1Korintusi levél 4. fejezet: Krisztus sáfárjairól. (göröggel és kapcsolódó igékkel /revideált)

1 Kor. 4,1 Úgy tekintsen, és úgy számítson, és értékeljen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit* és parancsvégrehajtóit, alárendeltjeit. És Isten szent titkainak sáfárait, gondnokait, intézőit.

*Szolgáit: (hüpéretész): szó szerint: más irányítása ALATT EVEZŐ valaki; katonai jellegű szó. A harci gálya evezőse volt, megkülönböztetve a fedélzeten harcoló katonáktól. Nehéz, kemény munkát végző, felettesei parancsára cselekvő személy.

1 Kor. 4,2 Ami pedig egyébiránt a sáfárokban, vagyis gondnokokban, intézőkben, akiK a megbízó, a tulajdonos javaival felelősen gazdálkodnak. Akinek megvan a hatalma, arra, hogy a rábízott ügyekben TÖRVÉNYKEZZEN, pénzügyeit rendezze: gondnoka annak, és számot ad róluk a tulajdonosnak, megkívántatik, az, hogy mindenik hűnek, és megbízhatónak találtassék, és bizonyuljon*

*A sáfárságról így tanít az Úr: „...Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az úr szolgái fölé  rendel, hogy idejében kiadja élelmüket? Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál! Bizony, mondom néktek, hogy az egész vagyona fölé rendeli őt. Ha pedig az a szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, és enni és inni és részegeskedni: Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja, és amely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a hitetlenek sorsára juttatja. Az a szolga, aki ismerte ura akaratát, és nem fogott hozzá teljesítéséhez, vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést kap; aki viszont nem ismerte ura akaratát, és úgy cselekedett verést érdemlő dolgokat, az kevés verést kap. Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon” (Lk. 12,42-48)

Pál apostol ismerve az ő Ura parancsát, ezt vallja: „Mert ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot! Mert ha akaratom szerint mívelem ezt, jutalmam van; ha pedig akaratom nélkül, sáfársággal bízattam meg” (1 Kor. 9,16-17)

1 Kor. 4,3 Rám nézve pedig igen csekély dolog, hogy ti tőletek ítéltessem meg, vagy emberi ítéletnaptól; sőt magam sem ítélem meg magamat.

[Más fordítás: A magam részéről a legkevésbé sem törődöm azzal, hogy vizsgálgattok engem, és hogy ti mondjatok rólam ítéletet, vagy más emberi fórum, emberi szokás szerint, hiszen önmagam fölött sem ítélkezem].

1 Kor. 4,4 Mert semmit sem tudok magamra vonatkozólag ami ellenem szólna, de nem ebben vagyok megigazulva. Aki ugyanis engem megítél, és alaposan megvizsgál, és ezt megállapítja, az Úr az.

[Más fordítás: Mert semmi vádat nem tudok önmagamra mondani, de ez által még nem igazulok meg. Ő, vagyis az Úr az, akinek a vizsgálata alá tartozom]*

*Már Mózes ezt a kijelentést kapja az Úrról: „Aki irgalmas marad, és megtartja szeretetét ezeríziglen; megbocsátja a bűnt, vagyis a céltévesztést, hitszegést és vétket. De nem hagyja a bűnöst büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad és negyedíziglen.

 (Az eredeti szöveg szerint: Aki megtartja szeretetét, és megigazulttá teszi a törvénynélküli állapotban lévő, Isten nélkül élő, céltévesztetteket, és a vád alá esőket. És a vádolhatókat ártatlannak nyilvánítja, fölmenti. És a törvényszegő apák gyermekeit a harmadik és negyedik gemerációhoz / nemzedékhez tartozó unokákat és dédunokákat is” (2 Móz. 34,7).

Dávid ismerve az Urat azt kéri, hogy Ő ítélje meg, az Ő igazsága szerint: „Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért. Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne örüljenek rajtam!” (Zsolt. 35,23-24)

S a Szent Szellem Isten igazságáról így tesz bizonyságot: „Istennek igazsága pedig Jézus Krisztus...” (Róm. 3,22).

1 Kor. 4,5 Azért a megfelelő idő előtt semmit se ítéljetek el, míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világosságra hozza, és megvilágítja, fénybe borítja a sötétségnek titkait, rejtekeit, rejtelmeit, titkos dolgait. Másrészt megjelenti, nyilvánvalóvá teszi, kinyilatkoztatja, nyilvánosságra hozza, és láthatókká teszi a szíveknek, vagyis a bensőknek tanácsait, szándékait, terveit, és akaratát. És akkor mindenkinek az Istentől lészen a dicsérete, és majd mindenki megkapja az elismerést és dicséretet az Istentől*

*Az Úr Jézus így figyelmeztet: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek”. „Ezért nincs mentséged, te ítélkező ember, mert amikor más felett ítélkezel, magadat ítéled el, hiszen magad is ugyanazt cselekszed, miközben ítélkezel!”. „Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az”.„Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza” (Mát. 7,1-2; Róm. 2,1; Préd. 12;16; Jób. 12,22).

Isten ezt az ítéletet az Úr Jézus Krisztus által mondja ki: „Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból” (Csel. 17,31).

Aki: „... megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan. És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején” (Zsolt. 9,9-10)

„Ő tárja fel a mélyen elrejtett titkokat; tudja, mi van a sötétségben, és nála lakik a világosság” (Dán. 2,22).

1 Kor. 4,6 Ezeket a dolgokat pedig atyámfiai, testvéreim, példában, vagyis példaképpen szabtam, és alkalmaztam magamra és Apollósra ti érettetek, hogy rajtunk, azaz a mi példánkon tanuljátok meg a szabályt, hogy annakfelette ami írva van, nem szabad az eszeteket feljebb járatni. Nem kell bölcselkedni, hogy senki se fuvalkodjék fel az egyikért a másik ellen, vagyis nehogy bármelyikőtök felfuvalkodva kérkedjék az egyik tanítóval a másik rovására]*

*Felfuvalkodás (phüszioó): a görög szöveg szerint: ne töltsön el szellemi gőg benneteket, az Írásoktól eltérő, idegen – vagyis: a nem a kijelentésen alapuló ismeretet közlő – tanítások /vagy tanítók/ miatt. Ne legyetek ellenséges magatartással az egyik miatt a másikkal szemben.

Isten véleménye azokról, akik a világi tudományokban való jártasságuk miatt azt hiszik magukról, hogy ők bölcsek: „Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól” (Péld. 3,7)

„Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei előtt bölcs? A bolond felől jobb reménységed legyen, hogynem mint a felől!” (Péld. 26,12)

Ezért: „Jaj azoknak, akik bölcseknek képzelik magukat, és magukat tartják okosnak” (Ézs. 5,21)

Így inti a Krisztus népét is az apostol: „A nekem adatott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul, vagyis az Ige szerint gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint” (Róm. 12,3)

És: „Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet?” (Préd. 7,16)

„Senki se csalja meg magát. Ha valaki azt hiszi, hogy bölcs ti köztetek e világon, bolond legyen, hogy bölccsé lehessen. Mert e világ bölcsessége bolondság az Isten előtt. Mert meg van írva:...Ismeri az Úr a bölcsek gondolatait, hogy hiábavalók” (1 Kor. 3,18.20)

„Mert meg van írva: Elvesztem a bölcsek bölcsességét, és az értelmesek értelmét elvetem” (1Kor. 1,19)

Az igazi bölcsességet a Szent Szellem adja: „De mindezt egy és ugyanaz a Szellem munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja” (1Kor. 12,11).

Mert Ő a: „bölcseségnek és értelemnek Szelleme” (Ésa. 11,2).

1 Kor. 4,7 Mert kicsoda különböztet meg téged, vagy ki ítélhet téged különbnek másoknál? Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekszel, és kérkedsz, mintha nem kaptad volna?*

*Mert: „....Semmit sem szerezhet az ember, ha nem a mennyből adatott meg neki” (Ján. 3,27)

Ezért: „...mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy kell bölcselkedni; hanem józanon,vagyis Isten Igéje szerint bölcselkedjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét. Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is...” (Róm. 12,3.6)

Hiszen: „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása” (Jak. 1,17).

Már Dávid így imádkozik: „A gazdagság és a dicsőség mind te tőled vannak, és te uralkodol mindeneken. A te kezedben van mind az erő, és a hatalom; a te kezedben van mindeneknek felmagasztaltatása és megerősíttetése, és a te kezed tehet bárkit naggyá és erőssé. Most azért, oh mi Istenünk, vallást teszünk előtted, és hálát adunk neked, és dícsérjük a te dicsőséges, fenséges nevedet. Mert micsoda vagyok én, és micsoda az én népem, hogy erőnk lehetne…? Mert tőled van minden…” (1 Krón. 29,12-14).

1 Kor. 4,8 Immár beteltetek, és jóllaktatok, immár meggazdagodtatok, nálunk nélkül is uralkodásra, azaz királyi uralomra jutottatok. Vajha csakugyan uralkodásra, azaz királyi uralomra jutottatok volna, hogy mi is veletek egybe uralkodhatnánk, azaz királyi uralmat gyakorolhatnánk*

*Akik azt hiszik, hogy már meggazdagodtak, azoknak ezt mondja a Szent Szellem: „Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire. De nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen. Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss” (Jel. 3,17)

A tűzben megpróbált arany nem más, mint a Jézus hite: „hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre” (1Pt. 1,7)

A fehér ruha pedig az Úr Jézus vérében megmosott „ruha”. A mennyei trón előtt álló sokaságról így vall Isten Igéje: „...Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében” (Jel. 7,14).

1 Kor. 4,9 Mert úgy vélem, és úgy gondolom, hogy az Isten minket, az apostolokat, vagyis a kiküldötteket, az evangélium nagyköveteit utolsókul állított, vagyis hogy Isten minket utolsókként mutatott be, vagy állított elő, mintegy halálra szántakul, vagyis halálra kijelöltnek: mert színházi látványossága és csodája lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek*

*Dávid próféciája, és Pál apostol imája: „Miattad gyilkolnak minket naponta, vágójuhoknak tekintenek. Serkenj fel! Miért alszol, Uram? Ébredj föl, ne taszíts el végképp! Miért rejted el orcádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat? Bizony porba hanyatlik életünk, a földhöz tapad testünk. Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!” Mert: „Te voltál támaszom, születésem óta, te hoztál ki anyám méhéből, téged dicsérlek szüntelen. Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam” (Zsolt. 44,23-27; 71,6-7)

„Hiszen meg van írva: „Teérted gyilkolnak minket nap, mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat.” De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket” (Róm. 8,36-37).

És bár: „Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy a Jézus élete, azaz örökélete is láthatóvá legyen halandó hústestünkben” (2Kor. 4,8-11).

De ez nemcsak az apostolokra vonatkozik, hanem minden Krisztusban hívőre, akiket így bátorít a Szent Szellem: „De emlékezzetek a korábbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes küzdelmet állottatok ki. Mert egyrészt gyalázásokkal és gyötrésekkel nyilvánosan megszégyenítettek titeket, másrészt társaikká lettetek azoknak, akikkel ugyanez történt. A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van. Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret” (Zsid. 10,32-39)

És azt a gyülekezetet is, amely teljesíti Isten akaratát – azaz: hirdeti a Krisztusról szóló jó hírt – azokat  üldözik: „És ti a mi követőinkké lettetek és az Úréi, befogadván az igét sokféle szorongattatás között, Szent Szellem örömével. Példává is lettetek minden hívő számára Macedóniában és Akhájában, mert tőletek terjedt tovább az Úr beszéde. De nemcsak Macedóniába és Akhájába, hanem mindenhová eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre. Szükségtelen is erről bármit mondanunk” (1 Thess. 1,6-8).

1 Kor. 4,10 Mi bolondok, oktalanok, ostobák, balgák, esztelenek a Krisztusért, ti pedig bölcsek, okosak, értelmesek, eszesek a Krisztusban. Mi szellemileg erőtlenek, gyöngék, tehetetlenek, ti pedig erősek, szilárdak, erőteljesek, energikusak. Ti dicsőségesek, megbecsültek, jó hírben állók, dicsőségesek, tisztaságban ragyogóak, mi pedig gyalázatosak, megvetettek, lebecsültek]*

*És mi ezért: „... örvendünk, ha mi erőtlenek vagyunk, ti meg erősek vagytok; ezt pedig kérjük is, a ti tökéletesedésetekért” (2 Kor. 13,9)

Mert az apostol mindenütt a Krisztus feltámadását és az Őbenne való hitet hirdette, ezért azt mondták, hogy: „... Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány téged őrültségbe visz” (Csel. 26,24)

„Mert a keresztről, vagyis a kínoszlopról való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik üdvözülünk, Istennek ereje” (1 Kor. 1,18).

1 Kor. 4,11 Mindezideig éhezünk is, szomjúhozunk is, mezítelenkedünk is, bántalmaztatunk is, verést szenvedünk, arcul veretünk, bujdosunk is bizonytalan helyeken otthontalanul, hajléktalanok, és hazátlanok vagyunk]*

*Aki a Krisztust hirdeti, annak fel kell készülnie, hogy üldözéseket is el kell szenvednie a Krisztus nevéért: „Zsidóktól ötször kaptam negyven botütést egy híján. Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem. Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között. Fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben” És bár: „Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk” (2 Kor. 11,24-27; 2 Kor. 4,8-9).

1 Kor. 4,12 Fáradozunk is, tulajdon kezünkkel munkálkodván. Kezünk munkájával keressük kenyerünket, és keményen dolgozva el is fáradunk* Ha szidalommal illettetünk, átkoznak, gyaláznak, becsmérelnek, ócsárolnak jót kívánunk, és áldást mondunk, és Isten kegyelmébe ajánljuk őket. Ha háborúságot szenvedünk, vagyis ha üldöznek, zaklatnak, vagy bíróság előtt vádolnak, békességgel tűrjük, és türelemmel elhordozzuk; bátran vállaljuk, kibírjuk, és szilárdan helytállunk**

*Az apostol minden gyülekezetnek megismétli, hogy őt hogyan vezeti a Szent Szellem: „Mert magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek, nem éltünk senkinél ingyen kenyéren, hanem fáradsággal és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is megterheljünk közületek. Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként” (2Thessz. 3,7-9).

**Példaként a hívőknek, akiknek szintén ezt tanácsolja: „Áldjátok azokat, akik titeket üldöznek; áldjátok, és ne átkozzátok”„Ne fizessetek a gonoszért mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek. Mert aki szeretne örülni az életnek, és jó napokat látni, óvja nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot” (Róm. 12,14; 1 Pét. 3,9-10)

Betöltve az Úr Jézus parancsát: „...Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket” (Mát. 5,44)

 És Dávid szavaival így imádkozzatok: „Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! Ha ők átkoznak is, te megáldasz, ha rám támadnak, megszégyenülnek, szolgád pedig örülni fog. Vádlóimat borítsa gyalázat, lepje el őket a szégyen, mint egy köpeny!” (Zsolt. 109,26-30)

Tudván, hogy: „...,nem vér és hústest ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak” (Eféz. 6,12).

1 Kor. 4,13 Ha gyaláztatunk, becsmérelnek, rágalmaznak. Ha szidalmaznak, és mialatt mi másokat bátorítunk, rossz hírünket keltve gonoszul beszélnek, mi jó szóval válaszolunk, és könyörgünk: imádkozunk és megvigasztalódunk szinte ennek a világegyetemnek szemetjévé, salakjává lettünk. Mindeneknek söpredékévé, és mocskává egész mostanig vagyis mind a jelen napig*

*Beteljesült a prófécia: „Söpredékké és utálattá tettél minket a népek között. Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk” (Siral. 3,45-46)

„Minek is jöttem ki anyám méhéből, ha csak gyötrelmet és szenvedést látok, és napjaim szégyenben érnek véget?!” (Jer. 20,18)

És az imára az Úr válasza: „Emlékezzetek meg ama beszédekről, amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd” (Ján. 15,20).

1 Kor. 4,14 Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint szerelmes, mint Isten szeretetével szeretett gyermekeimet, mint fiaimat, óva intelek, és emlékeztetlek benneteket, és a szívetekre helyezem,

1 Kor. 4,15 Mert ha tízezer, vagyis számtalan tanítómesteretek, és nevelőtök lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tőlem vagytok, mert én nemzettelek titeket a Krisztus Jézusban az Evangélium, vagyis az örömüzenet, a jó hír által*

*Az apostol Korinthusban: „...lakozék egy esztendeig és hat hónapig, tanítva köztük az Isten igéjét” (Csel. 18,11).

És így folytatódik a kijelentés, hát: „... szelídséggel fogadjátok a beoltott igét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket, vagyis életeteket, egész lényeteket” (Jak. 1,21).

Ez a beoltott ige pedig az Úr Jézusról szóló örömhír: Ezért ismét: „Eszetekbe juttatom, és figyelmetekbe ajánlom, és meg akarom ismertetni veletek atyámfiai, az evangéliumot. Melyet hirdettem, vagyis azt az örömüzenetet, amelyet én vittem néktek, melyet be is vettetek, és el is fogadtatok, melyben állotok is. Amely által üdvözültök is, ha megtartjátok, és szilárdan kitartotok benne aminémű beszéddel (logosszal): IGÉ-vel hirdettem néktek. Hacsak nem hiába, ha csak nem elhamarkodottan lettetek hívőkké, és ha ragaszkodtok még hozzá, hacsak nem látszatra lettetek hivőkké” (1 Kor. 15,1-2).

1 Kor. 4,16 Kérlek, buzdítlak és bátorítlak azért titeket, legyetek az én követőim, az én utánzóim, akik igyekeznek mindenben lemásolni és megpróbálni ugyanúgy tenni, mint én*

*Pál apostol minden kor keresztényeinek tanácsolja: „Legyetek az én követőim, mint én is a Krisztusé” (1 Kor. 11,1)

És hogy hogyan kell őt követni, és az Evangéliumot hirdetni, arról így beszél az Ige: „Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek”.

Mert: „...a mi evangéliomunk ti nálatok nem áll csak szóban, hanem isteni erőkben is, Szent Szellemben is, sok bizodalomban is. amiképpen tudjátok, hogy milyenek voltunk közöttetek ti érettetek” (1 Thess. 1,5-9).

És ismét: „Legyetek én követőim, vagyis együtt követőim, együtt utánzóim, atyámfiai, és figyeljetek azokra, akik úgy járnak, és a szerint élnek, amiképpen mi néktek példátok vagyunk” (Fil. 3,17).

És a mindennapi életben való követésről pedig: „A mi Urunk Jézus Krisztus nevében pedig, rendeljük néktek, atyámfiai, hogy vonjátok el magatokat minden atyafitól, aki rendetlenül él, és nem ama utasítás szerint, amelyet mi tőlünk kapott. Mert magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek. Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként. Mert akkor is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. Mert halljuk, hogy némelyek tétlenül élnek közöttetek, nem dolgoznak, hanem haszontalan dolgokat művelnek. Az ilyeneknek pedig megparancsoljuk, a mi Urunk Jézus Krisztusban, hogy csendben dolgozva, a maguk kenyerén éljenek” (2 Thess. 3,6-12).

1 Kor. 4,17 Azért küldtem, és azért bocsátottam hozzátok Timóteust, ki nékem szeretett és hű fiam, aki nagyon kedves, drága megbízható gyermekem az Úrban. Aki eszetekbe juttatja néktek az én útjaimat, vagyis emlékeztet titeket tanításomra, életmódomra, életvezetésemre a Krisztusban, amint mindenütt, minden gyülekezetben, azaz a kihívottak közösségében, az eklézsiában tanítok, és amit hirdetek.

[Más fordítás: Aki eszetekbe juttatja Krisztus Jézussal kapcsolatos módszereimet, emlékeztetni fog titeket arra, hogyan élek Krisztus Jézusban].

1 Kor. 4,18 De mintha nem is készülnék, és el se mennék ti hozzátok, úgy felfuvalkodtak, és elbizakodtak, büszkévé, gőgössé lettek némelyek*

*Így beteljesedett ez a prófécia is az apostol életében, hogy: „így szólt...valamennyi kevély ember...Hazugságot szólsz te, nem küldött téged az Úr, a mi Istenünk...” (Jer. 43,2).

1 Kor. 4,19 Pedig elmegyek hamarosan, rövidesen hozzátok, ha az Úr akarja; és megismerem a felfuvalkodottaknak nem a beszédét, hanem az erejét.

[Más fordítás: Akkor majd meggyőződöm nem a szavairól, hanem csodatévő erejéről, és hatalmáról].

1 Kor. 4,20 Mert nem beszédben áll, és nem szavakon alapszik, nem szóban nyilatkozik meg az Istennek országa, az Isten királysága, uralma, hanem csodatevő erőben, és hatalomban*

*Isten országa akkor nyilatkozik meg, amikor a Szent Szellem erejével hirdetik a Krisztust. Ezért azt mondja az apostol: „Én is, amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten titkát. És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédében állott, hanem Szellemnek és erőnek megmutatásában: hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék” (1 Kor. 2,1.4-5).

1 Kor. 4,21 Mit akartok? Vesszővel menjek-e hozzátok, avagy Isten szerinti sze és szelídségnek, és jóindulatnak szellemével?*

*És így folytatja az apostol: „Szóval, el fogok menni hozzátok. De kérlek benneteket, ne kényszerítsetek rá, hogy keményen bánjak azokkal, akik úgy gondolják, hogy mi csak emberi módon viselkedünk. Felkészültünk arra is, hogy ezekkel a fegyverekkel minden engedetlenséget számon kérjünk, és megbüntessünk…” (2 Kor. 10,2.6).

 Az Úr azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy milyen fegyvert kell használni: „Mert az Istennek beszéde (logosza) = igéje élő és ható, vagyis aktív, működő hatékony, élő energia, és élesebb, és metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb minden kétélű fegyvernél, vagy kardnál. És elhat és áthatol a szívnek, vagyis a személy egész lényének, és szellemének, az ízeknek, vagyis az ízületeknek és a velőknek megoszlásáig, szétválasztásáig, vagy szétosztásáig, szétválásáig, és kritikusan megítéli a szívnek, vagyis a bensőnek gondolatait, véleményét, gondolkodását és indulatait, szándékait” (Zsid. 4,12).

Nem akarom azt a látszatot kelteni, mintha csak ijesztgetnélek, vagy fenyegetnélek a leveleim által. Gondolja meg azt, aki ilyen, és az ilyen bíráló számoljon azonban azzal, hogy amilyenek vagyunk távollétünkben, a levelek által való beszédben, éppen olyanok leszünk, ha megjelenünk, ottlétünkkor cselekedetben tetteinkben is” (2 Kor. 10,9.11).

Az Úr szolgájának pedig olyannak kell lennie: „Aki szelíden neveli az ellenszegülőket; ha talán adna nékik az Isten megtérést az igazság megismerésére

(Más fordítás: Hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot), És felocsúdnának az ördög tőréből, az ördög csapdájából, foglyokká tétetvén az Úr szolgája által az Isten akaratára, hogy Isten akaratát teljesítsék” (2 Tim. 2,25-26).