*Hústestiek: (szarkikosz): hús; húsból való; földi; Azok a már megtért emberek, akiket még a
„hús”, és nem a szellem irányit, és vezet.
**A Szent Szellem
kitöltetése előtt az Úr Jézus is ezt mondta tanítványainak: „Még sok
mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok” (Ján. 16,12).
És azért nem hordozhatták el,
mert a Szent Szellemmel való beteljesedés előtt még a „hús” szerint gondolkodik
az ember: „Mert a hústest szerint valók a
hústest dolgaira gondolnak; a Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira.
Mert a hústestnek gondolata halál; a Szellem gondolata pedig élet és békesség.
Mert a hústest gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik,
mert nem is teheti. Akik pedig hústestben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten
előtt” (Róm. 8,5-8).
Ezért: „Érzéki, vagyis hústesti
ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok
néki; meg sem értheti, mivelhogy szellemiképpen ítéltetnek meg” (1 Kor. 2,14).
Ezért el is tévelyithető: „Atyámfiai, ne legyetek gyermekek értelemben...
...kiket ide s tovahány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek
álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; Hanem az
igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej,
a Krisztusban” (1 Kor. 14,20; Eféz.
4,14-15).
Ennek gyakorlati
megvalósítását is megmutatja az Úr: „A
Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes
bölcsességgel, és buzdítsátok egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi
énekekkel. Hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek” (Kol. 3,16).
1Kor. 3,2 Tejjel tápláltalak, és itallal öntöztelek, itattalak meg, és itattalak
át titeket, nem kemény eledellel, nem szilárd étellel, mert még nem bírtátok
volna el, még nem voltatok képesek
megérteni, mert még nem voltatok felruházva a Szent Szellem erejével,
ezért nem voltatok még elég erősek. Sőt még most sem bírjátok el, még
most sem vagytok elég erősek*
*Így inti az
apostol őket: „… arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek
kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok vagytok, akiknek tejre van
szükségetek és nem kemény eledelre. Mert mindaz, aki tejjel él, járatlan az
igazságnak beszédiben, mivelhogy kiskorú: Az érett korúaknak pedig kemény
eledel való, mint akiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és
rossz között való különbségtételre” (Zsid.
5,12-14).
És azt tanácsolja, hogy mert
ez így van, ezért: „mint újszülött
csecsemők a hamisítatlan szellemi tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az
üdvösségre; mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr” (1Pt. 2,2-3).
Beteljesült
a Dávid által mondott prófécia: „Ízleljétek
és lássátok, mily jóságos az Úr! Boldog az ember, ki hozzá menekül” (Zsolt 34,9).
1Kor. 3,3 Mert még hústestiek* vagytok.
Amikor ugyanis irigység, féltékenység, vetélkedés, versengés és viszálykodás,
civódás, vita, visszavonás,
meghasonlás, széthúzás van közöttetek, nem hústestiek vagytok-e, és nem emberi
módon viselkedtek-e?**
*Testiek
vagytok (szarkikosz): hús; húsból való; földi. Így a még testies gondolkodású
újjászületett embernek is csak Isten dolgai alapigazságait szabad elmondani,
különben „nem tudja megemészteni” azt, amit hall. Viszont az éretteknek szilárd
táplálékot kell adni (bróma), mert
már alkalmasak ennek elfogyasztására, sőt táplálkozásukhoz és növekedésükhöz ez
szükséges.
**A cselekedeteik
mutatják, hogy még testiek: „Mert először is, mikor egybegyűltök a
gyülekezetben, hallom, hogy szakadások vannak köztetek; és valami részben
hiszem is... Mert azt a hírt kaptam rólatok, testvéreim, Khloé embereitől, hogy
viszálykodások vannak közöttetek” (1
Kor. 11,18; 1,11)
„Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a
szívetekben, ne kérkedjetek, és ne hazudjatok az igazsággal szemben. Ez a
bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység
van, és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található” (Jak. 3,14-16)
Mert a test cselekedetei
láthatóak, és szomorú következményei vannak: „...mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság,
bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás,
féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság,
részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek,
amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten
országát” (Gal. 5,19-21).
1 Kor. 3,4 Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem
hústestiek vagytok-e?*
*A beszédük is
bizonyság a testiességüknek: „Azt értem pedig, hogy mindenitek ezt mondja:
Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé. Vajon
részekre osztatott-é a Krisztus? Vajon Pál feszíttetett-é meg érettetek, vagy a
Pál nevére merittetettek-é be?” (1 Kor.
1,12-13).
Hiszen: „Egy a test (szóma) vagyis
a személy, és egy a Szellem, miképpen
elhívatástoknak egy reménységében hívattatok el is” (Eféz. 4,4).
Tehát: „...sokan egy test (szóma) vagyis
egy
személy) vagyunk a Krisztusban,
egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk” (Róm.
12,5).
„Azért senki ne
dicsekedjék, és ne kérkedjék, és ne hencegjen emberekkel, mert minden a tietek” (1Kor. 3,21).
1Kor. 3,5 Hát ki az az Apollós, és ki az a Pál? Szolgák, a szellemi javak
felszolgálói, és megosztói csupán, Annak szolgái, akinek hittetek, és akik
által hívővé lettetek, akik hitre vezettek titeket. Mégpedig ki-ki úgy szolgál,
ahogy megadta neki az Úr*
*Sokszor megismétli
Pál apostol, hogy: „Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus rabszolgáit és Isten
titkainak sáfárait... Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus
Krisztust; magunkat pedig, mint a ti rabszolgáitokat, a Jézusért” (1 Kor. 4,1; 2 Kor. 4,5).
AZ Úr Jézus parancsa is így
hangzik a mindenkori tanítványaihoz: „Tudjátok,
hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, uralkodnak rajtuk, és
nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk. De nem így lesz közöttetek; hanem, aki nagy
akar lenni közöttetek, az legyen a ti rabszolgátok; És aki közületek első akar
lenni, mindenkinek rabszolgája legyen” (Márk.
10,42-44).
1 Kor. 3,6 Én plántáltam, vagyis ültettem, Apollós öntözött, és
itatott, de
az Isten adja vala folyamatosan a növekedést*
*És hogy hogyan és
mit plántált Pál apostol, azt így jelenti ki a Szent Szellem: „...
szelídséggel fogadjátok a beoltott igét,
amely megtarthatja a ti lelkeiteket, vagyis a ti életeteket, egész lényeteket”
(Jak.
1,21).
Ez a beoltott ige pedig az Úr
Jézusról szóló örömhír: „Mert ha tízezer
tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok. Mert tőlem
vagytok, mert én nemzettelek titeket a
Krisztus Jézusban az evangélium
által. Ezért ismét: „Eszetekbe juttatom, és
figyelmetekbe ajánlom, mert meg akarom ismertetni veletek atyámfiai, az
evangéliumot. Melyet hirdettem, vagyis azt az örömüzenetet, jó hírt, amelyet én
vittem néktek, melyet be is vettetek, és el is fogadtatok, melyben állotok is. Amely által üdvözültök
is, ha megtartjátok, és szilárdan kitartotok benne aminémű beszéddel (logosszal):
azaz IGÉ-vel
hirdettem néktek. Hacsak nem hiába, és nem
elhamarkodottan lettetek hívőkké, és
ha ragaszkodtok még hozzá, hacsak nem látszatra lettetek hivőkké” (1 Kor. 4,15; 15,1-2).
1Kor 3,7 Nem számít sem az, aki ültet, vagyis plántál, sem az, aki öntöz, és
itat hanem csak a gyarapodást adó Isten.
[Más fordítás: úgy hogy semmi az ültető, semmi az öntöző
csak az Isten valami, aki a növekedést, az előmenetelt adja]*
*És azért nem
számítanak: „Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a
cselekvést az ő tetszésének megfelelően”
(Fil. 2,13).
1Kor. 3,8 Aki ültet, vagyis plántál, és aki öntöz és itat: egyek, és egyformák, és
mindegyik majd a maga, vagyis a saját jutalmát kapja és nyeri fáradozásához méltóan,
vagyis a maga munkája szerint, és mértékében*
*Dávid így
prófétál, és tesz megvallást: „Tiéd Uram a
kegyelem is, és nálad van, URam, a szeretet. Bizony Te fizetsz meg mindenkinek
az ő cselekedete szerint!” (Zsolt.
62,13).
És hogy ki Ő, aki a
jutalmat adja, aki megfizet, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Ímé, az Úr
Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő
előtte” (Ésa. 40,10)
Az Úr Jézus kijelentése: „És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam
velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz” (Jel. 22,12)
A cselekedetet és a jutalmat
az Úr Jézus egy példázattal világítja
meg: „És eljövén aki az öt tálentumot
kapta vala, hoza más öt tálentumot, mondván: Uram, öt tálentumot adtál vala
nékem; ímé más öt tálentumot nyertem azokon. Az ő ura pedig monda néki: Jól
vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te
uradnak örömébe” (Mát. 25,20-21).
1Kor. 3,9 Mert mi Isten munkatársai vagyunk ti pedig Isten művelés alatt álló szántóföldje,
Isten épülete vagytok*
*Ezért: „Mint
együttmunkálkodók, vagyis mint Isten munkatársai intünk is, és kérünk, biztatunk, bátorítunk,
buzdítunk benneteket, hogy
hiába ne vettétek légyen, hogy ne
váljék hiábavalóvá, üressé, haszontalanná az, hogy elfogadtátok az Isten kegyelmét, Isten jóindulatát, kedvezését, jóindulatú
gondoskodását” (2 Kor. 6,1).
És így folytatja az
apostol: „Kik fölépíttettetek Isten házává, az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő, vagyis a
sarokkő maga Jézus Krisztus. Akiben az egész épület szép renddel rakattatván,
és szorosan összeillesztve, és
egybeszerkesztve növekedik szent templommá az Úrban
[Más
fordítás: Ő tartja össze az egész
épületet, belőle nő ki az Úr szent temploma. Akiben ti is együtt építtettek, vagyis
eggyé építtettek Isten hajlékává,
Isten lakóhelyévé a Szellem által, és a Szellemben. (Eféz. 2,20-22).
1Kor. 3,10 Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs és gondos
építőmester, alapot, fundamentumot vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban
mindenki, és nézze meg; nézzen utána; folyton ügyeljen arra, hogyan és mimódon
épít rá*
*És így folytatja a
buzdítást az apostol: „Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus
Jézust, az Urat, éljetek is őbenne. Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne,
erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre
bőségesebb. Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan
bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a
világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik” (Kol. 2,6-8)
„A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon,
minden bölcsességben; tanítván és buzdítván egymást zsoltárokkal,
dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az
Úrnak” (Kol. 3,16).
1Kor. 3,11 Mert más alapot, más fundamentumot senki sem vethet a meglevőn kívül,
vagyis a lerakott alapon kívül, amely egyszer vettetett; mint ami már megvan,
amely a Jézus Krisztus*
*Már Ézsaiás is
prófétál az „alap”-ról: „Ezért így szól az én Uram, az ÚR: A Sionra
egy követ teszek le alapul, szilárd
követ, drága sarokkövet alapul. Aki hisz, az nem menekül el!” (Ézs. 28,16)
Az apostol pedig folytatja
kijelentést: „És nincsen senkiben másban
üdvösség vagyis bűnbocsánat, megmenekülés, jólét, és jóllét, megtartatás: mert nem is adatott emberek között az ég
alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk, vagyis üdvözülnünk”
(Csel. 4,12).
1 Kor. 3,12 Ha pedig valaki aranyat* ezüstöt** drágaköveket, holtfát***szénát, pozdorját**** és szalmából; gabonaszárból épít rá erre a
fundamentumra, erre az alapra.
[Más fordítás:
Kinek-kinek munkája mutatja majd meg, hogy ki mit épít erre az alapra].
*A próbában is
kitartó – és az Úr Jézusba vetett – hit, az az arany, amely kiállja a tűz
próbáját: „hogy a ti megpróbált
hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak
bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre. Őt szeretitek, pedig nem
láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült
örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek, vagyis egész lényetek üdvösségét”
(1Pt. 1,7)
Ezért a feltámadott dicsőség Ura azt mondja: „Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben
megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy...” (Jel.
3,18)
Azért, hogy: „Az Isten ...megigazítsa azt, aki a Jézus
hitéből való. ...akik megtartják ...a Jézus hitét!” (Róm. 3,26; Jel. 14,12).
**Akinek szívében
és szájában Isten Igéje van, az ezüstöt épít az alapra, mert: „Az Úr szava
egyenes beszéd, kipróbált ezüst, salaktalan, hétszer tisztított” (Zsolt 12,7)
Mert: „Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és pajzs az ahhoz
folyamodóknak. Ne tégy az ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne
légy” (Péld. 30,5-6)
És aki ehhez tartja magát,
arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem:
„Választott ezüst az igaznak nyelve...”
(Péld. 10,20).
***De az emberek
inkább választják a láthatókat, és kiábrázolják Istent, aki megmondta, hogy: „Őrizzétek meg
azért jól a ti lelketeket, vagyis a ti életeteket, mert semmi alakot nem láttatok akkor, amikor a tűznek közepéből szólott
hozzátok az Úr a Hóreben. Hogy el ne vetemedjetek, és faragott képet, valamely
bálványféle alakot ne csináljatok magatoknak, férfi vagy asszony képére” (5 Móz. 4,15-16)
De az emberek: „...nem tértek meg az ő kezeik
csinálmányaitól, hogy ne imádnák a gonosz szellemeket, és az arany és ezüst és
érc és kő és fa bálványokat, amelyek
nem láthatnak, sem hallhatnak, sem járhatnak” (Jel. 9,20)
És ha nincs elég pénze, hogy
ezüst vagy arany bálványt készíttessen: „Aki
szegény... oly fát választ, amely
meg nem rothad; okos mestert keres, hogy oly bálványt állítson, amely nem
ingadoz” (Ésa. 40,20).
****A kevélység és
a gonosz cselekedeteket nevezi az Úr pozdorjának: „Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemence, és olyanná lesz
minden kevély és minden gonosztevő, mint a
pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura,
amely nem hagy rajtok gyökeret, sem ágat” (Malak.
4,1).
1Kor. 3,13 az a nap, vagyis az Úr napja fogja világossá, és nyilvánvalóvá; szemmel láthatóvá tenni, mert kimutatja, felszínre, nyilvánosságra, világosságra hozza,
mivel tűzben jelenik meg. Mert tűzben érkezik, jelentetik ki, nyilvánul meg,
tűz által fog kinyilatkozni, lepleződni, és hull le róla a lepel és akkor
mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz, és láthatóvá válik majd, és hogy
kinek mit ér a munkája, azt maga a tűz fogja kipróbálni, a tűz fogja majd megmutatni, és
teszi próbára, vizsgálja meg*
*Már Ézsaiás
prófétán keresztül szól az Úr az övéinek:
„Ímé, megtisztítottalak, de nem úgy, mint
ezüstöt, megpróbáltalak a nyomor, vagyis
a szegénység, nyomorúság kemencéjében,
és kohójában (Ésa. 48,10).
„Hogy a ti kipróbált, és a próba alapján igazinak, valódinak
bizonyuló hitetek, és
hűségetek, megbízhatóságotok, hiteles hitvallásotok, Ami sokkal becsesebb, és sokkal értékesebb a veszendő, de tűz által kipróbált és megvizsgált, jóváhagyott jónak,
megfelelőnek, alkalmasnak bizonyuló
vertaranynál. Dicséretre, elismerésre, tisztességre, megbecsülésre, tiszteletre, és
dicsőségre, vagyis dicsőséges ragyogásra méltónak
találtassék, és méltónak bizonyuljon
a Jézus Krisztus megjelenésekor, lelepleződésekor, kinyilatkoztatásakor,
kijelentésekor” (1 Pét. 1,7).
És hogy mit ért kemencén az
Úr: „Titeket pedig kézen fogott az Úr, és
kihozott titeket a vas kemencéből, Egyiptomból,
vagyis evilágból, hogy legyetek néki örökös népe, miképpen e mai napon vagytok”
(5 Móz. 4,20)
Az Úr kihozott a világból –
Egyiptomból – a nyomorúság földjéből – a vas kemencéből – mert: „...magának kiválasztott minket Őbenne, a
Krisztusban a világ teremtetése előtt...” (Eféz.
1,4)
A tűzről pedig – amivel, vagy
Akivel – megpróbál az Úr, így szól a Szent Szellem. „Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr...” (Jer. 23,29).
És a testté lett Igéről: „... amikor megjelenik az Úr Jézus az
égből... Tűznek lángjában…”(2 Thess.
1,7-8).
1Kor. 3,14 Ha valakinek a munkája, építménye, amelyet az alapra
ráépített, megmarad, az olyan, jutalmat fog kapni.
1Kor. 3,15 de ha valakinek a munkája, a műve megég, és elhamvad kárt vall, vagyis
veszteséget fog szenvedni. Ő maga azonban megmenekül, és megtartatik, életben
marad, tovább él, megmenekül, épségben marad, és biztonságba kerül ugyan, de
csak úgy, mint aki tűzön keresztül ment át.
1Kor. 3,16 Nem tudjátok, nem vagytok tisztában van vele, hogy ti Isten temploma (naosz): a templom magva,
vagyis a Szentek Szentje, a legfőbb szentély vagytok, és az Isten Szelleme
bennetek lakik?*
*Pontosítja a Szent
Szellem, hogy Ő hol is lakik: „Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek
(szóma): azaz személyetek, legbelső
énetek a bennetek lakozó Szent
Szellemnek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?
Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben (szómati) a ti egész valótokban” (1 Kor.
6,19-20)
„Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak
alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, Akiben az egész épület szép
renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; Akiben ti is együtt
építtettek Isten hajlékává a Szellem által” (Eféz. 2,20-22).
Pál apostol megvallása: „...Mert mi az élő Isten temploma vagyunk,
ahogyan az Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők
az én népem lesznek” (2Kor. 6,16)
Ezért „Ti
magatok is mint élő kövek épüljetek fel szellemi házzá, szent papsággá, hogy
szellemi áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus
által” (1 Pét. 2,5)
Mert: „ti nem vagytok testben, (szarki) vagyis húsban, hanem
szellemben, ha ugyan az Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben pedig nincs a
Krisztus Szelleme, az nem az övé” (Róm.
8,9)
Így teljesült be a prófécia: „És szerzek velük békességnek frigyét,
örökkévaló frigy lesz ez velük; és elültetem őket és megsokasítom, és
helyeztetem az én szenthelyemet közéjük örökké. És lesz az én lakhelyem
felettük, és leszek nékik Istenük és ők nékem népem. És megtudják a pogányok,
hogy én vagyok az Úr, ki megszentelem Izráelt, mikor szenthelyem közöttük lesz
mindörökké” (Ezék. 37,26-28).
1Kor. 3,17 Ha valaki az Isten templomát megrontja, tönkreteszi,
feldúlja, megszeplősíti, megfertőzteti, lerombolja, lerontja, elpusztítja azt,
megrontja, elpusztítja, elveszti, lerombolja, lerontja Isten, mert ugyanis az
Isten temploma szent, a világtól, és annak szennyétől
elkülönített, és ez a templom ti vagytok*
*Dávid így prófétál
erről:
„A te bizonyságaid igen
bizonyosak, Templomodat szentség ékesíti, ó Uram, időtlen időkig!” (Zsolt. 93,5)
De: „Te, emberfia, mondd el Izráel házának, hogy milyen ez a templom. Ők
pedig szégyenkezzenek bűneik miatt, és azután mértékül vehetik ezt a mintát. Ha
majd szégyenkezni fognak mindazok miatt, amiket elkövettek, akkor ismertesd
velük a templom tervezetét és elrendezését, kijáratait és bejáratait, egész
tervezetét és előírásait, egész tervezetét és a rá vonatkozó törvényeket;
rajzold le a szemük láttára, hogy jegyezzék meg egész tervezetét és előírásait,
és azt valósítsák meg. Ez a templom törvénye. A hegy tetején körülhatárolt
egész terület igen szentséges, mert Isten jelenléte. Íme, ez a templom
törvénye” (Ezék. 43,10-12)
A prófécia beteljesült, és
most azt kérdezi Isten az Ő népétől: „…mi
azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és
hitetlen között? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő
Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és
járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek. Ezért tehát menjetek ki
közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr, tisztátalant ne érintsetek,
és én magamhoz fogadlak titeket, Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és
leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr” (2Kor. 6,15-18).
1Kor. 3,18 Senki meg ne csalja, ne ámítsa, ne vezesse tévútra, nehogy valaki becsapja
önmagát! Ha valaki bölcsnek gondolja, és bölcsnek tartja, és hiszi magát
közöttetek, vagyis közületek ebben a világban, azaz e világon, ebben a létkorszakban,
legyen bolonddá, és váljék balgává, oktalanná, ostobává, hogy csakugyan bölccsé
lehessen*
*Az Úr intése: „Bizodalmad
legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Ne
légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a
gonosztól” (Péld. 3,5.7)
Mert: „Jaj azoknak, akik bölcseknek képzelik magukat, és magukat tartják
okosnak” (Ézs. 5,21)
És újra és újra hangzik a
figyelmeztetés: „...Ne legyetek bölcsek
önmagatok szerint” (Róm. 12,16).
Hogy mit tart bölcsnek az Úr:
„Az igének pedig megtartói legyetek és ne
csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az igének és
nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő
természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal
elfelejtette, milyen volt” (Jak.
1,22-24)
Mert: „Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy,
amint ismernie kell” (1 Kor. 8,2).
Hanem: „az felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem a vitatkozás és a szóharc
betegségében szenved, amelyből irigység, viszálykodás, istenkáromlás, gonosz
gyanúsítás származik” (1Tim. 6,4).
Ezért így inti a mindenkori
hívőket az apostol: „Mert a nékem adott
kegyelem által, és segítségével mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék,
mint ahogy kell bölcselkedni. Senki ne becsülje magát, és ne gondoljon magáról
a kelleténél többre, hanem józanon bölcselkedjék, amint az Isten adta
kinek-kinek a hit mértékét. És elméjét ne jártassa a magas dolgokon azon felül,
amiben járnia kellene, hanem azon járjon az elmétek, hogy hogyan kell
viselkednetek, józanul, vagyis az Ige
szerint, kinek-kinek úgy, ahogy Isten
a hit mértékét kiosztotta neki” (Róm. 12,3).
1 Kor. 3,19 Mert hiszen e világ, vagyis ennek a létkorszaknak a bölcsessége bolondság,
butaság, ostobaság, értetlenség, oktalanság az Isten előtt. Mert meg van írva:
Megfogja* a bölcseket az ő csalárdságukban, álokoskodásukban,
ravaszságukban, mesterkedésükben**
*A héberben erőteljesebb a kifejezés, fordíthatnánk úgy; hogy
Isten meghúzza a hurkot, mégpedig saját ravaszságuk kötelét a világ bölcseinek
nyaka körül.
**Mert Isten az: „Aki semmivé
teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék. Aki
megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá
teszi” (Jób 5,12-13)
Ezért: „Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok bolonddá lettek” (Róm. 1,22).
„Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója?
Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét?” „Sőt azokat választotta ki
az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és
azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy
megszégyenítse az erőseket” (1Kor.
1,20.27).
Ezért az apostol így
figyelmezteti a mindenkori hívőket:
„Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres
megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem
Krisztushoz alkalmazkodik” (Kol. 2,8).
1 Kor. 3,20 És ismét: Ismeri, és tudja az Úr a bölcsek gondolatait, fontolgatásait,
érveléseit, okoskodásait, mert tárva vannak előtte, hogy holtpontra jutottak
elgondolásaikkal, hogy hiábavalók, haszontalanok,
fölöslegesek, értéktelenek, tévesek*
*Már Dávidon
keresztül kijelenti a Szent Szellem, hogy:
„Az ÚR tudja, milyen hiábavalók az ember
gondolatai” (Zsolt. 94,11).
A prédikátor pedig a testi
emberről, és annak bölcsességéről így beszél: „A bölcs ember nyitott szemmel jár, a bolond pedig sötétben botorkál.
De arra is rájöttem, hogy ugyanaz lesz a sorsa mindegyiküknek. Bizony a bölcs
emberre sem emlékeznek örökké, meg a bolondra sem. Mert mindaz, ami megtörtént,
feledésbe megy az eljövendő időben, és a bölcs is meghal, meg a bolond is.
Meggyűlöltem az életet, mert rossznak tartottam azokat a dolgokat, amiket
véghezvisznek a nap alatt: hiszen
minden hiábavalóság és hasztalan erőlködés”
(Préd. 2,15.17).
1Kor. 3,21 Azért senki ne dicsekedjék, és ne kérkedjék, és ne hencegjen emberekkel,
mert minden a tietek*
*Mert: „Aki az ő
tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne
ajándékozna vele együtt mindent minékünk?” (Róm.
8,32).
1 Kor. 3,22 Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás. Akár világ, akár
a világegyetem; a világmindenség; a teremtett világ, azaz: az angyalok és emberek együtt, akár élet, vagyis a
fizikai, vagy biológiai élet, akár halál, akár
jelenvalók, akár következendők, azaz eljövendők, a bekövetkezendők minden a
tiétek*
*Pál apostol
megvallása arról,
hogy miért az emberé minden a Krisztusban: „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem
fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem
mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten
szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban” (Róm. 8,38-39).
Már Dávid erről prófétál,
amikor azt kérdezi Istentől: „Micsoda az
ember - mondom - hogy megemlékezel róla? És az embernek fia, hogy gondod van
reá? Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és
tisztességgel megkoronáztad őt! Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai
alá vetettél; Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is; Az ég
madarait és a tenger halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár. Mi Urunk
Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön!” (Zsolt. 8,5-10).
És az apostol megismétli a
kijelentést: „Mert nem angyalok uralma
alá rendelte az eljövendő világot, amelyről szólunk. Sőt bizonyságot tett
valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel őróla, avagy az
embernek fia, hogy gondod van reá? Kisebbé tetted őt rövid időre az
angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt és úrrá tetted
kezeid munkáin, mindent lába alá vetettél”„Ha ugyanis mindent alávetett neki,
akkor semmit sem hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most ugyan még nem
látjuk, hogy minden uralma alatt áll, azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki
rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel
és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért
megízlelte a halált” (Zsid. 2,5-9).
1 Kor. 3,23 Ti pedig Krisztusé vagytok, Krisztus pedig Istené*
*Pál apostol így folytatja: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret
szerint örökösök” (Gal. 3,29)
Ábrahámnak pedig azt ígérte Isten, hogy: „...e világnak örököse lesz...” (Róm. 4,13)
És ti vagytok: „...örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak...” (Róm. 8,17)
Krisztus
örökségéről pedig – melynek örököstársai vagyunk – ezt jelentette ki az Úr
Jézus: „...Nékem adatott minden hatalom
mennyen és földön” (Mát. 28,18)
És Ő: „Felül van
minden fejedelemségen és hatalmasságon és erőn és uraságon és minden néven,
mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendőben is: Mert Isten: az Ő
lábai alá vetett mindeneket, és Őt tette mindeneknek fölötte az
anyaszentegyháznak fejévé, Mely az Ő teste (szómája):
vagyis személye, teljessége
Őnéki, aki mindeneket betölt mindenekkel” (Eféz.
1,21-23)
„Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg (az Ő szómájában): vagyis az Ő
személyében, És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek
és hatalmasságnak” (Kol. 2,9-10)
Szentírás szavai örök érvényük!
VálaszTörlésSzentírás szavai örök érvényük!
VálaszTörlés