Dr-Kováts György: ÁTMENTÜNK – 3.

1Jn 3,14.

Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. Aki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban marad.

Mi tudjuk – TUDJUK! – hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. A szeretet a bizonyíték. Ott dolgozik benned. Olyan helyzetekben is, amikor érthetetlen lenne. Amikor nem lenne „logikus”. Amikor minden ellene mondana. A szeretet akkor is jelentkezik, irányba állít. Segít, hogy fölé kerekedj minden ellenérzésednek, segít alázatossá válni, kimondani az igazságot, segít, hogy új kezdést adj a másiknak, és fogadj el magad számára is. A szeretet mindenképpen dolgozni fog. Végzi munkáját. Kapcsolatokat épít és állít helyre.

Lehet, hogy sérelmeid óriásiak. Lehet, hogy amit veled tettek, mindenkit „kiborítana”. Lehet. Lehet, hogy nem is kértek tőled bocsánatot, sőt, még „nekik áll feljebb” – de a szeretet megjelenik benned. Megszólal: te AKKOR IS szeress. CSAKAZÉRTIS. És mutasd ki ezt a szeretetet.

De akkor „gyenge leszek”. Mindenki „lesöpör”, semmibe fognak venni, átlépnek rajtam – gondolod. Igen. Ezek ellenvetések. De a szeretet akkor is szólni fog, belül, és mégiscsak egy irányba vezet majd téged. Hogy merre? A szeretet mindig az egység, a békesség, a harmónia felé fog vezetni. A szeretet nem ismer mást – csak jövőt.

A harag azt mondja benned: de nézd meg, mit csinált velem. És tette ezt éveken át. És még csak észre sem vette. „Tönkretett” téged. (Ne feledd, ezt a harag mondja benned. A keserűség. De nincs igaza! Csak azt lehet „tönkretenni”, aki „hagyja magát”. Aki tudatosan választja a szeretetet, azt NEM FOGJA SENKI ÉS SEMMI tönkretenni. Persze most lelki értelemben mondom, nem fizikai értelemben. De ez messze vezetne…)

Szóval: a harag a másik bűneire hívja fel a figyelmet. A szeretet pedig arra, amit Jézus tett a bűneivel. Mit is? Felvitte a keresztre. Kifizette az árát. Megsemmisítette. Miért? Hogy kiszabadítsa őt a bűn alól. A bűn következményei alól is – minden kárhoztatás, elítélés, a halál alól – és a bűn hatalma alól is. A múltra nézve is, és a jövőre nézve is. Még akkor is, ha nem érdemelte meg.

Miért? Te megérdemelted, hogy kiszabadított? És ha kiszabadított, mire használod a szabadságod? Arra, hogy visszahozd a kárhoztatást a másik életére? Ugye nem? Akkor járj el úgy, ahogy az Úr Jézus tette, és teszi: bocsáss meg. Végezd el előre. Még, amikor nem is kérte a bocsánatodat, végezd el, engedj el, szabadítsd fel a másikat, a magad részéről, hogy, amikor majd rájön, hogy neki is van miért bocsánatot kérnie, megtehesse, ne légy távol tőle, hanem lehetősége legyen őszinte bűnbánattal hozzád jönnie.

Ez a menny szeretete. Ilyen a te Megváltód. És ilyenné tett téged is, ha átmentél a halálból az életbe – az Ő oldalára.