Mit kell tenni az elesővel?

 „Mert sok szorongás, gyötrődés, és szívbeli háborgás, és aggodalom között írtam néktek, sok könnyhullatással, és szorongó szívvel, nagy aggodalmak és sűrű könnyek között, nem hogy megszomoríttassatok nem azért, hogy szomorúságot okozzak nektek, hanem hogy megismerjétek azt az Isten szerinti szeretetet, amellyel kiváltképpen irántatok viseltetem, és amely bennem különösen nagy irántatok.

Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem részben, hogy azt ne terheljem, titeket mindnyájatokat*(2 Kor. 2,4-5)

*Amivel megszomorította valaki az apostolt, arról így ír: „Mindenfelé az a hír járja, hogy paráznaság van közöttetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok között sem fordul elő; hogy tudniillik valaki apjának feleségével él” (1Kor. 5,1)

 Pedig ő már írt erről: „Mert nem írtunk nektek mást, mint amit olvastok és meg is értetek, sőt remélem, hogy teljesen meg fogtok érteni” (2Kor. 1,13).

És amit megírt, az nem más, mint Isten kijelentett útmutatása: „… ne régi kovásszal, ne a régi romlott természettel ünnepeljünk, sem rosszaságnak, gonoszságnak, romlottságnak kovászával, hanem tisztaságnak, egyeneslelkűségnek, őszinteségnek, nyíltszívűségnek és igazságnak, vagyis a valóságnak, Isten Igéjének kovásztalanságában” (1 Kor. 5,8)

Mert: „Egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti” (Gal. 5,9)

 „Elég az ilyennek a többség részéről való ilyen megbüntetése, és az a korholás, dorgálás, mely a többség részéről érte.

Annyira, hogy éppen ellenkezőleg; ti inkább kedvességből, őszintén bocsássatok meg néki és hívjátok magatok mellé, ültessétek le egy bensőséges, bizalmas beszélgetésre. Beszéljetek a lelkére, és imádkozzatok vele és érte, hogy valamiképpen a felettébb való, a nagyon mély bánat meg ne eméssze. Hogy a keserűségbe el ne merüljön, bele ne pusztuljon, el ne nyelje az ilyet. És nagy szomorúságában nehogy teljesen kétségbe essék*(2 Kor. 2,6-7)

*Újra és újra figyelmeztet az apostolon keresztül a Szent Szellem: „Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik szellemi emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd szellemmel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél” (Gal. 6,1)

 Mert: "Testvéreim, ha valaki közöttetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti valaki, tudja meg, hogy aki megtérített egy bűnöst a tévelygés útjáról, megmenti annak a lelkét, vagyis annak életét a haláltól, és sok bűnt elfedez” (Jak. 5,19-20)

Ezért „Öltsetek tehát magatokra - mint Isten választottai, szentek és szeretettek - könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is” (Kol. 3,12-13)

 És „...legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban” (Ef. 4,32)

És a legfontosabb, hogy: „Mindenekelőtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfedez” (1Pt. 4,8).

 „Azért kérlek, és buzdítalak tehát titeket, hogy határozzátok el magatokat szeretetre és tanúsítsatok szeretetet iránta, és bizonyítsátok az iránta való szereteteket*(2 Kor. 2,8)

*Az intés is csak szeretetben történhet: „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1 Kor. 16,14)

És hogy milyen az a szeretet, amelyben inteni lehet, arról így tesz bizonyságot Isten Igéje: „A szeretet türelmes, jóságos... Nem viselkedik bántóan... nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr” (1Kor. 13,4-5.7).