Istennek népe nézz fel az égre.

Ige: Az emberi érdeklődés okai akkor és most: Hódolat, vagy pusztítás!

 „Amikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Betlehemben , Heródes király idejében. ímé napkeletről^* bölcsek^** jövének, és érkeztek Jeruzsálembe, és érdeklődtek; kérdezősködtek ezt mondván:” (Mát. 2,1)

*Napkelet: (anatolé): a fény felkelése, azaz hajnal.

** Bölcsek [(magosz): mágusok, tudósok, csillagászok]

 „Hol van a zsidók újszülött királya, aki megszületett? Mert láttuk az Ő csillagát, amikor feltűnt napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki, hódoljunk neki, hogy leboruljunk előtte, és imádjuk Őt^*(Mát. 2,2)

*Bálám – aki Moáb királyának hívására jött, hogy megátkozza Izráelt – így prófétál a „csillagról”: Annak szózata, aki hallja Istennek beszédét, és aki tudja a Magasságosnak tudományát, és aki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel. Látom őt, de nem most; nézem őt, de nem közel. Csillag származik Jákóbból (jelentése: Sarokfogó vagy mást kiszorító), és királyi pálca támad Izráelből; és általveri, és összezúzza Moábnak [jelentése: kívánság] oldalait, és összetöri Sethnek [jelentése: pótlás; elrendelt, odahelyezett] minden fiait” (4 Móz. 24.16-17)

A feltámadott Úr kijelentése a csillagról: „Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag” (Jel. 22,16)

„Heródes király pedig ezt hallván, megháborodik, megrémült, megrettent, nyugtalanná lett, és felháborodott, és vele együtt az egész Jeruzsálem.

És egybegyűjtve minden főpapot, vagyis a papi fejedelmeket és a nép írástudóit, tudakozódik vala tőlük és faggatta őket, hol kell a Krisztusnak, a Messiásnak megszületnie, vagyis világra jönni?

Azok pedig mondának néki: A júdeai Betlehemben (jelentése: dicsőítve lesz a kenyér / Ige háza); mert így írta, és így jövendölte vala meg a próféta:

És te Betlehem, Júdának földje, semmiképpen sem vagy legkisebb, legjelentéktelenebb Júda fejedelmi, vezető városai között: mert belőled származik, és belőled támad, és jön majd elő a fejedelem, az Uralkodó, aki legeltetni, pásztorként terelgetni, és kormányozni fogja az én népemet, az Izráelt^*(Mát. 2,3-6)

*És ez így lett megírva: „De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izráelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van” (Mik. 5,2)

Mert: „Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe” (Zsolt. 132,11)

És ezt a zsidó nép is tudta: „Nem az írás mondta-e, hogy a Dávid magvából, és Betlehemből, ama városból jön el a Krisztus, ahol Dávid vala?” (Ján. 7,42)

„Ekkor Heródes titkon magához hivatván a bölcseket, a mágusokat csillagászokat, a keleti tudósokat, szorgalmatosan megtudakolá tőlük a csillag megjelenésének, feltűnésének idejét, vagyis azt az időt mely óta az a csillag ragyog.

És elküldvén őket Betlehembe, monda nékik: Elmenvén, szorgalmatosan kérdezősködjetek, és gondosan tudakozódjatok, és szerezzetek pontos értesülést a gyermek, vagyis a kisfiú felől, mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, és jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek, és tisztességet tegyek, és hódoljak néki, hogy imádjam Őt, és leborulhassak előtte.

Ők pedig a király beszédét meghallván, elindulának, és útra keltek. És ímé a csillag, amelyet napkeleten láttak feltűnésekor, előttük megy vala, és vezette őket mindaddig, amíg odaérvén, megálla a hely fölött, ahol a gyermek vala.

 És mikor a mágusok meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendeznek^*(Mát. 2,7-10

*Nagy örömmel örvendeznek [(szphodra): - vehemensen, azaz nagymértékben, nagyon; rendkívül(-i módon), erősen]

 „És bemenvén a házba, ott találák, és meglátták; megpillantották a gyermeket anyjával, Máriával [jelentése: keserűség, szomorúság]. És leborulván, tisztességet tőnek, hódoltak néki, és imádták Őt, a gyermeket. És kincses ládáikat kinyitva, kincseiket kitárva ajándékokat adának néki, ajándékokat tettek eléje, és áldozatot ajánlottak fel néki: aranyat, tömjént és mirhát (szimbólumai a megpróbált hitnek imádatnak, és illatos kenetnek)^* (Mát. 2,11)

*Így hangzott a prófécia, amely most beteljesedett: „A tevék sokasága elborít, Midján (jelentése: küzdelem) és Éfa (jelentése: sötétség, elrejtettség) tevecsikói, mind Sebából (jelentése: ember) jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik. (Ésa. 60,6)

„Boruljanak le előtte a pusztalakók, és nyalják ellenségei a port. Tarsis (jelentése: erősség) és a szigetek királyai hozzanak ajándékot; Seba és Szeba királyai adománnyal járuljanak elé. Boruljon le előtte minden király, minden nép őt szolgálja! És éljen ő és adjanak néki Seba aranyából; imádkozzanak érte szüntelen, és áldják őt minden napon” (Zsolt. 72,9-11.15)

Adjatok hálát

Az Úr kérdése:

Spurgeon: Az újjászületés.

Az újjászületés természetfeletti, de csendes folyamat. Erődítések lebontását jelenti, de a föld nem remeg bele. A régi helyen templom épül fel, de kalapácsütésnyi zaja sem hallatszik. Az újjászületés a Nap felkeltéhez hasonlít; nem előzi meg harsonaszó, de szárnyai alatt csodák rejtőznek

Figyelj az Úrra, aki azt mondja, és ígéri:

„Én, az Úr, vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell” 

(Ézsaiás 48:17)

Ige: Az útkészítő feladata:

 „Prédikálni a megtérést, az új felismerésre térést. Hirdetni a gondolkodásmód megváltoztatásának szükségességét. Isten felé való visszatérésre, visszafordulásra hívni. Hirdetni a bűnöknek, a céltévesztésnek, a cél ELVÉTÉSÉNEK bocsánatát, eltörlését, és az abban való hitet, aki által mindez lehetséges, az Úr Jézust, a Megváltót”

 (Márk. 1,4)

Apostol az, akit maga az Úr Jézus hív el, aki:

"Jézus Krisztusnak, a Felkentnek rabszolgája, aki Urának, Jézus Krisztusnak tulajdona. Elhívott, és meghívott apostol, az Úr Jézus által kinevezett követ, elválasztva, és külön választva a világi, tisztátalan, szentségtelen dolgoktól. Isten Evangéliumának, Örömhírének, győzelmi hírének, a győzelmes hadvezérről szóló jó hírnek hirdetésére és prédikálására"

(Róm 1,1)

Berkes Vilmos

Krisztus Gyülekezete Marosvásárhely

61-ES ZSOLTÁR

Feltámadt Jézusomnak szolgálok

Zsoltár 48. ISTEN VÉDI SZENT VÁROSÁT;(göröggel és kapcsolódó igékkel).

Zsolt. 48,1 A Kóráh [jelentése: kopasz, tarfejű; jégeső, hideg] fiainak zsoltáréneke [a szombat második napjára].^*

*És így folytatódik a kijelentés: „Dávid és a sereg fővezérei a szolgálatra kijelölék az Asáf (jelentése: gyűjtő), Hémán (jelentése: hűséges, megbízható, hívő; szerencsét jelentő) és Jédutun (jelentése: dicséret, aki magasztal, magasztaló kórus; bizonyságtevő; dicséretre méltó) fiait, hogy prófétáljanak citerákkal, lantokkal és cimbalmokkal” (1 Krón. 25,1).

Ők ajtónállók voltak, akik az ő beosztásuk szerint szolgáltak: Az ajtónállók (kapuőrök) rendje (beosztása) ez: A Kóriták közül Meselémiás, (jelentése: Isten által helyreállított; akit az Úr barátjának tekint) a Kóré (jelentése: fogolymadár, kiáltó, felszólító) fia, aki az Asáf (jelentése: gyűjtő) fiai közül való volt” (1 Krón. 26,1).

És ők dicsérték folyamatosan az Urat. „A Kéhátiták (jelentése: gyülekezet) fiai közül és a Kóriták fiai közül való Léviták pedig felállának, hogy az Urat, (jəhóváh): Jahvet, az Örökkévalót), Izráel Istenét nagy felszóval (egyre hangosabban) dícsérjék” (2 Krón. 20.19).

Zsolt. 48,2 Nagy [(gəḏóláh gáḏôl): hatalmas, erős] az Úr [jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] és igen dicséretes [(hálal): méltó, hogy ünnepeljék, és dicsérjék] a mi Istenünknek [('ĕlóhím)] városában, az ő szentséges hegyén, az Ő [(ʿár ʿír): városában].*

*És így folytatja Dávid: „Tied a hódolat, (Téged illet) a dicséret, oh Isten, a Sionon; és néked teljesítik ott a fogadást” (Zsolt. 65,2).

„Mert a Siont (jelentése: a messze sugárzó; felállított emlékmű; jel = a gyülekezet) választotta ki az Úr, (jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló) azt szerette meg magának (azt kívánta) lakhelyül: Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem (mert így kívánom)” (Zsolt. 132,13-14).

 És az Egyház, a kihívottak közösségéről így szól az Úr: „Lészen az utolsó időkben, hogy (szilárdan), és erősen fog állani az Úr házának hegye (jelentése: a harcos vagy a diadalmas Egyház), hegyeknek felette, (a hegyek tetején) és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok (valamennyi nép). És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből (jelentése: a béke megalapozása, a béke városa) az Úrnak beszéde (jəhóváh): Jahvenak, az Örökkévalónak igéje)” (Ésa. 2,2-3).

Zsolt. 48,3 Szépen emelkedik az egész föld öröme, [az egész föld örömére] a Sion hegye, a szélső észak felé [az északi oldalon], a nagy királynak városa [valóban a nagy király városa].

Zsolt. 48,4 Isten [('ĕlóhím)] van az ő palotáiban, ismeretes ott, mint menedék: [Héber szerint: ; úgy ismerik Istent, mint erős ('arəmôn):  fellegvárat, (miśəgáḇ): mint oltalmat].^*

*Mert: „Az Isten ő közepette van, nem [(môṭ): támolyog, tántorog], és nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor. [Más fordítás: Isten van benne, nem inog meg. Már hajnalban is védelmezi]. Nemzetek zajongnak [(hámáh): nyughatatlankodnak], országok [(maməláḵáh): birodalmak, hatalmak] mozognak [(môṭ): rázkódnak, tántorognak]; kiereszti hangját, megszeppen  a föld. [Más fordítás: Népek háborognak, országok inognak, birodalmak megrendülnek, ha az ÚR mennydörög; megolvad, megretten, megrendül a föld]. A Seregek Ura [az erők Ura, (jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] velünk van, Jákób Istene a mi várunk [(miśəgáḇ): menedékünk, oltalmazónk]. Szela” (Zsolt. 46,6-8).

„Mert az Úr [jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] felséges, [(ʿeləjôn): magasságos] rettenetes [(járé'): tiszteletreméltó, csodálatos]; nagy [(gəḏóláh gáḏôl): hatalmas, erős] király az egész földön [minden ország felett]” (Zsolt. 47,3).

Igen: „Ismeretes az Isten Júdában, nagy az ő neve Izráelben. Mert hajléka (sátra) van Sálemben, és lakhelye Sionban. Ott törte össze a kézív villámait, (a tüzes nyilakat) pajzsot, szablyát (kardot, a harci eszközöket) és a hadat. Szela. Ragyogó vagy te, felségesebb, mint a zsákmányadó hegyek” (Zsolt. 76,2-5).

Bizony: „Megszégyenülnek és hátraszorulnak, és (meghátrálnak) mindazok, akik gyűlölik a Siont” (Zsolt. 129,5).

Zsolt. 48,5 Mert ímé, a királyok összegyűltek, de [(jaḥaḏ): egyszerre]  tovatűntek együttesen.^*

*És így folytatja Dávid a próféciát: „Miért háborognak [dühösködnek, tombolnak, agyarkodnak, dühöngnek, zúgolódnak, morognak, miért fennhéjázók] a nemzetek [pogányok]? A népek miért kovácsolnak [gondolnak, terveznek] hiú [céltalan, sikertelen, üres, hiábavaló, semmit érő, haszontalan] terveket? A föld királyai fölkelnek, [felkerekednek, összegyűlnek, fölállnak] nagyjai [a fejedelmek] összeesküsznek [együtt tanácskoznak; egybegyűlnek] az Úr ellen és Fölkentje [Krisztusa] ellen” (Zsolt 2,1-2).

Hiszen: „Semmivé teszi az ÚR a nemzetek tervét, meghiúsítja a népek szándékait” (Zsolt. 33,10)

„A nemzetek az Úr és az Ő népe ellen háborognak, és terveket szőnek az Úr munkájának megakadályozására. És hogy az Úr hogyan harcol, azt egy prófécián keresztül mutatja be az Ige. Példát adva Krisztus népének: „És lőn, hogy meghallották a mi ellenségeink, hogy megtudtuk az ő szándékukat, és hogy Isten semmivé tette az ő tanácsukat: megtérénk mi mindnyájan a kőfalhoz, kiki az ő munkájához; Attól a naptól fogva legényeimnek csak a fele végezte a munkát, a másik fele dárdával, pajzzsal, íjjal és páncéllal volt fölfegyverkezve. A vezetők pedig ügyeltek Júda egész népére. A kőfal építői, a teherhordók és a rakodók egyik kezükkel a munkát végezték, a másikkal pedig a kopját tartották. Mindegyik építőnek a derekára volt kötve a kardja, úgy építettek. A kürtös pedig mellettem volt. Akkor ezt mondtam az előkelőknek, az elöljáróknak és a nép többi részének: A munka sok, és nagy területen folyik, és mi a kőfalon elszéledve, messze vagyunk egymástól. Ezért bárhol vagytok, ha a kürt hangját halljátok, gyűljetek ide hozzánk. Istenünk harcol értünk! Így végeztük a munkát, miközben az emberek fele dárdával volt fölfegyverkezve, hajnalhasadástól a csillagok feljöttéig” (Nehem. 4,15-21)

A fegyvereket, és a harcot így mutatja be a Szent Szellem. Amikor az apostoloknak megtiltották, hogy a Jézusban való hitet hirdessék, a gyülekezet így harcolt: „Ezek pedig mikor hallották, egy szívvel-lélekkel (egyhangúlag, egyetértésben; közös akarattal) felemelék szavukat az Istenhez, és mondának: Urunk, te vagy az Isten, ki teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban levő dolgot. Ki Dávidnak (atyánknak), a te szolgádnak szája által ezt mondottad (a Szentlélek által): Miért zúgolódtak (zúdultak fel) a pogányok, és gondoltak (terveznek) a népek (nemzetek) hiábavalókat? Felállottak (felkeltek) a földnek királyai, és a fejedelmek egybegyűltek (és megegyeztek) az Úr ellen és az ő Krisztusa (Felkentje) ellen. Mert bizony egybegyűltek a te szent Fiad (a te szent Szolgád), a Jézus ellen, a kit felkentél, (valóban megegyezett) Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal (nemzetekkel) és Izráel népével, Hogy véghezvigyék (végrehajtsák), amikről a te kezed és a te tanácsod (akaratod) eleve elvégezte (előre elrendelte) volt, hogy megtörténjenek. Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet (hirdessék igédet), A te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak (a te szent Szolgádnak), a Jézusnak neve által. És minekutána könyörögtek, megmozdula a hely, ahol egybegyűltek; és betelének (megteltek) mindnyájan Szent Szellemmel, és az Isten beszédét (igéjét) bátorsággal szólják (hirdették) vala” (Csel. 4,24-30).

Zsolt. 48,6 Meglátták ők, legott elcsodálkoztak [(támah): meglepődtek, megdöbbentek]; megijedtek, elriadtak [(bhl ḥáp̄az): megrettentek összezavarodtak, és futásnak eredtek].

Zsolt. 48,7 Rémület [(rəʿáḏáh raʿaḏ): remegés, reszketés] fogta el [('áḥaz): ragadta meg, vette birtokba] ott őket, fájdalom [(ḥíláh ḥíl): gyötrelem, kín], amilyen a szülőasszonyé [(jálaḏ): mint a vajúdó asszonyt];^*

*Ézsaiás is erről prófétál: „És megrémülnek, kínok és fájdalmak fogják el őket, és (gyötrődnek) szenvednek, mint a szülőasszony…” (Ésa. 13,8).

Zsolt. 48,8 A keleti széllel összezúzod Tarsis [jelentése: erősség, megerősített előőrs; kemény, jól megalapozott; szigorú; leigázás)] hajóit. [Héber szerint: A (qáḏim qáḏím): szembe fúvó (rúaḥ): szellem  (šáḇar): összetör, legyőz minden erősséget,leigázást].

Zsolt. 48,9 Amiként hallottuk, akként láttuk a Seregek Urának városában [az erők Urának,( jəhóváh): Jahvénak, az Örökkévalónak], a mi Istenünk városában; örökre megerősítette [megtartja] azt az Isten! Szela.*

*Igen: „… Ő, a Felséges, erősíti azt” (Zsolt. 87,5).

Zsolt. 48,10 A te kegyelmedről, [(ḥeseḏ) szeretetedről, jóságodról]  elmélkedünk, és [(dámáh) emlékezünk] oh Isten a te templomodnak belsejében [(hêḵál) szentélyében].^*

*És így folytatja Dávid: „Mert kegyelmed [(ḥeseḏ): szereteted, jóakaratod, jóindulatod, jóságod] szemem előtt van, és hűségedben [('ĕmeṯ): szilárdan, állandóan, biztonsággal] járok-kelek, és [(hálaḵ): élek]” (Zsolt. 26,3).

Zsolt. 48,11 Amilyen a neved, oh Isten, olyan a te dicséreted a föld határáig; igazsággal teljes a te jobbod. [Más fordítás: Amilyen mértékben ismeretes lesz neved, úgy fog terjedni dicséreted is a föld (qicəváh qecev): végéig, befejeződéséig; (ceḏeq málá' málé' jámín) megigazulással van tele a Te jobbod].^*

*A próféták így írnak erről az időről: Hiszen napkelettől fogva napnyugatig nagy az én nevem a pogányok (a népek) között, és minden helyen tömjénnel áldoznak az én nevemnek és tiszta ételáldozattal! Bizony nagy az én nevem a pogányok (a népek) között! Azt mondja a Seregeknek Ura” (Mal. 1,11).

„Eljőnek a népek mind, amelyeket alkottál, és leborulnak előtted Uram, és dicsőítik a te nevedet” (Zsolt. 86,9).

Hiszen: „Ki ne félne téged, Uram! És ki ne dicsőítené a te nevedet? Mert csak egyedül vagy szent. Mert eljőnek mind a pogányok és lehajolnak előtted; mert a te ítéleteid nyilvánvalókká lettek” (Jel. 15,4).

„Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja. [Más fordítás: Ezt mondja az Írás: Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr -, előttem meghajlik minden térd, s minden nyelv nyíltan vallást tesz az Istenről]” (Róm. 14,11).

És arról a NÉV-ről, amely előtt meghajol  minden térd: „Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil. 2,10-11).

Zsolt. 48,12 Örül, és [(śámaḥ): örvendez] Sion hegye, ujjonganak [(gúl gíl): vigadoznak, ugrálnak örömükben] Júda leányai a te ítéletedért [(mišəpáṭ): döntéseidért].^*

*És folytatódik a prófécia: „Örvendnek és vígadnak a nemzetek, mert igazságot teszel a népek között, és a nemzeteket e földön te igazgatod, (és Te vezeted). Szela” (Zsolt. 67,5).

„Megszégyenülnek mind a faragott képek szolgái, (a bálványimádók mind), akik bálványokkal dicsekednek; meghajolnak előtte (leborulnak) mind az istenek. Hallotta és örvendeze Sion, és örülének Júdának leányai a te ítéleteidnek Uram! Mert te felséges vagy Uram az egész földön, és igen felmagasztaltattál minden isten felett (magasan fölötte vagy minden istennek.)!” (Zsolt. 97,7-9).

Zsolt. 48,13 Vegyétek [(sáḇaḇ): járjátok] körül a Siont, kerüljétek meg azt, számláljátok meg tornyait.

Zsolt. 48,14 Jól nézzétek [csodáljátok] meg sáncait, [bástyáit] járjátok be palotáit [falait, erődítményeit], hogy elmondhassátok a jövendő nemzedéknek. [Héber szerint: (léḇ): szíveteket, a bensőtöket (šíṯ): fordítsátok, és adjátok annak (pásaḡ): megértésére, hogy ('arəmôn) Isten a mi erődünk, fellegvárunk, aki felemel, biztonságba helyez. Ezt (sáp̄ar): írjátok meg az ('aḥărón 'aḥărôn): utókornak (dór dôr): az elkövetkezendő generációknak].^*

*Folytatódik a kijelentés, megismételve a parancsot: „Amiket hallottunk és tudunk; és amiket atyáink (őseink) beszéltek el nékünk, Nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az ÚR dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt. Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, akik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak; Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, (Isten nagy tetteiről) és az ő parancsolatait megtartsák” (Zsolt. 78,3-4.6-7).

„Irattassék meg ez a következő (a jövő) nemzedéknek, és a teremtendő nép (az újjáteremtett nép) dicsérni fogja az Urat. Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr. Hogy meghallja a fogolynak (sóhajtását) nyögését, és hogy feloldozza (és megszabadítsa a halálraítélteket) a halálnak fiait” (Zsolt. 102.19-21).

Az újjáteremtett népről így szól az apostol: „Azért ha valaki, mindenki, aki Krisztusban van, új ismeretlen, szokatlan, meglepő teremtés, az új teremtmény; a régiek, vagyis az eredeti, kezdeti, ősi elmúltak, a régi megszűnt, tovatűnt, ímé, újjá lett minden, és valami új valósult meg, új jött létre, új állt elő” (2 Kor. 5,17).

A kijelentés a továbbiakban így hangzik: „És monda az, aki a királyiszéken, a trónuson ül vala: Ímé mindent újjá teszek, mindent újjáteremtek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek, megbízhatók, és igazak” (Jel. 21,5).

„Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek, és a régire nem is emlékeznek, még csak észbe sem jutnak” (Ésa. 65,17).

 Hogy: „A nép, amelyet magamnak alkoték, amelyet magamnak formáltam, hirdesse dicséretemet” (Ésa. 43,21)

„Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; Ő alkotott minket és nem magunk; Az övéi vagyunk, az ő népe és az ő legelőinek juhai, az Ő nyája vagyunk” (Zsolt. 100,3)

„Mert az Ő alkotása az Ő remekművei vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk, és azok szerint éljünk” (Eféz. 2,10).

Zsolt. 48,15 Bizony ez az Isten [ilyen nagy az Isten, ő a mi vezérünk] a mi Istenünk mindörökké [(ʿaḏ): örökkévalóságban, a folytonos létezésben], ő vezet, és [ő igazgat] minket mindhalálig, és még a (halálon túl is)!

Engedelmességre hívás!

Az Isten szerelmes Fia

Nem félek az emberek ítélgetésétől.

Megvallom, hogy nem félek attól, hogy az emberek hogyan ítélnek meg, mert meg van írva, hogy kicsinynek látszik az előttem, hogy tőlük ítéltessem meg, vagy emberi ítéletnaptól. 

(1 Kor.4,3)

Teréz anya: A szeretet.

„Ossz szeretetet, bárhová mész: Legfőképpen a saját házadban… ügyelj rá, hogy mindenki jobb érzésekkel és boldogabban távozzék tőled, mint ahogyan jött. Légy Isten jóságának élő kifejeződése; jóság ragyogjon a szemeidben, a mosolyodban, meleg, üdvözlő szavaidban”

Csak Krisztus!

Ha Krisztussal együtt az Istenben akarsz élni és benne állandó lakhelyet lelni, akkor minden emberi támasztól és segítségtől el kell szakadnod, mert Rajta kívül senkid és semmid sem lehet, akire támaszkodva nyugalmat találj.

Jön az Úr!

Így szól az Úr akkor:  „A kevés is ezerré nő, a kicsiny is hatalmas néppé. Én, az Úr nem tétovázom, véghezviszem ezt a maga idejében!”

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

Minél kevesebb van a Szent Szellemből a gyülekezetben, annál több kávé és sütemény kell ahhoz, hogy a gyülekezeti élet működjön. Semmi bajom a kávéval vagy a sütivel, de a SZENT SZELLEM semmivel nem helyettesíthető! 

REINHARD BONNKE

László Boda

László Boda

Hozzád száll Uram dicséretem.

Zsoltár 47. Az egész föld Királya az Isten; (héberrel és kapcsolódó igékkel)

Zsolt. 47,1 Az éneklőmesternek, [(nácaḥ): A karmesternek] a Kóráh [jelentése: fogolymadár, kiáltó, felszólító] fiainak zsoltára [mizəmôr: éneke]*

*És így folytatódik a kijelentés: „Dávid és a sereg fővezérei a szolgálatra kijelölék az Asáf (jelentése: gyűjtő), Hémán (jelentése: hűséges, megbízható, hívő; szerencsét jelentő) és Jédutun (jelentése: dicséret, aki magasztal, magasztaló kórus; bizonyságtevő; dicséretre méltó) fiait, hogy prófétáljanak citerákkal, lantokkal és cimbalmokkal” (1 Krón. 25,1).

 Ők ajtónállók voltak, akik az ő beosztásuk szerint szolgáltak: Az ajtónállók (kapuőrök) rendje (beosztása) ez: A Kóriták közül Meselémiás, (jelentése: Isten által helyreállított; akit az Úr barátjának tekint) a Kóré (jelentése: fogolymadár, kiáltó, felszólító) fia, aki az Asáf (jelentése: gyűjtő) fiai közül való volt” (1 Krón. 26,1).

És ők dicsérték folyamatosan az Urat. „A Kéhátiták (jelentése: gyülekezet) fiai közül és a Kóriták fiai közül való Léviták pedig felállának, hogy az Urat, (jəhóváh): Jahvet, az Örökkévalót), Izráel Istenét nagy felszóval (egyre hangosabban) dícsérjék” (2 Krón. 20.19).

Zsolt. 47,2 Ti népek mind tapsoljatok, harsogjatok [(rúʿa rinnáh qól qôl): harsogó hangon, örömkiáltással ujjongjatok]; Istennek vígságos szóval [a győzelem szavával ujjongjatok]*

*Dávid újra- és újra arra buzdít minden embert: Vígan énekelj az Úrnak te egész föld; (Ujjongjatok az ÚR előtt az egész földön)! Harsanjatok fel, örvendezzetek és zengedezzetek (Örvendezve vigadjatok, zsoltárt énekeljetek)! Zengedezzetek az Úrnak hárfával, és hangos énekléssel, és (hárfakísérettel zengő éneket)! Trombitákkal (harsonákkal) és kürtzengéssel vigadozzatok, és (ujjongjatok) a király, az Úr előtt!” (Zsolt. 98,1-6).

„Dicsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek minden népek között az ő nagy dolgait. Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját! Keressétek az Urat és az ő erősségét; keressétek az ő orcáját szüntelen” (1 Krón. 16,8-11).

„Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit! Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden ő csodatételét. Dicsekedjetek az ő szent nevével; örvendezzen azoknak a szívük, akik keresik az Urat” (Zsolt. 105,1-3).

Zsolt. 47,3 Mert az Úr [jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló]

felséges, [(ʿeləjôn): magasságos ] rettenetes [(járé'): tiszteletreméltó, csodálatos]; nagy [(gəḏóláh gáḏôl): hatalmas, erős] király az egész földön [minden ország felett]*

*Az Ő: „Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az övéi. Övé a tenger, hiszen ő alkotta, a szárazföldet is az ő keze formálta” (Zsolt. 95,4-5).

Zsolt. 47,4 Alánk veti a népeket, a nemzeteket lábaink alá. [Más fordítás: (dibbér): megszólítja a (ʿam): népeket általunk, és a (lə'ôm lə'óm): nemzeteket (reḡel): meghódoltatja]*

*És így folytatódik a prófécia: „Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim elé hullanak. [Héber szerint: (mḥc): megrázom őket (jáḵôl jáḵól) míg nem lesznek képesek (qúm): felállni, és szilárdan állva maradni. (reḡel): nyomukban leszek, és követem őket, (náp̄al): míg meg nem hajtják, és földre nem vetik magukat]” (Zsolt. 18,39).

„Az idegenek [fiai] elepedtek [(náḇél): elgyengültek, elerőtlenedtek, ellankadtak félelmükben, és erejüket vesztették], és reszketve [remegve] jönnek elő zárt helyeikből [(misəgereṯ): rejtekükből, váraikból, bástyáikból]” (Zsolt. 18,46).

Mert: „Az [('él): erős, hatalmas] Isten, aki elégtételt adott nekem, és népeket hajlít [(náṯan): rendel, vet] alám [aki a népeket meghódoltatta előttem]. (Zsolt. 18,48).

És az ige Salamon királyt, mint az Úr Jézus előképét mutatja be:  „És uralkodó vala minden király felett az Eufrátes (jelentése: nagyon széles, túláradó; termékenység) folyóvíztől a Filiszteusok (jelentése: idegen, vándor, kivándorolt) földéig és az Égyiptom (jelentése: lezárás, bezárás, körülkerítés, beszűkülés, szorongatás, fogság) határáig” (2 Krón. 9,26).

Zsolt. 47,5 Kiválasztja nékünk örökségünket, Jákób [jelentése: aki a másik helyére lép] dicsőségét, [büszkeségét] akit szeret, és akiben [('áhéḇ 'áhaḇ): gyönyörködik]. Szela*

*És az Evangélium jelenti ki, hogy ki Jákob dicsősége: „Jézus miután alámeritkezett, azonnal kijöve a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és ő, vagyis János látá az Istennek Szellemét alájőni mintegy galambot és Őreá szállani. És ímé az égből szózat hallatszott, és egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm, akiben kedvem telik, akiben én megengeszteltettem” (Mát. 3,16-17).

Zsolt. 47,6 Felvonul [(ʿáláh): fölmegy, fölemelkedik, fölszáll]

Isten [('ĕlóhím)] harsona-szónál, [(tərúʿáh: örömrivalgással, örömkiáltással, ujjongás] és kürtzengés közt az Úr*

*Dávid így prófétál az Úrról: „Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütők is ide jönnek lakni, oh Uram Isten! (Más fordítás: Fölmentél a magas hegyre, foglyokat ejtettél, - embereket kaptál ajándékul, mégpedig lázadókat. Most már ott laksz, Uram Isten” (Zsolt. 68,19).

És Pál apostol így folytatja a megvalósult próféciát: „Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt magával fogva, és adott ajándékokat az embereknek. Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott erre a földre. Aki leszállott vala, ugyanaz, aki fel is ment, feljebb minden egeknél, azaz felemelkedett az egek fölé, hogy mindeneket, a mindenséget betöltse, teljessé tegye” (Eféz. 4,8-10).

Agur pedig így prófétál: „Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az ő markába? Kicsoda kötötte a vizet az ő köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod? (Más fordítás: Ki ment fel az égbe, és ki szállott le onnan? Ki szedte össze markába a szelet, ki kötötte köntösébe a vizet? Ki határozta meg az egész föld határát? Talán tudod, hogy mi a neve, vagy mi a fiának a neve)?” (Péld. 30,3-4).

Az Úr Jézus válasza: „És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, aki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, aki a mennyben van” (Ján. 3,13).

Amikor arról beszél az Úr Jézus, hogy Ő a mennyből leszállt kenyér: „Tudván pedig Jézus ő magában, hogy e miatt zúgolódnak az ő tanítványai, monda nékik: Titeket ez megbotránkoztat? Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani, felmenni oda, ahol előzőleg vala?!” (Ján. 6,61-62).

Az apostol megerősíti a kijelentést: „Mert nem kézzel csinált, nem emberkéz alkotta szentélybe, az igazinak csak másolatába, azaz az igazi képmásába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk” (Zsid. 9,24).

És Pál apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy ki jött el hústestben: „És minden versengés nélkül, közismerten, elismerten, bevallottan, és valóban nagy a kegyességnek eme titka: Isten, aki megjelent, aki láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált, és megmutatkozott hústestben, igaznak bizonyult szellemben. Megláttatott, megjelent, megmutatkozott az angyaloknak. Hirdettetett a pogányok, vagyis a népek, nemzetek közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).

Zsolt. 47,7 Énekeljetek [zengjetek dicséretet] Istennek, énekeljetek [zengjetek], énekeljetek [zengjetek, dicséretet] királyunknak, énekeljetek [zengjetek, dicséretet]!

Zsolt. 47,8 Mert az egész föld királya az Isten: énekeljetek bölcsességgel. [Más fordítás: zengjetek neki éneket; zendítsetek hát ünnepi dalra]*

*Dávid így prófétál az Úrról: „Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütők is ide jönnek lakni, oh Uram Isten! (Más fordítás: Fölmentél a magas hegyre, foglyokat ejtettél, - embereket kaptál ajándékul, mégpedig lázadókat. Most már ott laksz, Uram Isten” (Zsolt. 68,19).

És Pál apostol így folytatja a megvalósult próféciát: „Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt magával fogva, és adott ajándékokat az embereknek. Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott erre a földre. Aki leszállott vala, ugyanaz, aki fel is ment, feljebb minden egeknél, azaz felemelkedett az egek fölé, hogy mindeneket, a mindenséget betöltse, teljessé tegye” (Eféz. 4,8-10).

Agur pedig így prófétál: „Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az ő markába? Kicsoda kötötte a vizet az ő köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod? (Más fordítás: Ki ment fel az égbe, és ki szállott le onnan? Ki szedte össze markába a szelet, ki kötötte köntösébe a vizet? Ki határozta meg az egész föld határát? Talán tudod, hogy mi a neve, vagy mi a fiának a neve)?” (Péld. 30,3-4).

Az Úr Jézus válasza: „És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, aki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, aki a mennyben van” (Ján. 3,13).

Amikor arról beszél az Úr Jézus, hogy Ő a mennyből leszállt kenyér: „Tudván pedig Jézus ő magában, hogy e miatt zúgolódnak az ő tanítványai, monda nékik: Titeket ez megbotránkoztat? Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani, felmenni oda, ahol előzőleg vala?!” (Ján. 6,61-62).

Az apostol megerősíti a kijelentést: „Mert nem kézzel csinált, nem emberkéz alkotta szentélybe, az igazinak csak másolatába, azaz az igazi képmásába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk” (Zsid. 9,24).

És Pál apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy ki jött el hústestben: „És minden versengés nélkül, közismerten, elismerten, bevallottan, és valóban nagy a kegyességnek eme titka: Isten, aki megjelent, aki láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált, és megmutatkozott hústestben, igaznak bizonyult szellemben. Megláttatott, megjelent, megmutatkozott az angyaloknak. Hirdettetett a pogányok, vagyis a népek, nemzetek közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).

Zsolt. 47,9 Isten [('ĕlóhím málaḵ): királyként] uralkodik a nemzetek fölött; Isten ott ül az ő szentségének trónján*

*És Dávid így dicsőíti az örökkévaló királyt: „Az Úr király mindenha és mindörökké [Jehova az Örökkévaló uralkodik időtlen időkig, az örökkévalóságon át]; a pogányok, vagyis a [népek nemzetek] kivesznek [eltűnnek] az ő földjéről, az Ő [országából]” (Zsolt. 10,16).

Mózes hitvallása: „Az Úr uralkodik mind örökkön örökké” (2 Móz. 15,18)

A Krisztusról így hangzik a bizonyságtétel: „A te királyi széked [a te trónod] óh Isten örökkön örökké [megáll, és megmarad]. Igazságnak [(euthütész): egyenesség, igazságosság, jogosságnak] pálcája [(rabdosz): jogara] a te országodnak [(baszileia): királyságodnak, birodalmadnak, uralmadnak, és a te királyi hatalmadnak] pálcája [(rabdosz): jogara” (Zsid. 1,8).

Pál apostol is az örökkévaló királyt dicsőíti: „Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs Istennek tisztesség és dicsőség örökkön örökké! Ámen” (1 Tim. 1,17).

Zsolt. 47,10 Népek fejedelmei gyülekeztek össze, mert Istené a földnek pajzsai, magasságos ő, igen. [Héber szerint: A népek (náḏíḇ): készségesen, önként, szabad akaratból ('sp̄) gyülekeznek össze, mint Ábrahám Istenének népe, mert Istené a földnek pajzsai. Ő (ʿáláh): fölmagasztaltatik (mə'óḏ): nagyon]*

*És folytatódik a prófécia: „Hatalom és fenség az övé, aki békességet szerez az ő magasságaiban” (Jób. 25,2).

 Ő az, aki így szól: „Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön [(rúm): magasztalnak a népek, (rúm): magasztal a föld]” (Zsolt. 46,11)

Higgy!

Érted tettem!

Imádság:

Úr Jézus! Köszönöm, hogy követésedre hívsz. Menj előttem, vezess, mutass helyes irányt! Boldog vagyok, hogy követhetlek. Hívj és vonj magadhoz másokat is! 

Ámen

Márai Sándor: A szeretetről.

Aki alázat nélkül szeret, nagy terhet tesz a másik vállára. 

Megvallás.

  Hiszem és vallom, hogy már nem kell félnem az ítélettől, mert Te vetted el Úr Jézus az én ítéletemet, és Te rontattál meg az én vétkeimért, békességemnek büntetését Te viselted. (Ésa.53,5) ezért nincsen már semmi kárhoztató ítéletem, mert kicsoda kárhoztathat engem, hiszen Te meghaltál az én bűneimért, és feltámadtál az én megigazulásomért. Te Úr Jézus Krisztus, Aki most Isten jobbján vagy, és esedezel is érettem (Róm.8,1.34) én pedig dicsőítlek és magasztallak szüntelen.

Hívd bátran az Urat, mert Ő mondja:

 „Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van” 

(Ésa 55,6)

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

Amikor imádkozunk, ugyanazon a talajon állunk, és ugyanazokkal a jogokkal rendelkezünk, mint Pál, János, Jakab vagy akár Péter. A legnagyobb szentekkel vagyunk egy sorban. A nekik szóló ígéret nekünk szóló ígéret is. Ugyanahhoz az Úrhoz imádkoztak, akihez mi is imádkozunk. Ugyanazokkal a kiváltságokkal rendelkezünk, mint ők. Istennek nincsenek kedvencei..., vagyis hogy MINDNYÁJAN kedvencei vagyunk! Nekik ugyanaz a kulcsuk volt az ajtóhoz, mint nekünk - Jézus Krisztus neve. Szabadon jöhetünk a bejárati ajtóhoz és beléphetünk, kopogtatás nélkül, anélkül, hogy a portás bejelentene minket. Nincs szükségünk angyalokra vagy szentekre, hogy bevezessenek minket Isten jelenlétébe. Fiak vagyunk és örökösök - minden jogunk megvan arra, hogy szabadon belépjünk Atyánk házába. Ez igazán nagyszerű ok az imádkozásra! Azért imádkozhatunk, mert ez valakinek, Jézus Krisztusnak nagyon sokba került. „közel kerültetek a Krisztus vére által” (Efézus 2:13). Micsoda ár azért, hogy imádkozhassunk! „Járuljunk azért bátran a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk, amikor szükségünk van rá” (Zsidó 4:16). Ez a lényege az imának. „Mivel teljes bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által... Járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel” (Zsidó 10:19-22). Isten áldjon benneteket! 

REINHARD BONNKE