélyei hatottak tagjainkban, amelyek a halálnak termettek gyümölcsöt” (Róm. 7,5).

Róm. 6,22 Most pedig, minekutána felszabadultatok a bűn, vagyis a céltévesztés alól, rabszolgáivá lettetek pedig az Istennek megvan a gyümölcsötök a megszenteltetésre, az Isten céljaira való elkülönítésre / elkülönülésre, a vége, azaz eredménye pedig örök élet.

[Más fordítás: Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök vagyis: a természetfeletti élet, az életnek egy más létezési formája].   

Róm. 6,23 Mert a bűn, azaz a cél elvétésének zsoldja, vagyis a bér, amellyel a bűn fizet, halál. Az Isten kegyelmi ajándéka, vagyis a Szent Szellem megnyilvánulása pedig örök élet, a természetfeletti élet a mi Urunk Krisztus Jézusban^*

*Isten már az első embert figyelmezette: „De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon ejéndel arról, bizony meghalsz” (1 Móz. 2,17).

De a test kívánságának erőssége megerőtlenítette Isten Igéjét: „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett” (1Móz. 3,6).

 És az apostolon keresztül folytatódik a kijelentés arról, ami halált eredményez: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is.

[Más fordítás: Ne áltassátok magatokat! Istent nem lehet becsapni! Azt fogja az ember aratni, amit vetett].

Mert aki vet az ő hústestének, vagyis aki a hús világába vet, a hústestből arat veszedelmet, azaz pusztulást, és saját húsából fog romlást aratni. Aki pedig vet a Szellemnek, a Szellemből arat örök életet.

[Más fordítás: Aki azért vet, hogy kielégítse bűnös természetének kívánságait, annak a bűnös természete örök halált terem, és ezt fogja learatni. Aki viszont a Szent Szellem tetszésére vet, az a Szent Szellemből arat örök, azaz természetfeletti életet]” (Gal. 6,7-8).

 Meg van írva, hogy: „Az istentelen, vagyis az Isten nélkül élő, a nem hívő munkál és szerez álnok és hamis keresményt; az igazságszerzőnek, vagyis a megigazulást szerzőnek pedig jutalma valóságos

 (Más fordítás: de igaz bérhez jut az, aki igazságot / alétheia: valóságot, azaz Igét / vet)” (Péld. 11,18).

Mert: „Aki vet hazugságot, arat nyomorúságot, bajt, csapást, katasztrófát; és az ő haragjának, gőgjének, kevélységének, arroganciaúájának vesszeje megtöretik, és megsemmisül. Az irgalmas szemű, és a jóságos tekintetű ember megáldatik, mert adott az ő kenyeréből a szegénynek, a nincstelennek” (Péld. 22,8-9).

Már Mózesen keresztül így figyelmeztet az Úr: „Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt, a rosszat. Bizonyságul, tanúul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd hát az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod” (5 Móz. 30,15.19).

És mi az, ami halált eredményez, erről így szól a Szent Szellem: „Parázna, azaz: Isten iránt hűtlen férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni és a világgal barátságot köt, az Isten ellenségévé lesz” (Jak. 4,4).

Hát: „… ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket” (Eféz. 5,11).

 Mert: „Amint én láttam, akik hamisságot szántanak és gonoszságot, azaz vészt vetnek, ugyanazt aratnak” (Jób. 4,8).

Hanem: „… levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, hogy a korábbi gonosz életmódotokat hagyjátok el és vessétek le a „régi” embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt

[Más fordítás: Ez ugyanis teljesen megromlott a saját vágyai miatt, amelyek rossz irányba vezették, és aki romlásba rohan a megtévesztő kívánságok miatt].

Megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint” (Eféz. 4,22-23).

Mert: „Akik pedig Krisztuséi, a hústestet, vagyis a bűnös természetüket szenvedélyeivel, kívánságaival és vágyaival együtt legyőzték indulataival és kívánságaival együtt^” (Gal. 5,24).

És: Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban” (2 Pét. 1,4)

Raana Raas: Isten országa

Isten országa sosem köthető helyhez vagy időhöz. Bennünk és közöttünk van, és ő köt minket egy olyan hatalomhoz, amelyet semmilyen erő sem képes elpusztítani.

Joseph Prince: Egy nagyobb áldás vár rád

Amikor az ördög támadást intéz ellenünk, nem szabad elbátortalanodnunk. Valójában, biztosak lehetünk benne, hogy Isten át fogja fordítani a helyzetet, hogy még nagyobb áldást hozzon ki belőle – mert Ő velünk van. 

Amikor Isten megalkotta az első embert, hatalmat adott neki a földön minden fölött (1Mózes 1:26). De amikor Ádám elbukott, a bűn és a halál belépett a világba, és az ember átadta uralmát az ördögnek.

Akkor hát az ördög győzött? Nem, Isten véghezvitte megváltó tervét azáltal, hogy elküldte Jézust, hogy meghaljon értünk. És azt akarta, hogy tudjuk, Jézus többet tett annál, mint hogy visszaállított minket ugyanabba a pozícióba, amiben Ádám volt – egy sokkal magasabb pozícióba helyezett minket! 

Amikor az Atya feltámasztotta Jézust a halálból, mi, akik Krisztusban vagyunk, vele együtt feltámadtunk. Más szóval, Krisztussal együtt Isten mennyei helyekre ültetett minket. Jézust jobbjára ültette a mennyekben, feljebb minden méltóságnál és hatalmasságnál, minden erőnél és uralomnál, sőt minden névnél is, amelyet segítségül hívnak, nemcsak ebben a világban, hanem az eljövendőben is” (Efezusi 1:21). Ádám soha nem volt ilyen pozícióban. Így Jézus halálán és feltámadásán keresztül, sokkal többet kaptunk.

Az Ószövetségben arról olvasunk, hogy Isten kihozta az izraelitákat az egyiptomi fogságból és bevitte őket a tejjel-mézzel folyó Kánaánba. Az ördög azt gondolta, hogy meg tudja akadályozni Isten tervét, hogy az Izraeliták örököljék az Ígéret földjét, ha óriásokkal népesíti be azt. Azonban, Isten túljárt az eszén. Hagyta, hogy az ott lakók házakat, városokat építsenek, kutakat ássanak, veteményezzenek, amíg eljött a megfelelő idő. Azután, bevitte az Izraelitákat a földre, és kiűzte az óriásokat. 

Tehát, az izraeliták végül nagy és szép városokat, minden jóval telt házakat örököltek, amiket nem ők építettek, kutakat, amiket nem ők ástak, szőlőket és olajfákat, amiket nem ők ültettek (5 Mózes 6:10-11). Bár az ördög megpróbálta meghiúsítani, hogy Isten terve megvalósuljon népe életében, végül még sokkal többet is kaptak.

Kedvesem, az ördög megpróbál akadályokat és negatív körülményeket az utadba állítani, de Isten ezeket a gonosz terveket jóra fogja fordítani és még jobban meg fog áldani, mert Ő veled van!

Joseph Prince

                                                                           Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/joseph-prince/627-egy-nagyobb-aldas-var-rad.html

Drága Úr Jézus!

Hála telt szívvel köszönöm, hogy:

„annyira szeretsz engem, hogy a sír mélyéből is kimentettél” És: megszabadítottál engemet a haláltól, szemeimet a könnyhullatástól és lábamat az eséstől" 

(Zsolt. 109,31; 86,13)

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

Ha nincs hitünk, a Bibliát olvasva szert tehetünk rá, és ha van valamennyi hitünk, ugyanígy tudunk többet szerezni. Semmi misztikus nincs ebben. Mindnyájan született hívők vagyunk, akik a mindennapi életben gyakoroljuk is a hitünket, akár a házastársunk, akár a főnökünk, a bankunk vagy az orvosunk felé. E nélkül a természetes hit nélkül nem is tudnánk létezni. A hit mindenki számára lehetséges! „Csak higgy!”- mondta Jézus.

REINHARD BONNKE

László Boda

BIBLIA

Menedékem, pajzsom Te vagy Uram

Római levél 5. fejezet: A MEGIGAZULÁS GYÜMÖLCSEI. (revideált)

Róm. 5,1 Megigazulván azért hit által békességünk van Istennel, vagyis létrejött az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, a mi Urunk Jézus Krisztus által,

Róm. 5,2 Aki által van a menetelünk is, mert megnyílt számunkra az út, és szabadon járulhatunk hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben most állunk, élünk, és vagyunk, és dicsekedünk, sőt ujjongunk az Isten dicsőségének reménységében.

[Más fordítás: És dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk]^*

*És így folytatódik a kijelentés: „Minthogy Isten volt a Krisztusban, amikor megbékéltette, kiengesztelte önmagával a világot. Nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és nem számította fel nekik az eleséseket, a hibás lépéseket, botlásokat, baklövéseket, melléfogásokat és törvényszegéseket, és reánk bízta, sőt belénk helyezte a békéltetésnek, a kibékítés, a kiengesztelődés igéjét logoszát” (2 Kor. 5,19).

„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék” (Eféz. 2,8-9).

Így váltunk szabaddá: „Mert a Jézus Krisztusban való élet Szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől” (Róm. 8,2)

Róm. 5,3 Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk, és ujjongunk a háborúságokban, nyomorúságokban; szenvedéseinkben; megpróbáltatásokban; Külső szorongatásokban; szorult helyzetekben; nyomorgatásokban; elnyomásban is, tudván, hogy a háborúság nyomorúság, békességes tűrést nemz, kitartást, állhatatosságot munkál és eredményez.

Róm. 5,4 az állhatatosság, a kitartás, és a reményteljes tűrés pedig a kipróbáltságot, vagyis megvizsgáltságot, a kipróbáltság a reménységet, vagyis biztos várását jelenti annak, ami be is fog következni.

Róm. 5,5 A reménység pedig nem szégyenít, és nem csal meg; nem engedi, hogy megszégyenüljünk, mert az Istennek szerelme az Istennek természete kitöltetett, kiáradt a mi szívünkbe, a mi bensőnkbe, vagyis a szellemi életünk központjába a Szent Szellem által, ki adatott nékünk^*

*Az apostol vallástétele, példaként minden krisztusi ember számára: „Annakokáért gyönyörködöm a Krisztusért szenvedett erőtlenségekben, bántalmazásokban gyalázásban, erőszakban, nyomorúságokban, szorult helyzetben, üldözésekben és szorongattatásokban, és nehéz helyzetekben. Mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős, és akkor vagyok hatalmas.

 »Más fordítás: Ezért örömmel elviselem a gyengeségeimet, amikor az emberek bántanak, vagy rosszat mondanak rólam, amikor különböző nehézségek és bajok vesznek körül, amikor az emberek üldöznek és rosszul bánnak velem. Mindezekben a dolgokban örömömet lelem, mert amikor gyenge vagyok, akkor vagyok igazán erős«” (2 Kor. 12,10).

„Tudván, hogy a ti hiteteknek és hűségeteknek megpróbáltatása és megvizsgálása kitartást kitartó, állhatatos, türelmes várakozást, örömteli, reményteljes tűrést szerez.

[Más fordítás: hitetek erőpróbája állhatatosságot eredményez]” (Jak. 1,3).

 És ezért boldogan vallja az apostol hogy: „De mindezekben, és mindezekkel szemben győzteseknél is többek vagyunk, és felettébb diadalmaskodunk; döntő, teljes, tökéletes, végleges, és fölényes győzelmet aratunk Őáltala, aki minket szeretett” (Róm. 8,37).

 Hiszen: „Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, minden javukat szolgálja, minden összejátszik, minden körülmény, esemény, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak, akik az ő elhatározása szerint arra vannak elhíva hogy szentek legyenek” (Róm. 8,28). 

És az Úr maga erősít meg a hosszútűrésre és kitartásra: „Minden erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra, és teljes állhatatosságra és hosszútűrésre, és béketűrésre örömmel;

[Más fordítás: Az ő mindenen uralkodó dicsősége lehetővé teszi, hogy mindenféle képességgel felruházva olyan hatalomra jussatok, mely teljes állhatatosságra és hosszútűrésre képesít]” (Kol. 1,11).

Az Úr Jézus figyelmezteti az övéit, és kijelenti, ezeknek a nyomorúságoknak okát: „Emlékezzetek meg ama beszédekről, azokról az igékről, amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én igéimet megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem” (Ján. 15,20-21).

 De: „Boldogok vagytok, ha szidalmaznak, ha csúfolnak, gúnyolnak, gyaláznak, megszégyenítnek, és háborgatnak, üldöznek; sőt: akik közé beépülnek; törvény /bíróság / előtt vád alá helyeznek titeket, és mindenféle gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem, ha hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és örvendezzetek, ujjongjatok; vigadjatok ilyenkor, mert a ti jutalmatok, és kárpótlásotok bőséges, és nagy fizetség jár nektek a mennyekben: mert így háborgatták, üldözték, zaklatták, vádolták a prófétákat, az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket is, akik előttetek voltak, akik előttetetk éltek” (Mát. 5,11-12).

De ennek ellenére: „Bölcsességet beszél az igaznak szája, és a nyelve megigazulást szól. Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak. Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt, mert meg akarja ölni; De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sőt nem engedi, hogy kezébe kerüljön, vagy hogy bűnösként elítéljék. Várjad az Urat, és reménykedj az Úrban, őrizd meg az ő útját, és maradj az ő útján; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, amikor kiirtatnak a gonoszok. Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa, vagy mint egy terebélyes zöldellő fa; De elmúlt, egyszer csak eltűnt és ímé nincsen, és nem volt többé! Kerestem, de nem található” (Zsolt. 37,30-36).

Róm. 5,6 Mert amikor még erőtlenek, gyengék, és tehetetlenek voltunk a hústest miatt, ami engedett a kísértésnek, a rendelt, vagyis az alkalmatos, a meghatározott, és kijelölt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért. vagyis Isten nélkül élőkért.

Róm. 5,7 Bizonyára igazért is alig hal meg valaki; ám a jóért talán csak meg merne halni valaki. A jóért még vállalja, és hamarabb elszánja magát valaki.

Róm. 5,8 Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét isteni természetét abban mutatta meg, azzal bizonyítja, hogy abban az időben, mikor még bűnösök, vagyis céltévesztők voltunk, Krisztus már akkor érettünk meghalt^*

*És tette ezt Isten azért:  Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aki hiszen Őbenne, az nem jut ítéletre; aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (Ján. 3,16.18j).

„Mikor pedig eljött, elérkezett az időnek teljessége, a beteljesedés ideje, kibocsátotta, és elküldte Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki asszonytól született, aki törvény alatt lett, vagyis a törvénynek alávetve, és a törvény alá adatott. Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, és kivásárolja, hogy elnyerjük, vagyis hogy visszanyerjük a fiúságot, és ismét Isten fiaivá legyünk” (Gal. 4,4-5).

János apostol megvallása: „És mi láttuk és bizonyságot teszünk arról, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül” (1 Ján. 4,14).

 Pál apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy ki jött el hústestben: „És minden versengés nélkül, közismerten, elismerten, bevallottan, és valóban nagy a kegyességnek eme titka: Isten, aki megjelent, aki láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott hústestben megigazíttatott, és igaznak bizonyult szellemben. Megláttatott, megjelent, megmutatkozott az angyaloknak. Hirdettetett a pogányok, vagyis a népek, nemzetek közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).

Így beteljesült ez a prófécia is: „És megjelenik az Úr, vagyis Jahve dicsősége, és minden hústest látni fogja azt; mert az Úr szája szólt, mert az ÚR, // Jahve // maga mondja ezt” (Ésa. 40,5)

Dávid pedig így dicséri az Urat: „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad” (Mik. 7,18)

Róm. 5,9 Minekutána azért most megigazultunk, vagyis megigazított minket az ő vére által, az értünk adott élete árán, Sokkal inkább megtartatunk, a harag ellen Őáltala, vagyis: üdvözít, azaz megment, megszabadít bennünket a haragtól, élete hatalmával^*

*Üdvösség (szódzó): azaz bűnbocsánat, megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/. oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás.

És az apostolok újra és újra megvallják, hogy az Úr Jézus az: „Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért. Kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnöknek elnézése miatt. És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is” (Róm. 4,25; 3,25; 1 Ján. 2,2).

Róm. 5,10 Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel, mert megbékéltetett minket önmagával az ő Fiának halála által, mert Istent Fia halála kiengesztelte, akkor sokkal inkább megtartatunk, vagyis üdvözülünk, azaz: megment, kiszabadít, és megvéd az ő élete által, minekutána megbékéltünk vele

[Más fordítás: Akkor miután megbékéltettünk, még mennyivel inkább üdvözíteni fog a Belőle belénk ömlő élet révén]^*

*Ezt Isten cselekedte meg: „Mindez pedig Istentől van, ezt Isten viszi végbe, és mindez Istenből támadt, aki minket önmagával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát, és aki minket a kiengesztelés szolgálatával megbízott. Minthogy Isten volt a Krisztusban, amikor a világot magával kiengesztelte, és önmagával megbékéltette. Nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, vagyis nem számította fel nekik az eleséseket, a hibás lépéseket, botlásokat, baklövéseket, melléfogásokat, törvényszegéseket, és a törvény áthágását, és reánk bízta a békéltetésnek igéjét, sőt belénk helyezte a kibékítés, a kiengesztelődés Igéjét” (2 Kor. 5,18-19).

Mert Isten úgy határozott: „… hogy Őáltala békéltessen meg, és engeszteljen ki mindent, az egész mindenséget Magával, békességet szerezvén a kínoszlopon kiontott vére által; Őáltala mindent, ami csak van, akár a földön, akár a mennyekben” (Kol. 1,20).

Az apostolok azt az örömhírt hirdetik, hogy ezt úgy tette meg Isten, hogy Isten: Az ellenségeskedést kiküszöbölte az Ő saját hústestében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén, megszüntetvén, és érvénytelenné tette, hatályon kívül helyezte azért, hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Őmagában, békességet szerezvén. és békességszerzővé tette. „És hogy megbékéltesse, kiengesztelje az Istennel mind a kettőt, egy testben, egy személyben a keresztfa, azaz a kínoszlop által, megölvén, elpusztítva ezen az ellenségeskedést. És eljövén örömhírként békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak. Mert Őáltala van menetelünk, és szabad utunk mindkettőnknek egy Szellemben az Atyához” (Eféz. 2,15-17).

„Ezért Isten ingyen, ajándékképpen igazítja meg őket, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által.

[Más fordítás: Megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk].

Mert az Isten őt eleve elrendelte, és oda adta engesztelő véres áldozatul, fedélnek, mint előkép. - Az Ő előképe a frigyláda fedele a Templomban, vagyis az irgalom helye, a kiengesztelés - Azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát, és az Ő igazságosságát, az Ő igazzá tételét megmutassa nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként. Isten ugyanis az előbb, a korábban elkövetett bűnöket végtelen türelmében elnézte, elengedte, és megbocsátotta (Róm. 3,24-25).

„Mert Ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért, azaz céltévesztésünkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is” (1 Ján. 2,2).

Hát: „Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért, azaz céltévesztésünkért” (1 Ján. 4,10).

És a nemzetbeliekhez így szól a Szent Szellem: „Titeket is, kik hajdan elidegenültek, és idegenek voltatok, mert elszakadtatok, és ezért ellenségek valátok, vagyis ellenséges gondolkozásúak, és érzületűek voltatok gonosz cselekedetekben, haszontalan, káros tetteitekben gyönyörködő értelmetek miatt, most mégis megbékéltetett, most nektek is megszerezte a kiengesztelődést” (Kol. 1,21)

Róm. 5,11 Nemcsak pedig, hanem ezen felül még dicsekedünk, és ujjongunk is az Istenben a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által most a megbékélést nyertük, aki megszerezte nekünk a kiengesztelődést, vagyis az előző kedvezőtlen kapcsolatot „megmásította”.

Róm. 5,12 Annakokáért, miképpen egy ember által jött és lépett be a világra, sőt a világegyetembe a bűn, vagyis a céltévesztés, és a bűn által és a bűnön keresztül a halál, és akképpen a halál elhatott, és minden ember osztályrésze lett, és minden emberre átterjedt, mivelhogy mindenek, vagyis akiben mindnyájan vétkeztek, azaz eltévesztették a célpontot]^*

*És folytatódik a kijelentés: „Mert a bűn, azaz a cél elvétésének zsoldja, a bér amellyel a bűn fizet: halál. Az Isten kegyelmi ajándéka, vagyis a Szent Szellem megnyilvánulása pedig örök élet, azaz: a természetfeletti élet a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róm. 6,23)

A bűn és a halál pedig azért jöhetett be a világba, mert az ember a sátán szavát hitte el és fogadta be: „És ezt parancsolá az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran, szabadon egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, ne egyél, mert ha eszel róla, meg fogsz halni” (1 Móz. 2,16-17)

És mert Ádám a sátán szavát hitte el és fogadta be, az Úr figyelmezteti Ádámot ennek következményeire: „Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert bizony por vagy te s ismét porrá leszesz, vissza fogsz térni a porba” (1 Móz. 3,19)

A Prédikátor az e világi életről így elmélkedik: „És látám, hogy hasznosabb a bölcsesség a bolondságnál, miképpen hasznosabb a világosság a sötétségnél. A bölcsnek szemei vannak a fejében, és nyitott szemmel jár; a bolond pedig sötétben botorkál, és jár; de ugyan én megismertem és arra is rájöttem, hogy ugyanazon egy végük, sorsuk lesz mindezeknek, vagyis mindegyiküknek. Mert nem lesz emlékezete sem a bölcsnek, sem a bolondnak mindörökké; mivelhogy a következendő időkben már mind elfelejtetnek, és mindaz, ami megtörtént, feledésbe megy az eljövendő időben. És miképpen meghal a bölcs, azonképpen meghal a bolond is” (Préd. 2,14-15.17)

„Mindenik ugyanazon egy helyre megy, és kerül; mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz újból” (Préd. 3,20).

Róm. 5,13 Mert a törvényig, a törvény előtt is vala bűn, azaz céltévesztés a világon; a bűn, vagyis a céltévesztés azonban nem számíttatik be, nincs felróva az embernek, ha nincsen törvény^*

*Azért nem számítja fel a bűnt, vagyis a céltévesztést Isten, mert: „... ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen” (Róm. 4,15)

Róm. 5,14 Úgyde mégis a halál uralkodott, és jutott uralomra Ádámtól^* Mózesig azokon is, akik nem az Ádám esetének, vagyis elesésének hasonlatossága szerint vétkeztek, és estek bűnbe, vagyis élettek céltévesztettek, aki ama következendőnek az Eljövendőnek kiábrázolása, előképe, előre felvázolt, megrajzolt formája, mintája, példa modellje^**

*Ádámtól héber: 'ádám’: magában foglalja ÉVÁT is: a kettő együtt teszi ki az ember fogalmát.

**És folytatódik a kijelentés: „Mert Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, és becsapva, félrevezetve bűnbe esett, vagyis ő lett az előre világosan és határozottan kijelentett parancs megszegője, áthágója.

 »Egyszerű fordítás: Meg aztán nem Ádámot tévelyítették el, szedték rá, csapták be, vezette tévútra a kísértő, az asszonyt azonban rászedték, félrevezették, és engedetlenségbe esett, és az asszony lett a parancs áthágójává«” (1 Tim. 2,14).

 Ugyanis Ádám saját akaratából követte asszonyát, ahogyan az Úr is tette az Ő menyasszonyáért, ezért lett az első Ádám, az utolsó Ádám előképe: „És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék” (1 Móz. 3,6).

Róm. 5,15 De a kegyelmi ajándék, Isten győzelmi ajándéka nem úgy van, mint a bűneset.

 [Más fordítás: A kegyelemmel azonban nem úgy áll a dolog, mint a bukással, a félre-csúszással, botlással, illetve elhajlással].

Mert ha amaz egynek esete, bukása, hibás lépése, botlása, félre-csúszása miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme, vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása az ember iránt és a kegyelemből való szellemi ajándék, mely az egyedüli ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább, és sokkal bőségesebben elhatott, és kiáradt sokakra^*

*Így folytatódik a kijelentés: „Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. Mert a miképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek” (1 Kor. 15,21-22)

Róm. 5,16 És az ajándék sem úgy van, mint egy vétkező, vagyis mint egy céltévesztő által. Mert a céltévesztés, és hibás lépés következményeként, hatásaként, és eredményeként egyből lett kárhozattá, azaz: kedvezőtlen / elmarasztaló ítéletté. A győzelmi ajándék a győztes hadvezértől pedig sok bűnből, vagyis sok bukás, hibás lépés, botlás, félre-csúszásból van megigazulásra.

Róm. 5,17 Mert ha az egynek bűnesete hibás lépése, botlása, elbukása, és elesése miatt uralkodott, uralomra jutott, és uralkodóvá lett a halál az egy emberen keresztül, Sokkal inkább az életben, vagyis az élet hatalmával uralomra jutnak, és uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek, Isten jóindulatának, kedvezésének, és jóindulatú gondoskodásának, és az igazság, vagyis a megigazulás ajándékának bővölködésében részesültek, akik a megigazulás ajándékát megkapták és elfogadták.

Róm. 5,18 Bizonyára azért, miképpen egynek bűnesetén, hibás lépésén, botlásán, elbukásán, és elesésén keresztül minden emberre elhatott a kárt hozó, azaz: a sátán, és minden emberre kedvezőtlen ítéletet hozott^* azonképpen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása.

[Más fordírás: Ugyanúgy egynek üdvösséget szerző tette minden emberre kiárasztotta az életet, a természetfeletti életet; az életnek egy más létezési formáját adó megigazulást].

*Az Úr figyelmezteti az embert, hogy mi lesz az engedetlenség következménye: „És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy művelje és őrizze azt. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz” (1 Móz. 2,15-17).

Az embernek – aki inkább a sátán által becsapott feleségére hallgatott – pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott lesz a föld te miattad, fáradságos munkával élsz belőle életednek minden napjaiban. Töviset és bogácskórót terem tenéked; s eszed a mezőnek fűvét. Orczád verítékével eszed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz” (1 Móz. 3,17-19).

Hogy mit jelent a tövis, azt az Úr Jézus jelenti ki:  „… a tövisek …e világnak, vagyis e létkornak gondja, és a világ dolgai miatti aggodalom, aggódás, gondoskodás és törekvés, és a csalóka gazdagságnak csalárdsága… (Mát. 13,22)

Róm. 5,19 Mert miképpen egy embernek Isten igéje figyelmen kívül hagyása miatt, és engedetlensége által sokan bűnösökké, azaz: céltévesztőkké lettek: sok embert a céltévesztés állapotába döntötték, azonképpen egynek engedelmessége, és szolgálatkészsége által sokan igazakká lesznek, vagyis megigazulnak^*

*Az Úr Jézusról szóló bizonyságtétel: „... Mert azt, aki nem ismert bűnt, vagyis céltévesztést, bűnné, azz: céltévesztéssé tette értünk és helyettünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne, vagyis, hogy általa megigazultak legyünk Istenben. ...Ki a mi bűneinkért, azaz: félrecsúszásainkért, botlásainkért és elhajlásainkért halálra adatott, aki ki lett szolgáltatva, és halált szenvedett, de feltámasztatott, feltámadt a mi megigazulásunkért, felmentésünkért, vagyis: igazzá nyilvánításunkért” (2Kor. 5,21; Róm. 4.25)

Róm. 5,20 A törvény pedig bejött, és azért csúszott be a kegyelem mellett, hogy a bűn, vagyis a félre-csúszás, botlás és elhajlás megnövekedjék, és fokozódjék, bőséges legyen, hogy vele szaporodjék a bukás, és hogy megsokasítsa az elesést. De ahol megnövekedik, elhatalmasodik, megsokasodik a bűn, azaz: a hibás lépés, botlás, baklövés, melléfogás, ott azt messze felülmúlva a kegyelem, vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása sokkal inkább bővölködik, és túláradóan kiárad^*

*A törvényadás célja, a céltévesztés felismerése volt: „Micsoda tehát a törvény? A bűnök, törvényszegések és áthágások miatt toldották meg vele az ígéretet, vagyis a bukások, elesések okáért adatott, amíg eljő a Mag, akinek tétetett az ígéret; rendeltetvén angyalok által, közbenjáró kezében

(Más fordítás: Angyalok által lett érvényes, és adták parancsba, közbenjáró kezén át” (Gal. 3,19)

Róm. 5,21 Hogy miképpen uralkodott, uralomra jutott a bűn, vagyis a céltévesztés a halálra azaz: halált hozva, hogy azonképpen a kegyelem, vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása is uralomra jusson, és uralkodjék igazság, vagyis megigazulás által az örök életre, a természetfeletti életre; az életnek egy más létezési formájára a mi Urunk Jézus Krisztus által^*

*Az ok, amiért Isten emberré lett: Miután ugyanis ember által van a halál, mert egy ember idézte elő a halált; szintén ember által van a halottak feltámadása is. Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek, mindenki életre kel.

 [Más fordítás: Miután ugyanis emberen keresztül jött a halál a világra, ugyanígy a halottak is egy ember révén támadnak fel, egy emberen keresztül jött a halottak feltámadása is].” (1 Kor. 15,21-22)