Ezékiel így prófétál a magukat keresztényeknek nevezőkről, akik csak vallásosak, de nem születtek újjá:

„És te, embernek fia, néped fiai beszélgetnek Rólad a falak mellett s a házaknak ajtaiban és kapuiban. És egyik a másikkal szól, és így beszélgetnek maguk közt, kiki az ő atyjafiával, mondván: Jertek kérlek, és hallgassátok: micsoda beszéd, miféle ige az, amely az Úrtól jő ki? És azután eljőnek hozzád, ahogy a nép össze szokott jőni mintha népgyűlésre jönnének, s odaül eléd az én népem, és hallgatják beszédedet, de nem cselekszik, és nem a szerint élnek. Hanem szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkukra, és pajzán dallá lesz az a szájukban, szívük és az eszük pedig nyereség után jár. És ímé, te olyan vagy nékik, mint valamely szerelmeskedő ének, szép hangú, s mint valamely jó hegedűs, Csak ennyi vagy nekik: Pajzán dalok énekese, akinek szép a hangja, és jól pengeti a lantot; csak hallgatják) beszédedet, de nem cselekszik azokat, és nem a szerint élnek” (Ezék. 33,30-32)