Élt valamelyik kolostorban egy szerzetes, aki minden este fáradtan és kimerülve tért nyugovóra. Egyszer meg is kérdezte tőle egy apát, hogy mi az oka ennek:
- Mindennap annyi dolgom - válaszolta a szerzetes -, hogy Isten segítsége nélkül el se tudnám végezni. Mindennap egy megáradt folyót kell föltartóztatnom, két sólymot megszelídítenem, két nyulat visszatartanom, két karvalyt idomítani, egy sárkányt megfékezni, egy oroszlánt megkötözni, és egy beteget ápolni.
- Ejnye, mondta erre az apát, érthetetlen panaszok ezek, mert ilyen munkát senki nem végez, és nem is végezhet a mi kolostorunkban.
- És mégis, főtisztelendő atyám, a színtiszta igazságot mondottam. A megáradt folyó nem más, mint az én gondolataim, melyekre állandóan ügyelnem kell, hogy helytelen irányba ne tévedjenek. A két sólyom két szememet jelenti. Szüntelenül őrködnöm kell, hogy olyasmit ne nézzek, ami lelkem tisztaságát beszennyezné. A két nyúl jelenti lábaimat, amelyeket állandóan féken kell tartanom, hogy a bűn útjára ne vigyenek. A két karvaly a két kezem, melyeket csak a jóra akarok felhasználni, és ez nem megy olyan könnyen. A sárkány nem más, mint a nyelvem, melyet bizony nem könnyű féken tartani. Állandóan ébernek kell lennem, hogy semmi olyat ne mondjak, amivel Istent és felebarátaimat megbánthatnám. Az oroszlán jelenti a szívemet, amelyben oly sok az önszeretet és a bűnös kívánság. Ez adja a legtöbb gondot. Állandóan küzdenem kell vele, hogy méltó temploma legyek az Istennek. A beteg nem más, mint a törékeny testem, amely addig újabb és újabb kívánságokkal áll elő. Igen sok ezek közül kárára van testem egészségének. Ezért aztán ellene is állandó harcot kell vívnom.
Csodálkozva hallgatta mindezt az apát az egyszerű szerzetes ajkáról. Végül igazat adott neki és így szólt hozzá:
- Testvér, te derekasan dolgozol az Úr szőlőjében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.