Korinthusiaknak írt I. levél (Revideált)

1. fejezet: Az Úr jézus a mi megváltónk, szentségünk, és megigazulásunk.

1Kor. 1,1 Pál, hivatala szerint Krisztus Jézusnak Isten akaratából elhívott apostola, meghatalmazott, teljhatalmú megbízottja, aki Jézus Krisztus hatalmával szól, és cselekszik^* és Sosthenes^** a testvér,

*A Rómabelieknek azt is kijelenti az Úr, hogy mi az apostol feladata: „Pál, Jézus Krisztusnak, a Felkentnek rabszolgája, aki Urának, Jézus Krisztusnak tulajdona. Elhívott, és meghívott apostol, vagyis az Úr Jézus által kinevezett követ, elválasztva és kiválasztva, elkülönítve, vagyis külön választva a világi, tisztátalan, szentségtelen dolgoktól, Isten Evangéliumának, azaz: Örömhírének, győzelmi hírének, a győzelmes hadvezérről szóló jó hírnek hirdetésére és prédikálására” (Róm 1,1).

És azért: „Hogy legyek a Jézus Krisztus szolgája a pogányok, vagyis a nemzetek között, munkálkodván az Isten evangéliumában, hogy legyen a pogányoknak áldozata kedves és a Szent Szellem által megszentelt.

[Más fordítás: Hogy amikor az örömüzenet papi szolgálatát végzem, én a Krisztus Jézusnak a nemzetek közé kirendelt áldozó papja vagyok; hogy a pogány népek a Szent Szellemtől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek]” (Róm. 15,16).

Saul – aki később Pál – elhívása úgy történt, hogy az Úr Jézus megszólította a damaszkuszi úton, majd az elhívást emberen és a prófétákon keresztül megerősítette egy Anániás nevű tanítványát küldve Saulushoz, így szólva hozzá: „… Eredj el, mert ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izráel fiai előtt. Anániás pedig elment, és bement abba a házba; rátette kezét, és ezt mondta: „Atyámfia, Saul, az Úr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, és azért küldött, hogy újra láss, és megtelj Szent Szellemmel. És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott; azután felkelt, és bemerítkezett, majd miután evett, erőre kapott. Néhány napig együtt volt a damaszkuszi tanítványokkal, és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia” (Csel. 9,15.17-20).

Majd a Szent Szellem embereken keresztül felkeni az apostolt: „Valának pedig Antiókhiában az ott levő gyülekezetben némely próféták és tanítók: Barnabás és Simeon, ki hivattatik vala Nigernek, és a Czirénei Luczius és Manaen, ki Heródessel, a negyedes fejedelemmel együtt neveltetett vala, és Saulus. Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és bőjtölének, monda a SzentSzellem: Válaszszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, amelyre én őket elhívtam. Akkor, miután bőjtöltek és imádkoztak, és kezeiket reájok vetették, elbocsáták őket” (Csel. 13,1-3).

És az apostol elhívó Igéi: „Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; népek prófétájává tettelek” (Jer. 1,5) 

„Hallgassatok reám, ti szigetek, és figyeljetek távol való népek: anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt már emlékezett nevemről. Hasonlóvá tevé számat az éles kardhoz, keze árnyékában rejtett el engem, és fényes nyíllá tett engemet, és tegzébe zárt be engem. És mondá nékem: Szolgám vagy te, Izráel, akiben én megdicsőülök” (Ézs. 49,1-3).

^**Őt Pál apostol merítette be, és ő új nevet nyert Krisztusban: „Krispus pedig, a zsinagógának feje hűn az Úrban egész háznépével egybe, … hisznek vala, és bemerítkeznek vala” (Csel. 18,8). Erről az apostol is bizonyságot tesz: „Hálákat adok az Istennek, hogy senkit sem merítettem be közületek, kivéve Krispust és Gájust)” (1 Kor. 1,14).

1Kor. 1,2 Írják e levelet az Isten kihívott gyülekezetének, eklézsiájának amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek^* hivatalos, elhívott szenteknek, akik már kapcsolatba kerültek Istennel, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett. Mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét, hatalmát, tekintélyét bárhol, mind az ő helyükön mind a miénken, és mind az ő helyzetükben, és körülményeikben segítségül hívják^**

*Hogy kik a megszenteltek, és ez által szentek, arról így tesz bizonyságot Isten Igéje: „Júdás… az elhívottaknak, akik az Atya Istentől megszenteltettek, és Jézus Krisztustól megtartattak” (Júd. 1,1).

„Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Szellem megszentelésében, engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre…” (1 Pét. 1,2).

„Amely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által” (Zsid. 10,10).

Aki: „… egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket” (Zsid. 10,14).

**Mert beteljesedett a prófécia, amely így hangzott: „De mindaz, aki az Úrnak, vagyis Jahvénak nevét hívja segítségül, megmenekül, vagyis üdvözül. Mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, és a menedék a menekültek számára, amint megígérte az Úr, vagyis Jahve, és akik megmaradtak, és megszabadultak, közt lesznek azok, akiket elhív az Úr, azaz Jahve!” (Jóel. 2,32).

1 Kor. 1,3 Kegyelem, vagyis Isten jótéteménye, amely örömet vált ki néktek és békesség, vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.

1Kor. 1,4 Hálát adok szüntelenül értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, az Isten ama ajándékáért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott.

1Kor. 1,5 Mert a vele való közösségben, vagyis Őbenne, mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben, azaz (logoszban): vagyis Igében, és minden ismeretben, vagyis Istenismeretben, tudományban,

1Kor. 1,6 Abban a mértékben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel, vagyis tanúságtétel megerősödött, és megszilárdult bennetek^*

*Isten tesz bizonyságot az apostolokkal együtt a Krisztusról, hogy megerősödjenek Őbenne: „Aki pedig minket ti veletek egybe Krisztusban megerősít és megken minket, az Isten az” (2 Kor. 1,21).

A bizonyságtétel módjáról, pedig így ír az Írás: „Velük együtt bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel s a Szent Szellemnek közléseivel az ő akarata szerint” (Zsid. 2,4).

1Kor. 1,7  Azért nincs hiányotok, és nem szűkölködtök^*semmiféle kegyelmi ajándékban, vagyis a kegyelem megnyilvánulásában, azaz: a Szellem megnyilvánulásaiban^** miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését, kinyilatkozását, és lelepleződését várjátok sóvárogva, és feszülten]^***

*Mert bár: „Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek” (Zsolt. 34,11).

**Mert megcselekedték Isten igéjét, Aki azt mondta: „Térjetek meg, vagyis változtassátok meg gondolkozásotokat, és merítkezzetek be mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek, vagyis céltévesztéseteknek bocsánatára, és eltörlésére, és veszitek, vagyis megkapjátok ajándékként a Szent Szellemet” (Csel. 2,38)

Ezért vették a Szent Szellemet ajándékul: „És megtelnek, vagyis beteljesedtek mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdenek szólni más, azaz másféle, másfajta, különböző nyelveken, amint a Szellem adta nékik szólniuk, hogy kimondják, hogy megnyilatkozzanak (Csel. 2,4).

Így kapta meg a Szent Szellemet Timóteus (jelentése: aki Istent tiszteli), és egyben kijelentést nyer, hogy az ajándék a Szent Szellem: „Meg ne vesd, és el ne hanyagold a kegyelemnek benned való ajándékát, amely adatott néked prófétálás által, a presbitérium kezeinek reád tevésével, vagyis a vének kézrátételével” (1 Tim. 4,14).

És: „… emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely benned van az én kezeimnek rád tétele által. Mert nem félelemnek Szellemét adott nékünk az Isten, hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak Szellemét” (2 Tim. 1,6-7).

Aki meg is nyilvánult úgy, ahogyan Ő akarta: „Némelyiknek ugyanis bölcsességnek beszéde, vagyis a tudás, ismeret és tapasztalat legmagasabb szintű, érett, megfontolt alkalmazásának képessége adatik a Szellem által; másiknak pedig tudománynak, vagyis istenismeret beszéde, Igéje, ugyanazon Szellem szerint, azaz a Szellem mértékéhez képest. Egynek hit, vagyis bizalom, hűség, meggyőző erő. Egy olyan különleges hit, amely Istennek emberi ésszel fel nem érhető segítségében, és csodáiban tud bizakodni. Az a hit, amely hegyeket mozdít meg, ugyanazon Szellem által. Másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Szellem által, vagyis gyógyításban nyilvánul meg a Szent Szellem. Némelyiknek csodatévő erőknek munkái, azaz Isten erejének megnyilvánulása, a csodák cselekvéséhez szükséges erő. némelyiknek meg prófétálás, azaz: prófétai szó, prófétai igehirdetés. Némelyiknek pedig szellemeknek megítélése, és megkülönböztetése. Másiknak nyelvek nemei, vagyis a nyelvek fajtái, különféle nyelvek. Másnak pedig nyelvek magyarázása, értelmezése tolmácsolása, fordítása” (1 Kor. 12,8-10).

***Minden gyülekezetet és minden egyes hívőt így bátorít az apostol, egyben az is kijelentést nyer, hogy ki a mi Istenünk: „mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését” (Tit. 2,13)

Aki: „Amikor tűznek lángjában eljő majd, hogy megdicsőíttessék az ő szenteiben, és csodáltassék mindazokban, akik hisznek ama napon, mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok” (2 Thess. 1,8.10).

1Kor. 1,8 Aki meg is erősít, és meg is szilárdít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek, kifogástalanok és nem vádolhatóak legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetele napjára^*

*Ezt kéri Urunktól az apostol: „És azért imádkozom, hogy…” „A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az Ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket…Ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosokká” „Aszerint, amint magának kiválasztott minket Őbenne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Őelőtte szeretet által” (Fil. 1,9; 1 Pét. 5,10;  Eféz. 1,4).

Aki: „… a békességnek Istene (Ő) szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind szellemetek, mind testetek, vagyis a ti egész valótok feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére” (1 Thess. 5,23).

1Kor 1,9 Hűséges az Isten, aki által meghívást kaptatok Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe, vagyis az Ővele való eggyéválásra^*

*És hogy ez megtörténhessen, arról Isten maga gondoskodik: „Hű az, aki elhívott titeket és ő meg is cselekszi azt” (1 Thess. 5,24).

Mert bizony: „hű és, megbízható, szavahihető az Úr, aki megerősít, sőt támogat, táplál, szilárddá és elmozdíthatatlanná tesz titeket és megőriz, megvéd, megóv, vigyázással és erővel megoltalmaz a gonosztól, a rosszakaratú, rosszindulatú ördögtől, és a káros, ártalmas, azaz gonosz dologtól, szerencsétlenségtől, és minden bajtól” (2 Thess. 3,3).

„Mert kegyelemből, Isten jóindulatú gondoskodása által tartattatok meg, hit által, és ez nem tőletek van, nem a magatok érdeme: Isten ajándéka, Isten adománya ez” (Eféz. 2,8).

1Kor. 1,10 Azonban a mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek, és buzdítlak, bátorítlak titeket testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok. Egyféle beszéd legyen mindnyájatok ajkán, és ne legyenek közöttetek szakadások, vagyis szétválás, összekülönbözés, meghasonlás. Hanem legyetek teljesen egyek, és egybekötözöttek, ugyanazzal az érzéssel, és gondolkodással, szellemi értelemmel. És ugyanazzal a meggyőződéssel, felfogással, és ugyanazon véleménnyel, és szándékkal igazodjatok egymáshoz [a görög mondanivaló szerint: ugyanabban az értelemben és meggyőződésben jutva teljességre]^*

*Az apostol így figyelmezteti a szenteket: „Mert szükség, és kell is, hogy megosztottság, és szakadások, viszályok, pártoskodások, meghasonlások, széthúzások is legyenek köztetek, hogy a kipróbáltak, az állhatatosak, megbízhatóak, hitelesek nyilvánvalókká legyenek, és megismertessenek, láthatóak legyenek, és kitűnjenek ti köztetek. Mert a megbízhatók csak így tűnnek ki közületek” (1 Kor. 11,19).  

De: Kérlek, és buzdítlak, bátorítalak pedig titeket atyámfiai, testvéreim, vigyázzatok azokra, és tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat, egyenetlenséget, széthúzásokat, megosztást, meghasonlásokat támasztanak, akik háborúságnak okai volnának. És akik botránkozásokat okoznak a tudomány körül, vagyis kelepcéket készítenek, elégedetlenséget okoznak, és ez által bűnre csábítanak, vagyis akik más tudományra tanítanának azon kívül, vagy az ellenkezőjét tanítják annak, melyet tanultatok, és azoktól hajoljatok el, és kerüljétek és távoztassátok el őket. Térjetek ki előlük” (Róm. 16,17).

Azért: Hogy legyetek feddhetetlenek, kifogástalanok, tiszták, és romlatlanok, épek, vegyítetlenek, érintetlenek, Istennek szeplőtlen, ártatlan, hibátlan, tökéletes, ócsárlástól mentes, megrovást nem érdemlő, támadhatatlan gyermekei, fiai, az elfordult, és fonák, hamis, ravasz, álnok, és elvetemedett, elfajult, kificamodott, eltorzult nemzetség közepette. Vagyis a gonosz és romlott nemzedékben. Kik között fényletek, és ragyogtok, világítotok, mint csillagok, mint fénypontok e világon, vagyis a mindenségben.

Más fordítás: „Akkor Isten ártatlan és tiszta gyermekei lesztek, akikben senki sem talál hibát. A gonosz és romlott emberek között úgy ragyogtok, mint a csillagok a sötét éjszakában, ha az élet igéjére figyeltek” (Fil. 2,15).

Így legyünk tökéletesek: „Valakik annakokáért tökéletesek, vagyis felnőtt, érett korúak vagyunk, ilyen értelemben legyünk: és ha valamiben másképpen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek. Isten azt is feltárja, nyilvánvalóvá teszi majd előttetek.

(Más fordítás: „Mindazoknak, akik bevégzettek, vagyis szellemileg érettek vagyunk, ilyen észjárásunk van, és ha valamiben a ti észjárásotok más volna, Isten azt is le fogja előttetek leplezni. Csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk.

[Más fordítás: Csak éppen, hogy ha valamire eljutottunk már, abban szilárdan meg kell állni, azt az igazságot követnünk is kell].

 „… egyet akarva ugyanarra törekedjetek, vagyis az egységre törekedjetek. Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál. És akik e szabály szerint élnek, békesség és irgalmasság azokon, és az Istennek igazi Izráelén” (Fil. 3,15-16;  2,2-3;  Gal. 6,16).

1Kor. 1,11 Mert azt a hírt kaptam, mert elárulták nekem, és így megtudtam rólatok, testvéreim, atyámfiai Klóé embereitől, a háza-népe közül valóktól, hogy viszálykodások, versengések, veszekedések, viták vetélkedések, és harcok vannak közöttetek, és pártokra szakadtatok^*

*És én: „… félek, hogy amikor megérkezem, nem olyanoknak talállak titeket, mint szeretnélek, és ti is olyannak találtok engem, amilyennek nem szeretnétek. Félek, hogy viszálykodás, versengés, ami ellenséges, vagy féltékeny indulatokból, rossz értelemben vett versenyből táplálkozik, veszekedés, vita, irigység, harag, önzés, rágalmazás, vádaskodás, felfuvalkodás, vetélkedés, harc, pártoskodás lesz közöttetek” (2Kor. 12,20)

És ez azért van: „mert még testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e?” (1Kor. 3,3)

Ez pedig nem Istentől van, mert: „Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység van, és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található” (Jak. 3,15.16)

Ennek a következménye lesz, hogy a szeretet helyett a szeretetlenség győz: „Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek egymást!” (Gal. 5,15).

1Kor. 1,12 Úgy értem ezt, hogy mindenki így beszél, és így nyilatkozik köztetek: Én Pálé vagyok, vagyis Pálhoz tartozom, én Apollósé, én Kéfásé, én pedig Krisztusé^*

*Ez is a test cselekedeteihez tartozó dolog: „... Még testiek vagytok; ... Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem testiek vagytok-é? Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hívőkké lettetek, és pedig amint kinek-kinek az Úr adta. Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést. Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok” „... Senki se fuvalkodjék fel az egyik tanítóval, dicsekedve a másik ellen” (1 Kor. 3,3-4.5.6.9;  4,6).

1Kor. 1,13 Hát részekre szakítható-e, meg van osztva Krisztus? Talán Pál feszíttetett meg. Pál lett kínoszlopra vonva értetek, vagy Pál nevére meritkeztetek be?

1Kor 1,14 Hálát adok Istennek, hogy senkit sem merítettem be közületek, csak Krispust és Gájust

 1Kor. 1,15 nehogy azt mondhassa valaki, hogy az én nevembe merítekeztetek be.

1Kor. 1,16 Igaz, bemerítettem még Stefanás házanépét, vagyis családját is, rajtuk kívül azonban nem tudom, hogy mást is bemerítettem volna.

1Kor. 1,17 Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy bemerítsek, hanem hogy az evangéliumot, az örömüzenetet hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel^* hogy a Krisztus keresztje, vagyis kínoszlopa^**el ne veszítse erejét, és tartalom nélkülivé, hasztalanná, üressé, hiábavalóvá / hatástalanná ne legyen.

*Ezért (írja Pál): „Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcsességgel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét. Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről” „És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédében állott, hanem Szellemnek és erőnek megmutatásában” (1 Kor. 2,1.2.4).

**Kereszt: (sztaurosz): egy cölöp vagy oszlop, függőlegesen felállítva.

És az Úr Jézus kijelentése az Ő kivégzésének módjáról, eszközéről és céljáról: „És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie. Hogy aki hisz, annak örök élete legyen Őbenne” (Ján. 3,14-15)

A rézkígyó felemelése pedig így történt: „Az ÚR pedig ezt mondta Mózesnek: Csinálj egy rézkígyót, és tűzd rá egy póznára. Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha föltekint arra. Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt” (4 Móz. 21,8-9).       

1Kor. 1,18 Mert a keresztről, vagyis a kínoszlopról szóló beszéd (logosz): vagyis Ige bolondság, és ostobaság, esztelenség, butaság, képtelenség ugyan azoknak, akik elvesznek, vagyis elpusztulnak, megsemmisülnek,^* de nekünk, akik üdvözülünk^** Istennek ereje*** a szabadításra / megmentésre]^****

*Elvesznek: (apollumenoi): Teljes feloldódás, elpusztul, megsemmisül]

**Üdvözölünk: (szódzó; szótéria) bűnbocsánat. Megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/. oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás.

***Isten ereje: (dünamisz) erő, képesség, hatalom; a szabadításra / megmentésre.

****Kijelentés az evangéliumról, amely megítéli a hallgatóit, és az ítélet: „Ha mégis leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik elvesznek, vagyis megsemmisülnek. Akikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki az Isten képe. Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért” (2 Kor. 4,3-5)

„Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek dicsőségére, mind az üdvözülők, a megmenekülők, mind az elkárhozók, vagyis az elpusztulók, elveszők, megsemmisülők között. Ezeknek halál, a szellemi halál illatja halálra, amazoknak pedig élet, vagyis az életből fakadó illat az életre” (2 Kor. 2,15-16)

Ezért: „... Nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére, zsidónak először meg görögnek, azaz: pogánynak” (Róm. 1,16).

1Kor. 1,19 Mert meg van írva: „Elvesztem, vagyis eltörlöm; megsemmisítem a bölcsek bölcsességét, a műveltek tudását, és az értelmesek, okosak, éles eszűek, megfontoltak értelmét, okosságát, tudását elvetem, elutasítom, megvetem, félretolom, semmivé teszem, eltörlöm]^*

*És Isten: „Tanácsadókat tesz bolonddá, és bírákból űz gúnyt” (Jób. 12,17)

Azért, mert: „... e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmük betanított emberi parancsolat lőn: Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsessége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik” (Ésa. 29,13-14)

Az írástudóknak és a farizeusoknak mondja az Úr Jézus, azt is kijelentve, hogy ki szólt Ézsaiás prófétán keresztül: „Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ézsaiás, mondván: Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai” (Mát. 15,7-9).

1Kor. 1,20 Hol az emberi értelemben bölcs? Hol az írástudó, a törvénymagyarázó? Hol e világ, vagyis e világkorszak, létkorszak vitázója? Nem tette-e bolondsággá, nem minősítette-e balgasággá, oktalansággá, ostobasággá Isten a világ, vagyis evilág bölcsességét, a világi tudományt?^*

*Hiszen azok: „Magukat bölcseknek vallván, és bölcseknek tartván kérkedtek, és közben balgatagokká, és oktalanná, bolonddá, és esztelenné lettek” (Róm. 1,22).

„Nincs bölcsesség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen.” (Péld. 21,30).

 Mert csak: „Őnála van a bölcsesség és hatalom, Övé a tanács és az értelem” (Jób. 12,13).  

Már Ézsaiás így prófétál evilág bölcseiről „Ugyan hol vannak bölcseid? Mondják meg neked, ha tudják, hogy mit végzett, mit határozott a seregeknek Ura Égyiptom vagyis evilág felől?” (Ésa. 19,12).

 Ezt mondja az Úr: „Így szól az Úr, megváltód és alkotód, anyád méhétől fogva: Én vagyok az Úr, aki mindent cselekszem, aki az egeket egyedül kifeszítem, és kiszélesítem a földet magamtól; Ki a hazugok jeleit megrontja, és a varázslókat megbolondítja, a bölcseket megszégyeníti, és tudományukat bolondsággá teszi” (Ésa. 44,24-25).

E világról ezt mondja az Úr: „Semmivé teszi az ÚR a nemzetek tervét, meghiúsítja a népek szándékait” (Zsolt. 33,10).  

És e világ vezetőiről így szól az Úr: „Milyen ostobák Coán (jelentése: szilárd hely /a föld /) vezérei, a fáraó legbölcsebb tanácsosai! Esztelen tanácsot adnak. Hogy meritek mondani a fáraónak, hogy bölcsek vagytok, régi királyok sarjai?! Hol vannak bölcseid? Mondják meg neked, ha tudják, mit határozott a Seregek Ura Egyiptom felől! Bolondok lettek Coán vezérei, Nóf vezérei becsapódtak. Tévútra vezették Egyiptomot, vagyis evilágot a tartományok, azaz a nemzetek vezetői. Mert beléjük öntötte az ÚR az ámítás szellemét, hogy tévútra vezessék Egyiptomot, vagyis e világot minden vállalkozásában, ahogyan a részeg beletéved okádékába” (Ézs. 19,11-14)

„Jövendölés Egyiptom ellen. Íme, az Úr könnyű felhőre ül, és bemegy Egyiptomba, és megháborodnak előtte Egyiptomnak bálványai, és az egyiptomiak szíve megolvad őbennük. És összeveszítem az egyiptomiakat az egyiptomiakkal, és egyik hadakozik a másik ellen, kiki felebarátja ellen, város, város ellen, és ország, ország ellen. És elfogyatkozik az egyiptomiak szelleme őbennük, és az ő tanácsát elnyelem, és tudakoznak a bálványoktól, szemfényvesztőktől, halottidézőktől és jövendőmondóktól. És adom az egyiptomiakat kemény úrnak kezébe, és kegyetlen király uralkodik rajtok, szól az Úr, Jahve, a seregeknek Ura” (Ésa. 19,1-4).

1Kor. 1,21 Mivel tehát a világ, vagyis evilág a saját maga bölcsessége, tudása, ismerete és tapasztalata útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, és nem is akart tudni róla, mert nem is értette. Tetszett Istennek, aki úgy határozott, és döntött, mert úgy látta helyesnek és jónak, hogy az igehirdetés bolondsága, vagyis ostobaságnak, képtelenségnek látszó igehirdetés, a prédikálás által üdvözítse, azaz szerezzen bűnbocsánatot, megszabadítást, biztonságot, jólétet, egészséget, boldogságot, és tartsa meg a hívőket, vagyis azokat, akik hisznek.

1Kor. 1,22 És miközben a zsidók, vagyis júdeaiak jelet és csodát kívánnak, a görögök a hellének, vagyis pogányok pedig bölcsességet keresnek, és követelnek]^*

*Az Úr a Benne való hitre hívja a zsidókat, s a válaszuk: „Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higgyünk néked? Mit művelsz?” (Ján. 6,30).

Az Úr Jézus ostorral űzi ki a kufárokat a templomból és a zsidók válasza: „... Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed?” (Ján. 2,18).

Az Úr Jézus hatalommal szólja Isten igéjét, és: „...az írástudók és farizeusok...” válasza: Mester, jelt akarnánk látni te tőled. Ő pedig felelvén, monda nékik: E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván; és nem adatik jel néki, hanemha Jónás prófétának jele. Mert amiképpen Jónás három éjjel és három nap volt a cethal gyomrában, azonképpen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában” (Mát. 12,38-40).

1Kor. 1,23 Mi pedig a megfeszített, vagyis kínoszlopra feszített Krisztust hirdetjük, és prédikáljuk, aki a zsidóknak, vagyis a júdeaiaknak ugyan megütközés, vagyis tőr, csapda, kelepce, sértő, bántó dolog, botlás köve, a pogányoknak, vagyis a nemzeteknek pedig bolondság, balgaság; oktalanság, butaság, ostobaság, értelmetlenség^*

^*Izraelről így tesz bizonyságot a Szent Szelem: „Izráel....mely az igazság törvényét követte, nem jutott el az igazság törvényére. Miért? Azért, mert nem hitből keresték, hanem mintha a törvény cselekedeteiből volna. Mert beleütköztek a beleütközés kövébe, Amint meg van írva: Ímé beleütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba; és aki hisz benne, nem szégyenül meg” (Róm. 9,31-33).

És ez így íratott meg: „...így szól az Úr, vagyis Jahve Isten: Íme, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut!” (Ésa. 28,16).

A megütközés köve pedig nem más, mint maga az Isten, Izráel Istene: „A seregek Urát: Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt rettegjétek! És Ő néktek szenthely lészen; de megütközés köve és botránkozás sziklája Izráel két házának, s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak. És megütköznek köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek és megfogatnak!” (Ésa. 8,13-15).

És ez azért történik, mert: „testi ember pedig nem fogja fel, és ezért nem is fogadja el az Isten Szellemének dolgait: mert ostobaságnak tartja, meg sem értheti, mivelhogy szellemileg lehet azokat megítélni” (1 Kor. 2,14).  

Csak a szellemi ember képes hite által felfogni Isten dolgait: „Azért van meg az Írásban: Ímé szegletkövet teszek Sionban, amely kiválasztott, becses; és aki hisz abban, meg nem szégyenül. Tisztesség azért néktek, akik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a szegletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává; Akik engedetlenek lévén, megütköznek az igében, amire rendeltettek is” (1 Pét. 2,6-8).

1Kor. 1,24 de maguknak, az elhívottaknak, és a meghívottoknak, zsidóknak, vagyis júdeaiaknak, és görögöknek azaz helléneknek, vagyis pogányoknak] egyaránt Krisztus az Isten ereje, hatalma, és hatóereje, és az Isten bölcsessége^*

*Mert: „Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve” (Kol. 2,3).

Azt mondja Pál apostol, ezért: „...nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére, zsidónak, vagyis judeainak először, meg görögnek, vagyis pogánynak” (Róm. 1,16).

1Kor. 1,25 Mert az Isten „bolondsága” balgasága, ostobasága bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten „erőtlensége” és gyöngesége erősebb az emberek erejénél.

1Kor. 1,26 Mert nézzétek, és tekintsétek meg, és lássátok csak a ti tőle való elhivatásotokat, és meghívásotokat testvéreim. Nem sokan vannak köztetek olyanok, akik emberi megítélés, vagyis akik a világ, azaz a hústest szerint bölcsek, hatalmasak, és erősek, vagy előkelők, azaz nemesek, vagy nemes gondolkodásúak]^*

*Mózes már így prófétál a kiválasztás okáról: „Nem azért szeretett meg titeket az Úr, és nem azért hajolt le hozzátok, sem nem azért választott ki titeket, hogy minden népnél többen volnátok, vagy a legnagyobbak volnátok; mert ti valamennyi nép közt a legkevesebben, sőt a legkisebbek, vagyis egyszerű emberek vagytok” (5 Móz. 7,7).

1Kor. 1,27 Sőt, ellenkezőleg azokat választotta ki az Isten, akik a világ vagyis evilág szemében bolondok, balgák, oktalanok, ostobák, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta, és válogatta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek és gyöngék, hogy megszégyenítse az erőseket:

1Kor. 1,28 és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, hanem alacsonyrendűek, sőt lenézettek, akiket semmibe vesznek, megvetnek, sőt akikről tudomást sem vesznek; és a semmiket, a gyöngéket, megvetetteket, a nemlétezőket, hogy semmikké tegye és megszégyenítse, mellőzze, félretehesse a valamiket, az erőseket^*

*Jakab apostolon keresztül megerősíti a Szent Szellem Isten választásának elvét: „Figyeljetek csak ide, szeretett testvéreim: vajon nem Isten választotta-e ki azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért” (Jak. 2,5).

Hogy mit jelent a „szegény” szó az Ige szerint: „Boldogok a szellemben szegények: mert övék a mennyeknek országa” (Mát. 5,3).

Isten kiválasztásának oka, ahogy azt az előképben kijelenti „Ímé az Úréi, a te Istenedéi az egek, és az egeknek egei, a föld, és minden, ami rajta van! De egyedül a ti atyáitokat kedvelte az Úr, hogy szeresse őket, és az ő magvukat: titeket választott ki őutánuk minden nép közül, amint e mai napon is látszik” (5 Móz. 10,14-15).

 Kijelentés arról, hogy kiknek az atyáiról beszél az Ige: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,16.29).

A kiválasztás szempontját így jelenti ki az Úr: „De az Úr ezt mondta Sámuelnek [jelentése: akit Isten ígért] Saul királyról: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van” (1Sám. 16,7)

Mert: „Én, az ÚR vagyok a szívek vizsgálója, a szellemek megítélője, mindenkivel úgy bánok, ahogyan élete és tetteinek a gyümölcse szerint megérdemli” (Jer. 17,10).

1Kor. 1,29 hogy egyetlen ember, egyetlen hústest se dicsekedjék az Isten színe előtt^*

*Emiatt: „Hol van tehát a dicsekedés? Kirekesztetett. Mely törvény által? A cselekedeteké által? Nem; hanem a hit törvénye által” (Róm. 3,27)

„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék” (Eféz. 2,8-9).

1 Kor. 1,30 Tőle, és belőle vagytok, és származtok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lőn nékünk Istentől, az Isten rendeléséből, és igazságul, vagyis megigazulásul, szentségül, és megszentelődésünkül, és váltságul, váltság általi szabadításul]^*

*Isten végtelen szeretetéből ez a prófécia is Benne teljesült be: „Eljön majd az idő - így szól az ÚR -, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak, olyan királyt, aki bölcsen uralkodik, jog és igazság szerint jár el az országban. Az ő idejében szabad lesz Júda, Izráel is biztonságban él, és így fogják nevezni: Az ÚR a mi igazságunk!” (Jer. 23,5-6)

Őbenne: „aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért” (Róm. 4,25)

Mert Isten: „...azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne” (2 Kor. 5,21)

Akik ezt elhitték azokat: „Ezért Isten ingyen igazítja meg és teszi megigazulttá kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által” (Róm. 3,24).

És az Úr Jézus kijelentése: „És én őérettük oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban” (Ján. 17,19).

Mert: „Őbenne van - az ő vére által - a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából” (Ef. 1,7).

Hiszen: „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk…” (Gal. 3,13).

„Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot” (Gal. 4.5).

Az Úr Jézus kijelentése az Ő jövetelének céljáról: „…az embernek Fia azért jött, hogy … adja az ő életét váltságul sokakért” (Mát. 20,28).

1 Kor. 1,31 Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék^*

*Tehát: „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr” (Jer. 9,23-24)

„Hogy aki magát áldja e földön, áldja magát az igaz Istenben, és aki esküszik e földön, esküdjék az igaz Istenre, mert elfeledvék a régi nyomorúságok, és mert elrejtvék szemeim elől” (Ésa. 65,16)

„Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék” (2 Kor. 10,17)

Pál apostol vallástétele: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, vagyis kínoszlopában, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak” (Gal. 6,14).